Posts Tagged with kötött kendő

Hibrid kendő

2 hozzászólás Hibrid kendő című bejegyzéshez

Az Exploration stationt kezdtem el kötni valamikor másfél évvel ezelőtt, de végül a brioche résznél elakadtam és folytattam saját fejem után, felhasználva a Color Affection rövidített soros csíkjait és a Cameo pikós leláncolását. A befejezéstől számított 11 hónap után végül a szálak eldolgozásához is erőt gyűjtöttem és most íme, van egy újabb őszi kendőm. Persze csakis azért, mert ha van nálad esernyő meg meleg sál, akkor szép lesz az idő.

A felhasznált fonalak különféle zoknifonalak, a márkáját csak a sznátmenetesnek tudom megmondani: Zauberball Buntmetall. Halvány emlékem még a lazacszínűről van, az mintha Drops Fabel lenne. Elsődleges célom a technikai fejlődésen túl a zoknifonal maradékaim felélése, amelyet a Zauberball esetében tényleg tökélyre vittem, az utolsó centiig elfogyott és csak egész picit kellett csalnom a szakasz végén, ahol a bordó fonal vendégszerepelt néhány sima szem erejéig. (És még mondja valaki, hogy a kötés nyugalmas hobbi!) Figyelmes szemlélőknek feltűnhet, hogy a technikába egy helyen, pont a kendő legfrekventáltabb részén, a közepén kicsit elbizonytalanodtam. De majd jól magamra tekerem, akkor senki nem látja azt a néhány elkóborolt ráhajtást.

Mondbeere kendő, avagy szintet léptem

1 hozzászólás a(z) Mondbeere kendő, avagy szintet léptem bejegyzéshez

A kötésben nagyon kezdő szintre sorolom be magam. Ennek fő oka az, hogy csak addig vagyok viszonylag magabiztos, amíg a kottában minden lépés pontosan le van írva és amíg nem követek el valami hibát. A horgolással ellentétben a bontás kötésben nagyon megvisel, mert sosem vagyok biztos benne, hogy helyesen bontottam-e. Gyakran hiba esetén inkább úgy döntök, hogy teljesen újra kezdem a projektet – ennél a kendőnél is ez történt. Mondbeere/ Moonberry néven németül és angolul ingyenesen elérhető itt. 

Maga a minta nem épp bonyolult, de a leírás nem teljesen egyértelmű, azaz kicsit olyan, mint amikor a kezdő szakács azzal szembesül egy receptkönyvben, hogy annyi lisztet tegyen a tésztába, amennyit felvesz. Csak itt ez így hangzik: “dabei vom linken Rand aus angleichen”, azaz a bal szélétől egyenlítsük ki. Hogy ez a félmondat, ami egyébként az angol leírásból teljesen hiányzik, mit is jelent pontosan, csak akkor derült ki számomra, amikor már sokadszor nem sikerült úgy a lyukminta, mint ahogy a képen látszott.

A harmadik szakasznál ugyanis nem két sor váltakozik, hanem négy, és erről a leírás nem tesz említést. Az egyik színe sorban a szélén lévő szaporítás után egyből kezdhetjük a kettő simán összeköt-ráhajtás váltakozását, a következő színe sorban viszont be kell iktatni egy sima szemet, ellenkező esetben el fog csúszni a lyuk. Valószínű rutinos kötők ezt automatikusan tudják, az olyan kezdők, mint én, a saját bőrükön tapasztalják meg ezt a törvényszerűséget és aztán soha többé nem felejtik.

Mivel erre a hibára teljesen egyedül jöttem rá, sőt, a megoldására is, úgy gondolom, felsőbb osztályba léphetek kötésből. Remélem, a következő osztály végére majd már megtanuljuk a helyes és magabiztos bontást is.

A minta egyébként nagyon hálás szerintem. Csücsöktől haladva növesztjük a kendőt, így akkor hagyjuk abba, amikor csak akarjuk vagy amikor a fonal elfogy. Zoknifonalból készült az eredeti, és mivel ebből a kategóriából én elég sokat halmoztam fel, biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó Moonberrym. Mindig Cameot se lehet kötni, ugyebár, mert az meg már kicsit unalmas.

