Hihetetlen, hogy a mínuszokból mennyire gyorsan lett szinte nyár! Mondjuk nem panaszkodom, nekem ez pont megfelel így meg ennél melegebben. A tányérokban is egyre több a zöld, mára két receptet hoztam – ha már megint ekkora szünetet tartottam a posztolásban.
Az első egy majdnem szimpla gombás rántotta, viszont mivel shiitake gombával készítettem, így különösen jó íze lett. A tetejét snidlinggel és lencsecsírával szórtam meg. A csíráztatásról itt írtam régebben egy posztot.
A másik zöld étel egy izgalmas kísérlet. Életemben először próbáltam ki a kucsmagombát. Kiderült, hogy jobban is felhasználhattam volna, de nem abban az értelemben, hogy ez ne lett volna finom, hanem lett volna olyan recept, amiben jobban érvényesül az íze. Viszont ebből az a jó hír következik, hogy ebbe a receptbe ezek szerint bármilyen gomba megfelel, a legegyszerűbb sampinyon is.
Egy sütőedényt kibéleltem levelestésztával. Serpenyőben fokhagymásan vajon lesütöttem egy nagy salátástálnyi friss spenótot, 10-12 cm póréhagymát karikára vágva és néhány fej felszeletelt gombát pici sóval, borssal fűszerezve. Hozzákevertem egy nagy felvert tojást. Rátettem a spenótos gombát a leveles tésztára és addig sütöttem, amíg a leveles tésztának szép színe lett. Ekkor megszórtam az egészet kockára vágott fetával, még néhány percre visszatoltam a sütőbe. Remek és elég gyorsan elkészülő vacsora. Egyetek sok zöldet tavasszal, emeli a hangulatot 🙂 Jó étvágyat!
Vasárnapi ebéd még ilyen gyorsan nem készült, mint ez a köleses cékla. A cékla és a köles főzési ideje nagyjából megegyezik, így semmi mást nem kellett csinánom, mint fejenként másfél céklát és két evőkanál kölest egyszerre feltenni főzni. A kölest előtte megmostam, a céklát meghámoztam, felkockáztam. A főzővizet úgy számoltam, hogy először annyival öntöttem föl, amennyi ellepte, aztán figyeltem és kb 8-10 perc múlva még egyszer utántöltöttem – leginkább saccra. Sót, kevés szárított levesfűszert (sótlan, bio) és bazsalikomot tettem bele. A köles szépen magába szívta a vizet és teljesen puha volt az egész 20 perc múlva, ahogy a cékla is.
Külön serpenyőben megpirítottam a szezámmagot, tálaláskor megszórtam ezzel a céklás kölest és még pár szem főtt gesztenyét is tettem mellé. Lehet tupírozni juhsajttal vagy reszelt parmezánnal, de nem muszáj, önmagában is gazdag, finom íze van.
Részemről megnyitom a tavaszt, akárhány fok is van. A belső órám már érzi, hogy közeledik az óraátállítás, ugyanis elkezdtem a reggeli vekker előtt ébredni. Ez a fantasztikus kipihentség persze nem fog sokáig tartani, az óraátállítással pont ez a fél óra vész majd el, meg még egy fél. Mindegy, ha már így van, legalább a tányéron őrzöm a tavaszi hangulatot.
Volt régebben egy kedvenc nagyon egyszerű salátám: vajon megpároltam a felkockázott karalábét és megszórtam pirított mandulaforgáccsal. Tulajdonképpen ennek a főétellé való kiterjesztése ez a mostani recept.
Az alap rizstészta: ezt forró vízben három percig főzzük. Elkészítem a karalábésalátát a mandula nélkül, félreteszem, majd a serpenyőben kevés vajon megpirítom a lazackockákat, ráfacsarom fél citrom levét, sózom, borsozom, megvárom, amíg átsült mindenütt. Most összekeverem a tésztával a karalábét és a lazacot, megszórom az egészet szárított zellerrel, vagy ha ez pont nincs otthon, akkor lehet friss zellerlevél vagy petrezselyem is. Megszórom pirított mandulaforgács és szezámmag keverékével és már kész is!
