El is készült az idei év első nagyobb lélegzetű projektje és már használatba is vettük. A természetes fénnyel egyáltalán nem rendelkező előszobában képtelenség színhűen fényképezni, még talán ez a szerkesztett verzió áll a legközelebb a valósághoz. Maradék Cataniakból granny stripe mintával készült és egyszerű egyráhajtásos pálcából van a szegély. Szimplább már nem is lehetne, de a színek meg az origami darvak úgyis elviszik a showt. Boldog tavaszvárást Nektek!
Posts Tagged with horgolás
Pirosból feketébe
A nyárról halogatott sorozat utolsó előtti darabját láthatjátok ma, az utolsó majd karácsony után jön, mert az meglepetés. Ez a Zauberball fonal már rég keresi a nekivaló mintát, de mert csak valamivel kevesebb, mint egy gombóc volt belőle, így olyan semleges projektet kellett választanom, amelyet bárhol abba lehet hagyni. A szokásos sarktól növeszthető kagylómintát választottam, és nagyon elégedett vagyok. Persze másfél gombócból még jobb lenne, így amolyan zsebkendőcske méretű, de a színátmenetek már így is jól kijönnek. Kicsit kellett vele varázsolni, mert a majdnem egy gombóc nem egy darabban volt, de szerintem sikerült eltalálni.
Bogyós nyakmelegítő
Volt egy kedvenc nyakmelegítőm, ami helyett szerettem volna egy hasonlót horgolni, csak épp olyan színekkel, hogy az aktuális télikabátomhoz is passzoljon, így jött játékba a szürke és a rózsaszín. A minta a Mezzaluna Crescent Shawl-ból adoptálódott, csak épp csősálként horgoltam a bogyós-hálós mintát. Mire elkészült, már világos volt, hogy ez azért jóval kisebb, mint az elődje volt, úgyhogy nem lesz egyenértékű pótlék. A halványrózsaszínnel kapcsolatban is elfogtak kétségek. Kis gondolkodási idő után kitaláltam, hogy odaadom inkább Do-nak, az ő rózsaszín télikabátjához tökéletesen illik ez az árnyalat és a méret is pont jó. Magamnak pedig majd nekifutok még egyszer hosszabb kezdő láncszemkörrel és másik színkombinációval. A fonal egyébként Drops Cotton Merino, ami tökéletes választás, ennél fogok maradni a puhasága miatt. Nem mondom, hogy holnap kezdem, de hátha elkészül még ezen a télen.
Ötletek és tervek
Bármilyen fura, a leginspirálóbb bejegyzések számomra mások blogjaiban azok szoktak lenni, ahol félkész holmikról van szó. Persze szépek a kész pulcsik, kesztyűk, de azok olyan vegytiszták. Míg a félkész cuccok láttán mindig az az érzésem, hogy egy hajóban evezünk, én se vagyok kész szinte semmivel, ő sem. Amíg egy kötés-horgolás nincs kész, még kábé bármi lehet belőle. Imádom ezt a bármit, ezt a nyitott lehetőséget! Ennél már csak az ötletek jobbak, azok, amiket még el sem kezdett az ember, csak a fejében van meg. Mostanában rengeteg ilyen kezdemény kavarog a fejemben, úgyhogy most fellistázom ezeket és kíváncsi vagyok, egy év múlva mi valósul meg közülük.
- Szeretnék filcből varrni néhány neszit, az előlapokat freeform horgolt motívumokkal szeretném díszíteni.
- Szeretnék varrni egy jersey felsőt magamnak, az anyag úgy három éve vár a szekrényben.
- Szeretném a Desigual ruhámat, aminek a felső fele látványosan kifakult, kettévágni és a szoknyáját nyakmelegítővé változtatni.
- Szeretnék scrapbook technikával két kis könyvecskét készíteni a gyerekek aranyköpéseiből.
- Szeretnék szőni szürke felvetésben szürke sálat, amiben maradék lila fonalakból vannak csíkok és néhány helyen ezüstszálak.
