Posts Tagged with kötés

#készletbőlhorgolok

Hihetetlen, mennyire gyorsan telik az idő, megint elment több, mint egy hónap bejegyzés nélkül. Azért aki az Instán követ, tudja, hogy aktívan készülnek újabb és újabb projektek. Miután nyáron – hála a 100kreanap kihívás kezdeti lendületének – elkezdtem és be is fejeztem egy Böbe kendőt, egy csipkekendőt és egy óriásterítőt is, kirojtoztam egy régi szövést és egy régen horgolt granny kendőt, megvarrtam egy saját szövésű anyagot párnának, végül elkapott a startitisz.

Ez a startitisz viszont más, mint a többi. Elhatároztam, hogy a következő három projektem készleten lévő alapanyagokból fog készülni.

Először is felhasználtam egy 2017-es barcelonai fonalzsákmányt, egy nagyon színes, nagyon izgalmas textúrájú barnás-narancsos-kékek színvilágú fonalat, amiből egy klasszikus granny háromszögkendő lett. Ennek a fonalnak át kellett engedni a színpadot, tényleg csak ilyen egyszerű mintát bírt el. A teljes alakos fotó még várat magára, de szerintem ahogy jön az őszi idő, ezt is befotózom hamarosan.

A második projektem egy szürke kisegérnek tűnő fonás volt, mégis nagyon örültem neki, mert ugyanezekből a szöszökből volt már egy fonalam, viszont nem írtam fel, hogy miből van, a mennyisége viszont kevés volt bármihez. Katt ide, hogy megnézd! Most lett utánpótlás, ebből már lehet egy nyaksit vagy egy alap sapkát kötni, ráadásul azt is tudom most már, hogyan tudok utánpótlást fonni, ha mégis szükség lenne rá. A szösz egyébként semmi különös, még csak nem is kézi festésű, a Butinette-ről rendelt mesegyapjú két szükre árnyalata. (Amúgy meg tudom, írjak jegyzeteket a fonásokról, akkor legközelebb nem a szerencsén múlik, hogy emlékszem-e az alapanyagra.)

Szintén otthoni készletből horgoltam egy kékes-zöldes árnyalatú színblokkos Böbe kendőt. (Az alapmintát Annás kertje boltjában találjátok, fonalvásárláskor választható ingyenes minta) Azt azért megjegyzem, hogy csak amiket én horgolok, azok kisebb méretűek, mint az Annásé és a szélmintát is fejből készítem, szóval nem teljes az egyezés, ne csodálkozzatok, ha a tietek kottából picit más lesz.

Ez a része Crazy Zauberball, a töbi random hasonló vastagságú fonal. A kész kendőt még nem fotóztam, lesz róla még poszt külön.

Ezzel már teljesítettem is a tervet, három projekt készült készletből, de mert a készlet nagy, egy negyediket is elkezdtem. Ez egy Cameo Shawl lesz, legalábbis a formája szerint. Hogy a csíkozást úgy oldom-e meg, mint a leírásban, azt még nem tudom biztosan. Ebben a projektben a Drops Cotton Merino maradékaimat tervezem felhasználni.

Egy horgolt kardigánba is belekezdtem Drops Alpaka Silk-ből, de ez még annyira kezdetleges állapotban van, hogy nem élem bele magam, hogy valóban el is fog készülni.

Egy közeli a leendő kardiról. Még tényleg nem sokkal több van eddig belőle, mint ami itt látszik.

Szintén belekezdtem, de részben visszabontottam egy sokadik Böbe kendőt, itt még elképzelhető, hogy végül mégsem fog beleférni a készletbőlhorgolós kihívásba, mert vennem kell a színvilághoz passzoló zoknifonalat. (Erről is találtok in progress fotókat az instán, részben a feed-en, részben csináltam a 100kreanapnak külön sztorifolyamot.)

Mindenesetre már ezzel a négy-öt projekttel is teljesen elégedett vagyok, rendkívül inspiráló volt a saját fonalasdobozból “shoppingolni” és újra felfedezni az otthoni kincseket.

Most ezzel a poszttal egyúttal a 100kreanap második feléről is megírtam az összegzést, mert tényleg az utolsó másfél-két hónap ennek a maradékfelhasználásnak a jegyében telt. Hivatalosan még három napig tart a 100 nap, szorítsatok, hogy egy szálelvarrás még beleférjen. Jövök még a kész kendők fotójával és tervezek egy posztot a kihívás lelki oldaláról is, mert ezúttal ez a vonal is elég erős volt számomra. Nektek hogy ment a 100 napos alkotássorozat?

