Posts Tagged with doris chan

Dédi csipketerítője újragondolva

Doris Chanról már írtam itt korábban is, több mintáját meghorgoltam már. Például ezt. Meg ezt. A mintáiban elsősorban azt szeretem, hogy a legbonyolultabb dolgok is teljesen követhetően kivehetők belőle és a csipkéket valahogy úgy álmodja ruhadarabbá, hogy azok a nem annyira romantikus, inkább egyszerű és praktikus ruhatáramba is beilleszthetők.

Bevallottan a dédi-jellegű csipketerítők ihlették ezt a modellt, amit – nagyjából, olyan 92%-ban minta szerint – most másodszor is meghorgoltam. Az első megvalósítást egyébként itt találjátok, ez a szerző szándékának megfelelően vállkendő szerepet tölt be. Most kicsit csavartam a dolgon és a miniterítő maxivastagságú fonalból maxiterítő lett.

A fonal, amit használtam hozzá, Lana Grossa Big secondo névre hallgat és nem adtam magát könnyen. Vastagságra a normál kalapgumihoz hasonlít és kb hajlékonyságra is olyan, tehát például nem könnyű csomót kötni rá két gombolyag csatlakoztatásakor. Próbáltam belőle felsőt horgolni (egyébként pont Doris Chan minta lett volna az is), de sajnos csúfos kudarcot vallottam vele: ha elkészül, még csipkemintával is páncél lett volna. Viszont pont egy asztalterítőnél teljesen mindegy, ha páncéljellegű, tulajdonképpen még előnynek is lehet mondani, hogy nem csúszkál el a csipke, nem kell folyton igazítgatni.

És mivel úgy rendeztem, hogy ahol csak lehet, ott az ananászminta sűrű részében, a négy egymás melleti pálcánál legyen a gombolyagok toldása, így végül a szálvégek elvarrása is elég jól sikerült, azaz majdnem láthatatlanul és szerintem stabilan. Azért persze gépben nem fogom mosni, annyira nem vagyok bátor.

Ezen a képen meg az is látszik, hogy mit változtattam a mintán. A hálós részben egy erhp van mindig, eredetileg kettő lenne együtt lehurkolva. Ezzel a vastag fonallal ez nem nézett ki igazán szépen, ráadásul tartottam is tőle, hogy a fonal nem lesz elég duplázva. Szerintem jól döntöttem, ez az egyes megoldás nagyon tetszik. Persze ha más fonalból megint elkészíteném, amihez nagy kedvem van egyébként, akkor ott az eredeti mintát követném.

265 gramm fonalat evett meg a projekt, azaz 6 gombócot lehet rá számolni ezzel a kis módosítással és az utolsó néhány kör nélkül, ami még egy plusz csipkés szegély lett volna. Ha megnézitek azt a posztot, amit belinkeltem az első megvalósításról, akkor látszik a különbség.

A könyv, amiben pedig a minta található, például itt kapható. (Nem fizetett hirdetés, és nem rendeltem még ebből az áruházból, de hátha segít, ha be akarjátok szerezni a könyvet.)

Jewel horgolt top

Doris Chan Everyday crochet című könyvéből évekkel ezelőtt horgoltam utoljára. Megszenvedtem vele, mert ugyan részletes, de csak szöveges mintákat tartalmaz. Ott pedig, ha csak egyszer is mellénéz az ember és 6 helyett 7-szer ismétli a két csillag közti szakaszt, akkor esetleg csak a legvégén jön rá, hogy hoppá, tökéletes ez a kardi, csak épp aszimmetrikus, nem elől középen van a záródás. Velem pont ez történt. Mondjuk nemcsak ezért nem hordtam túl sokat. Rájöttem, hogy a csipkés textúra plusz a színátmenetes fonal az én ízlésemnek már túl sok.

Aztán volt még egy nekifutásom egy másik mintának a könyvből, az a fonalba bukott bele, túl sprőd volt, így nem fejeztem be a projektet.

Aztán a közelmúltban épp kritikusan szemrevételeztem a kreakönyveimet és azt mondtam, adok még egy esélyt ennek, hátha azóta felnőttem a feladathoz. Volt 7 gombóc Drops Cotton Light otthon, ezt használtam fel a Jewel tophoz. Nem lett volna rossz felírni a tű számát sem, azt hiszem, 4-es volt, de nem esküdnék meg rá.

