Elkészült megint egy régóta tervezett projekt. A Do freeform rátétes táskája után szabadon ezúttal a szatyor nem horgolt, hanem varrott lett, az applikáció pedig szintén nagyon hasonló.
Ebből a majdnem fekete farmeranyagból magamnak is varrtam már táskát, amely nem is tudom mióta, de legalább 4-5 éve mindennapos bevetés után most adta meg magát (elfeslett a bélése). Remélem, Verát is ilyen sokáig szolgálja majd hűségesen.
Bélésnek egy világos-virágos textilt választottam, mert rossz tapasztalatom van a sötét, pláne fekete bélésekkel. Nagyon nehéz bennük bármit megtalálni, ha mondjuk este nem annyira jól megvilágított lépcsőház előtt áll az ember és pl. a kulcsát keresi.
A horgolt részek nagyrészt Catania fonalból készültek, csak a háromdimenziós virág egyik rétege Zauberball – a múltkoriban bemutatott Rókalepke kendő maradék utolsó métereiből. Az elég nagy gombgyűjteményemet az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltam. Annál nagyobb örömmel keresgéltem benne sokáig, míg a színben és méretben legjobban passzolót megtaláltam hozzá.
Még nyáron történt, hogy teljesen gyanútlanul nézegettem az 1001fonal.hu FB-oldalát és felfedeztem, hogy keresik a legkedveltebb magyar fonalasblogokat. És akkor láttam, hogy az anyahajóblog is szerepelt a javaslatok között, nem is egyszer. Gondolhatjátok, melegség töltötte el a szívem meg ilyenek. Nem sokkal később kaptam a hírt, hogy ennek a sok szavazatnak hála, tesztelhetek én is Scheepjes fonalakat, amelyeket az 1001fonal újonnan vett fel a kínálatába. Nagyon köszönöm nektek is, akik rám szavaztatok és az 1001 fonalnak is ezt a remek lehetőséget! (Amúgy én is szavaztam, mégpedig a PLF szöszöl és a Kockás világ blogokra – persze rengeteg más fonalas blogot is olvasok és szeretek rajtuk kívül, de a kettejük blogjai már olyan régóta kísérnek, hogy hirtelen nem is emlékszem, milyen volt azelőtt az élet.)
A nyolc gombócból álló fonalcsomagot személyesen válogattam össze a Colour Crafter fonalak közül, amikor nyáron Budapesten jártam – és meg kell mondanom, nem volt könnyű dolgom, ugyanis ennek a fajtának rengeteg árnyalata van, a honlapon most 54 színt számoltam össze. Az összetétele 100% akril, ezért elsősorban takarók, díszpárnák, amigurumik, táskák készítésére ajánlott. Egy-egy gombóc igen kiadós, 10 deka 300 méter, szóval egy kilónyiból egy hatalmas horgolt ágytakaró is simán kijön. Először én is takarókészítésben gondolkodtam, de aztán a dolog az utolsó pillanatban másképp alakult.
A fonalösszeválogatásra már jól felkészülten szerettem volna menni, ezért előtte úgy egy hétre beköltöztem a Pinteresre. Dönteni persze nem voltam képes, így a gyerekeket hívtam segítségül. A végső döntés az lett, hogy kékes-lilás és pirosas-narancsos színeket hozok, mindenből egyet, aztán majd kialakul. Rém nehéz a döntés, ha ennyi opció van színben, aztán meg még takarómintában is.
Végül úgy döntöttem, nem döntök, hanem elkezdek mindenféle négyzeteket horgolni, aztán majd meglátjuk. A színek passzolnak egymáshoz, komoly gond nem lehet. Aztán elkapott a gépszíj, és nemcsak négyzeteket horgoltam, hanem a meglévő négyzeteket kiegészítettem mindenféle sorban haladó mintával, összehorgolva a motívumokat elforgattam a munkát és úgy is horgoltam hozzá. Csak a szokásos, freeformszerű haladás, annyi különbséggel, hogy itt a négyszögteles formát azért szerettem volna tartani és nagyon térbeli mintát sem raktam bele a bogyókat leszámítva.
