A mosolykalapok célja, hogy olyan gyerekek arcára csaljanak mosolyt, akik kemoterápiás kezelést kapnak, s emiatt kihullott a hajuk. Nagyon fontos tehát, hogy a sapiknak vidám, élénk színük legyen. Mivel sajnos folyamatosan újabb és újabb igényeket jeleznek a különböző kórházak, ezért bátran lehet jelentkezni mosolykalaposnak.
Ez a kis beanie Drops Cotton Lightból készült, az eleje Boshi Sano minta alapján, aztán egy kicsit módosítottam rajta. Azt hiszem, most sikerült eddig legjobban elkapnom a fejre simuló fazont.
Do már vagy két éve rágja a fülemet, hogy legyen neki lányos kabátja. Lányos, azaz ne dzseki, ne sportos, hanem csinos, mint amikor 3-4 éves volt. Persze a vágyat értem, de általában nem szeretek olyan dolgokat venni, amiket alig visel és ráadásul még sokba is kerül. Márpedig a bécsi időjárás nem arról híres, hogy egy nem vízhatlan kabát hordására egy éven belül olyan sokszor van alkalom. Annyi a szerencse, hogy amikor egészen más cucc keresésében voltam, megláttam egy erősen leárazott kabátot, amiről tudtam, hogy tetszene neki és nagyjából az a stílus, amire gondolt. Most hogy kerestem róla egy fotót ehhez a bejegyzéshez, eléggé elképedtem az eredeti áron és azt kell mondanom, igazán jó vásárt csináltunk.
Adott tehát egy khaki színű vászon kabát, aminek azért van belegombolható báránybőr bélése is, szóval ha lesznek olyan szeptember-októberi napok, amikor hideg van, de nem esik az eső, akkor hasznos lehet hozzá egy sapka is. Azt most nem állítom, hogy az otthon lévő 1000 sapkából egy sem illik hozzá, mert ez nem igaz, de ha egyszer ez a pink Drops Cotton Light annyira kínálta magát, akkor miért is ne horgolnék új sapkát hozzá?
Annyira szeretem ezt a mintát, ugyanakkor nem tudtam, hogyan lehet értelmesen körben horgolás közben szaporítani. A megoldást ebben a könyvben találtam meg. Sok kritika éri a könyvet, mert a benne lévő minták állítólag mind elérhetők a neten ingyenes verzióban is, de bevallom, nekem egyszerűen jó, hogy össze van szedve, nem kell számítógépet bekapcsolni hozzá, nyomtatgatni. Ráadásul van benne a bonyolultabb mintákhoz kivehető mellékleten mintarajz is, ami manapság már ritka, mint a fehér holló. A minta 100%-osan működött, ami nálam azért elég ritka, csillagos ötös a könyvnek.
Még tűnődöm, hogy sál legyen-e hozzá és ha igen, milyen. Szóba jöhetne a Cameo is például, csak az a kérdés, nem fogom-e én azt a mintát nagyon unni nagyon hamarosan. Ígérem, beszámolok a fejleményekről. Aki pedig olyan szemfüles, hogy észreveszi, a sapka szegélyén vannak világosabb csíkok, annak elárulom, hogy az utolsó sort gumicérnával összefogva horgoltam, hogy szépen a fejen maradjon a kalpag.
Lázas készülődés folyik a boszorkánykonyhában: egy nyakmelegítő, egy Cameo, egy Amore, két nyári felső és a meglepetés freeform nyakas várja, hogy elérje végső méretét. (Ez utóbbi abszolút prioritást élvez és hamarosan kisorsolom az Anyahajó-olvasók között!) Ilyen nagyszabású projektek mellett nem árt néha egy-egy apróság, például egy sapka, mint a régi szép időkben.