Majdnem minden Cameo

2 hozzászólás Majdnem minden Cameo című bejegyzéshez

Ha nincs olyan, hogy valami nem sörnyitó, akkor alig van valami, ami nem Cameo. Nekem ez a csücskétől fokozatosan növő kendőforma egyszerűen minden szempontból megfelel: tetszőlegesen választhatom a méretét, pont annyi fonalat használhatok fel hozzá, amennyi van, lehet csíkozni, lehet különféle csipkével vagy csipke nélkül befejezni. Oké, szigorúan véve így már nem Cameo, ugyanakkor mégis abból nőtt ki, tehát picit az.

Do nagy sál- és kendőkedvelő, anyjára ütött ezzel. Valami miatt azt képzeltem, hogy bele fog már idén nőni a régi natúrszínű ballonkabátomba, így már arra gondolva kezdtem el egy színes, mégis picit tompább lila árnyalatú kendőt kötni, hogy majd ezzel a kabáttal fogja hordani. Persze kiderült, hogy bár nagy a lány, de ennyire mégsem nagy, szóval a ballonkabát vár jövő tavaszig. Azért a kendő elég univerzális színű, úgyhogy nem esem kétségbe.

A fonal egészen fura, most nem találom a címkéjét sem, szóval csak emlékezetből: fele akril, fele pamut az összetétele, kb. Catania vastagságú, és vannak kifejezetten fényes, csúszós szálak is benne. Időnként kék, máskor lila, aztán fehér és drapp. nem csíkos, mégis picit az, rejtélyes és bohókás egyszerre. Nem pihepuha, de nem is szúrós és tapintásra inkább hideg, mint egy selyemsál.

A szélére most nem a lyukacsos kötött mintát készítettem, hanem sima leláncolás után horgolt szegélyt: 5 láncszem három szemenként leöltve rövidpálcával az első sor, a második pedig minden láncszemívbe 6 rövidpálca. Na jó, majdnem, mert a végén már igencsak ki volt centizve a fonal, szóval néha csaltam és csak 5 rövidpálcát horgoltam ívenként. Jogos volt az izgalom, mert végül vagy 40 centi maradt a fonalból. Azt hiszem, ez a személyes rekordom.

És mert annyira tetszik ez a cirkalmas effekt, még egy utolsó képet is mutatok:

WIPszerda: A magától csíkosodó Cameo

1 hozzászólás a(z) WIPszerda: A magától csíkosodó Cameo bejegyzéshez

lilacameo1

A Cameo kendőt már nem kell bemutatnom, ami horgoltban az SBS, az kötöttben a Cameo számomra. Ha meglátok egy fonalat, az első gondolatom, hogy vajon jól mutatna-e belőle egy Cameo kendő. Ugyan ezt a lila fonalat egy freeformhoz választottam, de gondoltam, semmiképp nem árt meg, ha veszek plusz két gombolyagot, és a freeformból fennmaradó fonalat és a két másik gombócot Cameohoz használom fel. Mondjuk gyerekméretűhöz, mondjuk Donak. Most ott tartok, hogy a freeformhoz még nem kezdtem hozzá, de a Cameo már egész jól halad. Nem tehetek róla, ez egy ilyen minta, köti magát és mert a fonal ilyen fura átmenetes, rögtön csíkosodik is magától.

lilacameo2

A fonal egyébként román gyártmány, a nevéről sose hallottam és teljesen véletlen egy nyári kiárusításon akadtam rá: Louisa Harding Yarns, Noema és 75%-ban pamut, 25%-ban mindenféle műszál.

Háromszínű Cameo shawl

4 hozzászólás Háromszínű Cameo shawl című bejegyzéshez

Mire kitavaszodott, el is készültem a gazdag, őszi színekből kötött jó vastag Cameómmal: Kiss the frog fonal mustársárga, mandarinsárga és sötétbordó színeiből készítettem. Ahogy azt vártam, vízben áztatás után a szál szépen kinyílt, a belefont színes szöszök is sokkal erősebben látszanak.

cameo2

Nem tudtam végül dönteni, hogy melyik színnel kombináljam a mustársárgát, így mindkettőt belekötöttem. Mivel ez a fonal nem bontható túl könnyen, így volt ennek némi rizikója. Végül pont így tetszik, ahogy van.

cameo1

cameo3

WIPszerda: süss fel napos Cameo

2 hozzászólás WIPszerda: süss fel napos Cameo című bejegyzéshez

A Kiss the frog fonalak igen izgalmasak: nemcsak szép színük miatt, nemcsak azért, mert a szálakba kis göbök vannak belefonva, hanem mert igazi szépségüket csak azután mutatják meg, miután vízbe mártottuk. Ekkor kinyílik az amúgy egyenletlen sodrású, girnyós, sprőd szál, testes lesz és puha. Szóval tényleg olyan, mint egy békaherceg a csók után.

