Skip to content
  • Freeform horgolás
  • Receptek
  • Csináld magad – DIY tutorials
  • Bemutatkozás
nyito

Posts Tagged with horgolás

Karanténprojekt: My Precious Sweater

2021-03-06

Van azért a covid-őrületnek előnye is. Normálisan esténként van időm kötni-horgolni, gyakran filmet is nézek közben, szóval a projekteknek elsősorban egyszerűeknek kell lenni, fél szemmel odanézősnek és semmiképp nem számolósnak, mert arra már este nem vagyok képes. Nem véletlen, hogy pulcsit vagy felsőt nagyon ritkán készítek, akkor is leginkább olyat, amin egy szem ide vagy oda nem számít.

A covid-karatének ezen változtattak. A szokásos 12 órás agyölő munkanapjaim helyett jóval nagyobb a szabad terem és a normális mennyiségű munkát is szabadabban osztom be. (Tudom, ez leginkább azt mutatja meg, hogy mennyire nemnormális terheléssel éltem covid előtt, és a legtöbb ember okosabban viszi az életét nálam. Nekik valószínűleg a plusz terhelés tűnik fel, nem a könnyebbség, de hát nem vagyunk egyformák.) Ennek hála, már a második karanténfelsőmet fejezem be, ráadásul ez egy igazi, hosszúujjas pulcsi, aminek a mintája tényleg figyelmet igényel.

A minta megtalálható a ByKaterina blogon ingyenes és fizetős változatban is. Én a fizetőst választottam, egyrészt mert az könnyen nyomtatható formátum, másrészt meg amiatt, amiről itt egyszer hosszan írtam. A leírásról csak jókat tudok mondani, nem találtam benne hibát és teljesen logikus, jól követhető az egész.

Scheepjes Stonewashed fonalat használtam hozzá. Ez az első projektem ezzel a fonallal, és mivel a pulcsit még nem mostam (sőt, nem is blokkoltam), íggy a tartósságáról sajnos nem tudok írni, de optikailag egyszerűen imádom az egyszínű, de mégsem kinézetet. Az egyedüli béka, amit le kellett nyelnem, hogy az első gombóc fonal, habár egy eredeti tizes pakkban vettem, mégis sárgásabb árnyalat, mint a többi. Jó a rosszban, hogy pont elsőre használtam azt, szerintem az eltérő árnyalat valahol középen a pulcsiban rosszabbul nézne ki, mint így. Most attól a bosszantó mellékszálról, hogy simán elég lett volna a többi, ténylegesen egyszínű gombolyag is a pulcsihoz, az egy sárgásat meg használhattam volna bármi másra, tekintsünk el. A tanulság mindenesetre az, hogy még az egyben vett fonalakat is nézzétek át, és még a festésszámnak se higgyetek annyira, mint a saját szemeteknek. És mindenképp nappali fényben végezzétek ezt az összehasonlítást, mert szerintem nálam ezen csúszott el, lámpafényben minden sárgásabbnak tűnik ugyanis.

Na de ezzel a kis hibával együtt is nagyon tetszik a végeredmény. Picit oversized, de nem túlzottan. Laza is meg igényes is. Az ujja bősége nem annyira fér be a kabátomba, így leginkább kabát nélküli időben fogom tudni utcán hordani, de az is jön hamarosan. Boldog tavaszt és kitartás minden magyarországi fonalastársnak a következő hetekhez!

Pink SBS kendő

2021-02-05

Ezt a fonalat több más szintén lilás-pinkes motringgal együtt pár évvel ezelőtt vettem Soft Rainbow Muzsitól. Pulcsit szerettem volna kötni belőle – fogalmam sem volt még akkor, hogy mennyire nem jó ötlet az én kötési tempómmal és kitartásommal kettes tűvel pulcsit kötni. De szerencsére a korral megjött nálam a reális énkép is, úgyhogy tavaly év végén döntöttem: nem fogok én cérnából pulcsit kötni, inkább keresek hozzájuk kendőmintákat.

