Skip to content
  • Freeform horgolás
  • Receptek
  • Csináld magad – DIY tutorials
  • Bemutatkozás
nyito

Posts Tagged with fonal

Amiről a kasmír műszál mesél

2021-07-29

Izgalmas kérdés merült fel a napokban az Anyahajó FB-csoportjában. Egy horgolós-kötős társunk kíváncsi volt, van-e már valakinek a közösségben tapasztalata az Etrofil Kasmir fonaláról. A fonal nevének olvasása után természetes volt a meghökkenés, hogy az alapanyag 100% kasmír poliamid. Ez most akkor hogy lehet? – teheti fel az ember jogosan a kérdést.

Fontos megjegyezni: nem ismerem a fonalat, nem tapogattam, nem tudom, milyen érzés viselni, így nincs jogom se rosszat, se jót mondani róla. Egyszerűen csak elindított bennem gondolatokat a jelenség és a kérdésfelvetést követő beszélgetés a poszt alatt.

Ami a legfontosabb, hogy mennyire boldog és hálás vagyok, hogy az Anyahajóblog közössége olyan hely, ahol ilyen kérdéseket fel lehet tenni. Azért is szuper ez, mert azt jelenti, hogy rengeteg szakértelem és tapasztalat van a csoportban és ezt Ti hozzátok be és készek is vagytok egymással megosztani mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ez óriási dolog és nagyon köszönöm! Rengeteg tudás van a csoportban! A másik, ami nagyon jó, hogy még ha nem is mindenkinek ugyanaz a véleménye egy témáról – mint ahogy ennél a posztnál is kiderült – a hangulat mégis alapvetően pozitív tud maradni és óvatosan bánunk egymással. A konkrét poszt alatt sajna pont én voltam, aki nem szándékosan belegyalogoltam egy picit a porcelánbolt kirakatába, mert elfelejtettem, hogy egy félmondat sok félreértésre adhat okot, de végül ebből se lett kellemetlen veszekedés. Én meg megtanultam, hogy véleményt az interneten inkább alaposabban fejtsek ki vagy sehogy. És akkor itt jön az alaposabb kifejtés 🙂

A kasmír szó elég sok terméknek a jelzője, nemcsak fonalé. Kasmír puhaságú lesz a mosott ruha egy bizonyos öblítőtől, van kasmírnak nevezett tudfürdő is. Puha, nemes, luxus – ezeket a jelzőket társítom én meg szerintem sok ember a kasmír szóhoz, így ha egy termék ezeket hozza, akkor miért is ne lehetne így nevezni. Ez az egyik oldal.

A másik oldal nem ennyire megengedő. Abba az irányba megy a marketig – és én ennek személy szerint örülök -, hogy Champagner-nek csak egy bizonyos területen termelt pezsgőt lehet nevezni. A többi lehet habzóbor vagy akármi más, de nem Champagner. Vagy ugyanez a hétköznapi termékek világában: a tejföl szót csak bizonyos termékekre lehet ráírni, a kicsit másnak meg frissföl a neve. Ugyanarra lehet használni, de van egy bizonyos kritérium, aminek ha nem felel meg a termék, akkor nem lehet tejföl. A fogyasztó korrekt tájékoztatása miatt ez szerintem fontos. Most attól meg tekintsünk el, hogy aki evett már valódi, háztáji tejből készült tejfölt, az a bolti tejfölt is csak szánalmas utánzatnak érezheti… Lényeg a lényeg: ha valami nem kasmír, akkor ne nevezzük annak, mert megtévesztő.

A kasmír luxustermék, baromi drága egy gombóc kasmírfonal, még a kézzel festett csodás minőségű, nem szúrós gyapjúnál is drágább. Én egyébként évekig csak távolról csodáltam, egyszerűen nem éreztem, hogy ezt a pénzt ki akarom adni egy fonalért. Aztán egyszer belevágtam “egyszer élünk” felkiáltással és horgoltam belőle ezt a nyaksit. Szeretem hordani, bár én érzek rajta valamennyi szúrást annak ellenére, hogy 100% kasmír az alapanyag. Azt hiszem, ha ugyanezekkel a színekkel ugyanezt a fazont egy kevésbé luxus merinó gyapjúból készítettem volna, pontosan ugyanolyan kedvencem lenne, mint kasmírból. De persze a kötős bakancslistámon rajta volt a kasmír és remek érzés kipipálni, ezt nem tagadom. Az anyag mint olyan viszont nem igazán fogott meg, illetve számomra nem annyival jobb a feeling, mint amekkora az árkülönbség a többi fonalhoz képest. Persze lehet, hogy lehetne kísérletezni más márkákkal meg gépi kötött kasmírpulcsikkal, nem is zárom ki, hogy ez is jön még, de most nem érzem az erős indíttatást.

