Posts Tagged with süti

Citromos tarte

Még évekkel ezelőtt próbáltam ki egyszer egy citromos tarte receptet, ahol a krém készítése közben megállapítottam, hogy az úgy, ahogy le van írva, tuti nem fog menni, illetve nem adhatja a várt állagot. (Ugye, ugye, mindig lektorálni kell a fordítást, mert ha kimarad egy mondat, annak recept esetén végzetes következményei lehetnek.) Akkor valamit változtattam és fel is írtam valahova azzal a szent elhatározással, hogy beblogolom, legyen meg az utókornak. Legalább 20 kilónyi főzős újságban ugyanis elég nehéz megtalálni szükség esetén a kipróbált és bevált recepteket. Ehhez képest a poszt elmaradt, én pedig Kristóf szülinapjának reggelén pánikszerűen rohangáltam a lakásban a receptet keresve.

Amikor nem találtam délelőtt 10-ig semmit, kerestem egy random tarte receptet, amiből elkészült az alapja:

250 gramm liszt, kis só, 125 gramm puha vaj, egy tojássárgája. Ezeket gyorsan, de alaposan morzsalékos tésztává gyúrtam, majd apránként két-három kanál hideg vizet adtam hozzá, amíg végül összeállt a tészta. A recept szerint ennek így gombócban mennie kell a hűtőbe pár órára, de ha rám hallgattok, akkor ezen a ponton kivajazzátok-lisztezitek a tarte formáját és kinyújtjátok a tésztát, majd beleteszitek a formába. Ha így kerül a hűtőbe, akkor nem kell megint felmelegítnei a tésztát, hogy ki lehessen nyújtani.

Végül ezen a ponton előkerült a keresett magazin, de sajnos a felfirkantott receptmódosítás nem volt benne, így elkezdtem ugyan a recept szerint, de egy ponton muszáj volt a neten keringő egyéb citromkrémreceptekhez fordulni. A befutó krém végül így állt össze:

Két teljes tojást és még négy tojássárgáját felvertem 75 gramm sütőcukorral egy fém tálban. Azért fontos, hogy fém legyen, mert majd gőz fölé kell helyezni. Ebbe belecsavartam egy bio zöldcitrom és egy bio normál citrom levét (összesen kb 60 ml volt, ha kevésbé lédús a citrom, akkor többet kell használni.) és hozzáadtam a két citrom reszelt héját is. Ha nem bio a citrom, akkor inkább a bolti szárított-reszelt héj menjen bele. Szintén belekevertem nagyjából 375 gramm creme fraiche-t (három doboz kispoharas kiszerelést). Ha ez nincs, akkor helyettesíthető tejszín és tejföl fele-fele keverékével vagy zsíros tejföllel.

Egy nagyobb lábas alján kevés vizet forraltam, erre tettem a fém keverőtálat. Elkezdtem kézi habverővel lassan kevergetni, így teljesen feloldódott a creme fraiche. Ekkor türelem kellett, mert elég sokáig kellett folyamatosan kevergetni, mire a krém besűrűsödött. Ekkor elzártam a tűzhelyet és félretettem hűlni a krémet.

A tésztát akár már eközben is lehetett volna készre sütni, én csak ezután tettem meg – először vakon 20-25 percet, majd beleöntöttem a krémet is és azzal további 25-30 percet. Érdemes a végén figyelni, hogy mielőtt megbarnul a citromkrém, vegyük ki a sütőből. Amint a képen látszik, ezt olyan 95 % sikerült abszolválnom, ami haladás, mert legutóbb sokkal barnább lett a teteje.

Itt a recept szerint még meg lehetne szórni porcukorral, de nekem már szórás nélkül is extrém édesnek tűnt, szóval legközelebb csökkentem majd a cukor mennyiségét a krémben. Mindenesetre az ünnepelt ehetőnek találta, én pedig kicsit megkönnyebbültem, mert ez a szülinapi torta nekem mindig nagy stressz és lélekben nem nagyon hiszek benne, hogy a végén nem kell majd last minute cukrászdából hozni a sütit.

Ebből a sütésből egyébként maradt négy tojásfehérje, meg még volt egy másik is a hűtőben, szóval a következő posztban majd arról mesélek, hogy mihez kezdtem ezekkel.

