Skip to content
  • Freeform horgolás
  • Receptek
  • Csináld magad – DIY tutorials
  • Bemutatkozás
nyito

Posts Tagged with recept

Hét-főzz: Quinoa saláta szárzellerrel

2019-06-17

A nyár nem az én évszakom, ami a főzést illeti. A nappali-konyhánk déli fekvésű, ami remek télen a szobanövényeknek, de amikor tartósan 25 fok felett van a nappali hőmérséklet, akkor elkezd a lakásnak ebben a részében elviselhetetlen hőfok uralkodni egész nap, és még éjjel se sokkal jobb a helyzet. Júniustól augusztusig kerülöm a tűzhelyet, amikor csak lehet. Praktikus ilyenkor egy nagyobb adagot készíteni egyszerre olyan ételből, amit aztán hidegen is lehet fogyasztani. A sima leveles saláta is remek persze, de nekem a jóllakáshoz azért hosszútávon több kell, és a quinoaalapú saláták pont ezt a többletet adják. A quinoa amúgy remek fehérjeforrás is, de a lényeg, hogy elég semleges ízű alapanyag ahhoz, hogy szinte bármilyen alapanyaggal keverve finom legyen. Akár édes ízekkel is kombinálható, de erről majd máskor.

Ehhez a salátához először is háromszoros mennyiségű sós vízben puhára főztam a quinoát (2 adaghoz egy dl nyers quinoát számoljatok, ezt lehet többszörözni). Az ízt pedig a következő serpenyős zöldség adta: nemrég csináltam töltött gombafejeket, a két doboz gombából megmaradt tönköket karikáztam fel ehhez a salátához, valamint anyi szárzellert, hogy felkarikázva három maroknyi legyen. Ez a mennyiség is a két adaghoz értendő. Két evőkanálnyi olvasztott vajon serpenyőben kevergetve pirítottam a zöldségeket, a végefelé egy citrom levét is ráfacsartam, borsoztam. Felkockáztam kb. három ujjnyi fetát. A zöldséget és a fetát a quinoához kevertem. Apróra vágtam 5 mentalevelet és 5 szál petrezselymet, ezeket is belekevertem a salátába. Fantasztikus friss ízt adnak a zöldek, nyugodtan mehetett volna bele még több mentalevél de most ennyi volt itthon.

Ha nagyobb adagot készítetek és nem fogy el egyszerre az egész, hűtőben, lezárt dobozban 3 napig is eláll (lehet, hogy tovább is, de erre még nem került sor.) Hidegen is finom, de persze meg lehet melegíteni is, ha valaki nem kerüli a tűzhelyet ebben a hőségben.

Hét-főzz: Sonkás nokedli

2019-04-29

Sikerült már végeznetek a húsvéti sonkával? Ha nem, akkor hasznát vehetitek az alábbi kedvenc receptemnek. Elárulom, hogy én rögtön húsvét másnapján szoktam ezt főzni, nem kockáztatom meg, hogy esetleg nem lesz maradék sonka, annyira szeretem, sőt, néha év közben, húsvéttól telejsen függetlenül is veszek sonkát és elkészítem ezt az ételt.

Maga a ragu teljesen egyszerű: a sonkát kockára vágom, a zsíros részeit zsírjára sütöm serpenyőben, majd hozzáadom a felkarikázott zöldhagymát (zöldjével együtt) és a húsos sonkakockákat egész kevés (4 evőkanálnyi) folyékony tejszínt adok hozzá. Szerintem ezt külön sózni, fűszerezni nem kell.

A nokedlit én úgy készítem, hogy 20 deka liszthez egy tojás megy és annyi víz, hogy jó legyen az állaga – és ezt a mennyiséget lehet többszörözni a jóllakatni kívánt társaság méretétől függően.

A salátát nem bonyolítottam túl, nincs rajta öntet, sem fűszer, egyszerűen csak felvágtam pálcikára a retket. Nekem ez a recept maga a tavasz! Jó étvágyat!

