A szeptemberi tanévkezdet szerintem remek alkalom arra, hogy kicsit jobban kézben tartsuk a napjainkat. Én év eleje óta használom a bullet journal rendszert és teljesen elégedett vagyok vele. Többeteknek ígértem, hogy bemutatom, milyen rendszert találtam ki magamnak – hátha másnak is hasznos lesz.
A bullet journal – röviden bujo – azt jelenti, hogy előre nyomtatott naptár helyett saját magának rajzolja az ember a naptárját. Ennek főleg az az előnye, hogy a feladatok változó mennyiségéhez is tud alkalmazkodni az ember, helyesebben a naptárja és az egyéb firkalapokat is kiváltja a bujo. Szükséges hozzá egy üres jegyzetfüzet és egy toll. Én eleinte teljesen egyszerű simalapos füzetbe írtam, nemrég váltottam egy pontrácsos Leuchtturmra. Ez utóbbi előnye, hogy a pontrácsok mentén könnyebb egyenes vonalat húzni – bár mint a képen látszik, azért így sem mindig sikerül – és a lapok gyárilag számozva vannak.
Ha rákerestek a bullet journal kifejezésre, kész műalkotásokat is fogtok találni. Vannak, akik csodás grafikákat készítenek, szemet gyönyörködtető trackereket rajzolnak. Én kézzel rajzolok mindent és ahogy látjátok, nagyon minimalista az egész, nem annyira az esztétikára megyek, mint inkább a funkcionalitásra. A funkcionalitás nekem konkrétan azt jelenti, hogy a korábbi rendszerem helyett, ahol témák szerint írtam fel mindent egy füzet különböző szekcióiba, most az egyes napokhoz írok minden témát. Azaz nincs külön rész a füzetben, ahova az ötleteket vezetem, a to do-kat, a napi kreaprojekteket, hanem a napi tervező van részekre osztva. Vizuális típus vagyok, nekem fontos, hogy első blikkre tudjam, mi hol található, ezért készítettem egy ilyen táblázatot, ami alapvetően február óta változatlan.
A rendszer abból indul ki, hogy van egy havi tervezőm, s ha jön egy időpont, akkor ebbe vezetem fel. Tehát mondjuk megbeszéltük Orsival, hogy holnap találkozunk fél hátkor, akkor ezt a megbeszélés pillanatában a havi tervezőbe írom. Amikor pedig az adott nap reggelén vagy előző nap megcsinálom a napi tervező táblázatát, akkor vezetem át a felső nagy mezőbe az aznapi időpontokat.
Ez alatt a to do lista szerepel, ez sokszor a nap folyamán is növekszik. Ha munkában eszembe jut, hogy otthon utána kell néznem valaminek, akkor ide írom fel. Ha valami aznap nem készül el, kihúzófilccel jelölöm és másnap egyből látom, hogy mit kell még megcsinálnom az aznapiakon kívül.
Ez alatt van a kedvenc mezőm, az ötletek. Szerencsére alig van nap, amikor ide nem írok. Azt vettem észre magamon, hogy pusztán az a tény, hogy látom az ötletek helyét a bujómban, ötletekre sarkall. Azt sugallja, hogy lehetnek ötleteim. Ez nem to do lista – a to do hajlamos lehúzni -, hanem mindenféle kötelezettség nélküli lista, amely inkább szárnyakat ad. Nincs nyomás, hogy bármit is tenni kéne. Ha évente van mondjuk 365 ötletem, azaz minden nap csak egy, és mondjuk abból csak ötvenet valósítok meg, az máris óriási különbség ahhoz képest, amikor valaki csak a napi rutint nyomja le.
Az oldalsó sáv funkciója a megtett dolgok leírása. Ez összefügg az év elején felírt célkitűzéseimmel. Akkor kijelöltem magamnak néhány területet, aminek prioritása van: a sport, a viszonylag rendszeres Insta-jelenlét, az Életlego és az Anyahajó blogok rendszeres frissítése. Ide tartozik a pszichodrámás tanulás és a saját önismereti csoport szervezése, a napi kreaprojekt, az egy év alatt végig a Biblián kihívás. A fennmaradó rubrikák tartalma az év alatt is változott, mindig van valami, ami épp hangsúlyt kap. Számomra jó érzés, amikor a reggeli üres táblázat estére megtelik. Azt mutatja, hogy a munka és kötelességek mellett arra is szakítottam időt, amit senki más nem vár tőlem, amit csak magamért csinálok, ami nekem fontos. Praktikus is visszanézni, hogy mikor milyen kiállításon voltam, milyen filmet néztem, mennyit sportoltam.
Az alsó sor három rubrikájába pedig a reggeli, ebéd, vacsora kerül – nem a tervek, hanem ami valóban megvalósult. Ez arra is jó, hogy később visszalapozva ötletet kapjak a főzéshez, de arra is, hogy lássam, mennyire eszem értelmesen. A napi háromszori “bekapok valamit a pékségből és iszom rá egy tejeskávét” nem tartozik az értelmes táplálkozásba, de hajlamos vagyok rá, ha nem figyelek oda.
A napi “kasznik” felrajzolása, mivel szabad kézzel és a tökéletesség igénye nélkül csinálom, nem több, mint kettő perc, általában aznap reggel vagy előző este szoktam megcsinálni. Ha olyan nap jön, amikor tudom, hogy nem lesz sok felírnivalóm, előfordul az is, hogy egy oldalra két napot rajzolok-írok – ilyen volt például a szabadság alatt. De ha szükség van plusz helyre, akkor egyszerűen a következő oldalt is hozzácsapom és oda írok ilyen-olyan listákat. Ez a rugalmasság a bujo előnye.
Ha valamit tudtok használni az ötletekből, annak nagyon örülök. Persze fontos, hogy a bujo attól él, hogy mindenki saját igényeire szabja, és aszerint változtatja, hogy neki mire van szüksége.
Tetszett a bejegyzés?
2017-08-29 at 05:39
de nincsenek olyan teendőid, amiket nem mára tervezel? az én listám hosszabb ma megcsinálhatónál SOOOOKKKAL
2017-08-30 at 20:35
Hó elején szoktam írni egy listát arról, hogy mi minden aktuális a hónapban. De ezek inkább nagy vonalakban felsorolások, nem is mindig kifejezett to do lista. Innen is kerül át a napiba. Régebben volt egy giganagy to do-m, de most az nincs, mert ritkán néztem rá, túlságosan nyomasztott 😀 Havi szinte tervezni pont elég, és abból csinálok napi bontást. Értsd, amikor úgy érzem, hogy elég erős leszek ahhoz, hogy egyeztessek egy fogorvos időpontot, ami a hó elején rajta volt a listán, akkor aznapra beírom.