Posts Tagged with vega

Hét-főzz: így indult a húsmentes böjt

Ilyet még sosem csináltam, idén böjtben terveim szerint nem eszem húst. Vegetariánus voltam már néhány évig, tehát ez a része nem újdonság, de abban az időben még csak magamra kellett főzni, úgy meg szerintem nem kihívás lemondani bármi ételről, ha egyedül él az ember. (Oké, biztos van ellenpélda, ezen ne vesszünk össze, csak most nem jut eszembe.) Nekem igazán az a nehéz, amikor készítem a többieknek a húsokat, érzem a kiváló illatokat és mégsem ehetek belőle.

Ami viszont kétségtelen előny, hogy végre kicsit kilépek a főzési rutinokból. A Covid időszakban a főzésben a megúszásra mentem, így most jót is tesz, hogy új recepteket kell keresni és kipróbálni.

A böjt első hete máris hozott egy-két újdonságot. Kipróbáltam például egy új tofukészítési módot. A recept azt ígérte, hogy olyan lesz a hatás, mintha sült szalonnát ennék. Ezt nem tudom teljes mértékben megerősíteni, de attól még finom.

A füstölt tofu egyenletes kis kockákra vágtam. Az egyforma méret azért fontos, hogy kb egyszerre érje el a megfelelő konzisztenciát az összes tofukocka. Nagy serpenyőt felforrósítottam (ez fontos), majd először beleszórtam a tofut, majd ezután öntöttem rá olajat. Az olaj mennyiségével ennél a receptnél nem érdemes spórolni, mert a tofu nagyon gyorsan felszívja. És hát ne feledjük, hogy sült szalonnát akarunk utánozni, és az se épp zsírmentes. Az elején átkavartam, hogya kockák mindenütt olajosak legyenek, de aztán hagytam őket nyugodtan sülni, csak minimálisan kavargattam. Akkor van kész, amikor körben szép barnák a tofukockák és valamennyire kemények is kívül, viszont nincsenek kiszáradva. Ez nálam úgy 10 perc volt, de a kocka méretétől is függ.

A füstölt tofunak alapból van íze, nekem csak minimálisan kellett sózni, de persze ez függ fajtától és ízléstől is, kísérletezzetek.

A tofuszalonnához tojásos-zöldséges rizst készítettem. A párolt rizs készen volt, tkp ebből a maradékfelhasználós feladatból indultam ki. Nagy serpenyőben (amibe később a rizs is belefér) kis olajon hajszálvékonyra szeletelt sárgarépát és zöldhagymát kavargatva pirítottam néhány percig. Aztán hozzáadtam a kész rizst. Egy egész tojást felvertem és ráöntöttem a rizses zöldségre, majd addig kevertem a serpenyőben, amíg a tojás megszilárdult. Mivel a rizsem só és egyéb fűszer nélkül főtt, így ízesítettem szójaszósszal és egy pár csepp rizsecettel.

A tálkában alulra tettem a zöldséges rizst és rá a sült tofut. Az adagok persze nagyon személyesek, nekünk a 250 grammos tofu két felnőtt adagja volt a tálka zöldségesrizshez.

Egyébként én nem vagyok nagy tofubarát, évente egyszer ha eszem, de ez most annyira ízlett, hogy szerintem lesz belőle repeta.

A receptet videón németül itt találjátok még másik kettő tofurecepttel együtt.

Hét-főzz! Mire jó a leveleskel?

Nemrég a biodobozban volt egy kiló leveleskel. Ezt most csak így könnyedén idevetem, de igazából csak nemrég óta tudom, hogy ez a neve. Volt ilyen a nagyszüleim kertjében, de sosem ettük, egyfajta dísznövényként választotta le a haszonágyást a gyeptől. Nagymamám egyébként tormának hívta, de ő is tévedhetett.

A családom nincs oda a káposztaféléktől, így ennek az elfogyasztása rám várt. Szerencsére elég sokáig friss marad – és megsúgom, hogy miután nem annyira friss, még mindig ehető. Nem volt rutinom ezzel a növénnyel, szóval egyszerűen csak kísérleteztem vele és mindenbe, amit amúgy főztem, raktam egy kis leveleskelt is. Bevált a módszer, így keverve adott egy plusz ízt mindennek, de azt hiszem, kizárólag leveleskelből nem főznék, az nekem túlságosan menzakelkáposzta emlékeket idézne, még ha nem is annyira határozott is az íze.

