Nem csoda, hogy egy ekkora darab, mint ez a takaró lassanként törzsvendégi státuszt kap a wipszerdában. Még ha nem is mutatom minden lépését készülés közben, akkor is folyton bekéredzkedik ide, s mert hónapok óta ez a fő projektem, nagyon nincs is alternatíva. Lassanként akkora lett a cucc, hogy egy este alatt egy, legfeljebb két kört tudok haladni a keretezéssel. Összhatását tekintve így már nem is igazán találó a pöttyös takaró, hanem inkább pöttyös-csíkosnak kell nevezni. Már picit unom, hogy kábé fél éve a fél kanapét elfoglalja ilyen in progress állapotban, szóval szerintem már nem olyan sok kört fogok hozzáhorgolni, mielőtt késznek nyilvánítom. Csak az a rengeteg fekete szálvég ne lenne! Apropó szálvégek: lassan vége a sálszezonnak és az exploration station, ami már szezon elején szálelvarrásra várt és amihez extra vettem egy piros szövetkabátot, még mindig ugyanebben a stádiumban van. (Sk sütit szálelvarrásra cserélek, jelentkezéseket Sziszifusz jeligére várok a kiadóba.)
Tetszett a bejegyzés?