Magam is alig hiszem, de igaz: ez az első nyakláncnál nagyobb freeform holmi, amit magamnak készítettem. Eddig bármit csináltam, mind eleve ajándéknak készült vagy végül úgy alakult, hogy elajándékoztam. És pont a freeformmal úgy vagyok, hogy nem megy minden nap, ihlet kell hozzá és a csillagok szerencsés együttállása, valamint természetes fény, hogy lássam, hogyan működnek egymás mellett a színek, szóval eleve csak szabi alatt vagy hétvégén jöhet szóba számomra a freeformozás. Ez a stóla is készült vagy egy évig, talán valamivel tovább is. Korábbi stádiumait már mutattam például itt, úgyhogy most csak a legutóbbi, a Nyalkán készült motívumokat mutatom meg közelről.
Itt egy technikailag nagyon egyszerű, de annál látványosabb, spirál közepű és rövidpálcákból horgolt csillag, amőba, szirmosvirág – ki minek látja.
Pici virág, amelyet a felületre spirál alakban horgolt láncszemek tesznek különlegessé. A stóla többi részéhez különböző effektfonalakkal horgoltam hozzá.
Ez pedig tényleg a legegyszerűbb virág, ami csak létezik, viszont nagyon jól néz ki szerintem, hogy a közepe Zauberball Crazy fonalból van, ami önmagában is jól játszik a színárnyalatokkal.
Ebben a lilával keretezett foltban van sk fonású fonal is, de igazából a legjobban nekem a sok buillon pálcás rész tetszik.
A narancssárga szőrös szélű folt egy korábbi virágpróbálkozás. Azt szeretem a freeformban többek között, hogy ilyen kis egyszer kipróbált darabkákat is fel lehet használni hozzá.A liláspiros szőrös rész pedig arra volt egy kísérlet, hogyan lehet bogyóból spirált horgolni. Nehezen.
És akkor a végére egy teljes kép is arról, ami végül lett. Hordás közben még nem fotóztam, egyelőre keresem azt a kabátot, amihez jól áll. Úgyis aktuális a kabátvásárlás idén, majd figyelem a kínálatot, és még azt sem zárom ki, hogy végül egy pirosat választok, ami egyébként biztos jele annak, hogy közeledek a negyvenhez.
Amikor tavaly azt mondta az egyik táboros, hogy számára az év Nyalkától Nyalkáig tart, még azt hittem, ez azért biztos költői túlzás. Most már hajlok rá, hogy egyetértsek. Bár csak most voltam másodszor a Colette-féle kisnyalkai alkotótáborban – és mi ez ahhoz képest, hogy az idei a hetedik volt -, de már otthon éreztem magam, sőt, visszavágytam. Úgy nagyjából tavaly augusztustól folyamatosan. Az alkotótábor mint műfaj eleve luxus számomra. Egy hétig semmi másra nincs gondom, csak horgolhatok, rajzolgathatok, hímezhetek vagy ami épp eszembe jut. Az idő kitágul – és ez kihatott az egész évemre. Az a tapasztalat, hogy mennyire jót tesz a belassulás, a hobbizásba való belefeledkezés, segített abban, hogy az év közben is nyugodtabb lelkiismerettel toljam a takarítást a prioritási listám sokadik helyére és előrevegyem az alkotást, tárgykészítést, fonalak fölötti merengést. Szóval örömmel készültem Nyalkára megint – bár sokkal kevésbé tudatosan, mint tavaly. Szigorúan véve a felkészülést teljesen elbénáztam.
Tavaly listát írtam hetekig, miket szeretnék kipróbálni, elkészíteni. Három hétig állt nyitva a bőrönd, hogy mindig belepakoljam, ami épp eszembe jut. Semmit nem bíztam a véletlenre. Idén másképp alakult. Annyit tudtam, hogy a nyalkai hét döntő lesz a könyvem szempontjából, sokat szerettem volna haladni vele, és mindenképp szerettem volna ennek sikerétől függővé tenni, hogy valóban vállalni tudom-e a megírását. Mert ha Nyalkán sem, akkor mikor fér bele az életembe egy ilyen hatalmas projekt? Ugyanakkor az előző hetek nagyon kaotikusak voltak, az utolsó pedig az időjárási frontoknak köszönhetően mintha nem is lett volna. A tervezett fonalboltos kiruccanásomat ki kellett hagynom, amikor szombaton zárás előtt fél órával mégis eljutottam egy helyre, már annyira zizi voltam, hogy nem tudtam, mit akartam venni. Így aztán nem csoda, hogy Nyalkán megjelentem két mérőszalaggal, két strandpapuccsal, ellenben a megfelelőszínű gyapjúfilceket és a kedvenc szoknyámat otthon hagytam.
