Posts Tagged with konyha

Téli reggelek, téli reggelik

3 hozzászólás Téli reggelek, téli reggelik című bejegyzéshez

A téli reggeleknek is megvan a maguk bája. Reggel kinéznek a gyerekek az ablakon, felkiáltanak, hogy esik a hó! Aztán gyorsan átszaladnak a lakás másik végébe, ahol az utcára néznek az ablakok, és leellenőrzik, hogy ott is esik-e.

Persze ha ez március közepén történik, akkor a a báj mellett ott van a sóhajtás is, hogy miért és nem igaz, hogy megint. Mert olyan jó volt már múlt héten balerinában menni dolgozni és olyan jó volt újra joghurtot reggelizni. Hidegben egész egyszerűen nem csúszik a joghurt, rögtön fájni kezd utána a torkom.

Ezért aztán át kellett fogalmaznom a reggelimet, legyen meleg is és joghurt is egyszerre.
Egy almát egy kiskanál vajon és kevés vízzel, valamint fél kiskanál fahéjjal félpuhára pároltam. Müzlistálkába tettem, rákanalaztam egy deci natúr joghurtot és locsoltam rá egy kiskanálnyi juharszirupot (nem életszükséglet, de olyan jó karamellás ízt ad), s máris túljártam a tél eszén.

Amíg nem volt potenciális joghurtos időjárás, többnyire meleg gabonakását reggeliztem. Így készül:
Előző este egy kislábosba kanalazok 3-4 evőkanál zabpelyhet vagy vegyes gabonapelyhet. (Nem cornflakes-re gondolok, hanem olyanra, amit bioboltban vagy a Spar bioosztályain lehet kapni). Rászórok és/vagy alapon aszalt gyümölcsöket, ahogy épp kedvem és hozzávalóm van: mazsolát, darabolt barackot, vörösáfonyát, szilvát. Úgy tapasztaltam, hogy ha mazsola van benne, akkor minden más édesítő, a méz is felesleges, de ha az nincs benne, akkor mézet vagy juharszirupot azért kíván a kása. Most következik a folyadék: semmiképp sem tej, hanem vagy víz, vagy almalé és víz fele-fele arányban. Fedje el a folyadék a kása többi hozzávalóját, sőt, picit lehet még több, ugyanis meg fog az egész duzzadni. A lábast lefedem éjszakára.
Reggel aztán gyorsan felmelegítem a kását. (Ha van kedvem, még egy fél felkockázott almát is hozzáteszek és egy-két percig párolom.) Főzni nem kell, az alapanyagok már megpuhultak éjszaka, de nekem jót tesz valami meleg édes télen reggelente. Megszórom fahéjjal, s máris kész. Nem bonyolultabb, mint megkenni egy vajaslekváros kenyeret, viszont az az előnye, hogy ez az adag kása egészen ebédig jóllakat, míg a lekvároskenyérről ugyanez nem mondható el. Próbáljátok ki, amennyire rosszul meg középkoriasan hangzik a kása szó, annyira finom.

Tormaszószos tészta

Milyen íze van a tavasznak? Szerintem torma. A húsvéti reggeli: frissen sült kalács egy szelet sonkával és tormával – nekem ez az íz jut eszembe először a tavaszról. Idén kicsit megsiettettem az időt – bár ennek az oka inkább prózai, hűtőtakarítás közben találtam ugyanis egy megkezdett üveg reszelt tormát.

Két kápiapaprikát csíkokra vágtam és kb 40 centi póréhagymát felkarikáztam. Kevés vajon serpenyőben fedő alatt megpuhítottam a zöldségeket. Sóztam, borsoztam, rákanalaztam kb 4 kiskanál reszelt tormát (ha friss torma lett volna otthon, abból kevesebb is elég lett volna) és 3 evőkanál tejszínt. Még egy-két percig kevergettem a tűzön az egészet együtt, aztán félretettem. Száraz serpenyőben szalonnakockákat pirítottam, közben egy illatos alpesi sajtból is reszeltem egy keveset.
A kész ragut főtt spiráltésztával kevertem össze, megszórtam a sajttal és a zsalonnakockákkal. Friss tavaszi ízek és most, hogy jobban megnézem még a színek is nagyon hazafias-márciusiak. 

