Posts Tagged with cowl

Freeform cowl

Már nem is tudom, mióta van ez a poszt a to do listámon! Ezt a nyakmelegítőt akkor kezdtem el, amikor a – végül nem megírt – freeform horgolás könyvemhez készítettem a modelleket, mintákat. Ez a cowl arra példa, hogyan lehet egyetlenféle fonal nagyjából másfél-két gombolyagjából freeformozni.

A freeformról a legtöbben azt gondolják, hogy kizárólag akkor működik, ha rengeteg effektfonalat és mindenféle különböző textúrájú fonalat használ az ember. Pedig van egy sokkal minimalistább módszer is, amikor egyetlen színátmenetes gombolyaggal játszik az ember. Persze ez sok elvarrni való szálvéget is jelent, ha azt akarjuk, hogy a színek elhelyezkedésébe nekünk is legyen beleszólásunk, ne csak a véletlennek, de ez számomra benne volt a pakliban. Ennél a technikánál különösen ötletesnek kell lenni, hiszen a fonalak textúrája nem fog hozzájárulni az izgalmas összképhez, a mintának kell elvinni a show-t. Nézegessétek a képeken a részleteket! Van kagylóminta, popcorn, játék a pálcák méretével, véletlenszerű csipkeminták, spirál, horgolás a felszínen és még rengeteg technika.

A formája nem teljesen szándékos, így alakult munka közben, de nem bánom, mert így még a vállat is takarja.

Szülinapi villámprojekt plusz egy kis technikai tipp

Még mindig tart az a korszak, amikor az iskolai szülinapokra menő a kézzel horgolt cucc, ami persze megtiszteltetés és örülök neki. Azért volt pár olyan pillanatom legutóbb, amikor megfordult a fejemben, hogy valami egyéb vásárolt ajándék felé tereljem Do-t, de végül összeszedtem magam és a véghajrában két este alatt meghorgoltam ezt a nyakmelegítőt. A kagylóminta hálás jószág, az elején kell kicsit számolni, aztán az öt pálca egy leöltésre gyorsan automatizálódik.

Mivel tudtam, hogy szálelvarrásra nem sok időm lesz, nem soronként vágtam el a szálakat, hanem a visszáján vezettem és szálfelhúzásos technikával haladtam sorról sorra. Ez úgy működik, hogy körben horgolok, amikor a sor utolsó és első szemét hamispálcával összefűzöm, akkor a hurokba biztostűt teszek, hogy megmaradjon a szem. Leveszem a tűről, felveszem a másik színt, horgolok vele egy kört, hamispálcával összekapcsolom az első és az utolsó szemet és biztosítótűvel biztosítom. A tűt kiveszem a szemből.

Ekkor a tűt beleteszem abba a színbe, ami az előző biztosítótűvel van megjelölve, biztostűt kiszedem, a szemet felhúzom egyenesen annyira, hogy elérje a fölötte lévő sor kagylójának középső szemét. Azon áthúzom, rövidpálcát öltök és elkezdem a szokásos módon az egy leöltési helyre öt pálcát horgolni. Arra kell figyelni, hogy eközben az előző sor biztostűn lévő szeme a munka hátoldalán legyen. Igazából leírni sokkal bonyolultabb, mint megcsinálni.

A kép alján láthatjátok, hogy az egyik sorban a szálfelhúzás helyett három láncszemet készítettem a visszáján. Az is működik, ízlés dolga, hogy ki melyiket választja. A felhúzás fonaltakarékosabb, de ha valaki szorosan horgol, akkor lehet, hogy érdemes a három láncszemes megoldás, hogy ne húzza össze a kelmét ezen a helyen.

Így sokkal kevesebb az elvarrnivaló szál és persze a potenciálisan kibomló csomó is.

A cowl egyébként Drops Cotton Merino-ból készült 3,5-ös tűvel.

Szösztől a szettig

Habár már elég sokat fontam, valahogy mégsem állnak a szekrényben tömegével az sk fonalból készült holmik. Ennek egyik oka, hogy a 10 dekás szöszökből nagyjából be van határolva, hogy sapka vagy kis kendő készülhet, abból meg már van annyi, hogy ne érezzem az elsöprő vágyat. De a másik és szerintem fő ok, hogy szeretem nézegetni még motringban az sk fonalakat. Már ebben az állapotban is kész műalkotás tud lenni egy ilyen fonal, kár hozzányúlni, mert akkor sosem lehetünk biztosak, hogy szebb lesz-e az eredmény, mint fonalállapotában volt.

