Skip to content
  • Freeform horgolás
  • Receptek
  • Csináld magad – DIY tutorials
  • Bemutatkozás
nyito

Posts Tagged with lana grossa

Dédi csipketerítője újragondolva

2021-08-01

Doris Chanról már írtam itt korábban is, több mintáját meghorgoltam már. Például ezt. Meg ezt. A mintáiban elsősorban azt szeretem, hogy a legbonyolultabb dolgok is teljesen követhetően kivehetők belőle és a csipkéket valahogy úgy álmodja ruhadarabbá, hogy azok a nem annyira romantikus, inkább egyszerű és praktikus ruhatáramba is beilleszthetők.

Bevallottan a dédi-jellegű csipketerítők ihlették ezt a modellt, amit – nagyjából, olyan 92%-ban minta szerint – most másodszor is meghorgoltam. Az első megvalósítást egyébként itt találjátok, ez a szerző szándékának megfelelően vállkendő szerepet tölt be. Most kicsit csavartam a dolgon és a miniterítő maxivastagságú fonalból maxiterítő lett.

A fonal, amit használtam hozzá, Lana Grossa Big secondo névre hallgat és nem adtam magát könnyen. Vastagságra a normál kalapgumihoz hasonlít és kb hajlékonyságra is olyan, tehát például nem könnyű csomót kötni rá két gombolyag csatlakoztatásakor. Próbáltam belőle felsőt horgolni (egyébként pont Doris Chan minta lett volna az is), de sajnos csúfos kudarcot vallottam vele: ha elkészül, még csipkemintával is páncél lett volna. Viszont pont egy asztalterítőnél teljesen mindegy, ha páncéljellegű, tulajdonképpen még előnynek is lehet mondani, hogy nem csúszkál el a csipke, nem kell folyton igazítgatni.

És mivel úgy rendeztem, hogy ahol csak lehet, ott az ananászminta sűrű részében, a négy egymás melleti pálcánál legyen a gombolyagok toldása, így végül a szálvégek elvarrása is elég jól sikerült, azaz majdnem láthatatlanul és szerintem stabilan. Azért persze gépben nem fogom mosni, annyira nem vagyok bátor.

Ezen a képen meg az is látszik, hogy mit változtattam a mintán. A hálós részben egy erhp van mindig, eredetileg kettő lenne együtt lehurkolva. Ezzel a vastag fonallal ez nem nézett ki igazán szépen, ráadásul tartottam is tőle, hogy a fonal nem lesz elég duplázva. Szerintem jól döntöttem, ez az egyes megoldás nagyon tetszik. Persze ha más fonalból megint elkészíteném, amihez nagy kedvem van egyébként, akkor ott az eredeti mintát követném.

265 gramm fonalat evett meg a projekt, azaz 6 gombócot lehet rá számolni ezzel a kis módosítással és az utolsó néhány kör nélkül, ami még egy plusz csipkés szegély lett volna. Ha megnézitek azt a posztot, amit belinkeltem az első megvalósításról, akkor látszik a különbség.

A könyv, amiben pedig a minta található, például itt kapható. (Nem fizetett hirdetés, és nem rendeltem még ebből az áruházból, de hátha segít, ha be akarjátok szerezni a könyvet.)

Incognito cowl

2015-10-179 hozzászólás Incognito cowl című bejegyzéshez

A suszter cipője lyukas, a horgoló férje csoffadt, kiszöszösödött, világosszürke polársálat hord – állapítottam meg tavaly télen. Hát hogy lehet ez? Ó, hát úgy, hogy férfinak horgolni – kötni szinte lehetetlen. Minden, ami nem koromfekete, az magára vonja a gyanút, hogy nőies. Koromfeketét kötni pedig felér egy kétszeres életfogytiglanival, legalábbis nekem. Most az egy dolog, hogy elönt a depresszió tőle, de még csak nem is látom rendesen. A sálakkal is az van, hogy hosszúak. Túl hosszúak. És bármilyen izgalmas a minta, két métert horgolni belőle mindenképp unalmas. Pláne, ha bármiféle minta szintén a nőiesség veszélyét hordja magában. Így történt, hogy Apahajó 9 éves horgolós pályafutásom ellenére is olyan sálban járt eddig, amilyenben. 

