Posts Tagged with konyha

Hét-főzz: Segítség, sok ember jön vendégségbe!

A mai hét-főzz poszt rendhagyó lesz, mert nem konkrét receptet szeretnék megosztani, hanem egy tapasztalatot, mégpedig azt, hogy sok vendégre főzni nem feltétlenül stressz. Nem vagyok nagy vendégseregekhez szokva. A család és a baráti társaságunk is szétszórva él, eleve szinte lehetetlen összehozni, hogy egyszerre mindenkinek legyen ideje, ehhez még hozzájön, hogy mivel lelkészek vannak a családban, a szokásos karácsonyi és húsvéti családi összejövetelek nálunk eleve kizártak. Idén volt mégis egy kivételes alkalom, amikor nagyjából sikerült összehozni a rokonság nagyobb részét. Sokáig úgy terveztük, hogy étterembe megyünk, mert kizárt, hogy majdnem húsz ember nálunk asztalhoz tudjon ülni, meg az is, hogy én ennyi főre főzzek. Aztán továbbgondoltuk és tekintettel a legkisebb családtagok szükségleteire (lehessen játszani, ne kelljen jól viselkedni és alkalomadtán le lehessen pihenni délután) mégis az otthoni vendéglátás mellett döntöttünk. Első lépcsőben még a komplett menüt rendelni szerettem volna, hogy élvezni is tudjam a találkozásokat, ne a főzéssel legyek elfoglalva. Aztán ahogy közeledett a vendégség napja, elkezdtek jönni az ötletek: ezt is szívesen megfőzném, azt is, nem is olyan borzasztó nagy meló és mennyire finom lenne! Végül egy kellemes kombinációt hoztunk össze rendelt-vásárolt és saját készítésű ételekből, és az egész szerintem egészen közel volt az ideálishoz. (Néhány utolsóperces betegség miatti lemondás és egy kilyukadt autógumi rontotta le a tökéletest, de ez egy főzős posztban nem lényeges.)

Az ételek kiválasztásánál a legfontosabb az volt, hogy amit lehet, el tudjunk készíteni előző nap vagy az ünnep reggelén (úgy, hogy kilenckor el kell indulni a templomba, ahonnan már csak a vendégekkel együtt érkezünk vissza, azaz reálisan aznap két óra van a főzésre és a terítésre.)

Ez lett a büféasztalon:

fetával töltött sütőben sült gomba

leveles vegyes saláta tömagszórással és tökmagolajjal

csicseriborsós rukkolasaláta

klasszikus görög saláta

sütőben sült lazac

gyömbéres fasírt

rizibizi

sajtos nokedli sült hagymával

pizza

málnás-mákos torta

profiterol

 

Hozzáteszem, hogy nem volt minden ételből 17 főre elegendő mennyiség, mert nagyjából ismertem a családot és be tudtam mérni, hogy ki mit szeret illetve nem szeret – ezért is lett ennyiféle főétel.

A pizzát és az édességeket eleve kiszerveztem, ezeket rendeltük és ez pont így volt jól. Ugyan remek pizzát sütök, de ez az időtervbe nem fért volna bele, mert csak frissen jó. A sütikkel meg szívesen elbíbelődöm, ha nincs tétje, de ha van, akkor átengedem a profiknak mind a dicsőséget, mind a három tonnányi mosogatnivalót, ami egy torta mögött van.

A sajtos nokedlit is viszonylag egyszerűen oldottam meg. A spätzle osztrák kulikus étel, szóval lehet kapni konyhakész verzióban a tésztát, amihez már csak a jóféle sajtokat kell kiválasztani, lereszelni és az egészet vajon, tejszínnel és fűszerekkel készre átsütni. Ezt már a vendégek jelenlétében öt perc alatt meg lehetett csinálni.

A salátákat, és a rizibizit az ünnepség reggelén 7 és 9 óra között készítettem el, itt az igazi kihívás az volt, hogy a salátástálak beleférjenek a hűtőbe. A gyömbéres fasírtot előző délután készítettem és hidegen tálaltam. A fasírt receptjét Kicsi Vú gyerektáplálkozás online tanfolyamán tanultam, a salátákhoz pedig ezt a kedvenc török szakácskönyvem használtam ihletforrásként.

