A sárga Scheepjes Secret Garden fonal egy két évvel ezelőtti Gyapjúnapon ejtett rabul, azóta nézegetem, csodálom – és nem jutott eszembe, hogy mit tudnék készíteni belőle. Persze nem azért, mintha nem lenne remek a fonal, nagyon is az, sőt, túlságosan is az. Selyem és pamut keverék, a selyemből a puhaságot és a fényességet, a pamutból az alaktartóságot és stabilitást kapta, szóval tényleg tökéletes. Vastagsága alapján még pulóver is lehetne tavaszra, őszre, csak ahhoz sajnos túl keveset tároztam be magamnak. Mindegy, pont jó is, hogy várta még a sorsát, mert ikersapikhoz kerestem éppen valami különlegességet.
A finom színátmenetek miatt a két sapi pont nem teljesen egyforma, de azért mégis látszik, hogy van közük egymáshoz.
A minta egy Be beanie! könyvből van félig-meddig – kicsit változtatnom kellett rajta az eltérő fonalvastagság miatt.
Álom ezt a fonalat horgolni, annyira kellemes a tapintása, és annyira szépen jönnek egymás után a színek. A többi árnyalat is eléggé vonzó, tartok tőle, hogy nem ez az utolsó találkozásunk egymással.
Mióta féllábal, azaz egy gyerekkel kiléptünk az állami iskoláztatás rendszerébe, megtudtam hogy igenis lehetséges egy kétórás karácsonyi műsort anélkül megtartani, hogy az ünnepeltre akár csak egy utalás is elhangzana. Nem gondolom magam szentfazéknak, de azért ez elsőre hatalmas sokk volt, és idén, már másodszorra sem sokkal kisebb. Na mindegy, ez van, ezzel élünk: a karácsony az én szubkultúrámon kívül Santa-ünnep, a hozzátartozó jelmez pedig a Santa-sapesz. Nyilván lehetne az egyeurós boltban is vásárolni, de az túl egyszerű. Meg amúgy is alig horgoltam, mióta a határidős Mezzaluna elkészült, szóval lett Do-nak csinos kis sk télapókalapja. Volt egy másik gyerek is a fellépők között, akinek kézzel kötött sapesze volt – csak Ti értitek, hogy miért dobbant meg a szívem ennek láttán.
A karácsony előtti idő más években mindig szárnyakat adott horgolásügyileg, idén valahogy máshova került a hangsúly. Most hagyom, hogy így legyen és élvezem, hogy megint annyit olvasok, mint 15 éve (és kábé annyit is horgolok, mint akkor). Kívánok nektek is hasonlóan nyugis és lassú készülődést és ha addig már nem születnének új posztok, akkor boldog karácsonyt!
Catania készleteim csappantása kedvéért kezdtem el ezt a sapit horgolni még abban az időben, amikor a horgolt mandala nem volt akkora sztár, mint most. Nem is gondoltam rá, hogy a sapka teteje tulajdonképpen egy mandala – egész addig, amíg most egy kedves Anyahajó-olvasó fel nem hívta a figyelmem rá. Persze ezzel bogarat ültetett a fülembe és nem kizárt, hogy további mandalás sapkák is fognak születni annak ellenére, hogy már igazából a sapkahorgolás nem annyira élvezet, mint régen volt. De a mandala persze más, azt szeretem csinálni.
Legtöbbször egyszerű rövidpálcás utolsó sort szoktam horgolni sapkák aljára, amibe esetleg még gumicérnát horgolok, de most eszembe jutott, hogy a ráksor is milyen szép szegély lenne, szóval az lett a lezárás.
Eredetileg egy unokahuginak készült, kíváncsi vagyok, hogy vajon még mindig jó-e neki vagy már csak a kistesójának. Még szerencse, hogy mindketten lányok!
A véget nem érő takaró és a lassú muzsika nyakmelegítő mellé egy villámprojektet is be kellett illesztenem Do legjobb barátnőjének a szülinapjára. Ebben a kiskamasz életkorban a gyerekek hobbijai eléggé eltolódnak a virtualitás irányába, úgyhogy a potenciális ajándékok száma drasztikusan csökken. Do osztályában jelenleg a fő szabadidős foglalatosság a videoclippek forgatása, amihez igazából a telefonjukon kívül más nem nagyon kell. Ja, de, egy jópofa sapka sosem árt. Ha meg jelmezként megunja, utcára szél ellen még mindig lehet hordani.