7 tipikus hiba fonalvásárláskor

A fonalkészletem nem extrém nagy, legalábbis több ismerős fonalas barátnőhöz képest, viszont önkritikusan meg kell állapítanom, hogy egy ideje eléggé “beragadt”. Nem jön hozzá túl sok, akár hónapokig semmi, viszont a bennlévők sem használódnak fel, valahogy semmire nem alkalmasak. Ismerős a helyzet? Őszinte voltam magamhoz és végignéztem, miért nem használom fel a fonalaimat, azaz miért volt hibás döntés megvenni őket.

  1. Alkalmas lenne ugyan ruhadarabnak, de túl kicsi a mennyisége. Ezek azok a fonalak, amik jellemzően egy pici kendőre elegendőek lennének, de már egy kicsit nagyobb dologra nem. És nem, egy ideje már nem motivál a 40. kendőt megkötni.
  2. Alkalmas lenne ruhadarabnak, például egy nyári felsőnek, de beképzeltem magamnak, hogy remek lenne ez a felső három színből colorblocking stílusban. Miközben kizárólag egyszínű felsőket szoktam hordani, csíkosat sosem, habár másokon nagyon tetszik a csíkos.
  3. Röviden színátmenetes a fonal, és bármit köt belőle az ember zoknin kívül, az foltos hatású lesz. Horgolva pedig kábé olyan, mintha valaki kiöntött volna három-négy festékesdobozt és még össze is kente volna. Pedig gombolyagban, pláne motringban mennyire jól néz ki!
  4. Azt hittem, hogy nyárra tök jó lesz egy pamut felső, csak azt felejtettem el, hogy mire ez a pamutfonal megszárad, eltelik a nyár és még ki is nyúlik a saját súlyától a felső.
  5. Csodás a fonal, a színe is, csak éppen nem passzol a többi ruhámhoz – mert nem az én színem. Akkor meg minek dolgozzak vele 50+ órát, ha úgysem fogom hordani?
  6. Minden jó lenne a fonallal és a még a mennyiség és a szín is stimmel, csak éppen laza sodrású, úgyhogy ideget kapok horogolás meg kötés közben, emiatt inkább lebontom, ami miatt még sokkal jobban szálasodik és a végén tényleg semmire nem alkalmas már a fonal.
  7. Egy másik projekthez túl sokat vettem, a maradék ahhoz túl sok, hogy csak úgy kiszelektáljam, de új projekthez kevés, cserébe annyira speciális, hogy hirtelen kombinálni sem tudom semmivel, ami készleten van.

Neked melyik a legtipikusabb fonalvásárlási hibád? És van olyan, amibe régebben hajlamos voltál beleesni, de azóta már okosabban döntesz?

WIPszerda: Eyeblink shawl

Heidi Alander Eyeblik shawl mintája alapján https://www.ravelry.com/patterns/library/eyeblink

Megpróbálom feléleszteni a WIPszerda hagyományát. Eleint azt gondoltam, hogy csak arra jó ez a rovat, hogy ne legyen hosszú csend a blogon, ha sokáig nem fejezek be egy projektet sem. Időközben – amikor hanyagoltam ezt a rovatot – kiderült, hogy praktikus haszna is van. A ravelry használatáról ugyanis leszoktattam magam, amikor észrevettem, hogy több időt töltök el ott, mint kötéssel és horgolással. Emiatt viszont semmi de semmi feljegyzésem nem volt futó projektekről. Na most ha mondjuk elfelejtem, hogy mi is a minta neve, amit egy éve nem kötök már, és órákat kell nyitogatnom elmentett minták dokumentumait, hogy rájöjjek, vagy ha a horgolást tartalmazó zacskóban nincs benne a hozzávaló tű és fogalmam sincs, hogy hanyassal kezdtem, akkor azért ez idegesítő tud lenni. Azt remélem, hogy a WIPszerdában fel fogok jegyezni minden fontos paramétert és bónuszként még átlátható is lesz, mi minden van épp félkész állapotban.

