Skip to content
  • Freeform horgolás
  • Receptek
  • Csináld magad – DIY tutorials
  • Bemutatkozás
nyito

Posts Tagged with évértékelő

21 apróság 2021-ből

2021-12-31

Lányok, nem csodálkoznák, ha mostanra senki nem maradt volna itt olvasni, annyira rég nem írtam már új posztot. De ne múltjon el az év egy kis visszatekintés nélkül! Ez a poszt most telejesen szöveges volt, képes visszatekintést az Instán csináltam, story highlightban megtaláljátok.

  1. Az év legnagyobb kihívása számomra a megfelelő tempóra való ráérzés volt. Az év első harmadában ez nagyon nem ment, így az azt követő hónapokban duplán kellett fékeznem. Ennek a folyománya az is, hogy keveset blogoltam, hiszen nagyon meg kellett néznem, mennyit lehetek aktív a munkán és a családon kívül.
  2. Az év legnagyobb öröme a családhoz kapcsolódik. Hirtelen azon vettem észre magam, hogy két gyerek helyett két kamasz van körülöttem. A kamaszokat pedig már nem nagyon lehet nevelni, ilyenkor már inkább csak szüreteli az ember az eddig befektetett energiát. De a legjobb, hogy azt látom, nem csak az jött ki a gépből, amit beletettem illetve beletettünk szülőként, hanem mindenféle egyéb kellemes meglepetések is. Ha belegondolok, hogy az Anyahajó eleinte a gyerekneveléssel kapcsolatos küzdelmeimről szólt és bőven leírtam nehézségeket is, akkor azért klassz látni, hogy végre itt a fény az alagút végén. Persze, lehetnek ezután is kihívások, de ez az első kupac feladat már kész és egész jól sikerült.
  3. A legnagyobb kreameglepetés idén az volt, hogy nagyon kevés fonalat vettem és ez semmilyen aszketikus érzéssel nem ját. Egyszerűen nem akartam többet, lekapcsolt a hörcsög üzemmódom. Cserébe megvalósítottam néhány olyan projektet, amihez már rég megvettem a fonalat és helyet találtam maradékoknak.
  4. Legnagyobb haladásnak azt tekintem, hogy idén két elkészült felsőm is lett, egy horgolt és egy kötött. Ezt az irányt szeretném tartani 2022-ben is.
  5. 2021-ben kicsit úgy éreztem magam, mint amikor a betűkirakós dobókockás játékokban az embernek annyira nem jön ki semmi a dobott betűkből, hogy inkább minden kockával újat dob. Nevezhetjük életközépi válságnak is.
  6. Talán ennek köszönhető az is, hogy az idei horgolásaim 80%-ban granny csíkos vagy négyzetes projektek voltak. Szükségem volt az egyenletes, szinte meditatív horgolásra.
  7. Egyébként is a meditáció volt a biztos pontom. Kisebb részben klasszikus csendbe ülős, nagyrészt pedig az a fajta, amikor a hétköznapi tevékenységeket teljes figyelemmel végzem: a takarítást, a főzést, a napi sétát és mindenféle elintézős utakat.
  8. Az év második felében megint annyit és olyan kedvvel olvastam, mit a régi szép időkben, azaz Covid előtt meg egyetem alatt. Ebből az örömből nőtt ki egy jövő évi projekt is. Az Instagramon Kecskés Timivel, aki régi kötős barinő, hetente meg fogunk osztani egy könyvet, amit épp olvasunk vagy nemrég olvastunk. Titmi Egyboszorka néven található az Instán, keressetek rá! Terveim szerint vegyesen ajánlok majd könyveket krea, spiritualitás és szépirodalom témában.
  9. Az év újradobásának része volt az is, hogy vettünk egy házat. Amikor valaki 44 évesen még mindig albérletben lakik, akkor ez olyan lépés, ami egyszerre régóta várt és olyasmi, amiben igazán már én magam sem hittem, hogy valaha eljön. Mutattam már pár képet a házikóról az Instán, de szerintem tavasszal-nyáron, amikor az esztétikai részletek is alakulnak, lesz még több ilyen tartalom. Azt meg alig várom, hogy dekorálni is elkezdhessek végre!
  10. Szintén az újradobás része volt, hogy megint tanulok, mindfulness oktató leszek. Maga a tanfolyam már lezárult, még a gyakorlatok és a vizsga várnak rám 2022-ben. Alig várom, hogy dolgozhassak is ezen a területen!
