Lilul a fonalas környezetem, lila gyapjú fonódik a rokkán
és lilákat meg olivazöldeket válogattam össze egy hexagonos projekthez
A fonásról annyit, hogy rém kíváncsi leszek a végeredményre, ugyanis ha minden jól megy, akkor sikerül egy második szálat is ilyen világostól a sötétig terjedőre fonni és akkor a cérnázásban is megmarad az átmenet. Ha pedig nem, akkor fogalmam sincs, pont ezért vagyok kíváncsi, mert valahogy az a papírforma nálam, hogy a dolgok nem terv szerint alakulnak.
A hexagonos projekt még tényleg nagyon kezdeti szakaszban van, valószínű csak a karácsonyi szabi alatt fogok benne érdemlegesen haladni. Erről jut eszembe, hogy a hexagonos terítős videó nem felejtődött el, csak az első videó hibáiból tanulva szeretnék egy jobb minőségűt csinálni és hát itt akadt meg a fogaskerék. Dolgozunk rajta, maradjunk annyiban.
Jó munkát nektek is, bármin is dolgoztok – és ha szeretnétek megosztani, akkor ebben a zárt csoportban megtehetitek. Elég jó és inspiratív a hangulat, csak mondom.
Az Anyahajóblog FB-csoportjában ma 95 napja kezdődött el egy játék, a #100kreanap. A cél az volt, hogy száz napon keresztül minden nap szánjunk időt valamelyik kreatív hobbinkra: horgolásra, kötésre, fonásra, rajzolásra, főzésre és posztoljunk erről képet is. Nem voltam túl szigorú, az is játszhatott, aki csak később kapcsolódott be és ha nem sikerült minden nap posztolni a fotót, az sem volt ok a diszkvalifikációra. Remek csapat jött össze, és a hobbik sora kibővült a hímzéssel és szövéssel is. Voltak, akik hihetetlen nagy projekteket is elkészítettek ezalatt az idő alatt, míg mondjuk én tényleg annak is örültem, ha minden nap sikerült valamicske hobbizás. Bevallom, volt azért néhány nap, ami kimaradt, viszont szerencsére nem annyi, mint amennyit előre jósoltam magamnak ismerve zaklatott és utazásokkal tarkított életemet.
A játék végére ígértem a résztvevőknek ajándéksorsolást is, és viszonylag hamar ki is találtam, hogy egy ilyen csapat számára a legjobb az sk fonású fonal lesz. A gyapjat Anett festette, és a színe pont megfelelő egy téli projekthez, olyan, mint a kandallótűz. Ha én nyerném, szerintem Cameot kötnék belőle, az alapszín sötétszürke lenne, és ezzel a naranccsal csíkoznám.
Mutatom azt is, milyen volt a single szál: ez se rossz, de a cérnázás valahogy elsimítja a kontrasztokat és egyenletesebbé teszi az egészet. Nagyon kíváncsi leszek, hogy fog kinézni megkötve.
A csoportban egyébként új játékot is kezdtünk most közkívánatra, mert rájöttünk, hogy majdnem mindenkinek van otthon pár tucat befejezésre váró projektje. Így ha szeretnétek csatlakozni a befejezősbulihoz, akkor szeretettel látunk titeket ebbe a nagyon barátságos és családias csoportban.
A PIF játékra elkészült legújabb ajándék ez a kb 12 dekányi sk fonott gyapjú. A szösz maga nagyon sárga volt, ahhoz képest a kész fonalban határozottan szembetűnően sok halványzöld van, ezen egész fonás alatt csodálkoztam. Emiatt szeretem annyira a fonást, mert a színek annyiféleképp keveredhetnek és annyi árnyalat kijöhet, amire nem is számítottam. Biztos van, aki ezt a tudományt olyan fokon műveli, hogy befolyásolni is képes a végeredményt, én csak veszem a véletlen kezéből úgy, ahogy adja és egyszerűen örülök neki.