Ezt a kendőt február elején kezdtem el, kifejezetten egyszerű kendőtestes mintát kerestem, mert a fonal csillámszálas. Az eyeblank szegélyének mintája pedig már rég listás volt nálam: egy mintakönyvben láttam, megtetszett, de nem akartam egyenes stólát kötni, szóval a kendőfazon plusz ez a minta kapóra jött, így lesz ez tökéletes, már ha sikerül megkötnöm a csipkét. A csipkerészhez egyébként nem lesz elég ez a pink fonal, egy hasonló módon festett sötétszürke fonalat vettem hozzá, remélem, tényleg jól fog kinézni, mert csipkét bontani nem az én világom.

A legjobban egyébként eddig a szélén lévő nagy lyukak tetszenek, ami úgy áll elő, hogy kétsoronként három szemet szaporítunk a ráhajtásba. Ez nekem új szemtípus volt, szóval tanultam is valamit.

És hogy el ne felejtsem: a fonal Wollfeuerwerk kézzel festett, a tű 3,5-ös, a minta pedig itt található és ingyenes.

Enchanted Mesa, a szeretlek is meg nem is projekt

Első látásra volt szerelem ez a Westknits minta. Tetszett benne, hogy mindenféle színű és mennyiségű fonalat fel lehet benne használni, ezzel a változatoknak nincs határa. Tetszett a tény, hogy több színű és mégsem vízszintesen csíkos, emiatt sokkal jobban áll a nemcsontváz típusú nőkön. Tetszett, hogy laza a szabása és nem utolsósorban biztos voltam benne korábbi tapasztalatok alapján, hogy Stephen West mintái hülyebiztosan vannak leírva, így egész biztos fogom tudni követni. Ez volt az első top down kötött pulcsim, szóval ez a szempont is fontos volt.

Időközben ebben a mintában lettek változások, amikor én kötni kezdtem, akkor ez a vastag verzió még más néven futott és one size-ként működött, azaz azon se kellett törni a fejem, hogy hány szemmel kezdjek és kötéspróbát sem kellett készíteni. Mostanra a különböző méretekhez különböző fonalvastagságot ajánl – ezzel a problémával majd akkor fogok szembesülni, ha újrakötöm a pulcsit.

Hogy miért szeretlek is, meg nem is? Imádtam kötni, még ha hiperlassan haladtam is vele. Borzasztóan tetszik felvéve a kész mű, pedig nem túl tudatosan álltam a dologhoz, random cserélgettem a színeket. Szeretem benne, hogy kifejezetten karcsúsít, ami egy ilyen vastag pulcsinál ritka. Ennek ellenére elkészülése óta – ami vagy fél éve volt – alig volt még rajtam. A vastagsága miatt nagyon szűk az évben az az időszak, amikor már nem fázom benne és még nincs melegem. Kabátot venni rá sajnos nem lehet, mert az egyik ujja nem a szokásos helyen kezdődik, hanem a mell alsó vonalában. Fotón dekoratív, de az életben kábé mintha kalodában próbálna meg az ember mozogni. Nem lehet benne felemelni a kezet, felvenni rá egy hátizsákot, kapaszkodni buszon, de autót vezetni vagy bringázni sem, mert akkor felcsúszik deréknál és vállban is utána kell igazgatni (a képen is látszik, hogy ezt az utánaigazítást a fotózás előtt kihagytam. Na de nem kell mindennek tökéletesnek lenni.). Szóval abszolút nem alkalmas semmi egyébre, pusztán jól néz ki.

A kötős barinőkkel való konzultáció eredménye, hogy nem én rontottam el, ez tényleg ilyen, meg hogy ha az ember nagyon önálló, akkor tud a mintán úgy változtatni, hogy az ujja jobb helyen, feljebb kezdődik. Valamint lehet esetleg feltűrt ujjal hordani és még ujjatlan verzióban is megköthető. Nem adom fel, nekiszaladok másodszor is vékonyabb fonalból és reménykedem, hogy akkor a módosításokkal teljes lesz az elégedettség.

Csipkétlen Cameo

A Cameo is egy olyan minta, amiről ezer bőrt le lehet húzni és még mindig nem unalmas. Most például egy olyan példány készült el, amihez csak kézzel festett szöszből kézzel font fonalat használtam fel. A piros-fehér kék fonásról itt írtam, a tiszta kéket nem is tudom, hogy mutattam-e motringolt állapotban. Mndenesetre mivel mindkettő kis mennyiség volt (méterben), így egymásért kiáltottak. Az átmenetes sokkal vastagabbra sikerült, mint az egyszínű, így a textúra elég izgalmas, cserébe viszont nem maradt fonal a csipkés szélhez. Így csak sima pikós leláncolással fejeztem be, persze hogy az izgalom ne maradjon el, így az utolsó tíz centi leláncolásra már nem maradt fonal, át kellett mentenem egy hasonló gombolyagból egy kicsit ide.