Ez a sapka-sál például így indult – és annyira mindenféle rendszer nélkül váltogatták egymást a színek és kombinálódtak egymással a két szál összecérnázásakor, hogy tényleg kockázatosnak éreztem a meghorgolást. Tudjátok, mint amikor rajzórán a sok szép színt összekeverve sárbarna pötty lesz a papíron. Egy bátor pillanatomban azért nekivágtam, és azt hiszem, igazán jó döntés volt!

Érdekes, hogy a sapkának és a nyakmelegítőnek kicsit más a színe, az egyik inkább zöldes-lilás, a másik inkább bordós. Mégis látszik, hogy összetartoznak és igazán remekül mennek a bordó télikabátomhoz.

A cowlba már kicsit kevesebb fonal jutott, mint ideális lett volna, így kiegészítettem gyári bordóval az alján, a tetejére pedig horgoltam egy díszsort, hogy meglegyen az egyensúly.

Az a tervem, hogy idén bátrabban használom az sk fonott fonalaimat – kíváncsi vagyok, hogy hány projektet sikerül összehozni. Mindenesetre az első lépést már megtettem.

Cowl kagylómintával

A dolgok – bármilyen jól tervezem is őket – legtöbbször váratlanul alakulnak. Ez a fonal pulcsi akart lenni, kivételesen első körben is elegendő mennyiséget vettem belőle. Aztán nagyon nem tetszett a választott minta plusz fonal plusz én kombinációja, így a szekrényben landolt a 10+ gombóc fonal.

Egy narancsszínű sapka Do ruhatárába került volna, ha az utolsó pillanatban meg nem változtatta volna a véleményét. De még mielőtt megváltoztatta volna, horgoltam a sapihoz neki ezt a cowlt, hogy komplett legyen a szett. Most az van, hogy a cowl maradhat, a sapinak más tulajdonost keresünk, cserébe majd ugyanebből a fonalból készülhet egy másik sapi. Csak hogy kicsit komplikáltabb legyen minden. De addig is elvittük a nyakmelegítőt kicsit sétálni, a legtöbb helyen szép rejtőszínű volt. Csodás most az erdő!

Heti freeform: Albion cowl

2 hozzászólás Heti freeform: Albion cowl című bejegyzéshez

Ahogy megígértem, elkezdek egy freeform sorozatot. Ez a cowl tavaly nyáron készült a kisnyalkai alkotótáborban. (Reklámmal szakítjuk meg adásunkat: a nyalkai táborba idén több év után először jöhetnek olyanok is, akik korábban nem voltak. Akit érdekel a lehetőség, Colette-et keresheti. A táborról Colette blogjában  itt és  nálam itt olvashattok többet. A második linken egyébként szemfüles olvasók felfedezhetik a cowlt és a múltkoriban bemutatott freeform nyakláncot is a képeken.)

A felhasznált fonalak mind maradékok, egészen különböző vastagságúak és minőségűek, a minta pedig egyszer már átment a meghorgolhatósági vizsgán próbahorgolónál is – bár csak videós és e-mailes segítséggel. Mivel viszonylag gyorsan, egy nap alatt meghorgolható projektről van szó, és ráadásul szinte minden izgalmas freeform öltésfajta szerepel benne (mondhatni a freeform horgolás állatorvosi lova), így szerintem tálcán kínálja magát tanulódarabnak.

Bedobom tehát a kérdést nektek és az Univerzumnak: ki venne részt ősszel, mondjuk októberben vagy novemberben egy egynapos freeform horgolás workshopon Budapesten, melyen ezt vagy ehhez nagyon hasonló nyakmelegítőt horgolhatnátok meg? Írjatok kommentet ide vagy egy rövid mailt az info@anyahajoblog.hu-ra, ha szívesen részt vennétek egy ilyen tanfolyamon. Ez még nem jelent kötelezettséget, csak jelzés számomra, hogy érdemes-e elkezdenem szervezkedni, helyet keresni.

Joji 3color cashmere cowl

1 hozzászólás a(z) Joji 3color cashmere cowl bejegyzéshez

Négyévszakos fonalasnak lenni azt jelenti, hogy a készülő projekteknek semmi köze nincs az épp aktuálisan uralkodó időjáráshoz. Lehet tél, ha éppen a négyévszakos fonalas meglát egy csodás nyári csipketopot, akkor belekezd, ha pedig épp takarót horgolni van kedve nyáron, akkor tudomásul veszi, hogy ez bizony izzadással jár. Nekem is ennek jegyében áprilisban kellett elkezdeni a Joji-féle hatalmas nyakmelegítőt vastag gyapjúból – mikor máskor. Az eldolgozással azért nem siettem, valahogy a kánikula nem motivált a gyors befejezésre, de végül csak neki ugrottam. A gyermek meg volt olyan kedves és modellt állt és ült nekem, cserébe megkapta a cowlt jövő télre. Legalább már azt is tudjuk, milyen színű kabátot kell vadászni számára.