Tavaly tél végén aztán végigjártam a szezonvégi kiárusításokat és szent fogadalmat tettem, hogy a szürke polársálnak annyi lesz. A Lana Grossa Ragazza Loop nevű fonal lett a befutó: nagyon vastag, annyira, hogy cowlnak is megfelel, azaz nem kell belőle két méter. A szürke-fekete hosszú átmenetek pedig anélkül visznek kis színt az egészbe, hogy a nőiesség veszélyét hordoznák.

Kb. 3 gombóc, 10-es tű, nagyon egyszerű fazon, két este. Tulajdonképpen nem kellett volna erre 9 évet várni.
A modellt elneveztem Incognitónak, mert jól támogatta, hogy incognitója feladása nélkül fotózhassam célszemélyt. Aki egyébként nagyon készséges volt, még azt is megkérdezte, hogy mosolyogjon-e.

Horgolt-kötött szett

2013-11-28

A cipésznek lyukas a cipője elv nálam is érvényesül: bár rengeteg sálam, kendőm és sapkám van, a legritkábban van rajtam két összeillő színű, mintájú. Egyszerűen azért, mert a készítésnél nem az összeillés a szempont, hanem van egy fonalam vagy egy minta, ami tetszik és ez az elsődleges. Próbálom párosítgatni persze, néha sikerül is, de az inkább a véletlen műve. Ebből aztán elég – gondoltam magamban és miután meghorgoltam az alsó képen lévő sapkát, eldöntöttem, hogy egész kivételesen passzoló nyakmelegítőt is készítek hozzá. A gond csak annyi volt, hogy a minta, ami sapkának nagyon jól mutatott, valahogy nem volt annyira praktikus nyakmelegítőnek, ugyanis rettentően zabálta a fonalat, nekem meg korlátozott volt a készletem. Így aztán örültem, amikor azt a tippet kaptam, hogy a kötött seed-stich, avagy dupla rizskötés hasonló textúrát eredményez, viszont lényegesen fonaltakarékosabb. Egy darabig még próbálgattam mindenféle alternatív horgolásmintákat, aztán beláttam, hogy mégis a kötés lesz a legjobb.

Most aztán kötök, kötök egészen addig, amíg a gomblyuk helye el nem jön, aztán majd megkötöm életem első gomblyukát (avagy kihagyom a helyét), aztán újra kötök és kész. Remélem, Mikuláskor már hordhatom. Még a paraméterekről: A sapka a Be beanie c. könyvből van pici módosítással (ami a fonalválasztásból adódott), a fonal Lana Grossa Superbingo. A horgolótű méretére már nem emlékszem, a kötés 5-ös tűvel készül, a minta pedig a Debbie Bliss Kötőiskolából egy alapminta.

Maxi nyakmelegítő májusban

2013-05-235 hozzászólás Maxi nyakmelegítő májusban című bejegyzéshez

A hetekig tartó horgolási válságomat végül két tényezőnek sikerült megoldani: az egyik egy spontán fonalshopping volt, a másik a május végéhez nem illő időjárás. Mert mennyivel jobb úgy maxi gyapjúfonalból készülő nyakmelegítőt horgolni, hogy tudom, holnap akár fel is avathatnám, ha akarnám. De tényleg, én kezdem azt hinni, hogy ausztriai életünk csak átmeneti, és a következő állomás minimum Dél-Franciaország lesz, de az sem kizárt, hogy valami egyenlítői ország. A naponta 20-25 fok különbséghez alkalmazkodni fel-le ugrálva túl nagy követelmény öregedő szervezetem felé.