A tábor első két napján annyira jól haladtam, hogy kedd délután elfogott a pánik: túl kevés fonalam van! Elkészültem ugyanis egy nyakmelegítővel és egy nyaklánccal. Az elsőről azt gondoltam, hogy jóval tovább fog tartani a mérete miatt, a másodikról meg azt, hogy sokszor vissza kell bontani, mire rájövök, hogy hogy is kell csinálni. Egy több évvel ezelőtt horgolt nyakláncot akartam ugyanis újra elkészíteni. Ehhez képest villámsebességgel elkészültem, és ott álltam ezután fonal nélkül. Na jó, ez túlzás, mert volt nálam még sok Catania meg mindenféle maradékok freeformhoz, de semmi bontatlan gombóc fonal. És még hátravolt öt nap! A kedvenc fonalaimtól, amelyek feldolgozására amúgy év közben annyira kevés idő marad, 150 km választott el. Rémes!
A sokadik hiba, amit a felkészüléskor elkövettem, a nemgondolkodós projekt hiánya volt. Nem vittem magammal semmi olyat, amit csevegés közben, szinte vakon lehet horgolni. Persze a freeform is lehetett volna ilyen, ha nem lett volna célom, hogy lépésről lépésre leírjam a készítését. Szerdán aztán, teljes kétségbeesésemben a telefonomra letöltve megtaláltam a Marina kendő leírását, ami pont ilyen beszélgetős, nagyon egyszerű kendő, és meghorgoltam a freeform maradékaiból.
Majd elkezdtem egy másik maradékból, egy Drops Alpaka Silkből is, bár ebből csak kevés volt, majd még szereznem kell utánpótlást. Ez a kendő végül lenyugtatott, és csütörtökön már neki tudtam állni az újabb freeform holmiknak, amiket aztán szépen, fegyelmezetten le is írtam a könyvhöz. Persze a környezet hangulatához alkalmazkodva kézzel, füzetbe, mert a laptopot kinyitni valahogy nagyon nem illett oda. Azért utolsó este mégis megtettem: le akartam ellenőrizni, hogy hány leütésnél tartok nagyjából, van-e remény, hogy összehozok egy könyvnyit vagy nem. Szerencsére van 🙂
Hogy milyen hatása lesz az idei Nyalkának? Még nem tudhatom, de sejtem. Colette, a Zöld Múzsa bloggere olyan finom és szép tortákat sütött nekünk, hogy szerintem ezt a mumust is kinyúvasztom és következő táborig sütök néhány tortát.
Majd nyugodtan kérjétek számon rajtam jövő nyár eleje felé, hogy sikerült-e!
Befejeztem továbbá egy freeform sálat, amit már tavaly óta folyamatosan növesztgetek. Ez a projekt megérdemel egy külön bejegyzést, úgyhogy amint normális fotókat sikerül készítenem róla, azonnal mutatom. Remélem, Nektek is több időtök van nyáron a hobbizásra és nálatok is sok szépség készül!
A múltkor megígértem, hogy megmutatom, hogyan lesz a freeform horgolt nyakláncnakvalóból nyaklánc. Adott tehát először egy freeform horgolt tetszőleges alakú folt. A méret is majdnem tetszőleges: az egész pici medáltól a hatalmas statement nyakláncig kábé minden lehetséges.
Hogy legyen tartása a kész medálnak, én filcből készítek neki hátlapot. Filc sokféle minőségben kapható, javaslom, hogy ebből is a közepes vastagságút és legalább részben gyapjútartalmút válasszátok (kivéve persze, ha valaki allergiás a gyapjúra.) A hátlap kiméréséhez a filcre tesszük a horgolt részt, felül van a horgolás színe. Fehér ceruzával vagy szabókrétával körberajzoljuk. Félrerakjuk a horgolást és kivágjuk a körberajzolt részt. Néhány milliméterrel nyugodtan vágjunk a vonalon belül, így épp egy kicsivel lesz kisebb a hátlap, mint a horgolás – ez a cél. Nem akarjuk, hogy kilátszódjon a horgolás alól a hátlap.
