Huh, vége lett az első félévnek a suliban, e héten már csak a lábunkat lógattuk és rápihentünk a hétfői félévindulásra. Bevallom, rég örültem ennyire szemeszterszünetnek. Szeptemberben Do nyolcosztályos gimit kezdett és bár továbbra is úgy gondolom, hogy a tanulás 99%-ban a gyerek magánügye, azért ez az iskolaváltás elég keményen megdolgozta az egész családot. Nem is annyira a tanulnivaló mennyisége, hanem az egésznek a lelki oldala. Hogyan nyugtassam meg a gyereket, hogy nem kell mindig minden tökéletesen tudni, hogy azért egyúttal ne azt vegye le, hogy a tanulás mindegy. Szép kis kötéltánc volt sok sírással és számos olyan mondattal, amit utólag megbántam. A félév végére azért nagyjából elsimultak a problémák: pont amikor eltűnt a teljesítménykényszer, hirtelen kijavítódtak a kétes jegyek, és szerintem nem véletlenül. Azért a küzdelmek elég rendesen nyomot hagytak: ólmos fáradtság, rengeteg alvás és lustálkodás volt az egész szünidőben. Alig-alig horgoltam, semmit nem foglalkoztam a bloggal sem – a múzeumos beígért posztot nem felejtettem el! – mára tudtam magam annyira összekapni, hogy ezt a takarót végre befejezzem. Kétmaroknyi szálat kellett eldolgozni, de megérte.
A minta teljesen egyszerű, granny csíkok soronkénti színváltással. A szegélyénél voltam csak picit fantáziadúsabb, mert itt nem egy színt választottam a kagylómintához, hanem egyszerűen az össze maradékot felhasználtam, így egy szabálytalanul sokszínű keret lett a végeredmény.
Egyébként a háromsoros szegélyt most azzal a technikával készítettem, hogy egyszerre horgoltam két sort szakaszonként, hogy ne legyen annyira unalmas. Elkezdtem a rövidpálcás körbehorgolást, majd amikor meguntam, az utolsó szembe beakasztottam egy biztostűt és elkezdtem a kör elejéről a rácsmintát horgolni. Mikor eljutottam a biztostűig, akkor továbbmentem a rövidpálcákkal és addig a rácsminta pihent – és így tovább, amíg körbeértem. Ezután jött egy kör kagylóminta. Bár valójában így sem rövidebb körbeérni, de érzésre valahogy kellemesebb, szóval szerintem máskor is így fogok szegélyt horgolni.
Csak a fotó kedvéért tettem a fotelra, igazából nappali takaróként fogjuk használni – hátha a téli álom korszakunk tovább is eltart még és hétvégén ebéd után magához vonz az ágy.
A száraz paraméterek pedig: Bravo fonal, 100% akril 4-es horgolótűvel.
Tetszett a bejegyzés?
2017-02-12 at 11:17
Öröm lehet beburkolózni ebbe az egyszerre megnyugtató és energikus színkavalkádba, gyönyörű lett! Az iskolaváltás sosem egyszerű, még azonos szinteken sem, igazán megérdemeltétek ezt a lustálkodós-pihenős szünetet!
2017-02-21 at 08:50
Köszi 🙂 Igen, annyira meleg és feltöltenek a színei. Attól tartok, hamarosan új takarót kell kezdenem, ezt nem lehet abbahagyni, amíg nincs mindenkinek a családban saját!