- Szeretnék elmenni egy pecsétkészítő workshopra.
- Szeretnék végre magamnak is varrni egy szatyrot freeform díszítéssel.
- Szeretnék Do-nak varrni textilbőrből egy háton hordható tornazsákot.
- Szeretnék a filofaxomba felnőtt színezők lapjaiból elválasztólapokat készíteni,
- Szeretném megkötni még egyszer a Joji 3color cashmere cowlt most már tényleg kasmírból, de használható bőséggel (ami sokkal kevesebb szemszámot jelent, mint a mintában.)
- Szeretnék két “babaház a bőröndben”-t készíteni. Ami azt is jelenti, hogy amigurumit horgolni – nagy szó tőlem.
- Szeretném megkötni a Stripe study shawl-t
- és meghorgolni a Foxy cape-et.
Mondjuk elsőre ennyit, aztán majd meglátjuk, mi jön még hozzá. Ja, hogy ez a lista szinte köszönőviszonyban sincs a rav-os queue-val? Hát így jártunk.
P.s.: A képen a legutóbb elkezdett projektem látható, elvileg az előszobai komód tetejére lesz futó – aztán majd az idő eldönti, hogy tényleg így lesz-e. Catania, 3,5-ös tű és granny csíkok szabálytalan színelosztással.
Fókusz vagy kreativitás
Talán elsőre meglepőnek tűnik a két szó között a vagy. Az alkotómunkának mindkettő fontos része szerintem. Én gyakran őrlődöm a kettő között: amikor a kreativitás visz, csak úgy áramolnak az ötletek, fókusz nélkül viszont ezekből nem lesz semmi, vagy legfeljebb félig elkészült projektek valamelyik kosárban, fiókban, kanapén és a lakás egyéb legmeglepőbb pontjain.
Körülbelül egyidőben azzal, hogy az anyahajó befejezését (vagyis szünetelését) elhatároztam tavasszal, egy nagyon fókuszált időszak kezdődött el. A fókuszálásnak tulajdonképpen már része volt a blogolás felfüggesztése. Emellett volt még pár más életterület is, ahol nagyon visszavettem a lendületből, például a sport. Nagyon világosan láttam, hogy ha a fontos és sürgős kötelező feladataimra 100%-ban akarok figyelni (na jó, 150%-ban), és még aludni is szeretnék mellesleg, akkor rengeteg mindenre nemet kell mondanom, amire amúgy igent szoktam. Ebbe akkor teljesen és szívesen bele tudtam állni és meg is lett az eredménye. Amikor a feladatkupac alól augusztusban elkezdtem kilátni, akkor visszanézve azt is megállapítottam, hogy a korábban záporozó ötleteim valahogy kiapadtak, horgolótűt alig veszek a kezembe és igazából nagyon nem is tudom, hogy mihez kezdenék igazán a szívem mélyén. Ekkor teljesen véletlenül olvastam egy cikket arról, hogy a kreativitás és a koncentrálás egymás ellenfelei. Hátborzongató volt, ahogy ez az egyszerű mondat tűpontosan leírta a helyzetet, amiben voltam. Ez a pontosság meg a tény, hogy a koncentrálást igénylő projektem lezárulófélben volt, együtt adta meg a lendületet, hogy újra kezdjem a 100kreanap projektet és hogy megint megengedjem magamnak a szétszórtságot.
Fókuszra persze szükség van, ha az ember be akarja fejezni, amit elkezdett és szívesen felszámolná a félkész holmik kosarát. Akkor is, ha csomó terv van a fejében, de egyiket se kezdi el megvalósítani. Viszont a koncentrálás fékez is, lefékezi a fejben a keletkezni vágyó új ötleteket, a kíváncsiságot, hogy hogy lehetne még másképp, jobban csinálni ugyanazt.
