Mostanában van szerencsém az elmúlt tíz év tárgyi dokumentumait egyenként kézbe venni és kemény szívvel feltenni a kérdést, hogy valóban szükséges-e a megőrzésük. Do ugyanis hamarosan külön szobába költözik. Majdnem tettem itt egy vesszőt, és folytattam, hogy “és emiatt meg kell szabadulni csomó lomtól”, de aztán rájöttem, hogy itt meg kell állni. A gyerek külön szobába költözik. Nemrég még csak az ágyunkban volt hajlandó elaludni, most meg… Persze nem ő akarta, csak valahogy úgy alakult, hogy megállapítottuk, mindenkinek így lesz a legjobb. Egy tízévesnek már van önálló élete, ez a helyzet.
Csináld magad – DIY tutorials
Készíts gyapjútündért! (Képes tutorial)
Remélem, nem unjátok még, ha megint Kisnyalkával jövök. Szóval Nyalkán, az év leghosszabb hetén, amikor mindenre volt időm, ami csak eszembe jutott, gyapjútündért is csináltunk. Ezek a kis légies figurák régóta a kedvenc portékáim karácsonyi vásárokon, ahogyan vázába tett nagy faágakon lógnak. Hála Niának, most megtanulhattam a készítését. Amikor pedig múlt héten egy véres fogorvoslátogatás után jobb kedvet kellett varázsolnom Do-nak, akkor eszembe jutott, hogy a gyapjútündér lesz a tuti vigasz. Aznap eléggé le volt törve ahhoz, hogy csak nézte, ahogy készítem, viszont két nappal később ő is elkészítette a saját tündérjét, így most már hárman vannak: a nyalkai, a foghúzós és a pöttyösszoknyás.
Na de térjünk a lényegre: megmutatom, hogy készül a kis tünemény, hátha nektek is van kedvetek például karácsonyi ajándéknak ilyet készíteni vagy csak úgy, magatoknak, mert szép.
Szükség lesz kb 8-10 deka nyersszínű gyapjúra, valamint 1-1 maréknyi színes gyapjúra ízlés szerint: egy a hajnak, és még a ruhához, egyéb kiegészítőkhöz. Eszközök: szappanos langyos víz egy tálban, nemezelőtű és egy mosogatószivacs a tűnemezeléshez. A magyarázatok mindig a szöveg fölötti képre vonatkoznak.
Egy maréknyi gyapjúból készül a fej vizes nemezeléssel. A gyapjút először úgy hajtogattam, csavartam fel, hogy minél tömörebb gömbformája legyen, majd szappanos vízzel addig görgettem a kezeim között, hogy végül viszonylag kemény gömb lett. Aki még sosem csinált ilyet, találhat segítséget youtube videókon. Nem gond, ha látszik egy vonal, ahol összeért a gyapjú, lesz egy réteg, ami eltakarja. Ha kész, félretesszük, és áttérünk a karok készítésére.
A két kar egy darabban készül. Egy hosszú, kb 30 centis gyapjúcsomagot veszünk kézbe, ezt feltekerjük palacsintamódra, picit benedvesítjük és elkezdjük tömöríteni, mintha hurkát gyurmáznánk. Szerintem ez a baba készítésének legnehezebb része, mert az a cél, hogy mindenütt kb egyforma vastag legyen a kar, de természetesen nem tudjuk egyszerre megdolgozni az egész hurkát, úgyhogy ez legalább 10 percig úgy tűnik, hogy SOSEM fog sikerülni.
Amikor aztán mégis kész a hurka, akkor kötünk rá két csomót, ezek lesznek a baba kézfejei. Ezután levágjuk a csomó utáni részt a hurka végéről (a külsőt!), erre nem lesz szükség. Marad egy kb 20 centis hurka, a két végén csomóval.
Most a fehér gyapjúból egy olyan nagy darabot veszünk le, ami egyrészt rögzíti majd a fejet és a karokat, másrészt ez lesz a baba teste és szoknyácskája is. Nem biztos, hogy az összes gyapjút fel kell használni hozzá, a fej méretéhez igazítsd, hogy mekkora legyen a test. Mire kell figyelni? A gyapjúcsík legyen egyben és legyen hosszúkás, mert a közepére kerül a fej, s erre hajtod majd rá a gyapjúszalagot. Fontos az is, hogy a fejet szépen befedje a gyapjúszalag, mert ez rögzíti a fejet. Ez okból nem szabad elvékonyítani a fejet körbefogó gyapjúréteget. (Nekem elsőre szépen kipottyant a fej a szalagból, úgyhogy kezdhettem újra ezt a lépést.)
Ha sikeresen ráigazítottad a fejre a gyapjúszalagot, akkor cérnával kötözd körbe a gömb alatt és köss rá duplacsomót is. Most kész a fej és a nyak.
Majd közvetlen a kötözés alá tedd be középre igazítva a csomós virslit, azaz a kart, majd az alatt is kötözz és csomózz a cérnával. Ezzel kész a legnehezebb rész, innentől merő élvezet jön. Ezenkívül a szappanos nemezelésről átváltunk a tűnemezelésre.
