Posts Tagged with recept

Hét-főzz! Őszi kuszkusz zsályával

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki egy szobat délelőtt fonalfesztiválra ment. Mire meghozta fajsúlyos döntéseit a sok szép fonalas stand között, lassan beesteledett  elmúlt az ebédidő és a lány már szédelgett az éhségtől. Sajnos nem volt nála hamuban sült pogácsa, így hazatelefonált és megbeszélte, hogy a családja meleg ebéddel fogja várni, mire hazaér. Sajnos azonban bizonyos előre nem látott események folytán mégsem így alakult, és a lány borzasztó éhségében összeütött valamit öt perc alatt éhhalál ellen. Tényleg öt perc volt, bár igaz, hogy a kuszkusz előző napi maradék volt, így csak zöldségekkel és fűszerekkel kellett kicsit feldobni.

Csak nagyjából írok mennyiségeket, igazából tetszés szerint variálható. Egy személyre egy nagyobb bögrényi felkockázott hokkaidó tököt használtam és a szárzellerből egy felkarikázott szárat. Kivételesen nem tettem sem hagymát, sem fokhagymát a serpenyősbe, de azzal talán még lehetett volna fokozni a hatást. Kis olajon serpenyőben átkevertem a zöldségeket pár percig, majd fedő alatt puhítottam egész pici vízzel. Megsóztam, megborsoztam és rászórtam 6 felcsíkozott zsályalevelet, ezzel is pirítottam rövid ideig. Az előre elkészített kuszkuszt a serpenyőbe öntöttem a zöldségekhez, még átkevertem, két evőkanál tejszínt is kevertem hozzá. Tálaláskor reszeltem rá parmezánt. Szerintem nemcsak azért volt finom, mert nagyon éhes voltam. A zsályát ne hagyjátok ki, az egészben az a legizgalmasabb elem!

A zsálya egyébként hálás növény, egy hónapja vettem egy csokorral és hűtőben tárolom a zöldséges fiókban. Amikor kell, lecsippentek pár levelet. Közben már meg is száradt, de ez semmit nem von le az értékéből, nyugodtan lehet így hetekig használni főzéshez vagy teakészítéshez.

Zöldülünk

Hihetetlen, hogy a mínuszokból mennyire gyorsan lett szinte nyár! Mondjuk nem panaszkodom, nekem ez pont megfelel így meg ennél melegebben. A tányérokban is egyre több a zöld, mára két receptet hoztam – ha már megint ekkora szünetet tartottam a posztolásban.

Az első egy majdnem szimpla gombás rántotta, viszont mivel shiitake gombával készítettem, így különösen jó íze lett. A tetejét snidlinggel és lencsecsírával szórtam meg. A csíráztatásról itt írtam régebben egy posztot.

A másik zöld étel egy izgalmas kísérlet. Életemben először próbáltam ki a kucsmagombát. Kiderült, hogy jobban is felhasználhattam volna, de nem abban az értelemben, hogy ez ne lett volna finom, hanem lett volna olyan recept, amiben jobban érvényesül az íze. Viszont ebből az a jó hír következik, hogy ebbe a receptbe ezek szerint bármilyen gomba megfelel, a legegyszerűbb sampinyon is.

Egy sütőedényt kibéleltem levelestésztával. Serpenyőben fokhagymásan vajon lesütöttem egy nagy salátástálnyi friss spenótot, 10-12 cm póréhagymát karikára vágva és néhány fej felszeletelt gombát pici sóval, borssal fűszerezve. Hozzákevertem egy nagy felvert tojást. Rátettem a spenótos gombát a leveles tésztára és addig sütöttem, amíg a leveles tésztának szép színe lett. Ekkor megszórtam az egészet kockára vágott fetával, még néhány percre visszatoltam a sütőbe. Remek és elég gyorsan elkészülő vacsora. Egyetek sok zöldet tavasszal, emeli a hangulatot 🙂 Jó étvágyat!