Teljesen frissen kizárólag a sütőben sült lazac és a fetával töltött gomba készült. A lazac olyan recept, amit elrontani legfeljebb úgy lehet, ha bennfelejti valaki a sütőben. A könnyű kezelhetőség viszont fontos volt, így a vásárláskor megkértem az eladót, hogy szeletelje fel nekem a halat egyadagos méretre. Ezután tényleg nem volt más dolgom, mint a sütőpapírra feltenni és besózni-borsozni, citromlével, kis olajjal meglocsolni a halszeleteket, amelyek aztán szépen sültek maguknak, amikor a vendégek már ott voltak. A légkeveréses sütőnek hála, ezzel egyidőben a töltött sült gomba is elkészült.

Tudom, sok családban természetes és évente többször is előfordul, hogy összejön 15-20 ember és lazán összehozzák a főzést is ilyenkor. Nekem ez kihívás volt és teljesen ismeretlen terep annak ellenére, hogy a normál napi menetben már nem érzem magam kezdő háziasszonynak. Nem véletlen, hogy leírom most ezt, nemcsak a hozzám hasonló bizonytalankodó vendéglátók kedvéért, hanem mert amikor 3 év múlva megint aktuális lesz egy konfirmáció, akkor nem lesz rossz feleleveníteni, hogy oldottam meg ezt a feladatot egyszer.

P.s: a bejegyzésben található kép nem az ünnepségen készült, de a gomba ugyanilyen volt, csak köret nélkül. Mire egyáltalán az asztal fényképezésére gondolhattam volna, már rég elfogyott az ételek fele 🙂

 

Kávészünet Kicsi Vúval

Többször emlegettem már az ötelemes főzést itt, a blogon. Akkor ismerkedtem meg a módszerrel, amikor Do-t vártam, és egy barátnőmtől kaptam egy ilyen témájú szakácskönyvet. Időközben ez a könyv magyarul is megjelent. Aztán egy ideig nem foglalkoztam a témával és csak akkor jutott eszembe újra, amikor minden előzmény nélkül kitört rajtam egy körülírhatatlan ételallergia. Az ötelemes konyha segített ennek a problémának a legyőzésében, úgyhogy elhatároztam, az autodidakta módszer után végre szakembertől is, szisztematikusan is megtanulom, amit lehet. Szerencsére pont ekkor indította be Kicsi Vú az ötelemes online főzőtanfolyamát, amelynek hamarosan indul a negyedik szakasza. Mára egy beszélgetést hoztam nektek Vikivel, akiről  sugárzik, hogy amit tanít, az az élete része és valódi meggyőződése. 

IMG_3383_resize

Mi a kedvenc fűszered és miért?

Két nagy kedvencem van: a zöld kardamom, amiből őrölt formában szinte minden édességbe teszek egy kicsit, mert nem csak finom, aromás, hanem a kínai gyógyító konyha szerint segít átalakítani a felesleges „nyálkát”, azaz támogatja az emésztést. A kardamomos kávé is isteni, a készítését egy videóban meg is mutattam.
A másik kedvencem a római kömény, de azzal csínján kell bánni, mert nagyon karakteres íze van.

Rengeteg diéta létezik, gyakorlatilag minden hónapban felbukkan valami új táplálkozási tanács. Miért választottad magad számára épp a kínai gyógyító konyhát, az ötelemes főzést?

Éppen azért, mert valami ősit, megalapozottat kerestem. Olyan rendszert, ami már bizonyított. Véletlenül bukkantam rá az 5 elem konyhára internetes barangolásaim során, és ahogy jobban megismertem, egyre jobban lenyűgözött a mélysége. A kínai gyógyító konyha a hagyományos kínai orvoslás része, a terápiánál ugyanazokkal a fogalmakkal dolgozik: a belső meleget hűti, a hideget melegíti, a szárazságot nedvesíti stb.– mindezt a mindennapi ételekkel. Az 5 elem konyha fő célja egyébként a betegségek megelőzése, aminek útja a „közép”, azaz az emésztőrendszer erősítése.

Aki tudatosan próbál táplálkozni, úgy érezheti, hogy a rengeteg szabály gúzsba köti. Hogyan viszonyul a kínai gyógyító konyha a szabályokhoz, étkezési előírásokhoz? Mennyire kell szigorúnak lennünk magunkhoz? Csoki, nass, kávé, egy pohár vörösbor este – ezek beleférnek?