Úgy általában a fonalhasználatom nem annyira a luxus irányába megy. Én használni szeretem a kötött-horgolt cuccaimat, így kardinális kérdés a moshatóság. Nekem erre a bevált választásom a zoknifonal. Van benne gyapjú is, de műszál is, strapabíró és hála a festős lányoknak, fantasztikus színekben is kapható. Azaz ha luxus, akkor az nekem a kézi festés, a színek világa. Tevét, angórát például sose próbáltam, selyemből szőttem, az nagyszerű érzés, meg egyszer-egyszer horgoltam is, de nem lettem megszállottja. De például a csodás takaróimat 100% műszálból horgolom és a terítőket a legolcsóbb Catania és hasonló pamutokból. Nekem a luxust az képviseli, hogy rászánom az időt az elkészítésére, hogy nincs belőle még egy, hogy pont olyan, mint amilyet elképzeltem. A luxusnak mondott alapanyag nice to have, de nem szükséges és bizonyos esetekben pont akadályoz abban, hogy felszabadultan használjam is, amit készítettem. (Gondolok itt a 100% gyapjú takaróra, amiben rengeteg munka van, de sajnos nagyon hamar megtalálták a molyok, így x éve arra vár, hogy lebontsam és újrahorgoljam. Lehet, hogy sose fogom.)

Szóval az én hozzáállásom a kasmír poliamidhoz nagyjából ennyi:

  • Ha műszálas fonalat keresek egy projekthez, és van belőle megfelelő színpaletta és tényleg jó érzés a tapintása, akkor attól függetlenül választanám a fonalat, hogy rá van-e írva, hogy kasmír vagy nem.
  • Ha a kasmírban a luxus vonz, de mondjuk nem tudom vagy akarom kifizetni a valódi kasmír árát, akkor választok kedvezőbb árú, de még mindig csodás fonalat, mert ilyen is bőven van. Csak azért, mert a társadalom (kötőstársadalom, fonalsznobok, Insta népe, akárkik) elvárják, hogy nemes fonalakat használjon az ember vagy azt sugallják, hogy ettől értékesebb lesz valaki, tuti biztosan nem fogok álkasmírt használni vagy bármilyen marketingdumának felülni.

Van egy szuper hobbim, hobbink, ami már önmagában luxus, hiszen tizen-huszonórákat meg még többet teszünk bele egyetlen elkészült darab létrehozásába. Nyugodtan lehet ennek elismeréssel adózni, mert legtöbben ennyi idő alatt egy komplett szezon összes ruhadarabját megveszik, nem beszélve arról, hogy ipari körülmények között hány percbe telik egy nadrág vagy pulcsi vagy kiegészítő megvarrása. Szóval az igazi luxus véleményem szerint az idő, a gondosság, a figyelem, a tudás, a tapasztalat, amit belerakunk abba, hogy egy darab elkészüljön. Az órák, amiket a ravon vagy magazinok lapozgatásával eltöltünk, amíg kiválasztjuk egyáltalán a darabot. A kötéspróbák, a visszabontások, a gondos blokkolás, az agyalás, hogy milyen legyen a passzé a pulcsin vagy hogy hogyan változtassuk a tökéletes alakhoz idomulás kedvéért a mintát. Ezt mindenki megcsinálja, az is, akinek nincs pénze kasmírra. És szerintem teljesen fölösleges fonalak nevével azt a benyomást kelteni, mintha egy bizonyos fajtájú vagy árfekvésű alapanyagot kellene használni ahhoz, hogy luxust alkossunk.

Ebbe a posztba csupa olyan képet raktam, amelyek olcsó fonalból készültek, mert hiszem, hogy ez semmit nem von le az értékükből.

Kíváncsi vagyok, számodra mi a luxus a kötésben, horgolásban. Meséld el kommentárban!

7 tipikus hiba fonalvásárláskor

2021-07-14

A fonalkészletem nem extrém nagy, legalábbis több ismerős fonalas barátnőhöz képest, viszont önkritikusan meg kell állapítanom, hogy egy ideje eléggé “beragadt”. Nem jön hozzá túl sok, akár hónapokig semmi, viszont a bennlévők sem használódnak fel, valahogy semmire nem alkalmasak. Ismerős a helyzet? Őszinte voltam magamhoz és végignéztem, miért nem használom fel a fonalaimat, azaz miért volt hibás döntés megvenni őket.

  1. Alkalmas lenne ugyan ruhadarabnak, de túl kicsi a mennyisége. Ezek azok a fonalak, amik jellemzően egy pici kendőre elegendőek lennének, de már egy kicsit nagyobb dologra nem. És nem, egy ideje már nem motivál a 40. kendőt megkötni.
  2. Alkalmas lenne ruhadarabnak, például egy nyári felsőnek, de beképzeltem magamnak, hogy remek lenne ez a felső három színből colorblocking stílusban. Miközben kizárólag egyszínű felsőket szoktam hordani, csíkosat sosem, habár másokon nagyon tetszik a csíkos.
  3. Röviden színátmenetes a fonal, és bármit köt belőle az ember zoknin kívül, az foltos hatású lesz. Horgolva pedig kábé olyan, mintha valaki kiöntött volna három-négy festékesdobozt és még össze is kente volna. Pedig gombolyagban, pláne motringban mennyire jól néz ki!
  4. Azt hittem, hogy nyárra tök jó lesz egy pamut felső, csak azt felejtettem el, hogy mire ez a pamutfonal megszárad, eltelik a nyár és még ki is nyúlik a saját súlyától a felső.
  5. Csodás a fonal, a színe is, csak éppen nem passzol a többi ruhámhoz – mert nem az én színem. Akkor meg minek dolgozzak vele 50+ órát, ha úgysem fogom hordani?
  6. Minden jó lenne a fonallal és a még a mennyiség és a szín is stimmel, csak éppen laza sodrású, úgyhogy ideget kapok horogolás meg kötés közben, emiatt inkább lebontom, ami miatt még sokkal jobban szálasodik és a végén tényleg semmire nem alkalmas már a fonal.
  7. Egy másik projekthez túl sokat vettem, a maradék ahhoz túl sok, hogy csak úgy kiszelektáljam, de új projekthez kevés, cserébe annyira speciális, hogy hirtelen kombinálni sem tudom semmivel, ami készleten van.

