Posts Tagged with hétfőzz

Céklás-pasztinákos marharagu

Eredetileg egy évtervező posztot szántam január elejére, ezt a marharagusat pedig a következő hétfőre. Aztán arra gondoltam, hogy az idei terveim azért nem annyira sziporkázóan érdekesek, viszont ez a recept tényleg nagyszerű, de elég hosszú ideig fő, tehát szabadság idején vagy hétvégén ideális. Szabadságon meg most vannak többen, szóval elsőbbséget kapott. Remélem, ízleni fog nektek is.

Személyes kedvencem a marharagu minden ízesítéssel (egy korábbi verziót már mutattam itt), vega ételek közül pedig a cékla visz mindent nálam. Ha ez a két dolog összekerül, az pedig egyszerűen csúcs! Ebben a receptben a zöldség dominált, persze a mennyiségek teljesen pocionálisak, úgy lehet variálni, ahogy épp az otthon lévő dolgok és a célszemélyek ízlése kívánja.

Hozzávalók: 30 deka pörköltnek való marhahús felkockázva, 1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva, 3 közepes célka felkockázva, 40 deka pasztinák karikára vágva, 2 sárgarépa karikára vágva, 3 marék lencse – mindenképp olyan fajta, ami egyben marad, tehát nem vöröslencse. Én hegyi lencsét használtam, amit nem kell feltétlenül beáztatni és kb 40 perc alatt megfő. Fűszerezéshez pedig szemes fehérbors, bor (vörössel hagyományos, én most fehéret használtam, ami kicsit savanyított az egészen, szerintem használt neki), 6-8 szem borókabogyó, só és kb 1 dl passzírozott paradicsom.

Nagy lábosban először nagy lángon a húst kapattam meg minden oldalról, mintha pörköltöt készítenék, majd hozzátettem a hagymát is és kevergettem pár percig. Felöntöttem kb 2-2,5 dl borral és most már közepes lángon hagytam, hogy a bor elpárologjon. Ekkor beletettem minden feldarabolt zöldséget a lábosba és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, megsóztam és beletettem a borókabogyót, borsot is. Innentől kezdve két óráig csak arra kellett figyelni, hogy lassú tűzön puhuljon az egész és a folyadékot pótoltam időnként. Kb két óra elteltével beleöntöttem a passzírozott paradicsomot és már nem pótoltam innentől az elfőtt vizet, hanem hagytam kicsit besűrűsödni a szószt. Nagyjából két és fél órás puhulás után nyilvánítottam késszé.

A ragu, mivel nem a hús dominál benne, akár így, ahogy van komplett egytálétel lehet, vagy igény szerint lehet hozzá főzni kuszkuszt, quinoát is. Nehéz megmondani, hány adag, mert az ugye étvágytól függ, meg attól is, hogy körettel vagy anélkül eszi az ember, de szerintem 4-6 felnőtt biztos jóllakik belőle. Jó étvágyat – és persze boldog új évet Nektek!

 

 

Hétvégi kényeztetés lazaccal

Állítólag az kívánja a halat, aki stresszben van. Nem tudom, hogy tényleg igaz-e ez, az viszont biztos, hogy én rendszerint péntekenként jövök haza azzal, hogy halat nekem, de rögtön. Nálunk a hal általában serpenyőben sült vagy alufóliában párolt változatban kerül asztalra, de ha nem akarok akkora mennyiséget venni, akkor dúsítom mindenfélével – így is remek az íze, de kicsit takarékosabb fogás.

Ez a tésztás serpenyős akár maradék tészta felhasználására is jó, ez esetben a halas zöldség elkészülte előtt egy percre még beletesszük a hideg főtt tésztát és összemelegítjük.

A zöldséges lazacos öntet így készül: 15 centi póréhagymát és 3-4 nagyobb sárgarépát felkarikázok és vajon, egy deci vízzel, lefedett serpenyőben kevés sóval, borssal és szárított mentalevéllel majdnem puhára párolok. Eközben felvágok szeletekre 4-5 fej gombát és kockákra 30 deka lazacot. A lazacot besózom és megszórom borssal.

