Mire kitavaszodott, el is készültem a gazdag, őszi színekből kötött jó vastag Cameómmal: Kiss the frog fonal mustársárga, mandarinsárga és sötétbordó színeiből készítettem. Ahogy azt vártam, vízben áztatás után a szál szépen kinyílt, a belefont színes szöszök is sokkal erősebben látszanak.
Nem tudtam végül dönteni, hogy melyik színnel kombináljam a mustársárgát, így mindkettőt belekötöttem. Mivel ez a fonal nem bontható túl könnyen, így volt ennek némi rizikója. Végül pont így tetszik, ahogy van.
A suszter cipője lyukas, a horgoló férje csoffadt, kiszöszösödött, világosszürke polársálat hord – állapítottam meg tavaly télen. Hát hogy lehet ez? Ó, hát úgy, hogy férfinak horgolni – kötni szinte lehetetlen. Minden, ami nem koromfekete, az magára vonja a gyanút, hogy nőies. Koromfeketét kötni pedig felér egy kétszeres életfogytiglanival, legalábbis nekem. Most az egy dolog, hogy elönt a depresszió tőle, de még csak nem is látom rendesen. A sálakkal is az van, hogy hosszúak. Túl hosszúak. És bármilyen izgalmas a minta, két métert horgolni belőle mindenképp unalmas. Pláne, ha bármiféle minta szintén a nőiesség veszélyét hordja magában. Így történt, hogy Apahajó 9 éves horgolós pályafutásom ellenére is olyan sálban járt eddig, amilyenben.
Tavaly tél végén aztán végigjártam a szezonvégi kiárusításokat és szent fogadalmat tettem, hogy a szürke polársálnak annyi lesz. A Lana Grossa Ragazza Loop nevű fonal lett a befutó: nagyon vastag, annyira, hogy cowlnak is megfelel, azaz nem kell belőle két méter. A szürke-fekete hosszú átmenetek pedig anélkül visznek kis színt az egészbe, hogy a nőiesség veszélyét hordoznák.
Kb. 3 gombóc, 10-es tű, nagyon egyszerű fazon, két este. Tulajdonképpen nem kellett volna erre 9 évet várni. A modellt elneveztem Incognitónak, mert jól támogatta, hogy incognitója feladása nélkül fotózhassam célszemélyt. Aki egyébként nagyon készséges volt, még azt is megkérdezte, hogy mosolyogjon-e.
Egy egyetemi barátnőm – jó családból származó német lány, aki a tanulmányait családi örökség kamataiból finanszírozta, szóval tényleg nem voltunk a családi háttér szempontjából egy kategória – miközben épp a zoknikötés rejtelmeibe vezetett be, kifejtette, hogy számára a legnagyobb luxus az életben a szappanos kézmosás. Természetesen viccesnek gondoltam ezt az adott pillanatban: valaki, aki nálam sokkal többet engedhet meg magának, nem egy tárgyat, egy utazást tart luxusnak, hanem a leghétköznapibb dolgot, ami csak létezik, valami olyasmit, amire naponta többször figyelmeztetnek minden gyereket – na jó, nem mindet, de mégis. Azért bogarat ültetett a fülembe és elkezdtem magamat figyelni. Hazaérek és nem megyek kezet mosni automatikusan, ahogy szoktam – mi történik? Vacak érzés, pedig tényleg nem vagyok koszfóbiás. Vagy megmosom, de csak vízzel. Tiszta önkínzás. Ott a szappan, szinte érzem az illatát, de nem nyúlok hozzá. Na ne! Szóval igen, kénytelen voltam igazat adni a barátnőmnek, a szappanos kézmosás valóban luxus. Elérhető, nem kerül sokba, de nagyon is megemeli a komfortérzetet.
Ha meg kézzel kötött 100% pamut kéztörlőbe törülközik után az ember, akkor az már szinte túlzás és luxusadógyanús. Mondjuk nem akarok ötleteket adni, manapság sosem lehet tudni.
