Egyéb

Lépcsőzzünk Grazban!

Remek grazi mininyaralás van mögöttünk, amelyen valószínűleg beállítottam a legtöbb lépcsőmászás adott idő alatt rekordját. Szóval aki nyaralás alatt lustálkodást ért, az keressen inkább más úticélt.

Megérkezésünk napján először az óratoronyba kellett felsétálnunk – 421 lépcsőfok vezet idáig, mégpedig a magasabb fajtából, amit nem lehet duplán venni. Az óratorony nem véletlen került a to do, azaz to see listánkra. Környezetismeretből a harmadikosok Ausztria nevezetességeit tanulják, és ez is a megtanulandók között volt, így gondoltuk, K. nagyon fog örülni, ha élőben is látja. Tényleg így volt, normál esetben 421 lépcső pont elég ok lett volna egy szabotázsakcióra, így viszont mindenkit megelőzve rohant fel, hogy hamarabb lássa közelről Graz egyik jelképes épületét. Ilyen magasan volt:

Másnap nagyobb kirándulást terveztünk, melyek közül az egyik szintén lépcsős attrakció. A Mariatrost nevű templom 210 lépcsőn közelíthető meg, ami persze az óratoronyhoz képest bagatell, de azért saccolt 38 fokban ezen is eléggé kiizzadtunk. A templomhegy lábánál egyébként sík turistaút indul a város felé, útközben pedig egy aranyos kis tó és erdei játszótér is található – itt is lehet kicsit edzeni a lábakat, ha a lépcső még nem lett volna elég.

A grazi várban nem lépcsőn jutunk a néznivalóhoz, hanem maga a lépcső a látványosság. Az ún. Doppelwendeltreppe nemcsak szép geometriai mintát ad felülről nézve, hanem statikailag is különleges, hiszen a csigalépcsőkre jellemző középső tartóoszlop egy ponton egyszerűen megszűnik –és a lépcső ennek ellenére továbbra is köszöni, de stabilan áll.

A lépcsős koncepcióba nem illik bele, de felejthetetlen élmény volt számunkra a Schloss Eggenberg. Nemcsak azért, mert odafele „kicsit” eltévedtünk, így a sportfaktor itt is megvolt, hanem a pávák miatt. A kastélyparkban sok, tényleg sok emberhez szokott páva él és járkál, valamint pózol szívesen a fotózó turistáknak. Kis türelem persze nem árt, de itt jó eséllyel lát az ember széttárt farktollú pávát. A parkban egyébként rengeteg gyönyörű és nagyon öreg fa is található, valamint egy kisebb eldugott kert is, ahol az egyes területeket az égitestek mitológiai tulajdonságaihoz illő növényekkel telepítették be. De ha valakinek ez túl misztikusan hangzik, akkor egyszerűen csak szépséges virágokat csodálhat meg nagyjából színek szerint csoportosítva.

Végül pedig, ha ki szeretnétek pihenni a sok lépcsőzést, akkor ajánlom a Gyermekmúzeumot, ahol épp egy  a családról szóló interaktív kiállítás látható. És Ti jártatok valahol mostanában, amit másoknak is ajánlanátok?

 

 

Fonósnapló: kék-lila merino

Vég Anett festése, gyapjúnapi beszerzés volt az a csodásan puha merino szösz, amiből ez a kicsit vastagabb DK fonal készült. Ahogy az már lenni szokott, nem nekem, hanem PIF ajándékként. Kevés mesélnivaló van róla, inkább nézzétek, hogyan kombinálódnak a különböző árnyalatok a cérnázás hatására.

