Azt ígértem, hogy a következő három héten a WIPszerdában a Lily Magnolia tesztet mutatom majd, ahogy szép lassan haladok vele. Csalódást kell okoznom, mert a vártnál jóval gyorsabban haladok, a fonalnak már több, mint a felét elkötöttem, remélem, ez azt jelenti, hogy a mintának is. Ezeknél a minden sorban szaporítós mintáknál sosem tudom szemre eldönteni, hogy így van-e.
A minta Kutas-Keresztes Ágié, és a teszt után hamarosan megjelenik. A fonal pedig Ninától van, fantasztikusan gazdag szín, talán inkább az alsó kép adja vissza jobban az élénkséget, de a felsőn jobban látszik, hogy a zöldessárgán belül is mennyi minden árnyalat létezik. A fonal és a minta egyenként is nagyon tetszik, a kettő együtt tényleg a legideálisabb kapcsolat. És ha igaz, most még csavart mintát kötni is megtanulok. Jövő héten meglátjátok!
A február eddig nem volt túl termékeny hónap fonalas szempontból. Horgolótűt például egyáltalán nem vettem a kezembe, annyira lefoglaltak a második Cameo egyhangú sorai. A fonal persze gondoskodik változatosságról, mindig izgatottan figyelem, sikerül-e megúszni a pooling-ot (nem teljesen) meg azt is bőszen számolgatom, hogy még hány pikót kell túlélni, mire eljutok végre az izgalmas részhez, a csipkéhez. A csíkokat ezúttal kihagytam, a kék fonalat csak a szegélycsipkéhez fogom használni, s hogy azt milyen szélesre kötöm, majd menet közben döntöm el. A cirmos fonal Märchenhexe a Dawandáról, a tengerészkék pedig Regia zoknifonal.
Írtam én már erről a nyakmelegítőről, de akkoriban még úgy volt, hogy magamnak kötöm és csodaszép észt fagombokat fog kapni. Ahogy azt Móricka elképzeli! Sikeresen haladtam a gomblyukig, lámpalázzal, de végül még ez a kihívás is sikeresen megoldódott. Csak éppen arra nem gondoltam, hogy az ember a gombot nem a sál szegélyére varrja fel, hanem mondjuk 2-3 centivel beljebb. Na, pont ez a 2-3 centi választja ez a sálacskát attól, hogy jó legyen rám. Így aztán elkészült egy olyan nyaksi, aminek a hossza Do mérete, a szélessége meg inkább felnőtt. Ez az én formám. Visszabontani persze lehetne, na de ott még nem tartok tudásban, hogy leláncolást vissza tudjak szedni, pláne, ha rizsmintával dolgoztam. Így aztán nagyon örültem, amikor Do azonnal lecsapott a cuccra. Neki éppen jó lett volna a festetlen fa gombokkal is, de szerintem azért az picit túl komoly egy nyolcévesnek, úgyhogy végül ezek a színes drazsék lettek a befutók. Évekkel ezelőtti röltexes beszerzés.
És hogy hozzáillő sapka is legyen neki, meghorgoltam még egyszer a saját sapkám kicsinyített változatát. (Eredeti minta a Be beanie! c füzetből való, csak épp más tűvel, más fonalvastagsággal, emiatt más szaporításokkal.) Most sikerült a megfelelő fejre simulós fazont is elkapnom. A bojtba türkizt is kevertem, passzoljon a kabátjához. Fonal: Lana Grossa Superbingo, sapka 7-es tű, nyaksi 5-ös tű.
p.s: Panaszom, hogy nincs összeillő sapkám és nyakmelegítőm, végül megoldódott, a tavaly decemberi nyakmelegítő csereberén ugyanis egy tökéletesen passzoló padlizsánszínű kendőt kaptam Tóth Krisztinától. Nézzétek, milyen szép!
Az igazán jó mintákat nem lehet abbahagyni, folytatásért kiáltanak. Ilyen volt az SBS a horgolt kendők között, és most úgy látszik, ilyen a Cameo is. Már kötés közben többször azon kaptam magam, hogy újabb és újabb színkombinációkat képzelek el, gondolatban végigleltározom a fonalaimat, melyik lenne jó egy következő változathoz és kinek kötném meg. Amikor pedig megérkezett ez a csodaszép cirmos fonal, nem is volt kérdés, hogy azonnal el kell kezdenem a második Cameo-t is. Még nem tudom, hogy milyen lesz a csíkozás, egyáltalán lesz-e. Ha elég nagy kendő jön ki a gombolyagból csíkok nélkül, akkor egyszerűen így marad. Ha nem, akkor még körül kell néznem megfelelő vastagságú narancssárga, királykék vagy élénkzöld fonalak között. De mert az éves célom a készletek apasztása, nem pedig feltöltése, egyelőre kivárok. Azt is tervezem, hogy hamarabb kezdem el a csipkés szegélyt, mert azt annyira élvezetes volt kötni.
