Úgy tűnik, mostanában a barna mindent visz. Alig van nap, amikor nincs rajtam valami barna, mégsem érzem komornak a külsőmet, mert a vele kombinálható színek nagyon különböző hangulatokat tudnak kifejezni. Babakalapok terén is tarol a barna, és úgy látszik, nemcsak nekem tetszik, mert egymást érik a barna-rózsaszín és barna-drapp kérések. Aztán meg már csak a szokás kedvéért is a barna fonal felé nyúlok. Szóval itt a három legújabb. A fenti a régi szépiás fényképek hangulatát idézi, a nagyvirágos a klasszikus párizsi színpárosításban készült.
Ez a legutolsó pedig a fő kedvencem. Annyira szép ez a négy egymással harmonizáló drapp-mályva árnyalat egymás mellett és a sötétbarna háttéren.
Éljen a tél és a hó, és éljenek a vidám színű sapkák és sálak! És persze éljenek a kedves blogolvasók, aki tekintettel az elhúzódó és épp most bekeményítő télre, kedvezménnyel vásárolhatnak a Meska-boltomban. 🙂
Minden felnőtteknek való terméket (sapkákat és sálakat) ingyenes postázással küldök, ha pedig személyes átvételt kérsz, akkor a megjelölt postaköltséggel csökkentett árat fizeted. Csak add meg a vásárlás után emailben a jelszót: hópihe!
A lila évek óta telitalálat, ennek a tüzes narancsnak ne álljanak ellen a vörösesbarna hajú lányok, aki pedig inkább a visszafogott meleg árnyalatokat szereti, válassza nyugodtan ezt a tégla-mustár gombolós fazont.
Hosszú szünet után ismét kedvem lett babakalapokat horgolni. Például itt van ez a visszafogott, minikarimás elbájoló hölgyeknek. Még elcsíphető a meskán.
Aztán ez a nagy kedvenc – csokibarna és épphogyrózsaszín Párizs szerelmeseinek. (Már gazdára talált.)
Aztán ez a vidám citrom-eper fagyit idéző sapka saját festésű tolnai gyapjúból. Még keresi szimpatizánsát. Ez meg egy klasszikus svájci sapka fazonú. A színkombináció ismerős lehet, készítettem már ilyet unokahúgomnak és meskára is – rekodidő alatt (talán 15 perc) kelt el, én lepődtem meg a legjobban. 🙂 És az abszolút kedvenc színkombinációm: barna sötéttürkizzel. Legszívesebben magamnak horgoltam volna ebből, de csak újszülöttsapkányi fonalam volt, úgyhogy utángyárthatatlan, akinek tetszik, még most csapjon le rá 🙂
És ez még nem minden, csak most hirtelen ennyi fotót találtam meg. Úgy tűnik, hogy a babafotós társaság egyre bővül, ami azért is jó, mert éjszakázás meg izgulás meg szoptatási nehézségek mellőzésével láthatok utánozhatatlan babaarcokat minden nap.
Az utolsó előtti mondattal kapcsolatban pedig a kérdés: ti hogy tartotok rendet a fényképeitek között? Mármint a számítógépen, úgy értem. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban még sokat kell tanulnom 🙂
Sokáig abból indultam ki, hogy idén is lesz a tavalyihoz hasonló ádventi kalendárium blog, aztán annyira későn gondoltam a megvalósításra, hogy végül elmaradt. Meg talán tavalyhoz képest még az is változott, hogy addig az volt az alap, hogy családozok, és abból az időből éppen kifért a naptár karbantartása, idén meg – pláne mióta ovi is van – folyamatosan azzal küzdök, hogy alig látom a gyerekeket, és akkor is kevés a csak úgy együtt töltött idő. Így aztán idén elhatároztam, hogy az ádventi kalendárium úgy fog kinézni nálunk, hogy minden nap próbálok valami extrát csinálni velük, sőt ideális esetben az egyik gyerekkel külön is. Mindenkinek szüksége van már erre. Így aztán ma – kihasználva a már nem beteg, de még nem megy oviba, ráadásul én is szabad vagyok ideális helyzetét – felmentünk a Normafához – és felavattunk egy nem épp új, de eddig a szekrényben várakozó sapkát. És mert a sapka sürgősen sálért kiált, azt hiszem, hamarosan Pécs felé vesszük az irányt – abba bizonyos zseniális fonalboltba.