Elégedett vagyok, puha is, pont jó a méret és hát a színek!

Ötletek és tervek

Bármilyen fura, a leginspirálóbb bejegyzések számomra mások blogjaiban azok szoktak lenni, ahol félkész holmikról van szó. Persze szépek a kész pulcsik, kesztyűk, de azok olyan vegytiszták. Míg a félkész cuccok láttán mindig az az érzésem, hogy egy hajóban evezünk, én se vagyok kész szinte semmivel, ő sem. Amíg egy kötés-horgolás nincs kész, még kábé bármi lehet belőle. Imádom ezt a bármit, ezt a nyitott lehetőséget! Ennél már csak az ötletek jobbak, azok, amiket még el sem kezdett az ember, csak a fejében van meg. Mostanában rengeteg ilyen kezdemény kavarog a fejemben, úgyhogy most fellistázom ezeket és kíváncsi vagyok, egy év múlva mi valósul meg közülük.

  • Szeretnék filcből varrni néhány neszit, az előlapokat freeform horgolt motívumokkal szeretném díszíteni.
  • Szeretnék varrni egy jersey felsőt magamnak, az anyag úgy három éve vár a szekrényben.
  • Szeretném a Desigual ruhámat, aminek a felső fele látványosan kifakult, kettévágni és a szoknyáját nyakmelegítővé változtatni.
  • Szeretnék scrapbook technikával két kis könyvecskét készíteni a gyerekek aranyköpéseiből.
  • Szeretnék szőni szürke felvetésben szürke sálat, amiben maradék lila fonalakból vannak csíkok és néhány helyen ezüstszálak.
  • Szeretnék elmenni egy pecsétkészítő workshopra.
  • Szeretnék végre magamnak is varrni egy szatyrot freeform díszítéssel.
  • Szeretnék Do-nak varrni textilbőrből egy háton hordható tornazsákot.
  • Szeretnék a filofaxomba felnőtt színezők lapjaiból elválasztólapokat készíteni,
  • Szeretném megkötni még egyszer a Joji 3color cashmere cowlt most már tényleg kasmírból, de használható bőséggel (ami sokkal kevesebb szemszámot jelent, mint a mintában.)
  • Szeretnék két “babaház a bőröndben”-t készíteni. Ami azt is jelenti, hogy amigurumit horgolni – nagy szó tőlem.
  • Szeretném megkötni a Stripe study shawl-t
  • és meghorgolni a Foxy cape-et.

Mondjuk elsőre ennyit, aztán majd meglátjuk, mi jön még hozzá. Ja, hogy ez a lista szinte köszönőviszonyban sincs a rav-os queue-val? Hát így jártunk.

P.s.: A képen a legutóbb elkezdett projektem látható, elvileg az előszobai komód tetejére lesz futó – aztán majd az idő eldönti, hogy tényleg így lesz-e. Catania, 3,5-ös tű és granny csíkok szabálytalan színelosztással.

Visszatekintő: A 16/2016-os fonalas kihívás

3 hozzászólás Visszatekintő: A 16/2016-os fonalas kihívás című bejegyzéshez

Kötős-horgolós FB-körökben már hagyomány, hogy minden évre kitalálunk egy kihívást, ami persze nem vérre megy, de azért kis izgalmat meg viszonyítási pontot ad az éves hobbizáshoz. Mert ugye van az az érzés, hogy kéne valamit kötni/horgolni, az ember benéz a Ravelry-re, eltölt ott két órát, kioszt hatvan szívecskét meg berak húsz projektet a queue-ba, de még mindig fogalma sincs, hogy akkor most mit is horgoljon, kössön ebben a pillanatban. És akkor jól jön egy kihíváslista, amiben lehet sorban haladni és pipálni, amit teljesítettünk. Oké, tudom, vannak, akiket az ilyen listák inkább frusztrálnak – én kifejezetten listakedvelő vagyok.