A másik dolog, amit nem tudok fonás közben igazán kontrollálni, az a vastagság. Egy ideig azt gondoltam, hogy ahogy egyre gyakorlottabb leszek, egyre vékonyabban fonok. De ez a teória itt megdőlt, mert ez az adag megint vastagabbra sikerült. Szerintem anyagfüggő – azaz attól függ, mennyire hosszúak a szálai a gyapjúnak. Szerintem ez rövidebb és finomabb szálú volt, ezért óvatosságból egyszerűen vastagabbra fonta magát, mert a vékony szakadós lett volna.
Ennél a projektnél végleg eldöntöttem, hogy továbbfejlesztem a fonós hardveremet, és veszek egy jumbo orsót. A mostani orsóim ugyanis mind 5 dekát képesek felvenni, így a 12 deka három motring lett – két nagy és egy kicsi. Sokkal elegánsabb lenne, meg a kötés szempontjából is szerencsésebb, ha 10 deka egyben maradhatna egy orsón. (Majd karácsonykor kiderül, hogy ki olvassa a családból a blogom :D)
P.S.: Természetesen a fényes vékony fonaldarabkák csak rögzítésre szolgálnak, nem részei a projektnek. Viszont ha már mellékszerepben beslisszolt a képre a Catania fonal is, akkor mondom, hogy az október 15. utáni héten kezdem majd a hexagon terítő közös horgolást, úgyhogy addig tárazzatok be 4-5-féle Catania vagy egyéb pamutfonalból egy-egy gombolyagot. Maradékok is jöhetnek. Egészen szokatlan módon videótutorial-lal készülök, és örülnék, ha velem tartanátok.
Ahhoz képest, hogy egy SBS még az én igen visszafogott tempómban is néhány napos projekt szokott lenni, ez a kis piroska nagyon sokáig készült. Ennek fő oka persze az, hogy a szokásos 10 dekás mennyiség nem bizonyult elégnek, valószínű a fonal vastagsága miatt. És sk fonott fonal esetében ha elfogy a készlet, akkor komoly feladat elé kerül az ember. Ugyanolyan szösz ugye nincs otthon. Meg pont Anettnek sincs, akitől az első szösz származott. Tehát a a projekt bizonytalan időre jegelve.
Szerencsére a Gyapjúnapon áprilisban valahogy beugrott, hogy nem kell nekem feltétlenül teljesen ugyanolyan szösz, elég az is, ha van ugyanolyan színű része. Így aztán beszereztem szintén Anettől egy narancsos-pirosas-bordós gyapjat, amiből ha kivettem a narancsos réseket, akkor a maradék kifejezetten összetéveszthető volt az eredeti színnel. Így aztán gyorsan megfontam, gyorsan belehorgoltam a kendőbe az így nyert néhány dekát – és ekkor kitört a nyár, így a blokkolásra valahogy nem volt motivációm. Most viszont az is elkészült, és így egész jól lehet látni, hogy mennyire légies lett a blokkolástól ahhoz képest, amilyen előtte volt. Azért még ne jöjjön az ősz, ha lehet, kibírja még egy darabig a szekrény mélyén ez az SBS is.
Ha még nem jött volna át az évek során, akkor most mondom: kedvenc fonalam a Schoppel Zauberball. Odavagyok a színeiért, a finom átmenetekért, szinte bármelyik színárnyalatából el tudnék képzelni valamit magamnak. Vagy legalább másvalakinek. Imádom, hogy a fonalak nevei tökéletesen eltalálják a színek hangulatát. És ha még lehet fokozni a Zauberball-mániámat: most piacra dobták a szöszt is. Elvileg barkács- és nemezelős gyapjú, de én úgy voltam vele, hogy ami szösz, az fonható. És milyen igazam volt!
Itt látható a három fázis: szösz, egyágú, kétágú.
Az egyágú fonásában az volt a nagyszerű, hogy olyan finoman keveredtek a lehetetvékony szálak, változtak az árnyalatok. Persze a házi fonásban nem tudtam azt a hosszan átmenetes hatást elérni, ami a gyári fonal jellemzője, itt gyakrabban változtak a színek, de a keveredések itt is gyönyörűek.
A kétágú pedig olyan borbély-jellegű lett, minden centi meglepetés volt, hogy épp milyen szín milyen színnel kerül össze.
