Posts Tagged with karácsony

24 karácsonyváró ötlet

15 hozzászólás 24 karácsonyváró ötlet című bejegyzéshez

Azt a címet is adhattam volna a bejegyzésnek, hogy 24 ötlet, amit szeretnek a gyerekeim – és hátha más gyerekek is. Tudom, tudom, a realitás az, hogy úgysem jut minden decemberi napon idő valami nagyszabású programra, ami megkönnyíti a várakozást. De a kicsiknek néha annyira kevés is elég (az enyémeknek legalábbis – biztos mert mióta dolgozom, csak a bázis anyacsomagot kapják.)

Íme, a 24 kedvenc tevékenység:

1. Villamosozni úgy, hogy ők mondják meg, melyikre szálljunk fel és meddig utazzunk.
2. Régi fényképeket nézegetni, amelyeken még babák voltak. (közel sincs minden fontos kép kinyomtatva, úgyhogy részben számítógépen nézzük. Bónusz, hogy közben pár rossz képet még ki is lehet gyomlálni.)
3. Forró kakaót inni vacsora után gyertyafényben.
4. Mézest sütni, szaggatni, díszíteni. Egyszerre készítek elő egy nagy adag tésztát, így akár fél óra szabadidőben is kisütünk egy-két tepsi sütit.
5. Köveket gyűjteni és kifesteni ezüst és arany lakkfilccel. (A lakkfilc az új nagy felfedezésük, akár fél óráig is elszöszölnek ezekkel.)
6. Lakkfilccel befőttesüveget kidekorálni – ez később mécsestartó lesz – szuper ajándék nagyszülőknek.
7. Korcsolyázni menni.
8. Sült gesztenyét enni az utcán.
9. Sötét szobában zseblámpával játszani.
10. Természettudományi múzeumot berendezni a plüssállatokból, aztán a szülőknek tárlatvezetést tartani.
11. Üres papírdobozba ülve autózást játszani. (Ne felejtsünk egy övet is rendelkezésre bocsátani, nagyon KRESZ-tisztelők a biztonsági ülésben szocializálódott gyerekek!)
12. meghívni egy ovistársat játszani. Az anyukája is hálás lesz, pláne, ha a sütisütéssel kombináljuk és egy doboz kekszet is küldünk a gyerekkel.
13. Egyedül feltörni a tojást és rántottát sütni.
14. Lenyalni a fakanalat sütikészítés közben.
15. Böngészőt nézegetni, főleg ha karácsonyi vagy téli témájú.
16. Krumpli- és ujjnyomdázni temperával.
17. Képeslapot “írni”, azaz tollba mondani. Nem ám a szokásos karácsonyi közhelyek fognak kijönni, hanem olyanok, hogy “Kedves Nagypapa, képzeld, megtanultam fütyülni!”
18. Illóolajat párologtatni a szobában meseolvasás közben. Különösen a narancsot és a fahéjat szeretik, de ha megfázás lóg a levegőben, akkor mentát is szoktunk.
19. Ha olyanokat mesélek, amik az én gyerekkoromban történtek – például, hogy milyenek voltak  karácsonyok.
20. Ha ők fényképezhetnek.
21. Megnézni a városban felállított karácsonyfát vagy betlehemet.
22. Este sötétedés után sétálni és nézni a díszkivilágítást.
23. Ha hosszabb mesét olvasok lefekvés előtt, mint szoktam.
24. Lerajzolni, mit kérnek karácsonyra, borítékba rakni, megcímezni és bedobni egy igazi postaládába.

És nálatok mivel telnek a decemberi esték?

