Posts Tagged with recept

Hétf-főzz! Zöldteás keksz

2 hozzászólás Hétf-főzz! Zöldteás keksz című bejegyzéshez

keksz

Ezt a kekszet igazából az esélytelenek nyugalmával sütöttem: esélytelennek tartottam, hogy a gyerekeknek is bejöjjön az ízvilág, mert legfeljebb a málnás teát hajlandóak meginni. Végül mégis óriási siker lett és 24 óra alatt elfogyott egy adag, szóval karácsonyig még egyszer meg kell sütnöm.

100 gramm vajhoz 165 gramm lisztet és 50 gramm porcukrot számolunk – ez a mennyiség elég kevés, a kekszpecsét méretétől függően 16-20 darab, szóval nyugodtan lehet duplázni az adagot. Ehhez az alaptésztához hozzáadunk még egy evőkanál matcha teát. A matcha az a fajta zöldtea, amelyet finom porként árulnak és japán szokás szerint bambuszból készült habverőszerű alkalmatossággal kavarnak itallá. Nagyon intenzív az íze, az illata leginkább legelőre hasonlít nyersen, de sütés közben valamennyit veszít ebből. (Matcha teát nagyon különböző árakon lehet venni. Ha valaki teát készít belőle, akkor érdemes a drágább fajtákat megvenni, de sütéshez bőven elég a kedvezőbb árú is. Én kb 1200 ft-ért vettem 50 grammot, ebből rengeteget lehet sütni.)

Szóval a hozzávalókból és kevés hideg vízből keksztésztát gyúrunk, a vizet szinte cseppenként adagoljuk. Amikor kész, henger formájúra gyurmázzuk és átlátszó fóliába csavarjuk a tésztát majd 30 percre hűtőbe tesszük. Ezután kézzel félcenti vastag korongokat vágunk a hengerből, a korongot sütipecséttel megnyomdázzuk és 12-14 perc alatt 200 fokon kisütjük a kekszet. Mivel nincs sütőpor a tésztában, így a kekszpecsét szépen érvényesül.

Karácsony előtti baráti találkozókra, ahova többen is visznek sütit, kifejezetten ajánlom ezt a fajta kekszet, mivel elég valószínű, hogy ilyen ízvilágú nem lesz túl sok – kivéve, ha sok anyahajó-olvasó van a meghívottak között 🙂

P. s.: A receptet egy régi Segítsütis receptfüzetből vettem (mamihami.blogspot.com) és annyiban módosítottam, hogy az ott megadott bögrés mennyiségeket kicsit könnyebben kezelhető grammra fordítottam. Nem tudom, hogy a hivatalos átváltásnak megfelel-e, mindenesetre működőképes.

 

Hét-főzz! Serpenyős zöldség

serpenyos-repa

A szokásos nagy hűtőtakarítás alkalmából ismét minden ehetőt egyesítettem egy serpenyős egytálételbe, amivel egyszerre oldottam meg az aznapi vacsorát és még két reggelit. Ilyen dolgok kerültek bele:

két édesburgonya

egy nagy köteg sárgarépa, fele narancssárga, fele citromsárga színű

fél fej karfiol

15 centi jégcsapretek.

Ezeket felkarikáztam és vajon, serpenyőben megpirítottam, majd fedő alatt pároltam pici víz és fél citrom levének hozzáadása mellett, amíg minden hozzávaló puha lett. Só, bors és bazsalikom került rá, valamint még a serpenyőben az utolsó percben apróra vágott tökmag. Amikor reggelire szolgáltam fel, akkor egy tükörtojást is adtam hozzá, de kombinálható mindenfélével, hússal éppúgy, mint gabonával. Ha pedig magában, gabonaköret és hús nélkül esszük, akkor fűszersós tejfölös túróval tálalom.