A mintából egyébként nem kötöttem meg minden szekciót, például a csipkéset kihagytam, mert már így is sokkal hosszabb lett, mint amennyit eredetileg képzeltem és amennyi szerintem szükséges lenne. Sebaj, majd a következő nekifutásban a csipkés is benne lesz és valamelyik másik szekciót hagyom ki.

A paraméterek: 3,5-es kötőtű, a mintában megadott eredeti szemszám, Drops Alpaka (türkizkék), Zauberball típusú szöszből saját kézzel font fonal (zöldes színátmenetes) és Kiss the frog (okkersárga) és néhány filmnézős este, mert alig kell odanézni, annyira egyszerű a minta.

WIPszerda: Joji 3color cashmere cowl

Aki követi az Instán az anyahajóblogot, annak nem újdonság ez a poszt. Néhány nappal ezelőtt végre elszántam magam egy saját fonású gombolyag felhasználására. Ez a dolog nem is annyira egyszerű, mint látszik. Az sk fonalak úgy, ahogy vannak, már egy munkafolyamat végeredményei, tehát nagy a kísértés, hogy egyszerűen szobadíszek maradjanak. Meg aztán addig, amíg nem kerülnek projektbe, egész biztosan szépek – viszont arra nincs garancia, hogy megkötve, meghorgolva is jól mutatnak majd.

Azért az egyik bárány- és filcmániás barátnőm látogatása után, amikor végignézegettük együtt a fonásaimat, megjött a bátorságom és kiválasztottam találomra a Zauberball szöszből készült fonalat, hogy akkor ezt most felhasználom, ha addig élek is.

Joji nyakmelegítője ideális választásnak tűnt, mert több kisebb mennyiségű fonalat is fel lehet hozzá használni – gondoltam én. Munka közben azért kiderült, hogy nem is annyira kevés az a kevés. A kék Drops Fabelből például nincs is annyi készleten, amennyi kellene, így egy széles kék csíkot át is ugrottam a mintában és még szerintem be kell vezetnem egy negyedik színt is, hogy végigköthessem a mintát. Szerencsére ez a modell tényleg nagyon jól tűri az ilyen rugalmas újragondolásokat.

A nyaksi egyébként hatalmas, nem tűnik annak a képeken, de ne hagyjátok megtéveszteni magatokat. A szélessége majdnem vállmelegítőnyi és a magassága szerintem úgy 70-80 centi lesz, ha így halad tovább.

Emellett nagyon szórakoztató, nem túl bonyolult és már fejben megvan további kettő színkombináció a fonalkészletemből, amiből – ha meg nem unom – szintén megkötöm majd. Egy kis inspirációt itt találtok.

Incognito cowl

9 hozzászólás Incognito cowl című bejegyzéshez

A suszter cipője lyukas, a horgoló férje csoffadt, kiszöszösödött, világosszürke polársálat hord – állapítottam meg tavaly télen. Hát hogy lehet ez? Ó, hát úgy, hogy férfinak horgolni – kötni szinte lehetetlen. Minden, ami nem koromfekete, az magára vonja a gyanút, hogy nőies. Koromfeketét kötni pedig felér egy kétszeres életfogytiglanival, legalábbis nekem. Most az egy dolog, hogy elönt a depresszió tőle, de még csak nem is látom rendesen. A sálakkal is az van, hogy hosszúak. Túl hosszúak. És bármilyen izgalmas a minta, két métert horgolni belőle mindenképp unalmas. Pláne, ha bármiféle minta szintén a nőiesség veszélyét hordja magában. Így történt, hogy Apahajó 9 éves horgolós pályafutásom ellenére is olyan sálban járt eddig, amilyenben. 

Tavaly tél végén aztán végigjártam a szezonvégi kiárusításokat és szent fogadalmat tettem, hogy a szürke polársálnak annyi lesz. A Lana Grossa Ragazza Loop nevű fonal lett a befutó: nagyon vastag, annyira, hogy cowlnak is megfelel, azaz nem kell belőle két méter. A szürke-fekete hosszú átmenetek pedig anélkül visznek kis színt az egészbe, hogy a nőiesség veszélyét hordoznák.

Kb. 3 gombóc, 10-es tű, nagyon egyszerű fazon, két este. Tulajdonképpen nem kellett volna erre 9 évet várni.
A modellt elneveztem Incognitónak, mert jól támogatta, hogy incognitója feladása nélkül fotózhassam célszemélyt. Aki egyébként nagyon készséges volt, még azt is megkérdezte, hogy mosolyogjon-e.