Idén könnyű dolgom volt, mert a freeform horgolás egyes motívumai mind külön tételként szerepeltek a technikai kihívásban. De ennek az évnek amúgy is a freeform volt az egyik súlypontja, még ha ez a blogon nem is annyira jött át. Tudjátok, titkos projekt…

Az első pipált tétel a tapestry horgolás volt, erre készült egy csinos szívmintás tolltartó.

tapestry1

Táska kategóriában egy freeform rátéttel díszített darab indult. A tolltartó meg ez a táska időközben annyira az élet része lett nálunk, hogy most komolyan meglepődtem, hogy ezek is idei darabok.

desig1

Igazi kihívás volt a Bavarian crochet technika, ebből egy lábasalátétet horgoltam.

bavarian

A freeform horgolás technikáit (bogyó, hiperbolikus horgolás, spirál, felszínen horgolás, bullion stich) többszörösen is teljesítettem, például ezzel a nyaklánccal.

Meg kell mondanom, annak ellenére, hogy maga a technika már nem kihívás, a kompozíció kialakítása minden egyes alkalommal az. Legyen változatos, legyen benne egyfajta egyensúly, ami viszont definiálhatatlan, és kizárólag utólag tudom megállapítani, hogy sikerült-e elérni, és persze a méret is legyen megfelelő, hogy a való életben is lehessen hordani, ne csak fotón nézzen ki jól.

freenyaklanc1

Kendőből nem is egy készült, technikailag talán a legnagyobb kihívás az Exploration station volt, amibe a brioche stich-nél bele is tört a bicskám. Azért az i-cord és a rövid sorok kategóriában jogosan indul. Erről még nincs is kész képem, mert a szálakat nem varrtam el. Igyekszem még szilveszter előtt eljutni ide is, ne húzódjon az új évbe.

Az oldalról kötött és a pikó kategóriákba is kendőt indítok, a Cameot. Oké, ez már nem annyira kihívás, legfeljebb az a része, hogy legyen türelmem hozzá.

cameo3

Sapkában sem volt hiány, például az 1001-fonalas nagy téli fonalteszt keretében is készült egy Kristófnak. A kihívás ebben az esetben az volt, hogy a gyermek hordja is, és ez teljesült. Ez is olyan, mint az egyensúly a freeform ékszernél: majd 9 év alatt nem sikerült rájönnöm, hogy mi tesz számára egy ruhadarabot hordhatóvá – és ez nem csak az sk holmikra vonatkozik.

phildar2

Használati tárgy kategóriában a Do-nak készült kulcstartó indult, amit még nem is posztoltam itt, csak az Instán.

Lakásdíszként a kis karácsonyi terítő és a Kössük össze árveréses girland a két kedvencem,

pirosterito2

girland1

amigurumi kategóriában pedig az örökbecsű Egyszemű.

egyszemu

Végül pedig a párnahuzat kategóriában egy mintamixes-freeform darab, szintén az 1001 fonalbolt fonaltesztelésének keretében:

1001a

És persze rengeteg kategóriában volt duplázás, triplázás vagy közelebbről definiálatlan többszörözés. Azt hiszem, fonalas szempontból mindenképp elégedetten zárom az évet: színes és változatos volt és pár szörnyet ki is nyírtam (tapestry, Bavarian és amigurumi kategóriák). Jövő évre is marad azért pár kihívás, például szeretném a kötött zokni és a kötött kardigán vagy pulcsi kategóriákat kivégezni. Kacérkodom a szoknyával is – majd meglátjuk, mi fér bele ebbe az évbe. A könyvprojekt továbbra is a lista élén van, ez annyiban kihívás, hogy a napirendembe kissé nehezen tudom beilleszteni, de van remény, hogy kapok könnyítést 2017-ben, így nem adom fel.

Nektek hogy sikerültek a 2016-os fonalas terveitek? Mi volt a legnehezebb, legemlékezetesebb, legtöbbször bontott, legnagyobb türelempróba? Izgatottan várom a válaszokat, egész nyugodtan linkekkel Rav-ra, blogra, stb.

