Posts Tagged with anyahajóblog

#készletbőlhorgolok

Hihetetlen, mennyire gyorsan telik az idő, megint elment több, mint egy hónap bejegyzés nélkül. Azért aki az Instán követ, tudja, hogy aktívan készülnek újabb és újabb projektek. Miután nyáron – hála a 100kreanap kihívás kezdeti lendületének – elkezdtem és be is fejeztem egy Böbe kendőt, egy csipkekendőt és egy óriásterítőt is, kirojtoztam egy régi szövést és egy régen horgolt granny kendőt, megvarrtam egy saját szövésű anyagot párnának, végül elkapott a startitisz.

Ez a startitisz viszont más, mint a többi. Elhatároztam, hogy a következő három projektem készleten lévő alapanyagokból fog készülni.

Először is felhasználtam egy 2017-es barcelonai fonalzsákmányt, egy nagyon színes, nagyon izgalmas textúrájú barnás-narancsos-kékek színvilágú fonalat, amiből egy klasszikus granny háromszögkendő lett. Ennek a fonalnak át kellett engedni a színpadot, tényleg csak ilyen egyszerű mintát bírt el. A teljes alakos fotó még várat magára, de szerintem ahogy jön az őszi idő, ezt is befotózom hamarosan.

A második projektem egy szürke kisegérnek tűnő fonás volt, mégis nagyon örültem neki, mert ugyanezekből a szöszökből volt már egy fonalam, viszont nem írtam fel, hogy miből van, a mennyisége viszont kevés volt bármihez. Katt ide, hogy megnézd! Most lett utánpótlás, ebből már lehet egy nyaksit vagy egy alap sapkát kötni, ráadásul azt is tudom most már, hogyan tudok utánpótlást fonni, ha mégis szükség lenne rá. A szösz egyébként semmi különös, még csak nem is kézi festésű, a Butinette-ről rendelt mesegyapjú két szükre árnyalata. (Amúgy meg tudom, írjak jegyzeteket a fonásokról, akkor legközelebb nem a szerencsén múlik, hogy emlékszem-e az alapanyagra.)

Szintén otthoni készletből horgoltam egy kékes-zöldes árnyalatú színblokkos Böbe kendőt. (Az alapmintát Annás kertje boltjában találjátok, fonalvásárláskor választható ingyenes minta) Azt azért megjegyzem, hogy csak amiket én horgolok, azok kisebb méretűek, mint az Annásé és a szélmintát is fejből készítem, szóval nem teljes az egyezés, ne csodálkozzatok, ha a tietek kottából picit más lesz.

Ez a része Crazy Zauberball, a töbi random hasonló vastagságú fonal. A kész kendőt még nem fotóztam, lesz róla még poszt külön.

Ezzel már teljesítettem is a tervet, három projekt készült készletből, de mert a készlet nagy, egy negyediket is elkezdtem. Ez egy Cameo Shawl lesz, legalábbis a formája szerint. Hogy a csíkozást úgy oldom-e meg, mint a leírásban, azt még nem tudom biztosan. Ebben a projektben a Drops Cotton Merino maradékaimat tervezem felhasználni.

Egy horgolt kardigánba is belekezdtem Drops Alpaka Silk-ből, de ez még annyira kezdetleges állapotban van, hogy nem élem bele magam, hogy valóban el is fog készülni.

Egy közeli a leendő kardiról. Még tényleg nem sokkal több van eddig belőle, mint ami itt látszik.

Szintén belekezdtem, de részben visszabontottam egy sokadik Böbe kendőt, itt még elképzelhető, hogy végül mégsem fog beleférni a készletbőlhorgolós kihívásba, mert vennem kell a színvilághoz passzoló zoknifonalat. (Erről is találtok in progress fotókat az instán, részben a feed-en, részben csináltam a 100kreanapnak külön sztorifolyamot.)

Mindenesetre már ezzel a négy-öt projekttel is teljesen elégedett vagyok, rendkívül inspiráló volt a saját fonalasdobozból “shoppingolni” és újra felfedezni az otthoni kincseket.

Most ezzel a poszttal egyúttal a 100kreanap második feléről is megírtam az összegzést, mert tényleg az utolsó másfél-két hónap ennek a maradékfelhasználásnak a jegyében telt. Hivatalosan még három napig tart a 100 nap, szorítsatok, hogy egy szálelvarrás még beleférjen. Jövök még a kész kendők fotójával és tervezek egy posztot a kihívás lelki oldaláról is, mert ezúttal ez a vonal is elég erős volt számomra. Nektek hogy ment a 100 napos alkotássorozat?