A mandala mindig jól jön

Ha június, akkor levendula – és mert ez a növény még szárazon is csodaszép, így már érdemes a kékeslila szín köré rendezni a nappalit. Lila vázát még találtam otthon, de terítő sajnos nem volt, úgyhogy kellett egyet horgolni nagyon sürgősen. A Horgolt mandalák című könyvből a Granny körös mintát választottam a 44. oldalról és csupa maradék Catania-t használtam fel hozzá. A süti pedig egy egyszerű piskóta, amelyben a liszt egy részét darált mákkal helyettesítettem. Mivel még kicsit finomítani szeretnék a recepten, hogy még szaftosabb legyen, egyelőre nem mondok konkrétabbat, amíg igazán elégedett nem vagyok vele. Azért persze így is eltüntettük 🙂

Fonósnapló: Anya-fia közös fonás

Soha nem forszíroztam különösebben, hogy a gyerekek folytassák a fonalazás hagyományát, túl élénken él még az emlékeimben, mennyire nem érdekelt korábban engem se a kézimunka, hiába láttam, hogy mindkét nagymamám minden szabadidejében ilyesmivel foglalkozik. De valahogy K. első pillanattól érdeklődik a fonás iránt, szerintem azért is, mert érdekli, hogy működik a szerkentyű. Egyébként simán lehet, hogy ő ezt már jobban átlátta nálam, én varázseszközként tekintek a rokkára, amely ha bármiben rendellenesen működne, akkor szakembert hívnék hozzá, annyira nem értem, mi milyen szíjon át hova vívődik át és merre forog miért. Szóval K. próbálkozott már egy-két alkalommal a fonással, bár az látszott, hogy nagyon nehéz ez neki, túl sok dologra kell egyszerre figyelni. Tudtam én, hogy kell otthon valahol lenni egy adag előfonalnak, amivel remekül tudna gyakorolni, de nem tudtam, hol. Szerencsére múlt héten kezembe akadt és a hétvégén rögtön ki is próbálhatta ezzel a fonást. Valódi sikerélményt adott neki, tényleg használható fonalat font.

Nekem meg volt még három egymással rokon színben némi maradék egyágú fonalam a legutóbbi fonásokból, így a fehér vastag előfonalból font szálat összecérnáztam ezekkel a kékes-zöldes-füstszínű maradékokkal. Nem sok, kb 65 méter, de egy megfelelő egyszínű fonallal kombinálva kijön belőle egy sapka K-nak. Mennyire menő lesz majd, jövő télen olyan sapit hord majd, amihez részben ő fonta a fonalat!

Hibrid kendő

2 hozzászólás Hibrid kendő című bejegyzéshez

Az Exploration stationt kezdtem el kötni valamikor másfél évvel ezelőtt, de végül a brioche résznél elakadtam és folytattam saját fejem után, felhasználva a Color Affection rövidített soros csíkjait és a Cameo pikós leláncolását. A befejezéstől számított 11 hónap után végül a szálak eldolgozásához is erőt gyűjtöttem és most íme, van egy újabb őszi kendőm. Persze csakis azért, mert ha van nálad esernyő meg meleg sál, akkor szép lesz az idő.

A felhasznált fonalak különféle zoknifonalak, a márkáját csak a sznátmenetesnek tudom megmondani: Zauberball Buntmetall. Halvány emlékem még a lazacszínűről van, az mintha Drops Fabel lenne. Elsődleges célom a technikai fejlődésen túl a zoknifonal maradékaim felélése, amelyet a Zauberball esetében tényleg tökélyre vittem, az utolsó centiig elfogyott és csak egész picit kellett csalnom a szakasz végén, ahol a bordó fonal vendégszerepelt néhány sima szem erejéig. (És még mondja valaki, hogy a kötés nyugalmas hobbi!) Figyelmes szemlélőknek feltűnhet, hogy a technikába egy helyen, pont a kendő legfrekventáltabb részén, a közepén kicsit elbizonytalanodtam. De majd jól magamra tekerem, akkor senki nem látja azt a néhány elkóborolt ráhajtást.