A lazac-karalábé arányát az otthon lévő alapanyagok mennyiségétől függően lehet változtatni, mindenképp finom lesz. Rizstészta helyett bármilyen más körettel is finom, ez csak az extragyors verzió.
A szárított zeller nálam alap, amikor veszek szárzellert, mindig félreteszem a zöld egy részét száradni. Ha megszáradt, kézzel porítom és kis műanyag dobozban tárolom. Szerintem kifejezetten erős marad az íze és szinte minden ételnek ad egy kis pluszt. Próbáljátok ki!
Írhattam volna persze rizottót is, ha az nem rizst feltételezne alapanyagként. Az elkészítése mindenesetre nagyon hasonló, az állaga is, mégis kicsit egzotikusabb. Meg persze ötelemes szemmel nézve is jobban illik a mínuszokhoz, mert a hajdina melegít, a rizs meg hűt. (Akinek meg ez eszetlen hókuszpókusz és babona, az most nyugodtan félrenézhet.)
A februárom fő témája az egészségesnek maradás volt. Hó közepén sikerült annyira átfáznom észrevétlenül egy rosszul fűtött teremben, hogy onnantól kezdve nagyon bújkált bennem valami. Párhuzamosan meg ott volt egy határidő hó végén, ami egyszerűen nem engedte meg, hogy betegen múlassam otthon az időt. Mondjuk egész hősiesen sikerült kitartanom melegítő ételekkel most vasárnapig, amikor is egy rosszul fűtött templomban kellett ücsörögnöm két órát, úgymond munkahelyi ártalom. (Semmilyen befolyásom nem volt a rendezvény hosszára, szerintem büntetni kéne a hideg templomban két órára nyújtott istentiszteletekért.)
Mindegy, végül főztem egy csirkelevest, ami majdnem mindenre gyógyír, meg határidő ide vagy oda, mégis megszavaztam magamnak másfél nap betegszabit, ami tényleg jót tett. Aztán másnap, amikor még jó sok volt a csirkealapléből, megfőztem ezt a hajdinakását.
Egy fej vöröshagymát apróra vágtam, wokban (de más öblös edény is megteszi) kevés vajon megpároltam. Egy dl hajdinát öntöttem hozzá, pár kavarásnyit pirítottam, majd felöntöttem 2 dl fehérborral. Ekkor eszembe jutott, hogy egy kis hüvelyes sose árt, így beletettem egy evőkanál hegyi lencsét is (főzési ideje fél óra és egybenmarad, nem mállik szét és nem színezi el a többi ételt. Kedvenc lencsém!) Picit meg is sóztam az egészet. Majd ahogy elpárolgott a bor, kezdtem adagolni a húsleves alaplevét. Persze ha nincs húsleves, simán szoktam én is biolevesporból készült lével főzni a rizottót, de azért a csirkelevest tényleg nem múlja felül semmi. Ezt tkp nem kellett tovább ízesíteni egyáltalán, csak folyamatosan adagolni a levest, amíg meg nem puhult a hajdina és a lencse.
Külön serpenyőben a levesben főtt csirkecomb tépett darabjait és kb 100-120 gramm főtt gesztenyét (készen vettem, nyilván otthon is lehet sütni, csak akkor előre kell gondolkozni) kevés vajon megpirítottam, ezt hozzákevertem a kásához. Külön pirítottam még feketeszezámot és napraforgót – de tkp bármilyen mag jó erre a célra, ami otthon van, pl dió kifejezetten passzolt volna. Tökéletes vacsora, meg reggeli meg ebéd. Ez nagyjából két felnőtt, két gyerek adagja a mi családunkban, de a két gyerek az fiktív, szóval mondhatunk három felnőttadagot is.
