Posts Tagged with fonás

#készletbőlhorgolok

Hihetetlen, mennyire gyorsan telik az idő, megint elment több, mint egy hónap bejegyzés nélkül. Azért aki az Instán követ, tudja, hogy aktívan készülnek újabb és újabb projektek. Miután nyáron – hála a 100kreanap kihívás kezdeti lendületének – elkezdtem és be is fejeztem egy Böbe kendőt, egy csipkekendőt és egy óriásterítőt is, kirojtoztam egy régi szövést és egy régen horgolt granny kendőt, megvarrtam egy saját szövésű anyagot párnának, végül elkapott a startitisz.

Ez a startitisz viszont más, mint a többi. Elhatároztam, hogy a következő három projektem készleten lévő alapanyagokból fog készülni.

Először is felhasználtam egy 2017-es barcelonai fonalzsákmányt, egy nagyon színes, nagyon izgalmas textúrájú barnás-narancsos-kékek színvilágú fonalat, amiből egy klasszikus granny háromszögkendő lett. Ennek a fonalnak át kellett engedni a színpadot, tényleg csak ilyen egyszerű mintát bírt el. A teljes alakos fotó még várat magára, de szerintem ahogy jön az őszi idő, ezt is befotózom hamarosan.

A második projektem egy szürke kisegérnek tűnő fonás volt, mégis nagyon örültem neki, mert ugyanezekből a szöszökből volt már egy fonalam, viszont nem írtam fel, hogy miből van, a mennyisége viszont kevés volt bármihez. Katt ide, hogy megnézd! Most lett utánpótlás, ebből már lehet egy nyaksit vagy egy alap sapkát kötni, ráadásul azt is tudom most már, hogyan tudok utánpótlást fonni, ha mégis szükség lenne rá. A szösz egyébként semmi különös, még csak nem is kézi festésű, a Butinette-ről rendelt mesegyapjú két szükre árnyalata. (Amúgy meg tudom, írjak jegyzeteket a fonásokról, akkor legközelebb nem a szerencsén múlik, hogy emlékszem-e az alapanyagra.)

Szintén otthoni készletből horgoltam egy kékes-zöldes árnyalatú színblokkos Böbe kendőt. (Az alapmintát Annás kertje boltjában találjátok, fonalvásárláskor választható ingyenes minta) Azt azért megjegyzem, hogy csak amiket én horgolok, azok kisebb méretűek, mint az Annásé és a szélmintát is fejből készítem, szóval nem teljes az egyezés, ne csodálkozzatok, ha a tietek kottából picit más lesz.

Ez a része Crazy Zauberball, a töbi random hasonló vastagságú fonal. A kész kendőt még nem fotóztam, lesz róla még poszt külön.

Ezzel már teljesítettem is a tervet, három projekt készült készletből, de mert a készlet nagy, egy negyediket is elkezdtem. Ez egy Cameo Shawl lesz, legalábbis a formája szerint. Hogy a csíkozást úgy oldom-e meg, mint a leírásban, azt még nem tudom biztosan. Ebben a projektben a Drops Cotton Merino maradékaimat tervezem felhasználni.

Egy horgolt kardigánba is belekezdtem Drops Alpaka Silk-ből, de ez még annyira kezdetleges állapotban van, hogy nem élem bele magam, hogy valóban el is fog készülni.

Egy közeli a leendő kardiról. Még tényleg nem sokkal több van eddig belőle, mint ami itt látszik.

Szintén belekezdtem, de részben visszabontottam egy sokadik Böbe kendőt, itt még elképzelhető, hogy végül mégsem fog beleférni a készletbőlhorgolós kihívásba, mert vennem kell a színvilághoz passzoló zoknifonalat. (Erről is találtok in progress fotókat az instán, részben a feed-en, részben csináltam a 100kreanapnak külön sztorifolyamot.)

Mindenesetre már ezzel a négy-öt projekttel is teljesen elégedett vagyok, rendkívül inspiráló volt a saját fonalasdobozból “shoppingolni” és újra felfedezni az otthoni kincseket.