 

Hét-főzz: Sobatészta szezámos lazaccal

2019-04-15

Nem tudom, ismerős-e nektek az a jelenség, hogy bizonyos hozzávalók egyszercsak megjelennek a kamrapolcon/szekrényben/fiókban, és már egy héttel később is teljes az értetlenség, hogy mit keresnek ezek itt. Nálam ezek tipikusan távolkeleti konyhai alkatrészek, úgyis mint adzukibab vagy most éppen a sobatészta. Olvastam nyilván egy receptet, amihez kellett sobatészta, hetekkel utána megörültem neki, hogy kapható, betáraztam, aztán nem találtam meg a receptet vagy nem is kerestem. Aztán eltelt egy év és közeledett a lejárati dátum – bár mit tud lejárni egy száraztésztán. Mindegy, nekiveselkedtem és kerestem receptet hozzá. Elég kiábrándító volt olvasni, hogy gyakorlatilag egy sima levesbe mártogatva szokták ezt a tésztát enni, bár igaz, hogy meg van bolondítva egy kis szójaszósszal meg mirinnel a leves. Na de mirint égen-földön nem kaptam, szóval titkos megkönnyebbülésemre ezt az alapverziót el kellett vetnem. Így a recept abszolút nem autentikus, mindössze annyi keleties van benne, hogy só helyett szójaszószt használtam és megszórtam szezámmaggal. Viszont a gyerekek is megették, az ilyen receptek pedig érdemesek a megörökítésre.

A sobatészta egyébként hajdinalisztből van, így extra egészséges és mégsem “túl egészéges” az íze – ahogy a gyerekek nálunk a teljes kiőrlésű tésztát jellemzik. Forrásban lévő vízben 4 perc alatt készül el, igazán villámgyors.

A feltéthez harminc deka friss lazacpisztrángot használtam, nyilván ízlés szerint mindenféle filézett friss hal jó hozzá. A halszeletet kisebb kockákra vágtam és serpenyőbe, egy evőkanál olvasztott vajra tettem. Szintén hozzáadtam egy répát hosszú, vékony csíkokra vágva. Egyenletesen leöntöttem az egészet egy citrom kifacsart levével. Kevergettem egy keveset, hogy színe legyen, utána pedig öntöttem rá egy deci fehérbort és lefedtem, hogy teljesen átpárolódjon. Amikor nagyjából késznek ítéltem meg, még megszórtam egy kevés csírával, egy evőkanál pirított szezámmaggal és kis szójaszósszal beállítottam az ízeket.

A feltétet és a leszűrt tésztát egy tálban összekevertem, a felnőtt részbe pedig még egy kevés ruccola is került. Most elfogyott a minekisvettem sobatészta, de attól tartok, ez a nem autentikus recept annyira bejött nekünk, hogy hamarosan megint lesz otthon soba. Addig azért megpróbálok valamit az adzukibabbal is kezdeni, az is már lassan iskoláskorba lép.

 

 

Hét-főzz: Brokkolis gombás quiche

2019-04-08

Nem tudom, hogy tényleg igaz-e vagy csak az észlelésem torzult, de nekem úgy tűnik, mintha január eleje óta folyton lebzselne otthon valaki. Az első hét még iskolai szünet, utána mintha lett volna egy-másfél hét, amikor mindenki intézményben volt és én nyugodtan foglalkozhattam a feladataimmal. Utána elkezdődött a szokásos félév végi betegség. Utána volt egy hét iskolai szünet, ami aztán észrevétlen átfolyt betegségbe, aztán megint rövid normalitás és megint betegség. Most már igazán elég a folyamatos készenléti állapotból. Nem mintha alapból ez az orvoshoz járáson kívül sok feladatot jelentene, legtöbb esetben némi ránézés és teafőzés pont elegendő, mert szegény beteg úgyis alszik. Na de a főzés. Összekoordinálni, hogy ne legyen semmi nemszeretem alapanyag semmiben – ez az igazi kihívás. Általában nem sikerül és akkor jön a húsos az egyiknek, húsmentes a másiknak, de zöldség se legyen benne. Hát a múlt héten volt az a nap, hogy azt mondtam, nem érdekel, azt főzök, amihez nekem van gusztusom, aztán akinek nem tetszik, azt rettentően sajnálom eszik szalámis kenyeret.

Hétköznap nem állok neki tésztát gyúrni, így az most sima bolti quiche-tészta volt, a töltelék pedig a következő:

5 nagy fej gombát, egy kis fej vöröshagymát és fél fej brokkolit apró darabokra vágtam. A hagymát és a gombát kis olajon fedő alatt puhára pároltam, majd amikor ez megvolt, még egy percre hozzáöntöttem a brokkolit is.