Amikor a répa már puha, újabb kiskanálnyi vajat teszek a serpenyőbe és beleöntöm a gombát és a lazacot. Fél citrom levét ráfacsarom. A lazackockákat forgatom villával, hogy mindenütt megsüljenek. Végül egy-két löttyintésnyi tejszínt adok hozzá.

Tálalás előtt összekeverem a kifőtt fusilli tésztával.

Hét-főzz: Ananászos ribizlis kása

Folytatódik a kása-sorozat! Ezúttal is polenta az alap, azt főztem meg vízzel. Adtam hozzá személyenként 2 kanál kókuszreszeléket, egy marék valódi ananászt felkockázva és egy marék ribizlit – a gyümölcsöket nem főztem a kásával, csak beleforgattam. A fűszerezés elég purista: egy késhegynyi kardamomot és kevés mézet adtam hozzá, mert az ananász egyébként is nagyon édes, a ribizli meg picit savanyít, így meg is van a harmónia.

Hétfőzz: Mákos polentakása áfonyával

Zabkása helyett nyáron átállok a rizs-, köles- és kukoricaalapú kásákra. Ez utóbbi nagy előnye az is, hogy még a zabnál is hamarabb elkészül. Kétszeres mennyiségű vízben megfőzöm a kukoricadarát néhány perc alatt egy késhegynyi őrölt kardamommal, belekeverek még fejenként egy-két kanál darált mákot a kásába. Amikor már el van zárva a tűzhely, még gyorsan beleforgatom az áfonyát (annyit, amennyi épp van, de mondjuk ideálisan 2-3 evőkanálnyit) és tálaláskor megszórom pirított mandulalapocskákkal és kevés mézzel ízesítem.

Hét-főzz: Hűsítő serpenyős vacsora

Sokáig azt hittem, hogy a serpenyős mindent bele fogásokat azért szerettem, mert egyszerű elkészíteni. Aztán amikor most tavasszal rengeteget voltam úton és ettem házon kívül, rá kellett jönnöm, hogy kifejezetten rosszul érzem magam, ha nem jutok hozzá a serpenyős vacsorámhoz. Ez akkor annak a jele, hogy igazán és tényleg szeretem, nemcsak azért, mert gyorsan kész van, ugye?

Tavasszal adja magát, hogy retek is kerüljön a serpenyőbe, mégpedig sok. Egy főre 5 fej retek felkarikázva, fél kicsi cukkini, fél fej hagyma vagy két-három szál újhagyma, 5 szem shiitake gomba vagy más ízes erdei gomba. A csíkokra vágott szalonna nem feltétel, de jót tesz.

Olajon megpirítotam az apróra vágott hagymát és a szalonnát. A feldarabolt zöldségeket hozzáöntöttem, megszórtam két kávéskanál oregánóval és sóval, borssal. Nem nagyon kevergettem közben, sőt, inkább addig vártam, amíg picit odakapott, aztán forgattam csak meg.

Kuszkusszal, párolt rizzsel tálalva teljes értékű étkezés, önmagában pedig a meleg saláta kategóriában indul. Jó étvágyat hozzá!

Hét-főzz! Főzés az arany tartalékból

A múltheti utazásunk előtt sikerült szinte teljesen üresre enni a hűtőt, amiért adtam magamnak egy képzeletbeli vállveregetést. Ez viszont azt is jelentette, hogy hazaérve nagyjából a semmiből kellett főzni hirtelen valamit addig is, amíg egy bevásárlásra sort nem kerítünk.

bulgur3

Szerencsére az ötelemes szakácsnak vannak bizonyos alapkészletei, és ezekből  egész sokféle ételt ki lehet hozni. Mi minden van otthon úgy általában?