SBS-em ugyan rengeteg van, de pinkes-rózsaszínes még nem volt, így addig is, amíg kitalálom, hogy milyen kendőt szeretnék kötni, gyorsan – tényleg meglepően gyorsan – összehoztam ezt az SBS-t. Most nagyon vissza kell fognom a kezemet, nehogy a többiből is ez legyen, annyira kellemes meditatív tevékenység.

WIPszerda: Megint freeform horgolás

2020-09-09

A freeform horgoláshoz hangulat kell és főleg sok egybefüggő idő, ezenkívül még az a fajta mindset, hogy bátran ronts el bármit, nem kell hatékonynak lenni. Nem akarom túlideologizálni a karantén heteit, mert voltak nagyon nehéz napok is, meg kellett kis idő, amíg a családból mindenki megtalálta magát az új helyzetben, de az tény: pusztán a munkábajárás és a face-to-face meetingek és az azokra való eljutás nekem nagyot könnyített az időbeosztásomon. Munka persze volt, de az utazási idő lecsökkenésével nyert időt – már csak a mentális egészségem érdekében is – főképp horgolással töltöttem. Sok freeform horgolással.

A projekt apropója is munkával kapcsolatos: a templomunkban elég retro oltárterítők vannak, némelyikük kifejezetten rossz állapotú és hogy óvatosan fogalmazzak, nem épp igényes kivitelű és/vagy anyagú. Normál napirend mellett ez a tény nem éri el az ingerküszöbömet, legfeljebb amikor épp az ünnepkör változásával cserélem a terítőket a megfelelő színűre. Most viszont tavasszal, hogy nyakamba szakadt rengeteg idő, elkezdett zavarni a dolog. És persze járt az agyam, hogyan találhatnék esetleg olyan megoldást, ami nem dönti romokba a gyülekezet kasszáját sem. Két nap után megvolt az ötlet és a koncepció, freeform horgolásos rátéttel szeretnék egy oltárterítőt készíteni. A freeform rész viszonylag hamar elkészült, most még a rádolgozás a textilre, a bélelés és tűzés-hímzés hiányzik.

Mivel a húsvét és az azt követő hetek színe a fehér – sokszor arannyal, ezüsttel kombinálva, így először összeraktam az otthoni fehér, bézs, drapp, szürkésfehér és metálos fonalaimat egy kupacba. Ezekből dolgoztam első körben, később még találtam pár metálfényű cérnát, ezeket triplán összefogva használtam.

A kör belseje még nem freeform, hanem egy a Cser Kiadó mandaláskönyvéből származó minta alapján készült, ebből ment át fokozatosan freeformba.

Reméltem, hogy a nyáron a textilre rádolgozással is megleszek, de valahogy nem jött a hangulat. Mindegy, a céldátum most húsvét, addig még mindenképp jelentkezem, hogy haladok.

Babás projekt

2020-02-091 hozzászólás a(z) Babás projekt bejegyzéshez

Bécsi életünk harmadik napján hidertés alapján megismertünk egy fiatal egyetemista lányt, aki a következő naptól már minden délután vigyázott a gyerekeinkre egészen addig, amíg fel nem vették őket egésznapos oviba. Utólag visszatekintve erre, rendkívül vakmerő dolog volt. Ötven pályázó közül választottuk egy nap alatt. Csak az első benyomásra támaszkodhattunk, meg arra, hogy tökéletes helyesírással írta meg a jelentkezését az állásra. Minden normális anya még a szomszéd utcában lévő oviba való beszoktatásra is heteket szán, én pedig a külföldre költözés utáni negyedik napon átadtam a beszoktatás feladatát egy bébiszitternek, akit se a gyerekek nem ismertek, se én, mindezt német nyelvtudás nélküli gyerekekkel. Egyszerűen muszáj volt bízni benne, hogy ez működni fog, mert nem volt más opció.

10 évvel később a gyerekek úgy beszélnek erről a már rég nem egyetemista lányról, hogy ő volt az első barátjuk Ausztriában. Rengeteg időt töltöttek együtt eleinte, később aztán kevesebbet, de ha elhanygoltuk volna a felnőttes programokat, mindig emlékeztettek rá, hogy ideje lenne már szervezni valamit, hogy jöhessen ő, Mary Poppins.