Ha jövő szerdán véletlenül kimaradna a WIPszerda, akkor azt tudjátok be egy fenyegető vizsgámnak, ami miatt eltiltottam magam a fonalaktól, meg egy elég nagyszabású vendégjárásnak – de legkésőbb két hét múlva újra jelentkezem a februári terveimmel.
Végre megmutathatom az első olyan darabot, ami már szerepelt a WIPszerdában, s azóta teljesen elkészült – első Cameo kendőm. Igen, első, ez azt is jelenti, hogy lesz második, s ki tudja, talán harmadik is. A minta annyira egyszerű, ugyanakkor ahány fonalkombináció, annyiféle arca van.
Ez itt GGH Baby Alpaka fonalból készült 4-es tűvel. A csíkozáson picit módosítottam, bár nem szándékosan. Az úgy volt, hogy azt képzeltem magamról, hogy képes vagyok fejben tartani hetekig egy egyszer elolvasott szöveget, amelyben ráadásul számok is szerepelnek. Belátom, erősen túlértékeltem a képességeimet. Miután rájöttem a tévedésre, váltottam a keskenyebb csíkokra, de tulajdonképpen még tetszik is ennek a malőrnek a következménye.
Vannak WIP-ek (azaz folyamatban lévő munkák, ha esetleg valakinek erről a rövidítésről az iszonyúan fontos emberek jutnak eszébe), amelyek azért nem jutnak el a FO-stádiumba (finished object) mert valami nem stimmel velük. Itt van például ez a remekbeszabott kis Capucine. Csodás a színe. Csodás a fonal. És az első sapka, amit kötöttem. Körben, 5 tűvel, szép kis fogyasztásokkal, mindössze három-négy nap alatt.
Ott fekszik a kanapén úgy egy hónapja és én csak nézem és gyönyörködöm benne. Még két bojt hiányzik a két oldalsó leffentyűjéről és egy pompom a tetejéről. De ha felveszem, sírva fakadok, egyszerűen rémesen áll. Do éppen átvenné, neki bejön ez a fazon, mert ugye 28 évvel fiatalabb nálam és hosszabb egyenes haja van. De a méret egész kicsit nagy rá. Nem nagyon, de épp annyira, hogy átfújjon rajta a szél – akkor meg minek a sapka. Épp egy pár napja mondta, hogy akkor most ugye veszek neki polár sapkát, mert ezek a horgoltak nem elég melegek. Veszek, veszek, persze, és akkor felejtsük a túlméretes Capucine-t. Pedig, pedig. Másokon tetszik. Ezt onnan tudom, hogy a FB-os kötős csoportban elkészítették rengetegen és tényleg jól állt rajtuk. Csak rajtam nem működik. A fonal meg egyszerűen túl jó ahhoz, hogy hagyjam ott porosodni egy olyan projektben, ami nincs kész és nem is lesz soha és ha még kész is lenne, se venném fel soha. Íme, egy egész alakos kép a kis Félkészről.
És akkor most, hogy meg van örökítve az örökkévalóságnak és itt a bizonyíték, hogy igen, körkötéssel készítettem sapkát és bátran máskor is belevághatok, mert képes vagyok rá: hős leszek és lebontom. Vegyük úgy, hogy ez az első kis lépes a 2014-es általános karcsúsítási és káoszurallási projektemben. Akik pedig csak fonalügyileg szeretnének a rendezettség és karcsúsítás irányába mozdulni, azoknak ezt az angol nyelvű olvasnivalót ajánlom. Ezzel a mostani Capucine-bontással pedig rögtön ki is pipáltam a második napi feladatot: WIPs – keep or frog. És akkor legyen itt is nyoma: 2014-re nem aprózom el magam különféle tervekkel, egyetlen dologra fókuszálok. Szeretném, ha úgy általában és különösen fonalfronton kevesebb tárgyam lenne 2014. december 31-én, mint 2014. január 1-jén. Egyszerűsítés, lomtalanítás, minimalizmus, a meglévő dolgoknak való örülés és azok használata, a nemhasználtak pedig könnyes szemmel való elengedése. Ismerek valakit, akinek ez 2013-ban sikerült, miért ne sikerülne nekem is. Boldog új évet kívánok Nektek is, terveket és álmokat, amelyekért érdemes minden reggel felkelni és tenni egy kis lépést értük!