Összesen 15 dekát vettem, hogy majd készítsek belőle egy horgolt kendőt, de most arra gondolok, hogy mégis inkább kötni szeretném, valami nagyon egyszerű simakötéses mintával, hogy teljesen a színek vigyék el a show-t.
A szösz egyébként az 1001 fonalnál kapható, vásároljátok fel előlem lécci, különben kiszorítanak a lakásból a szöszök.
Számomra a fonás a tökéletes meditáció. Vannak azok a napok, amikor későig pörgök, intézek, agyalok, ilyenkor bármilyen fáradt vagyok, elaludni nem lennék képes. Ha leülök fonni, néhány percen belül beszippant a monoton mozgás: a lábak pedáloznak (mit nekem, szobabicikli!), a kéz lazán eteti a rokkát – ahogyan Adrienn az Ariadné műhelyből mondaná. Fél óra fonás, és máris kisimul a lelkem, lelassulok és könnyedén elalszom.
Március második felében volt néhány olyan napom, amit a rokka mentett meg. A tavasz hozza vagy tiszta véletlen, de hirtelen annyi feladat talált meg, hogy nagyon fegyelmezettnek kell lennem, ha mindennel végezni akarok időben. A dolog kellemes mellékhatása, hogy így készült néhány érdekes fonal.
Ez a kétágú merino türkiz egy nagyobb fonós projekt része, amelyről ebben a bejegyzésben írtam. Teljesen hagyományosan akartam cérnázni, de egyszer megcsúszott a kezem és csináltam rá egy olyan spirálos göböt, amit art fonalakon lehet látni. Biztos vagyok benne, hogy ha kifejezetten ilyet szerettem volna létrehozni, nem sikerült volna ennyire szépre. Így aztán kedvet kaptam, és egy rövidebb szakaszon kipróbáltam a spirálos göböket, és lett belőle egy maroknyi egyszínű art fonal.
Aztán még jobban bevadultam és színesben kezdtem el gondolkodni. Fontam egy szálat nemezelni való gyapjúból, két lila és egy piros árnyalatból. Eredetileg keverni szerettem volna, de fésű hiányában valahogy nem akart összejönni, így egyszerűen csak egy három szakaszból álló szálat fontam. A pirosaslilát és a türkizt úgy cérnáztam, hogy a két szál felváltva spirálozódjon, így mindig más színűek lettek a göbök. Nagyon izgalmas a végeredmény! És mert mostanában úgyis sokat freeformozok, majd ezt a két fonalat is egy ilyen freeform horgolt projekthez használom fel.
Ez a kendő már ősz óta arra várt, hogy elvarrjam a szálvégeket, valamint arra is, hogy fotózzak hozzá gyönyörű színes őszi leveleket. Végül mindkettő elmaradt, és egészen el is feledkeztem volna róla, ha nem kapott volna el az influenza, és nem igényelnék valami nagyon meleget a nyakam köré. Mert fűteni nagyon tud ez a kendő, és nemcsak a színeivel. Mivel ezek a fonalak az egyik első rokkás fonás termékei, még elég testesre-vastagra sikerültek. A legvékonyabb részeken is 3,5-es tűs vastagságú, a legvastagabbon meg a 7-es se lenne túlzás. Izgalmasan rusztikus a végeredmény, fogom szeretni, az biztos.
A szélét többek tanácsára egyszerűen lustakötéssel kötöttem, ez a nagyon vastag kendő fura lett volna bármilyen csipkével. Kifejezetten elégedett vagyok vele, éljen a lustakötés! Kicsit talán az is látszik a képeket, hogy még az elvileg egyszínű méregzöld fonal sem mindenhol egyforma.
Ez a csodálatos fűszerszínű egyveleg Hálókötő Anett által festett szöszökből készült. Annak is örülök, hogy hallgattam rá, és elsőre sprődebb gyapjakat választottam. Ezeket sokkal könnyebb fonni, mint a puhább merino gyapjút – ugyanakkor viselve ez is teljesen vállalható szerintem, nem szúr.