Sokszor beszélgetünk fonalas körökben arról, hogy ki az egyprojektes és ki a sokprojektes. Mindig csodáltam az egyprojektes embereket, akik belekezdenek mondjuk egy pulcsi kötésébe, és belátható időn belül be is fejezik, mert csak azon az egy projekten dolgoznak. Én nem vagyok ilyen. És amikor most megpróbáltam, hogy ne kezdjek újba, amíg minden elkezdett holmi el nem készül, azt vettem észre, hogy a horgolási kedvem is elment. Kell az a szabadság, hogy mindig ahhoz a projekthez rakhassak pár sor, ami épp megszólít. Ha ennek az az ára, hogy két évig készül egy pulcsi, akkor ez van.
Azért szerencsére így is látszik a haladás. Nemrég feldobott a blog egy kb. egy évvel ezelőtti projektleltár bejegyzést. Ha végignézem, elég nagy haladás látszik. Van, amit lebontottam, de van, ami elkészült. És igen, van olyan is – az említett pulcsi -, ami jól halad ugyan, de még mindig hiányzik pár órányi munka belőle. Megyek is dolgozom kicsit fókuszáltan rajta, mielőtt még D kinövi.
De azt hiszem, ez a nyár megtanított arra, hogy a legjobb, amit tehetek, az a fókusz és a kreativitás egyensúlyban tartása mindig a lehetőségekhez illesztve és talán nem baj, ha a fókusz kicsit kevesebb teret kap, mint az ötletviharok.
A posztban látható fotók egyébként egy nyáron készült projektet mutatnak, a Horgolt mandalák könyvből a 88. oldalon lévő mandalát.
5=10 Mi az?
Ez a matematikai lehetetlenség horgolók számára teljesen realisztikus tud lenni. Kb 5 százaléknyi munka hiányzott a takarómból kb 10 hónappal ezelőtt, mégpedig a száleldolgozás, annak is csak egy része. De nyilvánvaló, hogy ennél izgalmasabb tevékenység is létezik, meg aztán nyáron ki vesz a kezébe egy gigantikus meleg takarót, meg aztán ősszel nincs elég baja az embernek a sulikezdéssel? Decemberre készülve nyilván a sálak, sapkák élveznek elsőbbséget (mert amúgy nincs otthon elég), és így tovább, mindig van kifogás. És akkor a szépen meghajtogatott befejezetlen takaró ott ül a kanapé szélén, a család már azt hiszi, használható, elkezd vele takarózni – és végül ez visz rá arra, hogy befejezzem a hiányzó 5 százaléknyi munkát 10 hónap után (nem beleszámítva a horgolás idejét, ami még ugyanennyi, ha nem több). Ugye, ismerős ez a sztori a selyemsálas bejegyzésből? Hiába, a legjobb múzsa a család, aki nem vesz tudomást arról, hogy még nincs kész, ami késznek látszik.
A projekt erőssége egyébként, hogy fonalfalás, a körök maradékokból készültek, a többi pedig mindenféle akrilból. Mondjuk ez az a takaró, ami már elkészülése előtt elkezdett tönkremenni, mert szálelvarráskor belevágtam egy nem elvágandó szálba is. Nem akarok róla beszélni. Nagyot izzadtam, mire megfoltoztam valahogy és nem is 100%, hogy bírni fogja a használatot, de ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha ott leszünk.
Színek csodás játéka, olyannyira, hogy bár erős fogadalommal fogadtam, hogy egy darabig takarót nem, de most nem is vagyok ebben olyan biztos.
Fonalfaló granny-kendő
Ősz kezdetén valamikor álmodtam meg maganak egy akkora kendőt, amibe igazán bele lehet bugyolálni magam és ami kabáton kívül is hordható. Óvakodom a fonalvásárlástól, így a készletemben néztem körül és örömmel állapítottam meg, hogy ha nem ragaszkodom az egyszínűhöz, akkor elég nagy a játékterem a bordó-piros-lila vonalon.