A képen látható három szín volt itthon, egy kendőnél többre elég mennyiség, de kardigánhoz kevés. Kötöttem belőle tavaly egy Ambrózia sapit, most pedig elkapott a szokásos Cameo-láz. Paulina Popiolek Cameo shawl mintáját nem tudom elégszer dicsérni: nagyon egyszerű és végtelen számú variációs lehetőséget kínál. Lehet csíkozni úgy, ahogy a mintában szerepel, de igazából akár az egész is lehetne csíkos. Vagy ha az ember akarja, akkor többféle színnel is köthető. Vagy épp egyetlen színátmenetes fonallal. A szélcsipkét lehet egyszer ismételni vagy kétszer vagy akár az egész kendő is lehetne csupa szélcsipke. Lehet pikós leláncolással készíteni, ahogy a kotta mutatja, de sima leleáncolással is szép.

Most az anyahajó facebook csoport tagjainak segítségével arra a döntésre jutottam, hogy mindhárom színt bele fogom foglalni ebbe a kendőbe. Először egyszínű okker, aztán okker-mandarin csíkos rész, aztán mandarin-bordó, és végül majd kiderül, hogy a szélcsipke mandarin vagy bordó lesz-e.

Annyira szép ez a rusztikus fonal megkötve, hogy még azt se tudom eldönteni, a színe vagy a visszája tetszik-e jobban.

Ez a színe:

Ez pedig a visszája:

Szerintetek?

Kendő fűszerszínekben

4 hozzászólás Kendő fűszerszínekben című bejegyzéshez

Ez a kendő már ősz óta arra várt, hogy elvarrjam a szálvégeket, valamint arra is, hogy fotózzak hozzá gyönyörű színes őszi leveleket. Végül mindkettő elmaradt, és egészen el is feledkeztem volna róla, ha nem kapott volna el az influenza, és nem igényelnék valami nagyon meleget a nyakam köré. Mert fűteni nagyon tud ez a kendő, és nemcsak a színeivel. Mivel ezek a fonalak az egyik első rokkás fonás termékei, még elég testesre-vastagra sikerültek. A legvékonyabb részeken is 3,5-es tűs vastagságú, a legvastagabbon meg a 7-es se lenne túlzás. Izgalmasan rusztikus a végeredmény, fogom szeretni, az biztos.

A szélét többek tanácsára egyszerűen lustakötéssel kötöttem, ez a nagyon vastag kendő fura lett volna bármilyen csipkével. Kifejezetten elégedett vagyok vele, éljen a lustakötés! Kicsit talán az is látszik a képeket, hogy még az elvileg egyszínű méregzöld fonal sem mindenhol egyforma.

 Ez a csodálatos fűszerszínű egyveleg Hálókötő Anett által festett szöszökből készült. Annak is örülök, hogy hallgattam rá, és elsőre sprődebb gyapjakat választottam. Ezeket sokkal könnyebb fonni, mint a puhább merino gyapjút – ugyanakkor viselve ez is teljesen vállalható szerintem, nem szúr.

 Ezek pedig a szálelvarrás utáni maradékok. Ugye hogy bűn lenne kidobni? Már meg is jelent a szemem előtt egy medál, amihez ezeket a fonalvégeket fogom felhasználni.

Hordjatok vastag sálat és vigyázzatok magatokra, ez az influenza tényleg nem vicces.