Dédi csipketerítője újragondolva

Doris Chanról már írtam itt korábban is, több mintáját meghorgoltam már. Például ezt. Meg ezt. A mintáiban elsősorban azt szeretem, hogy a legbonyolultabb dolgok is teljesen követhetően kivehetők belőle és a csipkéket valahogy úgy álmodja ruhadarabbá, hogy azok a nem annyira romantikus, inkább egyszerű és praktikus ruhatáramba is beilleszthetők.

Bevallottan a dédi-jellegű csipketerítők ihlették ezt a modellt, amit – nagyjából, olyan 92%-ban minta szerint – most másodszor is meghorgoltam. Az első megvalósítást egyébként itt találjátok, ez a szerző szándékának megfelelően vállkendő szerepet tölt be. Most kicsit csavartam a dolgon és a miniterítő maxivastagságú fonalból maxiterítő lett.

A fonal, amit használtam hozzá, Lana Grossa Big secondo névre hallgat és nem adtam magát könnyen. Vastagságra a normál kalapgumihoz hasonlít és kb hajlékonyságra is olyan, tehát például nem könnyű csomót kötni rá két gombolyag csatlakoztatásakor. Próbáltam belőle felsőt horgolni (egyébként pont Doris Chan minta lett volna az is), de sajnos csúfos kudarcot vallottam vele: ha elkészül, még csipkemintával is páncél lett volna. Viszont pont egy asztalterítőnél teljesen mindegy, ha páncéljellegű, tulajdonképpen még előnynek is lehet mondani, hogy nem csúszkál el a csipke, nem kell folyton igazítgatni.

És mivel úgy rendeztem, hogy ahol csak lehet, ott az ananászminta sűrű részében, a négy egymás melleti pálcánál legyen a gombolyagok toldása, így végül a szálvégek elvarrása is elég jól sikerült, azaz majdnem láthatatlanul és szerintem stabilan. Azért persze gépben nem fogom mosni, annyira nem vagyok bátor.

Ezen a képen meg az is látszik, hogy mit változtattam a mintán. A hálós részben egy erhp van mindig, eredetileg kettő lenne együtt lehurkolva. Ezzel a vastag fonallal ez nem nézett ki igazán szépen, ráadásul tartottam is tőle, hogy a fonal nem lesz elég duplázva. Szerintem jól döntöttem, ez az egyes megoldás nagyon tetszik. Persze ha más fonalból megint elkészíteném, amihez nagy kedvem van egyébként, akkor ott az eredeti mintát követném.

265 gramm fonalat evett meg a projekt, azaz 6 gombócot lehet rá számolni ezzel a kis módosítással és az utolsó néhány kör nélkül, ami még egy plusz csipkés szegély lett volna. Ha megnézitek azt a posztot, amit belinkeltem az első megvalósításról, akkor látszik a különbség.

A könyv, amiben pedig a minta található, például itt kapható. (Nem fizetett hirdetés, és nem rendeltem még ebből az áruházból, de hátha segít, ha be akarjátok szerezni a könyvet.)

Amiről a kasmír műszál mesél

Izgalmas kérdés merült fel a napokban az Anyahajó FB-csoportjában. Egy horgolós-kötős társunk kíváncsi volt, van-e már valakinek a közösségben tapasztalata az Etrofil Kasmir fonaláról. A fonal nevének olvasása után természetes volt a meghökkenés, hogy az alapanyag 100% kasmír poliamid. Ez most akkor hogy lehet? – teheti fel az ember jogosan a kérdést.

Fontos megjegyezni: nem ismerem a fonalat, nem tapogattam, nem tudom, milyen érzés viselni, így nincs jogom se rosszat, se jót mondani róla. Egyszerűen csak elindított bennem gondolatokat a jelenség és a kérdésfelvetést követő beszélgetés a poszt alatt.