  11. 2021-ben is volt néhány ember, akinek nagyon sokat köszönhettem. Persze a családtagjaim vannak az első helyen, akiknek tényleg nem volt könnyű az idei kríziseimet elviselni és még támogatni is benne. Szakmailag hálás vagyok Éri Sárának, akihez azért jártam coachingba, hogy kitaláljam, mi leszek a nyugdíjig hátralévő mondjuk 20 évben. Kicsivú Vikivel nyáron volt egy olyan beszélgetésünk, ami a következő pár hónapban bőven adott gondolkodni- és olvasnivalót. Ezúttal nem ételekről beszélgettünk, hanem bátorságról, fejlődésről, vállalkozói létről, önismeretről. Viki idén nagyon sokat képezte magát és szervesen építi a vállalkozását, miközben az emberi értékeket se áldozza fel, emiatt ő az egyik szakmai példaképem.
  12. Hatalmas inspiráció volt a nyári római utunk. Egyrészt imádtam a nagyváros hangulatát megint, Klagenfurtban teljesen elszoktam már ettől. A művészeti inputok közül a leg-leg-leg természetesen a Vatikáni Múzeum volt. Hála a Covidnak, tömegnyomor nélkül csodálhattuk meg a sixtusi kápolna minden négyzetcentiméterét, és szerencsére a gyerekek is értékelték, hogy az anyjuk mindent elmagyarázott. (és hát valamennyi bibliai műveltséget össze is szedtek az évek alatt, szóval valamit ők is felismertek a képek közül.)
  13. A másik inspiráció az olasz divat volt. Annyi horgolt ruhadarabot láttam mindenféle elit márkák kirakataiban! Megerősített ez is abban, hogy a horgolás igenis lehet modern. Erről is találtok az Instán egy highlight gyűjteményt.
  14. És persze az olasz ételek! Az most egy dolog, hogy a 10 nap alatt sikerült magamra szedni két ragaszkodó kilót, de nézzük a jó oldalát a dolognak, a gyerekek felfedezték maguknak a piadinit, amit azóta is szeretnek, segítségével zöldségfogyasztásra is hajlandóak és még maguknak is el tudják készíteni. Mi kell még?!
  15. Idén először történt meg, hogy nem én ajánlottam a gyerekemnek könyvet, hanem ő nekem és tényleg jó az ízlése. Eljutottunk ide is, egyezik a könyvízlésünk és remekül tudunk beszélgetni olvasmányélményekről. (legalábbis az egyik gyerekkel)
  16. Szőni idén workshopra sajnos nem jutottam el, viszont itthonra vettem egy egyszerű szövőkeretet. Nem ugyanaz az élmény, de izgalmas. Jó lenne jövőre folytatni a felfedezést.
  17. Nagyon szerettem volna, ha belefér 2021-be a kerámiázás. Helyet találtam is a szomszédos településen, tulajdonképpen a kényszerű lassítás miatt nem forszíroztam aztán, hogy el is jussak. A másik akadály inkább a fejemben van, mint a valóságban: visszavetődtem az autóvezetésben sajnos két kisebb baleset miatt. Egyikben sem volt személyi sérülés, és az egyikben nem is én voltam a hibás, de az amúgy is meglévő félelem a vezetéstől csak felerősödött emiatt. Ezen fogok dolgozni 2022-ben mindenképp, már csak a kerámia miatt is.
  18. Talán soha nem voltam még annyit természetben, mint idén. Az erdőfürdő jó hatásairól olvastam már eddig is, de ebben az intenzitásban most tapasztaltam meg először tudatosan.
  19. El kellett búcsúznom néhány illúziómtól magammal és másokkal kapcsolatban. Az első fájdalmasabb volt, mint a második, de szerencsére az illúziók helyén láthatóvá válik a realitás, és az se rossz, csak meg kell barátkozni vele.
  20. Emiatt aztán elég sokat voltam elfoglalva befelé nézegetéssel és elemzéssel, és kissé elhanyagoltam a barátságaim ápolását. Persze az általános bezártság is ott volt okként, de nem akarom erre tolni teljesen. Azt várom 2022-től, hogy lassan megint kibújok a csigaházamból és többet találkozom a barátaimmal.
  21. Az összes krízis meg fájdalom jó oldala, hogy arra is rámutat, ami fontos és értékes. Jövőre leszek 45 éves, amit egyébként nem gondoltam nagy választóvonalnak, de ahogy látszik, most mégis az lesz. Ahogy a horgolásban is, az életben is sok projektem “work in progress”, és még nem lehet telejsen tudni, hogy mi lesz belőle. De talán nem is a végeredmény a fontos, hanem hogy közben is örömet okozzon.