Ahogy nőnek a gyerekeink, ismét vannak olyan hétvégék, amikor az első étkezés időpontja nem hajnali 7, hanem mondjuk 10-11 óra, szóval se nem reggeli, se nem ebéd. Ilyenkorra ajánlom az angol babos tojás továbbfejlesztett változatát:
A fő szabály, hogy nincs szabály, a hűtőben árválkodó maradékokból dolgoztam, alakítsátok ti is bátran a lehetőségekhez ezt az ételt. Fejenként két evőkanál felkockázott bacon, 2-3 fej gomba felszeletelve, egy maréknyi falatokra vágott karfiol és valamennyi konzerv vörösbab szükséges hozzá. A bacont kis olajon megpirítottam, majd hozzáöntöttem a karfiolt és a gombát, picit megsóztam. Pár percig ezek puhultak, közben kevergettem egyenletesen az egészet. A legvégén még rásegítettem a puhulást kevés vízzel. A babot csak annyi időre raktam bele, hogy átmelegedjen. A zöldséget kiszedtem tányérra, és sütöttem mellé egy tükörtojást.
A konyhában kevés dolgot tudok jobban értékelni, mint az egyszerűséget. Gyerekkori emlékeim szerint a főzés valami olyan dolog, ami miatt a nő az egész délelőttöt a konyhában tölti, majd még a délután első felét is, mert rendet is kell tenni utána. Nagyon hamar tudtam, hogy ezt az utat nem akarom követni, és számomra az életbe még sokkal több dolognak bele kell férni, mint a túlélés biztosításának. A kuszkusz felfedezése fontos mérföldkő volt ezen az úton. A másik fontos dolog, amit a férjemtől tanultam, aki egy olasz barátjától tanulta: a jó hozzávalókkal minél kevesebb dolgot kell csinálni, minél egyszerűbben kell feldolgozni, mert a jó hozzávaló önmagában finom. Halat így szinte kizárólag fóliában vagy serpenyőben sütve eszünk, só-bors-citrom, esetleg fokhagyma valami zöldfűszer és több nem is kell. Na jó, egy egyszerű saláta hozzá, például sárgarépával.
A répát aprítógépben felaprítom, ízlés szerint bármilyen zöldsalátával összekeverem. Az öntet olivaolaj és pár csepp balzsamecet.
Még finomabb lesz, ha naprafogró- és szezámmagot – vagy akár tökmagot- száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra pirítok és még ezzel megszórom a salátát. Fejedelmi étel és 25 perc alatt terítéssel együtt elkészül. Csak hogy beleférjen a napba a fonalazás is, meg minden, ami széppé tesz egy hétvégi napot. Kellemes vasárnapot nektek!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, bennem vasárnap délután négy körül megszólal egy halk, de kitartó riasztó: közeleg a munkahét kezdete. Persze ez önmagában még nem lenne annyira riasztó, mivel viszont nincs a munkahelyemen menza, a közeli kínai büfét meg már eléggé unom, ilyenkor elkezd zakatolni az agyam, hogy akkor most mit is fogok enni egész héten. Nem árt ezzel tényleg foglalkozni, ugyanis azt már megfigyeltem, hogy ha nincs tervem, akkor általában a túrósbatyu, csoki, banán szentháromságával próbálom az éhségemet csillalpítani. Nem rosszak ezek, csak kiegyensúlyozott étkezésnek nem nevezhetőek.
A hétfő általában még az egyik legjobb nap szokott lenni, legtöbbször ugyanis marad valami vasárnapról, amit jól el lehet csomagolni. Ma például penne szósszal. A szószban cukkini, shiitake gomba és passzírozott paradicsom van, nem is rossz elsőre. Ha kis reszelt sajtot is viszek dobozkában, akkor egész kiegyensúlyozott étel segít átvészelni a hétfőt.
