A freeform horgoláshoz hangulat kell és főleg sok egybefüggő idő, ezenkívül még az a fajta mindset, hogy bátran ronts el bármit, nem kell hatékonynak lenni. Nem akarom túlideologizálni a karantén heteit, mert voltak nagyon nehéz napok is, meg kellett kis idő, amíg a családból mindenki megtalálta magát az új helyzetben, de az tény: pusztán a munkábajárás és a face-to-face meetingek és az azokra való eljutás nekem nagyot könnyített az időbeosztásomon. Munka persze volt, de az utazási idő lecsökkenésével nyert időt – már csak a mentális egészségem érdekében is – főképp horgolással töltöttem. Sok freeform horgolással.
A projekt apropója is munkával kapcsolatos: a templomunkban elég retro oltárterítők vannak, némelyikük kifejezetten rossz állapotú és hogy óvatosan fogalmazzak, nem épp igényes kivitelű és/vagy anyagú. Normál napirend mellett ez a tény nem éri el az ingerküszöbömet, legfeljebb amikor épp az ünnepkör változásával cserélem a terítőket a megfelelő színűre. Most viszont tavasszal, hogy nyakamba szakadt rengeteg idő, elkezdett zavarni a dolog. És persze járt az agyam, hogyan találhatnék esetleg olyan megoldást, ami nem dönti romokba a gyülekezet kasszáját sem. Két nap után megvolt az ötlet és a koncepció, freeform horgolásos rátéttel szeretnék egy oltárterítőt készíteni. A freeform rész viszonylag hamar elkészült, most még a rádolgozás a textilre, a bélelés és tűzés-hímzés hiányzik.
Mivel a húsvét és az azt követő hetek színe a fehér – sokszor arannyal, ezüsttel kombinálva, így először összeraktam az otthoni fehér, bézs, drapp, szürkésfehér és metálos fonalaimat egy kupacba. Ezekből dolgoztam első körben, később még találtam pár metálfényű cérnát, ezeket triplán összefogva használtam.
A kör belseje még nem freeform, hanem egy a Cser Kiadó mandaláskönyvéből származó minta alapján készült, ebből ment át fokozatosan freeformba.
Reméltem, hogy a nyáron a textilre rádolgozással is megleszek, de valahogy nem jött a hangulat. Mindegy, a céldátum most húsvét, addig még mindenképp jelentkezem, hogy haladok.
Nagyon fura érzés megint írni ide, teljesen leszoktam róla az utóbbi hónapokban.
Köszönöm, hogy a szőttes-posztra olyan sokan reagáltatok. Mindent elárul az én 2019-emről, hogy hetekbe telt, mire egyes kommenteket engedélyeztem – és ez nem a kommenteken múlott.
Nagy reményekkel indultam az évnek, előre tudtam, hogy minimum két ponton felforgatom az életem és a család életének szokásos menetét. Az első felforgatás rögtön év elején indult és ez inkább könnyítés volt számunkra. elbúcsúztam a munkahelyemtől, ahol több, mint 8 évet dolgoztam. Sok szempontból nagyon jó időszak volt, de már éreztem, hogy ideje visszatérni arra a területre, ahonnan azért jöttem el, mert a kisgyerekes életformával nem volt számomra összeegyeztethető. A januártól augusztus végéig tartó időszakban félállásban dolgoztam csak egy projektben. Nagyon rámfért, még akkor is, ha anyagilag kompromisszum volt. Az év eleji reményeim nagyrészt arra vonatkoztak, hogy mihez fogok kezdeni a felszabaduló rengeteg időmmel. Az első három hónapban nagyrészt a pszichodráma képzésem lezárására koncentráltam, megírtam a szakdolgozatot és felkészültem a vizsgára. Utána viszont akár csodát is tehettem volna horgolásfronton, csinálhattam volna horgolás és freeform horgolás videókat például. Ehhez képest teljesen földhözragadt módon rengeteget aludtam. Be kellett vallanom magamnak, hogy évek óta durva alváshiányom volt és hogy erre a plusz pihenésre egyszerűen szüksége van a testemnek.