Ezek pedig a szálelvarrás utáni maradékok. Ugye hogy bűn lenne kidobni? Már meg is jelent a szemem előtt egy medál, amihez ezeket a fonalvégeket fogom felhasználni.
Hordjatok vastag sálat és vigyázzatok magatokra, ez az influenza tényleg nem vicces.
Természetesen ugyanúgy, mintha lenne kedvünk hozzá – már ha a technikai oldalát nézzük a dolognak. Engem azonban sokkal jobban szokott érdekelni a dolgok lelki oldala. Jelen poszttal ebben az értelemben rokon ez a bizonyos ősrégi kalauz a fonalvásárlás mikéntjéről.
Adott tehát egy láda az íróasztalom (varróasztalom, kreatív asztalom, lomtáram) mellett, amelyben azokat a holmikat tárolom, amik már majdnem kész vannak, csak még röviden elő kell venni hozzá a varrógépet, illetve azok, amelyek javításra szorulnak: tíz kézi öltés, egy felvarrandó gomb, ilyesmi. A dobozban X napon négy darab neszi várt arra, hogy cippzárt varrjak bele, volt, amelyik már tavaly április óta. Egy ideig még rendszeresen felvettem a hétvégi teendők listájára a cippzárbevarrást, aztán már erre se pazaroltam az energiát.
Cippzárt nem varr be az ember csak úgy. Ahhoz kell valami plusz. Egy komolyabb vizsgaidőszak másnap két szigorlattal bizonyára működő motiváció lenne, de sajnos ilyenre már nem bazírozhatok, így mást kellett kitalálnom. És íme!
1. Nézd át két nap leforgása alatt az utóbbi négy év fényképeit. Erre a tevékenységre szánj 2*6 órát minimum. Közben letörölheted a duplikátokat és a miafenénekfotóztam harmincszor a gyereket hátulról mozgás közben típusú képeket. Máris nem hiába keltél fel azon a hétvégén, a gyerekek meg úgyis jobban szeretik a töröktől hozott pizzaszeleteket, mint a legmenőbb sk kaját. Na de a lényeg: állapíts meg, hogy a legtöbb fotón előnytelenül nézel ki egy bizonyos szabású farmerban, mégpedig pont abban, amiről azt gondoltad, hogy mennyire fiatalos. Mentsd el fejben azt is, hogy viszont egy másikfajta szabású nadrágban istennő vagy.
2. Túrd át a szekrényed, távolíts el minden cuccot, amiben idétlenül néztél ki (nemcsak az említett szabású farmert, hanem a fotókon előnytelen felsőket is.). Állapítsd meg, hogy az istennő-farmerból jelenleg egy darab sincs, sőt, miután az összes rossz fazonú nadrágot kiszedted, nem maradt nadrágod.
3. Tegyél vissza mégis kettőt az előnytelenekből, mert valamit mégiscsak kell hordani.
4. Szánd el magad, hogy elmész nadrágot venni. Az istennő-fazont. (Igen, nem tévesztettem el a poszt címét, a cippzárbevarrás lépéseiről írok, nem a gardróbrendezésről.) Járd be a várost és vegyél egy megfelelő farmert. Természetesen hosszú a szára, de nem gond, majd felvarrod, végül is ezért van varrógéped.
5. Három héten keresztül vedd fel minden hétvégi to do listára a nadrágfelhajtást. Igen, csak hétvégére, mert munka után már fekete anyagot fekete cérnával nem látsz felvarrni. Mindhárom hétvégén találj valami kifogást, hogy miért nem veszed elő a varrógépet. (Segítségképp: tökéletes futóidő van!, Ki kéne robbantani a gyerekeket a lakásból., Tök üres a hűtő, muszáj nagybevásárolni., Tele van a hűtő, elromlik ez a rengeteg cucc, ha nem főzök egész hétvégén.)
6. A negyedik hétvégén szánd el magad, hogy akkor most előveszed a varrógépet és felhajtod a nadrágot.
7. Akadjon meg a szemed a fent nevezett ládában, és fogjon el a bűntudat, hogy már hónapok óta ott állnak szegény neszik cippzárra várva.
