Receptek

Hét-főzz: így indult a húsmentes böjt

Ilyet még sosem csináltam, idén böjtben terveim szerint nem eszem húst. Vegetariánus voltam már néhány évig, tehát ez a része nem újdonság, de abban az időben még csak magamra kellett főzni, úgy meg szerintem nem kihívás lemondani bármi ételről, ha egyedül él az ember. (Oké, biztos van ellenpélda, ezen ne vesszünk össze, csak most nem jut eszembe.) Nekem igazán az a nehéz, amikor készítem a többieknek a húsokat, érzem a kiváló illatokat és mégsem ehetek belőle.

Ami viszont kétségtelen előny, hogy végre kicsit kilépek a főzési rutinokból. A Covid időszakban a főzésben a megúszásra mentem, így most jót is tesz, hogy új recepteket kell keresni és kipróbálni.

A böjt első hete máris hozott egy-két újdonságot. Kipróbáltam például egy új tofukészítési módot. A recept azt ígérte, hogy olyan lesz a hatás, mintha sült szalonnát ennék. Ezt nem tudom teljes mértékben megerősíteni, de attól még finom.

A füstölt tofu egyenletes kis kockákra vágtam. Az egyforma méret azért fontos, hogy kb egyszerre érje el a megfelelő konzisztenciát az összes tofukocka. Nagy serpenyőt felforrósítottam (ez fontos), majd először beleszórtam a tofut, majd ezután öntöttem rá olajat. Az olaj mennyiségével ennél a receptnél nem érdemes spórolni, mert a tofu nagyon gyorsan felszívja. És hát ne feledjük, hogy sült szalonnát akarunk utánozni, és az se épp zsírmentes. Az elején átkavartam, hogya kockák mindenütt olajosak legyenek, de aztán hagytam őket nyugodtan sülni, csak minimálisan kavargattam. Akkor van kész, amikor körben szép barnák a tofukockák és valamennyire kemények is kívül, viszont nincsenek kiszáradva. Ez nálam úgy 10 perc volt, de a kocka méretétől is függ.

A füstölt tofunak alapból van íze, nekem csak minimálisan kellett sózni, de persze ez függ fajtától és ízléstől is, kísérletezzetek.

A tofuszalonnához tojásos-zöldséges rizst készítettem. A párolt rizs készen volt, tkp ebből a maradékfelhasználós feladatból indultam ki. Nagy serpenyőben (amibe később a rizs is belefér) kis olajon hajszálvékonyra szeletelt sárgarépát és zöldhagymát kavargatva pirítottam néhány percig. Aztán hozzáadtam a kész rizst. Egy egész tojást felvertem és ráöntöttem a rizses zöldségre, majd addig kevertem a serpenyőben, amíg a tojás megszilárdult. Mivel a rizsem só és egyéb fűszer nélkül főtt, így ízesítettem szójaszósszal és egy pár csepp rizsecettel.

A tálkában alulra tettem a zöldséges rizst és rá a sült tofut. Az adagok persze nagyon személyesek, nekünk a 250 grammos tofu két felnőtt adagja volt a tálka zöldségesrizshez.

Egyébként én nem vagyok nagy tofubarát, évente egyszer ha eszem, de ez most annyira ízlett, hogy szerintem lesz belőle repeta.

A receptet videón németül itt találjátok még másik kettő tofurecepttel együtt.

Hét-főzz: Segítség, sok ember jön vendégségbe!