Az első, aszimmetrikusra sikerült próbálkozásból már tudtam, hogy nem szabad ész nélkül horgolni, minden modell szimmetrikus, azaz ha valamit rosszul értelmezek vagy rosszul számolok, akkor annak fel kell tűnni horgolás közben. Ez hasznos is volt, mert megint volt egy pont a leírásban, ahol megcsúsztam volna, ezek szerint egyszerűen nem ugyanaz az észjárásom, mint a tervezőnek, de a józan paraszti ész elve alapján most sikerült olyanra kihozni a felsőt, amilyennek lennie kell. A második legkisebb méretet horgoltam és így 336 grammos lett a pulcsi. Ezek szerint a gombócok nem mind voltak teljesek, mert a végén már tényleg bőszen drukkolni kellett, hogy elég legyen a fonal. 2 méter maradt, szóval tényleg épp hogy… A minta a hosszúujjú pulcsihoz 8 gombócot írt erre a méretre, nekem azért az tuti nem lett volna elég, de tény, hogy lazábban is horgolok, mint az átlag. Ugyanezen okból pont elég lett volna a legkisebb méret is, mert ez a mostani hordható épp, de csinosabb lenne kicsit kevésbé oversized fazonként. Ezzel együtt teljesen elégedett vagyok. Még nem mostam ki, bízom benne, hogy a víz hatására sem lesz ennél lebernyegebb a top, bár ha igen, akkor legfeljebb félreteszem. Élettapasztalatom azt mondatja velem, hogy ami túl nagy, abba csak idő kérdése, hogy belehízzak – fordítva sajnos sokkal kisebb az esély.

 

Blue Curacao kendő

5 hozzászólás Blue Curacao kendő című bejegyzéshez

A Doris Chan-féle kendő, amit már korábban beharangoztam, valóban gyorsan elkészült, csak épp a blokkolás, száleldolgozás meg a fényképezés haladt vontatottan. Nem tudom, ki hogy van a téllel – én alapvetően szeretem, vagy mondjuk árnyaltabban: fel tudom fedezni benne a jót, csak egy dologgal nem tudok megbarátkozni, a fény hiányával. Mire este hazaérek, már nincs természetes fény, reggel mondjuk időm sincs fényképezni, de ha lenne se érnék sokat vele. A hétvége, az egész más. Olyankor csak simán odaállok kendővel a vállamon a függöny elé, és Apahajó máris olyan képet készít, mintha a felhők fölött élnénk.

Visszatérve a kendőre: hatalmas és puha, meleg. A minta könnyen érthető és nagyon jó hozzá a rajz. Dekoratív, de igazából nem bonyolult, középhaladó szint. A részleteket megtaláljátok a Ravelry-n illetve az előbb linkelt bejegyzésben.

Végre ősz, végre kendő

Még a nyaralás alatt keztem bele ebbe a Doris Chan kendőbe (Blue curacau lenne a neve, de grafitszürkéből horgolva valahogy nem annyira találó). Ananászmintát most horgoltam először, és pontosan addig volt izgalmas kipróbálni, amíg ki nem pipáltam magamban, hogy igen, erre is képes vagyok, nem olyan bonyolult, mint amilyen dekoratív. A 30 soros kendő 14. sorának végén volt ez a pont, és egész tegnapig váratott magára a 15. sor elkezdése. De mert a napsütés elenére – meg annak ellenére, hogy szerdán Firenzében éjfélkor még rövidujjúban lehetett ücsörögni a Sancto Spirito-n – már érezni az ősz kezdetét, most újra ideje volt előszedni ezt a kendőt is.

A minta nagyon könnyen adja magát, s legjobban az tetszik benne, ahogyan a hullámos szegély már horgolás közben kialakul, nem utólag kell majd rádolgozni. Ez az első ilyen minta, amivel találkoztam.

Ahogy látszik, a fonal szöszös, de ezzel együtt puha: Lana Grossa Inca. A minta pedig az egyik leggyakrabban forgatott horgolós könyvemből van, az Amazing Crochet Lace-ből.
Nem esélytelen, hogy egy héten belül a kész darabot tudom mutatni, ami a – most már nem – titkos célom.