P.S.: Jól látjátok, tortagyertya helyett újrahasznos ádventi gyertyákat vetettünk be. Jövőre még egyszer lehet használni ezeket, aztán ezek a szülinapok, amikben 1-2-3-4 szerepel bármilyen kombóban és egy számjegy csak egyszer, sajna egy darabig, egész pontosan 7 évig szünetelnek.

Hétfőzz: Lábjegyzet egy máktortához

Nem gyakran sütök tortát, sőt, a tortáim igazából nem is torták abban az értelemben, hogy több lapból állnak, amelyek között krém található. Ha valaki ilyet akar szülinapra a családból, az cukrászdai tortát kap, mert szerintem mindenki foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyekhez a legjobban ért. Én szívesen készítek kevert sütit csodaszépen feldíszítve, meg kalácsot, meg még akár macaront is, ha úgy adódik, de a torta nem az én asztalom. Szerencsére vannak családtagok, akiknek csak az a lényeg, hogy miből áll a szülinapi süti, jelen esetben sok mák és sok tojáshab volt a kívánság.

A receptet teljes egészében HahoPihe Konyhájától vettem, mindössze a cukor mennyiségét csökkentettem le. Nem szándékosan, hanem mert kevesebb volt otthon a szükségesnél. Ahogy az lenni szokott a kevert sütiknél, kevesebb cukorral is finom lett.

Még annyit próbálok memorizálni a jövőre nézve, hogy a tojáshab mennyiségét is simán felére lehet csökkenteni – és a másik két tojást félretenni például macaronhoz – mert valahogy ez a vastag tojáshab réteg nem sül meg annyira egyenletesen keményre, mint ahogy én szeretem. Persze ez csak apró részlet, összességében mindenkinek nagyon ízlett, és pont ezért archiválom is itt, mert szülinap lesz jövőre is.

Hét-főzz: Mandulás keksz és almás tarte egy tésztából

Karácsony előtt villámgyorsan kellett K-nak egy adag kekszet sütnöm a betlehemesre. Még élesen emlékszem, egyike volt azon ritka estéknek, amikor a fejfájásom még a gyógyszer dacára is elviselhetetlen. Hogy a konstelláció tökéletes legyen, Apahajónak épp céges karácsonyi bulija volt, tehát esélytelen volt, hogy áttoljam rá a kekszkészítést/ kekszvásárlást. Szóval valami nagyon egyszerű receptet kerestem, ezt:

250 gramm szobahőmérsékletű vaj

100 gramm cukor

2 tojássárgája

1 teáskanál vaníliáscukor

380 gramm liszt.

almas

Mivel ez úgy nagyjából semmi különös ízű volt, belecsepegtettem még 4-5 csepp mandulaaromát is és az egészet gyorsan összegyúrtam. Hűtőbe tettem egy órára, aztán kis gombócokat gyúrtam a tésztából kézzel és kicsit összelapítottam. Amikor a tepsi megtelt (20 darab), még egész mogyorót nyomtam mindegyik közepébe és kisütöttem kb 10 perc alatt. Erősen érezhető volt a mandulaaroma, szóval ha valaki nem annyira marcipánmániás, mint mi, akkor annak 2 csepp is elég szerintem.

Tekintettel szánalmas állapotomra, egy tepsi kisülése után a maradék tésztát befóliázva hűtőbe tettem, bedőltem az ágyba, a gyerekeknek lelkükre kötöttem, hogy mossanak fogat, feküdjenek le hamarosan és onnantól megszűntek az emlékeim.

Már elmúlt karácsony, amikor felfedeztem a fóliázott keksztésztát a hűtő felső polcán. Egy újabb adag kekszhez nagyon nem volt kedvem, idén valahogy sokkal kevesebb készült és fogyott ezekből az édességekből, mint rendesen. Egy szaftos almás sütit viszont nagyon is el tudtam volna képzelni, így egy kis (20 centi átmérőjű talán) tortaformát kivajaztam, a tésztával kibéleltem és elősütöttem kb. 20 percig.  Ezalatt két almát meghámoztam és később felszeletelve belerakosgattam az elősült tésztaágyba. Az egészet megszórtam még fahéjas cukorral és visszatoltam a sütőbe tovább kb 20-25 percre. A tészta peremének színe elég jó indikátor, szép barnásnak kell lenni, de még nem égettnek. A még forró almatöltelékre ráreszeltem bőven hideg vajat, és igen, sajnos ez a vajjal való megkoronázás nem hagyható el fogyókúrára hivatkozva, mert egyszerűen kell az ízhez. Cserébe nem muszáj tejszínhabbal tálalni 🙂

Melegen és hidegen is igen finom, annyira, hogy még a család cukorfóbiás tagja is repetázott belőle.

