Ezt a fonalat több más szintén lilás-pinkes motringgal együtt pár évvel ezelőtt vettem Soft Rainbow Muzsitól. Pulcsit szerettem volna kötni belőle – fogalmam sem volt még akkor, hogy mennyire nem jó ötlet az én kötési tempómmal és kitartásommal kettes tűvel pulcsit kötni. De szerencsére a korral megjött nálam a reális énkép is, úgyhogy tavaly év végén döntöttem: nem fogok én cérnából pulcsit kötni, inkább keresek hozzájuk kendőmintákat.
SBS-em ugyan rengeteg van, de pinkes-rózsaszínes még nem volt, így addig is, amíg kitalálom, hogy milyen kendőt szeretnék kötni, gyorsan – tényleg meglepően gyorsan – összehoztam ezt az SBS-t. Most nagyon vissza kell fognom a kezemet, nehogy a többiből is ez legyen, annyira kellemes meditatív tevékenység.
Legutóbb a kanapészabály annyira pozitív fogadtatásra talált, annyian mondtátok, hogy ti is ismeritek, csak eddig nem volt néven nevezve, úgyhogy kedvem támadt további szabályoknak is nevet adni. Az SBS-ből sosem elég szabályt például biztosan sokan osztjátok (bár tudom, ez egy megosztó minta). Egy másik szabály pedig: Ha csak egy gombócod van a Zauberballból, akkor az valószínűleg SBS lesz.
Nálam ez a Zauberball-szerelem úgy van, hogy szinte mindegyik színárnyalat tetszik, de némelyik annyira, hogy tényleg nem tudom otthagyni a boltban. Persze csak egy gombócot, ne essünk túlzásokba! Innentől majdnem biztos, hogy hamarosan megint lesz egy SBS-em. Ez itt a Kleiner Fuchs nevű árnyalat, és hála egy kedves blogolvasónak, megtudtam horgolás közben, hogy nem egyszerűen egy kisrókára utal a név, hanem a rókalepkére. Tényleg van ilyen és a szárnyai tényleg olyanok, mintha ebből a fonalból készült kendőt viselne.
Sok mesélnivaló ezen kívül nincs is róla, egyszerűen csak gyönyörködjetek ezekben a színekben! Élénk ősz típusok előnyben.
Ahhoz képest, hogy egy SBS még az én igen visszafogott tempómban is néhány napos projekt szokott lenni, ez a kis piroska nagyon sokáig készült. Ennek fő oka persze az, hogy a szokásos 10 dekás mennyiség nem bizonyult elégnek, valószínű a fonal vastagsága miatt. És sk fonott fonal esetében ha elfogy a készlet, akkor komoly feladat elé kerül az ember. Ugyanolyan szösz ugye nincs otthon. Meg pont Anettnek sincs, akitől az első szösz származott. Tehát a a projekt bizonytalan időre jegelve.
Szerencsére a Gyapjúnapon áprilisban valahogy beugrott, hogy nem kell nekem feltétlenül teljesen ugyanolyan szösz, elég az is, ha van ugyanolyan színű része. Így aztán beszereztem szintén Anettől egy narancsos-pirosas-bordós gyapjat, amiből ha kivettem a narancsos réseket, akkor a maradék kifejezetten összetéveszthető volt az eredeti színnel. Így aztán gyorsan megfontam, gyorsan belehorgoltam a kendőbe az így nyert néhány dekát – és ekkor kitört a nyár, így a blokkolásra valahogy nem volt motivációm. Most viszont az is elkészült, és így egész jól lehet látni, hogy mennyire légies lett a blokkolástól ahhoz képest, amilyen előtte volt. Azért még ne jöjjön az ősz, ha lehet, kibírja még egy darabig a szekrény mélyén ez az SBS is.
