Ősz kezdetén valamikor álmodtam meg maganak egy akkora kendőt, amibe igazán bele lehet bugyolálni magam és ami kabáton kívül is hordható. Óvakodom a fonalvásárlástól, így a készletemben néztem körül és örömmel állapítottam meg, hogy ha nem ragaszkodom az egyszínűhöz, akkor elég nagy a játékterem a bordó-piros-lila vonalon.
A legutóbbi szövésem padlizsánlilája és a borvöröse például, aztán egy méltatlanul elhanyagolt teljes gombolyag cirkás zoknifonal várta jobb sorsát. Egy ponton még egy szürke maradék zoknifonal is bekéredzkedett a csapatba. A szegély kicsit kínszenvedés volt, mert eredetileg rojtokat képzeltem el, de aztán félúton rájöttem, hogy a Drops Cotton Viskose nem rojtnak termett és lebontottam. Vagy fogalmazzunk pontosan: kikukáztam, mert a rengeteg 10 centis darabkával nagyon mást nem tudtam kezdeni. Sokféleképpen lehet fonalat falni, maradjunk ennyiben.
Most viszont boldog vagyok, pont így jó a kendő, ahogy van és örülök, hogy ismét egy klasszikus alapdarabbal lett gazdagabb a ruha- és kendőtáram.
Tetszett a bejegyzés?