Visszatérve a fonalshoppingra, ami azért a két tényező közül mégis a kellemesebb: a pinteresten találtam ezt a kendőt. A mintája is tetszik, de legjobban a színkombináció fogott meg. Azt hiszem, egyetlen nap- vagy mustársárga ruhadarabom sincs. A bézs és a sütőtökszín között még egy apró kiegészítő sem található a ruhatáramban, de még egy nyaklánc sem. Azaz de, egy vaníliaszínű len felső, amit viszont talán kétszer, ha hordtam. Hadilábon állok a feltűnő és a világos színekkel – mindkettővel mióta gyerekeim vannak. A feltűnőekkel, mert ha a gyerekek velem vannak, nem kell még színekkel is magamra terelni a figyelmet, bőven elég a hanghatás, a világos színekkel meg azért, mert a sötét ápol és eltakar. Nemcsak a plusz kilóra gondolok, hanem elsősorban a különböző foltokra, cipőtalp-, lekvár-, sár- és fűnyomokra, amelyek még akkor is a ruhámra kerülnek, ha ovi-iskola-munka előtt egy órát töltünk el együtt. Ne kérdezzétek, hogyan, de így van. Mire a munkahelyemre érek, általában úgy érzem, hogy a nap nehezén túl vagyok.
Kicsit elkalandoztam – szóval a színkombináció: világosszürke, tehát nem feltűnő. Sötétszürke, szinte már fekete, de mégsem az, tehát ideális. És okker? Vagy napsárga? Itt a darabka merészség, élénkség, szín, ami jót tesz a léleknek, ugyanakkor nem túl sok. Amikor először megláttam, már tudtam, hogy egy ilyen színösszeállítású nyakmelegítőm lesz valamikor.

A télen persze hiába kerestem okkert meg napsárgát. Most meg májusban, amikor a fene se akar gyapjúból kötni-horgolni, ott kínálta magát a boltban. Lana Grossa Meilenweit 8-szoros zoknifonal egyébként. Jó vastag, hogy gyorsan menjen a munka. Leheletnyit szúrós, hezitáltam is, hogy tényleg megvegyem-e, aztán győzött a szív az ész felett, és nem bántam meg: még elviselhető mértékű a szúrás.

Felvéve nem olyan szigorú csíkos, mint kiterítve, keverednek a színek. A fazon nagyon egyszerű: körben horgoltam olyan méretű hurkot, hogy egyszer megtekerhessem a nyakam körül kényelmesen. Közben ez a modell (szintén Pinterest-es találat) volt a fejemben. Nem lett azért ekkora, de az első lépést megtettem a túlméretezett cowl felé.

És ami meg a meglepetés-faktort illeti: amikor a FB-ra felraktam egy képet a készülő sálról, Kern Ági rögtön felhívta a figyelmem, hogy akár az ebben a bejegyzésben szereplő második sapka részlete is lehetett volna a képen. Hihetetlen, de mind a színek, mind a minta tökéletesen egyezik. Oké, lehet, hogy a göbök nem egyforma ritmusban ismétlődnek, de kísérteties az egyezés. Az ok persze részben érthető, ugyanis Ágival mindketten meghorgoltuk ugyanazt a Vogue mintát, amelyből ezt a fajta bogyót tanultuk. (ld. a fenti bejegyzés türkiz sapkája illetve tőlem ez a bejegyzés) Na de mikor volt az már – és mégis. Nálam a közvetlen előzmény egyébként a Mezzaluna kendő, amelynek szintén ilyen hálós-bogyós mintája van.