A mai hét-főzz poszt rendhagyó lesz, mert nem konkrét receptet szeretnék megosztani, hanem egy tapasztalatot, mégpedig azt, hogy sok vendégre főzni nem feltétlenül stressz. Nem vagyok nagy vendégseregekhez szokva. A család és a baráti társaságunk is szétszórva él, eleve szinte lehetetlen összehozni, hogy egyszerre mindenkinek legyen ideje, ehhez még hozzájön, hogy mivel lelkészek vannak a családban, a szokásos karácsonyi és húsvéti családi összejövetelek nálunk eleve kizártak. Idén volt mégis egy kivételes alkalom, amikor nagyjából sikerült összehozni a rokonság nagyobb részét. Sokáig úgy terveztük, hogy étterembe megyünk, mert kizárt, hogy majdnem húsz ember nálunk asztalhoz tudjon ülni, meg az is, hogy én ennyi főre főzzek. Aztán továbbgondoltuk és tekintettel a legkisebb családtagok szükségleteire (lehessen játszani, ne kelljen jól viselkedni és alkalomadtán le lehessen pihenni délután) mégis az otthoni vendéglátás mellett döntöttünk. Első lépcsőben még a komplett menüt rendelni szerettem volna, hogy élvezni is tudjam a találkozásokat, ne a főzéssel legyek elfoglalva. Aztán ahogy közeledett a vendégség napja, elkezdtek jönni az ötletek: ezt is szívesen megfőzném, azt is, nem is olyan borzasztó nagy meló és mennyire finom lenne! Végül egy kellemes kombinációt hoztunk össze rendelt-vásárolt és saját készítésű ételekből, és az egész szerintem egészen közel volt az ideálishoz. (Néhány utolsóperces betegség miatti lemondás és egy kilyukadt autógumi rontotta le a tökéletest, de ez egy főzős posztban nem lényeges.)

Az ételek kiválasztásánál a legfontosabb az volt, hogy amit lehet, el tudjunk készíteni előző nap vagy az ünnep reggelén (úgy, hogy kilenckor el kell indulni a templomba, ahonnan már csak a vendégekkel együtt érkezünk vissza, azaz reálisan aznap két óra van a főzésre és a terítésre.)

Ez lett a büféasztalon:

fetával töltött sütőben sült gomba

leveles vegyes saláta tömagszórással és tökmagolajjal

csicseriborsós rukkolasaláta

klasszikus görög saláta

sütőben sült lazac

gyömbéres fasírt

rizibizi

sajtos nokedli sült hagymával

pizza

málnás-mákos torta

profiterol

 

Hozzáteszem, hogy nem volt minden ételből 17 főre elegendő mennyiség, mert nagyjából ismertem a családot és be tudtam mérni, hogy ki mit szeret illetve nem szeret – ezért is lett ennyiféle főétel.

A pizzát és az édességeket eleve kiszerveztem, ezeket rendeltük és ez pont így volt jól. Ugyan remek pizzát sütök, de ez az időtervbe nem fért volna bele, mert csak frissen jó. A sütikkel meg szívesen elbíbelődöm, ha nincs tétje, de ha van, akkor átengedem a profiknak mind a dicsőséget, mind a három tonnányi mosogatnivalót, ami egy torta mögött van.

A sajtos nokedlit is viszonylag egyszerűen oldottam meg. A spätzle osztrák kulikus étel, szóval lehet kapni konyhakész verzióban a tésztát, amihez már csak a jóféle sajtokat kell kiválasztani, lereszelni és az egészet vajon, tejszínnel és fűszerekkel készre átsütni. Ezt már a vendégek jelenlétében öt perc alatt meg lehetett csinálni.

A salátákat, és a rizibizit az ünnepség reggelén 7 és 9 óra között készítettem el, itt az igazi kihívás az volt, hogy a salátástálak beleférjenek a hűtőbe. A gyömbéres fasírtot előző délután készítettem és hidegen tálaltam. A fasírt receptjét Kicsi Vú gyerektáplálkozás online tanfolyamán tanultam, a salátákhoz pedig ezt a kedvenc török szakácskönyvem használtam ihletforrásként.

Teljesen frissen kizárólag a sütőben sült lazac és a fetával töltött gomba készült. A lazac olyan recept, amit elrontani legfeljebb úgy lehet, ha bennfelejti valaki a sütőben. A könnyű kezelhetőség viszont fontos volt, így a vásárláskor megkértem az eladót, hogy szeletelje fel nekem a halat egyadagos méretre. Ezután tényleg nem volt más dolgom, mint a sütőpapírra feltenni és besózni-borsozni, citromlével, kis olajjal meglocsolni a halszeleteket, amelyek aztán szépen sültek maguknak, amikor a vendégek már ott voltak. A légkeveréses sütőnek hála, ezzel egyidőben a töltött sült gomba is elkészült.