Szombati menü böjti időben

1 hozzászólás a(z) Szombati menü böjti időben bejegyzéshez

Mielőtt még a lényegre, azaz a receptekre térnék, megosztom a múlt hét egyik cukiságát. Azzal, hogy a gyerekek evangélikus oviba illetve iskolába járnak, kikerült a kontroll a kezemből a vallási nevelést illetően. Ugyanakkor szinte minden reggel élvezhetjük a vallási témájú eszmefuttatásokat és teológiai vitákat.

Legutóbb például egy ilyesfélét:
Do: Úgy várom már, hogy húsvét legyen és jöjjön a húsvéti nyúl!
Kristóf: De most még nincs húsvét, hanem Fastenzeit van.
Anyahajó: Magyarul böjtnek hívják. A böjt az, amikor nem eszünk vagy kevesebbet eszünk.
K: De lehet enni, csak kevesebb Süssigkeit-ot.
A: Kevesebb édességet. Tényleg? Ezt honnan tudod?
K: Lisa mondta. (az óvónő) De vitaminokat lehet enni, ugye?

Bizony, bizony, vitaminokat lehet, csak kevesebb édességet. Úgyhogy ma egy répalevest (vitamin!) és egy aligédes áfonyás sütit (kevesebb Süssigkeit!) hoztam.

Az áfonyás süti receptje a Backing heaven  – ha már a vallási nevelésnél tartunk – 2012 későnyári számából való. Teljesen működőképes recept, csak azért kellett változtatnom rajta, mert épp nem jutottam bionarancshoz. Úgy indul, hogy 180 fokra előmelegítjük a sütőt és ezt tényleg rögtön a kezdésnél, mert nagyon gyorsan összeáll a tészta, valódi villámsütemény.
30 deka lisztet, 3 kiskanál sütőport, egy csipet sót és 30 deka finom porcukrot egy tálban összekeverünk. Felolvasztunk 13 deka vajat és picit hűlni hagyjuk. A lisztes tálba teszünk még 2 felvert tojást, 190 ml tejet, az olvasztott vajat és egy biocitrom reszelt héját valamint egy narancs levét. A mixer keverőfejével addig keverjük, amíg minden jól összeállt: szokásos kevert tészta állagot kapunk így.
A tésztát kivajazott-kilisztezett piteformába vagy tortaformába öntjük, megszórjuk 10 deka áfonyával (a mélyhűtött áfonyát nem kell felolvasztani előtte.) és 20 percig sütjük. Ekkor még 10 deka áfonyát szórunk a tetejére (az első adag áfonya nagyobb része mostanra elsüllyedt a tésztába) és tovább sütjük még 10-20 percig, de mondjuk inkább tűpróbáig.
A süti annyira kevéssé édes, hogy kivételesen kész voltam porcukorral megszórni fogyasztás előtt, pedig ilyet igen ritkán teszek.

A forró sárgarépaleves sok baj gyógyítója, ráadásul annyira szép narancssárga. Negyed kiló sárgarépát kb fél liter zöldség alaplében puhára főztem, picit sóztam, majd a répa egy részét félretettem, a többit pedig pürésítettem. Ekkor még 3 ek tejszínt kevertem a levesbe, újraforraltam, visszatettem az egész répákat.
Serpenyőben pirított mandulával és tökmaggal valamint egy löttyintésnyi tökmagolajjal tálaltam. Mi kell még a boldogsághoz?

F mint fenyőfa

4 hozzászólás F mint fenyőfa című bejegyzéshez

A fenyőfadíszítési dilemmánk továbbra sincs még megoldva, de most nem akarlak titeket ezzel untatni. Inkább egy másik f betűs kihívással, a karácsonyi főzőcskézéssel.