Most ezzel a poszttal egyúttal a 100kreanap második feléről is megírtam az összegzést, mert tényleg az utolsó másfél-két hónap ennek a maradékfelhasználásnak a jegyében telt. Hivatalosan még három napig tart a 100 nap, szorítsatok, hogy egy szálelvarrás még beleférjen. Jövök még a kész kendők fotójával és tervezek egy posztot a kihívás lelki oldaláról is, mert ezúttal ez a vonal is elég erős volt számomra. Nektek hogy ment a 100 napos alkotássorozat?

Az idei első #100kreanap

A #100kreanap időközben szinte hagyománnyá vált az Anyahajóblog közösségében. Az a célja, hogy 100 napon keresztül minden nap kicsit, akár csak negyed órát fonalazzanak a résztvevők, még akkor is, ha amúgy ezer más fontos tennivaló is lenne. Ez egyfajta tiszteletadás önmagunknak, hogy mi is érünk annyit, mint az összes többi családtagunk, akiknek első sóhajtására azonnal ugrunk, hogy szolgáljunk és védjünk.

Hogy könnyű legyen megjegyezni és számolni a napokat, idén rögtön január elsején kezdtük az első száz napot. Bevallom, nekem nem volt könnyű, nem is lett 100%-os siker. A január még egész jól ment. Egy pink SBS kendővel kezdtem, majd egy babatakaróval folytattam. A hónap végén viszonylag hirtelen felindulásból rendeltem egy Kromski szövőkeretet, így a februári kreaidőt nagyrészt a szövés töltöte ki. Amikor nem szőttem, akkor pedig az ujjatlan Mesa pulcsimon dolgoztam. A pulcsival valahogy március elején eljutottam odáig, hogy már csak a szálakat kellene elvarrni és meg voltam győződve róla, hogy ezt a hónap során megcsinálom. Azóta is a kanapén parkol ez a projekt. A szövés, egy asztali futó elkészült és elégedett is vagyok vele. Szintén még valamikor az év elején fontam is egy kicsit, egy fonalas barinőtől még régebben kapott szöszből lett fonal.

Márciusra két régebben szőtt kendőm kirojtozását terveztem, de valahogy erre nem vitt rá a lélek. Cserébe viszont elkezdtem két horgolt kendőt, egy csipkésebb-odafigyelősebbet és egy granny mintásat, amiben a fonal viszi el a showt. Közben felvetettem egy mások szövésnekvalót is, amivel viszont nem volt meg annyira a flow, mint az elsővel és idejekorán le is kellett szednem a székről. Ez egyelőre várja, hogy kitaláljam, mi fog vele történni. Majd szentelek neki egy teljes posztot is, ha kicsit múlik a frusztráció. Szintén elkezdtem egy horgolt díszpárnahuzatot is, ennek most már csak a varrógépes rész a híja.

Egy vívmánya még volt a márciusnak: végre ellátogattam a szomszédos városkában lévő fonalboltba, és itt végre vettem fonalat egy parkolópályás projekt befejezésére. Végre van rojtnakvaló ehhez a kendőhöz:

Összességében a befejezetlenség érzése maradt meg erről a 100kreanapról, mert igazán elkészült projekt csak három volt, miközben pedig elég sok időt töltöttem fonalazással. Persze nem csodálkozom, hogy így alakult, az élet egyéb területein is elég zaklatott időszak van mögöttem, ilyenkor nem annyira a szálak elvarrása, inkább a felfejtése meg összekuszálása van porondon. Sajnos ez csak nagyon kis mértékben fogható nálam a Covidra, így nem várhatom, hogy majd az oltás mindent megold.

Amire ebben a három hónapban rájöttem: nagyon kényes az egyensúly a nyomasztóan sok elkezdett projekt és a túl kevés projekt között. Most azért nyomasztanak a befejezésre várók, mert már tényleg csak a legutolsó lépések vannak hátra, amiket nem szeretek csinálni. De kell legalább 3-4 olyan projekt, ami épp “szeretem-fázisban” van. Ha ennél kevesebb van, az sem jó. Kell egy tévézős, vakon horgolható, kell egy odafigyelős és egy szövés, ez a minimum.