24, 28, 64

17 hozzászólás 24, 28, 64 című bejegyzéshez

24 nappal ezelőtt éjfélkor még rövidujjúban ücsörögtem Firenzében. 28 fok volt nappal, s éjjel se sokkal kevesebb. Még pár nap nyár után – jobb későn, mint soha – Bécsben gyakorlatilag egyik napról a másikra tél lett, az ősz pedig érdeklődés hiányában idén elmaradt.  (A kép tavaly ősszel készült egyébként, akkor ilyen is volt.)
Hogy kicsit tisztába jöjjek a feladat-idő koordinátarendszerben elfoglalt helyemmel, visszaszámoltam a napokat karácsonyig és az eredmény 64, de csak ha 24-ét is napnak vesszük. Annak vettem, mert a sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy kevés napon vagyok olyan hatékony, mint épp december 24-én.
Ezalatt a 64 nap alatt egyszer be és egyszer ki fogom dobozolni a lakást, megszervezek két bútortranszportot és azt hiszem, kipróbálom az ikeától való online vásárlást megspórolva ezzel egy decemberi áruházlátogatással járó agybajt.
Most olyan apróságokon agyalok, hogy kezdjem-e el már most a karácsonyi ajándékok beszerzését és költöztessem el azokat is vagy hagyjam költözés utánra, ami viszont azt jelenti, hogy mindent egyszerre a legnagyobb tömegben kell majd intézni.
Meg azon, hogy feladjam-e tévémentességünket vagy húzzam még amíg lehet, s hogy vajon meddig lehet.
Meg azon, hogy mi a fontosabb nekem, a nevem vagy a nemi identitásom – ugyanis egy olyan országban élek, ahol a nevem leírva kivétel nélkül mindenkinek férfinévnek tűnik. Biggyesszek mögé egy -e-t, amiből mindenki tudná, hogy nyugodtan írhat nekem levelet Sehr geehrte Frau AD megszólítással Sehr geehrter Herr AD helyett? Vagy ragaszkodjak ahhoz, hogy engem így neveztek el -e nélkül?
Meg hogy milyen színek között képzelem el a következő éveimet, ha már egyszer annyival nő a lakás alapterülete, hogy kénytelenek leszünk bútorokat venni bele?

Hihetetlen mennyi kérdést vet fel az a perspektíva, hogy várhatóan több évig ugyanabban a lakásban fogok lakni, ugyanazon a munkahelyen fogok dolgozni és nem kell évente új ovit keresni sem. Mivel fogom vajon elfoglalni magam? Persze a kérdés csak karácsony után lesz izgalmas, addig azt hiszem, nem fogok unatkozni.

Karácsonyi húzogatós ajándék Ahamának

4 hozzászólás Karácsonyi húzogatós ajándék Ahamának című bejegyzéshez

Idén zártkörű karácsonyi húzogatóst rendeztünk a Virtuálfonóval, és az angyalok keze Ahamát rendelte páromul. Egy nemezelt neszesszert kapott lágy pasztellszínekben, kis rózsákkal.


Ez a neszi egy remek példa arra, hogy “nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut” – hogy egy klasszikust idézzek. A története ugyanis még nyáron, a Gouba előtt kezdődött.
Horgolt táskát is szerettem volna vinni, és tele volt a fejem ötletekkel, időm viszont nagyon kevés volt. Több táskába belekezdtem, de amikor láttam, hogy elsőre nem olyan, mint elképzeltem, inkább félretettem. Ez a darab itt tkp. egy nagyobb táska első negyede lett volna. Kifogyott a tolnai előfonal, ezért nem folytattam. Meg azért se, mert valahogy nem volt jó a tartása. Igaz, bélelni akartam, de valahogy nem voltam meggyőzve, hogy jó lesz a végeredmény.

Aztán nemezelős kísérleteim közben eszembe jutott most novemberben, hátha ez a fonal is alkalmas filcesítésre. És igen, nagyon is, sőt, mondhatnám, arra alkalmas csak igazán!

A “félbemaradt” darabot, 60 fokon kimostam, és egy remek tartású, vastag, amolyan jó hozzáérni érzésű táskaforma lett. Arányai is tökéletesek – ha akartam volna, se tudtam volna jobban eltalálni. Cippzárat varrtam bele és a sok szóbejövő díszítőelem közül végül egy horgolt rózsacsoportot választottam. Ez is félkész állapotban várakozott jobb sorsára – annak idején egy kalapra nem tettem rá. Mit tegyek, ha nem akart ott maradni. Pontosan tudta, hol lesz a helye.

A kis rózsák közül a világos és a sötétbarna saját festésű tolnaiból van, és az egész kompozíció valahogy pontosan illett erre a neszire.

Amikor kész lett, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy legszívesebben megtartanám magamnak, akkor gyorsan borítékba tettem, és elküldtem Ahamának, aki szerencsére nem bírta kivárni a karácsonyt, és már vissza is írt, hogy örült a meglepetésnek. Aminek meg én örültem nagyon!

Csak pozitívan

6 hozzászólás Csak pozitívan című bejegyzéshez

Érzem, kellene már egy pozitív hangú bejegyzés, ha már a Karácsonyi Klasszikus betegség miatt elmaradt. Így minden erőmet összeszedve kerestem és találtam néhány pozitívumot az elmúlt napokban.