Hétfőzz: Gyökérfőzelék a biodobozból

1 hozzászólás a(z) Hétfőzz: Gyökérfőzelék a biodobozból bejegyzéshez

Biodobozból főzni télen talán még nagyobb kihívás, mint más évszakokban. A tartalom nagyjából a különféle gyökérzöldségekre, almára, hagymára és káposztára korlátozódik. A gyökérzöldségekkel tavaly már elkezdtem az összebarátkozást, de a fehérrépa-pasztinák vonalon azért még tudok fejlődni. A gyerekkori fehérrépás emlékek eléggé traumatizáltak ahhoz, hogy magamtól sose jusson eszembe ilyesmit vásárolni, pláne betervezni a menübe. Most viszont ott álltam egy rakás pasztinákkal és kétféle színű sárgarépával, vettem egy nagy levegőt és főztem egy gyökérfőzeléket.

gyoker1

Öt pasztinákot,

három sötét és négy világos sárgarépát

egy nagy fej hagymát

15 centi jégcsapretket

két krumplit

egy fej zellerből egy kb 2 centi vastag szeletet és

egy pici almát héjával együtt

megtisztítottam és feldaraboltam.

Egy levelesfazékban kevés olajon picit sülni hagytam az egészet, közben megkavartam párszor,

aztán felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje plusz két centi

és addig főztem, amíg az egész meg nem puhult.

Ekkor botmixerrel pürésítettem,

belecsavartam fél citrom levét

sóztam, borsoztam és pici kurkumát adtam hozzá a színe miatt.

Első étkezéskor főzelékként ettük egy szelet sült, marhából készült hamburgerhússal, második étkezéskor levesnek tituláltam és parmezánnal megszórva, egy kiskanál tejföllel ízesítve ettük. Meglepően édeskés, cseppet sem fás, mint a régi emlékeimben éltek a hasonló ételek, szóval azt hiszem, újra legyőztem egy régi rossz emléket.

gyoker

Minden, mit ebben az évszakban…

… kívánhat az édesszájú ember, belefér egy átlagos méretű római tálba. Úgy is mint alma, körte, dió, mandula, kókuszcsipsz, marcipán és fahéj.

romai-alma-nyersen

Persze nem kell elsietni, ez egy komótos édesség. Ezért is mutatom most a receptet és nem hétfőn – ki tudná kivárni a következő nyugis hétvégét, amíg lesz ideje kipróbálni? Tehát először is be kell áztatni vízbe a tálat úgy fél órára, aztán elsőre csak az almát, körtét, fahéjat, kókuszcsipszet és nyers marcipánkockákat kell beletenni a tálba, hozzá egy pohár vizet és három kis vajforgácsot. Ezt akkor fedővel a tetején úgy 40 percig sütjük, vagy addig, amíg a körtébe is belecsúszik a beleszúrt villa. Ekkor a fedőt leszedjük, megszórjuk mandularudacskákkal és dióval a sült gyümölcsöket és további 5-10 percig sütjük, hogy színt kapjon a mandula is. Ekkor aztán puristák és fogyókúrázók magában, luxuskedvelők pedig tejszínhabbal vagy vaníliaszósszal leöntve tálalják, de csak óvatosan, mert pont olyan forró, amilyennek egy novemberi délutánon a desszertnek lennie kell.

romai-alma1

A legjobb rizottó titka

Szeretem a rizottót, ez nem újdonság, mindenféle verziót hoztam már ide, és még több van, amit egyszerűen csak megfőztem dokumentálás nélkül. Ami sok embernek a rántott hús, az nekem a rizottó. Vannak lelkiállapotok és főleg időjárási körülmények, amikor a rizottó az első dolog, ami eszembe jut és a második is. Régebben ezzel is úgy voltam, mint a kelt tésztával, túlmisztifikáltam, pedig nem annyira bonyolult az egész. Jó rizs kell hozzá, és úgy általában jó hozzávalók, és kész.

rizotto

A jó hozzávalók közül az egyik, hogy jó fehérbor kell a felöntéshez – na de mit tegyen az ember, ha épp abszolút nem rizottókompatibilis az otthoni borkészlet, mert csak rozé és vörös van otthon?