Tudom, sok családban természetes és évente többször is előfordul, hogy összejön 15-20 ember és lazán összehozzák a főzést is ilyenkor. Nekem ez kihívás volt és teljesen ismeretlen terep annak ellenére, hogy a normál napi menetben már nem érzem magam kezdő háziasszonynak. Nem véletlen, hogy leírom most ezt, nemcsak a hozzám hasonló bizonytalankodó vendéglátók kedvéért, hanem mert amikor 3 év múlva megint aktuális lesz egy konfirmáció, akkor nem lesz rossz feleleveníteni, hogy oldottam meg ezt a feladatot egyszer.

P.s: a bejegyzésben található kép nem az ünnepségen készült, de a gomba ugyanilyen volt, csak köret nélkül. Mire egyáltalán az asztal fényképezésére gondolhattam volna, már rég elfogyott az ételek fele 🙂

 

Hét-főzz: Quinoa saláta szárzellerrel

A nyár nem az én évszakom, ami a főzést illeti. A nappali-konyhánk déli fekvésű, ami remek télen a szobanövényeknek, de amikor tartósan 25 fok felett van a nappali hőmérséklet, akkor elkezd a lakásnak ebben a részében elviselhetetlen hőfok uralkodni egész nap, és még éjjel se sokkal jobb a helyzet. Júniustól augusztusig kerülöm a tűzhelyet, amikor csak lehet. Praktikus ilyenkor egy nagyobb adagot készíteni egyszerre olyan ételből, amit aztán hidegen is lehet fogyasztani. A sima leveles saláta is remek persze, de nekem a jóllakáshoz azért hosszútávon több kell, és a quinoaalapú saláták pont ezt a többletet adják. A quinoa amúgy remek fehérjeforrás is, de a lényeg, hogy elég semleges ízű alapanyag ahhoz, hogy szinte bármilyen alapanyaggal keverve finom legyen. Akár édes ízekkel is kombinálható, de erről majd máskor.

Ehhez a salátához először is háromszoros mennyiségű sós vízben puhára főztam a quinoát (2 adaghoz egy dl nyers quinoát számoljatok, ezt lehet többszörözni). Az ízt pedig a következő serpenyős zöldség adta: nemrég csináltam töltött gombafejeket, a két doboz gombából megmaradt tönköket karikáztam fel ehhez a salátához, valamint anyi szárzellert, hogy felkarikázva három maroknyi legyen. Ez a mennyiség is a két adaghoz értendő. Két evőkanálnyi olvasztott vajon serpenyőben kevergetve pirítottam a zöldségeket, a végefelé egy citrom levét is ráfacsartam, borsoztam. Felkockáztam kb. három ujjnyi fetát. A zöldséget és a fetát a quinoához kevertem. Apróra vágtam 5 mentalevelet és 5 szál petrezselymet, ezeket is belekevertem a salátába. Fantasztikus friss ízt adnak a zöldek, nyugodtan mehetett volna bele még több mentalevél de most ennyi volt itthon.

Ha nagyobb adagot készítetek és nem fogy el egyszerre az egész, hűtőben, lezárt dobozban 3 napig is eláll (lehet, hogy tovább is, de erre még nem került sor.) Hidegen is finom, de persze meg lehet melegíteni is, ha valaki nem kerüli a tűzhelyet ebben a hőségben.

Hét-főzz: Sonkás nokedli

Sikerült már végeznetek a húsvéti sonkával? Ha nem, akkor hasznát vehetitek az alábbi kedvenc receptemnek. Elárulom, hogy én rögtön húsvét másnapján szoktam ezt főzni, nem kockáztatom meg, hogy esetleg nem lesz maradék sonka, annyira szeretem, sőt, néha év közben, húsvéttól telejsen függetlenül is veszek sonkát és elkészítem ezt az ételt.

Maga a ragu teljesen egyszerű: a sonkát kockára vágom, a zsíros részeit zsírjára sütöm serpenyőben, majd hozzáadom a felkarikázott zöldhagymát (zöldjével együtt) és a húsos sonkakockákat egész kevés (4 evőkanálnyi) folyékony tejszínt adok hozzá. Szerintem ezt külön sózni, fűszerezni nem kell.

A nokedlit én úgy készítem, hogy 20 deka liszthez egy tojás megy és annyi víz, hogy jó legyen az állaga – és ezt a mennyiséget lehet többszörözni a jóllakatni kívánt társaság méretétől függően.