Aztán 9 évvel később, pont mikor már a Bécsből való elköltözés kellős közepén voltunk, tudtuk meg, hogy ő is anya lesz hamarosan. Amikor a babaértesítő megérkezett decemberben, azonnal kattogni kezdett az agyam, hogy kötni vagy horgolni szeretnék a babának valamit, mondjuk egy takarót.

Attic24 Sweet pea takarómintájával dolgoztam, és tőlem szokatlan módon nem egész egy hónap alatt elkészültem vele. Közben pedig azon gondolkoztam, hogy mennyire sok dolog belefért ebbe a 10 évbe, mennyi minden változott és hogy a következő 10 végére akár az se kizárt, hogy már a saját unokám takaróját is horgolhatom. Egy dolog maradt stabil. Az első naptól vakon megbíztam benne. Ugyan túl részletes használati utasítást soha nem adtunk a gyerekekhez, általában rohanva találkoztunk és röptében adtuk át a gyerekeket, de mindig mindent megoldott és eközben még jót is szórakoztak a gyerekekkel. Volt velük, amikor betegek voltak, beugrott spontán egy hétre, amikor az előre leszervezett szünidei nagyszülős program betegség miatt borult és én külföldön voltam. Lenyugtatott hisztiző gyerekeket és rábeszélte őket a hajmosásra. Nem is tudom, hogy lehetett ekkora szerencsénk, de nagyon hálás vagyok érte.

A szürke is szín

2020-01-142 hozzászólás A szürke is szín című bejegyzéshez

Hosszan nézegettem a könyvesboltban kapható Rico hosszan átmenetes fonalakat. Izgalmasnak tartottam a módot, ahogy ezek az átmenetek létrejönnek: az egyes lazán egymás mellett futó szálak különböző pontokon sötétednek, így egészen finom átmenetek vannak a színek között.

A világosszürkéből a sötétszürkébe futó átmenet tetszett a legjobban, így ebből akartam először egy SBS-t, azán egy felsőt horgolni, aztán megint egy másik kendőmintával próbálkoztam. A realitáspróba viszont bebizonyította, hogy ez a lazán egymás mellett futó sok szál abszolút nem jön be nekem, nagyon szenvedtem a horgolástól. Végül frusztráltan félreraktam a gombolyagot, és csak valamikor összel szedtem újra elő, egy utolsó esélyt adtam neki, mégpedig a Marina mintájával.

Nem tudom, mi változott, de ennek a mintának megadta magát a fonal – vagy egyszerűen eddigre már megszoktam a sok visszabontott próbálkozás közben, nem tudom. Magamhoz képest gyorsan elkészült a kendő, lefotózni aztán kb. még ugyanannyiba telt, mint a horgolás. Azt hiszem, már eddig is a legjobban kihasznált és legkedveltebb három kendőm közé küzdötte fel magát.

A gombolyag egyébkét 20 dekás volt és maradt belőle elég szép mennyiség. A legvilágosabb szürkék annyira nem hiányoztak ebből a projektből, így még keresem a helyét a maradéknak.

Kis life update az év végén

2019-12-312 hozzászólás Kis life update az év végén című bejegyzéshez

Nagyon fura érzés megint írni ide, teljesen leszoktam róla az utóbbi hónapokban.

Köszönöm, hogy a szőttes-posztra olyan sokan reagáltatok. Mindent elárul az én 2019-emről, hogy hetekbe telt, mire egyes kommenteket engedélyeztem – és ez nem a kommenteken múlott.