Gabonafélék: kuszkusz, köles, bulgur, amaránt, hajdina, aszalt tönköly, natúr árpa, quinoa

Kásaalapanyag: zabpehely, polenta, gríz

olajos magvak: fehér és fekete szezám, mandula, dió, tökmag

szárított hüvelyesek: vöröslencs, beluga lencse, hegyi lencse (mindegyik gyorsabban megfő, mint a hagyományos), lóbab, kisszemű bab, sárgaborsó, zöldborsó

aszalt gyümölcs: goji bogyó, mazsola, barack, szilva, áfonya

szárított gomba

tészták: olaszos és kínai ételekhez

üveges dolgok: olivabogyó, aszalt paradicsom olajban eltéve, mandulakrém, szezámkrém, olajban eltett zöldfűszer, fűszervaj, paradicsompüré

mindenféle szárított fűszer.

Ez a kis készlet már sokszor mentett meg attól, hogy bevásárolni kelljen mennem, és mivel számomra a bevásárlás még a takarításnál is kevésbé kedvelt házimunka, ezért mondhatni, a kamrafiókomhoz szoros érzelmi kapcsolat fűz.

Na de nézzük a kamra kincseiből főzött életmentő ebédet! A fent részletezett dolgokon kívül még néhány szál répa, egy kis maradék snidling és egy utolsó szem árva fokhagyma is volt otthon, így ezeket is fel tudtam használni.

bulgur2

1 ek vajon

1 nagy gerezd fokhagymát és

két felkarikázott sárgarépát picit megpároltam fedő alatt kis vízzel, amíg a répa majdnem megpuhult.

Hozzáöntöttem 120 ml (kb fél csésze) bulgurt

egy csésze vizet

és 20 gramm (egy maroknyi) szárított shiitake gombát.

Az egészet kicsit megsózva fedő alatt közepes lángon puhítottam, majd a tűzről levéve további 5-10 percig hagytam megduzzadni a bulgurt. Végül pár csepp citromlével és egy kiskanálnyi gombás fűszervajjal és borssal ízesítettem.

Ez így még nem lenne nagy durranás, enyhén szólva sem ízbomba, viszont tálaláskor még rászórtam:

két evőkanálnyi aprított snidlinget

kevés reszelt parmezánt

vegyes pirított magvakat: tökmag, dió, szezám.

És ez így együtt már igazán kiváló volt, próbáljátok ki, ha egyszer ilyen lusta napot tartotok! Jó étvágyat!

bulgur1

 

 

Hét-főzz: Forradalom a főzelékfronton

A legjobb dolgok a világon tévedésből történnek, úgy is mint post it, amit annak köszönhetünk, hogy valaki elfuserált ragasztót feltalálás közben. Meg most az alternatív lisztmentes főzeléksűrítési módszerem, amit egyébként biztos nem én találtam fel, de ez ebből a szempontból lényegtelen.

főzelék

Az egész úgy kezdődött, hogy egy szombaton Apahajó után kiabáltam, amikor bevásárolni ment, hogy hozzon zabpelyhet is, ha lát, mindegy milyet. Ezt úgy értettem, hogy nem kell nyakát törnie érte, mert kibírok még két napot zabpehely nélkül, ő viszont úgy értette, hogy akkor most bárhonnan is zabpelyhet kell szereznie nekem. És szerzett is, a dm babakaja osztályán. Amikor a csomagot kinyitottam, már gyanakodtam, hogy esetleg mégsem kellett volna mondanom, hogy mindegy milyet. Hajszálvékony szeletkék voltak, olyan babakaja jellegű izé. Amikor először megkíséreltem kását főzni a pehelyből, nem akartam hinni a szememnek, a pelyhek ugyanis gyakorlatilag felolvadtak és maradt egy babapépre erősen emlékeztető ízetlen-szagtalan ragacsos izé. Én nem vagyok válogatós, de ezt tényleg csak azért ettem meg, mert nem akartam rossz példát mutatni a gyerekeknek.

Pár nappal a sokk után jutott eszembe, hogy mennyire remek lenne ez a zabpehely főzeléksűrítésre. Végre nem csomósodna össze a liszt, ráadásul mennyire egészséges, ötelemes szempontból kifejezetten télre való, mert melegítő gabona. A múlt héten pedig teszteltem és valóban, bevált, ezentúl csakis így sűrítek főzeléket.

