Imádom ezt a fonalat! Csodásak a színek, lágyak, sokfélék, így a cérnázáskor a színkombinációk száma szinte végtelen. Puha is, nem szúrós, a mennyisége is végre kicsit több, mint a szokásos 10 deka, ami alig 250 méter nálam. Ennyit a külcsínről.
Ami a belbecset illeti, alig vártam, hogy lekerüljön a rokkáról, annyi idegességet okozott. Pedig a fonásnak pont az lenne az értelme, hogy lenyugtasson, na de ahhoz jó minőségű alapanyagra van szükség. Ez pedig minden volt, csak nem jó minőség. Kezdjük ott, hogy rendeltem 200 grammot és kaptam 192-t. Ha szalámi lenne, nem érdekelne ekkora eltérés, de gyapjúból ez jelenthet jópár méter különbséget és ezzel eléggé meghatározza, hogy milyen projektet lehet belőle kihozni. Kivételesen szerettem volna egy nagyobb kendőt és mellé egy sapkát szettben készíteni, ami így nem biztos, hogy sikerül.
Ráadásul a szösz fonás közben durván fogott, szóval azt nem akarom elképzelni, hogy ha mondjuk ráesik az eső és hó, akkor mennyire fogja össze a kabátot meg az ember bőrét. Valószínű azzal fogom kezdeni, hogy a kész cuccot kimosom ecetben, aztán majd kiderül, marad-e valami még ezekből az álomszép színekből vagy az egész egyenszürke lesz. De az is lehet, hogy ez az a fonal, amit nem is kell akarni feldolgozni, mert így tökéletes, ahogy van.
A harmadik idegességfaktor a szösz durván filces állapota volt, legszívesebben átkártoltam volna az egészet, mert így csak szenvedés volt a fonás. Nem, kártolóm egyelőre nincs és nem is tervezek venni, bár tudom, ez nem jelent semmit. Van, aki érti, mire gondolok 🙂
Mindegy, spongyát rá, mostanra a nagyobb része kész van, egy fél orsónyi kábé még egyágú állapotban várja, hogy hasonló kvalitású lilásfehér társával (szintén ereszti a színét és szintén filces) kétágúsodjon. Bár az is lehet, hogy nagyon feltűnő lesz a különbség a színekben és akkor majd nem is lehet együtt felhasználni őket. De amennyire el van átkozva ez a fonal, most már úgy vagyok, hogy minden mindegy. Szerencsére már betárazva várja a következő adag Anett gyapjai közül, hogy kiürüljön a rokka és újra visszatérjek a relaxfonáshoz.
(A gyapjút egyébként Németországból rendeltem, és a készítőnek adott visszajelzések alapján erősen pechem volt, mert szinte mindenki nagyon elégedett volt a termékeivel – ezért inkább nem is mondom, hogy kitől van, mert valószínű tényleg egyedi eset.)
Tetszett a bejegyzés?