Egy kisebb takarót szerettem volna horgolni, mert K. reggelente a kanapén kuporogva szokott olvasni még suli előtt, pizsamában, és hát mennyire jó lenne, ha nem húzná át a lakáson a paplant és mégis be tudna takarózni. Aztán úgy alakult, hogy horgolás közben odakerült mellém egy nagyobb, huzat nélküli díszpárna. És még két nap múlva is ott volt. És akkor hozzápróbáltam az addig elkészült horgolást, és láttam, hogy centire pontosan illeszkedik a szélesség és a hosszúság is, kivéve egy négyzetnyi darabot, mert az még hiányzott abból a sávból. És akkor ezt jelnek vettem.
Így lett K takarója helyett végül párnahuzat a Do kanapéjára – viszont az a jó hír, hogy miután szerintem csomót használtam a fonalakból, azért még bőven maradt takaróra is meg még egy kis táskára is, aminek elkészítését Do-nak úgy tavasz óta ígérgetem. Ja és egy ajtókoszorút karácsonyra, valamint pompomokra, amivel Do szobáját díszítjük majd. Hát majd szép lassan mindent…
Na de ne feledjük, hogy fonaltesztről van szó!
Szerintem arra, amire ez a fonal ki lett találva, tökéletesen alkalmas. Strapabíró, a vastagsága pont akkora, hogy egy nagyobb darabnak is neki lehet állni belőle. Én 4,5-es tűt használtam, de szerintem a 4-es is jó hozzá. A színei fantasztikusak, és ami egy takarónál vagy más lakásfelszerelési tárgynál fontos, hogy egy színen belül sok árnyalat van. Az általam választott színek persze nagyon kiabálóak, de össze lehet válogatni visszafogott, elegáns színpalettát is. A fonal vastagsága egyenletes volt végig, amennyit eddig felhasználtam, abban nem volt toldott rész vagy rosszul font rész sem. Szóval maximálisan öröm volt dolgozni vele. És bármennyire gondolkozom, hátrányt vagy gyenge pontot nem tudok mondani.
Köszönöm szépen az 1001 fonalnak és Nektek a lehetőséget, hogy tesztelhettem és még folyt. köv., mert az összesen 2400 méter fonalnak még a nagyobb része megvan.
Magam is alig hiszem, de igaz: ez az első nyakláncnál nagyobb freeform holmi, amit magamnak készítettem. Eddig bármit csináltam, mind eleve ajándéknak készült vagy végül úgy alakult, hogy elajándékoztam. És pont a freeformmal úgy vagyok, hogy nem megy minden nap, ihlet kell hozzá és a csillagok szerencsés együttállása, valamint természetes fény, hogy lássam, hogyan működnek egymás mellett a színek, szóval eleve csak szabi alatt vagy hétvégén jöhet szóba számomra a freeformozás. Ez a stóla is készült vagy egy évig, talán valamivel tovább is. Korábbi stádiumait már mutattam például itt, úgyhogy most csak a legutóbbi, a Nyalkán készült motívumokat mutatom meg közelről.
Itt egy technikailag nagyon egyszerű, de annál látványosabb, spirál közepű és rövidpálcákból horgolt csillag, amőba, szirmosvirág – ki minek látja.
Pici virág, amelyet a felületre spirál alakban horgolt láncszemek tesznek különlegessé. A stóla többi részéhez különböző effektfonalakkal horgoltam hozzá.
Ez pedig tényleg a legegyszerűbb virág, ami csak létezik, viszont nagyon jól néz ki szerintem, hogy a közepe Zauberball Crazy fonalból van, ami önmagában is jól játszik a színárnyalatokkal.
Ebben a lilával keretezett foltban van sk fonású fonal is, de igazából a legjobban nekem a sok buillon pálcás rész tetszik.
A narancssárga szőrös szélű folt egy korábbi virágpróbálkozás. Azt szeretem a freeformban többek között, hogy ilyen kis egyszer kipróbált darabkákat is fel lehet használni hozzá.A liláspiros szőrös rész pedig arra volt egy kísérlet, hogyan lehet bogyóból spirált horgolni. Nehezen.