Nem elég, hogy származási családjaink meglehetősen különböző karácsonyi étkezési szokásokkal rendelkeznek (he: karácsony = rácponty élő halból, she: karácsonykor élvezni kell az evést, nem szálkákat szedegetni, ami amúgy az év minden más napjára is vonatkozik). Van egy további nehezítő tényező is:  gyerekek. Ha eddig még nem meséltem volna – amit csodálnék -, gyerekeink kedvenc étele a főtt tészta üresen, jobb esetben tejföllel, esetleg kecsappal, de csak akkor, ha megfelelő szögben döntjük meg a flakont és adott méretű pöttyöt nyomunk ki belőle adott helyre, de akkor se sok. Időnként vannak étkezések, amikor elfeledkeznek arról, hogy az ételeket utálni kell, de ez ritka és nem is lehet előre kiszámítani, hogy mikor. (Dehogynem: vendégségben.) És nem, karácsony miatt sem tesznek kivételt. Pláne, mert még mindig van a mikulásra kapott csokikból, amikre rájárnak és úgysem éhesek. (Viszont nem vehetem el tőlük az ő csokijukat, mert akkor ők is elvennék az enyémet, szóval patthelyzet.) Így fapofával megyek neki az ünnepeknek főzőcskét tekintve és mindenféle stressz nélkül, mert úgyis tudom, hogy négyből két fő bármilyen terítés és feltálalt étel ellenére fintorogni fog. S az egyik gyerek elfelejtené, a másik úgyis figyelmeztetni fogja. Ilyen az élet, nem mint a karácsonyi magazinokban mutatják.

Azért egy esélyt mégis adok nekik karácsony valamelyik napján, azt hiszem. Megsütöm ezt a karácsonyfa alakú pizzát. Szigorúan hagyma nélkül, persze, hiszen ha nem tudnátok, a hagyma bármilyen formában emberi fogyasztásra alkalmatlan.

Amúgy azzal vigasztalom magam, hogy ez is csak egy korszak, elmúlik, mint minden rémség a gyereknevelésben.

É mint Édes december

7 hozzászólás É mint Édes december című bejegyzéshez

A december az a hónap, amikor az évben addig elfogyasztott cukormennyiségemet megduplázom. Ellensúlyozásként az évi felülések számát viszont megtriplázom – kár hogy a nulla háromszorosa is nulla.

Idén ez a három keksz volt a nyerő: egy levendulás, egy fahéjas-mandulás és egy földimogyorós.
A legkülönlegesebben a levendulás hangzik, pedig nagyon egyszerű: 23 deka cukrot és két evőkanál  (akár szárított) levendulavirágot aprítóban megőröltem (volna, ha nem lett volna otthon eleve levendulás cukor. Ha nincs, akkor ezt az őrölt keveréket egy éjszakára lezárt befőttesüvegben kell érlelni.) Aztán ha a levendulás cukor kész, egy dekát félretettem, ezt majd a sütés előtt szórom rá a kekszekre.
A többi cukrot 22 deka puha vajjal és egy tasak vaníliás cukorral habosra vertem.
Külön tálban összekevertem 30 dkg lisztet, két csipet sót és fél tk szódabikarbónát. A lisztes keveréket apránként fakanállal elkevertem a vajas keverékben. Ez a sima massza alufóliába csomagolva fél órát telelt a hűtőben, majd kézzel kis lapos korongokat formáztam belőle és sütőpapírral fedett tepsibe tettem. Rászórtam a maradék cukrot és 190 fokon kb. 10 percig sütöttem. A színe nem sokat változott, tehát az órát kell nézni. Szokatlan, de finom íze lett, aki kóstolta, mind dicsérte. (A recept eredetije a Backing Heaven nyárvégi számában volt, picit változtattam rajta csupán. Ott a tésztát nyújtották és szaggatták, ami lényegesen jobban nézett ki, viszont szerintem a tészta állaga erre nem alkalmas. Viszont így sem néz ki rosszul szerintem.)