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a fehérborért való leszaladás a boltba túlontúl kitolná a vacsora idejét, így kompromisszumos megoldásként a rozéhoz nyúltam, és amikor kiderült, hogy még az is túl kevés volt, akkor még egy citrom levét is belefacsartam. És akkor most el is jutottunk a kulcsmozzanathoz, mert szerintem ez a kis citromlé emelte ki ez a rizottót a többi közül. Na meg a szárított gomba.

Kétféle szárított gomba volt itthon, bolti, zacskós shiitake és saját szárítású rókagomba. Ami egyébként már megint a gondatlan háziasszony címke alá kerülhet, mert csak azért szárítottam meg, mert az adott héten, amikor vettem, képtelen voltam frissen felhasználni. De a gomba megbocsájtó, szépen kiszáradt úgy másfél hét alatt egy tányéron, utána bezacskóztam, most meg a leves, bor és citromlé hatására visszatért bele minden korábbi zamata.

Egy bögre rizottórizst és kb 50 gramm szárított gombát wokformájú fémserpenyőbe tettem, először felöntöttem kb. 2 dl rozéval, aztán még erőlevessel, hogy nagyjából minden gomba víz alatt legyen. Lassú tűzön (villanyon) főtt magának a rizottó, időnként újratöltöttem a levest rá, valamikor félidőben eszembe jutott, hogy belerakjak egy ág rozmaringot, néhány olajban eltett aszalt paradicsomszeletkét meg egy marék vöröslencsét (mert egy kis hüvelyes sose árt és ráadásul pont annyi hiányzott még a rizs megpuhulásához, mint a vöröslencse főzési ideje). A lencse egyébként alig látszott ebben a mennyiségben és az íze sem volt igazán markáns, viszont jó fehérjeforrás, akkor meg miért ne. A levessel locsolgatás közben időnként kóstolgattam is, és a gomba nagyon aromás ízéhez még kívánkozott egy kis citromlé, ahogy már mondtam is. És nagyjából ennyi volt a fűszerezés, most se sót, se borsot nem kívánt a rizottó – a shiitake meg a rókagomba mindent vitt. Tálaláskor még kevés parmezánt reszeltem rá, és megállapítottam ismét, hogy a legjobb ételek akkor születnek, amikor valami fontos hozzávaló hiányzik a receptből. Éljenek az előre nem látó és hiányos kamrájú háziasszonyok!

Hétfőzz: sütőtökös rizs

1 hozzászólás a(z) Hétfőzz: sütőtökös rizs bejegyzéshez

tokosrizs

A szombati ebédünk azért volt extra, mert a gazdag köret és a magában is megfelelő fogás határán állt, így egy pár étkezésnél most majd nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit egyek. Szombat délben például  egy szelet grillezett hallal csak mellékszerepben volt a tökös rizs, vacsorára viszont már meleg salátaként főfogás. Ma pedig csomagolok mellé egy zöldsalátát is és kvázi rizottót ebédelek a munkahelyen.

Azért csak kvázi rizottó, mert a rizottórizs helyett normál hosszúszeműből és vadrizsből készült és a fele leves, fele fehérbor felöntés helyett csak levest használtam hozzá. Ezt leszámítva viszont az elkészítés hasonló a rizottóéhoz.

Egy hagymát és két gerezd fokhagymát kis vajon megpároltam, a serpenyőbe beletettem fél kockára vágott butternut sütőtököt és egy bögre rizst. Felöntöttem annyi levessel, ami ellepte, majd lassan, fedő nélkül, kevergetve pároltam. A levest mindig utánaöntöttem, amikor kellett.

Amikor épp nem kellett nagyon figyelni a serpenyőre, akkor felvágtam sok zöldfűszert, ez konkrétan épp szárzellert (egy szár és a levelek), oregánólevendulát, kakukkfüvet jelentett, hozzáadtam a serpenyő tartalmához, továbbá adtam még hozzá egy kiskanál szárított oregánót és frissen reszelt szerecsendiót is és borsot jó bőven. Amikor az egész puha lett, még egy fél citrom levét ráfacsartam, majd rögtön tálaltam egy kevés tökmagolajjal nyakon öntve és parmezánnal megszórva.