Most jön a legizgalmasabb rész. Egy gombostűvel rögzítjük a hátlapot, majd a filcet felöltögetjük kézzel a horgolásra osztott hímzővel. Az osztott hímző azért ideális, mert rengeteg színben kapható és a munka vastagságához tudjuk igazítani a vastagságát is. Én Catania fonalhoz három szálával veszem az osztott hímzőt. Először is kiválasztjuk a cérna színét: érdemes azt a színt használni, ami a legdominánsabb a horgolt folt szélein, tehát nem a hátlap színéhez alkalmazkodunk. Ez azért fontos, mert föl-le öltögetünk majd és eközben minél észrevétlenebbek szeretnénk maradni a munka színén. Ahogy látjátok, az öltések hossza nem mindig egyforma hosszú, ez is azért van, mert a leöltések helyét úgy próbáljuk megkeresni, hogy minél kevésbé látszódjon a cérna. Ha igazán ügyesek vagyunk, akkor egyáltalán nem fognak látszódni az öltések a munka színén.
Így néz ki készen a hátlapozott medál. Ugye hogy észre se lehet venni a varrást?
Most jönnek a szerelékek. A láncot gyöngyösboltokban méterre lehet venni, ugyanitt kaphatók kapcsok és szereléshez használt karikák is. Először a kíván méretűre vágjuk a láncot, ehhez érdemes a medált odamérni a nyakunkhoz. A medál felső része plusz a lánc hossza együtt adja ki azt a hosszt, ami normálisan a megszokott lánchosszúságunk (már ha van ilyen preferált méretünk.) A lánc csípőfogóval vágható. A szükséges hosszt középen kettévágjuk. Az egyik lánc egyik végéhez hozzáillesztjük a zárókapcsot, a másik lánc egyik végéhez pedig a kis karikát, amivel majd zárjuk a kapcsot. Kúposfogóval könnyen elhajlíthatjuk a láncszemeket, a záráshoz pedig jó szolgálatot tesz az a fogó, a laposfogó. Így most kaptunk egy hosszú láncot, ami így néz ki balról jobbra: lánc, kapocs, körgyűrű, lánc. Opcionálisan a lánc elején és végén lehet egy-egy karika. Most a lánc két végét (ami vagy karika vagy csak simán egy-egy láncszem) hozzávarrjuk a filc hátlaphoz néhány öltéssel. Vigyázat, csak a filchez varrjuk, tehát nem megyünk fel a horgolt színéig.
Így fog kinézni.
És már kész is vagyunk. Ha kedvet kaptatok és készítetek ti is ilyesmi nyakláncot, tegyétek fel az anyahajó FB-oldalára, ha van kedvetek – nagyon örülnék, ha láthatnám.
A PIF játékra készítettem ajándékba ezt a freeform nyakláncot. A kérés az volt, hogy legyen előkefazon, tehát inkább rövidebb, nem lelógó, cserébe viszont nyugodtan nagyobb, feltűnőbb. A narancsos és lilás árnyalatok is adottak voltak, és mert ezek a kedvenc színeim, így nagyon szívesen dolgoztam velük. Több változatot is készítettem különböző motívumokkal, formával és mérettel, és végül ez lett a nyerő.
Spirál, bogyók, a spirálon felszínre horgolt rövidpálcák, kagylóminta, ráköltés, bullion stich, bordás öltés és pikó – hirtelen ennyi speciális öltést látok a nyakláncon.
Fekete szerelékeket használtam, valahogy sem az arany, sem az ezüst nem nézett ki jól hozzá. Mivel a gyapjúnapon többen kérdeztétek, hogy hogyan lesz a freeform horgolt foltból nyaklánc, ezért készítés közben fotóztam, és hamarosan írok belőle egy tutorialt.
Addig is még egy fotó, mert nem könnyű betelni vele:
Először is nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött a szombati freeform horgolós asztalhoz a Gyapjúnapon – azoknak is, akik horgoltak velem és azoknak is, akik csak odaköszöntek, akikkel röviden beszélgettünk. Olyan jó mindig, amikor virtuálisan évek óta ismert emberekkel a valóságban is összetalálkozunk!
