Posts Tagged with ötelemes főzés

Melegítsünk mínuszokban! Gesztenyés csirkés hajdinakása

2 hozzászólás Melegítsünk mínuszokban! Gesztenyés csirkés hajdinakása című bejegyzéshez

Írhattam volna persze rizottót is, ha az nem rizst feltételezne alapanyagként. Az elkészítése mindenesetre nagyon hasonló, az állaga is, mégis kicsit egzotikusabb. Meg persze ötelemes szemmel nézve is jobban illik a mínuszokhoz, mert a hajdina melegít, a rizs meg hűt. (Akinek meg ez eszetlen hókuszpókusz és babona, az most nyugodtan félrenézhet.)

A februárom fő témája az egészségesnek maradás volt. Hó közepén sikerült annyira átfáznom észrevétlenül egy rosszul fűtött teremben, hogy onnantól kezdve nagyon bújkált bennem valami. Párhuzamosan meg ott volt egy határidő hó végén, ami egyszerűen nem engedte meg, hogy betegen múlassam otthon az időt. Mondjuk egész hősiesen sikerült kitartanom melegítő ételekkel most vasárnapig, amikor is egy rosszul fűtött templomban kellett ücsörögnöm két órát, úgymond munkahelyi ártalom. (Semmilyen befolyásom nem volt a rendezvény hosszára, szerintem büntetni kéne a hideg templomban két órára nyújtott istentiszteletekért.)

Mindegy, végül főztem egy csirkelevest, ami majdnem mindenre gyógyír, meg határidő ide vagy oda, mégis megszavaztam magamnak másfél nap betegszabit, ami tényleg jót tett. Aztán másnap, amikor még jó sok volt a csirkealapléből, megfőztem ezt a hajdinakását.

Egy fej vöröshagymát apróra vágtam, wokban (de más öblös edény is megteszi) kevés vajon megpároltam. Egy dl hajdinát öntöttem hozzá, pár kavarásnyit pirítottam, majd felöntöttem 2 dl fehérborral. Ekkor eszembe jutott, hogy egy kis hüvelyes sose árt, így beletettem egy evőkanál hegyi lencsét is (főzési ideje fél óra és egybenmarad, nem mállik szét és nem színezi el a többi ételt. Kedvenc lencsém!) Picit meg is sóztam az egészet. Majd ahogy elpárolgott a bor, kezdtem adagolni a húsleves alaplevét. Persze ha nincs húsleves, simán szoktam én is biolevesporból készült lével főzni a rizottót, de azért a csirkelevest tényleg nem múlja felül semmi. Ezt tkp nem kellett tovább ízesíteni egyáltalán, csak folyamatosan adagolni a levest, amíg meg nem puhult a hajdina és a lencse.

Külön serpenyőben a levesben főtt csirkecomb tépett darabjait és kb 100-120 gramm főtt gesztenyét (készen vettem, nyilván otthon is lehet sütni, csak akkor előre kell gondolkozni) kevés vajon megpirítottam, ezt hozzákevertem a kásához. Külön pirítottam még feketeszezámot és napraforgót – de tkp bármilyen mag jó erre a célra, ami otthon van, pl dió kifejezetten passzolt volna. Tökéletes vacsora, meg reggeli meg ebéd. Ez nagyjából két felnőtt, két gyerek adagja a mi családunkban, de a két gyerek az fiktív, szóval mondhatunk három felnőttadagot is.

A spárga egy minimalista zöldség

Elkezdődött a spárgaszezon, ahogyan elkezdődött az orgonaszezon is – valahogy sokkal korábban, mint korábban, és én ennek a globális hatásoktól eltekintve nagyon örülök. Van az a játék, hogy mi lennél, ha sportág / zeneszerző / művészeti irányzat lennél – hát én ha zöldség lennék, akkor zöldspárga, ehhez kétség nem fér. A zöldspárga a sietős háziasszonyok megmentője, egy kézmozdulattal levágjuk az alsó pár centit, megmossuk és gyakorlatilag már kész is a vacsora. Oké, túloztam, először még feldarabolom párcentis rudakra, aztán irány a serpenyő, pici olvasztott vajon pár perc alatt roppanósra sül, rá kis só-bors-citromlé és kész is. Tudom, vannak receptek, ahol baconbe csavarjuk, speciális edényben állítva főzzük, utána még turmixoljuk is meg minden egyéb flanc. Nálam a spárga mindig vajon párolva készül 3 perc alatt és attól lesz változatos, hogy mit készítek még hozzá. Bár tulajdonképpen nem is kell, hogy változatos legyen, annyira rövid ideig van szezonja, hogy nem sikerül megunnom.