Doris Chan mellény élőben

2 hozzászólás Doris Chan mellény élőben című bejegyzéshez

 Igaz, hogy az Abydon Vest szoriját részletesen elmeséltem, de eddig hiányzott egy “ilyen lett” kép. A mintát nőiből kellett gyerekre alakítani, tehát a karkivágást és a mellbőséget csökkenteni. Ezt úgy értem el, hogy egyszerűen néhány centivel tovább horgoltam össze az oldalát. Igaz, hogy kilapítva furán néz ki a mellény, de felvéve semmi gyanús nem tűnik fel – legfeljebb az a tény, hogy tavaszra már valószínű ki fogja nőni a nagy iskolás leány.

Remek őszi projekt, ha valaha a rengeteg tervem mellett lesz rá időm, akkor magamnak is meghorgolom vastagabb fonalból – szerintem sötétlilából. Nektek is van kész vagy készülő őszi fonalas projektetek? Akkor tegyétek fel ide, a linkgyűjteménybe. Nemcsak blogbejegyzés, hanem bármilyen cím linkelhető, flickr album is! Remek lehetőség inspirálódásra, máris találhattok utánzásra váró projekteket.

Doris Chan Abydos Vest (29.)

1 hozzászólás a(z) Doris Chan Abydos Vest (29.) bejegyzéshez

Ez a mellény unalomból és tévedésből jött létre. Az úgy volt, hogy Mariazellbe – ó, önfegyelem! – csak kétféle fonalat vittem: három gombolyag szürkét az ananászos Doris Chan kendőhöz, meg a japán virágos sálat és az ahhoz való Drops Alpaca fonalból másfél gombolyagot. A japán virágokat horgoltam addig, amíg három sor virág el nem készült, aztán úgy döntöttem, hogy eléggé unom ahhoz, hogy átgondoljam, valóban háromszögkendőt akarok-e vagy elég lesz egy hosszúkás sál is. (Most egyébként ez utóbbira hajlok, és adtam magamnak egy hetet a döntésre, meglátjuk…)

Akkor belekezdtem az ananászos kendőbe, a mintát a zavaró körülmények ellenére – úgy is mint család és nyaralótársak – egészen jól tudtam követni egy ideig, aztán eljutottam egy pontig, amikor beláttam, ehhez a bolhabetűs mintához nekem kell az a nyugalom, amikor a gyerekek már lefeküdtek, kint meg csak sötét van és tücsökzene. Több fonal és projekt tehát nem volt nálam, a nyaralásnak a vége és ezzel a fonalas polcom meg még valószínűtlenül messze volt. Csak úgy mondom, hogy nyaralni menni szuper, de igazából én otthon is remekül el tudnám foglalni magam a fonalakkal meg a varrógéppel. Na de nem voltam otthon és Mariazellen nincsen fonalbolt, legalábbis én nem találtam, úgyhogy fel kellett találnom magam. Ott volt még a japán virágoshoz vitt Drops Alpaka meg a Doris Chan könyv (Amazing crochet lace) és az igény, hogy valami egyszerű legyen, amit zajban is lehet horgolni. Az Abydos Vest pedig pont ilyen. Két sor váltakozik, vakon is lehet horgolni, legalábbis amikor a “body” szakaszhoz, a karöltő alá elér az ember.

Az elég hamar látszott, hogy a fonal 3,5-ös tűvel nem fogja kiadni az én méretemre való kötéspróbát, viszont esélyesnek láttam, hogy Do méretére pont jó lesz. Ez majdnem igaz is, csak éppen a karöltő lett túl nagy, nyilván mert a mellbőség is bele volt kalkulálva. (ld. az alsó képen a bal oldalt) Azért végigcsináltam, majd többszöri felpróbálás után végül kisütöttem, hogy egyszerűen összehorgolom a rést majdnem a nyakkivágás vonaláig. Ez működött, mert így anélkül, hogy bármit tettem volna, valahogy be is szűkült az egész – ahogy az a jobb oldali karkivágásnál látszik. Azóta persze már mindkét oldal egyforma, de a kész darabot majd akkor mutatom modellen, ha meglesz hozzá a megfelelő öv. Mert ez már ilyen iskoláslányos cucc, hogy öv is jár majd hozzá. Egyébként már alig van több nap az iskolakezdésig, mint ahány betű a német abc-ben!

Visszaszámlálás (24.)