És akkor a végére egy teljes kép is arról, ami végül lett. Hordás közben még nem fotóztam, egyelőre keresem azt a kabátot, amihez jól áll. Úgyis aktuális a kabátvásárlás idén, majd figyelem a kínálatot, és még azt sem zárom ki, hogy végül egy pirosat választok, ami egyébként biztos jele annak, hogy közeledek a negyvenhez.
Amikor tavaly azt mondta az egyik táboros, hogy számára az év Nyalkától Nyalkáig tart, még azt hittem, ez azért biztos költői túlzás. Most már hajlok rá, hogy egyetértsek. Bár csak most voltam másodszor a Colette-féle kisnyalkai alkotótáborban – és mi ez ahhoz képest, hogy az idei a hetedik volt -, de már otthon éreztem magam, sőt, visszavágytam. Úgy nagyjából tavaly augusztustól folyamatosan. Az alkotótábor mint műfaj eleve luxus számomra. Egy hétig semmi másra nincs gondom, csak horgolhatok, rajzolgathatok, hímezhetek vagy ami épp eszembe jut. Az idő kitágul – és ez kihatott az egész évemre. Az a tapasztalat, hogy mennyire jót tesz a belassulás, a hobbizásba való belefeledkezés, segített abban, hogy az év közben is nyugodtabb lelkiismerettel toljam a takarítást a prioritási listám sokadik helyére és előrevegyem az alkotást, tárgykészítést, fonalak fölötti merengést. Szóval örömmel készültem Nyalkára megint – bár sokkal kevésbé tudatosan, mint tavaly. Szigorúan véve a felkészülést teljesen elbénáztam.
Tavaly listát írtam hetekig, miket szeretnék kipróbálni, elkészíteni. Három hétig állt nyitva a bőrönd, hogy mindig belepakoljam, ami épp eszembe jut. Semmit nem bíztam a véletlenre. Idén másképp alakult. Annyit tudtam, hogy a nyalkai hét döntő lesz a könyvem szempontjából, sokat szerettem volna haladni vele, és mindenképp szerettem volna ennek sikerétől függővé tenni, hogy valóban vállalni tudom-e a megírását. Mert ha Nyalkán sem, akkor mikor fér bele az életembe egy ilyen hatalmas projekt? Ugyanakkor az előző hetek nagyon kaotikusak voltak, az utolsó pedig az időjárási frontoknak köszönhetően mintha nem is lett volna. A tervezett fonalboltos kiruccanásomat ki kellett hagynom, amikor szombaton zárás előtt fél órával mégis eljutottam egy helyre, már annyira zizi voltam, hogy nem tudtam, mit akartam venni. Így aztán nem csoda, hogy Nyalkán megjelentem két mérőszalaggal, két strandpapuccsal, ellenben a megfelelőszínű gyapjúfilceket és a kedvenc szoknyámat otthon hagytam.
A tábor első két napján annyira jól haladtam, hogy kedd délután elfogott a pánik: túl kevés fonalam van! Elkészültem ugyanis egy nyakmelegítővel és egy nyaklánccal. Az elsőről azt gondoltam, hogy jóval tovább fog tartani a mérete miatt, a másodikról meg azt, hogy sokszor vissza kell bontani, mire rájövök, hogy hogy is kell csinálni. Egy több évvel ezelőtt horgolt nyakláncot akartam ugyanis újra elkészíteni. Ehhez képest villámsebességgel elkészültem, és ott álltam ezután fonal nélkül. Na jó, ez túlzás, mert volt nálam még sok Catania meg mindenféle maradékok freeformhoz, de semmi bontatlan gombóc fonal. És még hátravolt öt nap! A kedvenc fonalaimtól, amelyek feldolgozására amúgy év közben annyira kevés idő marad, 150 km választott el. Rémes!