Régen – értsd: gyerekkoromtól 28 éves koromig – a karácsony egyik legfontosabb része volt a 25-26-ai olvasás. Persze, látogatóba is mentünk, de oda is vittem az ajándékba kapott könyveket, hiszen a felnőttek beszélgetése úgyis unalmas volt, és olvastam, olvastam. Idén volt az a titkos vágyam, hogy de jó lenne megint, ha nem is egy egész könyvet, de legalább pár novellát, megszakítás nélkül lendületből végigolvasni. Ha úgy vesszük, ez a kívánságom sokszorosan teljesült: a betegségnek azon szakaszában, amelyben nem volt lázam, kiolvastam három könyvet. Nem lövöm most el ezt a témát, hátha jön a szokásos Az Év Öt Könyve láncjáték, majd akkor 😀

A másik igazán fantasztikus, hogy úgy mondjam simogatás a nőnek. A Család Barátját elhívtuk tegnapra, végül is mégse hagyhatjuk két gyerekre a beteg anyát. Beteg anya pont úgy néz ki, mint egy beteg: fehér, beesett arc, kritikán aluli haj, a jelmez melegítő+póló. Család Barátja erre megjegyzi, hogy beteg anya mennyit fogyott. Karácsony után ki ne szeretné ezt hallani? És most elárulom a titkom!

Az ünnepi menü így nézett ki:
Reggelire három bögre mézes tea.
Délelőtt egy ACC 200 vízben oldva. Még két bögre tea.
Ebédtől uzsonnáig három-négy bögre tea.
Délután egy pohár vízben oldva ACC 200.
Újabb pohár teák korlátlanul ízesítve mézzel és citrommal.
Vacsorára 7,5 ml köhögéscsillapító.
Négyóránként lázcsillapító sok forró teával.
A nap folyamán egy darab banán elmajszolása, csak hogy a rengeteg gyógyszer ne unatkozzon egyedül a gyomorban.

További pozitívumként tudom elkönyvelni, hogy a gyógyszer, ami eleinte zsibbadást okozott a nyelvemben és a számban, végül mégsem bizonyult végzetesen veszélyesnek. Pedig már elképzeltem, hogy a nyelvem akkorára fog dagadni, hogy nem kapok levegőt, magam köré gyűjtöttem volna szeretteimet, de a gyerekek épp aludtak, Apahajó meg vaklármának titulálta agóniámat, úgyhogy nem gyűjtöttem.

Aztán azt is, hogy újra napvilágra került, mennyit is dolgozom láthatatlanul – még ha csak abban a formában is, hogy jelenleg négy napig a hiánya volt érzékelhető. Hogy a család azért mégiscsak elműködött valahogy, volt bármiféle ennivaló, sőt, az ünnepi terveknek megfelelő, és hogy a gyerekek mindenfélét játszottak és meséket is hallgattak, az pedig kizárólag Apahajónak köszönhető. Ő a fő pozitív hős ebben a történetben.

Akkor az már összesen öt pozitívum!

Karácsonyi vegyes

6 hozzászólás Karácsonyi vegyes című bejegyzéshez

Tegnap berobogtunk a bölcsibe – ha már egy hónapja nem jár a gyermek, gondoltam, legalább hozzuk haza a mocskos anorákját kimosni, meg az azóta elkészült fényképeket illetve adjuk oda a kis meglepetéseket – sajna nem handmade, illetve de, csak épp nem by me, hanem by Eszter. Na szóval épp amikor odaértünk, buli volt a bölcsiben, mondom is, hogy boldog szülinapot az ünnepeltnek – erre Dóri, a gondozónő felhomályosított, hogy karácsonyi ünnepség van épp.

Meséltem otthon, hogy szülinapnak néztem a karácsonyi ünnepséget – Végülis szülinap, nem? – vágta rá Apahajó. És tényleg.