Boldog új évet kívánok nektek is, maradjatok velem 2022-ben is!

Best of 2017

2017-12-31

2017 minden szempontból remek év volt számomra, nem nehéz hét dolgot összeszedni, amire szívesen emlékszem vissza.

  1. Mi más is lehetne az első helyen, mint hogy kipróbáltam a szövést Judit szövőműhelyében? Ha más extra nem is történt volna az évben, már azt mondanám, hogy boldog vagyok. A szövés monoton mozdulataiban pont azt találtam meg, amire ebben az évben a legnagyobb szükségem volt: lelassulást, türelmet, kíváncsiságot, lesz, ami lesz életérzést.
  2. Nem kifejezetten fonalas dolog a második fénypont, de igazából mégis. A pszichodráma vezetése, amibe idén vágtam bele, számomra nagyon hasonlít a freeform horgoláshoz. Amikor az ember kezdi, sosem lehet tudni, hogy mi lesz belőle. Mérsékelten lehet előre felkészülni, igazából bízni kell abban, hogy azokkal az alaptechnikákkal, amiket megismertem az elmúlt években, a végén valami jó jön ki. És még abban is hasonlít szerintem a freeform horgolásra, hogy mindkettő nagyon felszabadító, megmutatja, hogy olyan dolgokra vagyunk képesek, amelyekről nem is sejtettük. Hálás vagyok, hogy ebben az évben ez a terület is nagy hangsúlyt kapott és ezt még lehet fokozni!
  3. Tavasszal megjelent egy könyv, amiben társszerkesztő és -szerző voltam – igaz, ez sajnos nem a freeform horgolás könyv. Ez utóbbiról hosszas gondolkodás után lemondtam, és félretettem a projekttel kapcsolatos terveimet egy hátsó polcra. Most kivárom, hogy belefér-e a megvalósítás valamikor.
  4. Szokásommal ellentétben az idei fonalas kihívást maradéktalanul teljesítettem. A 17/2017-es kihívás lényege az volt, hogy 17 különböző alapanyagból készüljenek a kötések, horgolások. Idén tényleg sok új fonalat próbáltam ki, ráadásul ezek nagyobb része készleten lévő volt, így a maradékfelhasználásban is elég jól haladtam. Egyébként mennyiségileg idén nem szakítottam nagyot, korábbi években jóval többet és rendszeresebben horgoltam, kötöttem. Idén volt egy kis fonalas krízisem is, eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg abbahagyom az egészet. Végül arra a kompromisszumra jutottam, hogy abba nem hagyom, de nem is feszülök nagyon bele. Ennek az eredményét a blogon is láthatjátok, azaz nem láthatjátok: az év vége felé alig készült valami, többnyire apróságok és majdnem kész dolgok befejezése. Most ez van, meglátjuk, mit hoz 2018.