P.s.: Szabad szkeptikusnak lenni, ami az újévi fogadalmakat illeti, de csak mondom, hogy nekem a tavalyit várakozáson felül sikerült beváltanom, úgyhogy a kétségeskedő hangokat meg se hallom 🙂
Régóta gyönyörködöm már a Cameo kendőben, de most jött el az ideje, hogy tényleg megkössem. A fonalakat még vagy egy évvel ezelőtt vettem Hildesheimban a kedvenc fonalboltomban (a konferenciaturizmus mellékhatása), GGH Baby Alpaca. Bámulatos puha már a gombolyagban is, aztán megkötve még ezt is űbereli.
Ahogy egyre hosszabbak a sorok, egyre kevésbé látszik, hogy haladok. Egy este nagyjából két csíkra elég, legfeljebb háromra, úgyhogy ez a projekt még biztosan áthúzódik 2014-re.
A 2013-as év nem volt épp zökkenőmentes itt, a blogon. Technikai szünetek és egyéb válságok is fennakadást okoztak, meg amúgy is, egyre többen mondják, hogy a blogok kora leáldozott, nincs idő olvasni, kommentelni meg pláne. A Facebook gyorsaságáé a jövő, bár lehet, hogy már az is ósdi és jön valami új. Csoda, hogy még mindig itt vagytok és olvastok. Hogyan is köszönhetném meg ezt az egész éves figyelmet és az inspiráló visszajelzéseket, ha nem egy játékkal? Egy freeform horgolt-kötött nyakmelegítőt (vagy vállmelegítőt?) készítettem csupa tüzes-vidám színből. Fogadjátok szeretettel!
Ami legjobban tetszik nekem ebben a nyakmelegítőben, hogy nincs eleje meg háta, bárhogy fordítva hordható és jól működik és akár minden nap másképp néz ki. Remélem, nektek is tetszik!
A játékban mindenki részt vehet, akinek van EU-n belüli postacíme (elkerülendő a vámproblémákat). Csak hagyjatok egy megjegyzést itt, a bejegyzés alatt december 22. éjfélig, s máris részt vehettek a sorsolásban. Aki megosztja a bejegyzés linkjét, szerez magának még egy plusz esélyt (ezt is írjátok meg kommentben.) Sorsolás és eredményhirdetés dec. 23-án lesz, hogy karácsony után rögvest postázhassam a nyereményt.
Igaz, hogy a nyáron kötött Fairy Meadow első látásra nem a legegyszerűbb kendő, de azért még mindig jócskán a próbálkozó kezdők közé sorolom magam. Szükségem van nagyon részletes, a legmagátólértetődőbb dolgot is szájbarágó leírásokra. Aztán arra, hogy vagy legyen bonyolult a minta, de legalább kicsi a projekt, hogy elkészüljön még mielőtt kimegy a divatból vagy legyen nagyobb, de akkor egyszerű. A KnitSimple magazinnak eddig két számát ismerem (az elsőről itt írtam és épp most kötök belőle egy nyakmelegítőt egy csereberére, erről még fogtok hallani.). Mindkettő nagyon tetszik, pont nekem való. Pont jó nehézségi fok, pont az én ízlésem. Szerencsére az van, hogy nemcsak azért szeretem az egyszerűt, mert csak azt tudom elkészíteni, hanem amúgy is. (És persze nem is igaz, hogy az egyszerűt feltétlenül el tudom készíteni, mert mondjuk körbekapcsolni sima szemeket se tudok csavarodás nélkül, bármilyen egyszerű is sokak szerint. Igaz, ugyanez horgolva se megy, egyszerűen mindig megcsavarodik, amire horgolásban azért van ellenszerem, kötésben még nincs.)
