Posts Tagged with DIY

Így fess magadnak dinnyés pólót

2 hozzászólás Így fess magadnak dinnyés pólót című bejegyzéshez

A dinnye menő. Már tavaly is menő volt és idén is tartja magát, ellentétben a különböző állatokkal, amelyek általában csak egy évig díszítenek mindent, lásd bagoly, róka, idén pedig a flamingó. Én mondjuk enni nem annyira szeretem a görögdinnyét, túl ragacsos, túl nagy, túl lutri, hogy finom lesz-e és túl sok mag van benne – viszont nézni öröm, ráadásul nemzeti színekben pompázik. Ez utóbbira egyébként nem is gondoltam addig, amíg festés közben – amikor még nem voltak rajta a fekete kis cseppecskék – K megkérdezte, hogy szurkolói pólót festünk-e a vizes VB-re. Mondjuk az is egy ötlet, de nem.

Persze aki szurkolói pólót szeretne festeni, az is olvasson tovább, csak egyszerűen időben hagyja abba, még a magok felfestése előtt.

A képen látható festékeket használtam: Marabu Fashion Spray, már megénekeltem dicséretét például itt. Ezen kívül szükség van még egy fehér pamutmólóra és egy fekete textilfilcre (nekem vastagabb volt, ami gyorsítja a munkát, de szerintem bármilyen jó.), valamint újságpapírokra az asztal védelmében és egy nagyobb nejlonzacskóra, amit a rétegek közé tehetünk, amikor a magokat festjük.

A póló elejét és hátát külön festjük, például egyiket délelőtt, másikat délután, hogy megszáradjon és ne maszatolódjon el az először festett oldal. Először a póló alját festjük zöldre. Elég távolról (80-100 centi) szórjuk a festéket, mert így érhetjük el a finom átmenetet a fehér és a zöld között. A póló szegélyénél legalul aztán mehet pár plusz fújás, hogy ott sötétebb legyen. Ugyanezt megcsináljuk a piros festékkel, csak itt a póló aljánál fújjuk csak egyszer a festéket és ahogy egyre feljebb haladunk, lehetünk egyre bőkezűbbek a festékkel. A zöld és a piros rész között maradjon egy fehér rész is. Nyugi,ha esetleg a papíralátét ellenére folt esne, a melléfújt festék frissen sima vizes ronggyal lemosható például a laminált padlóról.

Amikor mindkét oldal kész és megszáradt, akkor a textilfilctollal fekete cseppeket rajzolunk a piros területre. A spray festék vasalással fixálható és az általam használt textilfilc is, így ezután nincs más hátra, mint átvasalni a művet. Egyszer próbaképp még nézzük meg, hogy víz hatására hogy viselkedik, de alapesetben nem szabad veszítenie a színből és 40 fokon gépben is mosható. Jó festegetést!

Képeslap origami szívvel

Nagy hajtogatós projekt kellős közepén vagyok, ígértem ötven origami darvat a Pay it forward játékban. Hajtogattam már egyszer hasonló okból tömegesen darvakat, szóval abból indultam ki, hogy benne van a kezemben a módszer. Aha. Szerencsére a youtube mindent tud, szóval gyorsan újratanultam a darut, aztán ha már ott voltam, akkor egy szív formát is kipróbáltam. És bár Valentin napot nem szoktam ünnepelni, de februárban van pár szülinap a családon belül, plusz babalátogatóba is megyünk hamarosan (ajaj, az szálelvarrást is jelent a babatakarón!), szóval a szíveknek bőven lesz helyük szülinapi meg boldogságkívánó képeslapokon.

Ezt a videót ajánlom, mert bár angolul van, de annyira egyértelműen látható a hajtogatás, hogy nyelvtudás nélkül is használható (vagy legalábbis úgy sejtem.).

