Mivel nem mindenki van Facebookon, szeretnék itt is írni az egyik szívügyemről.
A 100kreanap apró játéknak indult a blog Facebook-csoportjában, nem gondoltam, hogy ennyire ráharaptok. Az volt az alapötlet, hogy 100 napon keresztül minden nap előszedjük a fonalainkat vagy valami hobbinkat és ha csak 10 percet is, de adunk magunknak időt arra, amit szeretünk. Igazából elsősorban magamat akartam ezzel motiválni, mert sokszor úgy vagyok vele, hogy elkezdeni nehéz, utána már megy, és kell valami, ami meggyőz arról, hogy igen, szánhatok időt a hobbimra akkor is, ha nem vagyok minden kötelességemmel kész. És hogy az egy sor haladás is több, mint a semmi.
Igaz, a 100 napból még sosem sikerült tényleg 100, pedig már legalább háromszor ment végig a kihívás. Mégis, biztos vagyok benne, hogy többet fonalaztam így, mint a kihívás nélkül tettem volna. És igen, napi kevés haladással is lehet közelebb kerülni a célokhoz.
Örülök, hogy nemcsak én mozdultam rá a 100kreanapra, hanem sokan. A pár nappal ezelőtt indult kihívásban is legalább harminc ember vesz részt. Megfertőzzük egymást. Ezt a takarót például azért kezdtem el minden tervem ellenére horgolni, mert valaki a csoportban mutatta, hogy ő most ezzel halad. És igaz, hogy előtte már párszor szembejött ez az Attic24 blogos közös horgolás, de egész addig nem volt meg az utolsó lökés, amíg a csoportban nem láttam.
Szóval éljen a 100kreanap és éljenek az apró lépések, amelyek közelebb visznek a legnagyobb és legtávolabbi célhoz is.
Apropó nagy cél! Ez a takaró most egy ilyen nagyobb és meglehetősen komplex célnak is az egyik eleme. 8 éve lesz lassan, hogy ebben a lakásban lakunk és hamarosan ismét továbbállunk. Ahogy minden költözés, most ez is, jó lehetőség arra, hogy elgondolkodjunk, hogy szeretnénk élni. Nyolc év alatt teljesen átrendeződtek a prioritásaink, ovisból kisgimis gyerekeink lettek, egyre jobbak körvonalazódik, milyen a személyiségük, mivel szeretik tölteni az idejüket. Mindez a lakás berendezésére is hatással van és a stílusra is, ahogy az egész kinéz. Mi is öregedtünk, nem minden tetszik most, ami régebben tetszett. Szóval agyalunk, gondolkozunk, fotókat nézegetünk lakásokról és lassan kialakul egy elképzelés a fejünkben. Ebben a képben például fontos az a felismerés, hogy a lakásban azokat a dolgokat szeretük a legjobban, amelyekhez történetet tudunk kötni. Boltban vásárolt dekorációs holmink alig van, vagy ha van is, azok hamar egy fiókba kerülnek. Szóval az sk takarók abszolút megbecsülésnek örvendenek és a szívünkhöz nőttek. Emellett a színvilágunk is kialakult és a nagyon harsogó színektől inkább a visszafogottak felé mozdultunk el az évek alatt. A bébikorszak sok törhetetlen színes műanyag tartozékának korszaka lejárt és nem sírom vissza. Így jön a képbe a szürke, ami tényleg sokoldalú szín és remek háttér annak a néhány színes dolognak, ami azért az sk-életmóddal óhatatlanul jár. Úgyhogy most készül egy szürke takaró világosmályva és világosszürke csíkokkal és ez teljesen átmelegíti a szívemet. Jó horgolást nektek is az utolsó téli hónapra!