Hát így esett, hogy májusban maxi nyakmelegítőt horgoltam. És amiért itt az előzményekről és a háttérről ilyen rémesen hosszan írtam, az egy felhívás. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a Pinteresten ezeregy fonalas és egyéb ötletet mentettem el azzal a felkiáltással, hogy majd egyszer megcsinálom vagy csinálok valami hasonlót. Az ötletek gyűlnek, a megvalósítás valahogy elmarad. (Kivéve most, ezért jól meg is veregetem a vállamat.) De jön a nyár, tombol az alkotókedv, így most azt tervezem, hogy júniusban, júliusban és augusztusban legalább egy-egy pinterest-es ötletet megvalósítok és aztán posztolom is. Minden nyári hónap ötödikére tervezem az erről szóló posztot. Ha pedig valaki csatlakozik hozzám és a saját inspirációs mappájából, pinterestről vagy egyéb helyről megvalósít egy régen tervezett ötletet, posztolja és ír nekem egy mailt, akkor a bejegyzés végén szívesen belinkelem. Valósítsuk megy együtt régi terveinket! Lehet, hogy valakinek egy hatalmas ágytakaró lesz, lehet, hogy csak egy sütirecept vagy más apróság. Nem a méret számít, hanem az a tény, hogy nemcsak álmodozunk, elmentjük, kifénymásoljuk, hanem tényleg megcsináljuk. Bárki jöhet, akinek blogja van, nincs határidő, lehet csak egy alkalommal csatlakozni vagy csak kétszer. Én akkor is megpróbálom tartani az elhatározásomat, ha senki sem jelentkezik, de ha többen vagyunk, persze sokkal mulatságosabb, úgyhogy gyertek sokan! 🙂

Struktúrmintás horgolt sál

2012-09-053 hozzászólás Struktúrmintás horgolt sál című bejegyzéshez

A tudományban az a szokás, hogy az ember a kudarcait is publikálja, ezzel sok fölösleges munkaórát és pénzt spórolva más kutatóknak. Miért ne tehetnék ugyanezt a fonalazók is? – gondoltam és ráklikkeltem az Új bejegyzés gombra.

Az alábbi teljesen hagyományos sál mintája egy Lena Spezial Stricken von Basics bis Extravagant füzetből – pontosabban annak címlapjáról van. (Ebből már meghorgoltam egyébként ezt a körkardigánt.)

A molyinvázió kellős közepén vettem észre, hogy van még két gombolyag tengerészkék Lana Grossa gyapjúm, amit fogalmam sincs, mi célból vásároltam, és mivel még nem találták meg a molyok, gyorsan fel kellett használni. A mennyiség determinálta, hogy sál legyen belőle és ez a csipkeminta annyira jól nézett ki az újságban, hogy rögtön neki is álltam az előírás szerinti 5-ös tűvel. Blokkolás előtt tényleg olyan szép, tömör volt, mint az újságban, azaz egy leheletnyivel tömörebb. Sebaj, majd a blokkolás szépen kihozza a lukakat, ahol kell – gondoltam magamban. Az eredmény az lett, hogy igen, lettek lukak, de hatalmasak. Ha nem tudnám, hogy mi lett volna az ideális állapot, akkor persze tetszene, mert tényleg szép. Csak nem téli, beburkolózós sál, inkább csak olyan őszi, rádobós.

Hogy mi a tanulság? Tiszta gyapjúból ezután csak kendőt horgolok, annál nem gond, ha megnyúlik és kinyílnak a lyukak. Már az alpaka tunikánál is gond volt a nyúlás mértékével. Lehet, hogy ha be akarom saccolni a ruhadarab végső méretét, akkor vissza kell állnom a természetes-műszálas keverékfonalakra? Vagy hogy szokták ezt csinálni a nagyok?

Elasztikus csősál

2012-09-01

Vannak fonalak, amelyek egyszerűen nem akarnak elfogyni. Ez például egy Lana Grossa elasztikus zoknifonal. Szellemesnek tűnt, meg ideális sapkaalapanyagnak, hiszen felveszi a fej méretét. Ugyanakkor csak egy nagyon körülhatárolt hőmérsékletben hordható, igazán hidegben nem, melegben szintén nem. Mondjuk ha valakinek van 6-7 sapkája, akkor egy ilyen is elfér, miért ne, szóval Do-nak is horgoltam tavaly egyet. És még több más kisebb projekthez is használtam, pl. újszülöttsapihoz ajndékba (itt viszont hiába az elasztikus szál, mire ősz lett volna, kinőtte a kis bébi, úgyhogy majd kap pótsapit.)  