A legjobban a három közül mégis az elfuserált fahéjas csillag sikerült. A recept szerint 40 deka őrölt mandulára van szükség és nekem épp ennyi volt otthon, egy dekával se több. Mint utóbb kiderült, ez gond. Tehát ha fahéjas csillagot akar az ember, akkor nyugodtan járjon el ezen recept szerint, de legyen még otthon tartalék mandula, mert az alább leírt tészta alkalmatlan a nyújtás-szaggatásra és további manduláért kiált. De ha beérjük a világ legjobb mandulás-fahéjas csókjával, akkor kövessük csak nyugodtan az alábbi receptet:
40 deka mandulát megőrölünk.
3 tojásfehérjét nagyon keményre felverünk, beleöntünk 35 deka cukrot és hozzáadunk 1 ek citromlét. Ezután a gépi habverővel még magas fokozaton verjük 8-10 percig a habot. Túlzásnak hangzik, de nem az. Majdnem leégett a habverő motorja, de megérte. (Azért közben pihentettem pár percet, az nem ártott a tésztának.) A habhoz hozzáöntöttem 1 nagy tk fahéjat és a mandulát, fakanállal elkevertem, majd egy órára a hűtőbe tettem. Elvileg ezután kellene gyúrható masszának keletkezni, de szerintem egyszerűen csak sajtóhiba volt a 40 deka és 50 vagy 60 igazából, mert ez a massza pontosan olyan állagú, mint a kedvenc kókuszcsókom. Szóval ahhoz hasonlóan kanállal adagoltam kis halmokat sütőpapírral bélelt tepsire. Lehet közel rakni egymáshoz a kekszeket, nem nő meg, olyan kemény a hab. 130-150 fokon kell inkább szárítani, mint sütni kb 25 percig. Zseniális, garantált kedvenc!

Már évek óta mindig megsütöm a mogyorós kekszet is és változatlanul szeretjük, ez egy egyszerű omlós tészta, csak a liszt egy részét mogyoróval helyettesítjük. 15 deka puha vajat habosra verünk, további keverés mellett beleteszünk 6 dkg porcukrot, majd 1 tojást és egy csipet sót. Fakanállal keverve hozzáadunk 10 deka őrölt mogyorót (nem sósat) és 25 deka lisztet. Rudat formázunk a tésztából és késsel feldaraboljuk, hogy falatnyi hasábokat kapjunk. Távolságot hagyva a kekszek között a tepsin 200 fokon kb. 15 percig sütjük.

Az utóbbi két recept forrása egy 2000-ből származó, már-már oldtimer Gut kochen und backen című receptújság. Kellemes cukortúladagolást kívánok mindenkinek, külön üdvözlet gasztroblogger barátnőimnek: Gabinak, Áginak és rolllernek.

Még több őszi étel

6 hozzászólás Még több őszi étel című bejegyzéshez

Sonja Riker Suppenglück című szakácskönyve tipikusan az a fajta, amiből egy konkrét receptet sosem főzök meg. Nem mintha nem lennének remek receptek, de valahogy mindig hiányzik egy speciális hozzávaló. Mégis rendszeresen lapozgatom és ihletet merítek belőle, mert egész egyszerűen azt példázza, hogy levest bármiből lehet készíteni, és nincs két olyan hozzávaló, ami ne férne meg egymás mellett. Persze biztos van, de jóval kevesebb, mint elsőre hinné az ember. Mert mondjuk ott van a brokkoli cukrozott mandulával vagy a paradicsom aszalt sárgabarackkal. Sose jutna eszembe egy levesbe tenni ezeket, de ahogy itt a képeken kinéznek, egyszerűen nem lehetnek rosszak. Az első elkészítésétől a szerecsendióvirág, a másodikétól meg a friss zsálya hiánya szokott visszatartani, de lehet, hogy egy lebutított változatot kipróbálok valamikor.