A babának először is egy felsőt csinálunk, ez úgy készül, hogy egy hosszúkás, 3-4 centi széles színes gyapjúszalagot átlósan átvezetünk a baba felsőtestén előlről hátulra, majd hátulról előre is ugyanezt a darabot, mintha kendőt viselne. Közben rögzítjük tűszúrásokkal a derekánál elől-hátul, esetleg kevés szúrással a dekoltázsnál is lehet.
Most a haj következik. Itt tényleg csak a fantázia szab határt, lehet kibontott haja, lehet befont, lehet kontyos vagy ezek kombinációja. Nyalkán a tizenvalahány baba közül nem volt kettő, aminek ugyanolyan frizurája lett volna. Itt most a fonott copfot mutatom. A baba fejére igazítottam a viszonylag vastag gyapjúszalagot, a hossza a kívánt hajhossz duplája volt. Középen a fejtetőn a választéknál beletűnemezeltem.
Majd befontam mindkét copfot külön-külön, és a fonatot szintén tűszúrásokkal rögzítettem.
Ezután a szoknya következik. Kisebb gyapjúpamacsokat tettem körbe a derekához, majd ezt is tűszúrással rögzítettem. A szúrásokkal lehet a baba alakján is finomítani, de azért óvatosan, hiszen a test alsó része nagyon légies marad, a szoknya alatt nincs láb.
A hajába még egy kis virág is került: mosogatószivacson egy pici kék pamacsra még kisebb sárga pamacsot nemezeltem, majd az egészet hozzátűztem a hajhoz. A hajat az egész fejen laza tűszúrásokkal rögzítettem.
Aki szeretne, még készíthet a kezébe kis horgolt kosárkát vagy horgolhat mini vállkendőt, ölbe kiskutyát – engedjétek szabadjára a fantáziátokat.
Jó tündérkészítést kívánok, és ha van kedvetek, posztoljátok az elkészült tündéreket az anyahajó FB-oldalán vagy küldjétek el kommentben a linket, ahol a Ti babátok található.
Világűr torta tutorial
Ahogy azt már többször is írtam, bármi, ami sütemény, az számomra misztikus és nehéz. Ha véletlenül mégis jól sül el, azt minden alkalommal egyszeri csodának tartom, és mindig van a tarsolyomban B-terv arra az esetre, ha nem úgy jön össze a végeredmény, ahogy terveztem. Ilyenkor a rutinszerű kérdésre, miszerint magad sütötted, az a rutinválaszom, hogy nem, de magam vásároltam. Ennek tükrében igazán meglepetten mutatom meg életem első figurás tortáját. Fanfárok, sípok, ez az:
Úgy kezdődött a dolog, hogy K. végre igazi partyt szeretett volna szülinapjára. Szegény, elhanyagolt második gyereknek még sose rendeztem szülinapot, hacsak azt nem számítjuk, amikor egyszer összevontan meghívtuk mindkét gyerek barátait- akkoriban még nem vált külön a baráti körük. Akkor el is ment a kedvem tőle, hogy fiúkat hívjak tömegesen a lakásunkba. Utána minden romokban hevert, közben pedig elviselhetetlen volt a hangerő. Egy kertes házban ez a probléma könnyen áthidalható, de az sajnos nem áll rendelkezésünkre. A partyt tehát ki kellett szervezni. Hosszas kutakodás után egy csillagvizsgálós rendezvényt néztem ki, elsőre tetszett az ünnepeltnek, minden tökéletes. A februári szülinap előtt időben fel is hívtam a csillagvizsgálót, ahol kettő perc alatt lebeszéltek a februári dátumról érthető okokból: a felhőkön keresztül nem fogunk látni semmit a távcsőben, márpedig februárban biztos vannak felhők. A május viszont már akár működhetne is – mondta a figura, én pedig lefoglaltam egy májusi szombatot. Mondanom sem kell, hogy a majdnem hétéves, aki szeptembertől folyamatosan emlegette a leendő partyt, számolta a heteket, teljesen összeomlott annak hallatán, hogy a születésnapja után még három hónapot kell várnia. És akkor ellágyultam, és azt mondtam, hogy cserébe viszont sütök neki olyan világűrös tortát, hogy csak na. Hát így kezdődött.
A sztorinak azt a részét, hogy 6 hónapig készültem lélekben és próbasütéssel a torta-küldetésre, most elegánsan átugrom. Ezek voltak a főbb lépések:
1. kék marshmallow-fondant elkészítése egy nappal a torta összeállítása előtt
Egy szülinapi bulin kóstoltam először a marshmallow-ból fondantbevonatot, és sokkal jobban ízlett, mint a normál fondant, tehát megnéztem vagy 5 youtube videót a témáról, és nekikezdtem. Szerencsére a Haribo hupikék törpikés marshmallow-ja alapból is kék masszát eredményez, így a színezéssel nem kellett törődni.