Ami a legfontosabb, hogy mennyire boldog és hálás vagyok, hogy az Anyahajóblog közössége olyan hely, ahol ilyen kérdéseket fel lehet tenni. Azért is szuper ez, mert azt jelenti, hogy rengeteg szakértelem és tapasztalat van a csoportban és ezt Ti hozzátok be és készek is vagytok egymással megosztani mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ez óriási dolog és nagyon köszönöm! Rengeteg tudás van a csoportban! A másik, ami nagyon jó, hogy még ha nem is mindenkinek ugyanaz a véleménye egy témáról – mint ahogy ennél a posztnál is kiderült – a hangulat mégis alapvetően pozitív tud maradni és óvatosan bánunk egymással. A konkrét poszt alatt sajna pont én voltam, aki nem szándékosan belegyalogoltam egy picit a porcelánbolt kirakatába, mert elfelejtettem, hogy egy félmondat sok félreértésre adhat okot, de végül ebből se lett kellemetlen veszekedés. Én meg megtanultam, hogy véleményt az interneten inkább alaposabban fejtsek ki vagy sehogy. És akkor itt jön az alaposabb kifejtés 🙂

A kasmír szó elég sok terméknek a jelzője, nemcsak fonalé. Kasmír puhaságú lesz a mosott ruha egy bizonyos öblítőtől, van kasmírnak nevezett tudfürdő is. Puha, nemes, luxus – ezeket a jelzőket társítom én meg szerintem sok ember a kasmír szóhoz, így ha egy termék ezeket hozza, akkor miért is ne lehetne így nevezni. Ez az egyik oldal.

A másik oldal nem ennyire megengedő. Abba az irányba megy a marketig – és én ennek személy szerint örülök -, hogy Champagner-nek csak egy bizonyos területen termelt pezsgőt lehet nevezni. A többi lehet habzóbor vagy akármi más, de nem Champagner. Vagy ugyanez a hétköznapi termékek világában: a tejföl szót csak bizonyos termékekre lehet ráírni, a kicsit másnak meg frissföl a neve. Ugyanarra lehet használni, de van egy bizonyos kritérium, aminek ha nem felel meg a termék, akkor nem lehet tejföl. A fogyasztó korrekt tájékoztatása miatt ez szerintem fontos. Most attól meg tekintsünk el, hogy aki evett már valódi, háztáji tejből készült tejfölt, az a bolti tejfölt is csak szánalmas utánzatnak érezheti… Lényeg a lényeg: ha valami nem kasmír, akkor ne nevezzük annak, mert megtévesztő.

A kasmír luxustermék, baromi drága egy gombóc kasmírfonal, még a kézzel festett csodás minőségű, nem szúrós gyapjúnál is drágább. Én egyébként évekig csak távolról csodáltam, egyszerűen nem éreztem, hogy ezt a pénzt ki akarom adni egy fonalért. Aztán egyszer belevágtam “egyszer élünk” felkiáltással és horgoltam belőle ezt a nyaksit. Szeretem hordani, bár én érzek rajta valamennyi szúrást annak ellenére, hogy 100% kasmír az alapanyag. Azt hiszem, ha ugyanezekkel a színekkel ugyanezt a fazont egy kevésbé luxus merinó gyapjúból készítettem volna, pontosan ugyanolyan kedvencem lenne, mint kasmírból. De persze a kötős bakancslistámon rajta volt a kasmír és remek érzés kipipálni, ezt nem tagadom. Az anyag mint olyan viszont nem igazán fogott meg, illetve számomra nem annyival jobb a feeling, mint amekkora az árkülönbség a többi fonalhoz képest. Persze lehet, hogy lehetne kísérletezni más márkákkal meg gépi kötött kasmírpulcsikkal, nem is zárom ki, hogy ez is jön még, de most nem érzem az erős indíttatást.

Úgy általában a fonalhasználatom nem annyira a luxus irányába megy. Én használni szeretem a kötött-horgolt cuccaimat, így kardinális kérdés a moshatóság. Nekem erre a bevált választásom a zoknifonal. Van benne gyapjú is, de műszál is, strapabíró és hála a festős lányoknak, fantasztikus színekben is kapható. Azaz ha luxus, akkor az nekem a kézi festés, a színek világa. Tevét, angórát például sose próbáltam, selyemből szőttem, az nagyszerű érzés, meg egyszer-egyszer horgoltam is, de nem lettem megszállottja. De például a csodás takaróimat 100% műszálból horgolom és a terítőket a legolcsóbb Catania és hasonló pamutokból. Nekem a luxust az képviseli, hogy rászánom az időt az elkészítésére, hogy nincs belőle még egy, hogy pont olyan, mint amilyet elképzeltem. A luxusnak mondott alapanyag nice to have, de nem szükséges és bizonyos esetekben pont akadályoz abban, hogy felszabadultan használjam is, amit készítettem. (Gondolok itt a 100% gyapjú takaróra, amiben rengeteg munka van, de sajnos nagyon hamar megtalálták a molyok, így x éve arra vár, hogy lebontsam és újrahorgoljam. Lehet, hogy sose fogom.)