Neked melyik a legtipikusabb fonalvásárlási hibád? És van olyan, amibe régebben hajlamos voltál beleesni, de azóta már okosabban döntesz?

Fonósnapló: Szivárványfonal

2019-02-05

Ennek a szösznek egészen kacifántos története van és még nincs is vége. A szivárványszínű szöszt egy Gyapjúnapon vettem. Viszonylag sokáig kerülgettem aztán, mert ahogy szétbontottam, látszott jobban, hogy a legnagyobb rész zöld színű, és valahogy ez lebénította az ötletelésemet, hogy mi lehetne majd a fonalból, ha megfonom. Egyébként szép Benetton-zöld, nincs vele semmi gond, csak más dolog szöszben látni meg aztán hordani. Így aztán pihentettem a dolgot várva az ihletre.

A másik szál nyersfehér, ezt ősszel kaptam Berlinben, ahol egy konferencián voltam szervezőként és a tolmáccsal beszélgetve kiderült, hogy mindketten fonalőrültek vagyunk, csak ő még nálam is régebb óta és sokkal inkább az. Az utolsó napon beállított egy nagy zacskó szösszel, hogy akkor ezt nekem hozta, fonjam meg. Gondolhatjátok, hogy mennyire meg voltam hatva.

El is kezdtem fonni otthon a fehér szöszt, és közben rémesen szenvedtem. A műanyag zacskóban ugyanis annyira feltöltődött az egész, hogy minden fonás után mehetett a rajtam lévő ruha a mosásba és még hetekkel később is fehér szöszök voltak minden ruhámon és a mosógépben is. Az égéspróba alapján valószínű zoknifonalnak való gyapjú volt, tehát tartalmaz műszálat is és az töltődött fel. Ez a kész fonal szempontjából még előny is, de a fonás közben nem volt könnyű bánni vele. A műszáltartalom még egy dologban borította az eredeti tervet. Festeni szerettem volna a kész fonalat, viszont a műszál nem vagy alig festhető, így ez az opció kiesett. Natúr fehér holmit viszont nem nagyon hordok, így jött a képbe a szivárványszösz. Megfontam a szivárvány kékes és lilás részeit, a zöldből és a pirosból csak egész kicsi ment bele. Utána cérnáztam a natúrt a színessel, és láss csodát, a zöldes szakaszok is egészen megtetszettek. Úgyhogy most épp a zöld szakasz maradékát fonom, majd cérnázom a natúrral azt is. Hogy pontosan mi lesz belőle, arról még mindig nincs tervem. A pirosas, narancsos részeket lehet, hogy nemezmadarakká változtatom. Szóval a szépséges szivárványszösz mégsem teljesen úgy végezte, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de azért így is tetszik.

Tengerész fonal

2018-03-04

Ennek a fonalnak története van. Egy gyapjúnapon szokásomhoz híven Vég Anettnél bevásároltam fonnivalóból, meg csináltam pár fotót is csak a hangulat megörökítése kedvéért. Otthon aztán, ahogy nézegettem a képeket, megláttam Anett standjánál egy csodás szöszt, kék-piros-fehér, valódi tengerészhangulat. Hogy nem vettem észre ezt ott helyben, amikor ez annyira az én színem? Végül megbeszéltem Anettel, hogy félreteszi nekem legközelebbi találkozásunkig, így mégis hozzám került a kicsike. (Köszi, Anett!)

A megfonás már nem ment ilyen gyorsan, volt előtte pár dolog a to do listán, végül pedig amikor sorra került volna, valahogy nagyon nem voltam fonós passzban. Az elején rettentően szenvedtem ezzel a gyapjúval, rossz volt a rokka beállítása, de nem tudtam rájönni, hogy mi a baj, valahogy nem jött össze a kívánt vastagság, hol szakadt, hol túl vastag lett a szál. Félbehagytam, aztán jött a karácsony, a rokka a fenyőfa mögé szorult, január közepéig nem fértem hozzá. Aztán még mindig kerültem, nem akartam több kudarcélményt. Végül februárban jött az áttörés, hirtelen elhatározásból nekiültem és csodák csodája, minden gond nélkül megfonódott a kezeim között ugyanaz a szösz, amivel előtte szenvedés volt dolgozni. Csakhogy ennyi idő pont elég volt arra, hogy elkeverjem, hogy melyik részét szántam a gyapjúnak az első és melyiket a második szálhoz, ebből pedig az lett, hogy az egyik spulnin sokkal hosszabb szál volt, mint a másikon. A cérnázáskor azt vettem észre, hogy még az egyik félig tele van, amikor a másik teljesen lefogyott. Szerencsére volt még otthon szintén Anettől egy szivárványos szösz, abból kioperáltam a piros és a kék-lila részeket és abból fontam másik szálat. Ez is két lépésben történt, a szemmértékem teljesen elhagyott ennél a projektnél. Mindegy, a lényeg, hogy elkészült két motring fonal, az egyik klasszikus tengerészszínű, a kisebb másik pedig pici lilát is tartalmaz. Ha akarom, együtt is fel lehet használni, de ha mégsem, akkor a lilás rész egy másik, már meglévő sk fonalhoz is megy. Szóval ebből még akármi is lehet.