Mutatok pár fogást, ami készült vele, ezúttal nem pontos receptekkel, mert nem jegyzeteltem főzés közben – inkább csak ihletként.

Ez itt például sárgarépa, szárzeller és leveleskel párolva, rizzsel összekeverve és retekcsírával megszórva. (Csíráztassatok ti is, egyszerű, finom és egészséges. Itt leírtam, hogy sikerül otthon is anélkül, hogy beposhadna.)

Ez egy kevésbé látványos, de annál finomabb zöldséges-húsos tészta. Hagymát, szárzellert, édesköménygumót és leveleskelt vágtam apró darabokra, egy nagy serpenyőben olajon pár percig pirítottam, aztán még hozzáadtam negyed kiló marha darálthúst, ezeket együtt sütöttem-pirítottam tovább, a legvégén kevés tejszínnel öntöttem fel, bár ezt majdnem teljesen elnyelte a ragu, viszont az íze érezhető maradt. Sóval-borssal és egy kis szárított mentával fűszereztem.

Reggelire is remek a leveleskel. Szalonnakockákkal és csiperkegombával pároltam serpenyőben, hozzá pedig egy tükörtojást sütöttem.

Vicces, hogy korábban az volt az érzésem, hogy soha nem láttam ehhez a zöldséghez receptet, de mióta tudatosan keresem, azóta láttam már levesreceptet és mindenféle pitetölteléket, szóval alig várom, hogy hozzájussak egy újabb adaghoz és ezeket is kipróbáljam. Legszívesebben megkérdezném, hogy ti használjátok-e és ha igen, hogyan, csak ugye a kommentárfunkció ki van kapcsolva. Azért ha van kedvetek, a FB-oldalon írjátok meg, nagyon kíváncsi vagyok!

Hét-főzz! Főzés az arany tartalékból

A múltheti utazásunk előtt sikerült szinte teljesen üresre enni a hűtőt, amiért adtam magamnak egy képzeletbeli vállveregetést. Ez viszont azt is jelentette, hogy hazaérve nagyjából a semmiből kellett főzni hirtelen valamit addig is, amíg egy bevásárlásra sort nem kerítünk.

bulgur3

Szerencsére az ötelemes szakácsnak vannak bizonyos alapkészletei, és ezekből  egész sokféle ételt ki lehet hozni. Mi minden van otthon úgy általában?

Gabonafélék: kuszkusz, köles, bulgur, amaránt, hajdina, aszalt tönköly, natúr árpa, quinoa

Kásaalapanyag: zabpehely, polenta, gríz

olajos magvak: fehér és fekete szezám, mandula, dió, tökmag

szárított hüvelyesek: vöröslencs, beluga lencse, hegyi lencse (mindegyik gyorsabban megfő, mint a hagyományos), lóbab, kisszemű bab, sárgaborsó, zöldborsó

aszalt gyümölcs: goji bogyó, mazsola, barack, szilva, áfonya

szárított gomba

tészták: olaszos és kínai ételekhez

üveges dolgok: olivabogyó, aszalt paradicsom olajban eltéve, mandulakrém, szezámkrém, olajban eltett zöldfűszer, fűszervaj, paradicsompüré

mindenféle szárított fűszer.

Ez a kis készlet már sokszor mentett meg attól, hogy bevásárolni kelljen mennem, és mivel számomra a bevásárlás még a takarításnál is kevésbé kedvelt házimunka, ezért mondhatni, a kamrafiókomhoz szoros érzelmi kapcsolat fűz.

Na de nézzük a kamra kincseiből főzött életmentő ebédet! A fent részletezett dolgokon kívül még néhány szál répa, egy kis maradék snidling és egy utolsó szem árva fokhagyma is volt otthon, így ezeket is fel tudtam használni.

bulgur2

1 ek vajon

1 nagy gerezd fokhagymát és

két felkarikázott sárgarépát picit megpároltam fedő alatt kis vízzel, amíg a répa majdnem megpuhult.

Hozzáöntöttem 120 ml (kb fél csésze) bulgurt

egy csésze vizet

és 20 gramm (egy maroknyi) szárított shiitake gombát.