A összetételről annyi, hogy én normál esetben szeretem tudni, hogy mi van az ételekben, és ezért hajlandó vagyok sokat főzőcskézni, de ennek a bevonatnak az elkészítése után azt kívántam, bárcsak vettem volna készen, akkor nem tudatosult volna, hogy milyen brutális mennyiségű cukor van benne. A recept a következő: 450 gramm marshmallow-t és kb 3 ek vizet vastagon kimargarinozott (nem vaj, ez fontos!) fémtálba tettem, feltettem főni egy lábasban vizet, majd a lábasra helyeztem a fémtálat és a gőz fölött megolvasztottam a pehelycukrot. Be kellett kicsit segíteni kanállal kevergetni és sokáig is tartott. A cucc ragad, mint a veszedelem. Mikor minden megolvadt egyenletesen, akkor előkészítettem a munkafelületet. Alaposan megkentem margarinnal (még mindig nem vaj), és fél kiló porcukrot ráöntöttem. Ezzel kell majd összegyúrni az olvadt marshmallow-t. Mostani eszemmel kicsit vártam volna, amíg lehűl a massza – ezt akkor még nem tettem meg, sőt, ami rosszabb, még a második fél kg cukrot sem készítettem elő, így ez akkorra maradt, amikor mindkét kezem csuklóig kék ragacs volt és senki nem volt otthon. (Nyugodtan akartam sütni ugyanis.) Szóval ha picit lehűl a massza, akkor érdemes ráönteni a cukorra, és elkezdeni gyúrni. Folyamatosan egyre sűrűbb lesz, de még bőven kell bele a második fél kiló cukor, hogy valóban gyúrható tésztát kapjunk. Ez a mennyiség horrorisztikus, de azt meg kell adni, hogy valóban fincsi. Én picit még több cukrot gyúrtam bele, de aztán rájöttem, hogy idővel magától is szilárdul a massza, szóval nem kellett volna. Így a kinyújtás nehezebben ment ugyanis és extra vastag réteggel vontam be a végül a tortát.
2. Torta megsütése egy bevált muffin-recept alapján
Tudva, hogy már a bevonat is cukorsokk, inkább egy egyszerű citromos kevert tésztát választottam, amit egyébként muffinnak szoktam megsütni. A 12 muffinra elegendő receptet megkétszereztem, ez így ideális lett a 26 centis tortaformámhoz. Amikor a tésztát beleöntöttem a formába, még a tetejére szórtam csokicseppeket, ezek fenn maradtak sütés közben is a tetején, és kellemesen összeolvadt az ízük a fondant felrakása előtt vékonyan felkent narancslekvárral.
3. A Hold elkészítése és bevonása készen vett fehér fondantbevonattal
Ezután elkészítettem a Holdat is. Öklömnyi natúr marcipánmasszát aprítógépbe tettem, felaprítottam. Külön szintén aprítógéppel feldaraboltam néhány szelet kétszersültet. A morzsához tettem két kiskanál porcukrot és egy evőkanál vajat, kicsit összedolgoztam. Utána beleöntöttem még a marcipánmorzsát ebbe a tálba, és összegyúrtam az egészet. A marcipán nem vette fel az összes morzsás keveréket – a többi ment külön dobozba, majd túrógombócra lehet szórni. A marcipános morzsás gombócot ezután úgy formáztam, hogy félgömb formája legyen. Kinyújtottam a bolti fondantmasszát vékonyra, ráigazítottam a félgömbre, majd körbevágtam késsel. A maradék részből sütiszaggatóval csillagokat szaggattam.
4. A torta bevonása a kék réteggel, majd a Hold ráhelyezése
Most már csak össze kellett rakni az alkotóelemeket: a tortára ráborítottam a kék bevonatot és körbevágtam
5. Díszítés
Aztán a Holdat helyeztem el, majd a csillagokat az égboltom, végül pedig a két űrhajós lego minifigura került a Holdra, valamint Fantáziaország zászlaja, amely dekortapasz és fogvájó felhasználásával készült. Persze rögtön meg lettem gyanúsítva, hogy árpádsávos, pedig ha már, akkor leginkább osztrák zászlóra emlékeztet szerintem. Volt a bulin két magyar testvérpár is, az egyik rögtön mondta, hogy ha szólok neki, akkor hozott volna nekem magyar zászlót, az mekkora buli lett volna.
A torta finom volt, a marshmallow bevonat még a hiperédesszájú gyerekeken is kifogott, a felét szinte mindenki meghagyta, de tanultunk a dologból, legközelebb vékonyabb réteggel kell bevonni. Legközelebb! – ezt tartom a legnagyobb eredménynek, hogy tortasütéssel kapcsolatban ez a szó hagyja el a számat. És már gondolkozom, hogy a decemberi szülinapra vajon milyen lányos témájú tortát fogok sütni.