Ez fontos kérdés, nekem is az volt, mert nagyon szeretek enni és rosszul viselem a tiltást. Szerencsére a kínaiak is úgy tartják, hogy a nagyon merev szabályok lebénítanak, gátolják a csí szabad áramlását. Az 5 elem konyhában az a jó, hogy nem tilt szigorúan semmit, hanem mindenről megmondja, hogyan hat (pl. szárít vagy nedvesít, melegít vagy hűt, nyugtat vagy felpörget). A legfőbb kérdés mindig az, mit mikor, milyen formában együnk, hogy a legkönnyebben meg tudjuk emészteni. A süti például nem gyógyétel, az tény, de vannak fokozatok: egy Dobos torta sokkal nehezebben emészthető (cukros és vajas egyszerre), mint egy zabkeksz. A kávé másként hat éhgyomorra, mint egy kiadós étkezés végén. Az előbbi felhevíti, kiszárítja a gyomrot, hosszabb távon gyomorégést okozhat, míg a vasárnapi ebéd után egy kis csésze fekete kifejezetten támogatja az emésztést – mivel a keserű íz lefelé mozgatja a csít, ami egyezik az emésztés természetes irányával.

IMG_7176_resize

Nem mindenki szereti az egzotikus ízeket és ázsiai alapanyagokat. Van így is esély kipróbálni az ötelemes konyhát?

Az általam képviselt 5 elem konyha a kínai gyógyító konyha európai ízlésre szabott változata. Így nem jelenti azt, hogy kínai ételeket kell főzni, az alapelvek adaptálhatók a magyar konyhára is. Nagy kedvencem például a vörösboros marhapörkölt polentával, ami egy Lép-Hasnyálmirigyet és Gyomrot erősítő gyógyételnek tekinthető (a marhahús és a kukoricadara is Föld elemű, a közepet erősítő alapanyag). Az viszont igaz, hogy én magam nagyon szeretem az ázsiai konyhákat, ezért gyakran főzök ilyen stílusban. Szeretnék kedvet csinálni a wokozáshoz, a változatosabb fűszerezéshez és a zöldségekhez úgy általában. Az a tapasztalatom, hogy egy wokban pirított kelkáposztának sokszor nagyobb a sikere, mint a kelkáposztafőzeléknek.

A gyerekeid hogyan fogadják az ötelemes ételeket? Mik a kedvenceik?

Érdekes megfigyelni rajtuk, hogy az evéshez való viszony mennyire a karakter függvénye. A 10 éves lányom mindig válogatós és kisétkű volt, így ő kevésbé nyitott, míg az 5 éves fiam igazi ínyenc, nyitott az új ízekre, mindent szívesen megkóstol. De mindkettőjükön látom, hogy a kitartás és a példamutatás hosszabb távon megtérül, beépülnek a minták. Zabkása nélkül például már elképzelhetetlen a reggel. Szeretik a krémleveseket is, a vegyes zöldségleveseket, a chilis babot és a sütőben sült karfiolt.

Sok nő, anya először csak magának főz az ötelemes konyha szerint, mert a család idegenkedik az újításoktól. Milyen módszert javasolsz, hogy a többi családtagot is sikerüljön megnyerni az új ízeknek?

Két nehézség adódik általában: a gyerekek nem nyitottak az újra és a családfő a hagyományos konyha híve. Mindkét esetben kis lépésekben, kitartóan haladnék előre. A gyerekek a meleg reggelikkel, főként az édeskés kásákkal hamar megbarátkoznak. Van aki inkább a zabkását szereti, van akinek a grízpudingszerű kása jön be jobban – próbálkozni kell. Az már nagy eredmény, ha elérjük, hogy meleg, főtt ételt reggelizzen az egész család.
A férfiaknál nem kell erőltetni a kását, ha nem kívánják, ők ehetnek sósat reggelire: tojásételt zöldségekkel vagy egy gazdag levest például.
A wokos ételek, főleg, ha hús is van bennük, a legtöbb embernek ízlenek, ráadásul gyorsan megvannak. Ki lehet próbálni a sütőben sült zöldségeket is, például vacsorára (egy szelet hús mellé), ilyen módon fokozatosan kiváltani a hagyományos köreteket (tészta, rizs, krumpli).

IMG_6626_resize

Hamarosan indul az e-mailes főzőtanfolyamod a kínai gyógyító konyha tavaszi alkalmazásáról. Mire számíthatnak a résztvevők?