Szóval az én hozzáállásom a kasmír poliamidhoz nagyjából ennyi:

  • Ha műszálas fonalat keresek egy projekthez, és van belőle megfelelő színpaletta és tényleg jó érzés a tapintása, akkor attól függetlenül választanám a fonalat, hogy rá van-e írva, hogy kasmír vagy nem.
  • Ha a kasmírban a luxus vonz, de mondjuk nem tudom vagy akarom kifizetni a valódi kasmír árát, akkor választok kedvezőbb árú, de még mindig csodás fonalat, mert ilyen is bőven van. Csak azért, mert a társadalom (kötőstársadalom, fonalsznobok, Insta népe, akárkik) elvárják, hogy nemes fonalakat használjon az ember vagy azt sugallják, hogy ettől értékesebb lesz valaki, tuti biztosan nem fogok álkasmírt használni vagy bármilyen marketingdumának felülni.

Van egy szuper hobbim, hobbink, ami már önmagában luxus, hiszen tizen-huszonórákat meg még többet teszünk bele egyetlen elkészült darab létrehozásába. Nyugodtan lehet ennek elismeréssel adózni, mert legtöbben ennyi idő alatt egy komplett szezon összes ruhadarabját megveszik, nem beszélve arról, hogy ipari körülmények között hány percbe telik egy nadrág vagy pulcsi vagy kiegészítő megvarrása. Szóval az igazi luxus véleményem szerint az idő, a gondosság, a figyelem, a tudás, a tapasztalat, amit belerakunk abba, hogy egy darab elkészüljön. Az órák, amiket a ravon vagy magazinok lapozgatásával eltöltünk, amíg kiválasztjuk egyáltalán a darabot. A kötéspróbák, a visszabontások, a gondos blokkolás, az agyalás, hogy milyen legyen a passzé a pulcsin vagy hogy hogyan változtassuk a tökéletes alakhoz idomulás kedvéért a mintát. Ezt mindenki megcsinálja, az is, akinek nincs pénze kasmírra. És szerintem teljesen fölösleges fonalak nevével azt a benyomást kelteni, mintha egy bizonyos fajtájú vagy árfekvésű alapanyagot kellene használni ahhoz, hogy luxust alkossunk.

Ebbe a posztba csupa olyan képet raktam, amelyek olcsó fonalból készültek, mert hiszem, hogy ez semmit nem von le az értékükből.

Kíváncsi vagyok, számodra mi a luxus a kötésben, horgolásban. Meséld el kommentárban!

Ezüst grannymintás kendő

Nem tétlenkedtem: a múltkori sikeres fonalbevásárlás után kirojtoztam végre az ezüst granny kendőt. Amennyire kompromisszumosnak gondoltam először, hogy más fonalból vannak a rojtok, mint a kendő teste, most annyira tetszik.

Érdekes egyébként ez a rojtnak használt fonal. Van egy tömörre fonott belsőszál, ami ezüstös és kívül moheres szöszös, a szöszök pedig feketék, így lesz sötétszürke a hatása. Katia Air Lux a fonal neve, ha esetleg pont ilyet kerestek. Nekem nagyon tetszett, szerintem fogom még használni más projektekhez is. El tudom képzelni például egyszínű szürke felsőhöz, aminek az ujja egy része ezzel van csíkozva és/ vagy mondjuk a bundjai ebből vannak.

Vicces egyébként, hogy most ilyen granny-korszakomat élem, műben van még egy nagyon szimpla granny háromszögkendő és egy szintén granny mintás íves kendő. Mutatom majd ezeket is, ahogy haladok velük. Kellemes horgolást nektek!

Jewel horgolt top

Doris Chan Everyday crochet című könyvéből évekkel ezelőtt horgoltam utoljára. Megszenvedtem vele, mert ugyan részletes, de csak szöveges mintákat tartalmaz. Ott pedig, ha csak egyszer is mellénéz az ember és 6 helyett 7-szer ismétli a két csillag közti szakaszt, akkor esetleg csak a legvégén jön rá, hogy hoppá, tökéletes ez a kardi, csak épp aszimmetrikus, nem elől középen van a záródás. Velem pont ez történt. Mondjuk nemcsak ezért nem hordtam túl sokat. Rájöttem, hogy a csipkés textúra plusz a színátmenetes fonal az én ízlésemnek már túl sok.