Átmenetes sapka

2016-10-242 hozzászólás Átmenetes sapka című bejegyzéshez

Ismét fonalat tesztelhettem az 1001fonal.hu jóvoltából, mégpedig a Phildar Partner 3,5 típusú fonalát. Az volt a feladat, hogy gyorsan elkészülő, apróbb dolgot készítsek belőle, úgyhogy két dolog maradt játékban számomra, a sapka és a kézmelegítő-zongorakesztyű. Zongorakesztyű műfajban a Meseszép horgolások c. könyvben található, a Hófehérke által ihletett Mérgezett almás kesztyű tetszett, amire egyébként sort is fogok még keríteni egész biztosan.

phildar1

A sapka műfajban azt kellett megfontolni, hogy a Partner fonal nem túl vastag, így a nekem nagyon bevált myboshi mintákat nem lehet belőle elkészíteni – hacsak nem duplaszállal. Ó, igen, és ha már duplaszál, akkor a lehetőségek végtelenek. Lehet két egyforma színű szálat összefogni, de akár különbözőt is, ezzel pedig már, adja magát az egyik színből a másikba való eljutás.

Két színnel dolgoztam, a sapka tetején két szállal vettem a Piscine árnyalatot, aztán egy szál Piscine és egy szál Brume, végül pedig a Brume színt fogtam duplán.

phildar2

Az eredmény egy őszi-tavaszi sapka K-nak, aki egyébként nagyon érzékeny a sapkákra, mondhatni évek óta ugyanazt a polársapit nyúzza, mert csak az elég puha számára. Ezt viszont most elfogadta, gondolom azért, mert a szálban lévő 25% gyapjú még épp tolerálható számára.

Még nem mostam a sapkát és egyelőre nem volt még bevetésen, de sejtem, hogy a 75% műszál – 25% gyapjú elég strapabíróvá teszi a kész munkát. Horgolni mindenesetre kellemes volt és ennél a fonalnál is nagyon meggyőző a színskála. Ezzel a technikával mindkét színből két gombócra volt szükség, de minden gombócból jócskán maradt, szóval még egy kötött nyakmelegítő is kitelne a maradékból. Én viszont valószínű még egy sapkát fogok készíteni belőle, mégpedig Do-nak, csak épp fordított színiránnyal.

Köszönöm a tesztelés lehetőségét az 1001 fonalnak!

 

Nagyon sárga sk fonal

2016-10-081 hozzászólás a(z) Nagyon sárga sk fonal bejegyzéshez

mark3

A PIF játékra elkészült legújabb ajándék ez a kb 12 dekányi sk fonott gyapjú. A szösz maga nagyon sárga volt, ahhoz képest a kész fonalban határozottan szembetűnően sok halványzöld van, ezen egész fonás alatt csodálkoztam. Emiatt szeretem annyira a fonást, mert a színek annyiféleképp keveredhetnek és annyi árnyalat kijöhet, amire nem is számítottam. Biztos van, aki ezt a tudományt olyan fokon műveli, hogy befolyásolni is képes a végeredményt, én csak veszem a véletlen kezéből úgy, ahogy adja és egyszerűen örülök neki.

mark2

A másik dolog, amit nem tudok fonás közben igazán kontrollálni, az a vastagság. Egy ideig azt gondoltam, hogy ahogy egyre gyakorlottabb leszek, egyre vékonyabban fonok. De ez a teória itt megdőlt, mert ez az adag megint vastagabbra sikerült. Szerintem anyagfüggő – azaz attól függ, mennyire hosszúak a szálai a gyapjúnak. Szerintem ez rövidebb és finomabb szálú volt, ezért óvatosságból egyszerűen vastagabbra fonta magát, mert a vékony szakadós lett volna.

mark1

Ennél a projektnél végleg eldöntöttem, hogy továbbfejlesztem a fonós hardveremet, és veszek egy jumbo orsót. A mostani orsóim ugyanis mind 5 dekát képesek felvenni, így a 12 deka három motring lett – két nagy és egy kicsi. Sokkal elegánsabb lenne, meg a kötés szempontjából is szerencsésebb, ha 10 deka egyben maradhatna egy orsón. (Majd karácsonykor kiderül, hogy ki olvassa a családból a blogom :D)

P.S.: Természetesen a fényes vékony fonaldarabkák csak rögzítésre szolgálnak, nem részei a projektnek. Viszont ha már mellékszerepben beslisszolt a képre a Catania fonal is, akkor mondom, hogy az október 15. utáni héten kezdem majd a hexagon terítő közös horgolást, úgyhogy addig tárazzatok be 4-5-féle Catania vagy egyéb pamutfonalból egy-egy gombolyagot. Maradékok is jöhetnek. Egészen szokatlan módon videótutorial-lal készülök, és örülnék, ha velem tartanátok.