Hétf-főzz! Zöldteás keksz

2 hozzászólás Hétf-főzz! Zöldteás keksz című bejegyzéshez

keksz

Ezt a kekszet igazából az esélytelenek nyugalmával sütöttem: esélytelennek tartottam, hogy a gyerekeknek is bejöjjön az ízvilág, mert legfeljebb a málnás teát hajlandóak meginni. Végül mégis óriási siker lett és 24 óra alatt elfogyott egy adag, szóval karácsonyig még egyszer meg kell sütnöm.

100 gramm vajhoz 165 gramm lisztet és 50 gramm porcukrot számolunk – ez a mennyiség elég kevés, a kekszpecsét méretétől függően 16-20 darab, szóval nyugodtan lehet duplázni az adagot. Ehhez az alaptésztához hozzáadunk még egy evőkanál matcha teát. A matcha az a fajta zöldtea, amelyet finom porként árulnak és japán szokás szerint bambuszból készült habverőszerű alkalmatossággal kavarnak itallá. Nagyon intenzív az íze, az illata leginkább legelőre hasonlít nyersen, de sütés közben valamennyit veszít ebből. (Matcha teát nagyon különböző árakon lehet venni. Ha valaki teát készít belőle, akkor érdemes a drágább fajtákat megvenni, de sütéshez bőven elég a kedvezőbb árú is. Én kb 1200 ft-ért vettem 50 grammot, ebből rengeteget lehet sütni.)

Szóval a hozzávalókból és kevés hideg vízből keksztésztát gyúrunk, a vizet szinte cseppenként adagoljuk. Amikor kész, henger formájúra gyurmázzuk és átlátszó fóliába csavarjuk a tésztát majd 30 percre hűtőbe tesszük. Ezután kézzel félcenti vastag korongokat vágunk a hengerből, a korongot sütipecséttel megnyomdázzuk és 12-14 perc alatt 200 fokon kisütjük a kekszet. Mivel nincs sütőpor a tésztában, így a kekszpecsét szépen érvényesül.

Karácsony előtti baráti találkozókra, ahova többen is visznek sütit, kifejezetten ajánlom ezt a fajta kekszet, mivel elég valószínű, hogy ilyen ízvilágú nem lesz túl sok – kivéve, ha sok anyahajó-olvasó van a meghívottak között 🙂

P. s.: A receptet egy régi Segítsütis receptfüzetből vettem (mamihami.blogspot.com) és annyiban módosítottam, hogy az ott megadott bögrés mennyiségeket kicsit könnyebben kezelhető grammra fordítottam. Nem tudom, hogy a hivatalos átváltásnak megfelel-e, mindenesetre működőképes.

 

Hét-főzz: Hogyan érjük el, hogy gyümölcsöt egyen a gyerek?

2 hozzászólás Hét-főzz: Hogyan érjük el, hogy gyümölcsöt egyen a gyerek? című bejegyzéshez

Gyermektelen gyereknevelési szakértők szerint a gyerek tanul a jó példából. Ha látja, hogy a szülei változatosan táplálkoznak, akkor szép lassan ő is rá fog erre szokni. Ha a szülei esznek zöldséget-gyümölcsöt, akkor a gyerek is enni fog. Tele hűtő és terített asztal mellett gyerek éhen még nem halt – mondta a védőnő meg a gyerekorvos. Hát hadd röhögjem magam halálra!

