Lehetne hosszasan fejtegetni, hogy milyen indíttatásból és mi céllal készül ez a – micsoda is? De nem, nincs sztori, csak egy nagy kosár régi barkácsfilc, túlnyomó többsége gyönyörű színű, viszont nem jó minőség, tele műszállal. És akkor azt gondoltam, ez pont megfelel arra, hogy ok és cél nélkül csináljak akármit megkockáztatva azt is, hogy az égvilágon semmi értelmes nem lesz belőle. Ha meg igen, annál jobban fogunk örülni.
A PIF-játékról már írtam korábban – most vagyok a második körben, ahol egy szatyrot ajánlottam fel. Eredetileg varrni szerettem volna némi horgolással kiegészítve, aztán ez kicsit módosult a konkrétumok megbeszélése során, s így a hangsúly mégis a horgoláson lesz. Ez a kép volt az inspiráció, s még ha itt-ott el is fogok térni, az alapkoncepciót megtartom. A táska külseje grannykből fog állni, a bélést varrni fogom, más lesz viszont a fülmegoldás, mivel a felhasználandó bambuszfül nem kerek.
A Drops Cotton Light már bizonyított, kellemes vele dolgozni, ideális a vastagság is, bőséges és jó a színpaletta.
Az előlap és a hátlap is 12 négyzetből fog állni, a jelenlegi állás 9 – ezek nagyjából a nyaralás alatt készültek ráérő tízpercekben.
A Ready Shawl egy háromrészes sorozat első kendője, azoknak való, akik szeretnének megtanulni csipkét kötni, de még nagyon az elején vannak. Akár első csipkeprojektnek is tökéletes, mert annyira aprólékosan van elmagyarázva minden tudnivaló, minden szemszám. Tudom, tudom, nekem inkább a harmadikat kellett volna megvenni, szerintem kábé ott tartok technikailag, viszont én inkább az egyszerű optikájú kiegészítőket szeretem. Na meg az sem utolsó, hogy mindig kell egy pihenős kötés, amit bármikor, bármilyen lelki állapotban képes vagyok hiba nélkül folytatni. A Ready épp ilyen, úgyhogy nyaralásra is ezt fogom vinni.
A fonal ismerős lehet, készült ebből mostanában egy Lily Magnólia is – ahhoz hasonlóan ez a kendő is ajándék lesz. Én csodálom a színek bámulatos gazdagságát, amíg készítem, aztán olyan valaki nyakába vándorol, akinek passzol az arc- és hajszínéhez.
Ha kedvetek támadt ehhez a mintához, még fut egy közös kötés, ahol Soft Rainbow mintát is lehet nyerni, ha valaki augusztus 17-ig megköti a Ready, Steady, Go sorozat bármelyik kendőjét. Simán beleférhet – gyertek, kössünk együtt!
Egy átmeneti fonalas krízis után ismét van anyagom néhány WIPszerdához (értsd: már megint annyi cuccba belekezdtem, hogy jó ideig csak félkész dolgokat tudok mutatni.)
Egy barátnőmnek megtetszett az egyik kendőm és megígértem neki, hogy kötök neki is egy hasonlót. Annyi volt a kikötése, hogy “dunkelbunt” legyen, azaz sötét és tarka egyszerre és a lány arcához, hajához ősz típusú színek illenek. Most légy okos. Pár színt mutatott, ami ideális lett volna, persze pont azt az árnyalatot nem kaptam. Utána kiderült, hogy többen szúrósnak mondják azt a fonalat, szóval talán nem is baj. Végül tutira mentem, Schoppel Zauberballt választottam egy szép őszies színben, szerintem elég tarka és sötét is. Június végén találkozom a barátnőmmel, remélem, hogy tetszeni fog neki. Mondjuk ha nem, akkor majd feláldozom magam és átveszem magamtól a kendőt.
Tehát eddig így néz ki.
minta: Cameo, fonal: Schoppelwolle, Zauberball – Herbstsonne, tű: 3,5.
Persze fogalmazhatok pozitívabban is, és akkor nevezzük az őszinteség havának. Mivel a Lily Magnoliával olyan gyorsan végeztem, gondoltam, hogy két korábban elkezdett projektnek szentelem a márciusból fennmaradt két hetet. Az egyik már majdnem készen van/volt: Kristin Omdahl Persepolis topja.