Color Affection, ahogy én szeretem

Nem is tudom, hányszor szerepelt már ez a Color Affection minta alapján indult sál a WIPszerdában és azt meg végképp nem, hányszor írtam felül a terveimet. Csökkentettem a sorok számát, elhagytam a harmadik színt (elég vészes dolog háromszínű csíkos cuccot visszabontani, háromszor meggondolom ezután, hogy egyáltalán bevezetek-e három színt egy kötnivalóba), aztán mégis túl unalmasnak találtam két színnel. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy a sárga-lila csíkba beleteszek egy majd még egy sárga egyszínű blokkot. Izgalmas kísérletezés a rövid sorokkal, amit ezen a sálon tanultam meg. És lám, működött, nekem most jobban tetszik, mint az eredeti.
Az egyedüli furaság, hogy ez tényleg sál és nem kendő: nagyon hosszúkás, ha hosszabb lenne, már unnám tekergetni a nyakam köré és a legszélesebb részen se több, mint 30 centi. Jól be is neveztem a 15/2015-ös kihívásba sál kategóriába, ahol így már a kilencedik kategóriánál tartok, ha jól számoltam.
Legjobban egyébként a részletek közül az tetszik, ahogyan a színváltások kinéznek a sorok szélén:

Miután elkészült nyáron, annyira megörültem, hogy végre vége, hogy jól el is ástam a szekrény mélyébe. Most ezen a héten vettem fel először és fényképek is csak most készültek. Kicsit olyan ez, mint ahogy gyakorló nagyszülők szokták mesélni: amikor egy fárasztó hétvége után hazamennek az unokák, az első gondolat a megkönnyebbülés, hogy végre csend van, hiányozni csak később kezdenek.

WIPszerda: Exploration station

Mennyi kendő elég egy nőnek? Nekem tulajdonképpen egy szezonra bőven elég tíz darab, ha azok megfelelő színűek. De mit tegyek, sk holmit csak nem dobok ki, sőt, ha valami baja lesz, inkább javítom, toldozgatom, minthogy kidobnám. Ez lehet egyébként a megoldás az eldobáló társadalom problémájára: csináljon mindenki mindent magának, akkor kevesebb lesz a szemét. Az elmélet ott döcög, hogy sajnos az újabb sálak és kendők előállításában az cseppet sem akadályoz, hogy már elég sok van. Mert itt van például ez a remek minta Stephen Westtől, az Exploration station. Az elején például rövid sorokkal operál, ami a gyengém. Aztán később van benne mackókötés, meg mindenféle egyéb technika, amit mind nem ismerek, és egyetlen kendő megkötésével van esély megtanulni mindet egy csapásra. Hát nem elegendő ok ez arra, hogy kössek még egy kendőt, numero 37-eset a ruhásszekrényemben? Na ugye.

CA akart lenni, de nem komplett

Amikor a bloggert megkérdezi a barátnője, hogy mégis, milyen fonalas projekten dolgozol mostanában, az elég rossz bizonyítvány a bloggerre nézve. Hány hete is volt utoljára WIPszerda? Vagy egyáltalán, tartalmas horgolós-kötős bejegyzés? Így most azon melegében összeszedtem magam, és kipakoltam a leglátványosabb futó projektemet, a néhai Color Affectiont, ami már nem is tudom, hogy méltó-e még erre a névre.

A harmadik színt megszüntettem, visszabontottam, könyörtelenül kiszelektáltam, így maradt a lila meg a mustársárga. De hogy ne legyen annyira unalmasan sima csíkos, meg hogy a rövid soros megoldás is megmaradjon, kötöttem bele egy ék alakú sárga szakaszt, majd folytattam egy idő után a csíkossal.

Csak úgy kavarog a fejemben a rengeteg ötlet, hogy lehet a különböző egyszínű és csíkos részekkel játszani, rövid soros részeket a kendő másik oldaláról kezdeni, aztán valahogy rafinált pikós szegélyt kötni rá vagy csipkéset keresztbe. Persze még sosem kötöttem csipkeszegélyt keresztbe, de ez nem lehet akadály.

Ez a projekt is jön velem Kisnyalkára az alkotótáborba – ez lesz a beszélgetős kendőm, amire nem kell odafigyelni, viszont kiválóan lehet csevegni mellette. Magam sem tudom, mi sül ki még az egészből, annyi biztos, hogy a CA-hoz egyre kevésbé hasonlít majd. Mint aki komp akart lenni, de nem komp lett. Kisnyalka egyébként külön történet – ha igaz, még a jövő héten írok nagyratörő és teljesen irreális terveimről, hogyan akarok egyévnyi kreativitást egyetlen hétbe begyömöszölni. Én is komp akartam lenni, én is így jártam.

Older Posts