Ez volt a kísérleti főzelék:

fél fej lilahagyma

5 centi póré

két közepes krumpli

egy nagyobb édesburgonya

2 centi vastag szelet egy fej zellerből

5 szem kelbimbó

egy gumó édesköménynek csak a szárrésze

képezték az alapot. Ezeket apró kockákra vágtam, olajon először csak a hagymaféléket pároltam kicsit, majd az összes zöldséget pirítottam, aztán öntöttem az egészre 4 deci vizet, kicsit sóztam, majd fedő alatt puhára pároltam az egészet kb. 8-10 perc alatt.

Mikor az egész megpuhult, fűszereztem kevés borssal, késhegynyi kurkumával, fél kiskanál római köménnyel és egy kiskanál garam masalával, majd beleöntöttem még kb két dl-nyi előre megfőzött csicseriborsót. (Ez kinek-kinek tetszése szerint lehet saját kezűleg főzött vagy konzerv.)

Végül hozzáadtam a nevezett zabpehelyből három evőkanálnyit, továbbá két evőkanálnyi tejszínt és kicsit kavargattam, hogy a zabpehely elolvadjon. Tökéletesen krémes főzelék lett a végeredmény anélkül, hogy ipari mennyiségű tejszínt kellett volna belerakni vagy össze kellett volna turmixolni a zöldségek egy részét.

A kelbimbóhoz még egy kis széljegyzet: rém egészséges étel, ráadásul télen mindent meg kell becsülni, aminek szezonja van. Mégis, bevallom, a kelbimbóból egyszerre nagy mennyiséget nem tudok enni, valahogy mindent túldominál az íze és még a sokadik fogmosás után is mintha érezném. Ez az öt kelbimbó elég viccesen hangzik, viszont pont annyira adott kelbimbóízt a főzeléknek, amennyire még nem túl sok számomra.

Ez a mennyiség három tányérnyi, de teljesen szabadon lehet emelni a hozzávalók mennyiségét, a lilahagymát másfélére cserélni. Én tényleg csupán azt csináltam, hogy ami amúgy is volt a hűtőben, azt aprítottam bele. Jó étvágyat nektek!

Hét-főzz: Gesztenyeleves tonhallal

gesztenyeleves

Szerény kinézetű, de annál finomabb tápláló levest hoztam mára. A gesztenye-tonhal párosítás olyan egzotikusnak tűnhet, pedig igazából eléggé a nincskedvemfőzni napok levese, ha konyhakész gesztenyét használunk hozzá. Elszántak valamint azok, akiknek áll gesztenyefa a kertjükben, természetesen használhatnak sütőben sült és kézzel hámozott gesztenyét is, ezzel kicsit megnő az elkészítési idő.

Egy lábasban olajon fél lilahagymát (vagy vöröset) üvegesre pároltam. Felöntöttem 6 dl zöldségalaplével (húslevessel is lehetett volna). Beletettem 100 gramm hámozott konyhakész gesztenyét és fél dl tejszínt. Összemelegítettem mindent pár perc alatt, majd botmixerrel pürésítettem. Ekkor beletettem egy jó minőségű tonhalkonzervet mindenestül – vigyázat, nem azt a fajtát, ami növényi olajban van eltéve, hanem ami  a saját levében úszik. Ezután beállítottam az ízeket: számomra elég sós volt, de ez ízlés kérdése. Tettem viszont bele kevés frissen őrült borsot és frissen reszelt szerecsendiót és kevés citromlevet. Tálaláskor még megszórtam fekete szezámmal. A tonhaldarabok miatt külön levesbetét nem feltétlenül kell hozzá, de ízlés szerint pirított kenyérkockákkal vagy sajtos melegszendviccsel is lehet tálalni.