A kívánságnak megfelelően kétféle zöldből készült. Most szándékosan torzítottam kicsit az árnyalatokon, hogy legyen valami meglepetésfator is, de azt elárulom, hogy a világosabb árnyalat épp az, ami szerintem a leendő tulajdonosnak a legeslegjobban áll. Ahoi fonalat használtam, ami 8-as tűs, ezzel érdemelte ki a Mammut becenevet.
A cipésznek lyukas a cipője elv nálam is érvényesül: bár rengeteg sálam, kendőm és sapkám van, a legritkábban van rajtam két összeillő színű, mintájú. Egyszerűen azért, mert a készítésnél nem az összeillés a szempont, hanem van egy fonalam vagy egy minta, ami tetszik és ez az elsődleges. Próbálom párosítgatni persze, néha sikerül is, de az inkább a véletlen műve. Ebből aztán elég – gondoltam magamban és miután meghorgoltam az alsó képen lévő sapkát, eldöntöttem, hogy egész kivételesen passzoló nyakmelegítőt is készítek hozzá. A gond csak annyi volt, hogy a minta, ami sapkának nagyon jól mutatott, valahogy nem volt annyira praktikus nyakmelegítőnek, ugyanis rettentően zabálta a fonalat, nekem meg korlátozott volt a készletem. Így aztán örültem, amikor azt a tippet kaptam, hogy a kötött seed-stich, avagy dupla rizskötés hasonló textúrát eredményez, viszont lényegesen fonaltakarékosabb. Egy darabig még próbálgattam mindenféle alternatív horgolásmintákat, aztán beláttam, hogy mégis a kötés lesz a legjobb.
Most aztán kötök, kötök egészen addig, amíg a gomblyuk helye el nem jön, aztán majd megkötöm életem első gomblyukát (avagy kihagyom a helyét), aztán újra kötök és kész. Remélem, Mikuláskor már hordhatom. Még a paraméterekről: A sapka a Be beanie c. könyvből van pici módosítással (ami a fonalválasztásból adódott), a fonal Lana Grossa Superbingo. A horgolótű méretére már nem emlékszem, a kötés 5-ös tűvel készül, a minta pedig a Debbie Bliss Kötőiskolából egy alapminta.
A horgolós világban is van helye a férfiaknak, a myboshi márkanév mögött például (legalábbis a marketingsztorijuk szerint) fiúk állnak. Bár maguk a sapkák eléggé az alap fazont hozzák és simán elkészíti bárki, akinek már volt a kezében horgolótű, azért annyit egész biztosan köszönhetünk a myboshi-mániának, hogy már 12 év fölötti fiúk is érezhetik magukat coolnak, ha horgolt sapkát hordanak. Így aztán a nevezett korhatárt tényleg csak néhány évvel átlépett Apahajó is rendelt magának egy horgolt sapit – ezt a tényt nyugodtan nevezhetjük mérföldkőnek.
Myboshi Nr. 3 fonalból készült, ami 7-es tűvel horgolható 100% gyapjú. A fekete csíkok majdnem egy teljes gombolyagot zabáltak fel, a szürke rész kábé másfelet, így lett egy fejresimulósnál picit lazább fazon. Egy estés projekt, úgyhogy karácsonyi még simán elkészülhet. Lehet hozzá felvarrható szőtt címkét is kapni, de Célszemélynek címke nélkül jobban tetszett.
Hogy mi köze a horgolt sapkának a magyar iskolához? Do szeptember óta jár szombati iskolába, ahol magyar írást-olvasást tanulnak, ehhez később majd némi honismeret, irodalom és történelem is jön még. Némi kompromisszum ahhoz képest, hogy sok külföldi magyar van, aki magántanulóként tanítja a gyerekét, s aztán évente kétszer vizsgára küldi. Valahogy úgy éreztem, hogy ez sok lenne, nemcsak Do-nak, de nekem is. A spontán tanulás persze szintén hatékony, tavaly így szinte észrevétlenül tanult meg magyarul is olvasni.Az írást is akkor gyakorolta, ha akarta, s általában akkor akarta, ha valami célja volt vele, így elég jól haladt. Azért úgy gondoltam, kipróbáljuk a szervezett oktatást is, ott legalább megismerkedik pár korabeli magyar gyerekkel is és a családon kívül is használja a magyart – nő a nyelv presztízse, így mondja ezt a szakirodalom.Na meg azt se bánom, ha nem nekem kell dresszírozni a j-ly különbségtételt és egyéb ilyen helyesírási finomságokat. A szülő végül is azért van, hogy szeresse a gyereket, nem azért, hogy korrepetálja.