Csak a rend kedvéért lekönyvelem ezt is: újabb South Bay Shawlette készült ballagós ajándékba Do napközis tanárnőjének, ezúttal Lang Yarns fonalból. Csodálatos árnyalatok, és a legjobb, hogy végre ilyen rózsaszíneset-lilásat is horgolhattam, mert ezt készíteni nagyon szeretem, viszont nem hordom. Ez utóbbit még persze felülvizsgálom, végülis ahogy az ember öregszik, egyre többet enged meg magának. Mint például egy közelebbről meg nem nevezett családtag, aki focizás előtt megkérdezte, fel lehet-e venni egy adott szalmakalapot focizáshoz. Mire egy másik közelebbről meg nem nevezett családtag – és nem én! – azt válaszolta: “Ha nem zavar, hogy hogy nézel ki, igen.” Korához képest igen bölcs és frappáns válasz szerintem, tényleg büszke vagyok rá.
Na de lássuk ezeket a fantasztikus színeket!
Ezzel a tanári ajándékok témát egy időre lezárom, mert ugyan lesz még egy Staccato Shawl, de ahhoz még csak most találtam meg a megfelelő fonalat, úgyhogy még egy-két hétig biztos elszöszölök vele. Élvezzétek a nyári szünidőt, egy hét múlva nálunk is vége a sulinak és mi is csatlakozunk a boldog vakációzókhoz.
Emlékeztek erre a csodás fonalra? Néhány hete teljes magabiztossággal elkezdtem belőle a Do napközis tanárnőjének a búcsúajándékát készíteni, egy filéhorgolt aszimmetrikus sálat. Már az a sál is úgy indult, hogy eredetileg SBS akart lenni, de aztán azt mondtam magamnak, hogy na ne, mindig SBS, tiszta unalmas, legyen valami más, valami ami technikailag is kihívás. És igen, nagyjából addig érdekelt a másik minta, amíg meg nem értettem, hogyan szaporítódik a széle és úgy egyáltalán, milyen logika alapján működik az egész. Aztán ránéztem, és megállapítottam, hogy ez nagyon nem illik a leendő tulajdonoshoz, kár is tovább folytatni. Így aztán visszakanyarodtam a régi jó, minden alkalomra és szinte mindenkihez passzoló, egyszerű, mégis gyönyörű SBS-hez. Ami bevált, azt megtartjuk, ennyi. Úgyhogy most a hosszú hétvégén belehúzok, már csak öt hét van a suliból, és még két búcsúajándék. Nektek is kellemes hétvégét!
Van az a pillanat, amikor próbálom menteni egy SBS fotóját valami kifejezőbb néven, mint a napi dátum + sorszám. Legyen mondjuk a minta neve és a szín, zoldsbs, lilasbs, ilyesmi. A gond csak az, hogy általában azt a választ kapom vissza, hogy “Ilyen néven már található fájl. Írja felül a program?” Nem, ne írja felül, természetesen az a lilasbs nem ez a lilasbs. Számtalan SBS-t horgoltam már, szerintem egy szivárványt simán ki lehetne rakni belőle. Már vártam most is a hibaüzenetet, amikor beírtam, hogy pirossbs – de semmi. Ezek szerint ez az első piros? Nahát, épp itt volt már az ideje.
Saját fonású gyapjú – és bár nem tűnt olyan vastagnak, azért meghorgolva elég télies lesz. Még nem tudom, mire elég ez a majdnem 10 deka fonal, de mert amúgy is szakaszonként más a színe, még lehet, hogy kiegészítem valami más bordós színnel. Odavagyok a tapintásáért, nagyon puha, egyáltalán nem szúrós vagy érdes. És akkor még mutatok egy közelképet, a többit meg majd akkor, ha majd elkészül.