Felvertem két tojást, tettem bele 3 evőkanál tejföl és tejszín keverékét, kevés borsot és sót, összekevertem az egészet.

Egy piteformát kivajaztam-liszteztem, kibéleltem a tésztával, ráöntöttem a brokkolis-gombás keveréket, arra rászórtam egy marék felkockázott szalonnát, két marék reszelt sajtot, majd leöntöttem az egészet a tojásos-tejszínes keverékkel.

Légkeveréssel sütöttem 190 fokon addig, amíg szép barna lett a teteje, ez úgy 25 perc körül volt.

Természetesen alapból elutasította a nagyközönség az elfogyasztást, de később bevallották, hogy tizes skálán öt vagy hat pontot azért ért a produkció, ezt pedig adott zsűritagoktól én kifejezett elismerésnek vettem. A zsűri két kevésbé problematikus tagja pedig azon vitatkozott, hogy ki ehet több szeletet vacsira a maradékból, így melegen ajánlom nektek is. Egyébként hidegen is, úgy is finom.

Hét-főzz: Új félév, új kihívások

2019-03-04

Régen jelentkeztem utoljára főzős bejegyzéssel, aminek oka, hogy az utóbbi hónapokban a jól bevált és már posztolt receptjeimet főztem általában. Ez február második hetétől annyiban változott, hogy már nemcsak magamnak kell ebéddel készülnöm, hanem Do is otthonról visz magával meleg ételt keddtől csütörtökig, pénteken pedig ugyan nem viszi magával, de otthon ebédel. Neki pedig nem egyszerű főzni, jóval többet kell gondolkodnom hozzá.

Az egész úgy indult, hogy valamikor nyáron-ősszel rájött, hogy nem szeretne húst enni. Az ok nagyjából ugyanaz, mint nekem is volt kamaszkoromban: látta egy filmben, milyen állapotok vannak a húsiparban és megundorodott tőle. Az undor ellen sokat nem lehet tenni, szóval átbeszéltük, hogy kábé mit és hogyan kellene táplálkozni, hogy mégis elegendő fehérjéhez  meg vashoz jusson. Szerencsére a halászatról még nem tájékozódott, meg mondjuk egyébként is igyekszünk fair halászatból származó halakat enni, így azért nem annyira lehetetlen a változatos főzés. Ami viszont megnehezíti a dolgot, hogy a zöldségek közül is rengeteg van, amit nem szeret. Így eltelt fél év menzázással, és félév végén megpendítette, hogy igazából a vegetariánusoknak szánt ételek elég egyhangúak, meg egy csomó mindent nem szeret, ami a menzán van, úgyhogy a szünet után nem szeretne ott enni. Ha ez egy évvel korábban van, akkor megvonom a vállam és azt mondom, hogy ez van, ezt kell szeretni. Most viszont tökéletes a csillagok együttállása, otthonról dolgozom, ráadásul csökkentettem a munkaidőm félállásra, és még csak nem is utazgatok havi egy-két napnál többet, így tudtam válalni a napi szintű főzést. Éljen!

S hogy ezt miért fejtem ki ilyen hosszan? Mert egy hónap elteltével óriásit léptünk előre – és remélem, ezzel sok rosszevő gyerek szüleinek adok egy kis reményt. Az első hét előtt megbeszéltük és felírtuk, hogy milyen ételek, alapanyagok kapnak zöld lámpát. Nem volt hosszú a lista. Egy szakácskönyvet is Do kezébe adtam, hogy jelölje be azokat a recepteket, amelyeket ehetőnek vél. Ezen a nyomon indultam el. Az első héten csak tuti dolgokat főztem, amiket otthon is megeszik: gombás rizottót, kéksajtos tésztát és paprikával és sajttal töltött tortillát. Aztán vérszemet kaptam és csináltam egy párolt savanyúkáposztás gnocchit, serpenyős zöldséget, amiben volt olyan zöldség is, amit addig nem evett, tepsiben sült céklát, zellert, krumplit és édesburgonyát. A vicc egyébként az, hogy ezeket az ételeket a cékla kivételével már babaként megette, csak aztán a közösségi étkeztetésbe került, ahol hirtelen kiderült, hogy ez sem ehető meg az sem. Így most újra elkezdtük a rászoktatást és nicsak, sikerül.