Szabadidőmben világmegváltással foglalkozom, persze elméleti síkon. Olyanokon gondolkozom, hogy mi a jobb úgy a Nagy Egész számára: ha a) kidobálok a szekrényemből mindent, amit már nem használok egy ideje (nem tetszik, kihíztam, másnak nagyobb szüksége lenne rá, stb.) és ezzel nyerek teret meg új ötleteket, mozgásba jön, ami amúgy pocsolyavíz lenne, vagy pedig b) ha minden marad a régiben, mert minden szelektálás csak felhívás keringőre, hogy újabb és újabb Holmik foglalják el a felszabadult helyeket. Van például az a nagyon menő mozgalom, hogy 3 hónapig 33 ruhadarabbal megoldani az öltözködést, beleértve a munkát, játszóteret, kirándulást és a magassarkús fogadást is. Cipő, kabát, sál!!!, nyaklánc is beleértve a 33-ba. A múltkoriban összeszámoltam az sk sáljaimat és ha lemondok minden más ruhadarabról, akkor pont beleférek a keretbe, de nem biztos, hogy ez életszerű. Szóval ez a mozgalom – a kihívás szót már nem is merem használni a múltkori után 🙂 – olyan, amit én csak távolról fogok csodálni.
Végül a hosszas világmegváltó gondolkodásom eredménye az lett, hogy a középút mindig a legjobb. Van, amit jobb kiszelektálni, mert mondjuk tényleg nem tetszik és nem is fog. Van, amit jobb elajándékozni, mert másnak tényleg nagyobb szüksége van rá. De azért, mert az elmúlt egy évben nem vettem fel a fehér blúzomat, attól még bőven elfér a szekrényben. Mert mondjuk ha szükség lenne rá egy kivételes alkalommal, akkor meg kellene venni, és az többet árt a természetnek, mintha a mostani még ott lógna használatlanul a szekrényben további egy évig és csak mosni-vasalni kellene. Szóval a fehér ing marad.
Aztán azt is eldöntöttem már jó régen, vagy 3 éve, hogy olyasmit, hogy felmosórongy meg törölgetőrongy én egész biztos nem veszek, hanem kialakítom a Rongyok Hierarchiáját. Legfelül vannak a Törülközők és a Szép Konyharuhák. Ezeket törülközésre és edénytörlésre, valamint konyhai kéztörlésre használom. A Nemolyanszép Konyharuhák a konyhai bútorok és egyéb berendezési tárgyak letörlésére vethetők be. Aztán ha már szúr a törülköző, a konyharuha pedig megviselt, akkor ezek lesznek a takarítórongyok. Valószínű, ezen a ponton majd tényleg jön egy idő után a kuka, mert lassan nem férnek a kijelölt polcon a kiszuperált rongyok és azért annyit nem takarítok, hogy 30+ rongyra szükségem legyen. És akkor jön a probléma – nem mondok kihívást, mondom nem mondok – miszerint a hierarchia felső részéből lebuktak a Jó törülközők és azokat pótolni kell. De valami nekem nagyon bűzlik a párszáz forintos svéd kéztörlők körül, valami miatt úgy érzem, hogy ezért valaki a világ árnyékosabbik felén vaskosan fizet. És akkor ezeket a világmegváltó gondolatokat végigvezetve arra jutok, hogy igaza van Annásnak, az ember csinálja meg a saját kéztörlőjét, ha már tud kötni, horgolni. Pláne, ha van olyan fonala, ami csupa pamut, jó vastag, strapabíró és a rendelkezésre álló mennyiség egyébként másra nem lenne elég. A 15/2015-ös kihívásban ez lesz a lakberendezési tárgy kategória aspiránsa.
A Ready Shawl egy háromrészes sorozat első kendője, azoknak való, akik szeretnének megtanulni csipkét kötni, de még nagyon az elején vannak. Akár első csipkeprojektnek is tökéletes, mert annyira aprólékosan van elmagyarázva minden tudnivaló, minden szemszám. Tudom, tudom, nekem inkább a harmadikat kellett volna megvenni, szerintem kábé ott tartok technikailag, viszont én inkább az egyszerű optikájú kiegészítőket szeretem. Na meg az sem utolsó, hogy mindig kell egy pihenős kötés, amit bármikor, bármilyen lelki állapotban képes vagyok hiba nélkül folytatni. A Ready épp ilyen, úgyhogy nyaralásra is ezt fogom vinni. A fonal ismerős lehet, készült ebből mostanában egy Lily Magnólia is – ahhoz hasonlóan ez a kendő is ajándék lesz. Én csodálom a színek bámulatos gazdagságát, amíg készítem, aztán olyan valaki nyakába vándorol, akinek passzol az arc- és hajszínéhez. Ha kedvetek támadt ehhez a mintához, még fut egy közös kötés, ahol Soft Rainbow mintát is lehet nyerni, ha valaki augusztus 17-ig megköti a Ready, Steady, Go sorozat bármelyik kendőjét. Simán beleférhet – gyertek, kössünk együtt!