Catania fonal, 3,5-ös tű és a legegyszerűbb grannycsíkos minta. A coolság-effekt kedvéért a megfelelő méretű kör meghorgolása után jóval hosszabban horgoltam szaporítás nélkül, mint azt a fejméret indokolta volna, ezért lett ilyen löttyedt fazon. A szegély rövidpálcákból áll, annyi fifika van benne, hogy minden kör végén megfordítottam a horgolás irányát.
Ismét fonalat tesztelhettem az 1001fonal.hu jóvoltából, mégpedig a Phildar Partner 3,5 típusú fonalát. Az volt a feladat, hogy gyorsan elkészülő, apróbb dolgot készítsek belőle, úgyhogy két dolog maradt játékban számomra, a sapka és a kézmelegítő-zongorakesztyű. Zongorakesztyű műfajban a Meseszép horgolások c. könyvben található, a Hófehérke által ihletett Mérgezett almás kesztyű tetszett, amire egyébként sort is fogok még keríteni egész biztosan.
A sapka műfajban azt kellett megfontolni, hogy a Partner fonal nem túl vastag, így a nekem nagyon bevált myboshi mintákat nem lehet belőle elkészíteni – hacsak nem duplaszállal. Ó, igen, és ha már duplaszál, akkor a lehetőségek végtelenek. Lehet két egyforma színű szálat összefogni, de akár különbözőt is, ezzel pedig már, adja magát az egyik színből a másikba való eljutás.
Két színnel dolgoztam, a sapka tetején két szállal vettem a Piscine árnyalatot, aztán egy szál Piscine és egy szál Brume, végül pedig a Brume színt fogtam duplán.
Az eredmény egy őszi-tavaszi sapka K-nak, aki egyébként nagyon érzékeny a sapkákra, mondhatni évek óta ugyanazt a polársapit nyúzza, mert csak az elég puha számára. Ezt viszont most elfogadta, gondolom azért, mert a szálban lévő 25% gyapjú még épp tolerálható számára.
Még nem mostam a sapkát és egyelőre nem volt még bevetésen, de sejtem, hogy a 75% műszál – 25% gyapjú elég strapabíróvá teszi a kész munkát. Horgolni mindenesetre kellemes volt és ennél a fonalnál is nagyon meggyőző a színskála. Ezzel a technikával mindkét színből két gombócra volt szükség, de minden gombócból jócskán maradt, szóval még egy kötött nyakmelegítő is kitelne a maradékból. Én viszont valószínű még egy sapkát fogok készíteni belőle, mégpedig Do-nak, csak épp fordított színiránnyal.
Köszönöm a tesztelés lehetőségét az 1001 fonalnak!
Idén nagyon korán sikerült megvenni Do télikabátját, még javában rövidujjúban jártunk. Viszont én már be voltam sózva, mert a tavalyi sapkáját rommá hordta (belinkelt képen balról a második) és egy pillantás a naptáramba elég volt ahhoz, hogy lássam, vagy szeptember végén lesz a gyereknek kabátja meg sapkája, vagy november közepén. Akkor már inkább a túl korai időpont mellett döntöttünk.
