Márciusban eltöltöttem vagy 25 órát vonaton, úgyhogy volt időm bőven utazáskompatibilis projektekre. Ilyen például a Narancseper nyaklánc: egyetlen tű és egyetlen gombolyag fonal elfoglaltságot ad néhány órára, nem foglal sok helyet és igazából nem lehet elrontani. Na jó, de, lehet – ha a tűméret és a fonalvastagság nem találtak szerencsésen egymásra. Ezen a körön is túl vagyunk, most már tudom, hogy a Catania ehhez a technikához hármas tűt szeret, nem pedig 3,5-est, mint ahogy máskor, a Drops Cotton Light pedig 3,5-est a szokásos négyes helyett.
A bordó Narancseper a múltkori blogjátékra készült Rudajaskolka részére. De mert nekem is igen megtetszett, elkezdtem egy okkersárgát magamnak is, meg egy kedves családtagnak egy lilát.
Vicces egyébként, hogy bármennyire ugyanúgy készül, azért soha nem lesz egyforma alakja kettő ilyen hiperbolikus horgolásnak, azaz minden darab meglepetés. Az meg a második meglepetés, hogy vajon mennyi időbe telik majd, amíg felvarrom a szerelékeket – tudjátok, ez az én gyenge pontom.
Tetszett a bejegyzés?
2016-03-16 at 08:45
Ó, de gyönyörű!!! 🙂
2016-03-16 at 16:16
Örülök, hogy tetszik, remélem napokon belül megkapod a pakkot 🙂