Az étel szállítására egy csini rózsaszín termoszos éthordót vettem, nyilván fontos volt, hogy jól nézzen ki. Emellett melegen is tartja az ételt és szag- valamint cseppmentesen zár. Nem mondom, hogy reggel nagyon lelkes vagyok a félálomban melegítéstől, de nem is annyira vészes, mint képzeltem.

És akkor ha még mindig van itt valaki, akkor hoztam egy szintén jól szállítható receptet mára: a sütőtökös diós tésztát.

Szélesmetéltet használtam, de a masnitészta is tökéletes hozzá. Ezt külön megfőztem.

A hokkaidó tököt megmostam, kibeleztem és apró kockákra vágtam a héjával együtt. Seprenyőben kevés vaj és víz keverékén megpuhítottam, borsoztam. A serpenyőben lévő puha tökre még mindenféle maradék sajtokat szórtam, volt közte markánsabb ízű kéksajt is, valamint főzőtejszínt löttyöntettem rá, hogy valami leve is legyen. Kis kevergetés után a tökös-sajtos szószt ráöntöttem a kifőtt tésztára, összekevertem és még pár szem dióval és szárított zellerzölddel megszórtam.

A szárított zellerzöld egyébként a legjobb barátom mostanában. Ha szárzellert veszek, egy részét mindig kirakom tányérra és hagyom megszáradni, majd egy kis műanyag dobozban tárolom. Szinte minden sós ételnek használ, ha rámorzsolom.

Ha van kedvetek, írjátok meg az anyahajó Facebook csoportban, hogy nektek mi a kedvenc jól szállítható vega ételetek! Jó főzőcskézést!

Hét-főzz! Mire jó a leveleskel?

2018-12-03

Nemrég a biodobozban volt egy kiló leveleskel. Ezt most csak így könnyedén idevetem, de igazából csak nemrég óta tudom, hogy ez a neve. Volt ilyen a nagyszüleim kertjében, de sosem ettük, egyfajta dísznövényként választotta le a haszonágyást a gyeptől. Nagymamám egyébként tormának hívta, de ő is tévedhetett.

A családom nincs oda a káposztaféléktől, így ennek az elfogyasztása rám várt. Szerencsére elég sokáig friss marad – és megsúgom, hogy miután nem annyira friss, még mindig ehető. Nem volt rutinom ezzel a növénnyel, szóval egyszerűen csak kísérleteztem vele és mindenbe, amit amúgy főztem, raktam egy kis leveleskelt is. Bevált a módszer, így keverve adott egy plusz ízt mindennek, de azt hiszem, kizárólag leveleskelből nem főznék, az nekem túlságosan menzakelkáposzta emlékeket idézne, még ha nem is annyira határozott is az íze.

Mutatok pár fogást, ami készült vele, ezúttal nem pontos receptekkel, mert nem jegyzeteltem főzés közben – inkább csak ihletként.

Ez itt például sárgarépa, szárzeller és leveleskel párolva, rizzsel összekeverve és retekcsírával megszórva. (Csíráztassatok ti is, egyszerű, finom és egészséges. Itt leírtam, hogy sikerül otthon is anélkül, hogy beposhadna.)

Ez egy kevésbé látványos, de annál finomabb zöldséges-húsos tészta. Hagymát, szárzellert, édesköménygumót és leveleskelt vágtam apró darabokra, egy nagy serpenyőben olajon pár percig pirítottam, aztán még hozzáadtam negyed kiló marha darálthúst, ezeket együtt sütöttem-pirítottam tovább, a legvégén kevés tejszínnel öntöttem fel, bár ezt majdnem teljesen elnyelte a ragu, viszont az íze érezhető maradt. Sóval-borssal és egy kis szárított mentával fűszereztem.

Reggelire is remek a leveleskel. Szalonnakockákkal és csiperkegombával pároltam serpenyőben, hozzá pedig egy tükörtojást sütöttem.

Vicces, hogy korábban az volt az érzésem, hogy soha nem láttam ehhez a zöldséghez receptet, de mióta tudatosan keresem, azóta láttam már levesreceptet és mindenféle pitetölteléket, szóval alig várom, hogy hozzájussak egy újabb adaghoz és ezeket is kipróbáljam. Legszívesebben megkérdezném, hogy ti használjátok-e és ha igen, hogyan, csak ugye a kommentárfunkció ki van kapcsolva. Azért ha van kedvetek, a FB-oldalon írjátok meg, nagyon kíváncsi vagyok!