Az egészet kicsit megsózva fedő alatt közepes lángon puhítottam, majd a tűzről levéve további 5-10 percig hagytam megduzzadni a bulgurt. Végül pár csepp citromlével és egy kiskanálnyi gombás fűszervajjal és borssal ízesítettem.

Ez így még nem lenne nagy durranás, enyhén szólva sem ízbomba, viszont tálaláskor még rászórtam:

két evőkanálnyi aprított snidlinget

kevés reszelt parmezánt

vegyes pirított magvakat: tökmag, dió, szezám.

És ez így együtt már igazán kiváló volt, próbáljátok ki, ha egyszer ilyen lusta napot tartotok! Jó étvágyat!

bulgur1

 

 

Hét-főzz: Forradalom a főzelékfronton

A legjobb dolgok a világon tévedésből történnek, úgy is mint post it, amit annak köszönhetünk, hogy valaki elfuserált ragasztót feltalálás közben. Meg most az alternatív lisztmentes főzeléksűrítési módszerem, amit egyébként biztos nem én találtam fel, de ez ebből a szempontból lényegtelen.

főzelék

Az egész úgy kezdődött, hogy egy szombaton Apahajó után kiabáltam, amikor bevásárolni ment, hogy hozzon zabpelyhet is, ha lát, mindegy milyet. Ezt úgy értettem, hogy nem kell nyakát törnie érte, mert kibírok még két napot zabpehely nélkül, ő viszont úgy értette, hogy akkor most bárhonnan is zabpelyhet kell szereznie nekem. És szerzett is, a dm babakaja osztályán. Amikor a csomagot kinyitottam, már gyanakodtam, hogy esetleg mégsem kellett volna mondanom, hogy mindegy milyet. Hajszálvékony szeletkék voltak, olyan babakaja jellegű izé. Amikor először megkíséreltem kását főzni a pehelyből, nem akartam hinni a szememnek, a pelyhek ugyanis gyakorlatilag felolvadtak és maradt egy babapépre erősen emlékeztető ízetlen-szagtalan ragacsos izé. Én nem vagyok válogatós, de ezt tényleg csak azért ettem meg, mert nem akartam rossz példát mutatni a gyerekeknek.

Pár nappal a sokk után jutott eszembe, hogy mennyire remek lenne ez a zabpehely főzeléksűrítésre. Végre nem csomósodna össze a liszt, ráadásul mennyire egészséges, ötelemes szempontból kifejezetten télre való, mert melegítő gabona. A múlt héten pedig teszteltem és valóban, bevált, ezentúl csakis így sűrítek főzeléket.

Ez volt a kísérleti főzelék:

fél fej lilahagyma

5 centi póré

két közepes krumpli

egy nagyobb édesburgonya

2 centi vastag szelet egy fej zellerből

5 szem kelbimbó

egy gumó édesköménynek csak a szárrésze

képezték az alapot. Ezeket apró kockákra vágtam, olajon először csak a hagymaféléket pároltam kicsit, majd az összes zöldséget pirítottam, aztán öntöttem az egészre 4 deci vizet, kicsit sóztam, majd fedő alatt puhára pároltam az egészet kb. 8-10 perc alatt.

Mikor az egész megpuhult, fűszereztem kevés borssal, késhegynyi kurkumával, fél kiskanál római köménnyel és egy kiskanál garam masalával, majd beleöntöttem még kb két dl-nyi előre megfőzött csicseriborsót. (Ez kinek-kinek tetszése szerint lehet saját kezűleg főzött vagy konzerv.)

Végül hozzáadtam a nevezett zabpehelyből három evőkanálnyit, továbbá két evőkanálnyi tejszínt és kicsit kavargattam, hogy a zabpehely elolvadjon. Tökéletesen krémes főzelék lett a végeredmény anélkül, hogy ipari mennyiségű tejszínt kellett volna belerakni vagy össze kellett volna turmixolni a zöldségek egy részét.

A kelbimbóhoz még egy kis széljegyzet: rém egészséges étel, ráadásul télen mindent meg kell becsülni, aminek szezonja van. Mégis, bevallom, a kelbimbóból egyszerre nagy mennyiséget nem tudok enni, valahogy mindent túldominál az íze és még a sokadik fogmosás után is mintha érezném. Ez az öt kelbimbó elég viccesen hangzik, viszont pont annyira adott kelbimbóízt a főzeléknek, amennyire még nem túl sok számomra.