  5. Az év elején azt is kívántam magamnak, magunknak, hogy családilag tudjunk egy nagyobb nyaralásra utazni. Az expatok szokása szerint ugyanis már idejét sem tudom, mikor voltunk máshol nyaralni, mint Magyarországon vagy Ausztriában. Idén ez is összejött, ráadásul kipróbáltuk a lakáscsere műfaját, azaz nem szállodában laktunk, hanem ismerősök lakásában, akik cserében a mi lakásunkba fognak jönni nyaralni jövőre. Szerintem ez az egyik legjobb módja a nyaralásnak, és nemcsak azért, mert költséghatékony, hanem egyszerűen egész más oldalát ismeri meg az ember egy városnak, ha nem belvárosi hotelban lakik, hanem egy bármilyen városnegyed normál lakásában és közben kapcsolatba kerül egy helyi családdal is. A gyerekkompatibilis barcelonai programjainkról itt írtam.
  6. A kreativitásomat jól támogatta az idén kipróbált és elég következetesen végigvitt bullet journal tervezőm, amiről itt írtam. Legjobban azt szerettem benne, hogy különösebb fakszni nélkül egyetlen lapon tudtam minden napom tervezni és megörökíteni. Ez utóbbi azért volt fontos, mert annyiféle projekt ment párhuzamosan, és mindegyik apró lépésenként haladt, hogy ha nem írom fel, ami valójában megtörtént, az lehetett volna a benyomásom, hogy semmit nem csináltam. Pedig dehogynem, mindig mindenből kicsit, eredmény pedig sokszor csak hónapokkal később volt. Még előttem van az a feladat, hogy az év bujóba felírt ötleteit egy doksiba rendezzem: meglátom, mi az, amit már megvalósítottam vagy elkezdtem megvalósítani és mi az, amit még nem kezdtem el, de még most is izgalmasnak tűnik.
  7. Részévé válhattam egy remek nöi közösségnek idén. A Lean in Femspace a Bécsben élő magyar nők karriercsoportja: egymást szakmai tudással és kapcsolatokkal támogatjuk, mindenki azt teszi bele ebbe a közösbe, amit tud és azt vesz ki, amire szüksége van. Inspiráló közösség, éppúgy kedves és barátságos, mint minőségi, nagyon örülök, hogy majdnem a kezdetektől kapcsolatban lehetek velük.

Köszönöm szépen, hogy itt voltatok egész évben, olvastátok a posztokat és kitartóan vártatok, amikor hosszabb ideig nem jött semmi újdonság. Köszönöm a visszajelzéseket kommentben, e-mailben, személyes találkozásokkor és FB-csoportokban. Örülök, hogy az anyahajó körül egy ennyire jó hangulatú, barátságos, támogató közösség alakult ki és ez Nektek köszönhető! Fonalakban gazdag boldog új évet kívánok Nektek!

Visszatekintő: A könyves kihívás

2016-12-291 hozzászólás a(z) Visszatekintő: A könyves kihívás bejegyzéshez

A fonalas összegzés után jöjjön a könyves! Az 50 könyvet egy év alatt kihívásról itt és itt írtam már. Ahogy előre sejtettem, az 50 nem lett meg, mindössze 29 és még néhány félig elolvasott, jövő évre áttolódó vagy soha be nem fejezendő könyv. Na meg néhány gyerekkönyv valamint szakmai dolog, amiket ebbe a kihívásba nem számítottam bele.

Hogy izgalmasabb legyen, most azokról írok, amelyeket nem sikerült befejeznem.