Hét-főzz! Őszi kuszkusz zsályával

2018-11-19

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki egy szobat délelőtt fonalfesztiválra ment. Mire meghozta fajsúlyos döntéseit a sok szép fonalas stand között, lassan beesteledett  elmúlt az ebédidő és a lány már szédelgett az éhségtől. Sajnos nem volt nála hamuban sült pogácsa, így hazatelefonált és megbeszélte, hogy a családja meleg ebéddel fogja várni, mire hazaér. Sajnos azonban bizonyos előre nem látott események folytán mégsem így alakult, és a lány borzasztó éhségében összeütött valamit öt perc alatt éhhalál ellen. Tényleg öt perc volt, bár igaz, hogy a kuszkusz előző napi maradék volt, így csak zöldségekkel és fűszerekkel kellett kicsit feldobni.

Csak nagyjából írok mennyiségeket, igazából tetszés szerint variálható. Egy személyre egy nagyobb bögrényi felkockázott hokkaidó tököt használtam és a szárzellerből egy felkarikázott szárat. Kivételesen nem tettem sem hagymát, sem fokhagymát a serpenyősbe, de azzal talán még lehetett volna fokozni a hatást. Kis olajon serpenyőben átkevertem a zöldségeket pár percig, majd fedő alatt puhítottam egész pici vízzel. Megsóztam, megborsoztam és rászórtam 6 felcsíkozott zsályalevelet, ezzel is pirítottam rövid ideig. Az előre elkészített kuszkuszt a serpenyőbe öntöttem a zöldségekhez, még átkevertem, két evőkanál tejszínt is kevertem hozzá. Tálaláskor reszeltem rá parmezánt. Szerintem nemcsak azért volt finom, mert nagyon éhes voltam. A zsályát ne hagyjátok ki, az egészben az a legizgalmasabb elem!

A zsálya egyébként hálás növény, egy hónapja vettem egy csokorral és hűtőben tárolom a zöldséges fiókban. Amikor kell, lecsippentek pár levelet. Közben már meg is száradt, de ez semmit nem von le az értékéből, nyugodtan lehet így hetekig használni főzéshez vagy teakészítéshez.

Zöldülünk

2018-04-17

Hihetetlen, hogy a mínuszokból mennyire gyorsan lett szinte nyár! Mondjuk nem panaszkodom, nekem ez pont megfelel így meg ennél melegebben. A tányérokban is egyre több a zöld, mára két receptet hoztam – ha már megint ekkora szünetet tartottam a posztolásban.

Az első egy majdnem szimpla gombás rántotta, viszont mivel shiitake gombával készítettem, így különösen jó íze lett. A tetejét snidlinggel és lencsecsírával szórtam meg. A csíráztatásról itt írtam régebben egy posztot.

A másik zöld étel egy izgalmas kísérlet. Életemben először próbáltam ki a kucsmagombát. Kiderült, hogy jobban is felhasználhattam volna, de nem abban az értelemben, hogy ez ne lett volna finom, hanem lett volna olyan recept, amiben jobban érvényesül az íze. Viszont ebből az a jó hír következik, hogy ebbe a receptbe ezek szerint bármilyen gomba megfelel, a legegyszerűbb sampinyon is.

Egy sütőedényt kibéleltem levelestésztával. Serpenyőben fokhagymásan vajon lesütöttem egy nagy salátástálnyi friss spenótot, 10-12 cm póréhagymát karikára vágva és néhány fej felszeletelt gombát pici sóval, borssal fűszerezve. Hozzákevertem egy nagy felvert tojást. Rátettem a spenótos gombát a leveles tésztára és addig sütöttem, amíg a leveles tésztának szép színe lett. Ekkor megszórtam az egészet kockára vágott fetával, még néhány percre visszatoltam a sütőbe. Remek és elég gyorsan elkészülő vacsora. Egyetek sok zöldet tavasszal, emeli a hangulatot 🙂 Jó étvágyat!