Nagy reményekkel indultam az évnek, előre tudtam, hogy minimum két ponton felforgatom az életem és a család életének szokásos menetét. Az első felforgatás rögtön év elején indult és ez inkább könnyítés volt számunkra. elbúcsúztam a munkahelyemtől, ahol több, mint 8 évet dolgoztam. Sok szempontból nagyon jó időszak volt, de már éreztem, hogy ideje visszatérni arra a területre, ahonnan azért jöttem el, mert a kisgyerekes életformával nem volt számomra összeegyeztethető. A januártól augusztus végéig tartó időszakban félállásban dolgoztam csak egy projektben. Nagyon rámfért, még akkor is, ha anyagilag kompromisszum volt. Az év eleji reményeim nagyrészt arra vonatkoztak, hogy mihez fogok kezdeni a felszabaduló rengeteg időmmel. Az első három hónapban nagyrészt a pszichodráma képzésem lezárására koncentráltam, megírtam a szakdolgozatot és felkészültem a vizsgára. Utána viszont akár csodát is tehettem volna horgolásfronton, csinálhattam volna horgolás és freeform horgolás videókat például. Ehhez képest teljesen földhözragadt módon rengeteget aludtam. Be kellett vallanom magamnak, hogy évek óta durva alváshiányom volt és hogy erre a plusz pihenésre egyszerűen szüksége van a testemnek.

Márciusra az is kialakult, hogy augusztus végén elköltözünk Bécsből. A döntést megelőző pár év fejben a különböző szcenáriók végigjátszásával telt – és higgyétek el, ebben is nagyon ki lehet fáradni. Minden lehetséges út mellett és ellen is voltak érvek. A számomra legideálisabb verzió sajnos csak utópiában létezik, az egy kiszámítható vállalkozói környezet és gyerekbarát, inspiráló oktatási rendszer lett volna Magyarországon (különösen a második lett volna fontos). Miután pár hónap álmodozás után a hazaköltözéses tervet végül elengedtük, még azt kellett kitalálni, hogy ragaszkodunk-e Bécshez mint lakhelyhez. Végül a “fejjel előre a sötétbe” elv alapján Karintiában kötöttünk ki és én visszatértem 14 év szünet után ahhoz a munkához, amit mindig is akartam csinálni, gyülekezeti lelkész lettem.

Hogy ez a döntés jó volt-e vagy nem, arra majd térjünk vissza öt év múlva. Most, négy hónappal a munkakezdés és költözés után sok pozitívumot látok és néhány negatívumot is. Azt gondolom, hogy ha előre tudom, hogy a gyerekeket mennyire megviseli a változás, akkor nem erőltettem volna a költözést. Viszont számos olyan dolog van, amiért a költözés a legjobb döntéseink egyike. Ez a kép például, ami autóval 15 perc tőlünk, biciklivel meg 50:

A munkámban is több a jó dolog, mint a nem jó – de az tagadhatatlan, hogy teljes embert kíván meg még néha annál is kicsit többet. Az első hetek úgy teltek el, hogy 14 munkaórás napokat nyomtam, és ezzel együtt úgy éreztem, hogy nem vagyok kész. Szerencsére azóta visszataláltam egy valamivel egészségesebb időbeosztáshoz, de tény, hogy fonalakra, blogra és szórakozásból olvasásra alig maradt időm. Itt, vidéken a napok nagyon korán kezdődnek, a hatos kelés pedig azt jelenti, hogy este tízkor legkésőbb már alszom. Ez körülbelül fél óra saját időt jelent naponta már félig alfa-állapotban a fáradtságtól. Tudom, sokan élnek így, és az volt a luxus, amiben eddig voltunk, ennek ellenére engem ez a változás eléggé igénybe vett. A lelkészi életforma másik sajátossága, hogy nekünk hivatalosan csak egy szabadnap jár hetente, az is hét közben, tehát amikor a család többi tagja suliban van és dolgozik – de persze vannak esetek, amikor a szabadnapba is beszervez valaki valamit, például temetés, városi vagy iskolai rendezvény. Az egyházi ünnepnapok, amikor a többi normális ember kialussza magát, szintén nem szabadok. És amikor mondjuk a karácsonyi-újévi hajtás lemegy és végre lehetne lazítani, akkor újra kezdődik az iskola, s a hitoktatás miatt szintén nem lehet szabit kivenni. Szóval nagyjából úgy élek – meg ebben a foglalkozásban mindenki – ahogy szerintem meg minden orvosi ajánlás szerint nem szabadna, kivéve, ha valaki kifejezetten burnout-ra utazik.