Hét-főzz: Mandulás keksz és almás tarte egy tésztából

Karácsony előtt villámgyorsan kellett K-nak egy adag kekszet sütnöm a betlehemesre. Még élesen emlékszem, egyike volt azon ritka estéknek, amikor a fejfájásom még a gyógyszer dacára is elviselhetetlen. Hogy a konstelláció tökéletes legyen, Apahajónak épp céges karácsonyi bulija volt, tehát esélytelen volt, hogy áttoljam rá a kekszkészítést/ kekszvásárlást. Szóval valami nagyon egyszerű receptet kerestem, ezt:

250 gramm szobahőmérsékletű vaj

100 gramm cukor

2 tojássárgája

1 teáskanál vaníliáscukor

380 gramm liszt.

almas

Mivel ez úgy nagyjából semmi különös ízű volt, belecsepegtettem még 4-5 csepp mandulaaromát is és az egészet gyorsan összegyúrtam. Hűtőbe tettem egy órára, aztán kis gombócokat gyúrtam a tésztából kézzel és kicsit összelapítottam. Amikor a tepsi megtelt (20 darab), még egész mogyorót nyomtam mindegyik közepébe és kisütöttem kb 10 perc alatt. Erősen érezhető volt a mandulaaroma, szóval ha valaki nem annyira marcipánmániás, mint mi, akkor annak 2 csepp is elég szerintem.

Tekintettel szánalmas állapotomra, egy tepsi kisülése után a maradék tésztát befóliázva hűtőbe tettem, bedőltem az ágyba, a gyerekeknek lelkükre kötöttem, hogy mossanak fogat, feküdjenek le hamarosan és onnantól megszűntek az emlékeim.

Már elmúlt karácsony, amikor felfedeztem a fóliázott keksztésztát a hűtő felső polcán. Egy újabb adag kekszhez nagyon nem volt kedvem, idén valahogy sokkal kevesebb készült és fogyott ezekből az édességekből, mint rendesen. Egy szaftos almás sütit viszont nagyon is el tudtam volna képzelni, így egy kis (20 centi átmérőjű talán) tortaformát kivajaztam, a tésztával kibéleltem és elősütöttem kb. 20 percig.  Ezalatt két almát meghámoztam és később felszeletelve belerakosgattam az elősült tésztaágyba. Az egészet megszórtam még fahéjas cukorral és visszatoltam a sütőbe tovább kb 20-25 percre. A tészta peremének színe elég jó indikátor, szép barnásnak kell lenni, de még nem égettnek. A még forró almatöltelékre ráreszeltem bőven hideg vajat, és igen, sajnos ez a vajjal való megkoronázás nem hagyható el fogyókúrára hivatkozva, mert egyszerűen kell az ízhez. Cserébe nem muszáj tejszínhabbal tálalni 🙂

Melegen és hidegen is igen finom, annyira, hogy még a család cukorfóbiás tagja is repetázott belőle.

Hét-főzz: Kecskesajtos-narancsos lepény

kecskesajtos

Azt hiszem, a készen kapható leveles tésztát már sok dolgozó anya foglalta hálaimába: elég sokáig elmarad a hűtőben, hogy vész váratlan vendég esetén pillantok alatt túrósbatyuvá, sajtos stanglivá vagy akár komplett ebéddé váljon. Ez a lepény a komplett ebéd kategóriában indul, már ha elegendő mennyiségű hozzávaló is társul hozzá. De nemcsak vendégségre, de mondjuk sima hétvégi ebédre is fincsi és tényleg gyorsan elkészül.

Mennyiséget csak óvatosan írok, mert ahány gyártó, annyiféle méretű tészta. A tésztát mindenesetre kinyújtjuk és a széleit felhajtjuk, hogy a töltelék majd a tésztán maradjon.

Két-három egész tojást felverünk és annyi kemény kecskesajtot reszelünk bele, hogy kenhető legyen, de azért inkább sűrű. A kencét egyenletesen elosztjuk a tésztán, úgy egy centi vastag legyen a sajtos, tojásos egyveleg. Óvatosan sózzuk és bőkezűen hintsük meg kakukkfűvel (lehet szárított is, pl Herbáriás kakukkfűteából) a lepényt.

Narancsból vágjunk fél centi vastag szeleteket, szabadítsuk meg héjától (hacsak nem kezeletlen bio a narancs) és egyenletesen osszuk el a lepény tetején.

200 fokon alsó-felső sütéssel 25-30 percig süssük vagy amíg szép középbarna lesz a tészta széle.

Older PostsNewer Posts