Ha kész a szív, már csak harmonizáló színű keménypapírra és kétoldalú ragasztóra lesz szükség. Az A5-ös keménypapírt kettéhajtjuk vagy eleve képeslapalapnak való papírt használunk.

szives1

A kétoldalú ragasztóval nagyjából befedjük a szín hátoldalát, erősen rányomjuk a csíkokat.

szives2

Majd leszedjük a védőfóliát a ragasztóról és felragasztjuk a képeslapra. Azért kétoldalú ragasztót választottam és nem stiftet, mert a több különböző vastagságú részeket így a legegyszerűbb stabilan ragasztani, valamint a vékony origamipapírt ez a módszer biztosan nem áztatja szét.

szives3

És ha már a darvakkal kezdtem: lassan, de haladok azzal is.

darvak

Hexagonos horgolt terítő tutorial – 2. rész

Már-már úgy tűnhetett, hogy elfeledkeztem róla, pedig dehogy! Végre itt a hexagonos terítő készítésének második szakaszát bemutató videó. Remélem, követhető – ha bármi kérdésetek van, kommentben nyugodtan tegyétek fel, igyekszem válaszolni. Ha pedig nem láttátok az első részt, akkor itt tudjátok bepótolni.

Tombolázok

2 hozzászólás Tombolázok című bejegyzéshez

nyaki

Van nálunk a gyerekek sulijában egy remek rendezvény minden évben évvége közeledtével, a nyári kerti party. A party fénypontja a tombola. De ne azt a tombolát képzeljétek el, ahonnan a gyerekek nagyobb része üres kézzel, szomorúan tér haza, hanem valami egészen mást. Itt pontosan annyi tombolaszelvény van, amennyi ajándék, így nem az a kérdés, hogy nyer-e az ember, hanem hogy mit. Ha meg nem olyat, aminek épp örül az embergyerek, mert mondjuk fiú és hajcsatot dobott a gép, akkor még mindig lehet cserélni. Tavaly az orrom előtt zajlott egy ilyen többszörös csereügylet, és ahhoz képest, hogy a kislány csillámpónis zoknit nyert volna eredetileg (túl kis méretben), végül átmeneti gazdája volt egy papírsárkánynak, egy zseblámpának, egy szerszámkészletnek, amire a papája beszélte rá, végül egy tolltartószerűséggel távozott teljesen elégedetten.

Az ajándékokat egyébként a szülők hozzák különféle szponzorcégeken keresztül, vagy lehet leadni duplán kapott játékot, könyvet is. Az elmúlt három évben is mindig gondoltam, hogy majd készítek én is valami sk-t, aztán valahogy mindig bedarált a gépezet. Idén viszont végre összeszedtem magam és készítettem négy nyakláncot. Néhány szerelék, viaszozott szalag meg ilyen apró mütyür lógókák és már kész is.

– Sorozatgyártás? – kérdezte Apahajó, amikor látta a kupacot az asztalon.

– Hát igen, gondolj bele, ha meglátják a gyerekek, imádni fogják és kitépik egymás kezéből, úgyhogy kénytelen voltam legalább négyet csinálni. Meg persze egy halálfejeset a saját gyereknek.

És ha már homár, akkor legyen a csomagolás is szép, kis színes karton, kis pecsét. Bevallom, ezt a részét élveztem a legjobban.

Filc neszi szőtt szalagokkal – a prototípus

sinem1
Újfent szülinapra volt hivatalos a gyermek, és egész véletlenül időm is volt, úgyhogy sk ajándékot vitt. Eredetileg egy tapestry crochet technikával készült nesziben gondolkoztam, de aztán feltúrtam a rövidárus kosaramat és találtam benne ilyen vicces szőtt szalagokat. Pánikba estem, mert az utóbbi időben napi rendszerességgel hangzik el a mondat, miszerint ez vagy az túl dedós. Vajon meddig fogják még nem túl dedósnak, hanem egyszerűen cukinak tartani ezeket a mesefigurás szalagokat, amelyekből elég tetemes mennyiséget halmoztam fel abban az időben, amikor még rendszeresen varrtam gyerekruhákat?

sinem2
Gyorsan kellett hát varrnom egy neszit, felső csík szőtt szalag gépi cikkcakkal felvarrva, az alsó csík farkasfog kézzel öltögetve. Cippzárnak egy szép narancssárgát választottam, bár igazából ez volt az egyetlen, ami hosszra megfelelt, úgyhogy a választás szó enyhe túlzás. A piros filc még békebeli valódi filc: nagymamám hagyatékából kaptam meg egy-egy nagyobb darabot piros, kék, szürke, fekete és natúr színekből. Mivel ezek majdnem egyidősek velem (még emlékszem, hogy nekem is készült ezekből a színekből falvédő), először is beleraktam a mosógépbe. Ennek következtében még egy fokkal összement és vastagabb, tömörebb is lett.

sinem3

Ez tehát a prototípus, mert mind filc, mind színes szőtt szalag van még bőven. Legközelebb megpróbálom úgy is, hogy a varrás ne látszódjon és legyen némi talpa a tartókának, aztán majd megnézem, hogy melyik fajta tetszik jobban.