7 ötlet értelmes tabletezésre a nyári szünetben

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal a gyanúmmal, hogy a nyári szünet könnyen képernyőcsapdává válhat a gyerekek számára, ha nem figyel oda a szülő. A napi fél óra képernyő mint irányelv már iskolaidőben is nehezen betartható – legalábbis nálunk -, pedig akkor csak a napközi utáni idő jelent potenciális tabletezést. Nyáron pedig ott az egész nap, a barátok sokszor elutaznak, kert nincs, szülők dolgoznak, még ha home office-ban is, nincs minden napra valami attrakció és a kedvenc társasok is unalmasak egy idő után. Marad tehát sokszor a technika mint bébiszitter.

Persze korosztályfüggő is, hogy mennyire lehet megengedő a szülő, én mostanra már nem tabletmentes napokat várok a gyerekektől hanem legalábbis az idő nagyobb részében értelmes képernyőhasználatot. Értelmes képernyőhasználat szerintem az, amikor a gyerek valamit létrehoz, gondolkodik, ügyködik és nem kizárólag passzív befogadó. Elég sok ilyen tevékenység van, összegyűjtöttem néhányat:

  • levelezés nagyszülőkkel, keresztszülőkkel, barátokkal: Fejlődik a fogalmazási készség, a helyesírás és a címzettek egész biztosan örülnek. Mennyivel könnyebben fog menni a szeptemberi Nyári élményeim című fogalmazás, ha egész nyáron írt a gyerek róla, hogy miket csinált, hogy érezte magát!
  • fotók összerendezése kollázsokba: Ez nemcsak a tűr kategória nálunk, hanem egyenesen a támogatott tevékenységek egyike. Én például nagyon nem szeretek kollázsokat csinálni, fotókat feldolgozni. A nagyszülők viszont borzasztó hálásak, ha rendszeresen kapnak egy-egy kollázst e-mailben. Éljen a gyerekmunka!
  • blogolás: Do például süteményes blogot ír. Először megsüti a sütit, ami már eleve jó a családnak, aztán lefotózza (ez is tanulás), aztán beblogolja a receptet, ami az esetek többségében még egy németről magyarra fordítási feladat is, plusz magyar helyesírás gyakorlás.
  • video nézegetés: persze vannak idétlen youtube-csatornák is, de nem kizárólag. Jóga, tánc, balett, zongorázás, mindenféle kézműves technika, főzés is megtanulható, gyakorolható a youtube segítségével. Biztos van valami, ami a gyereket is érdekli és nem is a teljes agyhalál. És ha megvan az érdeklődési terület, akkor nyugodtan lehet kicsit lazábban bánni az idővel. Ha meg mozgásos az a bizonyos téma, akkor még jobb a helyzet!
  • zenehallgatás: Van olyan tizenéves, aki nem hallgat egész nap zenét? Akkor már hallgasson nyugodtan interneten keresztül – annyival kevesebb CD-tok hever szanaszét a földön. Ha eközben még odafigyel az angol dalszövegekre is és netán megpróbál kibogarászni egy-egy mondatot, akkor még a suliban is könnyebb dolga lesz. Oké, lehet, hogy a mi családunk nyelvileg kicsit terhelt, de komolyan előfordult, hogy Do kinyomtatta egy szám szövegét és szavanként lefordította.
  • e-book: Olvasni a legkevesebb gyerek szerint szexi, de azért ebben hajlamosak elbizonytalanodni, ha tableten vagy telefonon olvashatnak. Rengeteg könyv elérhető így is, szóval csak hajrá. Nem gond, ha könnyű nyári limonádé, végül is felnőttek se az Antigonét veszik elő a strandon.
  • kutatómunka: Ha nyaralni készülünk – vagy akár csak a hétvégére keresünk programot -, nyugodtan bízzuk ezt a gyerekre. Én nem tudom, honnan tanulta, de Do teljes magától értetődőséggel mozog a google-ban, így útikönyv nélkül összeállította a nyaralásunk programját. És így még azért se lehet nyafi, hogy csupa olyan programot akarunk ráerőszakolni, ami őt nem érdekli. Tiszta haszon!

