Fonósnapló: Anya-fia közös fonás

Soha nem forszíroztam különösebben, hogy a gyerekek folytassák a fonalazás hagyományát, túl élénken él még az emlékeimben, mennyire nem érdekelt korábban engem se a kézimunka, hiába láttam, hogy mindkét nagymamám minden szabadidejében ilyesmivel foglalkozik. De valahogy K. első pillanattól érdeklődik a fonás iránt, szerintem azért is, mert érdekli, hogy működik a szerkentyű. Egyébként simán lehet, hogy ő ezt már jobban átlátta nálam, én varázseszközként tekintek a rokkára, amely ha bármiben rendellenesen működne, akkor szakembert hívnék hozzá, annyira nem értem, mi milyen szíjon át hova vívődik át és merre forog miért. Szóval K. próbálkozott már egy-két alkalommal a fonással, bár az látszott, hogy nagyon nehéz ez neki, túl sok dologra kell egyszerre figyelni. Tudtam én, hogy kell otthon valahol lenni egy adag előfonalnak, amivel remekül tudna gyakorolni, de nem tudtam, hol. Szerencsére múlt héten kezembe akadt és a hétvégén rögtön ki is próbálhatta ezzel a fonást. Valódi sikerélményt adott neki, tényleg használható fonalat font.

Nekem meg volt még három egymással rokon színben némi maradék egyágú fonalam a legutóbbi fonásokból, így a fehér vastag előfonalból font szálat összecérnáztam ezekkel a kékes-zöldes-füstszínű maradékokkal. Nem sok, kb 65 méter, de egy megfelelő egyszínű fonallal kombinálva kijön belőle egy sapka K-nak. Mennyire menő lesz majd, jövő télen olyan sapit hord majd, amihez részben ő fonta a fonalat!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...FavoriteLoadingTetszett a bejegyzés?

Vélemény, hozzászólás?