Aztán volt még egy nekifutásom egy másik mintának a könyvből, az a fonalba bukott bele, túl sprőd volt, így nem fejeztem be a projektet.

Aztán a közelmúltban épp kritikusan szemrevételeztem a kreakönyveimet és azt mondtam, adok még egy esélyt ennek, hátha azóta felnőttem a feladathoz. Volt 7 gombóc Drops Cotton Light otthon, ezt használtam fel a Jewel tophoz. Nem lett volna rossz felírni a tű számát sem, azt hiszem, 4-es volt, de nem esküdnék meg rá.

Az első, aszimmetrikusra sikerült próbálkozásból már tudtam, hogy nem szabad ész nélkül horgolni, minden modell szimmetrikus, azaz ha valamit rosszul értelmezek vagy rosszul számolok, akkor annak fel kell tűnni horgolás közben. Ez hasznos is volt, mert megint volt egy pont a leírásban, ahol megcsúsztam volna, ezek szerint egyszerűen nem ugyanaz az észjárásom, mint a tervezőnek, de a józan paraszti ész elve alapján most sikerült olyanra kihozni a felsőt, amilyennek lennie kell. A második legkisebb méretet horgoltam és így 336 grammos lett a pulcsi. Ezek szerint a gombócok nem mind voltak teljesek, mert a végén már tényleg bőszen drukkolni kellett, hogy elég legyen a fonal. 2 méter maradt, szóval tényleg épp hogy… A minta a hosszúujjú pulcsihoz 8 gombócot írt erre a méretre, nekem azért az tuti nem lett volna elég, de tény, hogy lazábban is horgolok, mint az átlag. Ugyanezen okból pont elég lett volna a legkisebb méret is, mert ez a mostani hordható épp, de csinosabb lenne kicsit kevésbé oversized fazonként. Ezzel együtt teljesen elégedett vagyok. Még nem mostam ki, bízom benne, hogy a víz hatására sem lesz ennél lebernyegebb a top, bár ha igen, akkor legfeljebb félreteszem. Élettapasztalatom azt mondatja velem, hogy ami túl nagy, abba csak idő kérdése, hogy belehízzak – fordítva sajnos sokkal kisebb az esély.

 

Fonósnapló: visszafogott kék

Ha kinézek a dolgozószobám ablakán, élénkkék eget látok élesen elkülönülő fehér bodorfelhőkkel, a fa, amelyet a borostyán teljesen benőtt, élénk sötétzöld, az épp rügyező fa ágain világoszöldek a pamacsok, az aranyvesszőbokor pedig vidám sárga. Minden színes és már nagyon hiányzott ez a dőzsölés a szememnek a hosszú tél után. Milyen fura, hogy a még a szürkeségben elkezdett kékes-lilás fonásom akkor igazi színbombának számított, most pedig egészen kis visszafogottnak tűnik! A kék és lila szöszben tejprotein részek is voltak, és az egész picit fátyolossá tette a kész fonalat.

Ilyen volt lánykorában:

Még gondolkozom, hogyan találhatná meg élete értelmét. Az biztos, hogy szőni szeretném, ezért is fontam lace vékonyságúra és ezért nem cérnáztam. Natúr és tűzvörös felvetésekre megyek most a tavasszal, mindkettőbe illene, és mindkettőnek nagyon más hatása lenne. Sejtem, hogy az előre tervezésnek nem sok értelme van, majd meglátjuk, mit hoz az a nap, amikor ott leszek a szövőszék előtt.

Csipkétlen Cameo

A Cameo is egy olyan minta, amiről ezer bőrt le lehet húzni és még mindig nem unalmas. Most például egy olyan példány készült el, amihez csak kézzel festett szöszből kézzel font fonalat használtam fel. A piros-fehér kék fonásról itt írtam, a tiszta kéket nem is tudom, hogy mutattam-e motringolt állapotban. Mndenesetre mivel mindkettő kis mennyiség volt (méterben), így egymásért kiáltottak. Az átmenetes sokkal vastagabbra sikerült, mint az egyszínű, így a textúra elég izgalmas, cserébe viszont nem maradt fonal a csipkés szélhez. Így csak sima pikós leláncolással fejeztem be, persze hogy az izgalom ne maradjon el, így az utolsó tíz centi leláncolásra már nem maradt fonal, át kellett mentenem egy hasonló gombolyagból egy kicsit ide.