Persze az rossz lenne, ha napfénytől és szabad levegőtől óvva képernyőt bámulnának a gyerekek egész nyáron. Van olyan, hogy szülőként egyszerűen a sarkamra állok és kivonszolom őket otthonról, még ha ez nem is mindig egyszerű. Meg otthon is van számtalan lehetőség nem elektronikus kütyükkel a kézben csinálni valamit. Viszont ha már van képernyőidő, akkor lehet törekedni arra, hogy ne zombigyárként hasson, hanem a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből is. Mert a képernyő hozzátartozik az élethez, ahogy a régi szép időben a fáramászás meg sisak nélküli biciklizés.

Joji 3color cashmere cowl

1 hozzászólás a(z) Joji 3color cashmere cowl bejegyzéshez

Négyévszakos fonalasnak lenni azt jelenti, hogy a készülő projekteknek semmi köze nincs az épp aktuálisan uralkodó időjáráshoz. Lehet tél, ha éppen a négyévszakos fonalas meglát egy csodás nyári csipketopot, akkor belekezd, ha pedig épp takarót horgolni van kedve nyáron, akkor tudomásul veszi, hogy ez bizony izzadással jár. Nekem is ennek jegyében áprilisban kellett elkezdeni a Joji-féle hatalmas nyakmelegítőt vastag gyapjúból – mikor máskor. Az eldolgozással azért nem siettem, valahogy a kánikula nem motivált a gyors befejezésre, de végül csak neki ugrottam. A gyermek meg volt olyan kedves és modellt állt és ült nekem, cserébe megkapta a cowlt jövő télre. Legalább már azt is tudjuk, milyen színű kabátot kell vadászni számára.

A mintából egyébként nem kötöttem meg minden szekciót, például a csipkéset kihagytam, mert már így is sokkal hosszabb lett, mint amennyit eredetileg képzeltem és amennyi szerintem szükséges lenne. Sebaj, majd a következő nekifutásban a csipkés is benne lesz és valamelyik másik szekciót hagyom ki.

A paraméterek: 3,5-es kötőtű, a mintában megadott eredeti szemszám, Drops Alpaka (türkizkék), Zauberball típusú szöszből saját kézzel font fonal (zöldes színátmenetes) és Kiss the frog (okkersárga) és néhány filmnézős este, mert alig kell odanézni, annyira egyszerű a minta.

Fonósnapló: kék és drapp

Volt egy időszakom, amikor kéket hordtam kékkel, esetleg bézs-drapp-barna-natúr színekkel. Nem volt az annyira unalmas, mint így hangzik és bár nem gondolom, hogy hamarosan visszatérnék ehhez a korszakomhoz, de azért néha még most is elcsábulok a színvilágra.

A szösz Vég Anett festése, a legutóbbi gyapjúnapon került hozzám. Egyágúra fonva még eléggé darabos, de kétágúként már szép lassan, fokozatosan jönnek az átmenetek. Adja magát, hogy egy fiúcowl készüljön belőle, de mert szerintem K. nem nagyon tudja elképzelni a gombolyag alapján, hogy hordaná-e a nyakmelegítőt, így egyszerűen csak találomra megkötöm és majd reménykedem.

Mandalás szatyor, avagy közeleg a vég

1 hozzászólás a(z) Mandalás szatyor, avagy közeleg a vég bejegyzéshez

Belegondoltatok már abba, hogy ha hirtelen meghalnátok, mennyi befejezetlen dolog maradna utánatok? Engem idén nagyon foglalkoztat ez a kérdés, hogy a közelgő negyvenes miatt-e vagy nem, azt nem tudom. Mindenesetre járok-kelek a lakásban és folyton eszembe jut, hogy ez is félkész, azt is be akartam még fejezni, erre is volt egy jó ötletem, hogy fogom felhasználni, meg arra is. Persze az időm jóval kevesebb, mint ami mindehhez szükséges lenne, sőt, sokszor magára a kész dologra sincs igazán szükségem, pusztán a megcsinálás mint kihívás érdekel. Egyébként nem annyira nyomasztók ezek a gondolatok, mint ahogy esetleg elsőre hangzanak, és megvan az a pozitív mellékhatásuk, hogy időnként befejezek valamit, ahelyett, hogy új dologba kezdenék. Ilyen ez a mandalás szatyor is.