Céklás köleskása

Vasárnapi ebéd még ilyen gyorsan nem készült, mint ez a köleses cékla. A cékla és a köles főzési ideje nagyjából megegyezik, így semmi mást nem kellett csinánom, mint fejenként másfél céklát és két evőkanál kölest egyszerre feltenni főzni. A kölest előtte megmostam, a céklát meghámoztam, felkockáztam. A főzővizet úgy számoltam, hogy először annyival öntöttem föl, amennyi ellepte, aztán figyeltem és kb 8-10 perc múlva még egyszer utántöltöttem – leginkább saccra. Sót, kevés szárított levesfűszert (sótlan, bio) és bazsalikomot tettem bele. A köles szépen magába szívta a vizet és teljesen puha volt az egész 20 perc múlva, ahogy a cékla is.

Külön serpenyőben megpirítottam a szezámmagot, tálaláskor megszórtam ezzel a céklás kölest és még pár szem főtt gesztenyét is tettem mellé. Lehet tupírozni juhsajttal vagy reszelt parmezánnal, de nem muszáj, önmagában is  gazdag, finom íze van.

Kényelmes vasárnap

Ahogy nőnek a gyerekeink, ismét vannak olyan hétvégék, amikor az első étkezés időpontja nem hajnali 7, hanem mondjuk 10-11 óra, szóval se nem reggeli, se nem ebéd. Ilyenkorra ajánlom az angol babos tojás továbbfejlesztett változatát:

A fő szabály, hogy nincs szabály, a hűtőben árválkodó maradékokból dolgoztam, alakítsátok ti is bátran a lehetőségekhez ezt az ételt. Fejenként két evőkanál felkockázott bacon, 2-3 fej gomba felszeletelve, egy maréknyi falatokra vágott karfiol és valamennyi konzerv vörösbab szükséges hozzá. A bacont kis olajon megpirítottam, majd hozzáöntöttem a karfiolt és a gombát, picit megsóztam. Pár percig ezek puhultak, közben kevergettem egyenletesen az egészet. A legvégén még rásegítettem a puhulást kevés vízzel. A babot csak annyi időre raktam bele, hogy átmelegedjen. A zöldséget kiszedtem tányérra, és sütöttem mellé egy tükörtojást.

Répás saláta

A konyhában kevés dolgot tudok jobban értékelni, mint az egyszerűséget. Gyerekkori emlékeim szerint a főzés valami olyan dolog, ami miatt a nő az egész délelőttöt a konyhában tölti, majd még a délután első felét is, mert rendet is kell tenni utána. Nagyon hamar tudtam, hogy ezt az utat nem akarom követni, és számomra az életbe még sokkal több dolognak bele kell férni, mint a túlélés biztosításának. A kuszkusz felfedezése fontos mérföldkő volt ezen az úton. A másik fontos dolog, amit a férjemtől tanultam, aki egy olasz barátjától tanulta: a jó hozzávalókkal minél kevesebb dolgot kell csinálni, minél egyszerűbben kell feldolgozni, mert a jó hozzávaló önmagában finom. Halat így szinte kizárólag fóliában vagy serpenyőben sütve eszünk, só-bors-citrom, esetleg fokhagyma valami zöldfűszer és több nem is kell. Na jó, egy egyszerű saláta hozzá, például sárgarépával.

A répát aprítógépben felaprítom, ízlés szerint bármilyen zöldsalátával összekeverem. Az öntet olivaolaj és pár csepp balzsamecet.

Még finomabb lesz, ha naprafogró- és szezámmagot – vagy akár tökmagot- száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra pirítok és még ezzel megszórom a salátát. Fejedelmi étel és 25 perc alatt terítéssel együtt elkészül. Csak hogy beleférjen a napba a fonalazás is, meg minden, ami széppé tesz egy hétvégi napot. Kellemes vasárnapot nektek!