Ez a mennyiség három tányérnyi, de teljesen szabadon lehet emelni a hozzávalók mennyiségét, a lilahagymát másfélére cserélni. Én tényleg csupán azt csináltam, hogy ami amúgy is volt a hűtőben, azt aprítottam bele. Jó étvágyat nektek!

Hét-főzz: Vörös és fekete rizottó

2 hozzászólás Hét-főzz: Vörös és fekete rizottó című bejegyzéshez

feketepiros

Úgy illik, hogy az év első Hét-főzz posztja valami különleges legyen. Legyen tehát először is szokásomtól eltérően kicsit nagyobb odafigyeléssel megkomponált tálalás, meg legyen egy kicsit szokatlan alapanyagkombináció, meg még legyen irodalmi utalás is benne.

Igazából egy sima céklás rizottónak készült az egész, amilyenről írtam már itt. Nézegettem, ahogyan a rizs pillanatok alatt átvette a cékla piros színét és akkor beugrott a Vörös és fekete. Hogy ennek van köze a főzés előtti könyvesbolttúrámhoz és az ott látott Vörös és Feketéhez (amiről eszembe jutott, hogy ezt a kötelező olvasmányt még végig is olvastam volna, de sajnos hamarabb sorrakerült az órán, minthogy a végére értem volna, utána meg már a következő könyvet kellett olvasni), azt ne zárjuk ki csuklóból. Na de mi lehetne az a hozzávaló, ami fekete és illik a rizottóba is? Naná, hogy a beluga lencse, ami pont annyi idő alatt puhul meg, mint a rizottó és egyben marad főzés közben. Ráadásul még remek fehérjeforrás is, meg kényezteti a vesét, ami télen ideális. Kis kiruccanás gondolatban: tavaly a Kicsi Vú-féle ötelemes főzőtanfolyamon, ami amúgy életem egyik legjobb döntése volt, azt is tanultuk, hogy a lencsét-babot úgy a legkönnyebb beilleszteni az étkezésbe, ha mindenféle ételbe csak egész kis mennyiséget belefőzünk. Akkor nem dominál, nincs az az érzése az embernek, hogy már megint babfőzelék, se nem bántja azok gyomrát, akik nagy mennyiségben érzékenyek rá. Szóval azóta tényleg rendszeresen szórok ragukba, rizses ételekbe lencsét és babot. Ebbe a rizottóba az egy nagy fej céklához és egy bögre rizshez három evőkanálnyi beluga lencsét adtam és ez így pont jó volt. Szép színfolt, íze belefolyt a nagy egészbe.

A vörös és feketétől innen már csak egy lépés volt a szerelem tematikájú tálalás: van egy igencsak haszontalan, viszont megacuki fém szerszámom, ami arra jó, hogy szív alakú tükörtojás lehet készíteni vele. Igen, szív alakú tükörtojást. Időnként elfog az anyai vagy hitvesi szeretet és akkor szoktam használni, most pedig ebbe a keretbe szedem ki a rizottót.

A család persze már beledumál a fúdsztájlingba: anya, kéne valami fehér, mondjuk fetasajt meg mondjuk olivabogyó. Ez utóbbit végül mégsem használtam hozzá, viszont körülnéztem a Sonnentor fűszerkeverékeim között, és láss csodát, volt egy Alles Liebe, azaz Sok szeretettel fantázianevű is, azzal körbeszórtam. Előbb csak az esztétika miatt, aztán kóstolás után már azért is, mert jól passzolt a céklás-lencsés rizottóhoz.

Legyen az évetek nemcsak kulináris szempontból olyan, mint ez a rizottó: kicsit fűszeres, melengessen belülről és legyen szép is a szemnek. Boldog 2017-et!

Hét-főzz! Serpenyős zöldség

serpenyos-repa

A szokásos nagy hűtőtakarítás alkalmából ismét minden ehetőt egyesítettem egy serpenyős egytálételbe, amivel egyszerre oldottam meg az aznapi vacsorát és még két reggelit. Ilyen dolgok kerültek bele:

két édesburgonya

egy nagy köteg sárgarépa, fele narancssárga, fele citromsárga színű

fél fej karfiol

15 centi jégcsapretek.