Az alap szatyor nem sk, hanem a dm-ben vettem több színben valamikor régen. Igen, már akkor is azzal a határozott céllal, hogy majd horgolok rá díszt. Aztán erre soha nem került sor. A mandalát egyébként egy pólóra szántam, de aztán meggondoltam magam és heteket töltött a kanapéra dobva, mikor egyszer csak eszembe jutott (vagy mellé került?) ez a textilszatyor és kialakult a gondolat. Persze előbb még ki kellett mosni a szatyrot (újabb két hét), kivasalni (3 hét) és csak ezután jöhetett a varrás. Mivel konkrétan szükségem erre sincs, Do pedig varrás közben lestoppolta, ezért az övé lett. De mondjuk lehet, hogy elirigylem tőle és akkor a türkiz szatyorhoz is horgolok mandalát és akkor nekem is lesz. De egyelőre nem kezdek új dolgot, annyi félkész van még mindig a kanapén meg mindenütt a lakásban.

Mondbeere kendő, avagy szintet léptem

1 hozzászólás a(z) Mondbeere kendő, avagy szintet léptem bejegyzéshez

A kötésben nagyon kezdő szintre sorolom be magam. Ennek fő oka az, hogy csak addig vagyok viszonylag magabiztos, amíg a kottában minden lépés pontosan le van írva és amíg nem követek el valami hibát. A horgolással ellentétben a bontás kötésben nagyon megvisel, mert sosem vagyok biztos benne, hogy helyesen bontottam-e. Gyakran hiba esetén inkább úgy döntök, hogy teljesen újra kezdem a projektet – ennél a kendőnél is ez történt. Mondbeere/ Moonberry néven németül és angolul ingyenesen elérhető itt. 

Maga a minta nem épp bonyolult, de a leírás nem teljesen egyértelmű, azaz kicsit olyan, mint amikor a kezdő szakács azzal szembesül egy receptkönyvben, hogy annyi lisztet tegyen a tésztába, amennyit felvesz. Csak itt ez így hangzik: “dabei vom linken Rand aus angleichen”, azaz a bal szélétől egyenlítsük ki. Hogy ez a félmondat, ami egyébként az angol leírásból teljesen hiányzik, mit is jelent pontosan, csak akkor derült ki számomra, amikor már sokadszor nem sikerült úgy a lyukminta, mint ahogy a képen látszott.

A harmadik szakasznál ugyanis nem két sor váltakozik, hanem négy, és erről a leírás nem tesz említést. Az egyik színe sorban a szélén lévő szaporítás után egyből kezdhetjük a kettő simán összeköt-ráhajtás váltakozását, a következő színe sorban viszont be kell iktatni egy sima szemet, ellenkező esetben el fog csúszni a lyuk. Valószínű rutinos kötők ezt automatikusan tudják, az olyan kezdők, mint én, a saját bőrükön tapasztalják meg ezt a törvényszerűséget és aztán soha többé nem felejtik.

Mivel erre a hibára teljesen egyedül jöttem rá, sőt, a megoldására is, úgy gondolom, felsőbb osztályba léphetek kötésből. Remélem, a következő osztály végére majd már megtanuljuk a helyes és magabiztos bontást is.

A minta egyébként nagyon hálás szerintem. Csücsöktől haladva növesztjük a kendőt, így akkor hagyjuk abba, amikor csak akarjuk vagy amikor a fonal elfogy. Zoknifonalból készült az eredeti, és mivel ebből a kategóriából én elég sokat halmoztam fel, biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó Moonberrym. Mindig Cameot se lehet kötni, ugyebár, mert az meg már kicsit unalmas.

Older Posts