Céklás-pasztinákos marharagu

Eredetileg egy évtervező posztot szántam január elejére, ezt a marharagusat pedig a következő hétfőre. Aztán arra gondoltam, hogy az idei terveim azért nem annyira sziporkázóan érdekesek, viszont ez a recept tényleg nagyszerű, de elég hosszú ideig fő, tehát szabadság idején vagy hétvégén ideális. Szabadságon meg most vannak többen, szóval elsőbbséget kapott. Remélem, ízleni fog nektek is.

Személyes kedvencem a marharagu minden ízesítéssel (egy korábbi verziót már mutattam itt), vega ételek közül pedig a cékla visz mindent nálam. Ha ez a két dolog összekerül, az pedig egyszerűen csúcs! Ebben a receptben a zöldség dominált, persze a mennyiségek teljesen pocionálisak, úgy lehet variálni, ahogy épp az otthon lévő dolgok és a célszemélyek ízlése kívánja.

Hozzávalók: 30 deka pörköltnek való marhahús felkockázva, 1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva, 3 közepes célka felkockázva, 40 deka pasztinák karikára vágva, 2 sárgarépa karikára vágva, 3 marék lencse – mindenképp olyan fajta, ami egyben marad, tehát nem vöröslencse. Én hegyi lencsét használtam, amit nem kell feltétlenül beáztatni és kb 40 perc alatt megfő. Fűszerezéshez pedig szemes fehérbors, bor (vörössel hagyományos, én most fehéret használtam, ami kicsit savanyított az egészen, szerintem használt neki), 6-8 szem borókabogyó, só és kb 1 dl passzírozott paradicsom.

Nagy lábosban először nagy lángon a húst kapattam meg minden oldalról, mintha pörköltöt készítenék, majd hozzátettem a hagymát is és kevergettem pár percig. Felöntöttem kb 2-2,5 dl borral és most már közepes lángon hagytam, hogy a bor elpárologjon. Ekkor beletettem minden feldarabolt zöldséget a lábosba és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, megsóztam és beletettem a borókabogyót, borsot is. Innentől kezdve két óráig csak arra kellett figyelni, hogy lassú tűzön puhuljon az egész és a folyadékot pótoltam időnként. Kb két óra elteltével beleöntöttem a passzírozott paradicsomot és már nem pótoltam innentől az elfőtt vizet, hanem hagytam kicsit besűrűsödni a szószt. Nagyjából két és fél órás puhulás után nyilvánítottam késszé.

A ragu, mivel nem a hús dominál benne, akár így, ahogy van komplett egytálétel lehet, vagy igény szerint lehet hozzá főzni kuszkuszt, quinoát is. Nehéz megmondani, hány adag, mert az ugye étvágytól függ, meg attól is, hogy körettel vagy anélkül eszi az ember, de szerintem 4-6 felnőtt biztos jóllakik belőle. Jó étvágyat – és persze boldog új évet Nektek!

 

 

Hét-főzz: Vega és színes serpenyős

Maradékfelhasználós főzéskor szinte mindig a serpenyős mindenesnél kötök ki. Ebben például volt fél fej vöröshagyma, egy póréhagyma zöld szárának utolsó 10 centije, 6-8 fej gomba, három sárgarépa és egy fej cékla. Kókuszolajon először a hagymákat, majd a többi zöldséget kevergetve pirítottam kb 4-5 percig, aztán fedő alatt puhítottam. Csak kevés sóval és borssal fűszereztem, meg a legvégén egy evőkanál szárított borsmentával. Amikor a zöldség megpuhult még hagytam kicsit odakapni, majd tettem bele 70 gramm felkockázott juhfetát és megszórtam az egészet szezámmaggal. Ez nálunk két adag, bár el tudom képzelni, hogy nagyobb étkűek inkább másfél adagnak mondanák. Mindegy, a maradék az maradék, de természetesen szabadon növelhető a zöldségek mennyisége.