Legutóbb orvos barátunk volt nálunk, és elismeréssel nyugtázta, hogy a nappaliban a nagy asztalon mindig van kinn nálunk egy hatalmas tál tele zöldséggel, gyümölccsel. Télen ez általában almát jelent, nyáron paradicsomot, szilvát, barackot is. A tartalom cserélődik, mert ugye esszük. Mi, felnőttek. Csóválta is a fejét a vendégünk, hogy hát, valóban papírforma ellen van, ha ennek ellenére nem ragad a példa, de ne aggódjunk, majd beérik a gyümölcs – haha -, legkésőbb felnőttkorukra rászoknak majd. Mondjuk az már nem érdekel, akkor már nem fogom felelősnek érezni magam az étkezésükért meg szétizgulni magam, hogy hozzájutnak-e a megfelelő tápanyagokhoz. Az egyik gyerek szinte kizárólag vajaskenyeret, vajas-sajtos tésztát és krumplit, a másik gyerek kenyeret vaj nélkül mézzel és sült húst fogyaszt. Már amikor hozzájutnak. Mondjuk vendéglőben ez praktikus, rendelünk egy adag húst krumplival és beosztják, hogy melyikük mit eszik.

Rátaláltam viszont egy módszerre, amelynek segítségével mégis be lehet juttatni gyümölcsöt a fejlődő szervezetükbe, ráadásul sülve, ami ugye ötelemes konyha szempontból kifejezetten előnyös, így ezt most megosztom a hozzám hasonló problémával küzdő szülőtársaimmal. A receptet köszönöm Juditnak, aki nemcsak ékszerkészítésben zseniális, hanem ezek szerint gyerektáplálásban is.

morzsasüti

Egy piteforma alját kibéleljük félbevágott szilvával, barackkal vagy egyéb rendelkezésre álló gyümölccsel. Lehet jó vastagon, csempésszünk minél több gyümölcsöt a gyerekekbe! A piteforma egyébként azért előnyös, mert nem kell kibélelni papírral és nincs rés az alján, mint a kapcsos tortaformának. A papír ugyanis elázna a gyümölcstől, a kapcsos forma résein pedig kifolyik a gyümölcs leve és ráég a sütő aljára, mi meg pucolhatjuk órákig. Igen, mindkettőt kipróbáltam.

Egy keverőtálba teszünk 10 deka vajat, 10 deka barnacukrot 7 deka lisztet és 7 deka zabpelyhet (vagy vegyes pehelykeveréket). Ezeket összegyúrjuk, majd rámorzsoljuk a gyümölcsökre, hogy mindenhova jusson egyenletesen. A tetejére még szórhatunk mandulaforgácsot vagy diót is.

Sütőben 200 fokon kb. 30 percig sütjük, mire a mandula megbarnul – de még nem túlságosan -, addigra a gyümölcs is szaftos lesz, a morzsa pedig átsül. Tortalapát helyett valószínű valami kanálfélével fogjuk tudni tálalni, szóval nem annyira szép az állaga, viszont nagyon finom és a gyerekek így megették a gyümölcsöt eddig minden alkalommal. Igaz, megkérdezték, hogy lehetne-e a morzsát külön is sütni, de én azt hazudtam, hogy nem. A szent cél érdekében.

Hét-főzz: Kókuszos epres lepény

4 hozzászólás Hét-főzz: Kókuszos epres lepény című bejegyzéshez

Éppen azon dolgozom, hogy a Marie-Kondo-módszer alapján tizedeljem meg az otthon található tárgyakat, azaz mindennel kapcsolatban megkérdezem magam, hogy örömet okoz-e az adott tárgy birtoklása. Még az elején tartok és nem is vagyok annyira szisztematikus, mint a nagykönyvben meg van írva, de azért már így is vannak eredmények. Egy pozitívum például, hogy megtaláltam a nagymamám receptes füzetét. Nem volt elveszve, csak éppen a rengeteg szakácskönyv között olyan szerényen lapult meg, hogy egyszerűen soha nem vettem kézbe. Pedig igazán boldog voltam, amikor megkaptam, még akkor is, ha sajnos pont azokat a recepteket, amiket felfedezni reméltem benne, végül nem találtam. Egy ilyen régi receptfüzet végül is történelmi dokumentum. Megőrzi egy már nem élő személy kézírását, emléket állít kapcsolatainak (“Szabó Béláné Erzsike receptje Ózd”. Meg “Orthopédián D. Györgyné Tarcal, Zrinyi utca receptje”), szó szerint magán viseli régi idők nyomait, úgyis is mint mixelés közben kifröccsent tésztanyomok, kávé- és zsírfoltok.