A salátát nem bonyolítottam túl, nincs rajta öntet, sem fűszer, egyszerűen csak felvágtam pálcikára a retket. Nekem ez a recept maga a tavasz! Jó étvágyat!

 

Hét-főzz: Sobatészta szezámos lazaccal

Nem tudom, ismerős-e nektek az a jelenség, hogy bizonyos hozzávalók egyszercsak megjelennek a kamrapolcon/szekrényben/fiókban, és már egy héttel később is teljes az értetlenség, hogy mit keresnek ezek itt. Nálam ezek tipikusan távolkeleti konyhai alkatrészek, úgyis mint adzukibab vagy most éppen a sobatészta. Olvastam nyilván egy receptet, amihez kellett sobatészta, hetekkel utána megörültem neki, hogy kapható, betáraztam, aztán nem találtam meg a receptet vagy nem is kerestem. Aztán eltelt egy év és közeledett a lejárati dátum – bár mit tud lejárni egy száraztésztán. Mindegy, nekiveselkedtem és kerestem receptet hozzá. Elég kiábrándító volt olvasni, hogy gyakorlatilag egy sima levesbe mártogatva szokták ezt a tésztát enni, bár igaz, hogy meg van bolondítva egy kis szójaszósszal meg mirinnel a leves. Na de mirint égen-földön nem kaptam, szóval titkos megkönnyebbülésemre ezt az alapverziót el kellett vetnem. Így a recept abszolút nem autentikus, mindössze annyi keleties van benne, hogy só helyett szójaszószt használtam és megszórtam szezámmaggal. Viszont a gyerekek is megették, az ilyen receptek pedig érdemesek a megörökítésre.

A sobatészta egyébként hajdinalisztből van, így extra egészséges és mégsem “túl egészéges” az íze – ahogy a gyerekek nálunk a teljes kiőrlésű tésztát jellemzik. Forrásban lévő vízben 4 perc alatt készül el, igazán villámgyors.

A feltéthez harminc deka friss lazacpisztrángot használtam, nyilván ízlés szerint mindenféle filézett friss hal jó hozzá. A halszeletet kisebb kockákra vágtam és serpenyőbe, egy evőkanál olvasztott vajra tettem. Szintén hozzáadtam egy répát hosszú, vékony csíkokra vágva. Egyenletesen leöntöttem az egészet egy citrom kifacsart levével. Kevergettem egy keveset, hogy színe legyen, utána pedig öntöttem rá egy deci fehérbort és lefedtem, hogy teljesen átpárolódjon. Amikor nagyjából késznek ítéltem meg, még megszórtam egy kevés csírával, egy evőkanál pirított szezámmaggal és kis szójaszósszal beállítottam az ízeket.

A feltétet és a leszűrt tésztát egy tálban összekevertem, a felnőtt részbe pedig még egy kevés ruccola is került. Most elfogyott a minekisvettem sobatészta, de attól tartok, ez a nem autentikus recept annyira bejött nekünk, hogy hamarosan megint lesz otthon soba. Addig azért megpróbálok valamit az adzukibabbal is kezdeni, az is már lassan iskoláskorba lép.

 

 

Hét-főzz: Brokkolis gombás quiche

Nem tudom, hogy tényleg igaz-e vagy csak az észlelésem torzult, de nekem úgy tűnik, mintha január eleje óta folyton lebzselne otthon valaki. Az első hét még iskolai szünet, utána mintha lett volna egy-másfél hét, amikor mindenki intézményben volt és én nyugodtan foglalkozhattam a feladataimmal. Utána elkezdődött a szokásos félév végi betegség. Utána volt egy hét iskolai szünet, ami aztán észrevétlen átfolyt betegségbe, aztán megint rövid normalitás és megint betegség. Most már igazán elég a folyamatos készenléti állapotból. Nem mintha alapból ez az orvoshoz járáson kívül sok feladatot jelentene, legtöbb esetben némi ránézés és teafőzés pont elegendő, mert szegény beteg úgyis alszik. Na de a főzés. Összekoordinálni, hogy ne legyen semmi nemszeretem alapanyag semmiben – ez az igazi kihívás. Általában nem sikerül és akkor jön a húsos az egyiknek, húsmentes a másiknak, de zöldség se legyen benne. Hát a múlt héten volt az a nap, hogy azt mondtam, nem érdekel, azt főzök, amihez nekem van gusztusom, aztán akinek nem tetszik, azt rettentően sajnálom eszik szalámis kenyeret.