Adrienn felkészített, hogy kemény lesz egész nap workshopozni, de bevallom, elképzelni sem tudtam, hogy mennyire. Nagyjából délre elment a hangom, annyit beszéltem. (Később azért visszajött, de a tanárokra, meg mindenkire, aki hivatásszerűen egész nap beszél, ezentúl extra tisztelettel tekintek.) Ha ezt leszámítjuk, akkor viszont még annál is jobb volt a hangulat, mint elképzeltem előtte! Volt néhány bátor jelentkező, aki még semmit vagy szinte semmit nem tudott horgolni, amikor leült az asztalhoz – és mindannyian úgy álltak fel másfél-két óra múlva, hogy volt sikerélményük, akár egy kész nyakláncot is vittek magukkal. Tényleg bámulatosan gyorsan és ügyesen tanulták meg mindannyian a pálcákat és a bonyolultabb figurákat is.
Talán a legkedveltebb forma a spirál volt, ezt sokan készítették a résztvevők közül és cifrázták bogyókkal, felületi horgolással, kagylómintával, spirálpálcával (buillon stich). Aki kérte, annak lépésről lépésre mutattam a dolgokat, aki pedig arra vágyott, hogy maga bogarászhasson és kísérletezhesse ki a különböző mintákat, azt békén hagytam. És közben persze nagyon örültem, amikor elhajtottatok azzal a jelszóval, hogy már elkapott titeket a gépszíj, megy magától is. Ez a legjobb érzés, tulajdonképpen ezt szeretném átadni a freeform horgolással kapcsolatban: minden jó, minden használható, nincs hiba, csak valami, ami épp így sikerült, ahogy.
Tudom, hogy nem mindenki tudott most eljönni, aki szívesen ott lett volna. Lesz folytatás – már csak azért is, mert a workshop tartása közben újra ráéreztem a tanítás ízére, ami mostanában annyira háttérbe szorult az életemben, és rájöttem, hogy hiányzik.
Azt találtam ki, hogy amikor Budapesten leszek hétvégén, akkor előtte szólok és aki akar, az csatlakozhat hozzám egy kávézóban vagy szép idő esetén egy parkban és freeformozhatunk együtt. Aki szeretne ezekről az alkalmakról értesülni, annak javaslom, hogy iratkozzon fel a hírlevélre. Nagy e-mailáradatot nem fog jelenteni, egyelőre főleg ezeket a horgolós találkozókat írom majd meg. Az oldalsávban találjátok a feliratkozási lehetőséget.
Még egyszer köszönöm, felejthetetlen volt ez a szombati gyapjúnap! És ha készítetek bármi freeformos dolgot, mutassátok meg, nagyon kíváncsi vagyok, kit mire vezetnek a spontaneitás erői.
Már csak kicsit több, mint egy hét és itt a Gyapjúnap, vele pedig a lehetőség, hogy bárki kipróbálhassa a freeform horgolást! Ahogy már beharangoztam, workshopot tartok a Csillaghegyi Közösségi Házban április 16-án, szombaton egész nap, 10-17 óra között. Körülbelül óránként indulnak új csoportok, persze ha valakit nagyon rabul ejt a technika, akár két óráig is maradhat.
Hogy mire számíthattok?
Röviden elmesélem, amit a freeformról tudni érdemes, mielőtt belekezd az ember:
milyen fonalakkal lehet dolgozni és miért
hogyan működnek a színek a freeformban
egyáltalán mi számít freeformnak és mi nem
Aztán megmutatok néhány olyan alapmotívumot, amit freeform horgolásban szoktunk használni, ezeket együtt meg is horgoljuk ott. Megmutatok néhány módot, hogyan lehet összekapcsolni a freeform horgolt motívumokat. És akinek van kedve, az egyes technikák ötvözéséből készíthet egy pici freeform foltot, amelyet otthon medállá változtathattok vagy felvarrhattok táskára, pólóra.
Persze a legfőbb célom az, hogy hazaérve azonnal elkezdjetek kutatni a fonalkészletetekbe, és belekezdjetek első vagy többedik freeform projektetekbe, valami szép stólába, sálba, táskába.
Hogy készüljetek? A workshopokra belépőt a Gyapjúnap szervezőinél lehet venni 200 forintos áron. Nálam lesz helyben használható fonal és horgolótű, de ha szívesebben használod a saját tűdet, akkor hozd magaddal nyugodtan. Előzetes freeform tudás nem szükséges, elég a kedv, érdeklődés és az alap pálcák ismerete. Arra nem lesz lehetőség, hogy a pálcák horgolását megtanítsam, de természetesen kezdőként is szívesen látlak, mert a freeform vírust a mesélés, bemutató közben így is elkaphatod és a pálcákat utána otthon is begyakorolhatod. Ha pedig freeform profi vagy, hozd magaddal egy-két kész projektedet, hogy így is inspirálhassuk egymást. (Én majdnem minden freeform horgolt cuccomat ajándékba csináltam, úgyhogy csak minimálisan tudok élőben mutogatni kész horgolást.)