SK póló Marabu Fashion Spray festékkel
Új kézműves hóbort nálunk a textilfestés Marabu Fashion Spray szórófestékkel. Do kapta szülinapjára, és azóta csak az szab határt a mókának, hogy nincs itthon korlátlan számú fehér póló és egyéb pamut textília. Ezennel jelzem mindenkinek, aki kérdezni szokta, hogy minek örülne a gyerek mindenféle ünnepekre: jó minőségű fehér pamutpólónak minden mennyiségben.
A festék szórófejes flakonban kapható, gyerekjáték a használata. A festés helyét újságpapírral bőven alá kell bélelni, de ha véletlenül kifröccsen, a padlóról nyom nélkül eltávolítható vizes ronggyal vagy popsitörlővel. A kézről is lehozza a sima szappanos víz, csak a nem festendő ruhákra kell vigyázni, például ha földön térdelve festegetünk, akkor a nadrág térdére. (Nem saját tapasztalat, de kis híján.) A képen látható türkiz flakon 4 póló befestése után még több, mint félig van, pedig nem spóroltak a gyerekek a festékkel.
A festés technikája egyszerű. Lehet egyszerűen foltokat fröccsenteni a pólóra vagy sablont fektetni rá, és akkor a lefedett rész fehéren marad, a többi színes lesz. Már egy színnel is szép, de két vagy három egymással harmonizáló szín használata tényleg különleges eredményt ad. A fenti képen látszik, hogy milyen effekteket lehet elérni. Az összefolyó pacák akkor alakulnak ki, ha többször nyomja meg az ember a szórófejet és ha közelebb van az anyaghoz a flakon. A spriccelt hatás pedig úgy jön létre, ha távolabb tartja az ember a flakont a textiltől és csak egyszer vagy legfeljebb kétszer nyomja meg a fejet egy helyen. A pici türkiz pöttyök a véletlen művei: amikor vízszinteshez közeli pozícióban volt a flakon, akkor nem a szórófejen, hanem mellette kicsöppent a festék. Itt nem volt zavaró, de ha az ember el akarja ezt kerülni, akkor érdemes figyelni, hogy függőlegesen vagy majdnem függőlegesen álljon a flakon festés közben.
A csillagmintát sablonnal értük el: egy sötétben világító csillagot tettünk a pólóra, először az egyik színnel szórtuk be, aztán elforgattuk a sablont úgy, hogy a csillag sugarai az előző alak sugarai közé essenek, majd a másik színnel is beszórtuk. Szerintem nagyon szép lett.
Rengeteg sablon kapható egyébként: kolibri, bagoly, mindenféle mandalák. A mandalás minta szerintem még komoly felnőtteknek is szóba jöhet, így nagyszerű barátnős ajándék lehet.
Mi az egyik anyukával Do osztályában azt tervezzük, hogy jövő karácsonyra a tanároknak ilyen technikával készítünk asztalterítőt. A csillagminta elég semleges ahhoz, hogy még az idősebb generációba tartozó tanárnők is használni tudják.
A festék minimum 80% pamuttartalmú anyagokon használható, nemcsak azért, mert a pamut jobban felveszi a festéket, mint a műszál, hanem a fixálás miatt is. Még fontos technikai tudnivaló, hogy a festendő póló két rétege közé is kell egy vastagabb réteg újságpapírt tenni, különben átüthet a festék. Ha kész a mű, akkor forró vasalással kell fixálni, majd egyszer a próba kedvéért kézzel kimosni, de aztán egész nyugodtan mehet mosógépbe 40 fokra, egyáltalán nem ereszti a színt. Emiatt is, meg a könnyű takaríthatóság miatt is teljesen meggyőzött ez a festék és már alig várom, hogy magamnak is festhessek.
Mécsestartó készítése picikkel
Itt vannak a hosszú, sötét, téli esték, amin lehet keseregni, bár a helyzeten az se változtat, vagy lehet gyertyát gyújtani és akkor mindenki boldog. A leggyerekbiztosabb nyíltlángú világítás szerintem a mécses befőttesüvegben. Oké, ezt is le lehet sodorni az asztalról, de sokkal nehezebben borul fel, mint mondjuk egy szép sokkarú gyertyatartó hosszú gyertyákkal.
Ennek a DIY-projektnek az egyik előnye, hogy szinte semmilyen kézügyességet nem igényel, úgy nagyjából két éves kortól le lehet kötni vele a kiskorúakat. A befőttesüveg legyen olyan szélesszájú, hogy kényelmesen bele lehessen ejteni a meggyújtott gyertyát. Mi két Nestlé bébiételes üveget használtunk (nagyobbaknak való, szélesebb szériából), köszi, kedves Vendégcsalád! Elsőként leáztattam a címkét az üvegről, a ragaszkodóbb részeknél körömlakklemosós vattát használtam.
Aztán Do. feltépdesett egy kb másfél A5 méretű mintás selyempapírt. Természetesen egyszínű papírral is nagyon szép, mert a különböző vastag rétegek a színek és árnyalatok érdekes játékát adják majd.
Decopatch lakkot használtunk a papír üvegre való ragasztásához, de ha valakinek szalvétatechnikához való lakkja van, az is tökéletesen megfelel.