A péntek szintén a főzésileg egyszerűbb napok közé tartozik, mert ilyenkor általában nem maradok olyan későig, azaz a lunchboxos ebéd lehet valami egyszerűbb. Péntekre kedvencem a hummuszkrém, viszek mellé egy zsemlét és feldarabolt répát, almát, sajtot. Este pedig lehet valami komolyabbat főzni otthon, ahol nem szempont, hogy jól szállítható legyen.
Így már csak három nap marad. Ha egyik nap készítek sütőben magától sülő fasírtot, akkor ahhoz mondjuk szerdán főzhetek egy vöröslencse-főzeléket, csütörtökön pedig egy villámgyors wokos zöldséget, például sárgarépából, jégcsapretekből és kínai kelből joghurtos öntettel. Ez utóbbi így készül: Személyenként egy maroknyi csíkokra vágott kínaikel, egy marék gyufaszálra vágott sárgarépa és ugyanennyi szintén gyufaszálra vágott jégcsapretek szükséges. Wokban kevés olvasztott vajon (vagy kókuszolaj, mogyoróolaj is tökéletes) kevergetve pirítjuk néhány percig a zöldségeket – nyugodtan maradhatnak roppanósak. Sóval, pici borssal, szárított zellerrel fűszerezzük, a lunchboxba téve pedig egy deci natúr joghurttal leöntjük. Külön szoktam csomagolni a fasírtot és pici dobozban vegyes magvakat (szezám, dió, napraforgó például) – ez így együtt fejedelmi, ugyanakkor elég gyorsan elkészíthető étel.
Már csak a keddi napot kell megoldani, ehhez e héten a hűtőben lévő maradék hokkaidó tököt használom fel, hétfő este sütőtökös rizottót fogok főzni. A rizottó ugyan kicsit lassabb muzsika, viszont lehet belőle nagy adagot készíteni, így megoldható belőle egy vacsora és egy csomagolható ebéd is. Itt egy csalós verzió receptje, itt pedig egy általános rizottó recept, amit bárhogy lehet csűrni-csavarni.
Ezek mellé persze még lehet magvakat vinni vagy feldarabolt gyümölcsöt, és akkor máris egyszerűbb kibírni folyamatos csokizás nélkül a napot. Bár tudom, ez csak az én problémám, amúgy csupa erős akaratú ember él a földön rajtam kívül 😉 Kellemes hetet nektek!
Eredetileg egy évtervező posztot szántam január elejére, ezt a marharagusat pedig a következő hétfőre. Aztán arra gondoltam, hogy az idei terveim azért nem annyira sziporkázóan érdekesek, viszont ez a recept tényleg nagyszerű, de elég hosszú ideig fő, tehát szabadság idején vagy hétvégén ideális. Szabadságon meg most vannak többen, szóval elsőbbséget kapott. Remélem, ízleni fog nektek is.
Személyes kedvencem a marharagu minden ízesítéssel (egy korábbi verziót már mutattam itt), vega ételek közül pedig a cékla visz mindent nálam. Ha ez a két dolog összekerül, az pedig egyszerűen csúcs! Ebben a receptben a zöldség dominált, persze a mennyiségek teljesen pocionálisak, úgy lehet variálni, ahogy épp az otthon lévő dolgok és a célszemélyek ízlése kívánja.
Hozzávalók: 30 deka pörköltnek való marhahús felkockázva, 1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva, 3 közepes célka felkockázva, 40 deka pasztinák karikára vágva, 2 sárgarépa karikára vágva, 3 marék lencse – mindenképp olyan fajta, ami egyben marad, tehát nem vöröslencse. Én hegyi lencsét használtam, amit nem kell feltétlenül beáztatni és kb 40 perc alatt megfő. Fűszerezéshez pedig szemes fehérbors, bor (vörössel hagyományos, én most fehéret használtam, ami kicsit savanyított az egészen, szerintem használt neki), 6-8 szem borókabogyó, só és kb 1 dl passzírozott paradicsom.