Itt volt már az ideje, hogy átnézzem a fonalaskosaram – ami nevével ellentétben nem fonaltárolásra való, hanem félholt horgolások és kötések temetője. Itt van például ez a kékség. Malabrigo Lace, finom, színe tökéletes, mégis. A Citronhoz vettem, de be kellett látnom, hogy ehhez a vékonysághoz kötésben még nem nőttem föl, így kerestem hozzá horgolós projektet. Pont erre a fajtára van szükség az Ephesus Cowl-hoz (Kristin Omdahl mintája), tehát belevágtam. Az egy dolog, hogy ízületgyilkos ez a sok virágocska ilyen vékony fonalból. De valahogy nem tetszett az sem, ami lett belőle. Hideg időre túl semmiség, meleg időre túl gyapjús-télies. Súlyra pehelykönnyű, mégse nyári darab. Nem éreztem, hogy a technikai érdekességen kívül érdemes lenne tovább kínoznom magam ezzel a modellel. A lebontásnak ez a fonal is makacsul ellenáll, nagy kínszenvedéssel sikerült valamennyit még megmentenem a fonalból, de egy ponton túl nem ment. Most azon gondolkozom, hogy valami pólót fel lehetne-e dobni egy horgolt szegéllyel vagy valami más módon hasznosítható-e. A gombóc többi része pedig egyelőre keresi élete értelmét.
Ez a kezdődő SBS nem a fonalaskosár, hanem a bőrönd alján volt: Berlinben vettem a fonalat, amikor a magammal vitt projektet kivégeztem és amúgy is rossz napom volt. Akkor meg már inkább fonalat venni, mint csokit, nem igaz? Katia Darling – erről a fajtáról már sokat hallottam, de most láttam először és a színválaszték tényleg nagyon kedvemre való. Összetétele kb. fele-fele gyapjú és műszál. Ilyet még sosem használtam kendőhöz, úgyhogy kíváncsian várom, mennyire tolerálja a bőröm.
És hogy mi minden volt még a fonalaskosár alján? Legyen elég annyi, hogy rémes volt a szembesülés. Még gondolkozom a zombik sorsán. És ti mivel kötitek le magatokat mostanában?
A Zauberball fonalakat mióta megláttam, nagyon szeretem. És ahogy telik az idő – ellentétben más kapcsolatokkal – az a vonzalom csak fokozódik. Új és új színek, árnyalatok, fonási módok gondoskodnak arról, hogy minden egyes fonalboltos látogatásomkor találjak még egy olyan fajtát, amit korábban nem ismertem. Mondjuk nem minden alkalommal hagyom magam elcsábítani – ezt azért vegyük be a protokollba. Egy régi sálprojektből maradt valamennyi narancs-lila-vörös fonalam és unalmamban elkezdtem ötszöget horgolni belőle különösebb cél nélkül. Mivel ezeket a színeket csak horgolni szeretem, viselni nem, lakberendezési tárgyban kezdtem el gondolkozni. Most szép lassan növesztem – azóta már új gombolyagot kellett kezdenem – s majd meglátjuk, mekkora lesz. 2 és feles tűvel, mert mazochista vagyok. Ez a relax-horgolásom. Ha semmi máshoz nincs agyam, vagy filmet nézek, csinálok hozzá egy-két kört.
Ez egy olyan hét, amikor két SBS-t mutatok, igaz, már kicsit régebben készült el. A Blaukraut bleibt Blaukraut nevű árnyalatot választottam egy kolléganőm kendőjéhez, ezek a kedvenc színei. Köszönetképp horgoltam, ő látja el ugyanis a gyerekeket nagy mennyiségben német nyelvű gyerekkönyvekkel.