Mielőtt panasznapba csapnék át, azért azt is írom, hogy meg lehet ám tanulni bánni ezekkel az adottságokkal és talán valamennyire kezdem is tanulni. De a 2019-es évem végét abszolút meghatározta ez a küzdelem az idővel és a saját elveimmel. Mert az Anyahajóval egy fő célom volt és van: azt szeretném képviselni, hogy mindenkinek joga van napi saját hobbiidőre – még ha csak 15 percre is. Ehhez képest ezt nem mindig sikerült betartanom az utóbbi hónapokban. Igyekszem viszont tanulni az önmagammal szembeni türelmet is, azaz tudatosítani, hogy ez a 15 perc nem egy újabb kötelesség, amit magamra veszek.

A képen látható kendőkezdemény jelképes is: ma kezdtem el hosszú gondolkodás után. Ez a kezdés most egy igen arra, hogy vissza szeretnék térni az új évben a fonalazáshoz és szeretném megint megtalálni az egyensúlyt a munka és a pihenés között. (Egyébként ez tavaly az első 8 hónapban nagyon jól sikerült, de minden váltás újrahangolást igényel.) És azért is örülök az újra támadó startitisnek, mert rájöttem, hogy nekem nem kell erőltetni az “egyszerre egy projekt” elvet – engem ez nem fókuszál, hanem visszafog.

A poszt elején található topnine fotóhoz még pár gondolat: Kevés fonalas projekt készült el 2019-ben. A nagyobb részük szövés volt egyébként, részben azért is foglaltam be magamhoz képest sok szövős napot, mert tudtam, hogy Karintiából nem fogok csak úgy hazaugrani. A saját szövőszék témán rövid ideig gondolkoztam, nagyon vonzó és most még el is férne a lakásban, de még nem jött a nagy elhatározás.

Elkészült viszont egy Doris Chan türkiz horgolt felső, amit sokat hordok, és egy Stephen West pulcsi, amit imádok nézni, viszont gyakorlatilag nem hordom. Ezzel a kettő projekttel átléptem a komfortzónám határát, és remélem, hogy mind kötött, mind horgolt vonalon hoz 2020 is legalább egy-egy felsőt, pulcsit, mert ezekre nagyobb szükségem van, mint egy ötvenedik kendőre.

A válogatásból látszik, hogy az Insta-követők szeretik az élénk, vidám színeket, szinte csak ilyenek kerültek be a leg-válogatásba. Hogy ehhez tudom-e tartani magam, arra kíváncsi vagyok, mert az itthon lévő fonalaim egyre inkább a lágy nyár színvilágban mozognak, azaz inkább tompábbak, visszafogottak. Azért egy takaró még biztosan lesz ilyen erős és vidám színekből, a többi meg majd kialakul.

A freeform horgolás is újra teret nyert nyáron, egy most készülő stóla képeit az Instán láthatjátok időről-időre. A másik tipikus poszttéma mostanában a nappalink asztala: a fehér asztal, mögötte a könyvespolc a sok színes könyvvel nagyon hívogat, hogy újabb és újabb színes tertőket horgoljak rá.

Ennél sokkal konkrétabb terveim most nincsenek is 2020-ra, igyekszem szabadságot adni magamnak, hogy az történjen, ami épp jó. Dez azért a könnyebb visszakereshetőség kedvéért csinálok egy listát a jó lenne, ha projektekről:

  • egy kötött zokni
  • egy kötött pulcsi
  • egy horgolt pulcsi vagy kardigán
  • a freeform stólát befejezni
  • a selyem horgolt kendőt befejezni
  • a szövéseimet végre eldolgozni
  • a színes hexagonos takaró lógó szálait eldolgozni
  • egy-két horgolt terítő a nappaliba
  • és a nyáron egy-két szövős nap

Ez a poszt brutálisan hosszú lett, remélem, azért valamennyire nektek is érdekes, nemcsak nekem. Köszönet mindenkinek, aki az ingadozó aktivitásom ellenére is kitartott az Anyahajó mellett. Köszönet mindenkinek, aki a FB-csoportban akkor is aktívan posztolt a 100kreanapos kihívásba, amikor én teljesen behavazódtam a költözés után. Fantasztikus egy ilyen csoport és ennyi egymást támogató kézimunkázó ember! Boldog új évet kívánok Nektek!