Céklás köleskása

2018-03-21

Vasárnapi ebéd még ilyen gyorsan nem készült, mint ez a köleses cékla. A cékla és a köles főzési ideje nagyjából megegyezik, így semmi mást nem kellett csinánom, mint fejenként másfél céklát és két evőkanál kölest egyszerre feltenni főzni. A kölest előtte megmostam, a céklát meghámoztam, felkockáztam. A főzővizet úgy számoltam, hogy először annyival öntöttem föl, amennyi ellepte, aztán figyeltem és kb 8-10 perc múlva még egyszer utántöltöttem – leginkább saccra. Sót, kevés szárított levesfűszert (sótlan, bio) és bazsalikomot tettem bele. A köles szépen magába szívta a vizet és teljesen puha volt az egész 20 perc múlva, ahogy a cékla is.

Külön serpenyőben megpirítottam a szezámmagot, tálaláskor megszórtam ezzel a céklás kölest és még pár szem főtt gesztenyét is tettem mellé. Lehet tupírozni juhsajttal vagy reszelt parmezánnal, de nem muszáj, önmagában is  gazdag, finom íze van.

Kényelmes vasárnap

2018-02-17

Ahogy nőnek a gyerekeink, ismét vannak olyan hétvégék, amikor az első étkezés időpontja nem hajnali 7, hanem mondjuk 10-11 óra, szóval se nem reggeli, se nem ebéd. Ilyenkorra ajánlom az angol babos tojás továbbfejlesztett változatát:

A fő szabály, hogy nincs szabály, a hűtőben árválkodó maradékokból dolgoztam, alakítsátok ti is bátran a lehetőségekhez ezt az ételt. Fejenként két evőkanál felkockázott bacon, 2-3 fej gomba felszeletelve, egy maréknyi falatokra vágott karfiol és valamennyi konzerv vörösbab szükséges hozzá. A bacont kis olajon megpirítottam, majd hozzáöntöttem a karfiolt és a gombát, picit megsóztam. Pár percig ezek puhultak, közben kevergettem egyenletesen az egészet. A legvégén még rásegítettem a puhulást kevés vízzel. A babot csak annyi időre raktam bele, hogy átmelegedjen. A zöldséget kiszedtem tányérra, és sütöttem mellé egy tükörtojást.

Older Posts
Facebook Round Instagram round Pinterest round

Mit keresel?

Search for:

Mi az Anyahajó?

 

profilkép

Dávid Adél vagyok, 2008 óta írom az Anyahajót. Ha lázba hoznak a fonalak, ha értékeled a saját készítésű tárgyakat, a gyapjú illatát, akkor jó helyen jársz. A kötés, horgolás, fonás, freeform horgolás mellett gyorsan, egyszerűen elkészíthető egészséges ételek receptjeit is olvashatod itt – tudod, hogy a család is jóllakjon, de a hobbidra is jusson idő. Ha pedig Bécsbe készülsz kirándulni, nézz szét a programjavaslataim között. 2010 óta élünk itt a családommal és folyamatosan írok bécsi családbarát helyekről, programokról posztokat. Köszönöm, hogy itt vagy, nézz körül, olvasgass és gyere máskor is! A blog mostanában rendszertelenül frissül.

Archívum

Címkék

15/2015 2013 ajándék ausztria barkácsolás gyerekkel blog bécs catania drops fonal evésivás fonal fonalfaló fonás fonósnapló freeform crochet Freeform horgolás granny gyerek gyerekdivat gyereknevelés gyereknevelés gyerekprogram horgolt horgolt kendő horgolt sapka horgolt sál horgolt takaró horgolt terítő horgolás horgolós könyvtár hétfőzz játék karácsony kendő konyha könyv kötés kötés recept süti TCM tutorial varrás wipszerda ötelemes főzés

Kedvenc Bejegyzések:

A teljes bejegyzés eléréséhez KATTINTS a KÉPRE!

Indul a sütőtökszezon!

Sütőtök darált hússal

Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt, aztán rájöttem, hogy egy kis fűszerezés csodákat tesz. Azóta a heti két-három sütőtökös étel a minimum...

Legutóbbi bejegyzések

  • Népies stílusú szőttes 2019-12-06
  • Terítőből sosincs elég 2019-11-03
  • Enchanted Mesa, a szeretlek is meg nem is projekt 2019-10-06
  • Költözés, konmari, bujo 2019-08-30
  • Szövősnapló: lila-szürke sál 2019-08-20
Load More...Follow on Instagram
Honlapdesign: KatBo Design
Copyright © 2019 Anyahajoblog. All rights reserved.