Majdnem teljesen kihasználtam az egy évet, amit a PIF ajándék elkészítésére kaptam. A megajándékozottról tudom, hogy rendkívül választékos ruhatára van, ezért mindenképp olyan sapka-sál szettet szerettem volna készíteni, ami nem egy huszadik rózsaszín darab. Ugyanakkor természetesen illenie kellett a “nagyon nő” kislányhoz, ezért esett a választásom erre a fonalra. Van benne rózsaszín is, ugyanakkor csak finoman adagolva. A kék-fehér színek pedig szinte kívánják, hogy farmerszereléshez viselje Noika.
A sálat hosszában horgoltam körben haladva, a szegély pedig láncszemsorokkal készült. Ez egyébként már a második verzió, mert az elsőt túl fodrosnak találtam, valahogy nem kislányhoz illő volt. Így viszont már nagyon tetszett nekem – remélem, új gazdájának is. A sapka a szokásos beret fazon, az alsó szegélyen kagylómintával.
Ezt a sapkát korábban már mutattam – egyik első olyan eset volt, amikor elszakadtam az élénk színektől. Nem is tudom, honnan ez az újkeletű vonzódás a barnákhoz és zöldekhez, mindenesetre most, amikor már nagyon várom a közös fonalfestő sessiont, csupa nem kiabáló, fás-füves színekben gondolkodom.
Úgy tűnik, másnak is tetszett ez a bézs-barna fonal, hiszen szokásommal ellentétben kis változtatással már kétszer is újrahorgoltam ezt a sapkát. Többször nem fogom, mert én hoztam el az utolsó gombolyagot a boltból, és állítólag nem kapnak utánpótlást.
Anaisz azt kérte, hogy ugyanilyen legyen kicsit nagyobb fejméretre, hogy copf és konty is kényelmesen aláférjen. Ági, aki főz pedig ilyen méretben kérte, de a tetején lévő lyukacsos minta nélkül, teljesen tömörre. Érthető, hiszen az ő fejét nem védi hosszú hajzuhatag.
Egyébként először csodálkoztam is, hogy Ági miért horgoltat magának sapkát, amikor ismeretségünk pont onnan van, hogy én tanítottam horgolni, és tudom, hogy simán el tudná készíteni maga is. Aztán elmesélte, hogy mivel foglalkozik – a főzésen és a gyerekeken kívül – mostanában, és onnantól már világos, miért is delegálta a horgolást. Hamarosan megjelenik ugyanis egy – első? – novelláskötete. Ilyen szép lesz a borítója, benne pedig csupa evős-főzős írás. A kézirat egy korábbi stádiumát volt szerencsém olvasni, és nagyon élveztem az utolsó betűig. Tudom, nem szép, de két húzásra faltam be. Alig várom, hogy kézbe fogjam élőben is, és ha igaz, már nem is kell sokat várnom!
Azaz nem igazi szett, hiszen nem ugyanabból a fonalból készültek. A sál alapanyagából már csak kevés volt készleten: a maradékok az ikreknek készült kis sapkácskákból. Viszont nagyon szerettem a piros-bíbor átmenet miatt, ami különösen jól érvényesül ezen a sálon. A gombhurok ugyanis már más árnyalat, mint a sálnak az a része, amin fekszik. Viszont szerencsére sikerült olyan fonalat találnom a sapkához, ami épp illik hozzá – és még az összetétel is stimmel.
A sapka fazonjáról annyit, hogy úgy érzem magam, mint aki egész életében valamit keresett, és most egyszer hirtelen megtalálta. Egy véletlen folytán egyébként, hiszen elkezdtem követni egy Diana-mintát, aztán szokás szerint gondoltam egy merészet az ötödik sornál, és elindultam a saját fejem után. Kár, hogy nem írtam fel a szaporításokat-fogyasztásokat, mert szerintem pont jó lett így. Na de megpróbálom még utánozni, mert az összes eddigihez képest szerintem ez a legjobban eltalált fazon.
És mert ez a fonal is a Pécsen vett készletből van, egy ideig biztos nem fogom tudni pótolni, úgyhogy több hasonló nem lesz. Már a Meskán várja új gazdáját.