Szóval a lényeg: gyertek, találkozzunk, freeformhorgoljunk együtt a Gyapjúnapon! És ha valaki comingoutol mint anyahajó-olvasó, annak nagyon fogok örülni, csak úgy mondom. 🙂
Egy 2016-os célkitűzésemet egész biztosan sikerül elérnem, mégpedig hogy kipróbálom magam az ékszerek világában. Szerencsésen összejátszanak az események: másodszorra is freeform nyakláncokat ajánlottam fel a PIF játékban, valamint a Gyapjúnapon tartandó workshophoz is szorgalmasan ötletelgetek, így sorra kerülnek le a tűimről a freeform motívumok. Hogy aztán melyikből lesz valóban nyaklánc, melyik vándorol később valamilyen más projektbe, azt majd eldönti az idő. Az elmúlt napokban ezt a három foltot készítettem.
Ha van kedved ilyesmit készíteni velem az április workshopon, gyere és jelentkezz be a FB-os eseményre. Aztán persze az offline eseményre is 🙂
Előszedtem megint a freeform nyakbavalót a hétvégén, hogy adjak hozzá néhány új színt. Bogyókra támadt kedvem, csak az volt a gond, hogy nem csak hosszabbítani kellett a sálon, hanem valahogy hozzáapplikálni a bogyós részt egy oldalsó elemhez. Kvázi kanyarodni a mintával, mintha pulcsi raglánujjáról lenne szó. Ugyan fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá, végül mégis könnyen kialakult, megmutatom hogyan:
A kép alsó részén lévő bogyómintás sorokról van szó, az alapminta: 1. sor elején 3 lsz magasítás, 2 lsz, bogyó, 2 lsz, bogyó végestelen végig. A második sor pedig elején bogyó, két lsz, bogyó az előző sor lszközébe, 2 lsz… végestelen végig, majd a végén az előző sor utolsó bogyójának tetejébe egy erhp.
A kanyarodást pedig úgy alakítjuk ki, hogy az első sorban egyszerűen csak horgolom az alapmintát, amikor adja magát a kanyarodás, akkor kanyarodok és a minta nem változik. A következő sorokban pedig szintén horgolom az alapmintát, és ahol kanyar jön, ott egy lszközt egyszerűen kihagyok és a következő lszközbe megy a következő bogyó. A két bogyó közt végig van 2lsz, a kanyarodásnál is.
Rettentő büszke voltam magamra, hogy erre rájöttem, bár bizonyára más már jóval korábban rájött ugyanerre.
Azért mutatok még másik új részletet is a sálról: ezt az african flower blokkot ezer éve rakosgatom és örülök, hogy végre sikerült belefoglalni valamibe. A csak félig látszó másik pink virágot is már minimum 3 éve horgoltam. Lassan csak elfogynak a kísérleti blokkok, a sál meg őszre talán hordhatóra nő.
Egyébként azért is húztam bele a freeformba megint, mert Adrienn az Ariadné Műhelyből megkért, hogy a Gyapjúnapon, április 16-án tartsak freeform horgolás workshopot, úgyhogy most be kell melegítenem, meg kitalálni a pontos programot. Itt a remek alkalom, ha van valami konkrét kérésetek, hogy milyen technikát vagy motívumot mutassak meg, akkor írjátok meg kommentben! És persze gyertek el Csillaghegyre április 16-án!
Egy nagyobb adag piros-pink-borvörös Drops Cotton Light vár már egy ideje a szekrényben, hogy eldöntsem, mi is lesz belőle. Eredetileg kötött kardigán akart lenni, de néhány frusztrációba fulladó kötéspróba után végül lemondtam róla. Végül győzött a pillanatnyi fellelkesülés, és egy freeform horgolt felsőbe kezdtem.
