Legutóbb a kanapészabály annyira pozitív fogadtatásra talált, annyian mondtátok, hogy ti is ismeritek, csak eddig nem volt néven nevezve, úgyhogy kedvem támadt további szabályoknak is nevet adni. Az SBS-ből sosem elég szabályt például biztosan sokan osztjátok (bár tudom, ez egy megosztó minta). Egy másik szabály pedig: Ha csak egy gombócod van a Zauberballból, akkor az valószínűleg SBS lesz.
Nálam ez a Zauberball-szerelem úgy van, hogy szinte mindegyik színárnyalat tetszik, de némelyik annyira, hogy tényleg nem tudom otthagyni a boltban. Persze csak egy gombócot, ne essünk túlzásokba! Innentől majdnem biztos, hogy hamarosan megint lesz egy SBS-em. Ez itt a Kleiner Fuchs nevű árnyalat, és hála egy kedves blogolvasónak, megtudtam horgolás közben, hogy nem egyszerűen egy kisrókára utal a név, hanem a rókalepkére. Tényleg van ilyen és a szárnyai tényleg olyanok, mintha ebből a fonalból készült kendőt viselne.
Sok mesélnivaló ezen kívül nincs is róla, egyszerűen csak gyönyörködjetek ezekben a színekben! Élénk ősz típusok előnyben.
Továbbra is töretlen kitartással haladok a fonalfalás útján. Ez a projekt több szempontból is jól illik a 2017-es fonalas kihívásba:
a fonal készleten volt
ez az első projektem ezzel a fonallal (Lang Yarns Merino 120)
meglévő minta, mégpedig a Häkeltücher című könyvből, amiről már írtam korábban. Ez a címlapmodell.
Haladós minta a háromráhajtásos pálcáknak köszönhetően és nekem a modern, minimalista szélcsipke is kifejezetten tetszik. Négy gombóc fonalam van, szerintem hármat fogok belehorgolni a kendő testébe és a negyediket meghagyom a körbehorgolásra, mert ez a kendő nagyon igényli, hogy fixálja az utolsó rövidpálcás sor, mert a csipkerész egyébként behajlik.
Remélem, hamarosan a kész kendőt is tudom posztolni, mert ez ajándék lesz és már a kezdés pillanatában több hónapos késésben voltam vele.
Bámulatos, ki hitte volna, hogy a fonalfaló kendőm ilyen gyorsan sétál át a WIP szekcióból a befejezett holmik közé! A horgolás gondolata és az elkészülés között még két hét sem telt el, ami nálam azért elég szokatlan, pláne, ha nincs semmiféle határidő, pl. szülinap.
A mintával egyébként meg vagyok elégedve, könnyen érthető, könnyen memorizálható és tényleg rugalmasan lehet vele fonalat falni akkor is, ha egy színből csak kevesebb áll rendelkezésre. Szerintem szép lenne szürke középrésszel és fagyiszínekkel vagy fekete középrésszel és bármilyen élénk csíkozással. A fehér közép plusz zöldes-kékes-lilás színkombináció is birizgálja a fantáziámat.
Ha valaki az eredeti mintát követi, akkor még sokkal nagyobb kendőt kap, pedig már így is elég hatalmas, a csücske nekem (158 cm magas vagyok) derékig ér és kb. 10-12 sorral kevesebbet horgoltam, mint az eredeti minta.
Jól indult a 2017-es fonalas év, a kihívás, miszerint elsősorban meglévő fonalból és mintákból dolgozzunk, szó szerint szárnyakat adott. Na jó, annak is lehetett szerepe, hogy az első héten még szabadságon voltam plusz kint olyan viharos szél fújt, hogy tényleg nem nagyon volt alternatívája a kötés-horgolásnak.
Az október-novemberi Simply Häkeln magazinban találtam egy kendőmintát, amely kifejezetten színes maradékok felhasználására íródott. Laura Strutt a minta szerzője, Modern Crocheted Shawls and Wraps címmel jelent meg könyvben a leírás, magyarul pedig a Kreatív horgolás című újságban találjátok. UPDATE: Ezen a linken pedig angolul ingyenesen elérhető. Köszönet Dórának, aki felhívta a figyelmem rá!