Neonszínű tartó kihúzófilceknek

5 hozzászólás Neonszínű tartó kihúzófilceknek című bejegyzéshez

Vasárnap egy hirtelen rám szakadt üres délutánon hirtelen felindulásból elkezdtem szortírozni a fonalak között. Találtam néhány neonszínű maradék Cataniát – vagy hasonló pamutfonalat, amelyekről rögtön eszembe jutottak a vadiúj kihúzófilcek, amiről rögtön eszembe jutott egy félretett üres doboz, onnantól pedig nem volt megállás.

 A behorgolt konzervdobozból készült ceruzatartók nagyon tetszenek, de eddig minden próbálkozásom vérfürdőbe torkollt. Gőzöm nincs, hogy szedik ki mások az éles belső fémrészeket, nekem már a konzervdoboz elmosásakor vérezni szokott a kezem, pedig becsszó vigyázok. Viszont a kívül papír, belül alufóliával bevont levesporos doboz ebből a szempontból is tökéletes, nincsenek éles peremek, a mérete pedig arra predestinálja, hogy kihúzófilceket tároljanak benne.

A horgolt bevonat úgy készült, hogy horgoltam egy négyzetet. A kezdő láncszemkörbe 16 erh pálca, a második körben a sarkokra öt pálca, a többi szembe egy-egy. A következő körökben pedig mindig az öt sarokpálca közül a középsőbe öt pálca, a többibe pedig egy-egy. Amint a képen is látható, itt csak három körre volt szükség. Hogy a téglalap formához eljussunk, ezután a négyzet két szemközti oldalán kezdünk el csíkokat horgolni. Nálam egy csík kettő darab erhfp-ból állt 14 szem felett. Én szimmetrikusan rendeztem el a csíkokat, de természetesen ez nem kötelező. Amikor pedig elértem a szükséges hosszt, összehorgoltam a két oldalt. 

 A gyűrű egyik oldalát ezután – ami később a tartó aljának oldalára került, körbehorgoltam ráksorral. A ráksor kicsit összehúzza, szűkíti a horgolt kelmét, így amikor ráhúzza az ember a tartóra, akkor nem csúszik fel a horgolt rész.
A felső szegélyre egy sor rövidpálcát horgoltam.

 Így néz ki hátulról. Szinte sajnálom, hogy ezt a részt csak ritkán láthatom.

És szerintem igazán jól passzol a kihúzófilcekhez.
És ami a legjobb: olyan gyorsan elkészült, hogy utána még tovább folytattam a fonalrendezést, és így szőrös szívvel kiszelektáltam rengeteg értelmezhetetlen mennyiségű maradékot és horgoláspróbát, valamint az iskolai kézimunkaszertár részére is összeraktam egy takaros kis csomagot, így összesen több, mint 800 grammal kevesebbet nyom az itthoni készlet. A felszabadult helyre pedig az utóbbi időben összegyűlt, eddig csak a kanapén tornyosuló könyveket raktam el szépen rendszerezve. Azt hiszem, ennél többet nem is nagyon lehet kihozni egy napból, amikor egy hirtelen jött gyerekbetegség miatt kellett otthon maradnom.

SK póló Marabu Fashion Spray festékkel

3 hozzászólás SK póló Marabu Fashion Spray festékkel című bejegyzéshez

 Új kézműves hóbort nálunk a textilfestés Marabu Fashion Spray szórófestékkel. Do kapta szülinapjára, és azóta csak az szab határt a mókának, hogy nincs itthon korlátlan számú fehér póló és egyéb pamut textília. Ezennel jelzem mindenkinek, aki kérdezni szokta, hogy minek örülne a gyerek mindenféle ünnepekre: jó minőségű fehér pamutpólónak minden mennyiségben.