A május nagyobb részében Lilyve töltöttem az estéket. Lily nem egy bonyolult személyiség, tökéletesen el tudtam vele lazulni. Amikor legutóbb több időt töltöttünk együtt, még egyes dolgokban kihívást jelentett, csűrni-csavarni ugyanis nem szoktam korábban, de így másodszorra már egész belejöttem ebbe is.
Lily pinkben nyomul, ebben sosem értettük meg egymást, de az ízlésbeli különbségek ellenére fel tudtam fedezni benne a szépséget, különösen ahol narancsárgába vagy lilába ment át. Lily hamarosan továbbáll, hiába értettük meg jól egymást, azt mondta, Vikivel jobban egy húron pendülnek – már ami a pink szeretetét illeti. Ha valakit pedig a pontos paraméterek érdekelnek, az fáradjon be a szomszédos terembe.
A Pay it forward játék már évekkel ezelőtt is körözött a blogvilágban, és most új változatban a FB kötős köreiben is megjelent. Az eredeti ötlet szerint a világ sokkal jobb hely lehet, ha minden ember önzetlenül segít három másik embernek és őket is megkéri, hogy cserébe segítsenek három embernek. Csak úgy terjed fék nélkül a jóság – már ha mindenki szót fogad. Sajnos már az a film, amiből az eredeti ötlet jön, arra példa, hogy a jó szándék nem mindig ér célt, ráadásul irritál is egy csomó embert, a dolog vége meg még akkor sem pozitív, ha az ügy híres lesz és a maga módján elterjed. A mi kötős változatunk viszont egyelőre csak pozitív, 100% árnyoldal nélküli, olyan jól átgondolta a szabályokat Barka-Gabi. Mondjuk önzetlenségről szó sincs- kivéve az első játékost -, inkább láncszerű viszonzásról. Valaki felajánl egy sk kötött-horgolt vagy más technikával készült tárgyat. Esetleg hagy néhány opciót szabadon: két mintából lehet választani vagy szabadon választható a szín. Akinek az ajánlat tetszik, lecsaphat rá, cserébe pedig bizonyos időn belül neki is felajánlást kell tenni, amire majd valaki lecsap, aki szintén felajánl és így tovább. Három hónapunk van az ajándék elkészítésére, s egyszerre mindenki csak egy felajánlással lehet játékban. Amikor először megláttam a játékmeghívást, azonnal elraktam a fejem “tök jó, de van elég dolgom” feliratú dobozába. Itt is porosodott majdnem 48 órát, aztán megláttam egy szivárványszínű zoknit, amire egyszerűen muszáj volt lecsapnom. Ennyit az elhatározásokról. Cserébe egy kendőt ajánlottam, és utólag döbbentem rá, hogy túl sok szabadságot nem adtam a játékostársaknak, megmondtam a kendő nevét és a fonal színét is. Mentségemre szóljon, hogy január elején, amikor fellistáztam a 2014-ben elkötendő fonalaimat, feltűnően sokan felajánlották, hogy ha helyhiányban szenvednék, nyugodtan postázhatom nekik a fonalat. Szóval úgy voltam vele, hogy felajánlom ezt, aztán ha nem csap le rá senki 3 napon belül, akkor úgyis ki kell találnom valami mást. Erre azonban nem került sor, mert nagyjából két és fél perccel a felajánlás posztolása után már volt rá jelentkező. Pár napot még pihentettem a kezem, aztán felszedtem a szemeket, hogy mihamarabb kész legyek és újra lecsaphassak valami remek ajándékra. Hogy akkor mit fogok felajánlani, az már most is nagyjából megvan fejben. Tényleg, van egy kis függőség-effektus ebben a játékban.