A következő hetekre összeírtam a to do listámat:

  • kirojtozni az ezüst kendőt
  • a lila csipkés horgolást folytatni
  • a Mesa szálait elvarrni
  • a díszpárnához megvarrni a huzatot és ráapplikálni a horgolt előlapot
  • egy felsőt varrni a lila jersey anyagból (2 éve várja a sorát)
  • eldönteni, mi lesz az elfuserált szövésből (lehet, hogy párnahuzat) és aszerint befejezni
  • a türkiz granny kendőt folytatni és kirojtozni
  • a két szövést kirojtozni, amit még márciusban akartam
  • egy szoknya upcycling projekt
  • kitalálni, mi legyen az elfuserált szövés felvetésének maradékából
  • végre átírni a blog about rovatában, hogy már nem Bécsben élek és kicsit átnézni a Bécs látnivalói posztokat, hogy aktuálisak-e még.

És nálatok hogy alakult a 2021-es első 100kreanap? Mi ment jól, mi vel vagytok elégedettek? És mi halasztódott a következő hónapokra?

Fonósnapló: szürkék és pinkek

2 hozzászólás Fonósnapló: szürkék és pinkek című bejegyzéshez

A karantén vége felé hirtelen elkezdtem hiányolni a fonás lassú és egyenletes ritmusát. S bár azt hittem, már nincs otthon több szösz, valami csoda folytán előkerült két adag, mindkettő létezéséről elfeledkeztem már. Vég Anett festései, mindkettő nagyon hasonló árnyalatokból áll. Az egyik felét már meg is fontam. Minden a szokásos: zoknifonalnál picit vastagabbra, kétágúra fonatam. Ami érdekes: a fonás során egyes szakaszok kékek lettek, pedig első ránézésre szürkék, vakondbarnák és pinkek voltak csak a szöszben. Izgalmas lett a cérnázás során is a színkeveredés, mert bár lehetett volna szimmetrikusan és ezzel hosszan átmenetesre fonni a szöszt, végül szándékosan felcseréltem a cérnázáskor az irányokat, s így minden szakaszon keverednek a színek. Szerintem csodás így!

Fonósnapló: a rejtélyes szürke

Sosem tudjuk meg, miből van

Ahogy azt a múltkoriban írtam, tényleg kár, hogy hanyagoltam a WIPszerdát, mert most itt állok ezzel a fonással és semmit nem tudok róla. Rémlik, hogy valamikor a butinette-ről rendeltem egészen elképesztően olcsón barkácsoláshoz való gyapjút világosszürke színben. Ha minden igaz, ez a kész fonalban a sötétebbik szál. Hogy a másik szál pontosan micsoda, arról viszont nem tudok számot adni. Az biztos, hogy maradék, mert a mennyisége tényleg nagyon kevés volt, de hogy miből maradt, fogalmam sincs. A lényeg: a kettő szál harmonizált egymással, így jobb híján összecérnáztam.

Költözés óta egyébként minimálisat fontam eddig, még minimálisabbat, mint amit úgy általában hobbival töltöttem, szóval ez a projekt legalábbis augusztus óta UFO státuszban volt. Szerencsére mire befejeztem, pont találtam még egy eldugott fonnivalót, az ráadásul kicsit izgalmasabb kézzel festett by Vég Anett. Karanténnapokra jól fog ez még jönni.

A szürkécske egyébként nagyon kis falat, 76 méter, de majd kitalálunk neki egy jó kis helyet egy maradékfaló projektben.

Fonósnapló: visszafogott kék

Ha kinézek a dolgozószobám ablakán, élénkkék eget látok élesen elkülönülő fehér bodorfelhőkkel, a fa, amelyet a borostyán teljesen benőtt, élénk sötétzöld, az épp rügyező fa ágain világoszöldek a pamacsok, az aranyvesszőbokor pedig vidám sárga. Minden színes és már nagyon hiányzott ez a dőzsölés a szememnek a hosszú tél után. Milyen fura, hogy a még a szürkeségben elkezdett kékes-lilás fonásom akkor igazi színbombának számított, most pedig egészen kis visszafogottnak tűnik! A kék és lila szöszben tejprotein részek is voltak, és az egész picit fátyolossá tette a kész fonalat.