Az én kendőm kisebb lesz, mint a mintában szereplő, mert csak 3 gombóc fehér Barka tó fonalam volt és nem szeretnék pluszban venni hozzá. Az első két gombóc ment bele az egyszínű fehér középrészbe, és a néhány sor a csíkozott részben lesz majd a harmadik gombócból. A barackszínű fonal Muzsi festése, a rózsaszín Drops Fabel, a pink pedig egy régesrégen a Dawandán vett kézzel festett zoknifonal. Nem teljesen a leírás szerint, de azért nagyon erősen az alapján csíkozgatom a kendőt, amíg el nem érem a kívánt méretet és / vagy el nem fogynak a fonalak. A további sorsát még nem tudom, elvileg nem akartam több kendőt horgolni magamnak, de most valahogy megtetszettek ezek a színek. Mire elkészül, talán ki is derül, megtartom-e vagy továbbadom.
A múlt heti villámgyors ádventi “koszorúval” kapcsolatban említettem, hogy majd valami karácsonyi terítő lesz alatta. Először az volt a fejemben, hogy egy szalvéta nagyon passzolna hozzá, de valahogy nem lettem elégedett ezzel a megoldással. A békebeli horgolt terítőcskék amúgy nem annyira illenek a lakás stílusához, de ahogy egy horgolós újságot lapozgattam, beugrott, hogy készülhetne pirosból a terítő és valami vastagabb fonalból, és úgy rögtön illene a mi enteriőrünkbe is – már ha nem nagyképűség egy viszonylag kevés előzetes megfontolással berendezett lakás esetében ez a szó.
A minta saját kútfő, nem volt benne különösebb terv, csak próbálgattam a bűvös “hogy kifeküdjön” elv alapján valami kör alakút létrehozni. Egyébként gyorsabban elkészült, mintha elmetróztam volna a városba venni valami piros alátétet, szóval megveregettem utána a saját vállamat.
Baráti körben baba fog születni a télen, mégpedig titkos nemű. A titkos nem külön kihívás horgolós szempontból, mert én a fehér-vajszínű színvilágban nem annyira szívesen mozgok, pláne nem az őszi amúgy is ködös hangulatban. A sárga persze jó lenne, de ha a gyermek végül kislány lesz és a második ruhamérettől kezdve rózsaszínben pompázik, akkor nagyon nem illik a ruhatárhoz a sárga. Így aztán a tengerészes színvilág mellett döntöttem, kétféle kék és egy piros színnel horgolok blokkmintás babatakarót.
A minta a számomra már-már klasszikus: egy rp, egy lsz váltakozása. Ezzel készült K takarója is valamikor régen, és emlékszem, hogy megfogadtam, soha többet takaró ezzel a nemhaladós mintával. De most kénytelen voltam visszanyúlni, hogy az uniszex követelménynek eleget tegyek. Azzal bátorítom magam, hogy csak babatakaró méret, nem lepedőnyi, mint a K takarója volt. És valóban, egész flottul haladok vele. A kezdő lszsor hosszát nem sikerült jól belőni, picit rövidebb, mint ideális lenne, úgyhogy majd széles szegély fogok rátenni ellensúlyozásképp.
Habár szerda, most kész holmit hoztam, de ha úgy vesszük, ez is csak “in progress”. Ahogy tavaly, úgy idén is fogok pár sapkát horgolni karácsonyig, szóval hosszútávú a sapigyár-projekt.
A kékkel kezdtem, ezt az unokahugim születése alkalmából hirdetett FB-játékra készítettem Ákosnak, aki 6 éves és kék sapkát kívánt magának. Aztán annyira belejöttem, hogy meghorgoltam egy lányos fazont is, ezt majd egy karácsonyi cipősdobozba teszem.