A festék szórófejes flakonban kapható, gyerekjáték a használata. A festés helyét újságpapírral bőven alá kell bélelni, de ha véletlenül kifröccsen, a padlóról nyom nélkül eltávolítható vizes ronggyal vagy popsitörlővel. A kézről is lehozza a sima szappanos víz, csak a nem festendő ruhákra kell vigyázni, például ha földön térdelve festegetünk, akkor a nadrág térdére. (Nem saját tapasztalat, de kis híján.) A képen látható türkiz flakon 4 póló befestése után még több, mint félig van, pedig nem spóroltak a gyerekek a festékkel.

A festés technikája egyszerű. Lehet egyszerűen foltokat fröccsenteni a pólóra vagy sablont fektetni rá, és akkor a lefedett rész fehéren marad, a többi színes lesz. Már egy színnel is szép, de két vagy három egymással harmonizáló szín használata tényleg különleges eredményt ad. A fenti képen látszik, hogy milyen effekteket lehet elérni. Az összefolyó pacák akkor alakulnak ki, ha többször nyomja meg az ember a szórófejet és ha közelebb van az anyaghoz a flakon. A spriccelt hatás pedig úgy jön létre, ha távolabb tartja az ember a flakont a textiltől és csak egyszer vagy legfeljebb kétszer nyomja meg a fejet egy helyen. A pici türkiz pöttyök a véletlen művei: amikor vízszinteshez közeli pozícióban volt a flakon, akkor nem a szórófejen, hanem mellette kicsöppent a festék. Itt nem volt zavaró, de ha az ember el akarja ezt kerülni, akkor érdemes figyelni, hogy függőlegesen vagy majdnem függőlegesen álljon a flakon festés közben.

A csillagmintát sablonnal értük el: egy sötétben világító csillagot tettünk a pólóra, először az egyik színnel szórtuk be, aztán elforgattuk a sablont úgy, hogy a csillag sugarai az előző alak sugarai közé essenek, majd a másik színnel is beszórtuk. Szerintem nagyon szép lett.
Rengeteg sablon kapható egyébként: kolibri, bagoly, mindenféle mandalák. A mandalás minta szerintem még komoly felnőtteknek is szóba jöhet, így nagyszerű barátnős ajándék lehet.
Mi az egyik anyukával Do osztályában azt tervezzük, hogy jövő karácsonyra a tanároknak ilyen technikával készítünk asztalterítőt. A csillagminta elég semleges ahhoz, hogy még az idősebb generációba tartozó tanárnők is használni tudják.

A festék minimum 80% pamuttartalmú anyagokon használható, nemcsak azért, mert a pamut jobban felveszi a festéket, mint a műszál, hanem a fixálás miatt is. Még fontos technikai tudnivaló, hogy a festendő póló két rétege közé is kell egy vastagabb réteg újságpapírt tenni, különben átüthet a festék. Ha kész a mű, akkor forró vasalással kell fixálni, majd egyszer a próba kedvéért kézzel kimosni, de aztán egész nyugodtan mehet mosógépbe 40 fokra, egyáltalán nem ereszti a színt. Emiatt is, meg a könnyű takaríthatóság miatt is teljesen meggyőzött ez a festék és már alig várom, hogy magamnak is festhessek.

Mécsestartó készítése picikkel

2 hozzászólás Mécsestartó készítése picikkel című bejegyzéshez

 Itt vannak a hosszú, sötét, téli esték, amin lehet keseregni, bár a helyzeten az se változtat, vagy lehet gyertyát gyújtani és akkor mindenki boldog. A leggyerekbiztosabb nyíltlángú világítás szerintem a mécses befőttesüvegben. Oké, ezt is le lehet sodorni az asztalról, de sokkal nehezebben borul fel, mint mondjuk egy szép sokkarú gyertyatartó hosszú gyertyákkal.
Ennek a DIY-projektnek az egyik előnye, hogy szinte semmilyen kézügyességet nem igényel, úgy nagyjából két éves kortól le lehet kötni vele a kiskorúakat. A befőttesüveg legyen olyan szélesszájú, hogy kényelmesen bele lehessen ejteni a meggyújtott gyertyát. Mi két Nestlé bébiételes üveget használtunk (nagyobbaknak való, szélesebb szériából), köszi, kedves Vendégcsalád! Elsőként leáztattam a címkét az üvegről, a ragaszkodóbb részeknél körömlakklemosós vattát használtam.