De ha mondjuk mindenképp rafinált és mégis gyors ebédet szeretnék, akkor főzök a spárga mellé sós vízben bulgurt, pirítok száraz serpenyőben kesudiót, aztán beleforgatom a bulgurt és a vajon párolt spárgát is és már kész is.

A mennyiségek igazából tetszőlegesek és a helyzettől függőek. Négy főig szerintem elég az egy csomag (fél kiló) spárga és a bulgur mennyiségével lehet játszani, hogy mindenki jóllakjon. A kesudió remekül megbolondítja az egészet, így azt mondanám, hogy személyenként két evőkanál kívánatos, de ha kevesebb van, én személy szerint inkább döntök a kanapén horgolás mellett, mint hogy lerohanjak még kesudiót venni.

Szintén opcionális a képen látható olívabogyó – ötelemes javaslatra tavasszal-nyáron érdemes gyakran kis mennyiségű olívabogyót fogyasztani, de ha épp elfogy, akkor az előző bekezdés kanapészabálya lép életbe. További megbolondítási lehetőségek: újhagyma zöldje, petrezselyemzöld, paprikacsíkok, parmezánforgács. Minél több a megbolondító hozzávaló, annál jobban játszhatunk a bulgur-spárga aránnyal a bulgur javára, ami azért nem hátrány, ha kis büdzséből sok embert kell jóllakatni. A kanapészabály értelmében pedig természetesen bulgur hiányában rizzsel is működik az alaprecept. Egyetlen esetben élvez prioritást a bevásárlás a horgolással szemben, mégpedig ha nincs otthon citrom, mert citromlé nélkül csak egy elég unalmas, bár a színek miatt kétségkívül IG-képes ételt kapunk.

Hét-főzz! Főzés az arany tartalékból

A múltheti utazásunk előtt sikerült szinte teljesen üresre enni a hűtőt, amiért adtam magamnak egy képzeletbeli vállveregetést. Ez viszont azt is jelentette, hogy hazaérve nagyjából a semmiből kellett főzni hirtelen valamit addig is, amíg egy bevásárlásra sort nem kerítünk.

bulgur3

Szerencsére az ötelemes szakácsnak vannak bizonyos alapkészletei, és ezekből  egész sokféle ételt ki lehet hozni. Mi minden van otthon úgy általában?

Gabonafélék: kuszkusz, köles, bulgur, amaránt, hajdina, aszalt tönköly, natúr árpa, quinoa

Kásaalapanyag: zabpehely, polenta, gríz

olajos magvak: fehér és fekete szezám, mandula, dió, tökmag

szárított hüvelyesek: vöröslencs, beluga lencse, hegyi lencse (mindegyik gyorsabban megfő, mint a hagyományos), lóbab, kisszemű bab, sárgaborsó, zöldborsó

aszalt gyümölcs: goji bogyó, mazsola, barack, szilva, áfonya

szárított gomba

tészták: olaszos és kínai ételekhez

üveges dolgok: olivabogyó, aszalt paradicsom olajban eltéve, mandulakrém, szezámkrém, olajban eltett zöldfűszer, fűszervaj, paradicsompüré

mindenféle szárított fűszer.

Ez a kis készlet már sokszor mentett meg attól, hogy bevásárolni kelljen mennem, és mivel számomra a bevásárlás még a takarításnál is kevésbé kedvelt házimunka, ezért mondhatni, a kamrafiókomhoz szoros érzelmi kapcsolat fűz.

Na de nézzük a kamra kincseiből főzött életmentő ebédet! A fent részletezett dolgokon kívül még néhány szál répa, egy kis maradék snidling és egy utolsó szem árva fokhagyma is volt otthon, így ezeket is fel tudtam használni.

bulgur2

1 ek vajon

1 nagy gerezd fokhagymát és

két felkarikázott sárgarépát picit megpároltam fedő alatt kis vízzel, amíg a répa majdnem megpuhult.

Hozzáöntöttem 120 ml (kb fél csésze) bulgurt

egy csésze vizet

és 20 gramm (egy maroknyi) szárított shiitake gombát.