Ilyen volt lánykorában:

Még gondolkozom, hogyan találhatná meg élete értelmét. Az biztos, hogy szőni szeretném, ezért is fontam lace vékonyságúra és ezért nem cérnáztam. Natúr és tűzvörös felvetésekre megyek most a tavasszal, mindkettőbe illene, és mindkettőnek nagyon más hatása lenne. Sejtem, hogy az előre tervezésnek nem sok értelme van, majd meglátjuk, mit hoz az a nap, amikor ott leszek a szövőszék előtt.

Fonósnapló: Hóvirág fonal

A múltkori fonós sztori folytatása ez a zöld-fehér fonal. A szivárványos fonalból kihagytam a zöld szösz nagy részét, közben mégis megtetszettek a zöld szakaszok és kitaláltam, hogy akkor még kiegészítem egy külön zöld-fehér fonallal a készletet, aztán majd meglátjuk, mire lesz elég a mennyiség. Ehhez képest a cérnázás elkezdése előtt már megtudtam, hogy akitől a fehér szöszt kaptam, Bécsbe látogat és adta magát, hogy neki ajándékozzam a szivárványos fonalat. Így, hogy már biztos volt, nem ugyanabba a projektbe megy a szivárvány és a zöld gombolyag, elkezdett szabadon szárnyallni a fantáziám és inkább spirálos díszítőbogyókkal cérnáztam össze a két szálat. Így most 138 méternyi néhol zöld, néhol pedig fehér bogyós kísérleti artfonal a végeredmény. Szerintem szövéshez a leghasználhatóbb vagy fradista lányoknak lehet belőle drukkersálat kötni, bár inkább csak annak a díszítő részét, mert a mennyiség nem túl nagy. Ki fogom sorsolni ezt a motringot a FB-csoportban márciusban, figyeljétek az eseményeket!

Ja, el ne felejtsem! A keresztségben a Hóvirág nevet kapta a kicsike, szerintem elég egyértelmű, hogy miért.

Fonósnapló: Szivárványfonal

Ennek a szösznek egészen kacifántos története van és még nincs is vége. A szivárványszínű szöszt egy Gyapjúnapon vettem. Viszonylag sokáig kerülgettem aztán, mert ahogy szétbontottam, látszott jobban, hogy a legnagyobb rész zöld színű, és valahogy ez lebénította az ötletelésemet, hogy mi lehetne majd a fonalból, ha megfonom. Egyébként szép Benetton-zöld, nincs vele semmi gond, csak más dolog szöszben látni meg aztán hordani. Így aztán pihentettem a dolgot várva az ihletre.

A másik szál nyersfehér, ezt ősszel kaptam Berlinben, ahol egy konferencián voltam szervezőként és a tolmáccsal beszélgetve kiderült, hogy mindketten fonalőrültek vagyunk, csak ő még nálam is régebb óta és sokkal inkább az. Az utolsó napon beállított egy nagy zacskó szösszel, hogy akkor ezt nekem hozta, fonjam meg. Gondolhatjátok, hogy mennyire meg voltam hatva.

El is kezdtem fonni otthon a fehér szöszt, és közben rémesen szenvedtem. A műanyag zacskóban ugyanis annyira feltöltődött az egész, hogy minden fonás után mehetett a rajtam lévő ruha a mosásba és még hetekkel később is fehér szöszök voltak minden ruhámon és a mosógépben is. Az égéspróba alapján valószínű zoknifonalnak való gyapjú volt, tehát tartalmaz műszálat is és az töltődött fel. Ez a kész fonal szempontjából még előny is, de a fonás közben nem volt könnyű bánni vele. A műszáltartalom még egy dologban borította az eredeti tervet. Festeni szerettem volna a kész fonalat, viszont a műszál nem vagy alig festhető, így ez az opció kiesett. Natúr fehér holmit viszont nem nagyon hordok, így jött a képbe a szivárványszösz. Megfontam a szivárvány kékes és lilás részeit, a zöldből és a pirosból csak egész kicsi ment bele. Utána cérnáztam a natúrt a színessel, és láss csodát, a zöldes szakaszok is egészen megtetszettek. Úgyhogy most épp a zöld szakasz maradékát fonom, majd cérnázom a natúrral azt is. Hogy pontosan mi lesz belőle, arról még mindig nincs tervem. A pirosas, narancsos részeket lehet, hogy nemezmadarakká változtatom. Szóval a szépséges szivárványszösz mégsem teljesen úgy végezte, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de azért így is tetszik.