Freeform cowl

2019-07-302 hozzászólás Freeform cowl című bejegyzéshez

Már nem is tudom, mióta van ez a poszt a to do listámon! Ezt a nyakmelegítőt akkor kezdtem el, amikor a – végül nem megírt – freeform horgolás könyvemhez készítettem a modelleket, mintákat. Ez a cowl arra példa, hogyan lehet egyetlenféle fonal nagyjából másfél-két gombolyagjából freeformozni.

A freeformról a legtöbben azt gondolják, hogy kizárólag akkor működik, ha rengeteg effektfonalat és mindenféle különböző textúrájú fonalat használ az ember. Pedig van egy sokkal minimalistább módszer is, amikor egyetlen színátmenetes gombolyaggal játszik az ember. Persze ez sok elvarrni való szálvéget is jelent, ha azt akarjuk, hogy a színek elhelyezkedésébe nekünk is legyen beleszólásunk, ne csak a véletlennek, de ez számomra benne volt a pakliban. Ennél a technikánál különösen ötletesnek kell lenni, hiszen a fonalak textúrája nem fog hozzájárulni az izgalmas összképhez, a mintának kell elvinni a show-t. Nézegessétek a képeken a részleteket! Van kagylóminta, popcorn, játék a pálcák méretével, véletlenszerű csipkeminták, spirál, horgolás a felszínen és még rengeteg technika.

A formája nem teljesen szándékos, így alakult munka közben, de nem bánom, mert így még a vállat is takarja.

Nem halogatom

2019-05-27

Az anyahajóblog online közösségében alig ért véget a 100kreanap kihívás, máris kezdődött egy következő, melynek témája 50 napon keresztül a nemhalogatás. Szeretem a kihívásokat, mert segítenek fókuszálni. A 100kreanap lényege az volt, hogy 100 napon keresztül minden egyes napon adjunk magunknak bármilyen kis időt az alkotásra. A mindennapos hobbizás sokunknak csak álom, egyszerűen túl sok mindent csinálunk ahhoz, hogy minden nap jusson idő, energia erre. Nekem is különböző hatásfokon sikerült az eddigi ilyen kihívásokban részt vennem. Ebben a legutóbbiban a napoknak majdnem egyharmadát passzoltam, ez kifejezetten rossz eredmény. Viszont ha úgy vesszük, mégsem az, hiszen sok olyan nap volt, amikor épp a kihívás és az abban részt vevő közösség adta meg a lökést, hogy mégis elővegyem a fonalakat. Szerintem ez a lényeg!

Az 50 nemhalogatós napnak nem célja, hogy minden nap alkossunk. Most arra figyelünk, hogy olyan projekteken dolgozzunk, amelyeket már jó ideje halogatunk. Lehet, hogy évek óta nézünk egy szép fonalat, de nem merünk belekötni. Lehet, hogy már csak az utolsó sorok vagy épp a szálak eldolgozása hiányzik egy projektből – és hónapok óta halogatjuk. Lehet, hogy egy mintát évekkel ezelőtt megvettünk, kinyomtattunk, de még mindig keressük a tökéletes fonalat hozzá. Vagy a tökéletes tűméretet.

Nem halogatni azt is jelenti, hogy a végtelen lehetőségek közül egyetlen mellett döntünk és amellett kitartunk. Nem könnyű 🙂

Az én terveim erre az ötven napra: öt ruhadarabot szeretnék hordhatóvá tenni. Ez lehet szőtt sál, aminek már csak a rojtozása hiányzik és lehet varrás is. Egy pólóhoz és egy nyári ruhához állnak itthon anyagok, be vannak avatva, részben már a szabásmintát is lemásoltam, szóval tényleg már csak az elszánás és a bátorság hiányzik, hogy belevágjak az anyagba. Horgolásügyileg pedig már egy ideje azon igyekszem, hogy a kendő-sál-sapka vonalról a pulcsi, kardigán, felső vonalra mozduljak el. Ennek jegyében elkezdtem egy rég kiszemelt horgolt kardigánt Drops Baby Alpaka Silk fonalból, ez látszik a képen. Azóta már haladtam egy jó 10 centit vele, és elmúlt a kezdeti bizonytalanság is. Ez a kihívás most különösen izgalmas, úgy érzem, lassan szintet lépek a hobbiban azzal, hogy a one size kiegészítőktől a méretezést és nagyobb pontosságot igénylő darabok felé mozdulok. És nektek mi jelent kihívást a hobbi terén? Gyertek, és meséljétek el a FB-csoportban!