Blokkolás közben jócskán nőtt a kész darab, ami a kendőnek jót tett, a lelki világomnak azonban rosszat. Elkezdtem ugyanis még decemberben a kórházban egy végeláthatatlan kardigánprojektet ebből a fonalból. A kész kardigán képén látszik, hogy nincs blokkolva, sőt, víz se érte. Ez azt jelenti, hogy ha a minta szerint horgolom, akkor csak addig lesz jó a méret, amíg először víz nem éri. Oké, hogy gyapjút nem mosunk gyakran, sőt, igazából csak párában szellőztetünk, de mindig történhetnek balesetek, ami miatt mégis mosni kell. A kardigán sorsa így egyértelmű: ami eddig elkészült belőle, azt bontani kell. Félek, hogy átszámolgatni az egész mintát nem tudnám, úgyhogy most fájdalmas búcsút veszek ettől a tervtől. Na de marad a kérdés: mit kezdek 50 deka, azaz rémsok Zauberball fonallal? Ötleteket hálásan fogadok “Balukraut bleibt Blaukraut” jelszó alatt.
Tegnap egy virtuális beszélgetésben Varga Gabi fogalmazta meg azt, amit én eddig mindig csak úgy kontúrok nélkül éreztem: vannak azok a holmik, amelyek jól mutatnak fényképen, azok, amelyeket szeretünk horgolni/kötni és azok, amelyeket aztán sokat hordunk. Sajnos a három erény nem mindig esik egybe. Így például egy időben szinte kizárólag lilás színű fonalaim voltak itthon, legtöbbje olyan árnyalatú volt, hogy ha hordanám, zombinak néznék ki benne. Akkoriban még úgy vásároltam fonalat, hogy csak azt néztem, tetszik-e a színe. És persze nem minden szín, ami tetszik, áll jól. A helyzet azóta is változatlan, jobban szeretem horgolni az élénk színeket, mint a tompábbakat, miközben pontosan tudom, hogy épp a tompább árnyalatok állnak jól minden színben. Szerencsére x darab olyan holmi meghorgolása, amelyet aztán soha vagy alig hordtam és aztán elajándékoztam más színtípusú barátnőimnek, megtanítottak arra, hogy bölcsebben válasszak fonalat. Most már ritkán gyengülök el pusztán azért, mert látok egy fantasztikus élénk narancssárgát vagy kékeslilát. (Pedig!) A fonalakban igyekszem az elkészült ruhadarabot látni, ha már egyszer a készen kapható pulcsi árának többszörösét és minimum 30 munkaórát invesztálok egy nagyobb horgolós projektbe.
Így lett az is, hogy ebből a nem túl látványos, barnás-szürkés-sötétkékes-fekete fonalból készült bolerót tavaly nagyon sokat hordtam és most, hogy eszembe jutott, hogy létezik, biztos idén is sokat lesz rajtam. Hozzáteszem, horgolni nem szerettem se a bolerót, se ezt a kendőt – ezek a színek valahogy nem termelnek bennem örömhormonokat. De a praktikum mindenek fölött.
A boleró után még maradt majdnem egy teljes 10 dekás gombolyag fonal, s miután nagyjából nem volt már mit horgolnom (igen, nagyon jól haladok a fonalfalással!), ráfanyalodtam erre, szomorú színek ide vagy oda. A mennyiség miatt adott volt, hogy egy kisebb kendő lehet belőle, és ismét az SBS mintáját választottam. SBS-t horgolni már egy ideje nagyon nem cool, vége van a divathullámnak. Mégis, akárhány kendőmintát végignézek, nem találok olyat, ami színátmenetes fonalból jobban tetszene. Ráadásul fejből is megy, tehát kiválóan alkalmas filmnézés közben, vonaton, hullafáradtan és egyéb hétköznapi szituációkban való terápiás horgolásra.
Azért most ennyi fekete és szürke horgolás után (nem is mind került fel a blogba egyelőre) most már nagyon vágyom színekre, így tegnap elkezdtem a “Circle top”-ot a 2012-es Designer Knitting horgolós különszámából. Persze készleten lévő fonalakból, öt szín helyett négyből (Drops Safran kétféle sárga, fukszia és lila), tehát a színösszeállításban változtatnom kell, de még így is nagyon tarka lesz. Minden sora élvezet, s csak remélem, hogy ennek ellenére hordani is fogom.