Márciusra az is kialakult, hogy augusztus végén elköltözünk Bécsből. A döntést megelőző pár év fejben a különböző szcenáriók végigjátszásával telt – és higgyétek el, ebben is nagyon ki lehet fáradni. Minden lehetséges út mellett és ellen is voltak érvek. A számomra legideálisabb verzió sajnos csak utópiában létezik, az egy kiszámítható vállalkozói környezet és gyerekbarát, inspiráló oktatási rendszer lett volna Magyarországon (különösen a második lett volna fontos). Miután pár hónap álmodozás után a hazaköltözéses tervet végül elengedtük, még azt kellett kitalálni, hogy ragaszkodunk-e Bécshez mint lakhelyhez. Végül a “fejjel előre a sötétbe” elv alapján Karintiában kötöttünk ki és én visszatértem 14 év szünet után ahhoz a munkához, amit mindig is akartam csinálni, gyülekezeti lelkész lettem.
Hogy ez a döntés jó volt-e vagy nem, arra majd térjünk vissza öt év múlva. Most, négy hónappal a munkakezdés és költözés után sok pozitívumot látok és néhány negatívumot is. Azt gondolom, hogy ha előre tudom, hogy a gyerekeket mennyire megviseli a változás, akkor nem erőltettem volna a költözést. Viszont számos olyan dolog van, amiért a költözés a legjobb döntéseink egyike. Ez a kép például, ami autóval 15 perc tőlünk, biciklivel meg 50:
A munkámban is több a jó dolog, mint a nem jó – de az tagadhatatlan, hogy teljes embert kíván meg még néha annál is kicsit többet. Az első hetek úgy teltek el, hogy 14 munkaórás napokat nyomtam, és ezzel együtt úgy éreztem, hogy nem vagyok kész. Szerencsére azóta visszataláltam egy valamivel egészségesebb időbeosztáshoz, de tény, hogy fonalakra, blogra és szórakozásból olvasásra alig maradt időm. Itt, vidéken a napok nagyon korán kezdődnek, a hatos kelés pedig azt jelenti, hogy este tízkor legkésőbb már alszom. Ez körülbelül fél óra saját időt jelent naponta már félig alfa-állapotban a fáradtságtól. Tudom, sokan élnek így, és az volt a luxus, amiben eddig voltunk, ennek ellenére engem ez a változás eléggé igénybe vett. A lelkészi életforma másik sajátossága, hogy nekünk hivatalosan csak egy szabadnap jár hetente, az is hét közben, tehát amikor a család többi tagja suliban van és dolgozik – de persze vannak esetek, amikor a szabadnapba is beszervez valaki valamit, például temetés, városi vagy iskolai rendezvény. Az egyházi ünnepnapok, amikor a többi normális ember kialussza magát, szintén nem szabadok. És amikor mondjuk a karácsonyi-újévi hajtás lemegy és végre lehetne lazítani, akkor újra kezdődik az iskola, s a hitoktatás miatt szintén nem lehet szabit kivenni. Szóval nagyjából úgy élek – meg ebben a foglalkozásban mindenki – ahogy szerintem meg minden orvosi ajánlás szerint nem szabadna, kivéve, ha valaki kifejezetten burnout-ra utazik.
Mielőtt panasznapba csapnék át, azért azt is írom, hogy meg lehet ám tanulni bánni ezekkel az adottságokkal és talán valamennyire kezdem is tanulni. De a 2019-es évem végét abszolút meghatározta ez a küzdelem az idővel és a saját elveimmel. Mert az Anyahajóval egy fő célom volt és van: azt szeretném képviselni, hogy mindenkinek joga van napi saját hobbiidőre – még ha csak 15 percre is. Ehhez képest ezt nem mindig sikerült betartanom az utóbbi hónapokban. Igyekszem viszont tanulni az önmagammal szembeni türelmet is, azaz tudatosítani, hogy ez a 15 perc nem egy újabb kötelesség, amit magamra veszek.
A képen látható kendőkezdemény jelképes is: ma kezdtem el hosszú gondolkodás után. Ez a kezdés most egy igen arra, hogy vissza szeretnék térni az új évben a fonalazáshoz és szeretném megint megtalálni az egyensúlyt a munka és a pihenés között. (Egyébként ez tavaly az első 8 hónapban nagyon jól sikerült, de minden váltás újrahangolást igényel.) És azért is örülök az újra támadó startitisnek, mert rájöttem, hogy nekem nem kell erőltetni az “egyszerre egy projekt” elvet – engem ez nem fókuszál, hanem visszafog.