A legutóbbi szövésem padlizsánlilája és a borvöröse például, aztán egy méltatlanul elhanyagolt teljes gombolyag cirkás zoknifonal várta jobb sorsát. Egy ponton még egy szürke maradék zoknifonal is bekéredzkedett a csapatba. A szegély kicsit kínszenvedés volt, mert eredetileg rojtokat képzeltem el, de aztán félúton rájöttem, hogy a Drops Cotton Viskose nem rojtnak termett és lebontottam. Vagy fogalmazzunk pontosan: kikukáztam, mert a rengeteg 10 centis darabkával nagyon mást nem tudtam kezdeni. Sokféleképpen lehet fonalat falni, maradjunk ennyiben.
Most viszont boldog vagyok, pont így jó a kendő, ahogy van és örülök, hogy ismét egy klasszikus alapdarabbal lett gazdagabb a ruha- és kendőtáram.
Visszafogott mandala
Idén karácsonyra nagyon kevés sk ajándékot adtam – engem mindig frusztrálnak a határidők. Ez a pici terítő is már októberre kellett volna, hogy kész legyen, ehhez képest karácsonyi ajándék lett belőle. A színek adva voltak, a minta egyszerű granny-kör ebből a könyvből és Catania fonalból. Sok mesélnivaló nincs róla, hacsak nem, hogy ez az elődje.
Letisztult és királykék
Ez a kendő is egy a lassan készülők közül, amelyeket az UFO-leszámolási akcióm keretében végre sikerült befejeznem. Do egykori furulyatanárjának lett volna búcsúajándék – ehhez annyit, hogy két éve abbahagyta a furulyatanulást. Szerencsére azért el fogjuk tudni érni a célszemélyt, aki valószínűleg már lemondott arról, hogy valaha is megkapja a királykék kendőjét. A szín az ő választása, a minta az enyém – hozzá valamilyen modernebb mintát kerestem, nem a hagyományos csipkést.
Az alapminta ebből a könyvből van, ez a címlapmodell. Egyébként nagyon haladós technika, tulajdonképpen néhány nap alatt horgoltam, csak elhúzva két évre. Rengeteg háromráhajtásos pálca az odasorokban, a visszasorokban pedig rövidpálca. Csak éppen én kicsit belevariáltam, és nem csücsöktől végig növekvő kendőt csináltam belőle, hanem a felénél elkezdtem visszacsökkenteni a sorok hosszát. Ez elvileg egyszerűnek tűnt, de mire rájöttem, hogy hogy lesz jó, bontottam is párszor és akkor félre is tettem az egészet úgy 23 hónapra, aztán amikor megint nekiveselkedtem, már gyorsan ment megint.
A fonal Lang Yarns Merino 120, nagyon jó alapfonal, nem először használtam és nem utoljára. Egészben így néz ki, szerintem nem annyira vállkendőnek való fazon, sálnak jobban néz ki, mert a mélysége nagyon nagy a szárnyfesztávolságához képest – bár ezt lehet, hogy csak a 158 centim mondatja velem.
A minta egyébként nagy kedvencem lett, szerintem fogok még vastagabb fonalból az eredeti leírás alapján aszimmetrikus kendőt is horgolni belőle.
Toll- és mindentartó
“Nagyon praktikus csupor, mindenfélét bele lehet tenni.” (Micimackó)
Jó is, hogy mindenfélét, nemcsak tollat, mert a tolltartóm olyan hosszú ideig készült, hogy közben már megoldottam a tolltárolást vásárolt cuccal. Meg az is kiderült, hogy szinte minden íróeszközöm belefér ugyan, de a töltőtollam túl hosszú hozzá, szóval az alábbi két kép csalás és ámítás. Hogy sminkcuccok vagy papírzsepi vagy valami egész más fog tárolódni benne, az majd kiderül idővel.
A Catania-készleteket apasztottam ezzel a projekttel is, 3-as tűvel dolgoztam és minta nélkül, saját fejem után horgoltam. A kezdés egy láncszemsor volt, amit kétoldalról is behorgoltam rövidpálcákkal és a második körtől szaporítás nélkül haladtam végig. Tkp nagyon egyszerű az egész, csak épp annyira unalmas is, ezért is húzódott már talán május óta. Mondjuk nem gond, a színei pont jól ellensúlyozzák a november szürkeségét.