A sokadik hiba, amit a felkészüléskor elkövettem, a nemgondolkodós projekt hiánya volt. Nem vittem magammal semmi olyat, amit csevegés közben, szinte vakon lehet horgolni. Persze a freeform is lehetett volna ilyen, ha nem lett volna célom, hogy lépésről lépésre leírjam a készítését. Szerdán aztán, teljes kétségbeesésemben a telefonomra letöltve megtaláltam a Marina kendő leírását, ami pont ilyen beszélgetős, nagyon egyszerű kendő, és meghorgoltam a freeform maradékaiból.
Majd elkezdtem egy másik maradékból, egy Drops Alpaka Silkből is, bár ebből csak kevés volt, majd még szereznem kell utánpótlást. Ez a kendő végül lenyugtatott, és csütörtökön már neki tudtam állni az újabb freeform holmiknak, amiket aztán szépen, fegyelmezetten le is írtam a könyvhöz. Persze a környezet hangulatához alkalmazkodva kézzel, füzetbe, mert a laptopot kinyitni valahogy nagyon nem illett oda. Azért utolsó este mégis megtettem: le akartam ellenőrizni, hogy hány leütésnél tartok nagyjából, van-e remény, hogy összehozok egy könyvnyit vagy nem. Szerencsére van 🙂
Hogy milyen hatása lesz az idei Nyalkának? Még nem tudhatom, de sejtem. Colette, a Zöld Múzsa bloggere olyan finom és szép tortákat sütött nekünk, hogy szerintem ezt a mumust is kinyúvasztom és következő táborig sütök néhány tortát.
Majd nyugodtan kérjétek számon rajtam jövő nyár eleje felé, hogy sikerült-e!
Befejeztem továbbá egy freeform sálat, amit már tavaly óta folyamatosan növesztgetek. Ez a projekt megérdemel egy külön bejegyzést, úgyhogy amint normális fotókat sikerül készítenem róla, azonnal mutatom. Remélem, Nektek is több időtök van nyáron a hobbizásra és nálatok is sok szépség készül!
A múltkor megígértem, hogy megmutatom, hogyan lesz a freeform horgolt nyakláncnakvalóból nyaklánc. Adott tehát először egy freeform horgolt tetszőleges alakú folt. A méret is majdnem tetszőleges: az egész pici medáltól a hatalmas statement nyakláncig kábé minden lehetséges.
Hogy legyen tartása a kész medálnak, én filcből készítek neki hátlapot. Filc sokféle minőségben kapható, javaslom, hogy ebből is a közepes vastagságút és legalább részben gyapjútartalmút válasszátok (kivéve persze, ha valaki allergiás a gyapjúra.) A hátlap kiméréséhez a filcre tesszük a horgolt részt, felül van a horgolás színe. Fehér ceruzával vagy szabókrétával körberajzoljuk. Félrerakjuk a horgolást és kivágjuk a körberajzolt részt. Néhány milliméterrel nyugodtan vágjunk a vonalon belül, így épp egy kicsivel lesz kisebb a hátlap, mint a horgolás – ez a cél. Nem akarjuk, hogy kilátszódjon a horgolás alól a hátlap.
Most jön a legizgalmasabb rész. Egy gombostűvel rögzítjük a hátlapot, majd a filcet felöltögetjük kézzel a horgolásra osztott hímzővel. Az osztott hímző azért ideális, mert rengeteg színben kapható és a munka vastagságához tudjuk igazítani a vastagságát is. Én Catania fonalhoz három szálával veszem az osztott hímzőt. Először is kiválasztjuk a cérna színét: érdemes azt a színt használni, ami a legdominánsabb a horgolt folt szélein, tehát nem a hátlap színéhez alkalmazkodunk. Ez azért fontos, mert föl-le öltögetünk majd és eközben minél észrevétlenebbek szeretnénk maradni a munka színén. Ahogy látjátok, az öltések hossza nem mindig egyforma hosszú, ez is azért van, mert a leöltések helyét úgy próbáljuk megkeresni, hogy minél kevésbé látszódjon a cérna. Ha igazán ügyesek vagyunk, akkor egyáltalán nem fognak látszódni az öltések a munka színén.
Így néz ki készen a hátlapozott medál. Ugye hogy észre se lehet venni a varrást?