Az egészet kicsit megsózva fedő alatt közepes lángon puhítottam, majd a tűzről levéve további 5-10 percig hagytam megduzzadni a bulgurt. Végül pár csepp citromlével és egy kiskanálnyi gombás fűszervajjal és borssal ízesítettem.

Ez így még nem lenne nagy durranás, enyhén szólva sem ízbomba, viszont tálaláskor még rászórtam:

két evőkanálnyi aprított snidlinget

kevés reszelt parmezánt

vegyes pirított magvakat: tökmag, dió, szezám.

És ez így együtt már igazán kiváló volt, próbáljátok ki, ha egyszer ilyen lusta napot tartotok! Jó étvágyat!

bulgur1

 

 

Hét-főzz: Serpenyős ebéd hygge-napokra

2 hozzászólás Hét-főzz: Serpenyős ebéd hygge-napokra című bejegyzéshez

Az osztrák iskolaév egyik nagy előnye, hogy újév után nem rohamtempóban kezdődik újra a tanítás, hanem csak január 6. után. Igaz, ez azzal jár, hogy sokszor tényleg december 24. az első szünidei nap, de én ennek látom a jó oldalát is. Karácsony előtt van a levegőben valami felfokozottság. A két ünnep között kezd lelassulni minden és igazán kuckózós hangulatba én újév után kerülök. Ekkorra minden kötelezettségnek vége, nem kell a boltok zárvatartásához fejben kalkulálni, hogy mennyi tejnek, kenyérnek, WC-papírnak, zsebkendőnek kell feltétlenül otthon lenni. Ez az első januári hét tényleg nem szól másról, csak a pihenésről. Ilyenkor minden évben kirakunk egy nagy puzzle-t, kifejezetten újévi tevékenység ez nálunk, mert ekkora nyugi soha máskor nincs az évben. A puzzle ilyenkor mindennel szemben előnyt élvez, például a terítés is másodlagos, ott eszünk, ahol épp nincs a puzzle, a puzzlerakás rövid szünetében.

asztal

A hűtőben persze még van néhány dolog az ünnepekről, de már semmiből sincs annyi, hogy önállóan elég lenne egy ebédhez. És mert idén konkrétan olyan szél volt ezekben a napokban, hogy az ember a kutyáját se engedné ki, nemhogy maga boltba menjen, inkább összeraktunk mindent, ami volt és készítettem egy igazi hygge-feelinghez passzoló serpenyős ebédet. (Zöldséget nem emberi tápláléknak vélő kiskorúaknak be kellett érni maradék bajor virslivel. Nem tudják, mit mulasztottak.)

Egy pasztinákot, három nagyobb sárgarépát, öt kis szem édesburgonyát, fél fel lilahagymát, egy nagy gerezd fokhagymát és 20 centi jégcsapretket feldaraboltam és olivaolajon először mindenütt megpirítottam, aztán kis vizet hozzáadva fedő alatt puhára pároltam. Szárított zöldfűszert vegyesen, sót és borsot szórtam rá, ráfacsartam egy fél citrom levét és a már puha zöldségekhez hozzáadtam 10-15 dekányi előfőzött szelídgesztenyét.

serpenyosminden

A gesztenye egyébként az idei tél sztárja nálam. Ez egy hosszú történet mélységekkel és magasságokkal, most csak annyit mondok, hogy sok kísérletezés után úgy döntöttem, hogy jobb nekem, ha a vákuumcsomagolt, előfőzött gesztenyét veszem meg nem éppen olcsón, cserébe egész biztosan hibátlan és azonnal felhasználható állapotban. Így minden héten eszünk gesztenyét nagyon különböző formában és már nem akarnék lemondani róla. Feltekeri a belső hűtést, jóllakat és remek az íze. Egyszóval került egy adagnyi ebbe a serpenyős ebédbe is, a maradékot meg megették a gyerekek, a gesztenye ugyanis nem számít zöldségnek szerencsére.

Amikor levettem a tűzről a serpenyőt, még feldarabolt radicchio salátát is tettem rá a színe miatt, meg mert ez ad hozzá egy kis kesernyés ízt. Viszont vigyázat, szerintem a radicchio kifejezetten nem szereti a melegítést, szóval csak arra az adagra érdemes tenni, amit azonnal elfogyaszt az ember. Tálaláskor lehet fetával vagy parmezánnal feltupírozni, de ez tényleg csak opcionális, mert anélkül is nagyon gazdag az íze.