Az elől lévő virágok nélkül terveztem meghorgolni Drops Cotton Viskose sötétpiros színből. Leginkább technikailag izgatott a projekt, mivel az eleje és a háta úgy készül, hogy az egyik csücskénél kezd az ember kétoldalt szaporítani, majd aztán az átlónál szintén kétoldalt fogyasztás jön. Nagyon jól is működött, könnyen megy az egész, csak az a gond, hogy nálam a horgolás-kötés szorossága illetve lazasága teljesen hangulatfüggő. Így aztán lett egy A méretű eleje és egy B méretű háta, pedig pontosan ugyanannyi sorból áll a kettő. A technikából adódóan nem lehet a hibát javítani másképp, mint újra kezdeni az egészet. Lehet, hogy fél éve még így döntöttem volna, de az elmúlt hónapokban annyira átszoktam a kötésre és annyi mintát néztem már ki, hogy egy horgolt top újrakezdése most valahogy nem hoz lázba. Ugyan még nem bontottam vissza, de szerintem csak idő kérdése. Azért előtte még bogarászok egy kicsit, mi mindent készítettek mások ebből az egyébként nagyon szép és különleges fonalból.
A másik kudarcom – őszinte szembesülésem – az Amore kendő volt, amelyet bordó Esti meséből nemkötöttem már nyár óta. Bármennyire nem nehéz, valahogy nem tudtam koncentrálni rá, folyton elszámoltam. Azzal kezdtem, hogy a huszonvalahanyadik sornál visszabontottam az egészet, aztán újrakezdtem és szintén a 30. sor körül jött egy kavar. Elvileg stimmelt a szemszám, valahogy mégsem jött ki a minta. Visszabontottam egyszer-kétszer-háromszor és amikor még mindig nem láttam, hol a hiba, csak azt, hogy valami nagyon nem stimmel, akkor újra visszabontottam az egészet. Még biztos nekirugaszkodom valamikor, mert a kendő maga tetszik és a minta is jól van leírva, de valahogy nem voltam most erre ráhangolódva. A fonal sorsa még sokesélyes, gyűjtögetem a szóba jöhető kendőket, de ennél is inkább kötésben gondolkozom.
Azért hogy egyértelműen pozitív hír is jusson mára: a héten megérkeztek a Muzsi-féle fonalaim, csodás barackszín-narancssárga árnyalatban, és már amennyire bármi biztos lehet az életben, úgy biztos, hogy a megfelelő projekt is megvan hozzá, a Thistle & Beads Shawl – gyöngyök nélkül. Valahogy nem szeretem csicsázni, ami amúgy is szép, most attól egészen eltekintve, hogy böködjön feles tűkkel gyöngyökbe, akinek kétannya van.
Emellett beneveztem a Pay it forward játékba, úgyhogy a következő három hónapon belül még egyszer megkötöm a Lily Magnoliát ebből a pink fonalból, már előre örülök neki, annyira élvezetes volt ez a minta.
Készül még ez meg az, de sok a bizonytalanság bennem: jó-e a fonal-minta páros, csíkozás ezzel vagy azzal a színnel, hordanám-e, szeretném-e vagy bontsak inkább idejekorán? Na jó, ígérem, hamarosan kikecmergek a bizonytalakodós krízisemből és mutatok valamit, amit nem ítéltem bontásra.
Úgy esett, hogy a Lily Magnolia, amire az egész márciust adtam magamnak, már épp langyos vízben ázik és még ma este kigombostűzöm. Imádnivaló minta. Indul egy simakötéses résszel, aztán még mielőtt megunná az ember, jön egy kis egyszerű csipke, aztán mielőtt kifáradna a koncentrálásban, már jön is a harisnyakötés megint – ez így megy egészen a szegélyig. Na, ott egy kicsit jobban oda kell figyelni, meg a csavart mintához egy segédtű is előkerül, de ezzel együtt is élvezetes a dolog.
Oké, a csavart minta biztos nem lesz a kedvencem, a plusz tűvel sokat szerencsétlenkedtem, de ez az első ilyen jellegű próbálkozásnál talán még benne van a pakliban.
Amit a legjobban szerettem ennek a kendőnek a kötésében, az a változatosság és az, hogy a tulajdonképpen nagyon egyszerű, logikus és könnyen megjegyezhető mintával is csodásan néz ki, más szóval sokkal szebb, mint amilyen nehéz. Még a munka utáni zombi-üzemmódban is jól lehetett vele haladni.
Blokkolás utáni fotókkal is jelentkezem jövő héten – biztos vagyok benne, hogy kigombostűzve, formára igazítva még a mostaninál is szebb lesz.
Azt ígértem, hogy a következő három héten a WIPszerdában a Lily Magnolia tesztet mutatom majd, ahogy szép lassan haladok vele. Csalódást kell okoznom, mert a vártnál jóval gyorsabban haladok, a fonalnak már több, mint a felét elkötöttem, remélem, ez azt jelenti, hogy a mintának is. Ezeknél a minden sorban szaporítós mintáknál sosem tudom szemre eldönteni, hogy így van-e.