És akkor mielőtt reklamálnátok, hogy túl sok a rizsa, jöjjön egy kép is
A minta már ismerősnek tűnhet, akinek pedig nem, lapozzon vissza párat és azonnal rájön. A fonal kézzel festett zoknifonal Pandora66-tól, a Dawandáról. Remélem, a képen nagyjából sikerült elkapni, milyen izgalmasan vált időnként narancssárgába és lilába a pink és milyen finomak az átmenetek.
És akkor ahogy ígértem, itt a kész Lily Magnolia kendő, épp a liliomfa virágzásával egyszerre. A minta egyelőre nem publikus, de hamarosan – s akkor még majd külön szólok is. Addig is kutassátok át a fonalkészleteket, hogy mire megjelenik a minta, már tudjátok, miből készítitek! Néhány kép a részletekről:
Az egyszerű lila pulcsit is tavasziassá varázsolja.
És itt látszik, hogy milyen szépen játszik rajta a fény. A képen az S-es kendő van, ami nekem sem kicsi, gyereknek pedig kifejezetten beburkolózós méret.
A WIPszerda sorozat persze kétarcú: egyrészt jó, hogy nincs nyomás rajtam, hogy hetente többször valami befejezettkötést-horgolást hozzak. Nem lenne életszerű, annyi a nyüzsi mostanában, s egyébként is, a kötés sokkal lassabban megy, mint a horgolás és kevesebb a kész darab. Másrészt viszont idejét sem tudom, mikor mutattam kész kötést, horgolásról nem is beszélek, pedig tényleg szinte minden nap szöszölök valamivel.
Ma végre tudok olyat is mutatni, ami nem WIP meg nem is UFO, hanem egy teljesen kész kendő blokkolva, eltisztázva. A múltkori Cameo után nem bírtam leállni és rögtön belekezdtem egy másikba.
Az eredeti mintától több ponton eltér. Nem csíkos – úgy gondoltam, hogy a fonal elég cirmos ahhoz, hogy ne bírja el a plusz csíkokat. Aztán kevesebb sor is, mint kellene, bár szerintem így is bőven elég nagy. A szegélycsipke is keskenyebb, nekem ez a méret tűnik arányosnak a kendő egészéhez képest. A pikós leláncolás helyett egyszerűt választottam, kíváncsi voltam, hogy így milyen és végül elégedett vagyok, letisztultabb pikók nélkül és úgy egészében nagyon harmonikusnak látom a kendőt. A színe egyébként nem ennyire élénk és valamivel sötétebb, a cirmok miatt mégsem komor. Ha minden igaz, anyukámé lesz, már abban az esetben, ha készen is tetszik majd neki.
A minta innen, a fonal Duett Sockenwolle “Märchenhexe” színben innen.
Úgy esett, hogy a Lily Magnolia, amire az egész márciust adtam magamnak, már épp langyos vízben ázik és még ma este kigombostűzöm. Imádnivaló minta. Indul egy simakötéses résszel, aztán még mielőtt megunná az ember, jön egy kis egyszerű csipke, aztán mielőtt kifáradna a koncentrálásban, már jön is a harisnyakötés megint – ez így megy egészen a szegélyig. Na, ott egy kicsit jobban oda kell figyelni, meg a csavart mintához egy segédtű is előkerül, de ezzel együtt is élvezetes a dolog. Oké, a csavart minta biztos nem lesz a kedvencem, a plusz tűvel sokat szerencsétlenkedtem, de ez az első ilyen jellegű próbálkozásnál talán még benne van a pakliban. Amit a legjobban szerettem ennek a kendőnek a kötésében, az a változatosság és az, hogy a tulajdonképpen nagyon egyszerű, logikus és könnyen megjegyezhető mintával is csodásan néz ki, más szóval sokkal szebb, mint amilyen nehéz. Még a munka utáni zombi-üzemmódban is jól lehetett vele haladni.
Blokkolás utáni fotókkal is jelentkezem jövő héten – biztos vagyok benne, hogy kigombostűzve, formára igazítva még a mostaninál is szebb lesz.