A poszt elején található topnine fotóhoz még pár gondolat: Kevés fonalas projekt készült el 2019-ben. A nagyobb részük szövés volt egyébként, részben azért is foglaltam be magamhoz képest sok szövős napot, mert tudtam, hogy Karintiából nem fogok csak úgy hazaugrani. A saját szövőszék témán rövid ideig gondolkoztam, nagyon vonzó és most még el is férne a lakásban, de még nem jött a nagy elhatározás.
Elkészült viszont egy Doris Chan türkiz horgolt felső, amit sokat hordok, és egy Stephen West pulcsi, amit imádok nézni, viszont gyakorlatilag nem hordom. Ezzel a kettő projekttel átléptem a komfortzónám határát, és remélem, hogy mind kötött, mind horgolt vonalon hoz 2020 is legalább egy-egy felsőt, pulcsit, mert ezekre nagyobb szükségem van, mint egy ötvenedik kendőre.
A válogatásból látszik, hogy az Insta-követők szeretik az élénk, vidám színeket, szinte csak ilyenek kerültek be a leg-válogatásba. Hogy ehhez tudom-e tartani magam, arra kíváncsi vagyok, mert az itthon lévő fonalaim egyre inkább a lágy nyár színvilágban mozognak, azaz inkább tompábbak, visszafogottak. Azért egy takaró még biztosan lesz ilyen erős és vidám színekből, a többi meg majd kialakul.
A freeform horgolás is újra teret nyert nyáron, egy most készülő stóla képeit az Instán láthatjátok időről-időre. A másik tipikus poszttéma mostanában a nappalink asztala: a fehér asztal, mögötte a könyvespolc a sok színes könyvvel nagyon hívogat, hogy újabb és újabb színes tertőket horgoljak rá.
Ennél sokkal konkrétabb terveim most nincsenek is 2020-ra, igyekszem szabadságot adni magamnak, hogy az történjen, ami épp jó. Dez azért a könnyebb visszakereshetőség kedvéért csinálok egy listát a jó lenne, ha projektekről:
egy kötött zokni
egy kötött pulcsi
egy horgolt pulcsi vagy kardigán
a freeform stólát befejezni
a selyem horgolt kendőt befejezni
a szövéseimet végre eldolgozni
a színes hexagonos takaró lógó szálait eldolgozni
egy-két horgolt terítő a nappaliba
és a nyáron egy-két szövős nap
Ez a poszt brutálisan hosszú lett, remélem, azért valamennyire nektek is érdekes, nemcsak nekem. Köszönet mindenkinek, aki az ingadozó aktivitásom ellenére is kitartott az Anyahajó mellett. Köszönet mindenkinek, aki a FB-csoportban akkor is aktívan posztolt a 100kreanapos kihívásba, amikor én teljesen behavazódtam a költözés után. Fantasztikus egy ilyen csoport és ennyi egymást támogató kézimunkázó ember! Boldog új évet kívánok Nektek!
Már nem is tudom, mióta van ez a poszt a to do listámon! Ezt a nyakmelegítőt akkor kezdtem el, amikor a – végül nem megírt – freeform horgolás könyvemhez készítettem a modelleket, mintákat. Ez a cowl arra példa, hogyan lehet egyetlenféle fonal nagyjából másfél-két gombolyagjából freeformozni.
A freeformról a legtöbben azt gondolják, hogy kizárólag akkor működik, ha rengeteg effektfonalat és mindenféle különböző textúrájú fonalat használ az ember. Pedig van egy sokkal minimalistább módszer is, amikor egyetlen színátmenetes gombolyaggal játszik az ember. Persze ez sok elvarrni való szálvéget is jelent, ha azt akarjuk, hogy a színek elhelyezkedésébe nekünk is legyen beleszólásunk, ne csak a véletlennek, de ez számomra benne volt a pakliban. Ennél a technikánál különösen ötletesnek kell lenni, hiszen a fonalak textúrája nem fog hozzájárulni az izgalmas összképhez, a mintának kell elvinni a show-t. Nézegessétek a képeken a részleteket! Van kagylóminta, popcorn, játék a pálcák méretével, véletlenszerű csipkeminták, spirál, horgolás a felszínen és még rengeteg technika.