No de a lényeg: én, a Nagy Levesszkeptikus egy idő óta úgy tekintek a levesre, mint valódi, szóba jövő alternatívára. És még főzök is néha levest. A múltkori sütőtökös sikerén felbuzdulva, meg mert a tök másik felét is fel kellett használni végre, kipróbáltam egy másik változatot:
fél Butternut sütőtök, négy közepes répa, 4 zellerszár mindenestül főtt kicsit több, mint 1 liter vízben, amelybe 2 bio zöldségleves kockát tettem, amikor a víz már forrt. Puhulásig főztem, aztán turmixoltam. Abba a részébe, amit azonnal fogyasztottunk, személyenként két ek natúr joghurtot kevertem, a maradékot fagyasztottam. És mert nincs lehetetlen levesbetét, ezúttal vajon pirított lilahagymakockákkal és pirított tökmaggal tálaltam.

És még két kuszkuszalapú salátát is főztem az utóbbi időben. Az elsőhöz kevés vajon személyenként fél zellerszárat és 5-6 kolbászkarikát kevergetés mellett megsütöttem serpenyőben. A végén még személyenként egy felkockázott paradicsomot is hozzáadtam és átmelegítettem. Ezt belekevertem az elkészített kuszkuszköretbe, s azonnal, melegen tálaltam.

A másik saláta vega volt: két személyre 2 szárzellert, egy répát, egy gerezd fokhagymát vajon fedő alatt puhára pároltam (kb. 10 perc). Aztán már fedő nélkül, kevergetve hozzáadtam valamennyi kéksajtot (kb. 4-5 deka lehetett), addig kavartam, amíg felolvadt a sajt. Ekkor kevés tejszínt tettem még hozzá, hogy sima legyen a szósz. Ezzel a raguval tálaltam a kuszkuszt. A maradékot másnap hidegen ettem, úgy is remek volt, bár a szószt felszívta a kuszkusz időközben.

Mondtam már, hogy szeretem az őszt?

Ősz a konyhában

5 hozzászólás Ősz a konyhában című bejegyzéshez

 40 deka “Butternut” fajtájú sütőtököt, 15 deka szárzellert és 20 deka meghámozott krumplit kockára vágtam. A szárzeller levelét félretettem a díszítéshez. Két gerezd fokhagymát meghámoztam és az összes zöldséget 1 liter vízben 2 adalékanyagmentes erőleveskockával puhára főztem.

Botmixerrel pürésítettem a levest, fél dl tejszínnel még egyszer felforraltam. Tálaláskor még fél doboz tejfölt kevertem bele, a tetejére pedig pirított diót, pirított tökmagot és parmezánforgácsot szórtam, valamint rácseppentettem egy kevés tökmagolajat. Fenséges, én mondom fenséges. Meg a gyerekek is mondják, és az már igazán valami.

A Lunchbox

6 hozzászólás A Lunchbox című bejegyzéshez

…időről időre újraéled. Ma például “paradicsomleves másképp” jelszóval olvasható új bejegyzés.

És hogy máskor is könnyű legyen odatalálni, elég csak a blogfejléc alatti sorban a Lunchbox feliratra kattintani. Bár előre látom, hogy a szeptember maradéka nem a főzésről fog szólni nálam, azért októbertől előreláthatóan minden visszaáll a szokásos kerékvágásba és újra főzök gyorsan és finomat. Szereznem kell viszont egy új lunchboxot, mert a mostani mégsem záródik olyan bombabiztosan, mint az a táskám tartalma szempontjából ideális lenne. Van valakinek bevált doboza, kedvenc márkája? A tippeket előre is köszönöm!

Narancsos-diós zabkeksz (44.)

2 hozzászólás Narancsos-diós zabkeksz (44.) című bejegyzéshez

Az az elméletem, hogy a birtokolt dolgok sokat elárulnak arról, hogy mire vágyik az ember. Ha mondjuk az elmúlt évben megvásárolt szakácskönyvek és food magazinok valamint süteményformák és díszítőeszközök számát nézzük, megállapíthatjuk, hogy egyik fő vágyam a családomnak rengeteget főzni és különleges sütiket sütni. A valóság ehhez képest kiábrándító. Mivel Do. kedvenc étele a kéksajtszószos-, Kristófé pedig a kechupos tészta, majdnem minden hétvégén az egyik nap tésztát főzök. A másik nap meg gyakran nem otthon ebédelünk, szóval ennyit a szakácsművészetről. Most mondhatnám, hogy ez mától megváltozik, de maradjunk a földön, inkább azt mondom, hogy hihetetlen, de múlt héten is sütöttem, és ma is, pedig nincs is ádvent.