Most jönnek a szerelékek. A láncot gyöngyösboltokban méterre lehet venni, ugyanitt kaphatók kapcsok és szereléshez használt karikák is. Először a kíván méretűre vágjuk a láncot, ehhez érdemes a medált odamérni a nyakunkhoz. A medál felső része plusz a lánc hossza együtt adja ki azt a hosszt, ami normálisan a megszokott lánchosszúságunk (már ha van ilyen preferált méretünk.) A lánc csípőfogóval vágható. A szükséges hosszt középen kettévágjuk. Az egyik lánc egyik végéhez hozzáillesztjük a zárókapcsot, a másik lánc egyik végéhez pedig a kis karikát, amivel majd zárjuk a kapcsot. Kúposfogóval könnyen elhajlíthatjuk a láncszemeket, a záráshoz pedig jó szolgálatot tesz az a fogó, a laposfogó. Így most kaptunk egy hosszú láncot, ami így néz ki balról jobbra: lánc, kapocs, körgyűrű, lánc. Opcionálisan a lánc elején és végén lehet egy-egy karika. Most a lánc két végét (ami vagy karika vagy csak simán egy-egy láncszem) hozzávarrjuk a filc hátlaphoz néhány öltéssel. Vigyázat, csak a filchez varrjuk, tehát nem megyünk fel a horgolt színéig.
Így fog kinézni.
És már kész is vagyunk. Ha kedvet kaptatok és készítetek ti is ilyesmi nyakláncot, tegyétek fel az anyahajó FB-oldalára, ha van kedvetek – nagyon örülnék, ha láthatnám.
A PIF játékra készítettem ajándékba ezt a freeform nyakláncot. A kérés az volt, hogy legyen előkefazon, tehát inkább rövidebb, nem lelógó, cserébe viszont nyugodtan nagyobb, feltűnőbb. A narancsos és lilás árnyalatok is adottak voltak, és mert ezek a kedvenc színeim, így nagyon szívesen dolgoztam velük. Több változatot is készítettem különböző motívumokkal, formával és mérettel, és végül ez lett a nyerő.
Spirál, bogyók, a spirálon felszínre horgolt rövidpálcák, kagylóminta, ráköltés, bullion stich, bordás öltés és pikó – hirtelen ennyi speciális öltést látok a nyakláncon.
Fekete szerelékeket használtam, valahogy sem az arany, sem az ezüst nem nézett ki jól hozzá. Mivel a gyapjúnapon többen kérdeztétek, hogy hogyan lesz a freeform horgolt foltból nyaklánc, ezért készítés közben fotóztam, és hamarosan írok belőle egy tutorialt.
Addig is még egy fotó, mert nem könnyű betelni vele:
Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött a szombati freeform horgolós asztalhoz a Gyapjúnapon – azoknak is, akik horgoltak velem és azoknak is, akik csak odaköszöntek, akikkel röviden beszélgettünk. Olyan jó mindig, amikor virtuálisan évek óta ismert emberekkel a valóságban is összetalálkozunk!
Adrienn felkészített, hogy kemény lesz egész nap workshopozni, de bevallom, elképzelni sem tudtam, hogy mennyire. Nagyjából délre elment a hangom, annyit beszéltem. (Később azért visszajött, de a tanárokra, meg mindenkire, aki hivatásszerűen egész nap beszél, ezentúl extra tisztelettel tekintek.) Ha ezt leszámítjuk, akkor viszont még annál is jobb volt a hangulat, mint elképzeltem előtte! Volt néhány bátor jelentkező, aki még semmit vagy szinte semmit nem tudott horgolni, amikor leült az asztalhoz – és mindannyian úgy álltak fel másfél-két óra múlva, hogy volt sikerélményük, akár egy kész nyakláncot is vittek magukkal. Tényleg bámulatosan gyorsan és ügyesen tanulták meg mindannyian a pálcákat és a bonyolultabb figurákat is.