Paul William Young A viskó c. könyvének folytatása, magyarul Keresztutak címmel jelent meg. Én a német verziót olvasom, azaz inkább olvastam nagy várakozással. A viskóért odavoltam. A kerettörténetet ugyan érzelmileg nagyon megerőltetőnek találtam – melyik anya olvas könnyen olyan sztorit, ahol meggyilkolnak egy gyereket? -, de a teológiai rész szerintem nagyon jó lett, könnyen olvasható és sikerült neki az, hogy az elég bonyolult Szentháromság témát ájtatosságmentesen és elég progresszíven járja körül. A körüljárás nem is jó szó, mert az egész nem a “beszélek valamiről”, hanem a “beszélek valamiben” stílusban van megírva, nem elméleti fejtegetés, hanem a sztoriban van elrejtve az elmélet. Oké, lehet, hogy pár dolog kicsit merész, meg nyilván Istenről sosem lehet semmi biztosat mondani, de úgy összességében nekem A Viskó nagyon bejött. Valami hasonlót vártam a Keresztutaktól is. A német címe egyébként mindössze annyi, hogy  Az út. Az eleje jól gördült, aztán kicsit megakadt, de még mindig vitt előre a kíváncsiság. Most 100 oldallal a vége előtt meg már az a hangulatom, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy ennyi unalmat elviseljek. Nem fogom befejezni, eldöntöttem.

weg

Szintén nem fogom idén befejezni (hacsak nem a két ünnep között) Rüdiger Safranski Zeit című könyvét. Safranski írásaival először egyetem alatt találkoztam, már akkor is tetszett, de szerintem csak később nőttem fel hozzá igazán. Ez a könyv most a legjobbkor jött: idén az egyik fő témám az idő volt. Kevés vagy sok? Vagy pont elegendő? Arra jut, amire akarom vagy arra, amit elvárnak tőlem? Ura vagyok az időnek vagy az idő uralkodik rajtam? Ezekbe az elgondolkodásokba remekül illik ez a könyv, kicsit filozofikus persze, de teljesen jól érthető, nem csinál sportot abból, hogy túlbonyolítja a gondolatmenetet, csak hogy okosabbnak tűnjön. Olvastam repülőn, orvosi váróban, vonaton, kanapén és alig várom, hogy folytassam. Persze nem mindig van hangulatom ehhez a műfajhoz, ezért is haladok lassan vele, viszont ezt be szeretném fejezni.

zeit

A harmadik félbemaradt könyvem egy Ulickaja-regény: nem túl tipikus, hogy Ulickaját tolom magam előtt és nem egy szippantásra olvasom el. Az Imágó viszont nehéz, lassú, a rengeteg Olja-Ilja-Kolja-Kosztya között nehezen lavírozok, pláne, hogy a fejezetek lazán függnek össze és kell pár oldal, hogy rájöjjek, melyik korábbi fejezet folytatódik épp és hol tartunk a rengeteg idősíkban. Szóval már volt olyan is, hogy feladtam, de csak érdekel annyira a sztori, hogy azért szeretném végigolvasni. Erre még akár a téli szünetben is van esély, szóval csak kicsit fog átlógni 2017-be.

cover-imago

Ha most visszanézek erre a 29 könyvre, a kedvencem talán Bánki Zsuzsától a Schwimmer és legnagyobb konkrét hatással a hétköznapjaimra a Marie Kondo-féle Magic Cleaning volt. A legnagyobb kihívást egy önéletrajz jelentette, Stephen Hawkingtől a Meine kurze Geschichte – itt a vége felé már voltak olyan részek, ahol nagyon sajnáltam, hogy ennyire nem vagyok természettudományosan drótozva.

A kategóriák közül nagyrészt olyanok maradtak ki, amelyeket már első olvasásra is nehéznek gondoltam: például nem sikerült olyan szerzőt találnom, akinek a monogramja ugyanaz lenne, mint nekem. Szülővárosomban játszódó regényt sem találtam és nem nyomoztam ki azt sem, hogy mi íródott a születési évemben. A könyv, amiről rossz véleményeket hallottam kategória sem vonzott – egyrészt nem volt ilyen, másrészt ha lett volna, egész biztos nem fordítom ilyenre az időm. Ami viszont meglepő: a könyv, amit kizárólag a borítója alapján választottam ki, sem került sorra. Egész évben velem volt ez a szempont és kerestem és kerestem és végül mindent, amit borító alapján választottam, egy másik kategóriába soroltam. Na majd jövőre!

