Visszatekintő: A könyves kihívás

A fonalas összegzés után jöjjön a könyves! Az 50 könyvet egy év alatt kihívásról itt és itt írtam már. Ahogy előre sejtettem, az 50 nem lett meg, mindössze 29 és még néhány félig elolvasott, jövő évre áttolódó vagy soha be nem fejezendő könyv. Na meg néhány gyerekkönyv valamint szakmai dolog, amiket ebbe a kihívásba nem számítottam bele.

Hogy izgalmasabb legyen, most azokról írok, amelyeket nem sikerült befejeznem.

Paul William Young A viskó c. könyvének folytatása, magyarul Keresztutak címmel jelent meg. Én a német verziót olvasom, azaz inkább olvastam nagy várakozással. A viskóért odavoltam. A kerettörténetet ugyan érzelmileg nagyon megerőltetőnek találtam – melyik anya olvas könnyen olyan sztorit, ahol meggyilkolnak egy gyereket? -, de a teológiai rész szerintem nagyon jó lett, könnyen olvasható és sikerült neki az, hogy az elég bonyolult Szentháromság témát ájtatosságmentesen és elég progresszíven járja körül. A körüljárás nem is jó szó, mert az egész nem a “beszélek valamiről”, hanem a “beszélek valamiben” stílusban van megírva, nem elméleti fejtegetés, hanem a sztoriban van elrejtve az elmélet. Oké, lehet, hogy pár dolog kicsit merész, meg nyilván Istenről sosem lehet semmi biztosat mondani, de úgy összességében nekem A Viskó nagyon bejött. Valami hasonlót vártam a Keresztutaktól is. A német címe egyébként mindössze annyi, hogy  Az út. Az eleje jól gördült, aztán kicsit megakadt, de még mindig vitt előre a kíváncsiság. Most 100 oldallal a vége előtt meg már az a hangulatom, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy ennyi unalmat elviseljek. Nem fogom befejezni, eldöntöttem.

Szintén nem fogom idén befejezni (hacsak nem a két ünnep között) Rüdiger Safranski Zeit című könyvét. Safranski írásaival először egyetem alatt találkoztam, már akkor is tetszett, de szerintem csak később nőttem fel hozzá igazán. Ez a könyv most a legjobbkor jött: idén az egyik fő témám az idő volt. Kevés vagy sok? Vagy pont elegendő? Arra jut, amire akarom vagy arra, amit elvárnak tőlem? Ura vagyok az időnek vagy az idő uralkodik rajtam? Ezekbe az elgondolkodásokba remekül illik ez a könyv, kicsit filozofikus persze, de teljesen jól érthető, nem csinál sportot abból, hogy túlbonyolítja a gondolatmenetet, csak hogy okosabbnak tűnjön. Olvastam repülőn, orvosi váróban, vonaton, kanapén és alig várom, hogy folytassam. Persze nem mindig van hangulatom ehhez a műfajhoz, ezért is haladok lassan vele, viszont ezt be szeretném fejezni.

A harmadik félbemaradt könyvem egy Ulickaja-regény: nem túl tipikus, hogy Ulickaját tolom magam előtt és nem egy szippantásra olvasom el. Az Imágó viszont nehéz, lassú, a rengeteg Olja-Ilja-Kolja-Kosztya között nehezen lavírozok, pláne, hogy a fejezetek lazán függnek össze és kell pár oldal, hogy rájöjjek, melyik korábbi fejezet folytatódik épp és hol tartunk a rengeteg idősíkban. Szóval már volt olyan is, hogy feladtam, de csak érdekel annyira a sztori, hogy azért szeretném végigolvasni. Erre még akár a téli szünetben is van esély, szóval csak kicsit fog átlógni 2017-be.

Ha most visszanézek erre a 29 könyvre, a kedvencem talán Bánki Zsuzsától a Schwimmer és legnagyobb konkrét hatással a hétköznapjaimra a Marie Kondo-féle Magic Cleaning volt. A legnagyobb kihívást egy önéletrajz jelentette, Stephen Hawkingtől a Meine kurze Geschichte – itt a vége felé már voltak olyan részek, ahol nagyon sajnáltam, hogy ennyire nem vagyok természettudományosan drótozva.

A kategóriák közül nagyrészt olyanok maradtak ki, amelyeket már első olvasásra is nehéznek gondoltam: például nem sikerült olyan szerzőt találnom, akinek a monogramja ugyanaz lenne, mint nekem. Szülővárosomban játszódó regényt sem találtam és nem nyomoztam ki azt sem, hogy mi íródott a születési évemben. A könyv, amiről rossz véleményeket hallottam kategória sem vonzott – egyrészt nem volt ilyen, másrészt ha lett volna, egész biztos nem fordítom ilyenre az időm. Ami viszont meglepő: a könyv, amit kizárólag a borítója alapján választottam ki, sem került sorra. Egész évben velem volt ez a szempont és kerestem és kerestem és végül mindent, amit borító alapján választottam, egy másik kategóriába soroltam. Na majd jövőre!

Egyébként a kihívást ebben a formában nem fogom folytatni szerintem, csak úgy, hogy amiket már fellistáztam magamnak, azokat elolvasom. Szeretnék a mesék felé fordulni 2017-ben és mesegyűjteményeket olvasni különböző népektől. Volt már egy ilyen évem, és most megint ez van soron.

És nektek milyen volt könyves szempontból a 2016? És vannak terveitek 2017-re?

Tetszett a bejegyzés?