Csipkétlen Cameo

A Cameo is egy olyan minta, amiről ezer bőrt le lehet húzni és még mindig nem unalmas. Most például egy olyan példány készült el, amihez csak kézzel festett szöszből kézzel font fonalat használtam fel. A piros-fehér kék fonásról itt írtam, a tiszta kéket nem is tudom, hogy mutattam-e motringolt állapotban. Mndenesetre mivel mindkettő kis mennyiség volt (méterben), így egymásért kiáltottak. Az átmenetes sokkal vastagabbra sikerült, mint az egyszínű, így a textúra elég izgalmas, cserébe viszont nem maradt fonal a csipkés szélhez. Így csak sima pikós leláncolással fejeztem be, persze hogy az izgalom ne maradjon el, így az utolsó tíz centi leláncolásra már nem maradt fonal, át kellett mentenem egy hasonló gombolyagból egy kicsit ide.

Elégedett vagyok, puha is, pont jó a méret és hát a színek!

Újra itt!

Sziasztok! Áprilisban, amikor az elköszönő posztot írtam, nagyjából két opciót tartottam valószínűnek: vagy két hétig se bírom blog nélkül, vagy ha ennél tovább, akkor viszont sose jön meg a kedvem újra hozzá. A két hét észrevétlenül telt el, még a két hónap is. Amikor barátok kérdezgettek, hogy hiányzik-e, általában annyit mondtam, hogy rengeteg időm felszabadult (amit nagyrészt olvasással töltöttem) és hogy legfeljebb az hiányzik, hogy értelmesen dokumentáljam a projektjeimet különös tekintettel a tűméretekre, fonalakkal és mintákkal kapcsolatos tanulságokra és kudarcokra. A bloggerélet pezsgése például egyáltalán nem hiányzott.

Közben pezsgett viszont az életem többi része, a munkában például 41 évem legdurvább éve van mögöttem, és ebben nagyon jót tett, hogy lenyestem pár, túléléshez nem feltétlen szükséges tevékenységet a napirendemből, többek között a blogot és a hozzá kapcsolódó social media idő nagyobb részét. Amikor augusztusban megjelent az egyik könyv, amin dolgoztam (nem horgolós, és az itteni olvasók 99 %-a számára totálisan érdektelen valószínűleg), és amikor este koccintottunk egy finom fröccsel a projekt lezárása örömére a férjemmel, akkor ébredt fel a gondolat, hogy talán mégsem annyira kizárt, hogy valaha még megnyitom a wordpress szerkesztőfelületét. Persze még ízlelgettem egy darabig ezt a gondolatot, elhamarkodni sem akartam, meg azt se, hogy a hirtelen nyakamba esett szabad kapacitást azonnal beletömjem valamibe, ami már nincs is igazából. Aztán nem foglalkoztam az egésszel és hagytam, hogy alakuljon. Szeptember elején aztán megszületett a döntés: újra kezdem. Nem folytatom, hanem újra kezdem.

Mi lesz más, mint régen volt?

  • Az adatvédelmi mizéria miatt továbbra sem lesz elérhető a hírlevél funkció és a kapcsolatfelvétel.
  • Egyelőre lassan állok neki az egésznek, nem készítettem tervet és emiatt a rendszeresség is ingadozni fog. Nem ígerem, hogy heti kétszer frissül a blog. Meglátjuk, hogy alakul majd.
  • Rájöttem arra is, hogy a megírt bejegyzés felrakása ezer social media helyre kifejezetten untat és falja az időt, így ha valaki olvasni szeretné a blogot, az erre ne építsen, hanem egyszerűen könyvjelzőzze az oldalt és nézzen be időnként.
  • Eddig se üzleti érdeklődésű volt az oldal, ezután sem, de most már annyira nem, hogy fonalteszteléseket sem fogok vállalni. Ami itt látható, azt azért készítem, mert tetszik nekem vagy valakinek ajándékba adom.