 

 

 

WIPszerda: hibrid kendő

 Az úgy volt, hogy becéloztam magamnak az Exploration Station kendőt, hogy majd azon jól megtanulok különféle technikákat. Az első szakasszal szerencsésen elboldogultam, a brioche stich kifogott rajtam, és ez eléggé leblokkolt. Hónapok óta ott feküdt a kanapén szerencsétlen kötés, már vizuálisan untam, hogy nem változik rajta semmi. Aztán jött a nyaralás, vele pedig az érzés, hogy tulajdonképpen bármit csinálhatok, nem ül mellettem Mipistink tőrrel a kezében, hogy belém mártsa, ha eltérek a mintától.

exploffection

És akkor elkezdtem először egy egyszínű szürke csíkot kötni, aztán a Color affection logikájával bordóval kombinálni, aztán amikor elfogyott a szürke, teljesen bordóra váltottam. Most még nem tudom, hogy egyszerűen egy pikós leláncolással fogom befejezni vagy a sötétszürkével megkötöm az eredeti kendő csipkéjét vagy horgolt szegélye lesz. Amihez épp kedvem lesz – ez már úgyis hibrid kendő, akárhogyan is döntök.

Persze most, amikor ezt olvassátok, pont nem ezen a kendőn dolgozom. Kisnyalkán vagyok, ami az éves tobzódásom a fonalakban és mindenféle izgalmas technikákban. Sima kötéssel készülő cuccot nem vittem magammal, azt meghagyom fáradt estékre munka után, amikor máshoz nincs agyam. Alig várom, hogy a tábor után megmutassam, mi minden készült ott!

Folyamat vagy eredmény, avagy melyik típus vagy?

8 hozzászólás Folyamat vagy eredmény, avagy melyik típus vagy? című bejegyzéshez

Nemrég egy online horgolós magazinban olvastam a kérdést: mi a fontosabb neked a horgolásban, a folyamat vagy az eredmény? Nem töprengtem sokáig a válaszon, 10 év horgolós múlttal egyértelműen a folyamat. Nem az mozgat általában, hogy legyen még egy kendőm vagy a gyerekeknek még egy sapkájuk, mert ha egész életemben a meglévő készletet kellene használnom, akkor is bőven elég lenne. Gyereksapkából is jóval több van itthon, mint amennyi az alapfelszereléshez tartozik.

Az eredménynek örülök persze, sőt, időnként arra is rászánom magam, hogy bizonyos horgolmányokat határidőre produkáljak: szülinapra, ballagásra, PIF-játék határidőre. De ha túl sok ilyen munkám van egyszerre, akkor kifejezetten rosszul érzem magam. Azt az illúziót, hogy képes vagyok magam számára határidőre elkészíteni valamit – pl. esküvőre megyek, kéne egy kendő a ruhához – már teljesen elengedtem. Nekem az okoz örömet, ha kísérletezhetek, és ebben nem köt az, hogy feltétlenül sikerülnie kell a végeredménynek. Az okoz örömet, ha minden horgolós időben pont olyan színnel, fonalvastagsággal dolgozhatom, amilyennel épp kedvem van. És ha ez azt jelenti, hogy húsz elkezdett projektem van, akkor ez a helyzet és elfogadom. Mert tegyük fel, itt van egy remek kendő, az Exploration station Stephen Westtől.

folyamat1

Az elején lendületesen haladtam vele, sőt, igazán büszke voltam magamra, mert az utolsó blokkban felhasználtam egy maradék fonalat is nagyjából az utolsó centiméterig és szerintem kifejezetten jól néz ki így. Na de aztán elkezdődött volna a brioche stiches szakasz, aminek a videóját hiába nézem, még mindig nem értem és nem tudom követni. Így ez a dolog most félre van téve addig, amíg valakivel nem hoz össze a sors, aki ott ül mellette és megmutatja, mi a technika lényege. Vagy amíg úgy nem gondolom, hogy igazából nem is akarok brioche-szakaszt ebbe a kendőbe, menjünk csak úgy tovább, ahogy eddig. De hogy ez mikor jön el, azt nem tudom megjósolni, és addig parkolópályán van a kendő.