Hét-főzz: Vörös és fekete rizottó

2 hozzászólás Hét-főzz: Vörös és fekete rizottó című bejegyzéshez

feketepiros

Úgy illik, hogy az év első Hét-főzz posztja valami különleges legyen. Legyen tehát először is szokásomtól eltérően kicsit nagyobb odafigyeléssel megkomponált tálalás, meg legyen egy kicsit szokatlan alapanyagkombináció, meg még legyen irodalmi utalás is benne.

Igazából egy sima céklás rizottónak készült az egész, amilyenről írtam már itt. Nézegettem, ahogyan a rizs pillanatok alatt átvette a cékla piros színét és akkor beugrott a Vörös és fekete. Hogy ennek van köze a főzés előtti könyvesbolttúrámhoz és az ott látott Vörös és Feketéhez (amiről eszembe jutott, hogy ezt a kötelező olvasmányt még végig is olvastam volna, de sajnos hamarabb sorrakerült az órán, minthogy a végére értem volna, utána meg már a következő könyvet kellett olvasni), azt ne zárjuk ki csuklóból. Na de mi lehetne az a hozzávaló, ami fekete és illik a rizottóba is? Naná, hogy a beluga lencse, ami pont annyi idő alatt puhul meg, mint a rizottó és egyben marad főzés közben. Ráadásul még remek fehérjeforrás is, meg kényezteti a vesét, ami télen ideális. Kis kiruccanás gondolatban: tavaly a Kicsi Vú-féle ötelemes főzőtanfolyamon, ami amúgy életem egyik legjobb döntése volt, azt is tanultuk, hogy a lencsét-babot úgy a legkönnyebb beilleszteni az étkezésbe, ha mindenféle ételbe csak egész kis mennyiséget belefőzünk. Akkor nem dominál, nincs az az érzése az embernek, hogy már megint babfőzelék, se nem bántja azok gyomrát, akik nagy mennyiségben érzékenyek rá. Szóval azóta tényleg rendszeresen szórok ragukba, rizses ételekbe lencsét és babot. Ebbe a rizottóba az egy nagy fej céklához és egy bögre rizshez három evőkanálnyi beluga lencsét adtam és ez így pont jó volt. Szép színfolt, íze belefolyt a nagy egészbe.

A vörös és feketétől innen már csak egy lépés volt a szerelem tematikájú tálalás: van egy igencsak haszontalan, viszont megacuki fém szerszámom, ami arra jó, hogy szív alakú tükörtojás lehet készíteni vele. Igen, szív alakú tükörtojást. Időnként elfog az anyai vagy hitvesi szeretet és akkor szoktam használni, most pedig ebbe a keretbe szedem ki a rizottót.

A család persze már beledumál a fúdsztájlingba: anya, kéne valami fehér, mondjuk fetasajt meg mondjuk olivabogyó. Ez utóbbit végül mégsem használtam hozzá, viszont körülnéztem a Sonnentor fűszerkeverékeim között, és láss csodát, volt egy Alles Liebe, azaz Sok szeretettel fantázianevű is, azzal körbeszórtam. Előbb csak az esztétika miatt, aztán kóstolás után már azért is, mert jól passzolt a céklás-lencsés rizottóhoz.

Legyen az évetek nemcsak kulináris szempontból olyan, mint ez a rizottó: kicsit fűszeres, melengessen belülről és legyen szép is a szemnek. Boldog 2017-et!

Hétfőzz: Gyökérfőzelék a biodobozból

1 hozzászólás a(z) Hétfőzz: Gyökérfőzelék a biodobozból bejegyzéshez

Biodobozból főzni télen talán még nagyobb kihívás, mint más évszakokban. A tartalom nagyjából a különféle gyökérzöldségekre, almára, hagymára és káposztára korlátozódik. A gyökérzöldségekkel tavaly már elkezdtem az összebarátkozást, de a fehérrépa-pasztinák vonalon azért még tudok fejlődni. A gyerekkori fehérrépás emlékek eléggé traumatizáltak ahhoz, hogy magamtól sose jusson eszembe ilyesmit vásárolni, pláne betervezni a menübe. Most viszont ott álltam egy rakás pasztinákkal és kétféle színű sárgarépával, vettem egy nagy levegőt és főztem egy gyökérfőzeléket.

gyoker1

Öt pasztinákot,

három sötét és négy világos sárgarépát

egy nagy fej hagymát

15 centi jégcsapretket

két krumplit

egy fej zellerből egy kb 2 centi vastag szeletet és

egy pici almát héjával együtt

megtisztítottam és feldaraboltam.