Hétköznap nem állok neki tésztát gyúrni, így az most sima bolti quiche-tészta volt, a töltelék pedig a következő:

5 nagy fej gombát, egy kis fej vöröshagymát és fél fej brokkolit apró darabokra vágtam. A hagymát és a gombát kis olajon fedő alatt puhára pároltam, majd amikor ez megvolt, még egy percre hozzáöntöttem a brokkolit is.

Felvertem két tojást, tettem bele 3 evőkanál tejföl és tejszín keverékét, kevés borsot és sót, összekevertem az egészet.

Egy piteformát kivajaztam-liszteztem, kibéleltem a tésztával, ráöntöttem a brokkolis-gombás keveréket, arra rászórtam egy marék felkockázott szalonnát, két marék reszelt sajtot, majd leöntöttem az egészet a tojásos-tejszínes keverékkel.

Légkeveréssel sütöttem 190 fokon addig, amíg szép barna lett a teteje, ez úgy 25 perc körül volt.

Természetesen alapból elutasította a nagyközönség az elfogyasztást, de később bevallották, hogy tizes skálán öt vagy hat pontot azért ért a produkció, ezt pedig adott zsűritagoktól én kifejezett elismerésnek vettem. A zsűri két kevésbé problematikus tagja pedig azon vitatkozott, hogy ki ehet több szeletet vacsira a maradékból, így melegen ajánlom nektek is. Egyébként hidegen is, úgy is finom.

Hét-főzz: Új félév, új kihívások

Régen jelentkeztem utoljára főzős bejegyzéssel, aminek oka, hogy az utóbbi hónapokban a jól bevált és már posztolt receptjeimet főztem általában. Ez február második hetétől annyiban változott, hogy már nemcsak magamnak kell ebéddel készülnöm, hanem Do is otthonról visz magával meleg ételt keddtől csütörtökig, pénteken pedig ugyan nem viszi magával, de otthon ebédel. Neki pedig nem egyszerű főzni, jóval többet kell gondolkodnom hozzá.

Az egész úgy indult, hogy valamikor nyáron-ősszel rájött, hogy nem szeretne húst enni. Az ok nagyjából ugyanaz, mint nekem is volt kamaszkoromban: látta egy filmben, milyen állapotok vannak a húsiparban és megundorodott tőle. Az undor ellen sokat nem lehet tenni, szóval átbeszéltük, hogy kábé mit és hogyan kellene táplálkozni, hogy mégis elegendő fehérjéhez  meg vashoz jusson. Szerencsére a halászatról még nem tájékozódott, meg mondjuk egyébként is igyekszünk fair halászatból származó halakat enni, így azért nem annyira lehetetlen a változatos főzés. Ami viszont megnehezíti a dolgot, hogy a zöldségek közül is rengeteg van, amit nem szeret. Így eltelt fél év menzázással, és félév végén megpendítette, hogy igazából a vegetariánusoknak szánt ételek elég egyhangúak, meg egy csomó mindent nem szeret, ami a menzán van, úgyhogy a szünet után nem szeretne ott enni. Ha ez egy évvel korábban van, akkor megvonom a vállam és azt mondom, hogy ez van, ezt kell szeretni. Most viszont tökéletes a csillagok együttállása, otthonról dolgozom, ráadásul csökkentettem a munkaidőm félállásra, és még csak nem is utazgatok havi egy-két napnál többet, így tudtam válalni a napi szintű főzést. Éljen!

S hogy ezt miért fejtem ki ilyen hosszan? Mert egy hónap elteltével óriásit léptünk előre – és remélem, ezzel sok rosszevő gyerek szüleinek adok egy kis reményt. Az első hét előtt megbeszéltük és felírtuk, hogy milyen ételek, alapanyagok kapnak zöld lámpát. Nem volt hosszú a lista. Egy szakácskönyvet is Do kezébe adtam, hogy jelölje be azokat a recepteket, amelyeket ehetőnek vél. Ezen a nyomon indultam el. Az első héten csak tuti dolgokat főztem, amiket otthon is megeszik: gombás rizottót, kéksajtos tésztát és paprikával és sajttal töltött tortillát. Aztán vérszemet kaptam és csináltam egy párolt savanyúkáposztás gnocchit, serpenyős zöldséget, amiben volt olyan zöldség is, amit addig nem evett, tepsiben sült céklát, zellert, krumplit és édesburgonyát. A vicc egyébként az, hogy ezeket az ételeket a cékla kivételével már babaként megette, csak aztán a közösségi étkeztetésbe került, ahol hirtelen kiderült, hogy ez sem ehető meg az sem. Így most újra elkezdtük a rászoktatást és nicsak, sikerül.