eprestorta3

És ha már előkerült a nagyi füzete, rögtön ki is próbáltam egy receptet belőle. Eredetileg nem akartam változtatni rajta – annak ellenére, hogy a meggyes lepényhez szükséges cukormennyiség elborzasztott -, végül a szükség mégis rákényszerített, mert a hétvégi vendégeink dióallergiásak. A receptben lévő darált diót így kókuszreszelékkel helyettesítettem. Az évszakból adódóan pedig a meggyet eperrel, de ahogy nagymamámat ismerem, ő is rugalmasan cseréltem a gyümölcsöket az alaptésztán a szezontól függően.

Így készül tehát a Joli-féle meggyes lepény, ami most kókuszos-epres:

eprestorta2

2 egész tojást kikeverünk 10 deka vajjal. Hozzáadunk 25 deka cukrot, 9 deka kókuszreszeléket (nyilván 10 is lehetett volna, de csak 9 volt otthon), 20 deka lisztet, 1 csomag sütőport, majd fokozatosan hozzákeverünk még 2 dl tejet.

A masszát kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt csatos tortaformába öntjük, elsimítjuk, tetejére félbevágott epreket rakunk jó sűrűn, és kb 50 percig 160 fokon légkeveréssel kisütjük a sütit. Persze légkeverés a nagyi idejében még egész biztos nem volt, de ha már adott a technika, miért ne használjuk.

eprestorta1

A “Joli-féle” kitétel egyébként valószínű arra utal, hogy a másik nagymamámtól származik a recept. Szinte magam előtt látom, ahogyan egy családi szülinapon összejön mindenki nálunk a nappaliban, mindkét nagyi hozza a sütiket, kóstolgatják egymásét és búcsúzás előtt még valami cetlire lefirkantják egymásnak a recepteket. Amikor én még kislány voltam!

Világűr torta tutorial

8 hozzászólás Világűr torta tutorial című bejegyzéshez

Ahogy azt már többször is írtam, bármi, ami sütemény, az számomra misztikus és nehéz. Ha véletlenül mégis jól sül el, azt minden alkalommal egyszeri csodának tartom, és mindig van a tarsolyomban B-terv arra az esetre, ha nem úgy jön össze a végeredmény, ahogy terveztem. Ilyenkor a rutinszerű kérdésre, miszerint magad sütötted, az a rutinválaszom, hogy nem, de magam vásároltam. Ennek tükrében igazán meglepetten mutatom meg életem első figurás tortáját. Fanfárok, sípok, ez az:

Úgy kezdődött a dolog, hogy K. végre igazi partyt szeretett volna szülinapjára. Szegény, elhanyagolt második gyereknek még sose rendeztem szülinapot, hacsak azt nem számítjuk, amikor egyszer összevontan meghívtuk mindkét gyerek barátait- akkoriban még nem vált külön a baráti körük. Akkor el is ment a kedvem tőle, hogy fiúkat hívjak tömegesen a lakásunkba. Utána minden romokban hevert, közben pedig elviselhetetlen volt a hangerő. Egy kertes házban ez a probléma könnyen áthidalható, de az sajnos nem áll rendelkezésünkre. A partyt tehát ki kellett szervezni. Hosszas kutakodás után egy csillagvizsgálós rendezvényt néztem ki, elsőre tetszett az ünnepeltnek, minden tökéletes. A februári szülinap előtt időben fel is hívtam a csillagvizsgálót, ahol kettő perc alatt lebeszéltek a februári dátumról érthető okokból: a felhőkön keresztül nem fogunk látni semmit a távcsőben, márpedig februárban biztos vannak felhők. A május viszont már akár működhetne is – mondta a figura, én pedig lefoglaltam egy májusi szombatot. Mondanom sem kell, hogy a majdnem hétéves, aki szeptembertől folyamatosan emlegette a leendő partyt, számolta a heteket, teljesen összeomlott annak hallatán, hogy a születésnapja után még három hónapot kell várnia. És akkor ellágyultam, és azt mondtam, hogy cserébe viszont sütök neki olyan világűrös tortát, hogy csak na. Hát így kezdődött.