Széles, lapos ecsettel felvitte Do a lakkot az üvegre – mindig egy kisebb felületre, hogy ne száradjon meg a lakk idejekorán, majd rásimított egy pár papírfecnit. A fecnik részben fedik egymást, így néha a papírt is át kell kenni a lakkal, hogy jól ragadjon. Ezt aztán addig folytatja az ember, amíg végül mindenütt lesz papír az üvegen a csavaros szájat kivéve.
Miután teljesen körbeért az ember mindenhol, még egy réteg lakk jön a papírra, majd kis száradási idő után már lehet is gyönyörködni a mécsesben. Aki szeretné, a csavaros résznél még fonallal, szalaggal díszítheti az üveget, nekem most jobban tetszett így, egyszerűen.
Az anyagköltség elhanyagolható – pláne, ha amúgy is van otthon szalvétalakk – úgyhogy ha tömegesen szeretne valaki karácsonyra ajándékozni valami szép, de nem túl drága apróságot, akkor szerintem ez a kis gyertyatartó remek ötlet. Kellemes és kreatív hetet kívánok nektek!
Kislány táska farmernadrágból
Ahogy írtam korábban, Do nagyon lelkesen elkezdett varrni tanulni. A táskakészítési projektünk a gombnál kicsit elakadt, viszont nemrég megtaláltam a tökéletes türkiz gombot, amivel felerősítettük a táska pántját. Csinos lett, és főleg: az első komolyabb darab, amit csak kevés segítséggel varrt meg maga, úgyhogy büszkén viseli.
A táska teste egy felnőtt farmernadrág egyik szárából van, a pánt pedig egy nyári vékony női farmer megkötős övéből készült. Belefér a bérlet, zsebkendő és még néhány parkban, utcán gyűjtött kincs is.
Varrótanfolyam gyereknek
Régóta kérdezgeti Do, hogy mikor varrhat varrógéppel valamit. Eddig annyi történt, hogy egyenes varrást gyakorolt kicsit, de bevallom, az én idegeim sincsenek kötélből, úgyhogy csak egész rövid ideig tudtam nézni. Valahogy úgy tartotta a kezét, hogy állandóan úgy nézett ki, mintha a következő pillanatba elkaphatná a tű, én viszont nem tudtam normálisan elmagyarázni, hogy mi a helyes kéztartás.
Most újra tettünk egy próbát több hónap kihagyás után, és igen, a helyzet sokkal jobb: ő is ügyesebb, meg én is lazábban tudom nézni.
Táskát szeretett volna varrni, és abban állapodtunk meg, hogy egészen az elejétől annyi lépést egyedül csinál meg, amennyit csak tud. Ő rajzolta a szabásmintát, aztán körberajzolta és varrásráhagyással együtt ki is vágta az anyagból. (Ami egyébként egy régi farmer szára volt.)
Aztán összegombostűztem, de a varrógép elé már ő ült, s ügyesen összevarrta a három oldalt. Kicsit megkurtítottam a ráhagyást, de a cikkcakkozó tisztázást megint ő varrta egyedül, csak kétszer kellett kicsit rásegíteni, hogy tartani tudja az irányt.
Megbeszéltük, hogy cippzárral fog záródni a táska, ezt végül én varrtam be. Ezután már szinte csak az esztétikai döntések maradtak: Do kiválasztott egy rávasalós motívumot és eldöntötte, hogy a táska pántja farmer lesz. Eszembe jutott, hogy van egy keskeny farmerövem, ami pont jó lenne e célra. Mivel ez egy igen egyszerű táska lesz, a pántot is a legegyszerűbb módon tesszük majd fel rá: a táska külsejére gombbal együtt erősítjük fel. Azaz ő, mert szerintem itt az ideje annak is, hogy megtanuljon gombot varrni. Az otthon lévő 100 gomb közül egy sem volt pont alkalmas, úgyhogy még keressük az igazit, utána pedig megmutatom azt is, milyen lett a kész táska.
Esős napokra gondűző baba (tutorial)
Milyen cuki baba, vegyük meg! – mondta Do a könyvesboltban, ahol a pénztár mellett volt kirakva gyerekcsalinak egy kupac maja gondűző baba. Oké, előfordul,hogy meglágyul a szívem ilyen kérések esetén, na de azt nem venném a szívemre, ha a gyermek úgy nőne fel, hogy nem tudja, mennyire egyszerűen elkészíthető egy ilyen kis bábu, ráadásul sokkal jobb szórakozás, mint készen megvenni.
Kell hozzá egy hosszabb és egy rövidebb vékony gallyacska, a szobanövényünk elszáradt része tökéletesen megfelelt, valamint hímzőcérnák (maradékok is egész nyugodtan), kicsi filcfecni, tű, egy csík fehér papír (vagy amilyen színű arcot szeretnénk), vékony filctoll a szem és száj rajzolásához. Kis segítséggel 8 évesek is elboldogulnak, remekül fejleszti a finommotoros mozgásokat. Meg jó szórakozás is, csak mondom.