Az étel szállítására egy csini rózsaszín termoszos éthordót vettem, nyilván fontos volt, hogy jól nézzen ki. Emellett melegen is tartja az ételt és szag- valamint cseppmentesen zár. Nem mondom, hogy reggel nagyon lelkes vagyok a félálomban melegítéstől, de nem is annyira vészes, mint képzeltem.

És akkor ha még mindig van itt valaki, akkor hoztam egy szintén jól szállítható receptet mára: a sütőtökös diós tésztát.

Szélesmetéltet használtam, de a masnitészta is tökéletes hozzá. Ezt külön megfőztem.

A hokkaidó tököt megmostam, kibeleztem és apró kockákra vágtam a héjával együtt. Seprenyőben kevés vaj és víz keverékén megpuhítottam, borsoztam. A serpenyőben lévő puha tökre még mindenféle maradék sajtokat szórtam, volt közte markánsabb ízű kéksajt is, valamint főzőtejszínt löttyöntettem rá, hogy valami leve is legyen. Kis kevergetés után a tökös-sajtos szószt ráöntöttem a kifőtt tésztára, összekevertem és még pár szem dióval és szárított zellerzölddel megszórtam.

A szárított zellerzöld egyébként a legjobb barátom mostanában. Ha szárzellert veszek, egy részét mindig kirakom tányérra és hagyom megszáradni, majd egy kis műanyag dobozban tárolom. Szinte minden sós ételnek használ, ha rámorzsolom.

Ha van kedvetek, írjátok meg az anyahajó Facebook csoportban, hogy nektek mi a kedvenc jól szállítható vega ételetek! Jó főzőcskézést!

Hét-főzz! Mire jó a leveleskel?

Nemrég a biodobozban volt egy kiló leveleskel. Ezt most csak így könnyedén idevetem, de igazából csak nemrég óta tudom, hogy ez a neve. Volt ilyen a nagyszüleim kertjében, de sosem ettük, egyfajta dísznövényként választotta le a haszonágyást a gyeptől. Nagymamám egyébként tormának hívta, de ő is tévedhetett.

A családom nincs oda a káposztaféléktől, így ennek az elfogyasztása rám várt. Szerencsére elég sokáig friss marad – és megsúgom, hogy miután nem annyira friss, még mindig ehető. Nem volt rutinom ezzel a növénnyel, szóval egyszerűen csak kísérleteztem vele és mindenbe, amit amúgy főztem, raktam egy kis leveleskelt is. Bevált a módszer, így keverve adott egy plusz ízt mindennek, de azt hiszem, kizárólag leveleskelből nem főznék, az nekem túlságosan menzakelkáposzta emlékeket idézne, még ha nem is annyira határozott is az íze.

Mutatok pár fogást, ami készült vele, ezúttal nem pontos receptekkel, mert nem jegyzeteltem főzés közben – inkább csak ihletként.

Ez itt például sárgarépa, szárzeller és leveleskel párolva, rizzsel összekeverve és retekcsírával megszórva. (Csíráztassatok ti is, egyszerű, finom és egészséges. Itt leírtam, hogy sikerül otthon is anélkül, hogy beposhadna.)

Ez egy kevésbé látványos, de annál finomabb zöldséges-húsos tészta. Hagymát, szárzellert, édesköménygumót és leveleskelt vágtam apró darabokra, egy nagy serpenyőben olajon pár percig pirítottam, aztán még hozzáadtam negyed kiló marha darálthúst, ezeket együtt sütöttem-pirítottam tovább, a legvégén kevés tejszínnel öntöttem fel, bár ezt majdnem teljesen elnyelte a ragu, viszont az íze érezhető maradt. Sóval-borssal és egy kis szárított mentával fűszereztem.