Minden évben csinálunk cipősdobozt, de általában utolsó pillanatra halasztódik a projekt, ami miatt kevesebb készül, mint szeretném és ráadásul nem is mindig kapok mindent bele, amit elképzeltem. Idén másképp lesz, az első dobozzal már végeztem is, most kezdtem a másodikat ezzel a sapival és hát jönnek még a téli csizmás cipősdobozok. Bízzunk benne, hogy sikerül tartani a tervem 🙂
A képen látható könyvet egyébként nagyon ajánlom. Sokáig nem vettem meg, mert úgy voltam vele, hogy nem egy nagy durranás a benne lévő sapkák mintája, tulajdonképpen fejből is megy. Igen is meg nem is. Mert pont a sapkánál egyetlen szem eltérés az egyik sorban a sok szaporítás miatt teljesen félreviheti a sapka formáját a későbbi sorokban. Vagy ha épp nincs jelen a célszemély, hogy rápróbáljam a fejére, hogy megfelelő-e már a sapka hossza, akkor nagy könnyebbség, hogy ott a kipróbált minta és ha azt írja, hogy 14 sor szükséges, akkor az tényleg annyi. Szóval én nagyon szeretem a myboshi könyvet és németül tudóknak ajánlom. Kémeim jelentették egyébként, hogy a Müllerben kaphatók myboshi egységcsomagok, feltételezem, hogy abban van leírás magyarul is. (Köszi, Anna!)
Ti készültök már a karácsonyi sk ajándékokkal? Mi minden van a tűiteken?
A 2016/17-es tanévet szülinapi szezont ezennel megnyitom. Nálunk még csak jövő hétfőtől indul a suli, de az első szülinapi meghívók már a nyáron befutottak. A Minecraft témájú bulira majd inkább vásárolt ajándékot viszünk, de a Shopping Queen tematika megihletett, és gondoltam, valami jó kis kiegészítőt horgolok a szülinapos kislánynak. Akihez egyébként különleges kapcsolat fűzi Do-t, mert az egészen kicsi iskolájukban csak öten vannak, akik legalább félig magyarok, így egymás között a titkos nyelvükön beszélnek.
Mivel már láttam a kislány szobáját, így nagyjából tudom, hogy nála a fehér-rózsaszín-pink színvilággal nagyon elrontani a dolgokat nem lehet. Egyértelmű volt, hogy a kendője alapszíne fehér Barka tó, és a csíkok benne rózsaszínek, narancsok lesznek. A Barka tó egyébként mindig is Marina akart lenni, csak eredetileg magamnak és mentazöldes meg drappos csíkozással készült volna. Mostanra viszont annyi ilyen színvilágú kendőm lett, hogy köszönöm, lemondok egy újabbról.
A Tó fonal egyébként egy álom, annyira puha, közben mégsem túl vastag, igazi nyaksimogató tapintás. A kontrasztszínek vegyesek: a narancs Muzsi festése, egy horgolt kendőből maradt. A pink szintén kézzel festett, a Dawandáról rendeltem még az ősidőkben és már két kendőt kötöttem belőle, valamint a legújabb freeform stólában (aminek a bemutatásával még mindig tartozom) is van egy adag belőle. Most a fonalrendezéskor akadtam rá egy nagyobb darab próbahorgolásra, amiből végül nem lett semmi, és ezt fejtettem fel most. A lazacszín egyszerű bolti zoknifonal, és még találtam egy Drops zoknifonalat is, amit szintén bele fogok horgolni a csíkokba. A fotóhoz képest már kicsit több látszik belőle valóságban, hamarosan mutatom a végeredményt, a buli ugyanis szombaton van, szóval szokásomtól eltérően nem fog ezer évig tartani a befejezése.
Ahhoz képest, hogy egy SBS még az én igen visszafogott tempómban is néhány napos projekt szokott lenni, ez a kis piroska nagyon sokáig készült. Ennek fő oka persze az, hogy a szokásos 10 dekás mennyiség nem bizonyult elégnek, valószínű a fonal vastagsága miatt. És sk fonott fonal esetében ha elfogy a készlet, akkor komoly feladat elé kerül az ember. Ugyanolyan szösz ugye nincs otthon. Meg pont Anettnek sincs, akitől az első szösz származott. Tehát a a projekt bizonytalan időre jegelve.