Egyébként a kihívást ebben a formában nem fogom folytatni szerintem, csak úgy, hogy amiket már fellistáztam magamnak, azokat elolvasom. Szeretnék a mesék felé fordulni 2017-ben és mesegyűjteményeket olvasni különböző népektől. Volt már egy ilyen évem, és most megint ez van soron.

És nektek milyen volt könyves szempontból a 2016? És vannak terveitek 2017-re?

Visszatekintő: A 16/2016-os fonalas kihívás

2016-12-273 hozzászólás Visszatekintő: A 16/2016-os fonalas kihívás című bejegyzéshez

Kötős-horgolós FB-körökben már hagyomány, hogy minden évre kitalálunk egy kihívást, ami persze nem vérre megy, de azért kis izgalmat meg viszonyítási pontot ad az éves hobbizáshoz. Mert ugye van az az érzés, hogy kéne valamit kötni/horgolni, az ember benéz a Ravelry-re, eltölt ott két órát, kioszt hatvan szívecskét meg berak húsz projektet a queue-ba, de még mindig fogalma sincs, hogy akkor most mit is horgoljon, kössön ebben a pillanatban. És akkor jól jön egy kihíváslista, amiben lehet sorban haladni és pipálni, amit teljesítettünk. Oké, tudom, vannak, akiket az ilyen listák inkább frusztrálnak – én kifejezetten listakedvelő vagyok.

Idén könnyű dolgom volt, mert a freeform horgolás egyes motívumai mind külön tételként szerepeltek a technikai kihívásban. De ennek az évnek amúgy is a freeform volt az egyik súlypontja, még ha ez a blogon nem is annyira jött át. Tudjátok, titkos projekt…

Az első pipált tétel a tapestry horgolás volt, erre készült egy csinos szívmintás tolltartó.

tapestry1

Táska kategóriában egy freeform rátéttel díszített darab indult. A tolltartó meg ez a táska időközben annyira az élet része lett nálunk, hogy most komolyan meglepődtem, hogy ezek is idei darabok.

desig1

Igazi kihívás volt a Bavarian crochet technika, ebből egy lábasalátétet horgoltam.

bavarian

A freeform horgolás technikáit (bogyó, hiperbolikus horgolás, spirál, felszínen horgolás, bullion stich) többszörösen is teljesítettem, például ezzel a nyaklánccal.

Meg kell mondanom, annak ellenére, hogy maga a technika már nem kihívás, a kompozíció kialakítása minden egyes alkalommal az. Legyen változatos, legyen benne egyfajta egyensúly, ami viszont definiálhatatlan, és kizárólag utólag tudom megállapítani, hogy sikerült-e elérni, és persze a méret is legyen megfelelő, hogy a való életben is lehessen hordani, ne csak fotón nézzen ki jól.

freenyaklanc1

Kendőből nem is egy készült, technikailag talán a legnagyobb kihívás az Exploration station volt, amibe a brioche stich-nél bele is tört a bicskám. Azért az i-cord és a rövid sorok kategóriában jogosan indul. Erről még nincs is kész képem, mert a szálakat nem varrtam el. Igyekszem még szilveszter előtt eljutni ide is, ne húzódjon az új évbe.

Az oldalról kötött és a pikó kategóriákba is kendőt indítok, a Cameot. Oké, ez már nem annyira kihívás, legfeljebb az a része, hogy legyen türelmem hozzá.

cameo3

Sapkában sem volt hiány, például az 1001-fonalas nagy téli fonalteszt keretében is készült egy Kristófnak. A kihívás ebben az esetben az volt, hogy a gyermek hordja is, és ez teljesült. Ez is olyan, mint az egyensúly a freeform ékszernél: majd 9 év alatt nem sikerült rájönnöm, hogy mi tesz számára egy ruhadarabot hordhatóvá – és ez nem csak az sk holmikra vonatkozik.

phildar2

Használati tárgy kategóriában a Do-nak készült kulcstartó indult, amit még nem is posztoltam itt, csak az Instán.