A sztorinak azt a részét, hogy 6 hónapig készültem lélekben és próbasütéssel a torta-küldetésre, most elegánsan átugrom. Ezek voltak a főbb lépések:
1. kék marshmallow-fondant elkészítése egy nappal a torta összeállítása előtt

Egy szülinapi bulin kóstoltam először a marshmallow-ból fondantbevonatot, és sokkal jobban ízlett, mint a normál fondant, tehát megnéztem vagy 5 youtube videót a témáról, és nekikezdtem. Szerencsére a Haribo hupikék törpikés marshmallow-ja alapból is kék masszát eredményez, így a színezéssel nem kellett törődni.
A összetételről annyi, hogy én normál esetben szeretem tudni, hogy mi van az ételekben, és ezért hajlandó vagyok sokat főzőcskézni, de ennek a bevonatnak az elkészítése után azt kívántam, bárcsak vettem volna készen, akkor nem tudatosult volna, hogy milyen brutális mennyiségű cukor van benne. A recept a következő: 450 gramm marshmallow-t és kb 3 ek vizet vastagon kimargarinozott (nem vaj, ez fontos!) fémtálba tettem, feltettem főni egy lábasban vizet, majd a lábasra helyeztem a fémtálat és a gőz fölött megolvasztottam a pehelycukrot. Be kellett kicsit segíteni kanállal kevergetni és sokáig is tartott. A cucc ragad, mint a veszedelem. Mikor minden megolvadt egyenletesen, akkor előkészítettem a munkafelületet. Alaposan megkentem margarinnal (még mindig nem vaj), és fél kiló porcukrot ráöntöttem. Ezzel kell majd összegyúrni az olvadt marshmallow-t. Mostani eszemmel kicsit vártam volna, amíg lehűl a massza – ezt akkor még nem tettem meg, sőt, ami rosszabb, még a második fél kg cukrot sem készítettem elő, így ez akkorra maradt, amikor mindkét kezem csuklóig kék ragacs volt és senki nem volt otthon. (Nyugodtan akartam sütni ugyanis.) Szóval ha picit lehűl a massza, akkor érdemes ráönteni a cukorra, és elkezdeni gyúrni. Folyamatosan egyre sűrűbb lesz, de még bőven kell bele a második fél kiló cukor, hogy valóban gyúrható tésztát kapjunk. Ez a mennyiség horrorisztikus, de azt meg kell adni, hogy valóban fincsi. Én picit még több cukrot gyúrtam bele, de aztán rájöttem, hogy idővel magától is szilárdul a massza, szóval nem kellett volna. Így a kinyújtás nehezebben ment ugyanis és extra vastag réteggel vontam be a végül a tortát.

2. Torta megsütése egy bevált muffin-recept alapján

Tudva, hogy már a bevonat is cukorsokk, inkább egy egyszerű citromos kevert tésztát választottam, amit egyébként muffinnak szoktam megsütni. A 12 muffinra elegendő receptet megkétszereztem, ez így ideális lett a 26 centis tortaformámhoz. Amikor a tésztát beleöntöttem a formába, még a tetejére szórtam csokicseppeket, ezek fenn maradtak sütés közben is a tetején, és kellemesen összeolvadt az ízük a fondant felrakása előtt vékonyan felkent narancslekvárral.

3. A Hold elkészítése és bevonása készen vett fehér fondantbevonattal

Ezután elkészítettem  a Holdat is. Öklömnyi natúr marcipánmasszát aprítógépbe tettem, felaprítottam. Külön szintén aprítógéppel feldaraboltam néhány szelet kétszersültet. A morzsához tettem két kiskanál porcukrot és egy evőkanál vajat, kicsit összedolgoztam. Utána beleöntöttem még a marcipánmorzsát ebbe a tálba, és összegyúrtam az egészet. A marcipán nem vette fel az összes morzsás keveréket – a többi ment külön dobozba, majd túrógombócra lehet szórni. A marcipános morzsás gombócot ezután úgy formáztam, hogy félgömb formája legyen. Kinyújtottam a bolti fondantmasszát vékonyra, ráigazítottam a félgömbre, majd körbevágtam késsel. A maradék részből sütiszaggatóval csillagokat szaggattam.
4. A torta bevonása a kék réteggel, majd a Hold ráhelyezése