Egy levelesfazékban kevés olajon picit sülni hagytam az egészet, közben megkavartam párszor,

aztán felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje plusz két centi

és addig főztem, amíg az egész meg nem puhult.

Ekkor botmixerrel pürésítettem,

belecsavartam fél citrom levét

sóztam, borsoztam és pici kurkumát adtam hozzá a színe miatt.

Első étkezéskor főzelékként ettük egy szelet sült, marhából készült hamburgerhússal, második étkezéskor levesnek tituláltam és parmezánnal megszórva, egy kiskanál tejföllel ízesítve ettük. Meglepően édeskés, cseppet sem fás, mint a régi emlékeimben éltek a hasonló ételek, szóval azt hiszem, újra legyőztem egy régi rossz emléket.

gyoker

Hét-főzz! Purista céklaleves

2 hozzászólás Hét-főzz! Purista céklaleves című bejegyzéshez

Miután az utóbbi napokban a fő smalltalk-téma a környezetemben a “milyen meleg van, pedig mindjárt október” volt, azért csak eljött az október 2. és vele az első borús, szürke és esős őszi nap. Ami egyébként teljesen megfelelt belső hangulatomnak: semmire se vágytam annyira, mint otthon lustálkodni anélkül, hogy sajnálnom kellett volna, hogy elpasszolom a szép napsütéses időt.

biokiste

És ha már így alakult, plusz a nemlétező kamra tele volt melegítő zöldségekkel, a görög marharagu elé még egy nagyon egyszerű céklalevest is főztem. Így készült:

Egy nagy, olyan két marokban elférő céklát és három közepes krumplit meghámoztam és felkockáztam.

Három kisebb fej hagymát apróra vágtam és kevés olajon, lassú tűzön üvegesre pároltam.

A fazékba tettem a krumplit és a céklát, felöntöttem zöldséglevessel és szépen lassan puhulni hagytam a zöldségeket. Amikor kb 30-40 perc múlva már a céklát is elég puhának éreztem, akkor két evőkanálnyi levest és zöldséget kivettem a fazékból és összepürésítettem, majd visszaöntöttem. Mivel az alaplének eleve van íze, már csak óvatosan kellett utánízesíteni sóval, borssal. Tálaláskor egy kiskanál natúr joghurtot kanalaztam a tetejére.

Ezzel a levessel még pár napig lehet késleltetni a fűtés bekapcsolását, annyira kellemesen melegít belülről.

Hét-főzz: Pikáns sütőtökös reggeli

tokos-reggeli

Ez a reggeli tulajdonképpen egyszerű zöldséges rántottának indult, aztán közben jött a gondolat, hogy lehetne kicsit elegánsabban is – ha már vasárnap van, adjam meg a módját. Lilahagymát és hokkaido tököt daraboltam fel. Egy személyre nagyjából kétmaréknyi zöldséget használtam és a hagymával nem spóroltam, sóval, borssal fűszereztem. Kevés olajon addig kevergettem, amíg a hagyma megpirult a tök pedig már majdnem puha volt. Ekkor még kicsit fedő alatt puhítottam, majd a serpenyőből kiöntöttem és félretettem a zöldségeket. Meg pirítottam néhány szem diót szárazon, ezt is félretettem. Egy tojásból és néhány evőkanálnyi tejből tojáslepényt sütöttem. A tányérra először a tojáslepényt tettem, majd a zöldségeket, végül megszórtam a dióval. Királyi reggeli, próbáljátok ki! Ha valaki több fehérjével szereti, a reszelt parmezán is remekül illik ehhez az ételhez.

Hét-főzz! Későnyári meleg reggeli

A mai recept már megint annyira egyszerű lesz, hogy mindenképp jár hozzá egy történet is, mint múlt héten.