Az április 15-én induló 4 hetes email-tanfolyamom témája a tavasz és a Fa elem lesz és a hozzájuk kapcsolódó két szervünk, a Máj és az Epehólyag erősítése, harmonizálása. A Fa elem színe a zöld, tavasszal bújik elő a sok friss nővényi hajtás – ezért a 28 recept, amit a résztvevőkkel a 4 hét alatt megosztok, ilyen jellegzetes tavaszi alapanyagokkal készül: medvehagymával, eperrel, spárgával, csírákkal, spenóttal, sóskával stb. Az elméleti tananyag 16 emailben érkezik és a tavaszi táplálkozásról, konyhatechnikákról, fűszerezésről fog szólni, meg az említett két szerv diszharmóniáiról és azok étrendi gyógyításáról. Aki részt vesz, az sok új információt megtud a tavaszi alapanyagok hatásáról, terápiás hasznáról és a tanfolyami facebook-csoportban pedig felteheti a kérdéseit. A részletek a blogomon olvashatók.

A posztban szereplő fotókat Bonnyainé Virágh Krisztina készítette.

A gyerekkor íze

7 hozzászólás A gyerekkor íze című bejegyzéshez

A felejthetetlen gyerekkori ízek között nálam dobogós a római tálban sült körte és krumpli. Tipikus hétvégi étel volt nálunk, nem tudom, mennyire gyakran, de a tálon eléggé látszik a használat. Aztán valahogy egy idő után csak porfogónak állt a konyhában, más divatok jöttek, nem használtuk. Pár éve elkértem anyukámtól, hátha nálunk többet lenne műben, de persze ez is inkább csak nosztalgiaérzés volt, mindössze egyszer sütöttem benne. Aztán most, a Kicsi Vú ötelemes főzőtanfolyama kapcsán megint előszedtem. Hozzáteszem, sokat tudtam már korábban is az ötelemes főzésről: melyik hozzávaló hűt, melyik fűt, hogy lehet szépen kiegyensúlyozni különféle hatásokat és ízeket. Viszont az elkészítési módok hatásáról keveset tudtam, és mint kiderült, nem mindig az évszakhoz illő készítési módot választottam. Most kiderült viszont, hogy a római tálat pont nekem találták ki: mivel sütőben hosszan sül, ezért jól átmelegít, de mert eközben párol is, ezért táplálja a testnedveket, ezért például nagyon hasznos vérszegény, mindig szomjas és aszott alkatoknak, mint amilyen én vagyok.

A római tál előnye, hogy mindenféle maradék zöldséget bele lehet tenni vegyesen, azaz tökéletes szombati étel. Nálunk szombat ebéd után van általában a heti nagybevásárlás, így pont szombat ebédre már csak kis mennyiségek szoktak lenni mindenből. Ebbe a tálba most a következő alapanyagok kerültek: kb. 10 centi póréhagyma, 4 közepes krumpli, 6 kicsit sárgarépa, egy marok eléggé kiszáradt gomba és három cékla (cirmos-rózsaszín fajta, ami sütés közben halványrózsaszínre fakul, azért rejtőzködik itt). Ezeket feldaraboltam, sóval, borssal, rozmaringlevelekkel és olívaolajjal összekevertem egy tálban. A római tálat húsz percre beáztattam, az alján hagytam némi vizet, ráraktam a zöldségeket, aztán két vékonyabb szelet besózott-olajozott pulykamellet. (A gyerekek másképp elkészített húst kaptak, értelemszerűen személyenként egy szelet húst lehet számítani.) A sorrend lehet, hogy nem volt a legjobb, legközelebb alulra teszem a húst, hogy szaftosabb maradjon.

Rátettem a cseréptál tetejét és hideg sütőbe raktam, kívülről még lespricceltem vízzel a tálat, majd 180 fokra melegítettem a sütőt. Fontos, hogy a tál hideg sütőbe kerüljön és fokozatosan melegedjen fel. Ezek után elmentem futni, nyugiban megreggeliztem, tettem-vettem, és két és fél óra múlva lekapcsoltam a sütőt. Eközben nem kellett ránézni, megkavarni, aggódni, hogy odaég, szóval tényleg, mit kívánhatna még az ember?

A végeredmény pedig csodásan zaftos, puha, ízletes zöldség. Külön kiemelem a csoffadt gombát, amit csak próba-szerencse alapon raktam bele: még semmilyen más elkészítési móddal nem lett ennyire aromás a gomba konyhai pályafutásom alatt. Nézzetek be a konyhaszekrény rejtett zugaiba, hátha rejtőzködik valahol egy római tál!