8. Kiálts fel, hogy “dehát egy cippzárbevarrás öt perc, majd utána felhajtom a nadrágot”. Arra nyilván nem számítasz, hogy a második neszinél besokall a varrógép és minden szálfeszességet meg nyomást újra kell állítgatni meg teljesen kitisztítani a gépet. De ez mindegy is, hiszen most nem a nadrágról beszélünk, hanem a cippzárról, az pedig így be lett varrva.
Jelenleg azon dolgozom – lelkileg legalábbis -, hogy megírjam a Hogyan hajtsunk fel nadrágot, ha nincs kedvünk hozzá? című posztot. A módszert egyelőre keresem.
P.s.: a képen látható neszi sk fonott fonalból készült egy este alatt, majd nemezeltem mosógépben két óra alatt, majd belevarrtam a cippzárt 10 hónap alatt. Ti mit szoktatok halogatni a végletekig?
Az egész úgy indult, hogy találomra fontam mindenféle őszi színeket, aztán találomra összecérnáztam mindent mindennel, és belekötöttem egy nagy kendőbe az egészet. A kendőt egyébként még nem is mutattam itt, mert még blokkolásra vár. Mindenesetre már most látható, hogy fantasztikusan jól sikerültek a színátmenetek. Szinte észrevétlenül megy át egyik szín a másikba, nincs éles határ, nincs csíkos hatás, miközben mégis csíkos az egész. Ahogy alakult ez a kendő, úgy alakult a gondolat, hogy a tavasszal rendelt türkiz, petrolkék és limesárga fonalakat is ugyanígy fogom megfonni – immár szándékosan. A képlet így néz ki: először két orsóra fonok petrolkéket, majd összecérnázom. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kettő orsó sosem egyszerre fogy ki. A maradékot félreteszem. Aztán az üres orsóra fonok türkizt, és ezt összecérnázom a maradék petrollal. Ekkor fog maradni türkiz plusz még van egy üres orsó, erre is türkiz megy. Összecérnázom a türkizeket, a maradékot félreteszem, az üres orsóra jön a lime. Majd a limeszínt a maradék türkizzel, végül a két lime-ot egymással. Így lesz egy-egy tiszta petrol, tiszta türkiz, tiszta lime gombolyag, valamint egy petrol-türkiz és egy türkiz-lime. Ha a fonás sorrendjében dolgozom fel a színeket, akkor egy szép, elmosódott átmenet lesz a petroltól a limesárgáig. Ez lenne a terv, amelynek jelenleg az első lépését teljesítettem: kész a tiszta petrol fonás és készül a türkiz. Izgalmas, nem igaz? Valami pulcsifélét szeretnék kötni majd belőle, bár ez még nagyon messze van és addig háromszor megváltozhat.
A sokat emlegetett PIF-játékban nemrég újra postáztam egy ajándékot, ezt az sk zöldes fonalat. Nem azért csodazöld, mert csodaszépen néz ki, hanem mert egyáltalán nem olyan lett, amilyennek képzeltem, teljesen öntörvényűen viselkedett.
Nagyon nehéz volt fényképezni, sok állítgatás után most nagyjából úgy néz ki, mint amilyen valójában volt. Az érdekesség, hogy a gyapjú nagyon élénk zöld árnyalatú volt, majdnem mint egy sárgászöld kihúzófilc. Viszont voltak benne barnás részek: nem sok, csak úgy pár pötty. Fonás közben viszont ez a barna egész jól eloszlott. Amikor pedig a két szálat cérnáztam, szinte mindenhova odakéredzkedett, és a jelentéktelen barna pöttyök szépen lenyugtatták a neonzöld alapszínt. Alább kis bepillantás a részletekbe:
A fonás most is tartogatott meglepetéseket. Ez egy nagyon puha szösz volt, és ahhoz mérten elég öntörvényű és szakadós. Megizzadtam vele rendesen, volt kb. 10% anyagveszteség is, de végül lett kb 110 gramm DK vastagságú fonal. Kíváncsi vagyok, mit álmodik majd belőle a PIF-társam.