Most már csak össze kellett rakni az alkotóelemeket: a tortára ráborítottam a kék bevonatot és körbevágtam

5. Díszítés

Aztán a Holdat helyeztem el, majd a csillagokat az égboltom, végül pedig a két űrhajós lego minifigura került a Holdra, valamint Fantáziaország zászlaja, amely dekortapasz és fogvájó felhasználásával készült. Persze rögtön meg lettem gyanúsítva, hogy árpádsávos, pedig ha már, akkor leginkább osztrák zászlóra emlékeztet szerintem. Volt a bulin két magyar testvérpár is, az egyik rögtön mondta, hogy ha szólok neki, akkor hozott volna nekem magyar zászlót, az mekkora buli lett volna.

A torta finom volt, a marshmallow bevonat még a hiperédesszájú gyerekeken is kifogott, a felét szinte mindenki meghagyta, de tanultunk a dologból, legközelebb vékonyabb réteggel kell bevonni. Legközelebb! – ezt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy tortasütéssel kapcsolatban ez a szó hagyja el a számat. És már gondolkozom, hogy a decemberi szülinapra vajon milyen lányos témájú tortát fogok sütni.

Szülinapi torta, szülinapi fonal

7 hozzászólás Szülinapi torta, szülinapi fonal című bejegyzéshez

Az úgy volt, hogy először sütni akartam a tortát, valami jó kis joghurtos-gyümölcsöset, aztán energiaszintemre való tekintettel készen venni, aztán a gyerekek nagy örömére mégis az sk mellett döntöttem, viszont könnyített műfajban. (Igazából csak azért, mert a pékhez elmenni sem volt már erőm, ahhoz meg végképp nem, hogy egyedül maradjak a gyerekekkel, amíg Apahajó tortáért megy.) Így kikevertem egy villámgyors palacsintatésztát, sütöttem hat vastagabb palacsintát, az alsó ötöt megkentem bőven Rote Grützével, ami tkp olyan, mintha erdeigyümölcsös zselés lekvár lenne, csak egyben vannak a gyümölcsök. A felső palacsintára vajjal elkevert sokszázalékos olvasztott csokit csorgattam. Aztán már csak a gyertyákat kellett beszúrogatni, szigorúan szimbolikus számút, az első és második számjegy összegének megfelelőt, lehet találgatni, hogy 18, 72 vagy 54 vagyok-e, vagy netán ezek közül egyik sem. Hétköznapi szülinapra ennyi telt tőlem: meglepetés magamnak.

Az ajándékom persze igazi meglepetés volt, és tényleg az, mert ki gondolta volna, hogy valaki, akit nem hoznak lázba a fonalak, elmegy és keresgél olyat, ami szerinte tetszene nekem. Lana Grossa Linea Pura Organico Print – ez egyilyen arisztokrata fonal, azért van ennyi neve. S ha már arisztokrata, akkor valami soselátottat kellett elkezdenem belőle, egy leejtett szemes kötött nyári sálat. Azt mondtam már, hogy eddig még sosem kötöttem leejtett szemeket? Mármint szándékosan leejtetteket. És mondhatom, halad olyan gyorsan, mint  horgolás, úgyhogy még az is lehet, hogy ez lesz a kedvenc kötéstechnikám. A minta pedig itt található a Ravon Sol Degrade Dropped-Stich Infinity Scarf néven. 
(ha már az arisztokrata hosszúságú neveknél tartunk) Egyébként pedig szerintem mindenki tanuljon valami újat a szülinapján!

Rebarbaratorta

4 hozzászólás Rebarbaratorta című bejegyzéshez

Igaz, hogy Horváth Ilona még nem is álmodott rebarbaráról, de azért a meggyes lepény receptjét elég jól lehet alkalmazni más gyümölcshöz is. Ha pedig lapos négyszögletű tepsi helyett kerek tortaformába simítjuk a tésztát, rögtön tortát kapunk, mégpedig szaftosat, frissítőt, tökéletes kávékísérőt.