A formája nem teljesen szándékos, így alakult munka közben, de nem bánom, mert így még a vállat is takarja.
Év vége fele igyekszem a lemaradásaim ledolgozni. A következő három bejegyzésben olyan kendőket mutatok majd, amelyek még tavasszal és nyáron készültek. Ezt a projektet Pollevie munkái inspirálták. Ő ugyan sokkal díszesebbeket horgol, de az alapformát nagyon jó ötletnek tartottam és egyszerűen ránézésre utánhorgoltam. Ő egyenes csíkokkal keretez általában, nekem most kagylómintás kerethez volt kedvem. Emiatt aztán más díszítést nem is viselt el ez a darab, itt a színek viszik el a showt.
Mindenféle fonal van ebben, tiszta gyapjú, gyapjú-pamut (Drops cotton merino), tweed selyem, kézzel festett zoknifonal, Secret Garden. Igazi tartalomjegyzék ez a fonalkészletem utóbbi éveihez. Nem is mondok többet, nézegessétek a képeket.
Tegnap este készült el ez a freeform cowl, de még eltelik egy kis idő, amíg elvarrott szálakkal, hordás közbeni fotókat tudok mutatni. Addig is hoztam viszont néhány részletet, s a fotókon láthattok néhány apróságot is, amivel nagyon fel lehet dobni a freeform horgolt ruhadarabokat és kiegészítőket.
Az első képen a kedvenc részletem a kis zöld szegélyes amőba. Picit látszik, hogy maga az amőba is már izgalmas, hiszen két színből van és spirálalakban készült. A spirál úgy lesz kör helyett amőba alakú, hogy nem mindig azonos magasságú pálcákat horgolunk, hanem hol egyráhajtásost, hol félpálcát, hol rövidpálcát. Ha kontrasztosabb színeket választotok, mint ez én, akkor még extrább lesz a hatás.
A térbeli hatást az illesztéskor úgy értem el, hogy nem láthatatlanul, a kelme visszáján horgoltam össze az amőbát a körülötte lévő részekkel, hanem szándékosan a színén. Ehhez a két összehorgolandó darabot visszája a visszájához illesztve tartjuk kézben, és így mehetnek a rövidpálcák. Ha aztán síkba kiterítjük, akkor ilyen térbeli hatást láthatunk.
3. A spirál mindig látványos elem, de ha a két szín között a felületen is horgolunk egy csíkot, az kifejezetten feldobja. Azt is láthatjátok, hogy a szélén szőrös fonalat is használtam, ez is izgalmas felületet ad.
A +1. tipp pedig arra vonatkozik, milyen fonalat használunk. Ezen a képen több olyat is láthattok, hogy két vékony fonalat összefogtam. Van egy türkiz és királykék csillámos fonal, van egy már önmagában kétágú és átmenetes Crazy Zauberball, amihez még zöld zoknifonalat fogtam hozzá és két különböző kéket is használtam együtt. Szép kevert színeket lehet így kihozni, különösen akkor, ha a használt fonalakat aztán ugyanazon a darabon belül önmagukban tisztán is belehorgoljuk.
Horgoljatok ti is valami freeformot, ha van pár napotok most húsvét előtt-után kicsit nagyobb nyugiban, mint a szokásos hétköznapi. Nemcsak nyakmelegítőt, de vászontáskára varrható rátétet is lehet így készíteni, és akkor nem kell jövő őszig várni a használattal. Hajrá, jó kísérletezést!
Ha pedig még sosem freeformoztatok, akkor bemelegítésnek ajánlok egy kis freeform hatású virágot, amihez a leírás itt találjátok.