Ilyen-olyan okokból nagyon keveset nyaraltam külföldön. Eleinte azért, mert a szüleim elvből az Ismerd meg hazádat elvet követték, így például a Hányat láttál a húsz legszebb magyar várból? típusú FB-os posztoknál rendre 100%-os teljesítményt tudok elkönyvelni. Aztán később, amikor már mehettem volna, mindig adódott valami program a közelben, barátokkal vagy épp nyári táboroztatás, az egyetemhez szükséges gyakorlat. Egy kivételes nyár volt, amikor 25 évesen keresztül-kasul vonatoztam Európát Interraillel. A Párizsba érkezés pontos dátumára már nem emlékszem, de augusztus 20. után pár nappal történt. Akkor már fáradt voltam a végletekig, tele voltam élményekkel és benyomásokkal, és csak vonszoltam magam a Szajna partján egy sétányon. És akkor pont előttem lehullott egy levél a fáról, jött egy szél, ami nem volt ugyan erős, sem hideg, de nem is nyári szél volt, hanem egyértelműen őszi. Párizsban járt az ősz: pontosan éreztem, hogy egy ilyen napról szól ez a vers.

Azóta minden évben figyelem, és Budapesten meg Bécsben is észreveszem ezt a finom váltást a nyár és az ősz között augusztus 20. után néhány nappal. Bevallom, szeretem is, még ha azt is jelzi, hogy lassanként hideg lesz. Ilyenkor megjelenik a szilva a piacon és jöhetnek a szilvás-almás reggelik!

reggeli

Egy személyre így készítem:

Egy almát és három nagyobb szilvát felkockázok.

Fém serpenyőben két ek amarántot kipattogtatok, majd félreteszem egy kis tálban. Ugyanebben a serpenyőben megpirítok szárazon egy-két evőkanál mandulalapocskát, ezt is félreteszem. (Egész nyugodtan az amaránttal összekeverve.)

A serpenyőben egy kiskanál vajat olvasztok (vigyázat, ekkor ez már pillanatok alatt megy, hiszen a serpenyő eleve forró!), rádobom a szilvát és az almát, kicsit kevergetve sütöm, aztán kevés vizet öntök rá, megszórom fahéjjal és lefedve tovább párolom kis lángon egész addig, amíg a víz elpárolog és a gyümölcsök puhák lesznek.

A gyümölcsszószt tányérra öntöm, megszórom a magokkal, ízlés szerint egy kiskanál mézzel édesítem és még egy kis fahéjat szórok a tetejére.

Erdeigombás saláta hőségriadó idejére

nyarisalata

A nyár a légkondimentes irodában maga az emberkínzás. A szegény dolgozó ül a hőségben, vedeli a vizet, nem igazán éhes, de azért valami ízre vágyna. Amikor vége a munkaidőnek, hazaút elején még erősen elhatározza, hogy otthon főz valamit, kicsit pihen, majd hasznos tevékenységeknek szenteli magát, úgy is mint elmegy futni, rendbevágja a lakást, kicsit hobbizik, kicsit olvas, a gyerekekkel is csinál valami programot. Aztán félúton a futást már húzza ki gondolatban a listáról, a hasznos tevékenységeket is, a gyerekekkel való foglalkozás egyre konkrétabb alakot ölt: fagyizás lesz, az tuti. A házimunka várhat, mire kicsit hűvösebb van (szeptemberben), olvasáshoz az agy percről percre zsugorodik, pedig állítólag melegben a tárgyak kitágulnak – fene se érti.

A főzést azért kénytelen megejteni a szegény dolgozó, ha már egész nap nem evett normálisan, kivéve, ha a csokit normálisnak tekintjük – de valami olyan kellene, ami hűsít is, mégis van benne főtt komponens, mert ugye az jót tesz.

És akkor vesz az ember személyenként két marék rukkolát és beleteszi egy mélyebb tányérba.

Serpenyőben egy zöldhagymát, két marék erdei gombát, esetünkben rókagombát és két paradicsomot feldarabolva és kevés vajon megsüt kavargatás közepette, sózza, borsozza, balzsamecettel megspricceli. Ezt az egészet szépen elteríti a rukkola tetején,

felvág 10 centi kígyóuborkát kicsire, szépen elhelyezi a gombás-paradicsomos serpenyős köré a tányéron,

feldíszíti az egészet néhány mentalevéllel,

majd az étkezés után lassanként el tudja képzelni, hogy valamikor a nap folyamán még képes lesz elvánszorogni a gyerekekkel a fagyizóig. Talán.

Older Posts