(ez az újság a ludas egyébként)

Először rebarbarás Pavlovát akartam sütni, de pech, megint nem gondoltam rá, hogy a sütéshez be is kéne vásárolni. de még nem vagyok felnőve a feladathoz. Na meg autózáskompatibilis sütire volt szükség, azaz kekszre. A múltkori sikerén fellelkesülve, ugyanakkor bizonyos hozzávalók hiányában ma egy kicsit változtattam a recepten.

20 deka zabpelyhet megpirítottam száraz serpenyőben. 12 deka mandulát és 6 deka diót (éljen, felhasználtam az utolsó karácsonyi sütialapanyag maradékokat!) közepesen durvára aprítottam és szintén megpirítottam.

20 deka cukrot, kb. két kiskanál narancsos cukrot (még egy maradék felhasználva!) 1 tojást és 15 deka vajat géppel simára kavartam. Ebbe aztán beleöntöttem a zabpelyhet és a darált magvakat.

12 deka lisztet, 1 kk szódabikarbónát és egy csipet sót összekevertem, majd hozzáöntöttem a vajas-zabos masszához. Kandírozott narancsból (errefelé orangeat néven kapható) három púpozott evőkanálnyit raktam a masszába és az egészet jól összegyúrtam. Kiskanalanként még annyi lisztet tettem hozzá, amennyi megakadályozta, hogy a kezemhez ragadjon a tészta.

Lapos kekszeket formáztam, 160 fokon légkeveréssel sütöttem 15 percig. Csodás narancsos íze lett, és bár a dió csak kevés volt benne, ragyogóan kijött az íze. Legközelebb megpróbálom mandula helyett csupa dióval.

Mandulás zabkeksz (42.)

5 hozzászólás Mandulás zabkeksz (42.) című bejegyzéshez

Az egész úgy indult, hogy sütni akartam, de szokás szerint nem vásároltam be előtte hozzá. Az időjárásra való tekintettel a keksz tűnt jó ötletnek, és volt otthon valamennyi zabpehely, így a zabkeksz receptjeim között keresgéltem. Mondanom sem kell, hogy minden recepthez hiányzott minimum egy hozzávaló, így végül jó bölcsész módjára sok receptből írtam egy sok plusz egyediket. A főkóstoómesterek véleménye szerint a recept érdemes a megörökítésre, sőt, az ismétlésre is. Így készült:

20dkg zabpelyhet és 20 dkg aprított mandulát külön külön száraz serpenyőben illatosra pirítottam. A zabpehelynél ez 5 perc volt kb, a mandulánál kevesebb. A kettőt összeöntöttem egy tálba. Hozzátettem még 10 dkg lisztet, 1 kk szódabikarbónát, 1 csipet sót.

Egy másik tálban elektromos habverővel összekevertem 15 dkg puha vajat, 20 dkg cukrot, 1 tojást. Ezt hozzáöntöttem a mandulás zabpehelyhez.

Két marék aszalt vörösáfonyát is szórtam bele, de ez fakultatív szerintem.

Összegyúrtam a tésztát. Utólag apránként annyi lisztet tettem még hozzá, hogy a massza összetapadjon, de a kezemhez ne.

Formáztam belőle lapos kekszeket és sütőpapíron 160 fokon légkeveréssel sütöttem hmm, nem is tudom, olyan 15 percig. Picit megnőttek, inkább magasságra, széltében kevésbé. 25 db lett, ha jól emlékszem. A Nils Holgerssonné-től kapott szülinapi kekszdobozban pont elfért. Ennyit a fogyókúrámról 😉

Older PostsNewer Posts