A zöldfűszereket egyébként szerintem szabadon lehet variálni, nekem most épp ilyen extrák voltak itthon a biodoboznak köszönhetően, de amúgy petrezselyemmel és rozmaringgal is el tudom képzelni, meg úgy bármivel lehet kísérletezni, ami épp van. A tökmagolajat viszont kifejezetten érdemes nem kihagyni – a vele és nélküle közötti különbség nagyon erős. Jó étvágyat, kellemes októbert!

Hét-főzz! Purista céklaleves

2 hozzászólás Hét-főzz! Purista céklaleves című bejegyzéshez

Miután az utóbbi napokban a fő smalltalk-téma a környezetemben a “milyen meleg van, pedig mindjárt október” volt, azért csak eljött az október 2. és vele az első borús, szürke és esős őszi nap. Ami egyébként teljesen megfelelt belső hangulatomnak: semmire se vágytam annyira, mint otthon lustálkodni anélkül, hogy sajnálnom kellett volna, hogy elpasszolom a szép napsütéses időt.

biokiste

És ha már így alakult, plusz a nemlétező kamra tele volt melegítő zöldségekkel, a görög marharagu elé még egy nagyon egyszerű céklalevest is főztem. Így készült:

Egy nagy, olyan két marokban elférő céklát és három közepes krumplit meghámoztam és felkockáztam.

Három kisebb fej hagymát apróra vágtam és kevés olajon, lassú tűzön üvegesre pároltam.

A fazékba tettem a krumplit és a céklát, felöntöttem zöldséglevessel és szépen lassan puhulni hagytam a zöldségeket. Amikor kb 30-40 perc múlva már a céklát is elég puhának éreztem, akkor két evőkanálnyi levest és zöldséget kivettem a fazékból és összepürésítettem, majd visszaöntöttem. Mivel az alaplének eleve van íze, már csak óvatosan kellett utánízesíteni sóval, borssal. Tálaláskor egy kiskanál natúr joghurtot kanalaztam a tetejére.

Ezzel a levessel még pár napig lehet késleltetni a fűtés bekapcsolását, annyira kellemesen melegít belülről.

Hét-főzz: Kurkuma latte, a kávéfüggők megmentője

5 hozzászólás Hét-főzz: Kurkuma latte, a kávéfüggők megmentője című bejegyzéshez

kurkumalatte

Nagyjából 18 éves korom óta vagyok kávéfüggő. Nem érdekel a koffein, nem fennmaradni akarok a kávétól, nem felpörgetni magam. Nekem a kávé a kuckózás érzése, a meleg folyadék, ami után azért tudok jobban dolgozni, amiért egy bármilyen szünet után jobban dolgozik az ember. Kis oázis a napban, lehetőleg minél többször. Hogy mégse vigyen el a szívbaj, időnként koffeinmentesen iszom, de azért még így is többet, mint kellene. Mióta ötelemes főzőcskézek, ilyen szemmel is nézem az italokat, és sajnos rengeteg jó ötletnek tűnő kávéalternatíváról tudom, hogy nem felel meg az alkatomnak. A vörös tea lenne az egyetlen a forró víz mellett, amit ihatnék korlátlan mennyiségben – milyen pech, hogy sajnos az összes tea közül a vörös az, amit nem annyira szeretek. Gondolhatjátok, mennyire lelkes voltam, amikor nemrég olvastam, hogy a Sonnentor, a kedvenc fűszer- és teaboltom, új terméket fejlesztett, a kurkuma latte port. Rögtön beindult a fantáziám, és persze saját magam akartam előállítani a port, mert hát mi lehetne benne, ami nincs itthon? És igen, sikerrel jártam:

1,5 dl mandulatejet felmelegítettem. (A tej persze akármilyen lehet, én a gabonatejek közül csak a mandulát és a kókuszt szeretem, a tehéntejet meg inkább csak fűszerként használom.)

Beleszórtam egy csapott kiskanál kurkumaport, kikapartam egy 3 centis vaníliarúd belsejét, hozzáadtam egy késhegynyi holland kakaót és egy kiskanál mézet. Még a fazékban, melegen tejhabosítóval megdolgoztam, így lett a sárga folyadéknak egy sárgásfehér habja. Pohárba öntöttem és megszórtam fahéjjal.