A kabát- és cipővásárlás Do esetében színes, szélesvásznú, egész estés program, pontosabban inkább egész napos, ez ő is tudja meg én is. Nem azért, mint annakidején az én gyerekkoromban, amikor a szülők és gyerekek ízlésének közös nevezőjét tartott sokáig megtalálni. Nálunk méretproblémák vannak. K-val bemegyünk a cipőboltba és 10 perc után cipővel távozunk. Do-val bemegyünk a cipőboltba és ami tetszik, nincs a méretében, ami meg nem tetszik, azt minek vegyük meg. Legalábbis az első boltban, a másodikban és a harmadikban még így gondoljuk. Aztán a negyedikben megfogadjuk, hogy bármi lesz a méretében, megvesszük – de sajnos semmi nincs. Az ötödikben már mindenki bőg és vagy távozunk cipő nélkül vagy random veszünk piros lakkcipőt a hótaposó helyett. Na hát most kis híján ugyanezt sikerült kabátfronton is előadni. Do ugyanis az utóbbi évben nagyon megnyúlt, majdnem olyan magas, mint én. Emellett maradt ugyanolyan vékony, mint volt, úgyhogy a vastag, bélelt kabátokban úgy nézett ki, mintha botsáskát csomagoltak volna egy komplett medvecsalád lenyúzott szőrébe. Amikor ezt megemlítette, sajnos tényleg igazat kellett adnom neki, így egymás után raktuk vissza a vállfákra a szebbnél szebb színű kabátokat. Egy idő után aztán azt mondta, hogy vegyük meg, ami nekem tetszik, neki mindegy. – Már hogy lenne mindegy? Csak olyan kabátot veszünk, ami tetszik neked. Évente 6 hónapot hordod minden nap. – Á, nem gond, vegyük meg, már látom, hogy unod.
Ilyen együttérző hang után aztán összeszedtem magam és újabb bolttámadásra indultunk.
Végül egy kb. 4 órás túra után sikerült a kabáttémát rövidre zárni, a gyerek választott, én meg csodálkoztam, hogyhogy egy sötétbarna, szerintem inkább öreges kabát tetszett neki, de hát rendben, lényeg, hogy neki tetszik. Én meg otthon feltúrtam a készleteimet, vagyis egyszerűen kihúztam a sapkafonalas fiókot, mert a legutóbbi fonalrendezés óta ilyen egyszerűen megy az egész, mutattam két színkombinációt a sapkához, Do pedig kiválasztotta a drapp-fehér-rózsaszínűt.
És akkor az extrém hosszú bevezetés után végre itt a sapka mintája. Vastag, 6-os tűhöz ajánlott műszál-gyapjú keverékfonallal készül. Mindegyik maradék volt címke nélkül, így pontosabbat sajnos nem tudok írni.
Csúszókörből indulva
kör: 10 erhfp (félpálca)
kör: minden erhfp-ba két erhfp (20)
kör: erhp-k, minden második pálcába szaporítunk (30)
kör: erhfp-k, minden harmadik pálcába szaporítunk (40)
kör: erhp-k. A körben összesen hat helyen szaporítunk (46)
körtől már nem szaporítunk. A páros számú körök erhfp-val, a páratlanok erhp-val készülnek a 11. körig. Utána három sor erhfp-val, az utolsó kör rp-val készül.
Kifejezetten szép formájúra sikerült most ez a sapka és tökéletesen passzol a méret a majdnemfelnőtt 11 éves fejére.
Ahogy már korábban írtam, idén egész évben, függetlenül az aktuális időjárástól, horgoltam sapkákat egy karácsonyi akcióhoz. A legutolsó darab épp hétfő este készült el – egy érmés mosodában. A szokásos novemberi gyomorvírus tarolt ugyanis, és az ágynemű, ágytakaró nem fér az otthoni mosógépbe, így aztán a hétfő estét mosodában töltöttem. Itt mindig lutri, hogy mennyi időt tölt el az ember. Maga a mosóprogram nem hosszú, 35 perc, a szárítás 30, de ha épp tele van minden gép, akkor még plusz időket is kell kalkulálni. Így aztán könyvvel és horgolós felszereléssel is készültem, és szinte csalódott voltam, amikor a mosodában mindössze egy ember volt, azaz az első pillanatban látszott, hogy 65 percet fogok csak várakozással tölteni.
A könyvet így elő se vettem, egyből a sapkával indítottam. Ott készült az első öltés és az utolsó sor csak azért nem, mert az elején elszámoltam és bontani kellett. Így a legutolsó szürke rövidpálcás sor 5 percét már otthon fejeztem be. Előtte soha nem méricskéltem, hogy mennyi idő elkészíteni egy Boshi fazonú sapkát – most akkor íme, a hivatalos eredmény 65-70 perc, szálelvarrással 75. Nem egy világvége. Van 75 perced örömet szerezni valakinek? Horgolni egy sapkát és elküldeni az Igazgyöngy Alapítványnak vagy odaadni egy kéregetőnek, aki mellett minden nap elmész az utcán? Vagy a gyereked egy osztálytársának, akiről tudod, hogy ritkán tudnak új ruhát venni? Jó érzés annak, aki adja és annak is, aki kapja. Boldog ádventet, hangulatos karácsonyi készülődést kívánok!