WIPszerda: A nagy stashrendezés

2016-08-242 hozzászólás WIPszerda: A nagy stashrendezés című bejegyzéshez

Szeretem az interneten nézegetni azokat a képeket, amelyek más emberek fonalkészletét ábrázolják. Mindig megnyugtat, hogy az enyém nem is olyan nagy. De azért elég nagy ahhoz, hogy néhány molycsaládnak biztosítsa az életfenntartást. Van az a bibliai bölcsesség, miszerint “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti.” Úgy általában szeretem, amikor a kétezer éves szöveg hirtelen friss és aktuális értelmet kap az életemben, de speciel amikor nemrég egy saját fonású fonalamban fedeztem fel molynyomokat, és eszembe jutott a fenti bibliai idézet, akkor le tudtam volna mondani erről az örömről. Gyorsan el is döntöttem, hogy nem adok több esélyt a molyoknak, rendezem a készletemet és egyszer s mindenkorra megoldom a tárolási problémáimat.

A tárolás alapvető problémája a folyton változó készlet, azaz hogy itt is, ott is a lakásban megjelennek egy fonalboltos túra után kosarak, dobozok fonalakkal, sokszor el is felejtem, hogy mi hol van, meg azt is, hogy egyáltalán létezik. A kosarak sokszor mélyek, és ami alul van, az mintha nem is lenne számomra – nem így a molyok számára, akik kifejezetten szeretik a háborítatlan evést. A mély dobozok további hátránya, hogy a megfelelő színért túrni kell meg fúrni, pedig a legjobb az lenne, ha egyszerre látnám magam előtt a választékot.

Mikor megvolt a vízió, hogy mit is szeretnék, keresni kezdtem a megfelelő berendezési tárgyat, amiben igényem szerint lehetne tárolni a fonalakat, és egyre biztosabb volt, hogy a fiók az optimális megoldás: egy rétegben pakolható, átlátható, rendes. stash1

Az Expedit polcban eddig három dobozt foglaltak le különböző fonalas dolgaim. Az egyikben Cataniák és egyéb pamutfonalak, valamint az összes tű-mérőszalag, szemjelölő, efféle kiegészítő volt teljes káoszban. Ezenkívül meg sok Catániából készült próbahorgolás, valaminek az elkezdése, definiálhatatlan cuccok. Ezeket a holmikat nagyon megritkítottam és csak néhányat hagytam meg, amit viszont a következő hetekben szeretnék befejezni. Girlandok lesznek belőlük és egy kis terítő, amire majd csinálok egy blogjátékot.

bef1 bef2 bef3

A dobozból pedig három fiókot csináltam: alul a kütyük, a felső kettőben a fonalak.

stash3

stash2

A másik két Expeditből kiszórtam rengeteg lomot. Tényleg, őrült mennyiségű ronda, nemsikerült, mégsemtetszik holmit őrizgettem, hogy majd freeformba felhasználom vagy mittudomén mire csak jó lesz. Nem lett jó, viszont rengeteg helyet foglalt. Még a felfejtésre sem volt méltó a nagyobb része, így ezeket most végre kikukáztam.

A másik új tárolási megoldás egy eredetileg íróasztalhoz való fiókos elem öt fiókkal. Az egyikbe a Bravo fonalaim mentek, ezekből takarókat horgolok és állandó utánpótlás várható, amíg be nem fejezem a jelenleg is készülő két takarót. A másikban a zoknifonalaim egy része található, azok, amelyek eddig összevissza voltak a lakásban.

stash5

Egy fiókot kaptak a freeformhoz való effektfonalak – na itt éreztem egyedül, hogy fel kéne javítani a tartalmat, mert olyan fonnyadtak a színek, miután a szép narancsos-pirosas sálamhoz elhasználtam a legszebbeket. Egy következő fiók a sapkafonalaknak van lefoglalva, az ötödik pedig mindenféle vegyes szép fonal, amelyekből csak kevés van.

stash4

A többinek eddig is volt helye – bár nem annyira dekoratív, de legalább a molyok számára is kevésbé hozzáférhető, nem utolsósorban pedig legalább én tudom, hogy melyik dobozban mi van: általában nagyobb mennyiségek ugyanabból a fajtából.

stash6

A megmentendő régen elásott holmi kategóriában mutatok még két wip-et. Mindenki látja, hogy ez itt kérem egy zsebszörny 60%-os készültségben:

bef4

Ez pedig egy Marina kendő, csak elfogyott a fonal és még nem tudom, mivel folytatom:

bef5

Hát így zárul nálam a nyár, ösztönösen rendet rakok, mintha mindjárt kezdődne a suli. Bennetek is megvan ez a rendrakó ösztön augusztus végén? Bennem most a rendrakáson túl kialakult egy nagyon világos kép arról, hogy a jövőben szeretném, ha a fiókos részben elférne minden fonalam, és a polcok felszabadulnának. Most erre gyúrok, azaz fonalfalás megint indul ezerrel. Drukkoljatok!