20 deka vajat kikeverünk 15 deka cukorral. (H.I. azt mondja, hogy csak a cukor felével, a másik felét meg a tojásfehérjével együtt felverjük, szerintem viszont sokkal jobban felverődik a tojásfehérje cukor nélkül.). Szétválasztunk négy tojást, a sárgákat hozzákeverjük a vajas masszához, majd külön felverjük a fehérjét és a habot óvatosan beleforgatjuk. Még mindig óvatosan hozzákeverünk 20 deka lisztet a tojásos, vajas, cukros masszához, és amikor már nagyjából egynemű, akkor sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk.
Feldarabolunk kb. 40deka rebarbarát 2-3 centis darabokra, a tészta tetejére szórjuk. Soknak fog tűnni, de nem baj, kézzel lehet picit lapogatni a rebarbararéteget, hogy egy része besüppedjen a tésztába. Két-három evőkanálnyi nádcukrot hintünk még a tetejére és betoljuk a sütőbe 200 fokra. Az első kb. 30 percet légkeveréssel sütöttem, aztán átállítottam alsó-felső sütésre és lefedtem alufóliával a formát, mert már elkezdett barnulni a rebarbara. Még 30 percet sütöttem, aztán további 10 percet nyaralt a torta az elzárt, de még meleg sütőben. Végül sütőn kívül szikkadt még vagy fél órát, aztán nem bírtam tovább és megettem kábé a negyedét.

Tavaly is sütöttem egyébként rebarbarás sütit, ha esetleg valakinek az a recept szimpatikusabb. Kellemes hétvégét Nektek!

21/52: nyárünnep, bounty-keksz, stb.

3 hozzászólás 21/52: nyárünnep, bounty-keksz, stb. című bejegyzéshez

Szerencsésen túléltük az évvégi akadályverseny első állomását, az iskolai nyárünnepet. Arra is rájöttem, miért szeretik annyira errefelé a nyárünnepet: mert az időjárásból senki nem jönne rá, hogy nyár van, de ha nyárünnepnek nevezik, akkor legalább tudatosítják magukban az emberek, hogy igen, vége a télnek.
És a jó hangulatot se bízták a véletlenre: meghívták Fufo-t, a bohócot. 

Az előadás után mindenki kipróbálhatta a különféle zsonglőrfelszereléseket, az egykerekű biciklit, egyensúlyozhatott az órisálabdán. Do itt például a zsonglőrbotot próbálgatta.

Kristóf a célbadobáshoz állt sorba nagyjából 236-szor, minek következtében úgy kétévnyi adag gumicukrot tömött magába, ez volt a nyeremény ugyanis.

És ma kivételesen olyan kép is készült, amin rajta vagyok, ugyanakkor mások személyiségi jogai nem sérülnek a különleges fotótechnikának köszönhetően (lesből ugorva támadás) – szóval íme! 

Aki pedig idáig kitartott, megérdemel egy sütireceptet. A bulira kókuszos-csokis kekszet sütöttem és nagyon fogom ezt szeretni, mert a recept kikeresése tovább tartott, mint a megsütése. Az egyik Segítsüti füzetből van, Családi tűzhely fügés-csokis kekszreceptjét alakítottam a lehetőségeinkhez, azaz ahhoz a tényhez, hogy nem volt otthon aszalt füge, volt viszont kókuszreszelék.
Egy nagy keverőtálba tettem 20 deka lisztet, 8 deka barnacukrot, 1 tojást, egy csipet sót, 10 deka puha vajat. Kézzel összegyúrtam, majd még belegyúrtam két púpozott evőkanál kókuszreszeléket és 5 deka csokicseppet (apró csokidarabok is megfeleltek volna, bár a feldarabolás megnövelte volna az elkészítés időtartamát 3 perccel.). Kézzel kis korongokat formáztam és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem. Nem nőnek a kekszek, tehát lehet szorosabban egymás mellé pakolni. Kb. 20 darab lesz ebből az adagból, szóval nyugodtan lehet duplázni a hozzávalókat.
180 fokra előmelegített légkeveréses sütőben kb 15-18 percig sütöttem, amíg az alja picit elkezdett barnulni, majd gyorsan elpakoltam az egészet fémdobozba, hogy maradjon még a bulira is.

Older Posts