Nagy lábosban először nagy lángon a húst kapattam meg minden oldalról, mintha pörköltöt készítenék, majd hozzátettem a hagymát is és kevergettem pár percig. Felöntöttem kb 2-2,5 dl borral és most már közepes lángon hagytam, hogy a bor elpárologjon. Ekkor beletettem minden feldarabolt zöldséget a lábosba és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, megsóztam és beletettem a borókabogyót, borsot is. Innentől kezdve két óráig csak arra kellett figyelni, hogy lassú tűzön puhuljon az egész és a folyadékot pótoltam időnként. Kb két óra elteltével beleöntöttem a passzírozott paradicsomot és már nem pótoltam innentől az elfőtt vizet, hanem hagytam kicsit besűrűsödni a szószt. Nagyjából két és fél órás puhulás után nyilvánítottam késszé.
A ragu, mivel nem a hús dominál benne, akár így, ahogy van komplett egytálétel lehet, vagy igény szerint lehet hozzá főzni kuszkuszt, quinoát is. Nehéz megmondani, hány adag, mert az ugye étvágytól függ, meg attól is, hogy körettel vagy anélkül eszi az ember, de szerintem 4-6 felnőtt biztos jóllakik belőle. Jó étvágyat – és persze boldog új évet Nektek!
Maradékfelhasználós főzéskor szinte mindig a serpenyős mindenesnél kötök ki. Ebben például volt fél fej vöröshagyma, egy póréhagyma zöld szárának utolsó 10 centije, 6-8 fej gomba, három sárgarépa és egy fej cékla. Kókuszolajon először a hagymákat, majd a többi zöldséget kevergetve pirítottam kb 4-5 percig, aztán fedő alatt puhítottam. Csak kevés sóval és borssal fűszereztem, meg a legvégén egy evőkanál szárított borsmentával. Amikor a zöldség megpuhult még hagytam kicsit odakapni, majd tettem bele 70 gramm felkockázott juhfetát és megszórtam az egészet szezámmaggal. Ez nálunk két adag, bár el tudom képzelni, hogy nagyobb étkűek inkább másfél adagnak mondanák. Mindegy, a maradék az maradék, de természetesen szabadon növelhető a zöldségek mennyisége.
Ahogy biztos észrevettétek már, volt egy hosszabb főzősszünetem, ezért is hanyagoltam el a hét-főzz sorozatot. Nincs garancia, hogy mostantól minden jobb lesz, de vannak kecsegtető jelek. Szombaton például ezt a halas curryt főztem, viszonylag terv nélkül, azaz csak közben dőlt el, hogy ez lesz belőle.
Először is feltettem egy bögre rizst főni, aztán egy másik lábosban beluga lencsét. A lencse mennyisége egy átlagos méretű vizespohárban kb 2 centi volt az aljától, ehhez háromszoros mennyiségű vizet öntöttem és csak kevés sóval ízesítettem főzés közben. A beluga lencse kb 30 perc alatt megpuhul előzetes áztatás nélkül is.
Egy serpenyőben kókuszolajat melegítettem, beleszórtam egy tk római köményt, fél nagy fej vöröshagymát megpároltam rajta, majd hozzáadtam még két gerezd fokhagymát. Személyenként 10-12 deka filézett friss halat felkockáztam, besóztam, borsoztam, megforgattam lisztben és a serpenyőbe tettem a hagymához. Kevergetve arra figyeltem, hogy a halkockák minden oldalról kifehéredjenek, majd egy kicsit hagytam megpirulni. Megszórtam kb három tk curryvel, kevés kurkumával, jól összekevertem az egészet és felöntöttem 125 ml kókusztejszínnel (ez egy egész kis konzerv adagja). A már kész főtt lencsét is hozzáadtam. Hagytam átmelegedni az egészet, ekkor még beletettem két tk garam masalát és belefacsartam kb negyed citrom levét.