 Aztán Do. feltépdesett egy kb másfél A5 méretű mintás selyempapírt. Természetesen egyszínű papírral is nagyon szép, mert a különböző vastag rétegek a színek és árnyalatok érdekes játékát adják majd.

 Decopatch lakkot használtunk a papír üvegre való ragasztásához, de ha valakinek szalvétatechnikához való lakkja van, az is tökéletesen megfelel.

 Széles, lapos ecsettel felvitte Do a lakkot az üvegre – mindig egy kisebb felületre, hogy ne száradjon meg a lakk idejekorán, majd rásimított egy pár papírfecnit. A fecnik részben fedik egymást, így néha a papírt is át kell kenni a lakkal, hogy jól ragadjon. Ezt aztán addig folytatja az ember, amíg végül mindenütt lesz papír az üvegen a csavaros szájat kivéve.

Miután teljesen körbeért az ember mindenhol, még egy réteg lakk jön a papírra, majd kis száradási idő után már lehet is gyönyörködni a mécsesben. Aki szeretné, a csavaros résznél még fonallal, szalaggal díszítheti az üveget, nekem most jobban tetszett így, egyszerűen.
Az anyagköltség elhanyagolható – pláne, ha amúgy is van otthon szalvétalakk – úgyhogy ha tömegesen szeretne valaki karácsonyra ajándékozni valami szép, de nem túl drága apróságot, akkor szerintem ez a kis gyertyatartó remek ötlet. Kellemes és kreatív hetet kívánok nektek!

Esős napokra gondűző baba (tutorial)

1 hozzászólás a(z) Esős napokra gondűző baba (tutorial) bejegyzéshez

 Milyen cuki baba, vegyük meg! – mondta Do a könyvesboltban, ahol a pénztár mellett volt kirakva  gyerekcsalinak egy kupac maja gondűző baba. Oké, előfordul,hogy meglágyul a szívem ilyen kérések esetén, na de azt nem venném a szívemre, ha a gyermek úgy nőne fel, hogy nem tudja, mennyire egyszerűen elkészíthető egy ilyen kis bábu, ráadásul sokkal jobb szórakozás, mint készen megvenni.

 Kell hozzá egy hosszabb és egy rövidebb vékony gallyacska, a szobanövényünk elszáradt része tökéletesen megfelelt, valamint hímzőcérnák (maradékok is egész nyugodtan), kicsi filcfecni, tű, egy csík fehér papír (vagy amilyen színű arcot szeretnénk), vékony filctoll a szem és száj rajzolásához. Kis segítséggel 8 évesek is elboldogulnak, remekül fejleszti a finommotoros mozgásokat. Meg jó szórakozás is, csak mondom.

 A hosszabb és rövidebb gallyacskákat keresztszerűen összeillesztjük és cérnával x-formában összekötözzük. Átlósan vezetjük a cérnát többször az egyik, majd a másik irányból. A fenti rövid lesz a fej, a két oldalsó a kezek, az alsó hosszabb rész a lábak. A fejnél arra figyeljünk, hogy jó, ha a fej magassága fölött még van 3 mm a haj rögzítésére.

 Egy kb másfél cm széles papírcsíkot alulról és felülről is visszahajtunk, hogy kb 5-6 mm széles legyen végül. Ragasztóval rögzítjük a visszahajtásokat. A csík hosszát szándékosan nem írom, nyugodtan legyen kb 10 centi, ennél kevesebbre lesz szükség, de kényelmesebb, ha a maradékot levágjuk, mint előre pontosan kiszámolni, hogy milyen hosszú legyen. (Ízlés és papírvastagság dolga)

 A papírcsíkbelső, visszahajtott oldalát is beragasztózzuk pl. UHU stifttel. Szerintem a stift ehhez a bábúhoz mindenképp jobb, mint a folyékony ragasztó, de ennél a lépésnél biztos. Elkezdjük szorosan rátekerni a papírt a felső gallyrészre, szépen simuljon rá, ne csúszkáljon. Gyerekeknek lehet, hogy ennél a pontnál jól jön a szülői segítség. Addig csavarjuk a papírt, míg úgy látjuk, hogy pont jó vastagságú a fej. Ekkor vágjuk le a maradék papírcsíkot, a ragasztást ellenőrizzük és ha szükséges, erősítsük meg. Azon az oldalon, ahol a papírcsík vége van, lesz a baba háta, a másik oldalra rajzoljunk szemet, szájat. Mivel gondűző babáról van szó, szép széles mosolyt javaslok.