Hét-főzz: Lencsés halcurry

Ahogy biztos észrevettétek már, volt egy hosszabb főzősszünetem, ezért is hanyagoltam el a hét-főzz sorozatot. Nincs garancia, hogy mostantól minden jobb lesz, de vannak kecsegtető jelek. Szombaton például ezt a halas curryt főztem, viszonylag terv nélkül, azaz csak közben dőlt el, hogy ez lesz belőle.

Először is feltettem egy bögre rizst  főni, aztán egy másik lábosban beluga lencsét. A lencse mennyisége egy átlagos méretű vizespohárban kb 2 centi volt az aljától, ehhez háromszoros mennyiségű vizet öntöttem és csak kevés sóval ízesítettem főzés közben. A beluga lencse kb 30 perc alatt megpuhul előzetes áztatás nélkül is.

Egy serpenyőben kókuszolajat melegítettem, beleszórtam egy tk római köményt, fél nagy fej vöröshagymát megpároltam rajta, majd hozzáadtam még két gerezd fokhagymát. Személyenként 10-12 deka filézett friss halat felkockáztam, besóztam, borsoztam, megforgattam lisztben és a serpenyőbe tettem a hagymához. Kevergetve arra figyeltem, hogy a halkockák minden oldalról kifehéredjenek, majd egy kicsit hagytam megpirulni. Megszórtam kb három tk curryvel, kevés kurkumával, jól összekevertem az egészet és felöntöttem 125 ml kókusztejszínnel (ez egy egész kis konzerv adagja). A már kész főtt lencsét is hozzáadtam. Hagytam átmelegedni az egészet, ekkor még beletettem két tk garam masalát és belefacsartam kb negyed citrom levét.

Hétvégi kényeztetés lazaccal

Állítólag az kívánja a halat, aki stresszben van. Nem tudom, hogy tényleg igaz-e ez, az viszont biztos, hogy én rendszerint péntekenként jövök haza azzal, hogy halat nekem, de rögtön. Nálunk a hal általában serpenyőben sült vagy alufóliában párolt változatban kerül asztalra, de ha nem akarok akkora mennyiséget venni, akkor dúsítom mindenfélével – így is remek az íze, de kicsit takarékosabb fogás.

Ez a tésztás serpenyős akár maradék tészta felhasználására is jó, ez esetben a halas zöldség elkészülte előtt egy percre még beletesszük a hideg főtt tésztát és összemelegítjük.

A zöldséges lazacos öntet így készül: 15 centi póréhagymát és 3-4 nagyobb sárgarépát felkarikázok és vajon, egy deci vízzel, lefedett serpenyőben kevés sóval, borssal és szárított mentalevéllel majdnem puhára párolok. Eközben felvágok szeletekre 4-5 fej gombát és kockákra 30 deka lazacot. A lazacot besózom és megszórom borssal.

Amikor a répa már puha, újabb kiskanálnyi vajat teszek a serpenyőbe és beleöntöm a gombát és a lazacot. Fél citrom levét ráfacsarom. A lazackockákat forgatom villával, hogy mindenütt megsüljenek. Végül egy-két löttyintésnyi tejszínt adok hozzá.

Tálalás előtt összekeverem a kifőtt fusilli tésztával.

Hét-főzz: Ananászos ribizlis kása

Folytatódik a kása-sorozat! Ezúttal is polenta az alap, azt főztem meg vízzel. Adtam hozzá személyenként 2 kanál kókuszreszeléket, egy marék valódi ananászt felkockázva és egy marék ribizlit – a gyümölcsöket nem főztem a kásával, csak beleforgattam. A fűszerezés elég purista: egy késhegynyi kardamomot és kevés mézet adtam hozzá, mert az ananász egyébként is nagyon édes, a ribizli meg picit savanyít, így meg is van a harmónia.

Older PostsNewer Posts