Amúgy meg azon morfondíroztam ma, hogy a karácsonyban azt szeretem, hogy a kollektív agyrém után jön a kollektív lenyugvás is. Mindenkinek ugyanazon a napon eljön a karácsony – bárhogy is értelmezze azt – és akkor már nem lehet több előkészületet bepasszírozni az időbe, már nem lehet többet vásárolni, meg nyüzsögni. Olyan ez, mint mikor leadja egy évfolyam a szakdolgozatát: február 1. délután 4, ami után új időszámítás kezdődik, amikor már nem lehet javítani a dolgokon, hanem úgy van, ahogy addig a pillanatig kialakult. És mióta a vasárnap nem szent nap, és nincs megállás egy napra sem, talán egyedül karácsonykor van ilyen kollektív fellélegzés. Én már csak ebben a kollektív fellélegzésben tudok bízni, mert előkészületek terén elég rosszul állok. Nem mondom, hogy olyan rosszul, ahogy még sosem, mert négy éve, amikor kéthetes szoptatási nehézséges gyerekkel szülés utáni depresszizótam otthon, meg amikor két éve szigorú fekvésre ítélve ittam a napi 4 liter folyadékot koraszülés ellen, akkor még rosszabb volt. Lassan ideje lenne egy kompromisszumok nélküli karácsonynak. Bár ha arra gondolok, mennyire kompromisszumos volt a karácsonykor ünnepelt esemény, akkor be is rekesztem itt a senyvedést.

Viszont ha már önálló posztot nem írok erről, mert lusta vagyok és ajándékokat készítek, akkor szeretném mondani, hogy megjelent egy könyv, amibe írtam is meg szöveggondoztam is, és kiváló ajándék idősebb korosztálynak, valamint megjelent a barátnőm és a tankönyveben szerzőtársam saját könyve, ami egyszerűen gyönyörű, és Isten is ajándéknak teremtette, valamint megjelent a főnököm könyve második, erősen feljavított kiadásban, ami meg történelmi érdeklődésű kedves olvasókat keres magának. Ha még valakinek nem lenne meg minden ajándék. Mellesleg megjegyzem, az ismertető szöveg mindhárom könyv esetében sokkal rosszabb, mint maga a könyv.

Fehér

8 hozzászólás Fehér című bejegyzéshez

Tavaly, amikor díszítettem a karácsonyfát, bevillant, hogy ha már a valóságban annyira ritka a fehér karácsony, akkor legalább a díszeknek meg kellene próbálni havas hangulatot imitálni. Szóval fehér/natúr díszekre készültem idén egész évben, és kerestem is mindenütt ilyeneket, tudva, hogy nem vagyok az a típus, aki legyárt ötven díszt – pedig ennyi minimum kellene. De akárhol néztem, vagy nem volt fehér, vagy fehér-piros volt és/vagy ízléstelen. Szóval mégiscsak nekiálltam, és most valahol 25-27 körül járok. Ilyesmik vannak, meg még szaloncukor formájúak. Élvezem a gép díszítőprogramjait és a régi ruháim újraélesztését. A natúr filcet pedig még nagymamám hagyta rám, eddig rakosgattam-tartogattam, de szerintem ez most méltó felhasználása ennek a valódi, régivágású, nagyon vastag filcnek.

Nem véletlenül mennek ám úgy a vonalak a körökön, ahogy, de nem árulom el, hátha kitaláljátok, mire gondoltam.

Molyolásvágy a levegőben

7 hozzászólás Molyolásvágy a levegőben című bejegyzéshez

Barátnőm, aki dúla, szokta mondani, hogy szüléskíséréskor annyi hormon cikázik a levegőben, hogy csoda, ha a szülésnél segítők – mármint a nők – nem kezdenek el menstruálni, tartsanak akárhol a normál menetben. Ellenőrizni nem tudom, én még csak szülve vettem részt szülésen, de a van valami a levegőben érzése vasárnap óta velem van.
Elég volt egy óriási konyha vágyaim netovábbja méretű munkapulttal, meg vagy 15 (?)szenvedélyesen varró-kötő-horgoló-molyoló nő és gyerek jelenléte, és én azóta le se tudok állni. Pedig már azt hittem, hogy totál fölöslegesen áll a lakás díszhelyén a varrógép, hiszen hetekig közel se megyek hozzá. Na de vasárnap óta minden más, ismét térdig gázolunk a cérnában, ami nem tudom, hogy jó-e másnak, nekem viszont igen. És éljen, mert a lányok rám ragasztották a karácsonyi várakozást, pedig a múlt héten még azt hittem, idén ez egyszerűen kimarad majd.
Szóval ha képek nincsenek is egyelőre, molyolás van, nem is kevés, bár azért dolgozni bemegyek, ha nagyon muszáj. Köszi, lányok 😀

ps: Amerikának üzenem, hogy antidepresszáns helyett süssenek néha mézest barátokkal!

Older PostsNewer Posts