6 hozzászólás Visszaszámlálás (24.) című bejegyzéshez

A vége felé közeleg a nyári szabink, pedig még annyi tervem lenne.
Kevés az igazán nagy lélegzetű projekthez is elegendő fonalam, egész pontosan egy sötétszürke alpakából van 30 deka, ez a legnagyobb itthon lévő mennyiség egy fajtából, ebből szeretnék még egy Doris Chan kendőt (Blue curacao) elkezdeni. Oké, befejezni sem lenne rossz, de ez elég irreális vágy.

Aztán olvasom még Umberto Ecotól A prágai temetőt – egyelőre nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem. Vannak oldalak, amikor nagyon eltalálja a hangot, aztán meg csak agyon idegesítem magam az összeesküvés elméleteken, meg azon, hogy TÉNYLEG vannak olyan emberek, akik pont így gondolkodnak.

És akkor még van Bódis Krisztától a Kemény vaj – nem épp könnyed, nyári olvasmány, emiatt nem is haladok vele úgy, mint szoktam, és emiatt van az, hogy ez a mostani legalább a harmadik nekifutás – remélem, az utolsó. A nyomasztó hangulat ellenére most harmadjára mégis visz magával az elbeszélés, a lebegés múlt és jelen között, meg a feladat, hogy az összegubancolt emlékeket valahogy szétbontogassam, feltekerjem – tisztára mint a fonalgombolyítás: stresszes, idegesítő, de azért ott a jutalom a végén.

És gnocchit még mindig nem főztem, pedig úgy szeretem, és ez az, amire máskor semmi esély, meg lekvárt is csak egyet, és ez így nem maradhat. Ennyit arról, hogy a szabadság édes semmittevés. 🙂

Doris Chan kendő

8 hozzászólás Doris Chan kendő című bejegyzéshez

Emlékeztek még arra a posztra, ahol megideologizáltam egy nagyobb fonalvásárlásomat  ? Szóval ez az egyik darab, ami abból a fonalból készült, mégpedig a Baby Seta-ból (mohair, gyapjú, selyem). A minta pedig az Amazing crochet lace címlapmodellje, a Chrysanthemum Tea Shawl. Nevezzük magyarul inkább őszirózsás kendőnek.

Még szerencse, hogy ennél a darabnál nem volt nagyon fontos, hogy tartsa az ember a méretpróbát, mert az elején még csak kicsivel voltam az előírt méret alatt, de a végére a különbség majdnem 40 centi lett – már mint az átmérő 120 helyett alig több, mint 80 centi. Viszont a fonal eléggé rugalmas, szóval így hordás közben szerintem kilógja magát, nem bánom, hogy nem lett még nagyobb. 

Amit legjobban szeretek benne, hogy lehet sálként hordani, aztán úgy, hogy majdnem a felét visszahajtom (első kép), de úgy is, hogy szinte palást, akkor csak egy kis gallérnyit hajtok vissza a nyakamnál.

A minta igen egyszerűen  horgolható, mondjuk középhaladó szint. Jó, figyelni kell rá, főleg az elején, de aztán még meg is lehet unni, annyira magától értetődő. Egyébként egy dédi-féle horgolt terítőtől csak annyiban különbözik, hogy vastag fonallal és tűvel készült, Szóval ha van otthon egy mondjuk 27 körből álló horgolt terítő mintátok, akkor az simán adoptálható. Csak az összehasonlítás kedvéért: ez 7-es tűvel készült olyan fonalból, amihez 5-6-os tűt javasolnak.

Aszimmetrikus bolero Doris Chan után

8 hozzászólás Aszimmetrikus bolero Doris Chan után című bejegyzéshez

 Doris Chan Everyday Crochet című könyvéből van ennek a boleronak a mintája. Úgy nagyjából – hogy pontos legyek. Mert nagy naívan egy bolondokháza szombaton horgoltam, és csak a fele eszem volt a mintánál, szóval egy mintaegységgel elszámoltam magam. Amikor erre rájöttem, már nem akartam visszabontani, szóval addig csűrtem-csavartam, amíg ki nem jött egy aszimmetrikus záródású boleró.

 Egy ideig néztem, aztán megállapítottam, hogy tetszik, és azóta hordom. Azóta: ez azt jelenti, hogy áprilistól. Nem siettem el a posztolást.

 A minta neve egyébként Mei-mei, és ha mindent utasítás szerint készítek, akkor úgy kellett volna kinéznie, ahogy a könyv címlapján láthatjuk. Na majd legközelebb.