Mi lesz hasonló, mint régen volt?

  • Megmutatom, ha horgoltam, kötöttem, fontam valamit.
  • Elmesélem, ha a kreativitással kapcsolatos témákról gondolkozom.
  • Mesélek ételekről, amiket főzök és amelyeknek általában nincs normális nevük.
  • Ha olvasok valami témarelevánsat vagy látok jó magazinokat, akkor lesznek ajánlók.

Remélem, nem csak múló fellángolás ez a mostani kedv. És mert elkezdeni legalább annyira nehéz, mint befejezni, ezért gyorsan mutatok is egy projektet, ami elég jó híd a tavasz és a szeptember között, ugyanis többhónapos szünetet tartottam ennek a kis miniadag fonalnak a fonása közben.

Ez volt az egyszálas:

Ilyen volt készeresre fonva

És ilyen lett motringolva. Ahogy látszik, a motringolásban is el lehet veszteni a rutint.

A gyapjú gyárilag festett, Müllerben kapható gradient mesegyapjú. Két 5 dekás csomagot vettem, mindegyikben ugyanaz az 5 árnyalat volt. Elvileg, ha ügyes vagyok, akkor lehettek volna az egyes színek majdnem egyforma hosszúak, és akkor öt egyszínű szakasz lett volna, köztük pedig négy rövid finom átmenet. Sajnos nem voltam ennyire ügyes, így már az első színnél megcsúszott a dolog. Mindegy, szép lesz ez így is, csak nem az, amit terveztem. Hamarosan megyek szőni a türkiz felvetésbe, az az egyik ötletem, hogy a maradék világostürkizt összecérnázom világosszürkével, aztán fonok még egyszínű szürkét és szövök vele egy olyan sálat, ami elindul a sötéttürkiztől a világosabbig és átmegy szürkébe. Aztán majd meglátjuk, hogy mennyi ennek a realitása, mert ez a kis gombócka mindössze 74 méter, szóval nagyon sokat kellene ehhez még fonni a szürkéből.

Na jól van, azt hiszem, visszatért a mesélős kedvem, szóval van esély, hogy lesz újabb bejegyzés. Majd nézzetek be időnként!

 

Szösztől a szettig

Habár már elég sokat fontam, valahogy mégsem állnak a szekrényben tömegével az sk fonalból készült holmik. Ennek egyik oka, hogy a 10 dekás szöszökből nagyjából be van határolva, hogy sapka vagy kis kendő készülhet, abból meg már van annyi, hogy ne érezzem az elsöprő vágyat. De a másik és szerintem fő ok, hogy szeretem nézegetni még motringban az sk fonalakat. Már ebben az állapotban is kész műalkotás tud lenni egy ilyen fonal, kár hozzányúlni, mert akkor sosem lehetünk biztosak, hogy szebb lesz-e az eredmény, mint fonalállapotában volt.

Ez a sapka-sál például így indult – és annyira mindenféle rendszer nélkül váltogatták egymást a színek és kombinálódtak egymással a két szál összecérnázásakor, hogy tényleg kockázatosnak éreztem a meghorgolást. Tudjátok, mint amikor rajzórán a sok szép színt összekeverve sárbarna pötty lesz a papíron. Egy bátor pillanatomban azért nekivágtam, és azt hiszem, igazán jó döntés volt!

Érdekes, hogy a sapkának és a nyakmelegítőnek kicsit más a színe, az egyik inkább zöldes-lilás, a másik inkább bordós. Mégis látszik, hogy összetartoznak és igazán remekül mennek a bordó télikabátomhoz.

A cowlba már kicsit kevesebb fonal jutott, mint ideális lett volna, így kiegészítettem gyári bordóval az alján, a tetejére pedig horgoltam egy díszsort, hogy meglegyen az egyensúly.

Az a tervem, hogy idén bátrabban használom az sk fonott fonalaimat – kíváncsi vagyok, hogy hány projektet sikerül összehozni. Mindenesetre az első lépést már megtettem.

Older Posts