Zelleres gabonakása

Ez a gabonakása annak ellenére lett remek, hogy félkész hozzávaló a fő alapanyaga. Nemrég a Billában vettem ugyanis olyan kásakeveréket, amely azon az elven működik, mint a gyors rizs, csak épp három összetevőből áll: zabból, basmáti rizsből és vöröslencséből. A különféle gabonák keverése – pláne lencsével – jó ötlet ugyan, de ha natúr állapotukban használná őket az ember, akkor nagyon észnél kell lenni, hogy melyik hozzávalónak mennyi a főzési ideje. Ezt küszöböli ki a 10 perc alatt elkészülő gabonakeverék: minden annyira van előfőzve, hogy épp egyszerre legyen kész.

Szkeptikus voltam, de kíváncsi, és pozitívan csalódtam. Semmi műíz, lencséből csak kevés van benne, de az is elég ahhoz, hogy adjon egy olyan árnyalatot a rizsnek, amire amúgy nem számít az ember.
Külön serpenyőben kevés olívaolajon megpároltam 20 centi póréhagymát és egy szárat a szárzellerről. Kevés sóval és egy kávéskanálnyi őrölt római köménnyel fűszereztem. Ettől picit indiai beütése lett, de épp hogy csak, semmi tolakodó íz, pont jó és kerek. Mondanám, hogy megismétlem hamarosan, de mától bizonytalan időre hisztaminszegény diétára vagyok ítélve és pillanatnyilag az az érzésem, hogy minden tilos, amit szeretek és még nem tudom, hogy például a zeller vagy a lencse belefér-e. De legalább tegnap még ettem egy jót – kóstoljátok meg ti is!

Sütőtökös-zelleres zöldségköret

2 hozzászólás Sütőtökös-zelleres zöldségköret című bejegyzéshez

– Na jó, én kipróbálom a sütőtököt.
– Szuper, büszke vagyok rád. Na, hogy ízlik?
– Olyan mint a krumpli meg a cukor.

A legszigorúbb minőségvizsgálaton is 50% eredményt ért el – egy gyerek megette, egy nem – a hétvégi zöldségköretem. Egy pici, fél kilós hosszúkás, zöld-sárga cirkás sütőtököt meghámoztam, kimagoztam, felkockáztam. Két piros kápiapaprikát csutkája nélkül feldaraboltam, egy szárzellerből két szárat szintén csíkokra vágtam. Kevés vajon és kb. fél deci vízzel serpenyőben, először fedő alatt puhára pároltam, majd megfűszereztem (só, frissen őrölt borsból 5 tekerés, valamennyi snidling a legvégén) és még pár percet fedő nélkül pirítottam. Tálba öntöttem, rácsorgattam kb. két evőkanálnyi tökmagolajat, megszórtam pirított, apróra vágott tökmaggal. Ezalatt épp megsült a fasírt a muffinformákban  – kész a könnyű, őszi hétvégi ebéd.

Cukkini, sütőtök, póré avagy őszi örömök a konyhában

4 hozzászólás Cukkini, sütőtök, póré avagy őszi örömök a konyhában című bejegyzéshez

 Lassan vége a paradicsomszezonnak, ami többek között azért is fáj nekem, mert a nyári diétám 80%-ban a paradicsomra épült. (Csokit ennél? Egyél paradicsomot! Sütivel kínálnak? Nyúlj a paradicsomos tálba! Kávé mellé paradicsom, ropi helyett paradicsom, vacsorára meg paradicsomsaláta.) Sürgősen kellett valami pótszert találnom, valamit, ami nyersen is finom salátaként, ugyanakkor laktat is, viszont kalóriaszegény. Jelentem, egész nyáron itt volt előttem és nem vettem észre, sütöttem, pároltam, minden formában készítettem, csak a legegyszerűbbre nem gondoltam, a salátára.
Két főre elég egy salátacukkini, amelyet először feldarabolunk pálcikaszerű vékony, kis darabokra. Két-három teáskanálnyi tökmagolaj és egy csavarásnyi citromlé, némi só és bors az öntet, majd megszórjuk még két evőkanál apróra vágott tökmaggal. Öt perc alatt kész, a tökmagolaj pedig határozottan ünnepivé teszi az amúgy egyszerű salátát, és még a prosztatára is előnyösen hat, kár hogy ez esetemben mindegy. (Tökmagolaj kapható egyébként drogériában is, de ha valaki kiruccan Ausztriába, szerintem ezerszer inkább hozzon magával stájer tökmagolajat (Kürbiskernöl), mint Mozart-golyót, mert éppúgy helyi specialitás, csak épp sokkal finomabb.)