Nekem ez a kurkuma latte tökéletesen kivált egy kávét, meleg, habos, és ráadásul a kurkumafogyasztás amúgy is az egyik legjobb dolog, amit az ember magáért tehet. Próbáljátok ki hűvös szombat délutánokon!

 

Hét-főzz: Pikáns sütőtökös reggeli

tokos-reggeli

Ez a reggeli tulajdonképpen egyszerű zöldséges rántottának indult, aztán közben jött a gondolat, hogy lehetne kicsit elegánsabban is – ha már vasárnap van, adjam meg a módját. Lilahagymát és hokkaido tököt daraboltam fel. Egy személyre nagyjából kétmaréknyi zöldséget használtam és a hagymával nem spóroltam, sóval, borssal fűszereztem. Kevés olajon addig kevergettem, amíg a hagyma megpirult a tök pedig már majdnem puha volt. Ekkor még kicsit fedő alatt puhítottam, majd a serpenyőből kiöntöttem és félretettem a zöldségeket. Meg pirítottam néhány szem diót szárazon, ezt is félretettem. Egy tojásból és néhány evőkanálnyi tejből tojáslepényt sütöttem. A tányérra először a tojáslepényt tettem, majd a zöldségeket, végül megszórtam a dióval. Királyi reggeli, próbáljátok ki! Ha valaki több fehérjével szereti, a reszelt parmezán is remekül illik ehhez az ételhez.

Hét-főzz: Vegán saláta piknikre

A nyár utolsó piknikjére voltunk hivatalosak tegnap, és valami olyat szerettem volna vinni, amit a társaságból a laktózérzékenyek és vegák, vegánok is fogyaszthatnak. Utólag rájöttem, hogy még lisztérzékenységgel is kompatibilis, szóval egyszerűen nagyon trendi étel. Ja és mellékesen adott volt még a szokásos időzavarom is, mert az iskolakezdésre egy elkeseredett kört kellett futnunk tolltartó és vizesflaska témában, ami két elég érzékeny pont, azaz számos elvárásnak kell megfelelni, nem öt perces beszerzési témák. És hogy a kép teljes legyen, Do-t szülinapi zsúrra is vinni-hozni kellett. Na de kihívás nélkül milyen lenne az élet!

piknik

Főztem teljesen egyszerűen, csak sóval ízesítve rizst: egy bögre basmáti rizshez két bögre vizet adtam.

Egy lilahagymát úgy felszeleteltem, hogy hosszú hagymacsíkokat kaptam. Kevés olajon először alacsony fokozaton fedő alatt megpároltam, majd fedő nélkül sütöttem tovább, hogy picit bebarnuljon. Ekkor ráöntöttem egy doboz (kb 3 dl) passzírozott paradicsomot, sóztam, borsoztam, bőven megfűszereztem szárított bazsalikommal és oregánóval a szószt. Kicsit rotyogott az egész, majd félretettem ezt a serpenyőt.

Ekkor az időtakarékos verzió szerint kinyitom a konzervbabokat és a konzerv kukoricát, a ráérős verzió szerint pedig már korábban megfőztem ezeket és most szépen hozzáöntöm egy nagy keverőtálban a rizshez. Ha konzervet használok, akkor kukoricát, fehérbabot és vörösbabot szűrőben vízzel leöblítem, lecsöpögtetem, majd hozzáöntöm a rizshez egy keverőtálban.

A paradicsomos-hagymás szószt is ráöntöm az eddigi hozzávalóhoz és az egészet összekeverem. A paradicsomszósz pirosra színezi a rizst, de megmarad a rizs konzisztenciája. Kóstolás után eldöntöm, hogy szükséges-e még hozzá valami savanykás hozzávaló, például citromlé vagy ecet. Én pici balzsamecetet használtam még, így lett ötelemes szempontból is kerek. Ha valakinek nem szempont a tejtermékek kihagyása, akkor természetesen ez a saláta is örömmel viseli a parmezánszóratot, de anélkül is finom.

Older PostsNewer Posts