Elégedett vagyok, puha is, pont jó a méret és hát a színek!

Hét-főzz! Őszi zöldségköret

A gyerekek új kedvence a lisztbe forgatott és serpenyőben kisütött csirkemell, ami lényegesen kevesebb pepeccsel jár, mint a rántott csirke – pláne, hogy a hagyományos családi szereposztásunk szerint a hússütés nem az én reszortom. Ezekhez az ebédekhez én csak a körettel járulok hozzá, ami például lehet ilyen őszi mindentbele – attól függően, hogy épp miből vannak a hűtőben maradékok.

Most épp volt valamennyi jégcsapretek, fél hokkaidó tök, valamennyi pagodakarfiol (bár mezei karfiol is éppolyan jó lett volna hozzá) és néhány szem shiitake gomba. Még néhány gerezd fokhagymát is felvágtam az előbbi zöldségek mellé és az egészet kevés olajon serpenyőben kevergetve pirítottam pár percig. Aztán a tök kedvéért kis vízet öntöttel rá és lefedtem az egészet. Addig pároltam, amíg a tök héján is könnyedén átment a villa. Szírított bazsalikommal, sóval és frissen őrölt borssal fűszereztem, valamint fél citrom levével locsoltam meg a főzési idő utolsó fél percében. Tökéletes párosítás volt a csirkével és ha maradt volna, estére meleg salátaként is igen kiváló lett volna csirke nélkül.

Ötletek és tervek

Bármilyen fura, a leginspirálóbb bejegyzések számomra mások blogjaiban azok szoktak lenni, ahol félkész holmikról van szó. Persze szépek a kész pulcsik, kesztyűk, de azok olyan vegytiszták. Míg a félkész cuccok láttán mindig az az érzésem, hogy egy hajóban evezünk, én se vagyok kész szinte semmivel, ő sem. Amíg egy kötés-horgolás nincs kész, még kábé bármi lehet belőle. Imádom ezt a bármit, ezt a nyitott lehetőséget! Ennél már csak az ötletek jobbak, azok, amiket még el sem kezdett az ember, csak a fejében van meg. Mostanában rengeteg ilyen kezdemény kavarog a fejemben, úgyhogy most fellistázom ezeket és kíváncsi vagyok, egy év múlva mi valósul meg közülük.

  • Szeretnék filcből varrni néhány neszit, az előlapokat freeform horgolt motívumokkal szeretném díszíteni.
  • Szeretnék varrni egy jersey felsőt magamnak, az anyag úgy három éve vár a szekrényben.
  • Szeretném a Desigual ruhámat, aminek a felső fele látványosan kifakult, kettévágni és a szoknyáját nyakmelegítővé változtatni.
  • Szeretnék scrapbook technikával két kis könyvecskét készíteni a gyerekek aranyköpéseiből.
  • Szeretnék szőni szürke felvetésben szürke sálat, amiben maradék lila fonalakból vannak csíkok és néhány helyen ezüstszálak.
  • Szeretnék elmenni egy pecsétkészítő workshopra.
  • Szeretnék végre magamnak is varrni egy szatyrot freeform díszítéssel.
  • Szeretnék Do-nak varrni textilbőrből egy háton hordható tornazsákot.
  • Szeretnék a filofaxomba felnőtt színezők lapjaiból elválasztólapokat készíteni,
  • Szeretném megkötni még egyszer a Joji 3color cashmere cowlt most már tényleg kasmírból, de használható bőséggel (ami sokkal kevesebb szemszámot jelent, mint a mintában.)
  • Szeretnék két “babaház a bőröndben”-t készíteni. Ami azt is jelenti, hogy amigurumit horgolni – nagy szó tőlem.
  • Szeretném megkötni a Stripe study shawl-t
  • és meghorgolni a Foxy cape-et.

Mondjuk elsőre ennyit, aztán majd meglátjuk, mi jön még hozzá. Ja, hogy ez a lista szinte köszönőviszonyban sincs a rav-os queue-val? Hát így jártunk.

P.s.: A képen a legutóbb elkezdett projektem látható, elvileg az előszobai komód tetejére lesz futó – aztán majd az idő eldönti, hogy tényleg így lesz-e. Catania, 3,5-ös tű és granny csíkok szabálytalan színelosztással.