Ha megírtam volna a freeform horgolás könyvet, ez a stóla lett volna a címlapon – igaz, akkor még Óceán munkacím alatt futott. Most viszont, ahogy néhányszor már hordtam, egyértelmű pávaként viselkedik, magára vonzza a tekintetet, emberek megjegyzik, hogy nahát, milyen jól néz ki. Vállfán persze feleannyira, mint valóságban, de azért mutatom:
A horgolás tényleg freeform, amivel a teszthorgoló lányok meg is szenvedtek, mert kábé olyan receptet adtam meg nekik, mint dédanyáink szakácskönyveiben vannak: “amennyit felvesz”, meg “ha szép szálasan csorog a fakanálról”. Szóval nem tudnám megmondani, meg receptet adni se hozzá, hogy hogy készül a rácsminta és számomra is meglepetés volt, hogy végül milyen alakú lesz az egész, mert inkább az anyag diktált, mint én. De végül hagytam magam vezetni és elkészült az eddigi legkedvencebb sk stólám. Csak azt sajnálom, hogy nem valami nemesebb fonalból kezdtem neki. Kapaszkodjatok meg, ez a cucc itt 100% akril, Bravo fonalból készült. Csak mert annyira szépek a színei. Pedig megérdemelne egy selyem-gyapjú keveréket is és talán annak is eljön az ideje.
Freeform apróságok sorozatunk következő része ez a két hajgumi. Ha csak három kis gombócka fonal és egy horgolótű fér be a nyaralós csomagba, akkor is lehet mit alkotni. A freeform foltra pár öltéssel hajgumit erősítettem és máris kész a tökéletes hajdísz, amiből garantáltan nincs még egy ugyanolyan!
A freeform horgolásban azt is szeretem, hogy a legapróbb kis motívum is annyira egyedivé tud tenni bármit – jelen esetben egy filléres tucathajráfot. A Catania fonalakon kívül, amiket a számtalan színárnyalat miatt különösen szeretek, itt fémszálas fekete fonalat is használtam. Tavaly nyáron még csak úgy ad hoc horgoltam hajdíszt, de azóta Do haja is megnőtt, úgyhogy használni is fogja. Gyors, mégis dekoratív szülinapi ajándék kategóriába is elmenthetjük fejben, jön még a szeptember és a rengeteg meghívás!
Addig pedig minden jót, éljétek túl a kánikulát! Horgolni egyébként vízbe lógó lábbal is kiválóan lehet, függetlenül attól, hogy a víz egy lavórban, medencében, a Balcsiban vagy a tengerben van 🙂
Ahogy megígértem, elkezdek egy freeform sorozatot. Ez a cowl tavaly nyáron készült a kisnyalkai alkotótáborban. (Reklámmal szakítjuk meg adásunkat: a nyalkai táborba idén több év után először jöhetnek olyanok is, akik korábban nem voltak. Akit érdekel a lehetőség, Colette-et keresheti. A táborról Colette blogjában itt és nálam itt olvashattok többet. A második linken egyébként szemfüles olvasók felfedezhetik a cowlt és a múltkoriban bemutatott freeform nyakláncot is a képeken.)
A felhasznált fonalak mind maradékok, egészen különböző vastagságúak és minőségűek, a minta pedig egyszer már átment a meghorgolhatósági vizsgán próbahorgolónál is – bár csak videós és e-mailes segítséggel. Mivel viszonylag gyorsan, egy nap alatt meghorgolható projektről van szó, és ráadásul szinte minden izgalmas freeform öltésfajta szerepel benne (mondhatni a freeform horgolás állatorvosi lova), így szerintem tálcán kínálja magát tanulódarabnak.
Bedobom tehát a kérdést nektek és az Univerzumnak: ki venne részt ősszel, mondjuk októberben vagy novemberben egy egynapos freeform horgolás workshopon Budapesten, melyen ezt vagy ehhez nagyon hasonló nyakmelegítőt horgolhatnátok meg? Írjatok kommentet ide vagy egy rövid mailt az info@anyahajoblog.hu-ra, ha szívesen részt vennétek egy ilyen tanfolyamon. Ez még nem jelent kötelezettséget, csak jelzés számomra, hogy érdemes-e elkezdenem szervezkedni, helyet keresni.
Huh, nem is tudom, volt-e már olyan poszt, amit ennyire nehezemre esett megírni. Az a fő gond, hogy ugyanúgy megírhatnám mélabús alaphanggal meg felszabadult és örömteli alaphanggal, és tulajdonképpen mindkettő igaz lenne a maga módján.