A képen látható cowl ismerős lehet már azon kedves Olvasóknak, akik már kb. két éve is figyelemmel kísérték az anyahajót és átlagon felüli memóriával bírnak. Igen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a maradékokból elkészüljön a passzoló sapka is.
Nem csoda, hiszen már annyi sapkát horgoltam egy időben, hogy utána egész sokáig gondolni sem tudtam rá, hogy még egyet. Most augusztusban és szeptemberben viszont egy jótékonysági projektre csináltam öt sapit, és úgy gondoltam, a lendületet ki kell használni, ha már egyszer itt van.
Eredetileg úgy szerettem volna, hogy a sapka is három színblokkból álljon, de rosszul saccoltam be az egyes színekből rendelkezésre álló mennyiséget, így random csíkos lett. Hála a ramaty időnek azonnal fel is avattam, és egészen el is érzékenyültem, hogy nahát, végre szettet hordok, mint azok az emberek, akik boltban veszik a sapkáikat meg sáljaikat.
– Na, és felkészültél már a karácsonyra? – Hát persze, átgondoltam, mi mindent is kellene még csinálni, menüterv, bevásárlás, fát venni-faragni-díszíteni, csomagolópapírt nyomdázni, ajándékokat csomagolni, a függönyöket a nappaliban leszedni és bedobni a mosógépbe, legalább a nappaliban ablakot mosni, alaposan felporszívózni mindenhol, pláne a vendégszobában, WC-fürdőszoba nagytakarítás, előszobából a cipőket valahogy elpakolni, hogy lépni lehessen. – Hú, komoly. És hol tartasz, mit csináltál meg már az utolsó ádventi hétvégén? – Horgoltam négy sapkát.
Ez tkp már november végén esedékes lett volna egy kislánynak, aki meghívta Do-t a szülinapjára, amire végül csellópróba miatt nem tudott elmenni én meg munkahelyi csúcsrajárás miatt nem tudtam horgolni.
Ezt meg a saját gyermeknek, akinek olyan komor a sötétkék kabátja, muszáj volt hozzá egy élénkebb színű sapka. A másik kettő meg ráadásajándék unokatesóknak, de ez titok. Remélem, még nem olvasnak blogokat. Minden modell Myboshi Tobu, a fonalak nagyobb része Boston, de van benne némi maradék Boshi Nr 3 is, valamint a piros csík egy már gőzöm nincs milyen maradék, amit most sikerült kb öt év után végre teljesen elhasználnom. Fanfárok, sípok! A leírás szerint 150 gramm fonal megy egy sapkába ehhez képest én 300 grammot vettem és ebből 3 sapka teljesen kitelt és a negyediknek a fele, úgyhogy ne higgyetek a leírásnak. Mint ahogy a kötéspróbának sem, mert sikerült három teljesen ugyanannyi sorral és szemmel készült sapkának 3 különböző méretet ölteni ugyanolyan tűvel. Nálam a szorosság, úgy tűnik, hangulat kérdése és semmi köze tűhöz meg fonalhoz.
Kellemes készülődést nektek is- csak semmi stressz, még bőven van időnk!
Minden évben eljön az a nap, amikor elkezdem elképzelni tudni, hogy majd egy napon nem érdekel, hogy néz ki a fejem sapkában. Ez a nap múlt héten jött el, így végre megmutatom azt a sapit, amit egyébként előrelátóan még szeptember elsején horgoltam meg. Myboshi fonal, Boshi Izumo minta – már amennyire én képes vagyok mintát hűen követni.
A fonalat még tavasszal, a tél végi kiárusításon táraztam be, mert a tavalyi kedvenc kendőmhöz nagyon nem volt színben passzoló sapkám. Hát most már van. Hogy hogy áll a fejemen, azt inkább hagyjuk, legalább a színe jó, meg faltam a fonalat vele.