WIPszerda: Zauberball szösz

2016-06-222 hozzászólás WIPszerda: Zauberball szösz című bejegyzéshez

Ha még nem jött volna át az évek során, akkor most mondom: kedvenc fonalam a Schoppel Zauberball. Odavagyok a színeiért, a finom átmenetekért, szinte bármelyik színárnyalatából el tudnék képzelni valamit magamnak. Vagy legalább másvalakinek. Imádom, hogy a fonalak nevei tökéletesen eltalálják a színek hangulatát. És ha még lehet fokozni a Zauberball-mániámat: most piacra dobták a szöszt is. Elvileg barkács- és nemezelős gyapjú, de én úgy voltam vele, hogy ami szösz, az fonható. És milyen igazam volt!

Itt látható a három fázis: szösz, egyágú, kétágú.

wiese1

Az egyágú fonásában az volt a nagyszerű, hogy olyan finoman keveredtek a lehetetvékony szálak, változtak az árnyalatok. Persze a házi fonásban nem tudtam azt a hosszan átmenetes hatást elérni, ami a gyári fonal jellemzője, itt gyakrabban változtak a színek, de a keveredések itt is gyönyörűek.

wiese3

A kétágú pedig olyan borbély-jellegű lett, minden centi meglepetés volt, hogy épp milyen szín milyen színnel kerül össze.

Összesen 15 dekát vettem, hogy majd készítsek belőle egy horgolt kendőt, de most arra gondolok, hogy mégis inkább kötni szeretném, valami nagyon egyszerű simakötéses mintával, hogy teljesen a színek vigyék el a show-t.

wiese2

A szösz egyébként az 1001 fonalnál kapható, vásároljátok fel előlem lécci, különben kiszorítanak a lakásból a szöszök.

WIPszerda: aszimmetrikus filéhorgolt sál

2016-04-136 hozzászólás WIPszerda: aszimmetrikus filéhorgolt sál című bejegyzéshez

schnellerajándék

Do negyedik osztályos, ami Ausztriában azt jelenti, hogy 10 hét múlva itt a ballagás, vége az általános iskolának. Már túl vagyunk az iskolaválasztási stresszen, sőt, megkaptuk az iskolától az ideiglenes ígéretet, hogy lesz helye jövőre – most már csak a maradék két és fél hónapot kell valahogy kibírni, lehetőleg úgy, hogy az évvégi bizonyítvány is jó legyen, mert azzal válik véglegessé a hely a gimnáziumban.

Az egy külön történet, hogy hogyan lehet a negyedikesek életét néhány hónapra teljesen megzakkantani anélkül, hogy teljesítményorientált felvételi lenne. Mindjárt el is mesélem, de előbb mutatom, mi van jelenleg a horgolótűmön.

A napközis tanítónőnek készül búcsúajándékként egy aszimmetrikus, egyik csücskétől a másikig horgolt kendő. A mintája ránézésre nagyon egyszerű, filéhorgolás, azaz csak erhp és lsz váltakozik benne. Viszont a szaporítások (és a nem mindig gondos leírás) azért megizzasztanak időnként. Tegnap például vonaton horgoltam, és kíváncsi lettem volna a mellettem ülő srác gondolataira, amikor az egyik sort már harmadszorra bontottam vissza, meredtem kétségbeesetten az újságra és számolgattam végig kétségbeesetten a szemeket. De sebaj, szerintem lassan megértettem a szaporítási logikát, remélem, ezután könnyebben haladok majd.

A fonal Lang Yarns Jawoll Magic Dégradé, zoknifonal, azaz 75% gyapjú 25% polyamid – már dolgoztam ezzel és nagyon kellemes volt készíteni. Mivel ajándék volt, ezért a viselésről nem tudok nyilatkozni.

És akkor vissza a sulitémához: Bécsben a középiskolai jelentkezés első látásra nagyon gyerekbarát, hiszen nincs felvételi vizsga. A gimnáziumba való bekerülés feltétele a jeles vagy jó eredmény németből és matekból. A többi tárgy mindegy és elvileg ezen belül az is mindegy, hogy mennyire jó tanuló valaki. Azaz ugyanolyan eséllyel indul az, akinek mindkét tárgyból jó jegye van és akinek mindkettőből jeles. Ami viszont megbonyolítja a dolgot: mindenki csak egy iskolába jelentkezhet és vannak szempontok, amelyek alapján előre vagy hátra rangsorolják a jelentkezőket. Előnyt jelent például, ha valakinek az adott iskolába már jár testvére. Ez azért fontos, mert minden évben van négy olyan tanítási szünnap, amelyet az iskola saját jogon határoz meg, és a családoknak az az ideális, ha az összes gyerek ugyanoda jár és egyszerre esnek a szünnapok.