A hosszabb és rövidebb gallyacskákat keresztszerűen összeillesztjük és cérnával x-formában összekötözzük. Átlósan vezetjük a cérnát többször az egyik, majd a másik irányból. A fenti rövid lesz a fej, a két oldalsó a kezek, az alsó hosszabb rész a lábak. A fejnél arra figyeljünk, hogy jó, ha a fej magassága fölött még van 3 mm a haj rögzítésére.
Egy kb másfél cm széles papírcsíkot alulról és felülről is visszahajtunk, hogy kb 5-6 mm széles legyen végül. Ragasztóval rögzítjük a visszahajtásokat. A csík hosszát szándékosan nem írom, nyugodtan legyen kb 10 centi, ennél kevesebbre lesz szükség, de kényelmesebb, ha a maradékot levágjuk, mint előre pontosan kiszámolni, hogy milyen hosszú legyen. (Ízlés és papírvastagság dolga)
A papírcsíkbelső, visszahajtott oldalát is beragasztózzuk pl. UHU stifttel. Szerintem a stift ehhez a bábúhoz mindenképp jobb, mint a folyékony ragasztó, de ennél a lépésnél biztos. Elkezdjük szorosan rátekerni a papírt a felső gallyrészre, szépen simuljon rá, ne csúszkáljon. Gyerekeknek lehet, hogy ennél a pontnál jól jön a szülői segítség. Addig csavarjuk a papírt, míg úgy látjuk, hogy pont jó vastagságú a fej. Ekkor vágjuk le a maradék papírcsíkot, a ragasztást ellenőrizzük és ha szükséges, erősítsük meg. Azon az oldalon, ahol a papírcsík vége van, lesz a baba háta, a másik oldalra rajzoljunk szemet, szájat. Mivel gondűző babáról van szó, szép széles mosolyt javaslok.
Most következik a láb! Az alsó gallyrészre előbb rákötjük a cérnát, majd szép szisztematikusan betekerjük a fát olyan vastagon, ahogy tetszik. A cérnavéget -kb. 4 centit – beragasztózzuk a stiftragasztóval és szorosan rásimítjuk az előző rétegre.
Ugyanezt megtesszük a kezekkel is, a mellrésznél, tehát a két gally keresztezésénél megint átlósan vezetjük a fonalat mindkét irányban. A fonalvéget itt is ragasztózzuk. Aztán elkészítjük a szoknyát: egy téglalapot vágunk vékony filcből, fércöltéssel végigvarrunk a felső hosszú széltől 3 mm-mel lejjebb. A cérnára nem kell csomót kötni, hanem egyszerűen kihúzzuk a tűt a végén.
Körbetekerjük a babán a beráncolt filcszoknyát és szorosan megkötjük a derekán a cérnát, a fölösleget levágjuk a cérnából és akár a szoknya hosszából is.
Ezután jön a haj. A cérna végén hagyjunk annyit lelógva, amennyi a copf lesz, utána a stiftragasztón húzzunk végig kb 10 centi cérnát, majd kezdjük el felcsavarni a baba feje tetejére illetve az afölött hagyott pár mm-nyi gallyra. Amikor elégedettek vagyunk a frizura méretével, vezessük le a cérnát a fej másik oldalán és vágjuk el a copf alján a cérnát – szimmetrikus a másik oldallal. Ez a lépés kicsit ragacsos és valószínű megint szülői segítségért kiált, de azért megoldható és ha jól beragasztózztuk a cérnát, akkor tartani fog a haj erősen.
És már kész is a maja gondűző babánk, elmesélhetünk neki mindent, ami a szívünket nyomja. Vagy csinálhatunk neki egy kis barátnőt is – ketten mégis minden könnyebb.
Jó barkácsolást az esős szünidei napokra Nektek!
Legalább a gyerekek – avagy hogyan kössünk le hatéveseket húsz percre
(Kép is lesz, de meg kell dolgozni érte.)
Csend és hallgatás a Virág utcából, két hete még csak egy WIPszerdára se tellett tőlem. A még áprilisban elkészült csodálatos türkiz Thistle & Beads kendő blokkolására ma szántam el magam. A mai nap egyébként azért is jelentős, mert prímszám több hónapja készülök rá, hogy ma elkezdjek egy ehhez a szoknyához hasonlót közöshorgolni. Ehhez képest még az április elején elkezdendő kardigánhoz sem csináltam kötéspróbát – megvettem viszont egy halom fonalat hozzá, a molyok meg épp szaporodási fázisban vannak, szóval élethalálharc on, állás egyelőre döntetlen. Mondanom sem kell, hogy a tiritarka szoknya a távoli jövőbe prolongálódott, mondjuk akkorra, amikor majd újra látjuk a napot. Apropó, nap. Pont nyolc nap múlva lesz életem első futóversenye, amire eléggé készültem testileg-lelkileg. Viszont ismerem magam annyira, hogy szakadó esőben nem vagyok hajlandó kínozni magam futással, a futóverseny helyszínére való elzarándokolással és a startra való várakozással 30ezer másik emberrel együtt. Úgyhogy ha a nap nem is sütne jövő vasárnap, azért legalább ne essen, ez lenne a kérésem az univerzum felé.