Reggelire is remek a leveleskel. Szalonnakockákkal és csiperkegombával pároltam serpenyőben, hozzá pedig egy tükörtojást sütöttem.

Vicces, hogy korábban az volt az érzésem, hogy soha nem láttam ehhez a zöldséghez receptet, de mióta tudatosan keresem, azóta láttam már levesreceptet és mindenféle pitetölteléket, szóval alig várom, hogy hozzájussak egy újabb adaghoz és ezeket is kipróbáljam. Legszívesebben megkérdezném, hogy ti használjátok-e és ha igen, hogyan, csak ugye a kommentárfunkció ki van kapcsolva. Azért ha van kedvetek, a FB-oldalon írjátok meg, nagyon kíváncsi vagyok!

Hét-főzz! Őszi kuszkusz zsályával

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki egy szobat délelőtt fonalfesztiválra ment. Mire meghozta fajsúlyos döntéseit a sok szép fonalas stand között, lassan beesteledett  elmúlt az ebédidő és a lány már szédelgett az éhségtől. Sajnos nem volt nála hamuban sült pogácsa, így hazatelefonált és megbeszélte, hogy a családja meleg ebéddel fogja várni, mire hazaér. Sajnos azonban bizonyos előre nem látott események folytán mégsem így alakult, és a lány borzasztó éhségében összeütött valamit öt perc alatt éhhalál ellen. Tényleg öt perc volt, bár igaz, hogy a kuszkusz előző napi maradék volt, így csak zöldségekkel és fűszerekkel kellett kicsit feldobni.

Csak nagyjából írok mennyiségeket, igazából tetszés szerint variálható. Egy személyre egy nagyobb bögrényi felkockázott hokkaidó tököt használtam és a szárzellerből egy felkarikázott szárat. Kivételesen nem tettem sem hagymát, sem fokhagymát a serpenyősbe, de azzal talán még lehetett volna fokozni a hatást. Kis olajon serpenyőben átkevertem a zöldségeket pár percig, majd fedő alatt puhítottam egész pici vízzel. Megsóztam, megborsoztam és rászórtam 6 felcsíkozott zsályalevelet, ezzel is pirítottam rövid ideig. Az előre elkészített kuszkuszt a serpenyőbe öntöttem a zöldségekhez, még átkevertem, két evőkanál tejszínt is kevertem hozzá. Tálaláskor reszeltem rá parmezánt. Szerintem nemcsak azért volt finom, mert nagyon éhes voltam. A zsályát ne hagyjátok ki, az egészben az a legizgalmasabb elem!

A zsálya egyébként hálás növény, egy hónapja vettem egy csokorral és hűtőben tárolom a zöldséges fiókban. Amikor kell, lecsippentek pár levelet. Közben már meg is száradt, de ez semmit nem von le az értékéből, nyugodtan lehet így hetekig használni főzéshez vagy teakészítéshez.

Hét-főzz! Őszi zöldségköret

A gyerekek új kedvence a lisztbe forgatott és serpenyőben kisütött csirkemell, ami lényegesen kevesebb pepeccsel jár, mint a rántott csirke – pláne, hogy a hagyományos családi szereposztásunk szerint a hússütés nem az én reszortom. Ezekhez az ebédekhez én csak a körettel járulok hozzá, ami például lehet ilyen őszi mindentbele – attól függően, hogy épp miből vannak a hűtőben maradékok.

Most épp volt valamennyi jégcsapretek, fél hokkaidó tök, valamennyi pagodakarfiol (bár mezei karfiol is éppolyan jó lett volna hozzá) és néhány szem shiitake gomba. Még néhány gerezd fokhagymát is felvágtam az előbbi zöldségek mellé és az egészet kevés olajon serpenyőben kevergetve pirítottam pár percig. Aztán a tök kedvéért kis vízet öntöttel rá és lefedtem az egészet. Addig pároltam, amíg a tök héján is könnyedén átment a villa. Szírított bazsalikommal, sóval és frissen őrölt borssal fűszereztem, valamint fél citrom levével locsoltam meg a főzési idő utolsó fél percében. Tökéletes párosítás volt a csirkével és ha maradt volna, estére meleg salátaként is igen kiváló lett volna csirke nélkül.

Older Posts