Azaz nem igazi szett, hiszen nem ugyanabból a fonalból készültek. A sál alapanyagából már csak kevés volt készleten: a maradékok az ikreknek készült kis sapkácskákból. Viszont nagyon szerettem a piros-bíbor átmenet miatt, ami különösen jól érvényesül ezen a sálon. A gombhurok ugyanis már más árnyalat, mint a sálnak az a része, amin fekszik. Viszont szerencsére sikerült olyan fonalat találnom a sapkához, ami épp illik hozzá – és még az összetétel is stimmel.
A sapka fazonjáról annyit, hogy úgy érzem magam, mint aki egész életében valamit keresett, és most egyszer hirtelen megtalálta. Egy véletlen folytán egyébként, hiszen elkezdtem követni egy Diana-mintát, aztán szokás szerint gondoltam egy merészet az ötödik sornál, és elindultam a saját fejem után. Kár, hogy nem írtam fel a szaporításokat-fogyasztásokat, mert szerintem pont jó lett így. Na de megpróbálom még utánozni, mert az összes eddigihez képest szerintem ez a legjobban eltalált fazon.
Részemről jöhet a hideg!
Tetszett a bejegyzés?
2009-10-10 at 17:09
Nagyon jó lett, mint mindig
Macus
2009-10-10 at 18:20
Tudod, hogy engem nem fűznek szoros érzelmi szálak a sapkákhoz… de ez remek lett! A sállal együtt imádom!
2009-10-10 at 20:01
meg ha lehetne, varja meg a hideg, mig holnap elzarandokolok a felrerakott kabatert:)
2009-10-11 at 06:41
Szép és szép!