Hét-főzz: Egy hét biodobozzal

Mára kivételesen nem receptet hoztam a hét-főzz sorozatban, hanem elmesélem, milyen volt az első biodobozos hetem.

A biodoboz gondolata nagyon egyszerű: közvetlenül a termelőtől lehet vásárolni zöldséget, gyümölcsöt. Nem a vásárló szabja meg a doboz tartalmát, hanem a termelő, azaz mindig azt kapja az ember, ami épp frissen terem. Ez persze igényel némi rugalmasságot, mert nem lehet bármit bárikor főzni, ugyanakkor előny is: változatos, évszakhoz alkalmazkodó főzésre késztet és segíti a kistermelőt abban, hogy méltányos áron tudja eladni a terményeit. Szóval win-win helyzet. Az egyedüli problémám eddig az volt, hogy ezeket a dobozokat munkaidőben szállítják házhoz, amikor viszont én nem vagyok otthon, azt meg nem látom életszerűnek, hogy tömegközlekedéssel cipeljem haza a munkahelyemről a dobozt, csiniruhában földes zöldségeket. Most viszont találtam egy átvételi pontos megoldást a kerületünkben, amit épp rám szabtak, szóval belevágtam és másfél hete pénteken átvettem életem első biodobozát. Ezek voltak benne:

Az első dolog, ami kellemesen meglepett: a doboz nem volt drágább, mintha a szupermarketben vettem volna meg ugyanezeket a zöldségeket biominőségben. Így az etikai vonatkozása miatt máris elégedett vagyok, hiszen a szupermarket árrését így a termelő kapta.

A másik kellemes meglepetés az ízélményekben ért. Az almának sokkal markánsabb íze, illata volt, mint a boltinak. Mondjuk a hagymának is, szóval könnyek is övezték a biodobozt, de ez kivételesen jót jelent.

A harmadik kellemes meglepetés a fajtákon belüli sokféleség volt: legalább négyféle paradicsom, háromféle paprika, köztük padlizsánszínű is volt a dobozban, ami igen jót tett az ételek küllemének.

A tartalom szemlézése után aztán elkezdődött a kreatív fázis: abból kellett főzni egy hétig, ami a dobozban volt, meg persze az előző hétről marad néhány zöldséget is felhasználtam. Ilyen fogásokat készítettünk:

1. Rögtön az első nap egy lecsót két személyre, amelybe a paprika és paradicsom egy részén kívül a készleten levő hatalmas cukkini egyik felét is belefőztük.
2. Másnap ebédre a krumplit használtuk fel a gyerekek kedvenc szombati ebédjéhez, a serpenyős rakott krumplihoz.
3. A padlizsánt először sütőben, alufóliába csomagolva másfél óra alatt puhára sütöttem, majd feldaraboltam és paradicsomszósszal (szintén maradék előző hétről) és fetával serpenyős fogást készítettem belőle.
4. A spagettitökön törtem legtovább a fejem. Bármilyen fura, most készítettem életemben először tökfőzeléket. Korábban sem volt kedvencem, így ha valaki elém rakta, megettem, de nem forszíroztam, hogy legyen otthon. Most viszont itt volt ez a tök és kellett valamit csinálni vele. Főzelékes Feri receptjét vettem alapul, tehát gyömbéres-indiai ízvilágban készítettem el és kifejezetten pozitívan csalódtam. Nem állítom, hogy kedvenc ételem lesz, de szerintem nem fogok megrémülni, ha még egyszer bekerül a dobozba egy tök. A másik gondolat, a rakott tök végül elmaradt, de nem is baj, mert főzés közben kiderült, hogy azért hívják spagettitöknek németül, mert hő hatására spagettiszerű szálakra esik szét. Az önmagát gyaluló tök, hogy úgy mondjam…
5. Az alma egy részét nyersen ettük, a másik részét almáspitébe használtam. Ez utóbbi nem volt jó ötlet, sütés után nem érződött az a zamatbeli különbség, ami nyersen igen.
6. A sárgarépát részben nyersen, részben leveszöldségként fogyasztottuk. Tulajdonképpen ez volt az a tétel, aminél a legtöbb tanulságot szereztem az első héten. A szupermarkettől eltérően a répa itt földesen, koszosan érkezik, emiatt nem raktam be a hűtőbe. Ez hiba volt, nagyon hamar összefonnyadt a répa, így legközelebb rögtön az első napon meg fogom pucolni és utána hűtőben tárolom.
7. A zöldfűszereket részben erre-arra szórva elhasználtuk, de a lestyánból le is fagyasztottam, mert az ritka kincs. A hagymából és a csilipaprikából még most is van, ezek lassabban fogynak, mint a többi. A csilipaprikából tegnap egyetlen körömhegynyit raktam a húslevesembe, majd amikor hozzáért a nyelvem, azt hittem, hívnom kell a tűzoltókat. Szóval a következő dobozrendelésből a csilipaprikát ki is húzattam, mert ez ilyen hatásfok mellett egész télre ki fog tartani.

Összességében nagyon elégedett voltam a doboz tartalmával és a mennyiségével is. Ha normál négyfős családnak főznék, azaz tényleg négyen ennénk meleg ételt otthon, akkor nem tartana ki egy hétig, de így, két főre tulajdonképpen jó alap, amelyet csak kicsit kell kiegészíteni. És ami a legfontosabb: engem inspirált, hogy adott készletből kell kigazdálkodni a főzést, valamint tehermentesített, hogy bevásárláskor nem kellett a zöldségekre gondolnom.

Tetszett a bejegyzés?