Sweet pea blanket

2019-04-22

Mielőtt teljesen átmennénk gasztroblogba itt, illik, hogy lassan hozzak egy horgolós projekt is. Mert horgolok szorgalmasan, ezt a takarót például januárban kezdtem és máris elkészült – beleértve a szálelvarrást is. Nagy dolog ez nálam, és nem mondható el a tavaly nyáron kezdett hexagonos takaróról, aminek kilógó szálvégeinek száma továbbra sem csökkent egy darabbal sem.

A sweet pea takaró, aminek egyébként abszolút nem ilyen színűnek kellene lenni, az Attic24 blogbban található meg részletes leírással együtt. Előre szólok, hogy addiktív, így kezdjetek bele.

Nekem most a sok tarka takaró után egy visszafogott szürkéhez volt kedvem. A fő kritérium pedig az volt, hogy lehetőleg minél kevesebb szálat kelljen elvarrni. A szürke sávok általában épp – vagy megközelítően épp – két gombóc fonalat ettek meg, így nem kétsoronként, hanem csak nyolcsoronként voltak szálvégek. A takaró szélessége most kisebb, mint szokott, de még így is tökéletes ehhez a fotelhez meg egyszemélyes kuckózásokhoz is.

Bravo fonalból 4-es tűvel horgoltam, a szegélye pedig az eredeti mintától eltérően egy sor rövidpálca, egy sor egyráhajtásos pálca és légszem váltakozása, az utolsó sor pedig ötös kagylókból áll.

Mit köszönhet ez a blog a feministáknak?

2019-03-08

Mindkét nagymamám egész életében kézimunkázott. Az egyik nagymamám óvónő volt – bár ezt abszolút nem tudtam elképzelni róla, nem volt az a gyerekkel játszadozós típus, otthon a házimunkán kívül semmire nem volt ideje és állandóan panaszkodott, hogy mennyi dolga van. Viszont csodás csigatésztát gyúrt, jól és sokat főzött, szőnyegeket csomózott, kötött, amerikás magyaroknak hímzett matyó terítőt, mégpedig hatalmas étkezőasztal méretben. Én is kaptam tőle egy csodaszép hímzett terítőt, amit ugyan csak ritkán merek ténylegesen használni, de azért amikor előkerül, mindig bámulom. Legalább egy év munkája lehet benne. A másik nagymamámnak szakmája is volt a varrás, édesanyja tanácsolta neki, hogy tanulja ki a szabóságot, mert ruhára mindig szükségük lesz az embereknek, az biztos megélhetés. De nemcsak varrt, hanem hímzett, subázott, kötött, horgolt is. Évekig járt neki a Fürge ujjak és amikor halála után átnéztem ezeket a régi füzeteket, feltűnt, hogy mennyi modell volt, amit elkészített az újságból. Sose állt meg a keze, tévézés közben is molyolt mindig valamit.

Egyszer megkérdeztem őt, miért nem tanította meg az anyukámat kézimunkázni. Amit mondott, az annyira kijózanító volt, hogy még 20-25 év után is emlékszem rá. “Azért, Adélkám, mert meg akartam kímélni attól, hogy kötelességének érezze a varrást, kötést, és egy perc nyugta se lehessen.”

Abban az időben még nem szabadidős opció volt a kézimunka, hanem túlélési technika. Nem volt normális választék a boltban, tehát megvarrták, ami kellett. Kikopott a kabát, nem volt pénz újra, tehát kifordították, megcserélték a bélés helyét és úgy hordták tovább. Felnőttruhából gyerekruhát szabtak, homokban csúszkálni, főzelékkel leeni jó lesz az is. Olcsóbb volt a fonal, mint a kész pulcsi, tehát spórolásból megkötötték. Ha kinőtte a gyerek, lebontották és a fonalat újrakötötték valami mással csíkozva. Ha még élne a nagymamám, csodálkozna, hogy mi fonalra a luxus büdzséből költünk és önkényeztetésnek számít, ha valaki sk ruhát hord, mert az esetek többségében az anyag is többe kerül, mint a kész ruha a boltban.