A sapkához most csősálat horgoltam, és mert a tekerés miatt vastagabb lesz a sál, tényleg melegít. Kb. fél 10 dekás gombóc felhasználásával készült a szokásos minta alapján. És még mindig van egy teljes gombóc – rémes. A végén kénytelen leszek arra használni, amire való, zoknit horgolni!

A gombolyagon belül rózsaszínek, fehérek és szürkék váltakoznak valami fura szabály alapján. Olyan mint a régi jó magnókazetta: van A oldal meg B oldal, a kettő teljesen különböző.

Megint ezek a csüngő virágok (35.)

2012-08-135 hozzászólás Megint ezek a csüngő virágok (35.) című bejegyzéshez

Annyira egyszerű, ugyanakkor mindenki dicséri, szóval érdemes évente egyszer-kétszer meghorgolni egy változatot ezekből a lógó virágos sálakból. Tavaly egy ilyet készítettem, azelőtt meg ezt. Mind a három kicsit más. A barnásat úgy készítettem, hogy a lógók a sorok részei és a rövid oldallal párhuzamosan nőtt a sál, a kéknél a hosszú oldalhoz képest nagyimintával növesztettem a sálat és utólag horgoltam rá a csüngőket. Ennél a mostaninál meg a rövid oldaltól indulva kétráhajtásos pálcákkal és láncszemekkel készítettem először egy hosszú rácsot, aztán a legvégén jöttek a virágok, spirálok, levelek- minta és szabály nélkül, csak úgy.

A Barkás találkozón szombaton valaki rákérdezett a fonalra, és utólag kiderült, hogy félrevezető választ adtam. Tehát Lana Grossa Meilenweit zoknifonal, ez a helyes válasz 🙂 A sál még egy fél gombolyagnyi fonalat sem fogyasztott, csak a lajbi maradékát és még vagy 5 méternyit használtam fel a következő gombolyagból, mely egyben az utolsó is. Kendő lesz belőle, csak még az nem világos, hogy a Zazálea új dizájnja (ha majd megjelenik és feltéve, hogy meg tudom csinálni) vagy valami horgolt.

Facebook Round Instagram round Pinterest round

Mit keresel?

Search for:

Mi az Anyahajó?

 

profilkép

Dávid Adél vagyok, 2008 óta írom az Anyahajót. Ha lázba hoznak a fonalak, ha értékeled a saját készítésű tárgyakat, a gyapjú illatát, akkor jó helyen jársz. A kötés, horgolás, fonás, freeform horgolás mellett gyorsan, egyszerűen elkészíthető egészséges ételek receptjeit is olvashatod itt – tudod, hogy a család is jóllakjon, de a hobbidra is jusson idő. Köszönöm, hogy itt vagy, nézz körül, olvasgass és gyere máskor is! A blog mostanában rendszertelenül frissül.

Archívum

Címkék

15/2015 2013 ajándék ausztria barkácsolás gyerekkel blog bécs catania evésivás fonal fonalfaló fonás fonósnapló freeform crochet Freeform horgolás granny gyerek gyerekdivat gyereknevelés gyereknevelés gyerekprogram horgolt horgolt kendő horgolt sapka horgolt sál horgolt takaró horgolt terítő horgolás horgolós könyvtár hétfőzz játék karácsony kendő konyha könyv kötés kötés recept SBS süti TCM tutorial varrás wipszerda ötelemes főzés

Kedvenc Bejegyzések:

A teljes bejegyzés eléréséhez KATTINTS a KÉPRE!

Indul a sütőtökszezon!

Sütőtök darált hússal

Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt, aztán rájöttem, hogy egy kis fűszerezés csodákat tesz. Azóta a heti két-három sütőtökös étel a minimum...

Legutóbbi bejegyzések

  • Kísérletek makraméfonallal 2022-12-01
  • A lépcső-küldetés 2022-09-26
  • Kalandjaim krétafestékkel 2022-09-12
  • Hahó, van itt valaki? 2022-09-07
  • Kis lelkizés a 100kreanap végén 2022-04-12
Load More...Follow on Instagram
Honlapdesign: KatBo Design
Copyright © 2023 Anyahajoblog. All rights reserved.