 Most következik a láb! Az alsó gallyrészre előbb rákötjük a cérnát, majd szép szisztematikusan betekerjük a fát olyan vastagon, ahogy tetszik. A cérnavéget -kb. 4 centit – beragasztózzuk a stiftragasztóval és szorosan rásimítjuk az előző rétegre.

 Ugyanezt megtesszük a kezekkel is, a mellrésznél, tehát a két gally keresztezésénél megint átlósan vezetjük a fonalat mindkét irányban. A fonalvéget itt is ragasztózzuk. Aztán elkészítjük a szoknyát: egy téglalapot vágunk vékony filcből, fércöltéssel végigvarrunk a felső hosszú széltől 3 mm-mel lejjebb. A cérnára nem kell csomót kötni, hanem egyszerűen kihúzzuk a tűt a végén.

 Körbetekerjük a babán a beráncolt filcszoknyát és szorosan megkötjük a derekán a cérnát, a fölösleget levágjuk a cérnából és akár a szoknya hosszából is.
Ezután jön a haj. A cérna végén hagyjunk annyit lelógva, amennyi a copf lesz, utána a stiftragasztón húzzunk végig kb 10 centi cérnát, majd kezdjük el felcsavarni a baba feje tetejére illetve az afölött hagyott pár mm-nyi gallyra. Amikor elégedettek vagyunk a frizura méretével, vezessük le a cérnát a fej másik oldalán és vágjuk el a copf alján a cérnát – szimmetrikus a másik oldallal. Ez a lépés kicsit ragacsos és valószínű megint szülői segítségért kiált, de azért megoldható és ha jól beragasztózztuk a cérnát, akkor tartani fog a haj erősen.

És már kész is a maja gondűző babánk, elmesélhetünk neki mindent, ami a szívünket nyomja. Vagy csinálhatunk neki egy kis barátnőt is – ketten mégis minden könnyebb.

Jó barkácsolást az esős szünidei napokra Nektek!

Ceruzavégekből asztali tároló

1 hozzászólás a(z) Ceruzavégekből asztali tároló bejegyzéshez

Volt egy idő, amikor mindig rövid színes ceruzákat kaptak a gyerekek, amelyek aztán elég rövid időn belül hegyezhetetlen méretűre zsugorodtak. Az iskolakezdéssel aztán még inkább nőtt a családi ceruzafogyasztás. Egy ideig külön tartóban gyűjtöttem ezeket a végeket – mondván, végszükség esetén még használhatók – aztán amikor kinőtték a tartót (nem magasságra, hanem szélességre), akkor gondoltam egyet és újrahasznosítottam egy részüket.

Felhasznált anyagok: egy lekvárosüveg teteje – jelen esetben kb 7 cm átmérőjű és színes ceruzák. Ehhez a tartóhoz pont harminc darabra volt szükség, ezek közül a többség vastagabb. Ezen kívül kell még egy ragasztópisztoly és a munkalapra papír alátét.

Sok szöveg szerintem nem szükséges a képekhez. Az első ceruzát a befőttesüveg tetejének peremére illesztve ragasztottam, a többit pedig mindig úgy, hogy az üvegtetőre és az előző ceruzára is kerüljön valamennyi a ragacsból. Ezt pedig addig ismételtem, amíg körbe nem értem.

 A konstrukció egyetlen gyenge pontja, hogy ha véletlenül kitörne valamelyik ceruza hegye, azt igen nehéz vagy lehetetlen lenne újrahegyezni. Szóval ne dobáljátok a kész tartót!

Tökéletes gombok vagy hajgumik, csatok tárolására, meg egyébként is mindenféle dolgot bele lehet tenni. Ha valakit zavar, hogy a belseje nem annyira csinos, az akár akrilfestékkel be is festheti a fedő belsejét. Szebb nyugdíjaskort kiszolgált ceruzáknak nem nagyon tudok elképzelni.

Older Posts