A másik monosaláta felfedezését annak köszönhetem, hogy az Intersparban 3 kilós kiszerelésben árulják a póréhagymát (két darab áráért). Amikor hazahoztam, csak a póréhagymás quiche járt a fejemben, viszont 3 kiló az 3 kiló, úgyhogy más felhasználási lehetőségeken is kellett törnöm a fejem. Így jött a gondolat, hogy amit a quiche tésztára rátesz az ember, az talán magában, a tészta és a tojásos-tejszínes szósz nélkül se lehet rossz – és milyen igazam volt! Fejenként fél-egy póréhagyma fehér részét karikákra vágtam, pici vajon és kb. fél deci víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároltam. Sóztam-borsoztam, majd amikor kész volt, még melegen összekevertem kevés reszelt parmezánnal. A parmezán fűszeres íze és a póréhagyma édessége kellemesen keveredtek. Nekem legjobban langyosan ízlik, de hidegen sem rossz. Ettem már vacsorára magában, ebédre a sülthöz köretként, de már tervezem, hogy holnap reggelire rántottát sütök és ahhoz is készítek egy adagot, holnap pedig almát is párolok mellé vacsorára. Tele vagyok ötletekkel, és akkor még a kecskesajtos verziót nem is említettem. Mivel a héten még biztos kitart a 3 kilónyi készlet, bőven lesz időm kísérletezgetni.

Az évi első sütőtöklevesen is túl vagyunk már. Kivételesen nem “butternut” fajtából főztem, hanem hokkaido-ból, aminek az a specialitása, hogy a héját is meg lehet enni, nem vastagabb, mint a fiatal cukkinié. Kicsit más lett viszont az íze, úgyhogy a család nem ette olyan lelkesen, mint azt az elkészített mennyiség kívánta volna. Így miután a levest meguntam két nap után, az az ötletem támadt, hogy főfogássá változtatom. Mivel elfoglalt dolgozó nő vagyok, és gnocchit max. évente kétszer nagyon nyugodt hétvégéken vagyok képes házilag előállítani, egyszerűen egy zacskó nem mélyhűtött bolti gnocchit vettem – igazán nincs rá panasz – és arra kanalaztam rá az egyébként nagyon sűrű krémlevest. Megszórtam még úgy egy evőkanálnyi reszelt parmezánnal és máris úgy éreztem, hogy mást vacsorázok, mint az elmúlt két napban.

Amúgy az Interspar nemcsak a póréhagymát, hanem a céklát is nagy kiszerelésben árulja most. És valamelyik nap láttam cserépben nevelhető mángoldot és két olyan gombafajtát, amit még sosem kóstoltam, hmmm. Azt hiszem, mégsem bánom, hogy egy időre el kell búcsúzni a paradicsomtól. És nektek mi a kedvenc őszi zöldségetek?

Csípős cukkinisaláta

3 hozzászólás Csípős cukkinisaláta című bejegyzéshez

 Az alábbi receptet annak köszönhetem, hogy a Vapianoban a kedves vendég végignézheti, hogyan készül az ebédje. Múltkoriban összeszedtem minden bátorságomat és teljesen vakon zsályás tésztát rendeltem. Szerintem sosem ettem korábban zsályával fűszerezett bármit, most viszont meggyőzött, úgyhogy megpróbáltam az elkészítés fogásait átültetni ehhez a cukkinisalátához. Így készül a csípős szósz: egy csokor zsályalevelet és egy csilipaprikát (azaz fél pirosat és fél sárgát) csíkokra vágtam. Felkockáztam egy zsenge cukkinit. Két evőkanál olívaolajat serpenyőben megmelegítettem, rádobtam a fűszereket és kavargattam folyamatosan.

Pár perc múlva hozzátettem a cukkinit, valamint néhány olajban eltett aszalt paradicsomot is. Sóztam, borsoztam, pici balzsamecetet cseppentettem még rá, majd kevergettem még addig, amíg a cukkini el nem érte az alsó képen látható barnás színt. Melegen tálaltam saját magamnak, az egyetlennek a családban, aki eszik zöld izéket, vágtam hozzá bagettet is, ami amúgy salátához nem szokásom, de ebben a paradicsomnak köszönhetően jócskán van tunkolnivaló olaj, így kivételt tettem. Szerintem mennyei és a csili a légutakat is fertőtleníti. Nagyon csípős, tényleg.