Azért a közbülső stádiuot is megemlítem, hátha valakit megihlet: A Frida topban az az izgalmas, hogy a nagyon egyszerű szabást megbolondítja hátul egy ökölnyi méretű lyuk. A felső egyébként pont Cotton Light-ra készült, szóval még az sincs kizárva, hogy egyszer megkötöm. De most türelmetlen voltam, és gondoltam, elkészítem a horgolt verzióját – lyuk helyett pedig egy rozettát horgolok, az lyuk is, meg nem is, és az én koromban, ugye, az ember már nem mutasson sok bőrt.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem máshová képzelni a rozettát. Mutatom egy felsőn, hogy hogyan gondolom:
Picit bővebb lesz a top, mint az alatta lévő póló, és így akkor még a bordó rész alján lévő szaporítások miatt még látványosabb lesz az alsó szegély aszimmetriája. Az a tervem, hogy nincs tervem, ahogy épp hangulatom diktálja, változik a szín és a horgolás iránya. Remélem, azért majd merem hordani is.
A 2016-os kihívás horgolástechnikai listáját ezen a linken találjátok. Ma az eddig kimaradt technikák közül négyről írok: A rácshorgolásról, a surface és overlay crochet technikákról és a hamispálcás horgolásról.
A rácshorgolással kapcsolatban volt egy kis beszélgetés a kihívás FB-csoportjában. Míg a többi technikára egész jól rá lehet keresni a google segítségével, errl a kifejezésről alig jön találat, és az is sokszor igazából filéhorgolásra mutat. Mi tehát a rácshorgolás, miben más, mint a filé és hogy került a listára egyáltalán?
A technikát egy régesrégi Anna füzetből ismerem, ott külön fejezetet szenteltek a filé- és rácshorgolásnak. A legfontosabb különbség a két technika között, hogy míg a filéhorgolásnál üres és teli négyzetek váltakozásával áll elő a minta, a rácshorgolásnál nincsenek teljesen teli négyzetek. Létezik az ún. levél motívum (Blattmotiv), ami több, egyszerre befejezett kétráhajtásos pálcával készül. Ezek a levelek viszont nem töltenek ki egy teljes négyzetet. A másik különbség, hogy a rácshorgolásnál vannak ferde rácsok is, például amikor egy hatszög alakú terítőt horgol az ember körbe, akkor a szaporításoknál nem négyzetet, hanem háromszöget horgolunk. Ezenkívül van olyan is, hogy pálcák keresztezik egymást, így kis ikszek keletkeznek. A filéhorgolásnál is vannak ún. ferde ablakok, de ott nem keresztezett pálcákat kell horgolni hozzá, hanem láncszemekkel és rövidpálcákkal alakítja ki az ember azt a formát.
Hogy mire jó a rácshorgolás? Elsősorban nosztalgikus hangulatú terítőket lehet ezzel a technikával készíteni. Ha valakinek bejön a provance-i stílus és a fehér régi fabútorok, annak ez a is valószínűleg tetszeni fog. Nekünk inkább színes, kaotikus a lakberendezési stílusunk (már ha ezt az összevisszaságot stílusnak lehet mondai), így én szerintem legfeljebb valami próbadarabig fogok jutni.
A surface és overlay crochet is rokon egymással, ugyanakkor mégis más. Mindkettőnél a normál horgolás felületére horgol az ember, tehát lesz volumene a horgolt kelmének. A surface crochet alatt a teljesen szabálytalan formákat is lehet érteni, amikor egy freeform darabon ötletszerűen rövidpálcákat vagy akár magasabb pálcákat horgol az ember. Így kialakíthatóak fodrok és vonalak is. Ezen a nyakláncon látható példa a vonalakra, itt pedig a felső képen a fordokra (a citromsárga rész). Az overlay crochet technikával általában mandalákat szoktak készíteni, amiket aztán különböző funkcióval lehet ellátni: edényalátét, párnahuzat, falikép, akármi. Itt lehet legeltetni a szemeket, tényleg gyönyörűek szerintem, mindenképp ki fogom próbálni, bármennyire nehéznek is tűnik.
A technika lényege, hogy kizárólag hamispálcákat használ, de többféle módon szúrhatja be az ember a szembe a tűt, és ezzel alakul ki a minta. Állítólag nagyon jó rugalmas kelme jön létre, ha az ember elég lazán horgol. Tulajdonképpen egy komplett új horgolást kell megtaulni, és eddig még nem éreztem elég erősnek magam hozzá, de feltett szándékom, hogy 2016 őszére legkésőbb megtanulom. Végül is új sál sosem árt! Sorban és körben is horgolható amúgy, lehet belőle kesztyűtől a sapkáig mindenféle. Nagyobb darabnak azért nem mennék neki csupa hamispálcával.
Még mindig nincs vége a sorozatnak, úgyhogy folyt.köv.!