Ezeket felkarikáztam és vajon, serpenyőben megpirítottam, majd fedő alatt pároltam pici víz és fél citrom levének hozzáadása mellett, amíg minden hozzávaló puha lett. Só, bors és bazsalikom került rá, valamint még a serpenyőben az utolsó percben apróra vágott tökmag. Amikor reggelire szolgáltam fel, akkor egy tükörtojást is adtam hozzá, de kombinálható mindenfélével, hússal éppúgy, mint gabonával. Ha pedig magában, gabonaköret és hús nélkül esszük, akkor fűszersós tejfölös túróval tálalom.

Hét-főzz: Egy hét biodobozzal

2 hozzászólás Hét-főzz: Egy hét biodobozzal című bejegyzéshez

Mára kivételesen nem receptet hoztam a hét-főzz sorozatban, hanem elmesélem, milyen volt az első biodobozos hetem.

A biodoboz gondolata nagyon egyszerű: közvetlenül a termelőtől lehet vásárolni zöldséget, gyümölcsöt. Nem a vásárló szabja meg a doboz tartalmát, hanem a termelő, azaz mindig azt kapja az ember, ami épp frissen terem. Ez persze igényel némi rugalmasságot, mert nem lehet bármit bárikor főzni, ugyanakkor előny is: változatos, évszakhoz alkalmazkodó főzésre késztet és segíti a kistermelőt abban, hogy méltányos áron tudja eladni a terményeit. Szóval win-win helyzet. Az egyedüli problémám eddig az volt, hogy ezeket a dobozokat munkaidőben szállítják házhoz, amikor viszont én nem vagyok otthon, azt meg nem látom életszerűnek, hogy tömegközlekedéssel cipeljem haza a munkahelyemről a dobozt, csiniruhában földes zöldségeket. Most viszont találtam egy átvételi pontos megoldást a kerületünkben, amit épp rám szabtak, szóval belevágtam és másfél hete pénteken átvettem életem első biodobozát. Ezek voltak benne:

biodoboz

Az első dolog, ami kellemesen meglepett: a doboz nem volt drágább, mintha a szupermarketben vettem volna meg ugyanezeket a zöldségeket biominőségben. Így az etikai vonatkozása miatt máris elégedett vagyok, hiszen a szupermarket árrését így a termelő kapta.

A másik kellemes meglepetés az ízélményekben ért. Az almának sokkal markánsabb íze, illata volt, mint a boltinak. Mondjuk a hagymának is, szóval könnyek is övezték a biodobozt, de ez kivételesen jót jelent.

A harmadik kellemes meglepetés a fajtákon belüli sokféleség volt: legalább négyféle paradicsom, háromféle paprika, köztük padlizsánszínű is volt a dobozban, ami igen jót tett az ételek küllemének.

A tartalom szemlézése után aztán elkezdődött a kreatív fázis: abból kellett főzni egy hétig, ami a dobozban volt, meg persze az előző hétről marad néhány zöldséget is felhasználtam. Ilyen fogásokat készítettünk:

  1. Rögtön az első nap egy lecsót két személyre, amelybe a paprika és paradicsom egy részén kívül a készleten levő hatalmas cukkini egyik felét is belefőztük.
  2. Másnap ebédre a krumplit használtuk fel a gyerekek kedvenc szombati ebédjéhez, a serpenyős rakott krumplihoz.
  3. A padlizsánt először sütőben, alufóliába csomagolva másfél óra alatt puhára sütöttem, majd feldaraboltam és paradicsomszósszal (szintén maradék előző hétről) és fetával serpenyős fogást készítettem belőle.
  4. A spagettitökön törtem legtovább a fejem. Bármilyen fura, most készítettem életemben először tökfőzeléket. Korábban sem volt kedvencem, így ha valaki elém rakta, megettem, de nem forszíroztam, hogy legyen otthon. Most viszont itt volt ez a tök és kellett valamit csinálni vele. Főzelékes Feri receptjét vettem alapul, tehát gyömbéres-indiai ízvilágban készítettem el és kifejezetten pozitívan csalódtam. Nem állítom, hogy kedvenc ételem lesz, de szerintem nem fogok megrémülni, ha még egyszer bekerül a dobozba egy tök. A másik gondolat, a rakott tök végül elmaradt, de nem is baj, mert főzés közben kiderült, hogy azért hívják spagettitöknek németül, mert hő hatására spagettiszerű szálakra esik szét. Az önmagát gyaluló tök, hogy úgy mondjam…
  5. Az alma egy részét nyersen ettük, a másik részét almáspitébe használtam. Ez utóbbi nem volt jó ötlet, sütés után nem érződött az a zamatbeli különbség, ami nyersen igen.
  6. A sárgarépát részben nyersen, részben leveszöldségként fogyasztottuk. Tulajdonképpen ez volt az a tétel, aminél a legtöbb tanulságot szereztem az első héten. A szupermarkettől eltérően a répa itt földesen, koszosan érkezik, emiatt nem raktam be a hűtőbe. Ez hiba volt, nagyon hamar összefonnyadt a répa, így legközelebb rögtön az első napon meg fogom pucolni és utána hűtőben tárolom.
  7. A zöldfűszereket részben erre-arra szórva elhasználtuk, de a lestyánból le is fagyasztottam, mert az ritka kincs. A hagymából és a csilipaprikából még most is van, ezek lassabban fogynak, mint a többi. A csilipaprikából tegnap egyetlen körömhegynyit raktam a húslevesembe, majd amikor hozzáért a nyelvem, azt hittem, hívnom kell a tűzoltókat. Szóval a következő dobozrendelésből a csilipaprikát ki is húzattam, mert ez ilyen hatásfok mellett egész télre ki fog tartani.