A minta Kutas-Keresztes Ágié, és a teszt után hamarosan megjelenik. A fonal pedig Ninától van, fantasztikusan gazdag szín, talán inkább az alsó kép adja vissza jobban az élénkséget, de a felsőn jobban látszik, hogy a zöldessárgán belül is mennyi minden árnyalat létezik.
A fonal és a minta egyenként is nagyon tetszik, a kettő együtt tényleg a legideálisabb kapcsolat. És ha igaz, most még csavart mintát kötni is megtanulok. Jövő héten meglátjátok!
A február eddig nem volt túl termékeny hónap fonalas szempontból. Horgolótűt például egyáltalán nem vettem a kezembe, annyira lefoglaltak a második Cameo egyhangú sorai. A fonal persze gondoskodik változatosságról, mindig izgatottan figyelem, sikerül-e megúszni a pooling-ot (nem teljesen) meg azt is bőszen számolgatom, hogy még hány pikót kell túlélni, mire eljutok végre az izgalmas részhez, a csipkéhez. A csíkokat ezúttal kihagytam, a kék fonalat csak a szegélycsipkéhez fogom használni, s hogy azt milyen szélesre kötöm, majd menet közben döntöm el.
A cirmos fonal Märchenhexe a Dawandáról, a tengerészkék pedig Regia zoknifonal.
Szeretnétek tudni, melyik a blog legolvasottabb bejegyzése? Semmi köze a horgoláshoz, még csak nem is valami recept, hanem az az ötlet, hogyan lehet lányoknak farmernadrágot foltozni. Ez azért megnyugtat, ezek szerint nem vagyok egyedül a problémával, hogy átlag három hétig tart egy farmer a gyerekeken. A családi költségvetésünkben a lakhatás, napközi-tandíj-ovis díj-zenetanulás, valamint az élelmiszer után rögtön a szakadt ruhák pótlása áll mint negyedik legnagyobb kiadás.
A kereskedelmi forgalomban kapható farmerfoltok sokaságát próbáltam ki eddig, hogy édes kis hímnemű hatévesünk (ez egy vicces verzió, úgyhogy megéri kattintani) nadrágjait is újra hordhatóvá tegyem, de eddig egy mosásállót sem találtam, a szűk szárakban pedig elég nehézkesen ment a varrogatás a két vastag farmerrétegen keresztül. Most viszont megláttam egy új modellt, és első pillantásra tudtam, hogy… na szóval rögtön megvettem egy párat próbaképp.
Ez is rávasalható, de vannak rajta lukak is szép egyenletesen elosztva, így a szűk szár és a két vastag réteg közül az egyik nehezítés eltűnik és rögtön nagyobb kedvem van leülni öltögetni. Most épp megint lánynadrágot foltoztam, ez volt kéznél, de itt már el tudom képzelni, hogy fiús színű hímzőcérnát használva lehet fiúnadrághoz is használni.
Egyszerű fércöltéssel dolgoztam egyébként, először az egyik, majd a közökben a másik színnel, csak hogy ne legyen olyan unalmas. Hát ilyenek miatt nem kötöttem-horgoltam már napok óta, meg mert már 4 hete orvososdit meg kényszer-homeschoolingot játszunk.
S hogy ez a késznek tűnő nadrág miért WIP? Mert még négy farmer várakozik foltra, úgyhogy egy darabig lesz mivel elfoglalni magam.
Az igazán jó mintákat nem lehet abbahagyni, folytatásért kiáltanak. Ilyen volt az SBS a horgolt kendők között, és most úgy látszik, ilyen a Cameo is. Már kötés közben többször azon kaptam magam, hogy újabb és újabb színkombinációkat képzelek el, gondolatban végigleltározom a fonalaimat, melyik lenne jó egy következő változathoz és kinek kötném meg. Amikor pedig megérkezett ez a csodaszép cirmos fonal, nem is volt kérdés, hogy azonnal el kell kezdenem a második Cameo-t is. Még nem tudom, hogy milyen lesz a csíkozás, egyáltalán lesz-e. Ha elég nagy kendő jön ki a gombolyagból csíkok nélkül, akkor egyszerűen így marad. Ha nem, akkor még körül kell néznem megfelelő vastagságú narancssárga, királykék vagy élénkzöld fonalak között. De mert az éves célom a készletek apasztása, nem pedig feltöltése, egyelőre kivárok. Azt is tervezem, hogy hamarabb kezdem el a csipkés szegélyt, mert azt annyira élvezetes volt kötni.
Ha jövő szerdán véletlenül kimaradna a WIPszerda, akkor azt tudjátok be egy fenyegető vizsgámnak, ami miatt eltiltottam magam a fonalaktól, meg egy elég nagyszabású vendégjárásnak – de legkésőbb két hét múlva újra jelentkezem a februári terveimmel.