A másik tényező a biztonságos iskolába vezető úthoz való jog, amely törvénybe is van foglalva. Ez nem azt jelenti, hogy aki közelebb lakik, az előnyt élvez. Mi például egy külső kerületben lakunk, így ott azokat a gyerekeket osztják be először, akik kinn laknak a város szélén, mert nekik bármilyen más kerületbe átjárni már túl sok utazással járna, esetleg túl sok átszállással is. (Az most másik kérdés, hogy akik kinn laknak a városszéli zöldövezetben, azok pont valószínű minden nap autóval jönnek suliba, így nagyjából mindegy lenne, hogy hova furikázzák őket.) Miután tehát a testvérek és a messze lakók helyet kaptak, akkor elkezdik a többi gyereket valamilyen algoritmus szerint elfogadni vagy elutasítani. Hogy a bemutatkozó látogatás az iskolában ebbe nagyon kevéssé számíthat bele, azt onnan sejtem, hogy amikor Do bemutatkozáson volt, akkor épp beteg volt, az volt az első láztalan napja, hangja szinte semmi és önmaga árnyéka volt. A lakcím valamennyire beleszámít a döntésbe, de pl. Do egyik legjobb barátnője, aki tőlünk 50 méterre lakik, nem került be ugyanabba a suliba, mert “túl messze lakik”. Egy másik osztálytárs, aki viszont messzebb lakik, azért kapott elutasítást, mert “túl közel lakik”. Szóval a csuda se érti. És pont ez a legrosszabb, ami teljesen megzizzentette az egész osztályt. Ha van egy felvételi, akkor tudja a gyerek, hogy aki a felvételi napján jobban teljesít, az bekerül. Ebben a rendszerben viszont a gyerekek teljesen bizonytalanok, az utolsó pillanatig tehetetlenek és sokszor nem értik, hogy egyikük miért került be, másikuk miért nem. Nagyjából mint az a kísérlet, amikor az egyik patkány tudta befolyásolni, hogy mikor jön az áramütés a ketrecbe, a másik meg nem. És aki nem, az nagyobb stresszben volt.

Na de a stressznek nagyjából vége, és azt a tíz hetet már kibírják valahogy. Nekem meg remélhetőleg pont elég lesz a két tanítónőnek elkészíteni a búcsúajándékot.

UPDATE: A nagy érdeklődésre való tekintettel azt is megírom, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik nem kerültek be a kiszemelt gimnáziumba. Ilyenkor az iskola telefonon értesíti a szülőket – ezt minden iskola ugyanazon a napon teszi. Ekkor elkezdődik a versenyfutás. Minden gyerek kap egy listát azokról az iskolákról, ahol még maradt szabad hely, és aki kapja, marja alapon nagyon gyorsan be kell jelentkezni a listáról kiválasztott iskolában. Azt mondják, hogy aki gimnáziumba akart jelentkezni, az valamilyen gimnáziumban fog is helyet kapni, de persze erről nincs tapasztalatom. Érdekes módon ilyenkor is simán lehet, hogy egy jó iskolába kap még helyet az ember. Pl. idén egy olyan iskolában is voltak maradék helyek, ahova azért nem jelentkeztünk, mert az volt a híre, hogy nagy a túljelentkezés. Viszont ez elrettentett másokat is, így maradtak üres helyeik, mégpedig majdnem egy teljes osztálynyi. Tiszta játékelmélet!

Amit még fontos tudni, hogy létezik az ún. Mittelschule illetve neue Mittelschule, ami szintén egy lehetőség, itt is lehet érettségit szerezni. Ide nagyobb eredménybeli szórással veszik fel a gyerekeket és jelenleg folyik egy olyan kísérlet, hogy nincsen bukás, hanem a gyerekek moduláris rendszerben végzik a tantárgyakat. Értsd: ha matekból megbuktál, nem kell osztályt ismételni, hanem csak a matek modult, a többit pedig továbbra is a saját osztályoddal végzed.

Vannak ezenkívül más iskolatípusok is, pl. remek szakmákat is lehet tanulni, de olyanokat, hogy szinte sajnálom, hogy nem vagyok iskoláskorú. Hogy ezekbe hogy folyik a jelentkezés, abban nem mélyedtem el.

 

Kis bécsi fonalboltkalauz

2015-11-211 hozzászólás a(z) Kis bécsi fonalboltkalauz bejegyzéshez

Rég tervezem, egy múlt heti komment után pedig már nem halogathatom tovább, hogy bemutassam a kedvenc fonalboltjaimat Bécsben. Természetesen az itt következőkön kívül még bőven vannak fonalboltok, az is lehet, hogy kifejezetten jók is, csak épp azokat nem ismerem vagy nem esnek útba.

A legrégebbi kötődésem a Wolle Pingouin (Alserstr. 21, 5-ös és 43-44-es villamos vonalán) üzlethez van. 1999-ben voltam itt először, amikor egy barátnőm a kollégiumban megadta az első lökést, hogy kötőtűt vegyek a kezembe. Akkoriban már a német ismerőseim között tarolt a kötésdivat. Emlékszem, ahogy kollégiumi gyűléseken, a közös konyhában vagy ha csak úgy összeültünk beszélgetni, mindenkinek volt a kezében kötés, legtöbbször zokni. Nekem ez akkor olyan volt, mintha UFO-t látnék, ma persze már normalitás. A barátnőm elvitt tehát ebbe a fonalboltba és kiválasztotta velem életem első zoknifonalát. El is készült az első pár zokni egyik darabja az ösztöndíjas év végére. A második felét is elkezdtem, de a befejezésre 2006-ig kellett várni. Cserébe viszont azóta is hordom időnként – igaz, csak otthon, mert az akkori fonalízlésem és a mostani köszönőviszonyban sincsenek egymással.
No de vissza Wolle Pingouinhez: Főleg Lana Grossát árulnak, szerintem annak a kollekciójából kábé minden kapható. Előnye az is, hogy minden szezonban jönnek az újak, így szezon végén nagyon szép és különleges fonalakat nagyon kedvező áron lehet megcsípni. De van még Zauberball, Noro és egy külön szekrényben kézzel festett különlegességek is. Kis helyen fantasztikus választék, nagyon szeretem ezt a boltot.