A 2013-as őszi KnitSimple-t elsősorban a lányos anyukák fogják nagyon értékelni tudni, a modellek kb. harmada ugyanis kislányoknak készült. Van sapka-sál több változatban (a tornacipőt mintázó sál különösen cuki), ezek közül egyet akár fiúknak is el tudok képzelni más színben. Van boleró és kardigán, de kedvencem a mell alatt szabott kabátka két kontrasztos színből. A második harmad női sapka és sál, vannak kifejezetten izgalmas fazonok is, és a horgolósok is tanulhatnak egy új technikát – nekem legalábbis újnak számított az a fajta sapka, ami függőlegesen csíkos és keresztbe készül, viszont szépen gömbölyített fazon. Meglátjuk, mikor jutok hozzá, hogy kipróbáljam. A harmadik harmad csupa női pulcsi csavart mintákkal, ahogy az a hideg évszakban illik. Ezek csodaszépek, de egyelőre nekem túl nagy falatnak tűnnek. Ha a sapkakötés osztályát kijártam, akkor viszont már garantáltan megpróbálkozom a pulcsival is. Csak az a fránya körben kötés ne lenne olyan riasztó!
Nem akarom megszámolni, hányszor futottam neki a kötéstanulásnak. Az eredmény egész mostanáig elkeserítő volt. Ha ment is, csak döcögve és azt végképp nem értettem, hogy képesek mások szeretni a kötést. Az első kivétel talán a Citron kendő volt, bár annak a mintája nem nagy kihívás és még így is vagy fél évig ültem rajta. Július óta viszont minden más. Úgy kezdődött az egész, hogy Kutas-Keresztes Ági még a minta írása közben mutatott fotókat a készülő kendőről. Annyira megörültem, hogy végre egy kendő, ami elég egyszerűnek látszik ahhoz, hogy az első csipkekendőm legyen – látszólag simákból és fordítottakból állt, néha egy-egy lyukmintával. Akkor persze még nem látszott a szélcsipke…
A tesztre végül jelentkeztem is, meg nem is, de igazából nem. (Azaz annyit írtam, hogy milyen jó is volna, de ugye a szélcsipke miatt nem merek belevágni.) Aztán a lányok a tesztelő csoportból rábeszéltek, hogy igen, csináljam, menni fog. A dologban csak annyi volt a hiba, hogy vagy 10 napig nem léptem be a teszt rav-os fórumába, úgyhogy erről a rábeszélésről nem tudtam, a teszt pedig már futott. Így nagyjából egy hetes késéssel tudtam meg, hogy igen, mégis megkötöm ezt a kendőt, mégpedig határidőre, két hét alatt. Utólag azt mondom, jó, hogy nem tudtam, mibe vágok, mert kis kezdő kötőnek egy ekkora kendő jócskán több idő lenne kényelmesen készítve. De ha már ugrottam, már kitartottam, vagy mondjuk inkább így: kitartottunk családilag. Július 16. után ugyanis lehúztam otthon a redőnyt: munka után kötöttem, amennyit tudtam, esetleg némi vacsorát adtam a családnak, de azt se mindig én, aztán fektetés után még mindig kötöttem úgy általában éjfélig, aztán amikor két napig szabin voltam, akkor egész nap kötöttem. Kötöttem szünet nélkül, kivéve, amikor bontottam. Azóta azt is tudom, hogy a bontás is külön művészet, azt is tanítani kéne, mint a sísuliban az elesést. Ezúton jelzem, örömmel vennék különórát csipkekötés bontásából, mert a dolog bár megy valahogy, de inkább rosszul, mint jól.
A képek alapján azt hihetné a gyanútlan olvasó, hogy hibátlanul megoldottam a feladatot. Sajnos ez csak részben igaz. A kendő időre elkészült és meglehetősen hasonlít az eredetire. Van azért a kendőtestben egy hiba és a csipkeszegélyben is egy olyan, ami miatt minden picit eltolódott. De a végén, amikor a bontással egy hibát javítottam és két újat csináltam, már tényleg csak a túlélésre mentem. Persze a hibák, amik miatt akkor kötés közben falra másztam, a kész kendőn egyáltalán nem tűnnek fel. Az csak libeg a szélben és puha és könnyű és egyszerűen gyönyörű. A következő alkalommal meg majd már tökéletesen sikerül, ebben biztos vagyok.
Azért még a paraméterekről is néhány szó: A minta a Fairy Meadows Kutas-Keresztes Ágitól, a fonal Schoppel, Zauberball 100, Blaukraut bleibt Blaukraut színben. 3,5-ös tűt használtam, így a végső méret olyan nagy lett, hogy a csipke alja a derekamig ér. A minta annyira aprólékos és mindenre kiterjedő, hogy tényleg viszonylag kis kötéstudással is követhető, a különleges öltésekhez pedig oktatóvideókat is tartalmaz.