A magyar iskolában lesz egy kis házi vásár, ahol anyukák-apukák által készített apróságokat fognak árulni. Csak pár napja tudtam meg, és nem sok időm van készülni, de néhány sapka talán belefér addig. Az eladási ár teljes egészében az iskola alapítványáé lesz, amennyiben lesz, aki október végén tavaszi sapkát akar venni. De talán nem reménytelen a helyzet, ez a darab ugyanis nagyobb ovis méret, akkoriban pedig már nem nő olyan gyorsan a gyerekek feje: ami jó októberben, az márciusban is jó lesz még. Felhívom a figyelmet egy apró részletekre, a ráksoros szegélyre.
A teteje olyan, mint egy mandala. Catania fonalakból készült, s még majd egy kis “handmade” cimkét is fog kapni.
Az iskolai szülinapi meghívások mindig fejtörést okoznak – szeretnék olyan ajándékot adni, ami kicsit túl van a rózsaszín kutya-barbi-hello kitty háromszögön, ugyanakkor annyira el vannak árasztva játékkal az ismerős gyerekek, hogy nagyon nem egyszerű olyat találni, ami még nincs és értelmes és mégis örülnek neki. Szerencsére Isabelláról tudom, hogy tetszenek neki a Do sapkái és egyéb horgolt cuccai, úgyhogy neki nyugodt szívvel visz Do sapkát ajándékba. (az alábbi képen még wip.)
A színek kiválasztásában segített, hogy az osztályban keringenek azok a fajta emlékkönyvek, amelyekbe mindenféle kérdésre kell válaszolni, így a legtöbb osztálytárs kedvenc színeit lehet tudni. Egyedül a sárga volt saját ötlet: egymás mellé keveredtek a fonalak és jól mutatott a sárga a többi mellett. Onnan meg már csak egy lépés volt, hogy egy régebben készült sárga virágot továbbgondoljak 3D-ban. A lila szirmok azért kunkorodonak ilyen szépen befelé, mert a sárga virág hátuljára készített láncszemívekbe 1 rp, 4 krhp, 1 rp-t öltöttem. (És akkor feküdne ki síkban, ha 1 rp 1 fp, 1 erhp, 1 krhp, 1 erhp, 1 fp, 1 rp lett volna).
Az alsó képen jól látszik, hogy a láncszemíveket mindig a sárga virág egyik pálcája köré öltve készítettem, így lett a lila “fércöltés”.
Ami még ebben a sapkában különleges: bár sokat váltottam színt, mégis alig vannak szálvégek. Amikor egy-egy színt éppen nem használtam, akkor se vágtam le a fonalat, hanem amikor újra sorra került a szín, akkor láncszemekkel a visszáján elvezettem az aktuális helyig, s így megtakarítottam sok-sok csomót és tisztázást. Abban a sorban pedig, ahol a lila alapon kék bogyók vannak, egymás mellett vittem a két színt, mint a norvég minták kötésénél. Nem olyan bonyolult, mint amilyen hatásos és pici odafigyeléssel a szálak összegabalyodását is el lehet kerülni.
Felül buggyos fazon, így képtelenség szépen kifektetni 2D-ben.