Szerencsére a Gyapjúnapon áprilisban valahogy beugrott, hogy nem kell nekem feltétlenül teljesen ugyanolyan szösz, elég az is, ha van ugyanolyan színű része. Így aztán beszereztem szintén Anettől egy narancsos-pirosas-bordós gyapjat, amiből ha kivettem a narancsos réseket, akkor a maradék kifejezetten összetéveszthető volt az eredeti színnel. Így aztán gyorsan megfontam, gyorsan belehorgoltam a kendőbe az így nyert néhány dekát – és ekkor kitört a nyár, így a blokkolásra valahogy nem volt motivációm. Most viszont az is elkészült, és így egész jól lehet látni, hogy mennyire légies lett a blokkolástól ahhoz képest, amilyen előtte volt. Azért még ne jöjjön az ősz, ha lehet, kibírja még egy darabig a szekrény mélyén ez az SBS is.
Tavaly nyári szünet vége felé írtam, hogy végül beadtuk a derekunkat, és megígértük Do-nak, hogy kaphat telefont. Különféle opciók voltak és egész sokáig sikerült végül húzni a választást. Első telefonként semmiképp nem akartam nagyon drágát venni neki, mert ugye ki tudja, képes-e vigyázni rá. Ő viszont nem akart nemokostelefont. Akkor eldöntöttük, hogy amikor én vehetek az előfizetésemmel új telefont decemberben, akkor majd én kapok egy újat és ő megkapja az enyémet. Bevallom, én nem járok elektronikai áruházakban alapesetben, úgyhogy fogalmam nem volt róla, hogy mióta a legutolsó telefonomat vettem, azóta egy új készülék ára több, mint amennyibe az amúgy nem rossz laptopom került. Amikor megláttam az árlistát, szívem kis híján megállt. Olvasgattam, guglizgattam hetekig mindenféle véleményeket meg teszteket és arra jutottam, hogy új telefont annyiért vehetnék csak, amennyiért nem akarok. Újratervezés. Végül egészen zseniális ötletem támadt, komolyan büszke voltam rá. A gyermek ugyanis választási lehetőséget kapott: vagy megkapja az én egyébként eléggé betegeskedő okosomat, én veszek magamnak bűndrágán újat (amit ugye nem akartam) vagy ő kap egy teljesen új nemokosat, amivel tud telefonálni és mellé veszünk egy családi tabletet, amit elsősorban a gyerekek használhatnak, viszont nem visszük iskolába és ilyen helyekre.
Rövid őrlődés után végül saját magától azt az opciót választotta Do, ami szerintem is ésszerű volt: nemokostelefon és tablet. Ez utóbbin sokkal élvezetesebb a filmnézés, jobb a fényképezőgépfunkció és a hangminőség is. És hát szülői szempontból egyértelmű az anyagi előny is, hiszen még a jobb tablet plusz nemokosteló is jelentős megtakarítás az új okostelóhoz képest.
Néhány hónapja tart ez a digitalizált gyerekkor, és nagyon örülök, hogy nem hamarabb kezdtünk bele. Még idő kell, hogy kialakuljon az ésszerű tablethasználat rendje, egyelőre csak tűzoltásjelleggel reagálunk a túlkapásokra, ami nem igazán tetszik nekem. Bízom a nyárban, amikor talán lesz időnk valami emberbarát, nem túl szigorú, de nem is agybedaráló rendet kitalálnunk a gyerekekkel együtt. Mert sajna azt már most látom, hogy az agybedarálás az alapeset, maguktól nem kapcsolják ki a gépet és az sem jut eszükbe, hogy esetleg egy szemétkupac kellős közepén ülnek a szobájukban tablettal a kézben. Na de kell ez a tapasztalat is, hogy aztán lehessen középutat találni.
És hogy a kikapcsolás könnyebben menjen, meg a tabletnak is legyen valami kis otthona, ahol kipihenheti magát, horgoltam egy tokot.
Szerencse kérdése volt, hogy a kék fonal pont a szükséges méret előtt néhány centivel fogyott el, így a pirossal tudtam neki egy kis kontrasztos szegélyt horgolni. A technika nagyon egyszerű, mélyre öltött rövidpálca volt minden harmadik szem. A következő sorban aztán kicsit korrigálni kellett, mert valahogy kitágult a munka, így ott minden harmadik és negyedik szemet egyszerre hurkoltam le és máris helyreállt az egyensúly.
A fonal Drops Cotton Light, a tű 3,5-ös, csupa rövidpálca, azaz a tökéletes filmnézős projekt.