Talán a legkedveltebb forma a spirál volt, ezt sokan készítették a résztvevők közül és cifrázták bogyókkal, felületi horgolással, kagylómintával, spirálpálcával (buillon stich). Aki kérte, annak lépésről lépésre mutattam a dolgokat, aki pedig arra vágyott, hogy maga bogarászhasson és kísérletezhesse ki a különböző mintákat, azt békén hagytam. És közben persze nagyon örültem, amikor elhajtottatok azzal a jelszóval, hogy már elkapott titeket a gépszíj, megy magától is. Ez a legjobb érzés, tulajdonképpen ezt szeretném átadni a freeform horgolással kapcsolatban: minden jó, minden használható, nincs hiba, csak valami, ami épp így sikerült, ahogy.
Tudom, hogy nem mindenki tudott most eljönni, aki szívesen ott lett volna. Lesz folytatás – már csak azért is, mert a workshop tartása közben újra ráéreztem a tanítás ízére, ami mostanában annyira háttérbe szorult az életemben, és rájöttem, hogy hiányzik.
Azt találtam ki, hogy amikor Budapesten leszek hétvégén, akkor előtte szólok és aki akar, az csatlakozhat hozzám egy kávézóban vagy szép idő esetén egy parkban és freeformozhatunk együtt. Aki szeretne ezekről az alkalmakról értesülni, annak javaslom, hogy iratkozzon fel a hírlevélre. Nagy e-mailáradatot nem fog jelenteni, egyelőre főleg ezeket a horgolós találkozókat írom majd meg. Az oldalsávban találjátok a feliratkozási lehetőséget.
Még egyszer köszönöm, felejthetetlen volt ez a szombati gyapjúnap! És ha készítetek bármi freeformos dolgot, mutassátok meg, nagyon kíváncsi vagyok, kit mire vezetnek a spontaneitás erői.
Már csak kicsit több, mint egy hét és itt a Gyapjúnap, vele pedig a lehetőség, hogy bárki kipróbálhassa a freeform horgolást! Ahogy már beharangoztam, workshopot tartok a Csillaghegyi Közösségi Házban április 16-án, szombaton egész nap, 10-17 óra között. Körülbelül óránként indulnak új csoportok, persze ha valakit nagyon rabul ejt a technika, akár két óráig is maradhat.
Hogy mire számíthattok?
Röviden elmesélem, amit a freeformról tudni érdemes, mielőtt belekezd az ember:
milyen fonalakkal lehet dolgozni és miért
hogyan működnek a színek a freeformban
egyáltalán mi számít freeformnak és mi nem
Aztán megmutatok néhány olyan alapmotívumot, amit freeform horgolásban szoktunk használni, ezeket együtt meg is horgoljuk ott. Megmutatok néhány módot, hogyan lehet összekapcsolni a freeform horgolt motívumokat. És akinek van kedve, az egyes technikák ötvözéséből készíthet egy pici freeform foltot, amelyet otthon medállá változtathattok vagy felvarrhattok táskára, pólóra.
Persze a legfőbb célom az, hogy hazaérve azonnal elkezdjetek kutatni a fonalkészletetekbe, és belekezdjetek első vagy többedik freeform projektetekbe, valami szép stólába, sálba, táskába.
Hogy készüljetek? A workshopokra belépőt a Gyapjúnap szervezőinél lehet venni 200 forintos áron. Nálam lesz helyben használható fonal és horgolótű, de ha szívesebben használod a saját tűdet, akkor hozd magaddal nyugodtan. Előzetes freeform tudás nem szükséges, elég a kedv, érdeklődés és az alap pálcák ismerete. Arra nem lesz lehetőség, hogy a pálcák horgolását megtanítsam, de természetesen kezdőként is szívesen látlak, mert a freeform vírust a mesélés, bemutató közben így is elkaphatod és a pálcákat utána otthon is begyakorolhatod. Ha pedig freeform profi vagy, hozd magaddal egy-két kész projektedet, hogy így is inspirálhassuk egymást. (Én majdnem minden freeform horgolt cuccomat ajándékba csináltam, úgyhogy csak minimálisan tudok élőben mutogatni kész horgolást.)
Szóval a lényeg: gyertek, találkozzunk, freeformhorgoljunk együtt a Gyapjúnapon! És ha valaki comingoutol mint anyahajó-olvasó, annak nagyon fogok örülni, csak úgy mondom. 🙂