Ismét teszthorgoltam egy Oui toujours sapkát, amelynek mintája hamarosan elérhető lesz magyarul is (figyeljétek a FB oldalt!). A pink és a piros egymás mellett – és csak ez a két szín – eddig szerintem nem fordult elő egyetlen horgolásomban sem, de most pontosan ez a kombináció kívánkozott a tűmre. Az ihlető egy kardigán, amelynek a könyökrészén piros folt van, de még ez se lett volna elég, ha nem marad a freeform mellényből majdnem egy egész gombóc porschepiros Catania. De maradt, és ki engedne egy Porsche-t a garázsban porosodni? A kép keveset mond, olyan, amilyen, mindenesetre amikor Do ebben a sapiban ment iskolába, visszaüzent egy anyuka, hogy nyissak már egy boltot, mert ezek a horgolások annyira jók. Boltot nem nyitok, mert szeretem a mostani munkám, ami egyébként tökéletesen kitölti az életem munkára szánt részét, de az illető osztálytársnak úgyis nemsokára itt a szülinapja, úgyhogy majd kap egy ilyen sapkát ajándékba.
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy teszthorgolhattam Agneta sapkáját. Az első nekifutáskor azonnal kiderült, hogy Magyaroszágon is vannak dialektusok, mi több, horgolási dialektusok, és hogy amit én rövidpálcának ismerek, azt Agneta kispálcának nevezi, viszont nála is van rövidpálca, mégpedig az általam egyráhajtásos félpálcának nevezett szem. Ennyit tesz, hogy valaki angol vagy német nyelvű minták alapján tanult-e horgolni és hogy Magyarország melyik táján él. Viszont a fogalmi tisztázás után másodjára sikerült a megfelelő módon meghorgolnom ezt a remek mintát.
Catania fonalat használtam hozzá és 3,5-ös tűt, és minden erőmet bevetve megpróbáltam nagyon lazán horgolni – és igen, sikerült 7 éves méretet elérnem, sőt, picit még laza is a fejtetőn. Mivel van benne türkiz, nagy a boldogság, és Donak van egy újabb tavaszi sapkája. Az én kedvenc árnyalatom ebben egyébként az a barna, amiből a szegély van és a menta.
A mintáról egyébként még annyit, hogy üdítő kivétel: minden lépés pontosan van leírva, minden szemszám kijön úgy, ahogy az a mintában szerepel. És ami a legjobb: nagyon egyszerű technikailag, mégis annyira feldobja a két kagylós minta. Kezdőknek is nagyon egyszerű és biztos sikerélmény szerintem, nagyon ajánlom.
A takaróból maradt fonalakból lett egy Stephanie’s wrap – kellett persze kis utánpótlást venni, s ahogy az már lenni szokott, nem sikerült kiszámítanom a mennyiséget, így még maradt egy sapkára is. És még abból is maradt, de egyelőre félretettem, nehogy újabb utánpótlást akarjak venni újabb maradékkal. Kábé mint a szalonna és a kenyér esete, ami soha nem egyszerre fogy el.
A sapka a Be Beanie! című könyv egyik mintája alapján készült, csak a saját fejem szerint néhány plusz sorral. Tkp. két sorral azután kellett volna elkezdeni a passzét, mint ahol az első képen tartottam. Csak okosabbnak gondoltam magam a tervezőnél és úgy képzeltem, hogy az én fejemre jobb lenne egy kicsit lazább sapka, nosza, csapjunk hozzá plusz sorokat. A végeredmény mesés, vagy nevezzük nevén: manós. Hordás közben a láncszemívek lazultak hosszában, úgyhogy most van egy manósapkám, miközben igazából ebből a stílusból már minimum 30 éve kinőttem. Azért hordtam rendületlenül egész februárban, csak olyankor vettem le idejekorán, amikor komoly emberekkel találkoztam, akik rólam is azt hitték, hogy komoly ember vagyok. Lehet, jövőre varrok a tetejére egy pompomot – ha már mesésre vettem a figurát.