Aztán itt van ez a tablet-tok:

folyamat3

tipikus példa a folyamatorientáltságomra. Nincs semmi extra a mintában, csukott szemmel is horgolható, egyelőre még színt se váltottam és nincs elképzelésem, hogy fogok-e egyáltalán. Vannak napok, amikor erre van szükségem, amikor más nem is menne. A tablet elvan egyébként tok nélkül is, úgyhogy ha most rámtörne egy kreatívabb szakasz, akkor semmi vész, ha nem készül el a, de ha mégis, az annál jobb.

folyamat2

A horgolt takarók nálam évekig készülnek. Még az a kettő is hónapokig, amit viszonylag céltudatosan horgoltam. Ez a pöttyös már nem is tudom, mikortól része a kanapén lévő horgolós kupacnak. Mindig, amikor van kedvem, csinálok pár kört, amikor pedig már megunom a köröket, akkor bekeretezem feketével. Amikor meg elfog az összehorgolhatnék, akkor összehorgolok néhány négyzetet. Rém messze a vége, de ez most nem is különösebben zavar. Ez a komfortprojektem: egy kis köröcske nem a világ, ha nagyon rossz hatékonyságú napom volt, akkor egy pötty után már van az az érzésem, hogy csináltam valami hasznosat. Ráadásul színes, úgyhogy még ezzel is felvidít. Ha utazni megyek, akkor is viszem magammal, vonaton kiválóan horgolhatók az egyes blokkok, és ha szeretnék hozni magamnak egy kis fonalszuvenírt, akkor veszek egy szép színű zoknifonalat a színes-pöttyös takaróhoz. Takarózni meg majd nyugdíjaskoromban fogok vele, legalábbis remélem.

folyamat4

Azért néha elszánom magam valami eredmény kedvéért, ennél a projektnél például a lakásban szerteszét fellelhető kísérleti blokkokat horgoltam össze. Mindössze annyi kell még, hogy a szélvégeket eldolgozzam és akkor majd egy unokahúg megkapja a játékbabájának. Remélem, még fog babázni akkor is, amikor elkészülök.

És ti hogy vagytok ezzel? A folyamat a fontos vagy az eredmény a horgolásban, kötésben?

És még két berlini fonalbolt

2 hozzászólás És még két berlini fonalbolt című bejegyzéshez

Berlinben a belvároson kívül is van élet, de fonalboltok mindenképp: most két Berlin-Pankow-ban lévő boltot szeretnék nektek bemutatni. Én sokadik éve rendszeresen vagyok ebben a negyedben, így az egyik boltot már ismertem, a másik viszont új felfedezés. Ennek a kendőnek a fonalát is itt vettem:

berlin2

Az üzlet az az igazi békebeli rövidáru-kereskedés, ahol icipici alapterületen varráshoz-kötéshez-horgoláshoz minden fontosat megtalál az ember a szabásmintától a gombig és persze fonalat is. Nagyon erős az üzlet a mintás jersey anyagokban, rengeteg szabásminta kapható, pl. Farbenmix, Burda és Simplicity – nemcsak ruhákhoz, de jelmezekhez való minták is vannak bőven. Gombokból és szőtt szalagokból hatalmas a választék, fonalból is rengetegféle van, pl. Katia és Online.

A választékon kívül nekem a legjobban az tetszik itt, hogy olyan, mint egy falusi vagy kisvárosi üzlet: a városrész központjában található, szinte mindig tele van és élénk társalgás folyik. Látszik, hogy az emberek ismerik egymást és időtlen idők óta járnak ide. A címet és minden más részletet megtalálhattok ezen az oldalon. Az U2 Pankow végállomástól két perc sétára található.

Ha pedig innen még kb. 10 percet továbbsétál az ember, újabb kincsesdobozra találhat, a Wollrausch nevű fonalboltra. Egyébként ennek a cégnek van még két másik üzlete is ugyanilyen névvel. Itt egészen más a hangulat, mint az előbbi boltban: nagy a tér és a kínálat elsősorban fonalas témájú. A Lana Grossa  és a Lang márkákat tartják elsősorban, de azért van még kézzel festett fonal is, azon belül is olyan különlegességek, mint a fémszállal font vagy az extra fosszú átmenetes fonal, amelyben pl a fehértől a sötétkékig minden árnyalat csak egyszer fordul elő. A cím és egyéb infók itt találhatók.

berlin1

Ha pedig már errefelé jár az ember, és mondjuk rögtön szeretne idilli környezetben kötni vagy horgolni a frissen vásárolt fonalból, akkor a Schloss Schönhausen parkját ajánlom, ami a Wollrauschtól csak néhány perc sétára található. Ilyenkor tavasszal a madarak olyan hangerővel csicseregnek, ahogy azt máshol városon belül még nem nagyon hallottam.

berlin3

p.s.: Ha Berlin központjában lévő fonalboltot keresel, akkor az arról szóló posztom itt találod.

Older Posts