Volt egy régi tervem, amit már évek óta dédelgettem, mégpedig egy freeform horgolás könyv terve. Kicsit több, mint egy éve aztán konkrét alakot is kezdett ölteni a dolog, anélkül, hogy egy lépést tettem volna érte, lett kiadó, aki pont egy ilyen könyvet szeretett volna készíttetni. Nyáron elég intenzíven dolgoztam rajta, főleg a kisnyalkai alkotótáborban, ahol a projekteknek nagyjából a felét elkészítettem és leírtam. Az iskolaév alatt ugyan csak csigaléptekkel, de akkor is haladtam valamennyire, de végig volt bennem egy kétely. Könyvet már írtam, tankönyvet is, tehát nem ez volt a bizonytalanság oka, tudtam hogy az írás menni fog. Az volt az érzésem, hogy a freeform és a könyv műfaja nem biztos, hogy összeillik. Horgoltam ugyanis korábban kvázi freeform mintát leírás alapján és kevés annyira frusztráló élményem volt horgolós pályafutásom alatt, mint az a felső. Nagyon nehéz leírni valamit korrekt módon lépésenként, ha nincs fix pont, sor eleje, sor vége, horgolás iránya. És éreztem, hogy ezt a kihívást nekem sem sikerül igazán jól megoldanom egy könyv keretein belül. Mert egy könyvben az van, ami oda van írva. Nincs visszakérdezés, nincs megerősítés, hogy hajrá, csak így tovább. A könyvben a horgoló magára van hagyva a szöveggel.
Amikor tél végén beszéltem a kiadóval, akkor abban állapodtunk meg, hogy kiadok próbahorgolásba néhány mintát és meglátjuk, hogy elboldogulnak-e a próbahorgolók. Ennek függvényében folytatom vagy nem folytatom az írást. A próbahorgolás két fontos tanulsággal járt. Egyrészt volt olyan projekt, ami határidőre elkészült vagy ha nem is teljesen, de látszott, hogy az iránya jó. Ez adott egy sikerélményt, hogy sikerült valamennyire átadni a freeform szellemét és technikáját. A másik tapasztalat az volt, hogy ez a siker nagyon intenzív kommunikáció eredménye volt a horgolók és köztem. E-mailek, nem egyszer videók jöttek-mentek és ezek nemcsak a technikáról szóltak, hanem sokszor a lelkesítésről. Menni fog! Nem mondom meg, hogy hány szemmel kezdj, azt sem, hogy mit csinálj pontosan, mert ez freeform. És nem, nem lehet elrontani. Nem jön a horgolásrendőrség a fekete autóval, ha eggyel kevesebb kagylót horgolsz vagy eggyel több sorra van szükséged a megfelelő mérethez.
Ez az oda-vissza kérdezés, válaszolás, bátorítás, coaching remekül megy személyes vagy virtuális kapcsolatban, de egy könyvön keresztül sajnos egyáltalán nem megoldható. Így nagyjából május közepére kialakult benne a döntés: ezt a könyvet én nem fogom megírni. A tudást szeretném átadni, de olyan médiumon keresztül, ami nem a frusztrációt növeli a horgolóban, hanem a szabadság és a kompetencia érzését. Mert szerintem a freeform pont erről szól: hogy bármi lehetséges, semmi sem hibás és hogy azzal a néhány öltéssel bármit, tényleg bármit létre tudok hozni. Mindezt egy könyvbe belerakni számomra fából vaskarika. Lehet hogy van, aki meg tudja csinálni, én sajnos nem. Most ez a döntés hihetetlenül felszabadító számomra és két dolgot jelent. Először is a következő időszakban rengeteg freeform projektet mutatok majd a blogban, mert tele a fiók eddig titokban tartott és a könyvre félretett holmikkal. A másik, hogy elkezdem kidolgozni annak a módját, hogy a tudás eljusson azokhoz, akik szeretnék megtanulni a freeform horgolást. Kis bürokráciai akadálypálya lesz, de megoldom.
Addig is hálából, hogy végigolvastátok ezt a hosszú szöveget, megmutatom a számomra talán legkedvesebb darabot a leköszönő könyvből, egy nyári nyakláncot, ami a legegyszerűbb farmeros-pólós szettet is feldobja. És ezúton is nagyon köszönöm a próbahorgolóknak a sok kérdést, visszakérdezést, kiigazítást, oda-vissza interakciót, sokat tanultam tőletek!