Cukkini pecorinoval

3 hozzászólás Cukkini pecorinoval című bejegyzéshez

Múlt héten kaptam egy raklapnyi cukkinit. Na jó, csak 4 darabot, de mivel a családban csak én szeretem ezt a zöldséget, a hatás kábé az, mintha raklapnyi lenne. Mindenféléket kitalálok, csak hogy ne kelljen rántott cukkinit meg cukkinipogácsákat csinálnom. Az ötperces variáció így készül:
1 gerezd fokhagymát olajon megdínsztelek, fél cukkinit kockára vágva rádobok és kevergetem pár percig. Aztán egy felvert tojást ráöntök a zöldségre, sózom, borsozom és addig sütöm, amíg meg nem szilárdul a tojás. ezalatt lereszelek ízlés szerinti mennyiségű zamatos sajtot, ami épp most érlelt, kemény kecskesajt volt. Tányérra csusszantom a tojásos cukkinit, megszórom a sajttal, várok picit, amíg ráolvad, s már kész is.
Van ennél bonyolultabb recept is, meg még két és fél cukkini a hűtőben, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha a következő három posztot a cukkininak szentelem.

Banános-karamellás felfújt, a tökéletes névnapi süti

A húsvéti kalács sütésének még most sem késő nekiállni – írtam is már jóféle kalácsrecepteket itt és itt, igaz karácsony apropóján, de mindkettő évszaktól függetlenül igen finom. Idén egyébként kihagyom az sk kalácsot, mert az elmúlt hetekben már egész évi cukrászkodás adagomat teljesítettem, így kifogyott a szufla. Készült például egy remek névnapi banános süti, amely annyira egyszerű, hogy még egy (Ausztriában) munkanapra eső névnapon este is összedobható. Az ellenség megtévesztése kedvéért felfújtas tálban található, de a tűzijáték nyomra vezet.

Majdnem úgy készül, mint egy muffin, de mégsem teljesen. Az egyik tálban összekeverünk 125 gramm lisztet, 3 csapott kanál sütőport és 125 gramm sütőcukrot.
A másik tálban összenyomkodunk villával egy nagyon érett banánt, majd hozzáteszünk még egy felvert tojást, egy csomag vaníliás cukrot valamint 85 gramm olvasztott vajat, és ezeket alaposan összekeverjük.
Most összeöntjük a két tál tartalmát és  – a muffinnal ellentétben – addig keverjük a kézimixerrel a hozzávalókat, amíg teljesen egyneművé válik a tészta.
Ekkor egy 1,25 literes felfújtformába / jénai tálba öntjük a tésztát és előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

A tészta tetején egy karamellizált folyékony öntet van, amelyet így készítünk: 100 gramm barna cukrot, 2 ek juharszirupot és 150 ml forró vizet egy kislábosban forrásig melegítjük, majd amikor elkészült, kiskanállal a tészta tetejére kanalazzuk. Megpróbáltam önteni is, de erről lebeszélnék mindenkit, az öntés ugyanis teljesen szétrombolja a tésztát.

Most be lehet tolni a sütőbe a formát és 30-40 percig sütögetni, amíg a közepe is nagyjából megszilárdult. (Azért még így is folyni fog kicsit a tetején lévő szósz, nem véletlenül jénaiban sül. A kiszedéshez is egy nagyobb tálalókanál praktikusabb, mint mondjuk a tortalapát.)
Lehet tejszínnel tálalni, de minek, amikor anélkül is igen finom.

A recept forrása már-már hagyományosan a Baking Heaven 2012/3. száma, s ezúttal nem is kellett rajta komolyabban módosítani.

Vajkaramellás diótorta

2 hozzászólás Vajkaramellás diótorta című bejegyzéshez

Vannak receptek, amelyek abból indulnak ki, hogy az embernek egy torta  – igazából süti – elkészítésére egy teljes napja van.

Ez a recept is ilyen, még szerencse, hogy csak a hozzávalók listáját olvastam el, mielőtt belekezdtem – egyéb esetben bizonyára eltántorítottak volna az olyan mondatok, miszerint “tegye a tésztát fóliába csomagolva 4 órára a hűtőbe”. Meg az olyanok, hogy “a sütőformába simított tésztát tegye újabb két órára a hűtőbe.” Úgy gondoltam a képre nézve, hogy egy kicsit különlegesebb töltelékű linzertorával állok szembe, és annál bonyolultabb és sokkal hosszadalmasabb műveletekre nem voltam hajlandó. Azért persze a közbülső hűtési időket is jól kihasználtam és home office-t jelentettem a cégnél, végül is munkahelyi célokra sütöttem a tortát.