Lakásdíszként a kis karácsonyi terítő és a Kössük össze árveréses girland a két kedvencem,

pirosterito2

girland1

amigurumi kategóriában pedig az örökbecsű Egyszemű.

egyszemu

Végül pedig a párnahuzat kategóriában egy mintamixes-freeform darab, szintén az 1001 fonalbolt fonaltesztelésének keretében:

1001a

És persze rengeteg kategóriában volt duplázás, triplázás vagy közelebbről definiálatlan többszörözés. Azt hiszem, fonalas szempontból mindenképp elégedetten zárom az évet: színes és változatos volt és pár szörnyet ki is nyírtam (tapestry, Bavarian és amigurumi kategóriák). Jövő évre is marad azért pár kihívás, például szeretném a kötött zokni és a kötött kardigán vagy pulcsi kategóriákat kivégezni. Kacérkodom a szoknyával is – majd meglátjuk, mi fér bele ebbe az évbe. A könyvprojekt továbbra is a lista élén van, ez annyiban kihívás, hogy a napirendembe kissé nehezen tudom beilleszteni, de van remény, hogy kapok könnyítést 2017-ben, így nem adom fel.

Nektek hogy sikerültek a 2016-os fonalas terveitek? Mi volt a legnehezebb, legemlékezetesebb, legtöbbször bontott, legnagyobb türelempróba? Izgatottan várom a válaszokat, egész nyugodtan linkekkel Rav-ra, blogra, stb.

 

 

 

Facebook Round Instagram round Pinterest round

Mit keresel?

Search for:

Mi az Anyahajó?

 

profilkép

Dávid Adél vagyok, 2008 óta írom az Anyahajót. Ha lázba hoznak a fonalak, ha értékeled a saját készítésű tárgyakat, a gyapjú illatát, akkor jó helyen jársz. A kötés, horgolás, fonás, freeform horgolás mellett gyorsan, egyszerűen elkészíthető egészséges ételek receptjeit is olvashatod itt – tudod, hogy a család is jóllakjon, de a hobbidra is jusson idő. Köszönöm, hogy itt vagy, nézz körül, olvasgass és gyere máskor is! A blog mostanában rendszertelenül frissül.

Archívum

Címkék

15/2015 2013 ajándék ausztria barkácsolás gyerekkel blog bécs catania evésivás fonal fonalfaló fonás fonósnapló freeform crochet Freeform horgolás granny gyerek gyerekdivat gyereknevelés gyereknevelés gyerekprogram horgolt horgolt kendő horgolt sapka horgolt sál horgolt takaró horgolt terítő horgolás horgolós könyvtár hétfőzz játék karácsony kendő konyha könyv kötés kötés recept SBS süti TCM tutorial varrás wipszerda ötelemes főzés

Kedvenc Bejegyzések:

A teljes bejegyzés eléréséhez KATTINTS a KÉPRE!

Indul a sütőtökszezon!

Sütőtök darált hússal

Gyerekkoromban ki nem állhattam a sütőtököt, aztán rájöttem, hogy egy kis fűszerezés csodákat tesz. Azóta a heti két-három sütőtökös étel a minimum...

Legutóbbi bejegyzések

  • Kísérletek makraméfonallal 2022-12-01
  • A lépcső-küldetés 2022-09-26
  • Kalandjaim krétafestékkel 2022-09-12
  • Hahó, van itt valaki? 2022-09-07
  • Kis lelkizés a 100kreanap végén 2022-04-12
Load More...Follow on Instagram
Honlapdesign: KatBo Design
Copyright © 2023 Anyahajoblog. All rights reserved.