A fonal, amit használtam, egy régi maradék pamut-műszál. Nem épp rossz, de azt hiszem, sokkal szebb lenne ez valami szöszös gyapjú-mohair keverékből. Idő kérdése és fogok még ebből variációt mutatni.

Hogy az aszimmetriát tovább hangsúlyozzam, olyan gombot választottam hozzá, ami engem egy megkezdett almára emlékeztet.

És most pár szót  könyvről. A célkitűzés nagyjából úgy foglalható össze, hogy találd meg az alakodnak megfelelő pulcsi, kardigán, mellény mintát és ne keress tovább. 144 oldalon mindössze öt ruhadarabot és annak variációit találjuk – és még néhány övet, de nem ez a könyv fő fejezete. Vegyük mondjuk a kardigánokat! A kiinduló modell egy hosszúujjú, csípőig érő, fent egy gombbal összefogott, kerek nyakkivágású kardigán, a Cinnabar. A második ehhez ngyon hasonlít, de megkötős, rövidebb, a fonalválasztás miatt szellősebb, a szegélye is különbözik az elsőtől. A harmadik – még mindig a Cinnabar öltéseivel és logikájával készül, de kicsit módosul a nyakkivágás, nagyon domináns a szegélymegoldás, az alja félkörös és nem egyenes, az ujja bővül. A negyedik modell pedig egy épphogyujjas bolero – a Mei-mei – szintén kerek aljmegoldással és egy negyedik szegéllyel. Mindegyik modellt úgy kezdi el az ember, hogy a Cinnabar elejét horgolja, aztán jönnek a módosítások. Lehet, hogy valakiben ez csalódást kelt és azt mondja, minek vettem meg egy könyvet, ha csak 5 modell van benne és azt csűri-csavarja. Szerintem viszont épp ez a könyv erőssége a többi mintagyűjteménnyel szemben. Mert Doris Chan ésszel horgoltat. Az az alapelve, hogy nem áll mindenkinek minden jól, de a variációk kipróbálása segítségével rájöhet az ember, hogy mi az, ami pont jó neki.ÉS szájba is rágja, hogy ugyanabból a mintából mennyi különböző ruhadarab lehet.
Ami nekem nagyon tetszik: az alapdarabok variációi más-más fonalból készülnek, így a fonalválasztáshoz is kap az ember támpontot, hiszen látja, milyen lesz bambuszból, milyen gyapjúból.
Minden darab varrás nélkül, egyben, fentről lefelé horgolva készül, így tényleg az az érzésem, hogy leírás nélkül nem menne a csipkeminták megfelelő helyen és megfelelő szögben való szaporítása. Így viszont tényleg elég logikus és – nekem nagyon fontos – megérthető. Képtelen vagyok szolgaian követni valamit, ha nem értem. Oké, az első darabot kicsit elfuseráltam – vagy mondjuk nem azt horgoltam meg, amit szerettem volna -, de közben felfogtam a dolog logikáját és a következőnél már tudni fogom azt is, mit miért csinálok. Ez nekem életbevágó, mindenkinek van egy agylövése, az enyém ez, mit tegyek.

Tehát nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, ha valaki hűséges típus, tehát nem az számít neki, hogy sok különböző mintája legyen, ami közül egy sem az igazi, hanem meg akarja találni azt, ami jól áll, és aztán kitartani mellette esetleg évekig.  Mivel klasszikus fazonokat tartalmaz a könyv, még a divatosság rovására sem megy a hűség.

És még egy fontos: a legtöbb darabnak nagyon nagy a méretválasztéka. Ugyan semmi köze az általunk ismert méretezéshez, de csak úgy összehasonlításképp: én 36-38-ast hordok, ez itt 35-ösnek felelt meg, de 50-es, 60-as méret is van a könyvben.

Fekete csipke

4 hozzászólás Fekete csipke című bejegyzéshez

Ha a megfelelő vastagságú fonalat használta volna ehhez a négyzethez, akkor egy felnőtt női mellény elejét kellett volna kiadnia a már korábban bemutatott Doris Chan könyv szerint. De mert csak vékonyabb fonalam van jelenleg, és mert ez a fekete, félig fényes, félig matt fonal szerintem tökéletes a mintához, inkább meghorgolom többször és úgy hozok ki belőle valamit. Majd, ha lesz időm…

Older Posts