Voltak a receptben egyéb figyelemre méltó részletek is, például az, hogy miután begyúratott 671 grammnyi tésztát, azután azt mondja, hogy csípjünk le 200 grammnyit, a többit pedig tegyük vissza a hűtőbe későbbi feldolgozásra, ugyanakkor későbbi feldolgozásról nincs szó a receptben. Most az egy dolog, hogy az én sütőformám kibéleléséhez 200 gramm tészta nem lett volna elég, de amúgy is fura volt ez az egész nekem. Az meg a másik, hogy 100 gramm dió gyakorlatilag meg sem látszott a tortán – lehet, hogy a cukrász mérlege sztrájkolt, amikor a receptet írta. Na de mindezek ne rettentsenek el senkit, az itt következő torta a lehető legjobb diós süti kategóriában, s mindez annak ellenére, hogy az eredeti recept nem épp 100%-os pontosságú. Persze én már a szükséges módosításokkal írom:

Először a tésztát készítjük, ami nagyon hasonlít a linzer receptjére, csak épp nem hideg, hanem meleg, puha vajat használunk hozzá.
150 gramm finom kristálycukrot és 160 gramm vajat krémesre keverünk alacsony fokozaton. Miközben tovább verjük, hozzáadunk két tojást és addig keverjük, amíg teljesen egynemű lesz a massza. Ekkor lassanként hozzáadunk 320 gramm lisztet (még mindig alacsony fokozaton keverve). A meglehetősen lágy tésztából gombócot formázunk és folpackba csomagolva hűtőbe tesszük 4 órára fél-egy órára. Ezalatt nem keményedik meg, de mert nem ez az egyetlen programunk a napra, inkább megkötjük azt a kompromisszumot, hogy két-három evőkanálnyi lisztet gyúrunk még a tésztához, majd belelapogatjuk a tésztát egy vajazott-lisztezett tarteformába (piteformának is hívják). Ha jót akarunk magunkanak és gyakran sütünk ilyen jellegű sütit vagy quiche-t, akkor szert teszünk egy olyan formára, aminek az alsó lapja mozog, mert azzal gond nélkül szépen ki lehet emelni majd a kész sütit a formából.
Ami a tészta mennyiségét illeti, hogy az egész adagra szükség van-e vagy nem, az erősen függ a forma méretétől. Ha túl sok lenne a tészta, akkor lehet a legvégén még pár aprósütit kiszaggatni belőle, vagy rácsokat tenni a torta tetejére. Nekem kábé egy maroknyi maradt ebből a mennyiségből.  Ekkor a formát a tésztával még egyszer hűtőbe tesszük 2 órára annyi időre, amíg a tölteléket elkészítjük. Közben a sütőt is előmelegítjük 200 fokra.

A töltelékhez egy lábasba 360 gramm barna cukrot és 250 ml folyékony tejszínt öntünk, valamint 50 gramm vajat (lehet kemény is) és 2 ek lisztet. Ezt az egyveleget kevergetés közben forrásig melegítjük. Az elején még úszkálnak a lisztcsomók, ami elég ijesztő, de kellő kavargatással és az idő előrehaladtával ezek eltűnnek és egy inkább folyós karamellszószt kapunk. Amikor elkezd forrni, levesszük a tűzhelyről és kicsit hűlni hagyjuk. Kb. 10 perc múlva (nyitott ablaknál kevesebb) belekeverünk még két egész tojást és egy tojássárgáját, amit előzőleg kicsit fölvertünk.

Most már egész közel a boldog végkifejlet: elővesszük a formát, amit előzőleg kibéleltünk tésztával, beleöntjük a karamelles-tojásos masszát és egyenletesen elosztva megszórjuk aprított dióval vagy dió-mandula keverékével. Én kb. 5 deka mandulát és 15 deka diót használtam és szerintem ez a mennyiség ideális.
Vigyázva, hogy ki ne folyjon a töltelék, betoljuk a sütőbe és először 10 percig sütjük, majd a hőfokot csökkentjük 175 fokra és további kb. 30 percig sütjük, amíg a süti közepe is megszilárdul.

Végül a formában hagyjuk teljesen kihűlni, és csinálunk párszáz felülést, hogy előre ellensúlyozzuk a torta elfogyasztásával bevitt kalóriákat. A recept szerint tejszínhabbal tálaljuk, véleményem szerint azért mindennek van határa, az élvezeteknek is. Nekem a vajkaramellába süllyedt dió és mandula már önmagában a földre szállt mennyország.

Older Posts