Összességében nagyon elégedett voltam a doboz tartalmával és a mennyiségével is. Ha normál négyfős családnak főznék, azaz tényleg négyen ennénk meleg ételt otthon, akkor nem tartana ki egy hétig, de így, két főre tulajdonképpen jó alap, amelyet csak kicsit kell kiegészíteni. És ami a legfontosabb: engem inspirált, hogy adott készletből kell kigazdálkodni a főzést, valamint tehermentesített, hogy bevásárláskor nem kellett a zöldségekre gondolnom.

Hét-főzz: Vegán saláta piknikre

A nyár utolsó piknikjére voltunk hivatalosak tegnap, és valami olyat szerettem volna vinni, amit a társaságból a laktózérzékenyek és vegák, vegánok is fogyaszthatnak. Utólag rájöttem, hogy még lisztérzékenységgel is kompatibilis, szóval egyszerűen nagyon trendi étel. Ja és mellékesen adott volt még a szokásos időzavarom is, mert az iskolakezdésre egy elkeseredett kört kellett futnunk tolltartó és vizesflaska témában, ami két elég érzékeny pont, azaz számos elvárásnak kell megfelelni, nem öt perces beszerzési témák. És hogy a kép teljes legyen, Do-t szülinapi zsúrra is vinni-hozni kellett. Na de kihívás nélkül milyen lenne az élet!

piknik

Főztem teljesen egyszerűen, csak sóval ízesítve rizst: egy bögre basmáti rizshez két bögre vizet adtam.

Egy lilahagymát úgy felszeleteltem, hogy hosszú hagymacsíkokat kaptam. Kevés olajon először alacsony fokozaton fedő alatt megpároltam, majd fedő nélkül sütöttem tovább, hogy picit bebarnuljon. Ekkor ráöntöttem egy doboz (kb 3 dl) passzírozott paradicsomot, sóztam, borsoztam, bőven megfűszereztem szárított bazsalikommal és oregánóval a szószt. Kicsit rotyogott az egész, majd félretettem ezt a serpenyőt.

Ekkor az időtakarékos verzió szerint kinyitom a konzervbabokat és a konzerv kukoricát, a ráérős verzió szerint pedig már korábban megfőztem ezeket és most szépen hozzáöntöm egy nagy keverőtálban a rizshez. Ha konzervet használok, akkor kukoricát, fehérbabot és vörösbabot szűrőben vízzel leöblítem, lecsöpögtetem, majd hozzáöntöm a rizshez egy keverőtálban.

A paradicsomos-hagymás szószt is ráöntöm az eddigi hozzávalóhoz és az egészet összekeverem. A paradicsomszósz pirosra színezi a rizst, de megmarad a rizs konzisztenciája. Kóstolás után eldöntöm, hogy szükséges-e még hozzá valami savanykás hozzávaló, például citromlé vagy ecet. Én pici balzsamecetet használtam még, így lett ötelemes szempontból is kerek. Ha valakinek nem szempont a tejtermékek kihagyása, akkor természetesen ez a saláta is örömmel viseli a parmezánszóratot, de anélkül is finom.