A másik kedvenc fonalboltom a belvárostól szintén egy kis kitérőre található, a Wollmeile (Taborstr. 24a). Itt a tér jó tágas, van hely kötős klubnak is, bár erre még sosem jutottam el. Sőt, itt láttam először életemben rokkán fonást és itt határoztam el, hogy ezt nekem is meg kell valamikor tanulnom.
Ebben a boltban is van Noro nagy választékban, mindenféle különleges zoknifonalak, kézzel festett fonalak, és gyapjak, alpakák nagyon sokféle színben. Egy könyvespolcon pedig válogatott kötős-horgolós irodalmat is tartanak.

A Josefstädterstr 14-ben lévő Zwei glatt zwei Verkehrt, azaz két sima, két fordított névre hallgató fonalbolt szintén a pici ékszerdoboz kategória. Ide igazán teli pénztárcával érdemes menni, mert a legtöbb fonal nagyon különleges és az ára is ennek megfelelő. A specialitásuk a Kauni, egy északi, talán dán fonal, amelynek gyönyörű átmenetei vannak. A tulajdonos ül a pult mögött és bármilyen kötős problémával, kérdéssel lehet hozzá fordulni.

A sarki fonalboltom, a Pribil, ahova a legegyszerűbb beugranom, nem a hatalmas fonalválasztékáról híres. Itt szoktam venni a Bravo fonalakat a takaróhorgoláshoz, itt van a tutibiztos Catania-forrás és vannak Boshi sapkához is fonalak nagy színválasztékban. Semmi luxus, hanem ami a napi túléléshez kell. Viszont a gombok! Egy fal tele van kis gombos fiókocskákkal, és tényleg nincs olyan gomb, ami ott ne lenne megtalálható. Minden fajta különböző méretekben, fa, műanyag, szaru, ékszergomb, miniatűr és óriási. Egy igazi gombparadicsom.

A Laniato-t szeretném még mindenképp megemlíteni, mert van egy hatalmas előnye: még szombaton is nyitva van délután 5-ig, tehát ideális, ha valaki csak szombat reggel ül fel a vonatra és dél körül érkezik meg Bécsbe. A választék itt is inkább a nemes fonalak irányába megy, kasmír, alpaka, mindenféle különleges és puha gyapjak. Azért kaphatók egyszerűbb, fapadosabb fonalak is, de nem azon van a hangsúly. A bolt közepén lévő asztalon pedig lehet kötős újságokat nézegetni és kávézni is, mert ez nemcsak fonalbolt, hanem Wollcafe, fonalas kávézó. Szívfájdalmam, hogy a bolt megnyitása után egy hónappal költöztünk el a szomszédból a város másik felébe, így viszonylag ritkán járok erre.

További boltokról találtok még egy címjegyzéket itt. Jó böngészést, remélem, találtok kedvetekre való fonalboltot, ha legközelebb Bécsben jártok.

Older Posts
Facebook Round Instagram round Pinterest round

Mit keresel?

Search for:

Mi az Anyahajó?

 

profilkép

Dávid Adél vagyok, 2008 óta írom az Anyahajót. Ha lázba hoznak a fonalak, ha értékeled a saját készítésű tárgyakat, a gyapjú illatát, akkor jó helyen jársz. A kötés, horgolás, fonás, freeform horgolás mellett gyorsan, egyszerűen elkészíthető egészséges ételek receptjeit is olvashatod itt – tudod, hogy a család is jóllakjon, de a hobbidra is jusson idő. Köszönöm, hogy itt vagy, nézz körül, olvasgass és gyere máskor is! A blog mostanában rendszertelenül frissül.

Archívum

Címkék

15/2015 2013 ajándék ausztria barkácsolás gyerekkel blog bécs catania evésivás fonal fonalfaló fonás fonósnapló freeform crochet Freeform horgolás granny gyerek gyerekdivat gyereknevelés gyereknevelés gyerekprogram horgolt horgolt kendő horgolt sapka horgolt sál horgolt takaró horgolt terítő horgolás horgolós könyvtár hétfőzz játék karácsony kendő konyha könyv kötés kötés recept SBS süti TCM tutorial varrás wipszerda ötelemes főzés

Kedvenc Bejegyzések:

A teljes bejegyzés eléréséhez KATTINTS a KÉPRE!

Indul a sütőtökszezon!

Sütőtök darált hússal

Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt, aztán rájöttem, hogy egy kis fűszerezés csodákat tesz. Azóta a heti két-három sütőtökös étel a minimum...

Legutóbbi bejegyzések

  • Kísérletek makraméfonallal 2022-12-01
  • A lépcső-küldetés 2022-09-26
  • Kalandjaim krétafestékkel 2022-09-12
  • Hahó, van itt valaki? 2022-09-07
  • Kis lelkizés a 100kreanap végén 2022-04-12
Load More...Follow on Instagram
Honlapdesign: KatBo Design
Copyright © 2023 Anyahajoblog. All rights reserved.