Lányok, nem csodálkoznák, ha mostanra senki nem maradt volna itt olvasni, annyira rég nem írtam már új posztot. De ne múltjon el az év egy kis visszatekintés nélkül! Ez a poszt most telejesen szöveges volt, képes visszatekintést az Instán csináltam, story highlightban megtaláljátok.
- Az év legnagyobb kihívása számomra a megfelelő tempóra való ráérzés volt. Az év első harmadában ez nagyon nem ment, így az azt követő hónapokban duplán kellett fékeznem. Ennek a folyománya az is, hogy keveset blogoltam, hiszen nagyon meg kellett néznem, mennyit lehetek aktív a munkán és a családon kívül.
- Az év legnagyobb öröme a családhoz kapcsolódik. Hirtelen azon vettem észre magam, hogy két gyerek helyett két kamasz van körülöttem. A kamaszokat pedig már nem nagyon lehet nevelni, ilyenkor már inkább csak szüreteli az ember az eddig befektetett energiát. De a legjobb, hogy azt látom, nem csak az jött ki a gépből, amit beletettem illetve beletettünk szülőként, hanem mindenféle egyéb kellemes meglepetések is. Ha belegondolok, hogy az Anyahajó eleinte a gyerekneveléssel kapcsolatos küzdelmeimről szólt és bőven leírtam nehézségeket is, akkor azért klassz látni, hogy végre itt a fény az alagút végén. Persze, lehetnek ezután is kihívások, de ez az első kupac feladat már kész és egész jól sikerült.
- A legnagyobb kreameglepetés idén az volt, hogy nagyon kevés fonalat vettem és ez semmilyen aszketikus érzéssel nem ját. Egyszerűen nem akartam többet, lekapcsolt a hörcsög üzemmódom. Cserébe megvalósítottam néhány olyan projektet, amihez már rég megvettem a fonalat és helyet találtam maradékoknak.
- Legnagyobb haladásnak azt tekintem, hogy idén két elkészült felsőm is lett, egy horgolt és egy kötött. Ezt az irányt szeretném tartani 2022-ben is.
- 2021-ben kicsit úgy éreztem magam, mint amikor a betűkirakós dobókockás játékokban az embernek annyira nem jön ki semmi a dobott betűkből, hogy inkább minden kockával újat dob. Nevezhetjük életközépi válságnak is.
- Talán ennek köszönhető az is, hogy az idei horgolásaim 80%-ban granny csíkos vagy négyzetes projektek voltak. Szükségem volt az egyenletes, szinte meditatív horgolásra.
- Egyébként is a meditáció volt a biztos pontom. Kisebb részben klasszikus csendbe ülős, nagyrészt pedig az a fajta, amikor a hétköznapi tevékenységeket teljes figyelemmel végzem: a takarítást, a főzést, a napi sétát és mindenféle elintézős utakat.
- Az év második felében megint annyit és olyan kedvvel olvastam, mit a régi szép időkben, azaz Covid előtt meg egyetem alatt. Ebből az örömből nőtt ki egy jövő évi projekt is. Az Instagramon Kecskés Timivel, aki régi kötős barinő, hetente meg fogunk osztani egy könyvet, amit épp olvasunk vagy nemrég olvastunk. Titmi Egyboszorka néven található az Instán, keressetek rá! Terveim szerint vegyesen ajánlok majd könyveket krea, spiritualitás és szépirodalom témában.
- Az év újradobásának része volt az is, hogy vettünk egy házat. Amikor valaki 44 évesen még mindig albérletben lakik, akkor ez olyan lépés, ami egyszerre régóta várt és olyasmi, amiben igazán már én magam sem hittem, hogy valaha eljön. Mutattam már pár képet a házikóról az Instán, de szerintem tavasszal-nyáron, amikor az esztétikai részletek is alakulnak, lesz még több ilyen tartalom. Azt meg alig várom, hogy dekorálni is elkezdhessek végre!
- Szintén az újradobás része volt, hogy megint tanulok, mindfulness oktató leszek. Maga a tanfolyam már lezárult, még a gyakorlatok és a vizsga várnak rám 2022-ben. Alig várom, hogy dolgozhassak is ezen a területen!