Pár éve egy barátnőm, akivel osztjuk feminista nézeteinket, csodálkozott, hogy ennyire fontos része lett az életemben a fonalazás. Merthogy ez olyan klisészerű: nő, tehát barkácsol, köt, horgol, főzőcskézik. Aztán elmondtam neki ezt a sztorit a nagymamámról. Hogy igen, külsőre az látszik, hogy ő is köt meg én is. De ő ezt külső elvárás miatt tette, én pedig szabadon választottam és ha nem lenne kedvem, azonnal leállhatnék és elmehetnék helyette barlangászni vagy madarat gyűrűzni, vagy megtanulhatnék valami küzdősportot.

Az, hogy ma nőként van szabadidőnk, amit akárhogy felhasználhatunk, az, hogy van saját fizetésünk, amiből szabadon költhetünk akár fonalra is a férjünk engedélye nélkül, az, hogy nyithatunk egy blogot és nyilvánosan elmondhatjuk a véleményünket, az mind a feministáknak köszönhető. Ahogy a nőnap is. Nem az a lényege, hogy a férfiak egy csokor virággal hódolatukat fejezék ki a gyengébbik nemnek. Ez talán a legnagyobb féreértés, ami csak történhetett a nőnappal, és ezt nem azért mondom, mert nem szeretem a virágot. De ha van olyan nap az évben, amikor ennek nagyon nincs ideje, akkor az pont március 8. Nőnap van és én azt ünneplem, hogy habár nő vagyok, van választásom. Lehetek búvár vagy orvos, miniszterelnök vagy asztalos. Horgolhatok, ha kedvem van, ha pedig nincs kedvem, akkor nem horgolok és egy percig sincs bűntudatom emiatt.

Older PostsNewer Posts
Facebook Round Instagram round Pinterest round

Mit keresel?

Search for:

Mi az Anyahajó?

 

profilkép

Dávid Adél vagyok, 2008 óta írom az Anyahajót. Ha lázba hoznak a fonalak, ha értékeled a saját készítésű tárgyakat, a gyapjú illatát, akkor jó helyen jársz. A kötés, horgolás, fonás, freeform horgolás mellett gyorsan, egyszerűen elkészíthető egészséges ételek receptjeit is olvashatod itt – tudod, hogy a család is jóllakjon, de a hobbidra is jusson idő. Köszönöm, hogy itt vagy, nézz körül, olvasgass és gyere máskor is! A blog mostanában rendszertelenül frissül.

Archívum

Címkék

15/2015 2013 ajándék ausztria barkácsolás gyerekkel blog bécs catania evésivás fonal fonalfaló fonás fonósnapló freeform crochet Freeform horgolás granny gyerek gyerekdivat gyereknevelés gyereknevelés gyerekprogram horgolt horgolt kendő horgolt sapka horgolt sál horgolt takaró horgolt terítő horgolás horgolós könyvtár hétfőzz játék karácsony kendő konyha könyv kötés kötés recept SBS süti TCM tutorial varrás wipszerda ötelemes főzés

Kedvenc Bejegyzések:

A teljes bejegyzés eléréséhez KATTINTS a KÉPRE!

Indul a sütőtökszezon!

Sütőtök darált hússal

Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt, aztán rájöttem, hogy egy kis fűszerezés csodákat tesz. Azóta a heti két-három sütőtökös étel a minimum...

Legutóbbi bejegyzések

  • Kísérletek makraméfonallal 2022-12-01
  • A lépcső-küldetés 2022-09-26
  • Kalandjaim krétafestékkel 2022-09-12
  • Hahó, van itt valaki? 2022-09-07
  • Kis lelkizés a 100kreanap végén 2022-04-12
Load More...Follow on Instagram
Honlapdesign: KatBo Design
Copyright © 2023 Anyahajoblog. All rights reserved.