Májusban egyelőre küzd egymással a kötelességtudó és a hedonista felem, a hedonista kötné a Lily Magnóliát ajándékba, a kötelességtudó vizsgára készül és beadandókat ír. De leginkább egyiket sem, mert a kötelességtudó ugyan nem annyira erős, hogy nyerjen, de legalább blokkolja a hedonistát, úgyhogy így aztán se tanulás, se kötés, vagyis csak feleannyi mindkettőből, mint lehetséges és szükséges lenne. Azért legalább a beadandók gondját letudtam tegnap, így bízom az áttörésben kötésfronton is.
Amíg én itt fetrengek a különféle pocsolyákban, úgy is mint lustaság, kialvatlanság, tétovázás, azért legalább a gyerekek boldogok és kreatívak. Mert ott van például az a délután, amikor rájöttem, hogy elfogyott a só. Rendes háztartásban nem fogy el a só, nálunk igen. Mondjuk volt még otthon egy zacskó kavicsjellegű tengeri só, amit vészhelyzet esetére tartok itthon. Vészhelyzet alatt azt értem, hogy fáj a füle valamelyik gyereknek és meleg sós zoknival kell borogatni. Kínomban aztán elővettem ezt az aranytartalékot és elkezdtem mozsárban porrá törni a sót. Nem is számítottam rá, hogy ettől az unalmas és fárasztó feladattól a gyerekeim egymással versengve fognak felszabadítani. Időbeosztást kellett csinálni, hogy ki mikor mennyit mozsarazik. Pár napig kitartott a lelkesedés, úgyhogy megint van itthon vagy három hónapra elegendő só. Ha akartok húsz perc nyugtot magatoknak, kedves megfáradt anyatársak, adjatok hatéveseteknek egy mozsarat nagyszemű sóval.
Ha a gyerek mégsem boldog, sőt, örök haragot deklarált – mert például anya egyetértett az óvónővel abban a kérdésben, hogy szabad-e az óvodában meztelen felsőtesttel rohangálni (nem) – akkor persze egy kis sómozsarazás nem elegendő a kibéküléshez. Ilyen esetekre ajánlom, hogy tartsatok otthon drótot és csípőfogót. Megteszik azok a műanyag bevonatos drótok is, amelyeket elektromos készülékekhez adnak, hogy a zsinórt összefoghassuk velük. Mondjunk néhány mondatot arról, hogy kizárólag az általunk e célra átadott drótokat szabad vagdosni, mert a többiben esetleg áram fut, és egyrészt jaj annak, aki töntreteszi a számítógépemet vagy varrógépemet, másrészt ezt nemcsak mondom, hanem a 220 gondoskodik a büntetésről. Szóval ezen rövid bevezetés után adjuk át a gyermekünknek a drótot és a csípőfogót és élvezzük a drót hosszától függően akár 20-30 percre is tehető szabadidőnket és készítsük fel színünket arra, hogy ennek leteltével a gyerek minket tart majd a legjobb anyának a világon és hajlandó megbocsátani korábbi botlásunkat a meztelen fesőtest tilalmával kapcsolatban.
A kreativitásnak egyéb nyomai is random felbukkannak a lakásban. Múlt héten például összekerestem egy nagyobb rendrakás közben a tangram mind a hét darabját. Úgy terveztem, hogy szombaton végre játszom vele egy kicsit, de az adott helyen csak öt elemet találtam.
– Gyerekek, hol van a tangram két hiányzó eleme?
– Hát, a lilát én sem tudom, de a másikból Kristóf éppen cápát csinált.
Cápát, naná. Itt is van.
És ha már keresgélés: egy pillanatra felbosszantott, hogy a múlt héten kisúvickolt szobában miért vannak már megint gyúrmabombák a könyvespolcra ragasztva. Miért nem lehet a dolgokat rendeltetésszerűen használni, de tényleg? Aztán közelebb menve megláttam, hogy ez a gusztustalan trutyi igazából egy kulcstartó. Nem is értem, miért vagyok annyira földhözragadt felnőtt.
Mivel pedig a rendrakást és játékszelektálást anya elintézte, a gyerekek az igazán fontos problémák megoldásának szentelhették magukat. Feltalálták például a majdnemfotocellát.
– Anya, feltaláltam egy ajtónyitót.
– Az nem a kilincs véletlenül?
– Nem. Mert csak megbököd a kilincset egész picit, és magától kinyílik az ajtó. Csak nagyon erősen kell feltekerni a zsinórt.
Roppant komplex szerkezet, az egész szobát elfoglalja.
Így végre a több hónapon keresztül készült körmöcske-zsinór is megtalálta élete értelmét.
Hasonlóan kreatív hétvégét kívánok Nektek 🙂
Szülőkímélő szülinapi buli
Reméltem, hogy Do elfelejti a beígért utószülinapi bulit – naiv voltam, belátom. Végül a sokadik “majd ha” után e hétvégére szerveztünk le egy kisebb vendégséget: 5 gyerek jön, 3 vendég lemondta, szóval tényleg nem lesz tumultus, de pont dupla annyian leszünk a lakásban, mint szoktunk, így azért mégsem bízhatok mindent a spontaneitásra.
Természetesen idejében elkezdtem a neten való lázas kutakodást megfelelő játékok után, de azért biztos, ami biztos, nagyon örültem, amikor teljesen véletlenül szembejött velem ez a kártyaszett:
A két forrás egyesítésével, meg még némi gyerekkori emlékmorzsákat összekapargatva összeállítottam a forgatókönyvet három órára. Tisztában vagyok vele, hogy ettől még ugyanúgy lehet hiszti, sírásrívás és öriharidrámák, mint ahogy tavaly is voltak, viszont az is biztos, hogy így kevésbé lesz rossz lelkiismeretem, mintha a dolgoknak szabad folyást engednék.
Ilyeneket fogunk játszani:
Vannak a zabáljuk tele magunkat mindenfélével, amit otthon nem engednek típusú játékok, ezek közül kedvencem az édességmemory: szükség van páros számú nem átlátszó pohárra (műanyag vagy papír), mondjuk 30 darabra. Ezeket 5*6-os négyszög formában lerakjuk az asztalra, a talpuk néz felfelé. 15 féle édességből 2-2 darabot elhelyezünk a poharak alatt. Innentől a memóriajáték szabályai szerint játszunk, a különbség csak annyi, hogy aki két egyforma édességet talál, az magához veheti azt és meg is tarthatja.
Úgy képzeltem, hogy a buli elején barkácsolás is lesz, mindenki kap egy papírtasakot (amilyen régen a zsemlészacskó volt) és azt dekortapasszal kidíszítheti. Tapasztalatom szerint a dekortapasz az egyik legkedveltebb barkácsalapanyag a gyerekek között, és ezzel a feladattal legalább 6 percig le tudom majd kötni őket. A buli folyamán nyert édességeket pedig rögtön lehet is ebbe a zacsiba tenni. Akinek pedig nem gyűlne elég össze, annak a végén majd kicsit rásegítünk – éljen soká a gyomorrontás!
Szintén édességzabáló játékként olvastam, de módosítom sósszecskazabálóssá a Kis kínai becenéven futó feladatot. Szükség van müzlistálkákra, evőpálcikára minden gyereknek és vegyes sós szecskára, amit mások azt hiszem ropifélének hívnak. Az a legjobb, ha apróbb darabokból áll, mint perec, halacska, stb. A feladat egyszerű: minden gyerek egyforma mennyiségű szecskát kap a tálkájába és egyszerre kezdi el pálcikával enni. Ahogy az már lenni szokott: az nyer, aki előbb.
Persze fontos, hogy egészséges ételek is kerüljenek az asztalra egy gyerekbulin, például krumpli.
A krumplipárbajhoz szükség van két krumplira és két fakanálra. Mindkét gyerek kap egy fakanalat és azon egy krumplit kell tartania. A cél, hogy az ellenfél krumpliját lelökjük a fakanálról, viszont a mienk rajta maradjon. Ehhez csak a fakanált használhatjuk, kezelni tilos. Hogy szegény krumpli mégse a szemétben végezze a játék után, tehetünk a két játékos közé valami puhát a földre, például párnát. Aki nyer, kaphat megint valami fogrontót a díszes papírzacsijába.
És ha már úgyis kezünkben van a fakanál, akkor még egy kalapot kell szerezni gyorsan valahonnan, s máris kezdődhet a célbadobás. Mindenkinek van három dobása, ahányszor sikerül rádobnia a kalapot a fakanálra, annyi édességet könyvelhet a gyűjteményébe. Hogy kizárjuk a játékostársak rosszindulatát, egy felnőtt fogja a fakanalat teljesen mozdulatlanul.
És ha már a mozdulatlanságnál tartunk, igazán vicces a Múzeum című játék. Egyvalaki a múzeumlátogató, a többiek a szobrok. Felvesznek egy testhelyzetet, a múzeumlátogató megfigyeli őket (szülő időt mér), majd kimegy a szobából. A műtárgyak megváltoztatnak valamit magukon, a látogató újra belép a szobába és megpróbálja kitalálni, mi változott. Mondanom sem kell, hogy aki nyer, az plusz kalóriákat tehet a papírzacsijába.
Már érzem, hogy a ma vásárolt nagyjából 3 kiló édesség nem lesz elég, ha így haladunk, úgyhogy majd lesz pár olyan játék is, aminél a részvétel a fontos, nem a nyerés. De ezekről meg a szülőkímélő torta készítéséről majd a buli után számolok be. Kellemes hétvégét kívánok Nektek!