- 2021-ben is volt néhány ember, akinek nagyon sokat köszönhettem. Persze a családtagjaim vannak az első helyen, akiknek tényleg nem volt könnyű az idei kríziseimet elviselni és még támogatni is benne. Szakmailag hálás vagyok Éri Sárának, akihez azért jártam coachingba, hogy kitaláljam, mi leszek a nyugdíjig hátralévő mondjuk 20 évben. Kicsivú Vikivel nyáron volt egy olyan beszélgetésünk, ami a következő pár hónapban bőven adott gondolkodni- és olvasnivalót. Ezúttal nem ételekről beszélgettünk, hanem bátorságról, fejlődésről, vállalkozói létről, önismeretről. Viki idén nagyon sokat képezte magát és szervesen építi a vállalkozását, miközben az emberi értékeket se áldozza fel, emiatt ő az egyik szakmai példaképem.
- Hatalmas inspiráció volt a nyári római utunk. Egyrészt imádtam a nagyváros hangulatát megint, Klagenfurtban teljesen elszoktam már ettől. A művészeti inputok közül a leg-leg-leg természetesen a Vatikáni Múzeum volt. Hála a Covidnak, tömegnyomor nélkül csodálhattuk meg a sixtusi kápolna minden négyzetcentiméterét, és szerencsére a gyerekek is értékelték, hogy az anyjuk mindent elmagyarázott. (és hát valamennyi bibliai műveltséget össze is szedtek az évek alatt, szóval valamit ők is felismertek a képek közül.)
- A másik inspiráció az olasz divat volt. Annyi horgolt ruhadarabot láttam mindenféle elit márkák kirakataiban! Megerősített ez is abban, hogy a horgolás igenis lehet modern. Erről is találtok az Instán egy highlight gyűjteményt.
- És persze az olasz ételek! Az most egy dolog, hogy a 10 nap alatt sikerült magamra szedni két ragaszkodó kilót, de nézzük a jó oldalát a dolognak, a gyerekek felfedezték maguknak a piadinit, amit azóta is szeretnek, segítségével zöldségfogyasztásra is hajlandóak és még maguknak is el tudják készíteni. Mi kell még?!
- Idén először történt meg, hogy nem én ajánlottam a gyerekemnek könyvet, hanem ő nekem és tényleg jó az ízlése. Eljutottunk ide is, egyezik a könyvízlésünk és remekül tudunk beszélgetni olvasmányélményekről. (legalábbis az egyik gyerekkel)
- Szőni idén workshopra sajnos nem jutottam el, viszont itthonra vettem egy egyszerű szövőkeretet. Nem ugyanaz az élmény, de izgalmas. Jó lenne jövőre folytatni a felfedezést.
- Nagyon szerettem volna, ha belefér 2021-be a kerámiázás. Helyet találtam is a szomszédos településen, tulajdonképpen a kényszerű lassítás miatt nem forszíroztam aztán, hogy el is jussak. A másik akadály inkább a fejemben van, mint a valóságban: visszavetődtem az autóvezetésben sajnos két kisebb baleset miatt. Egyikben sem volt személyi sérülés, és az egyikben nem is én voltam a hibás, de az amúgy is meglévő félelem a vezetéstől csak felerősödött emiatt. Ezen fogok dolgozni 2022-ben mindenképp, már csak a kerámia miatt is.
- Talán soha nem voltam még annyit természetben, mint idén. Az erdőfürdő jó hatásairól olvastam már eddig is, de ebben az intenzitásban most tapasztaltam meg először tudatosan.
- El kellett búcsúznom néhány illúziómtól magammal és másokkal kapcsolatban. Az első fájdalmasabb volt, mint a második, de szerencsére az illúziók helyén láthatóvá válik a realitás, és az se rossz, csak meg kell barátkozni vele.
- Emiatt aztán elég sokat voltam elfoglalva befelé nézegetéssel és elemzéssel, és kissé elhanyagoltam a barátságaim ápolását. Persze az általános bezártság is ott volt okként, de nem akarom erre tolni teljesen. Azt várom 2022-től, hogy lassan megint kibújok a csigaházamból és többet találkozom a barátaimmal.
- Az összes krízis meg fájdalom jó oldala, hogy arra is rámutat, ami fontos és értékes. Jövőre leszek 45 éves, amit egyébként nem gondoltam nagy választóvonalnak, de ahogy látszik, most mégis az lesz. Ahogy a horgolásban is, az életben is sok projektem “work in progress”, és még nem lehet telejsen tudni, hogy mi lesz belőle. De talán nem is a végeredmény a fontos, hanem hogy közben is örömet okozzon.
Boldog új évet kívánok nektek is, maradjatok velem 2022-ben is!
Tetszett a bejegyzés?