Citromos tarte

Még évekkel ezelőtt próbáltam ki egyszer egy citromos tarte receptet, ahol a krém készítése közben megállapítottam, hogy az úgy, ahogy le van írva, tuti nem fog menni, illetve nem adhatja a várt állagot. (Ugye, ugye, mindig lektorálni kell a fordítást, mert ha kimarad egy mondat, annak recept esetén végzetes következményei lehetnek.) Akkor valamit változtattam és fel is írtam valahova azzal a szent elhatározással, hogy beblogolom, legyen meg az utókornak. Legalább 20 kilónyi főzős újságban ugyanis elég nehéz megtalálni szükség esetén a kipróbált és bevált recepteket. Ehhez képest a poszt elmaradt, én pedig Kristóf szülinapjának reggelén pánikszerűen rohangáltam a lakásban a receptet keresve.

Amikor nem találtam délelőtt 10-ig semmit, kerestem egy random tarte receptet, amiből elkészült az alapja:

250 gramm liszt, kis só, 125 gramm puha vaj, egy tojássárgája. Ezeket gyorsan, de alaposan morzsalékos tésztává gyúrtam, majd apránként két-három kanál hideg vizet adtam hozzá, amíg végül összeállt a tészta. A recept szerint ennek így gombócban mennie kell a hűtőbe pár órára, de ha rám hallgattok, akkor ezen a ponton kivajazzátok-lisztezitek a tarte formáját és kinyújtjátok a tésztát, majd beleteszitek a formába. Ha így kerül a hűtőbe, akkor nem kell megint felmelegítnei a tésztát, hogy ki lehessen nyújtani.

Végül ezen a ponton előkerült a keresett magazin, de sajnos a felfirkantott receptmódosítás nem volt benne, így elkezdtem ugyan a recept szerint, de egy ponton muszáj volt a neten keringő egyéb citromkrémreceptekhez fordulni. A befutó krém végül így állt össze:

Két teljes tojást és még négy tojássárgáját felvertem 75 gramm sütőcukorral egy fém tálban. Azért fontos, hogy fém legyen, mert majd gőz fölé kell helyezni. Ebbe belecsavartam egy bio zöldcitrom és egy bio normál citrom levét (összesen kb 60 ml volt, ha kevésbé lédús a citrom, akkor többet kell használni.) és hozzáadtam a két citrom reszelt héját is. Ha nem bio a citrom, akkor inkább a bolti szárított-reszelt héj menjen bele. Szintén belekevertem nagyjából 375 gramm creme fraiche-t (három doboz kispoharas kiszerelést). Ha ez nincs, akkor helyettesíthető tejszín és tejföl fele-fele keverékével vagy zsíros tejföllel.

Egy nagyobb lábas alján kevés vizet forraltam, erre tettem a fém keverőtálat. Elkezdtem kézi habverővel lassan kevergetni, így teljesen feloldódott a creme fraiche. Ekkor türelem kellett, mert elég sokáig kellett folyamatosan kevergetni, mire a krém besűrűsödött. Ekkor elzártam a tűzhelyet és félretettem hűlni a krémet.

A tésztát akár már eközben is lehetett volna készre sütni, én csak ezután tettem meg – először vakon 20-25 percet, majd beleöntöttem a krémet is és azzal további 25-30 percet. Érdemes a végén figyelni, hogy mielőtt megbarnul a citromkrém, vegyük ki a sütőből. Amint a képen látszik, ezt olyan 95 % sikerült abszolválnom, ami haladás, mert legutóbb sokkal barnább lett a teteje.

Itt a recept szerint még meg lehetne szórni porcukorral, de nekem már szórás nélkül is extrém édesnek tűnt, szóval legközelebb csökkentem majd a cukor mennyiségét a krémben. Mindenesetre az ünnepelt ehetőnek találta, én pedig kicsit megkönnyebbültem, mert ez a szülinapi torta nekem mindig nagy stressz és lélekben nem nagyon hiszek benne, hogy a végén nem kell majd last minute cukrászdából hozni a sütit.

Ebből a sütésből egyébként maradt négy tojásfehérje, meg még volt egy másik is a hűtőben, szóval a következő posztban majd arról mesélek, hogy mihez kezdtem ezekkel.

P.S.: Jól látjátok, tortagyertya helyett újrahasznos ádventi gyertyákat vetettünk be. Jövőre még egyszer lehet használni ezeket, aztán ezek a szülinapok, amikben 1-2-3-4 szerepel bármilyen kombóban és egy számjegy csak egyszer, sajna egy darabig, egész pontosan 7 évig szünetelnek.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...FavoriteLoadingTetszett a bejegyzés?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük